Petőfi Népe, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-03 / 28. szám

19*0. febrnár 3. • PETŐFI NÉPE • t Az elmúlt héten, mint azt hírül is adtuk, kétnapos munkalátogatáson a megyében tar­tózkodott a TOT Társadalombiztosítási Fő­igazgatóságának helyettes vezetője. Élve az alkalommal, arra kértük Nagy Károlyné függvénye doktort, nyilatkozzék lapunk olvasóinak a Szakszervezetek Megyei Tanácsánál, vala­mint a társadalombiztosítási igazgatóságon folytatott megbeszélések indítékáról, cél­járól. — Készülünk a magyar szak- szervezetek XXIV. kongresszusá­ra, amelyre várhatóan ez év de­cemberében kerül sor, s az idén lesz harminc éve, hogy a társada­lombiztosítás irányítása szakszer­vezeti hatáskörbe került. Fontos kötelezettség tehát a mérlegkészí­tés, a XXIII. kongresszus határo­zatainak végrehajtásáról, egyszer­smind annak áttekintése, hogy a harminc év alatt milyen fejlődés ment végbe a társadalombiztosí­tásban — kezdte nyilatkozatát a főigazgató-helyettes asszony, majd így folytatta: — Természetes, ilyenkor a szak- szervezeti aktivisták választásokat előkészítő munkájának érvanyag­gal való elősegítése. Másfelől fon­tos értesülésekkel szolgálnak a társadalombiztosítással kapcsola­tos vélekedések. Mit csináltunk jól, mit javítsunk, hogyan lépjünk tovább. Az értékelés nélkülözhe­tetlen segítség ahhoz, hogy kiala­kítsuk a szakszervezetek XXIV. kongresszusa elé terjesztendoj ajánlásokat. Az iméntiekben tömöríthető a Bács-Kiskun megyei látogatásom célja, s hozzá teszem, hogy ugyan­ilyen megbeszélések országszerte folyamatban vannak. Csak jelzésszerűen hadd térjek ki a fejlődésre, amely mondhatni: óriási. Amikor harminc évvel ez­előtt a társadalombiztosítás fel­adatait átvette a szakszervezet, az ország lakosságának 47 százaléka volt biztosított. Köztudott, hogy ma 98 százalékos ez az arány. Bízvást elmondható tehát, hogy Magyarországon megteremtettük a szociális biztonságot, hogy a tár­sadalombiztosítási rendszer szó-, ciálpolitikánk legátfogóbb intéz­ménye. Hazánkban immár több, mint három évtizede elválaszthatatlan egymástól a munkáshatalom erő­södése, és a dolgozó emberek ér­dekeit szolgáló vívmányok szün­telen gyarapítása. Pártunk élet­színvonal-politikájának eredmé­nyeként a társadalombiztosítási ellátások is évről évre fejlődtek. A szolgáltatások színvonalának fo­lyamatos javulását jelzi, hogy évente hat-nyolc milliárd forint­tal növekszenek a társadalombiz­tosítás kiadásai. Minthogy már rendelkezésre állnak az 1979. évi adatok, megemlítem: tavaly 72,5 milliárd forint volt az összes ki­adás. Ez pedig a nemzeti jövede­lem 13 százalékát teszi ki. Ebből, mert meghatározó, három költsé­get emelek ki. A nyugdíjak együt­tes összege 47,7 milliárd, a csalá­di pótléké 10,8, a táppénzként fo­lyósított összeg pedig 6,8 milliárd forint volt. Átlagban, egy dolgo­zóra vetítetten ez 12,5 ezer forin­tot jelent évente. Ilyen óriási összeggel gazdál­kodni szinte elképzelhetetlen az aktivisták közreműködő segítsége nélkül. Számuk országosan mint­egy száznegyvenezer. A társada­lombiztosítási tanácsok, bizottsá­gok tagjaiként a biztosítottak kép­viseletében segítenek az elbírálás­ban, részt vesznek a jogorvoslati munkában, a határozatok megho­zatalában. Észrevételeikkel, javas­lataikkal. számottevően elősegítik a társadalombiztosítási tevékeny­séget, az ellátások fejlesztését. Megemlítem, hogy 4700 üzemi kifizetőhely működik az ország­ban — 1949-ben mindössze három volt! —, ami azt jelenti, hogy a betegségi, anyasági ellátásokat és a családi pótlékot a munkahelyen fizetik ki. Hasonlóképpen említ­hető a húsz évvel ezelőtt meg­kezdet nyugdíjügyi munka. Nap­jainkban már több mint három­ezer üzemben, intézményben mű­ködnek nyugdíjügyi albizottságok, amelyeknek köszönhetően az ösz- szes nyugdíjigény felét a munka­helyeken készítik elő. A társadalmi aktivisták segítsé­ge nélkül ma már elképzelhetet­len a lényegében hazánk egész lakosságára kiterjedő társadalom- biztosítási tevékenység. Éppen ezért lényeges a folyamatos okta­tásuk, s ezt a feladatot a megyei igazgatóságok látják el. Végül még egy gondolatot. A párt XI., és a magyar szakszer­vezetek XXIII. kongresszusának határozatai nagy feladatokat hárí­tottak a szakszervezeti mozgalom­ra. A pénzbeni társadalmi jutta­tások közül például a családipőt- lék-rendszer fejlesztésében, a nyugdíjak vásárlóerejének meg­óvásában, a termelőszövetkezetek tagjai betegségi ellátásának társa­dalombiztosító rendszerbe való beépítése terén vannak felada­taink. Ezek megoldásának fontossága mellett ugyanolyan lényeges kö­telezettség annak megértetése a dolgozókkal, hogy a szocialista gazdálkodás, a szociális biztonság erősítése terén előbbre jutni szo­rosan összefügg a hatékonyabb, gazdaságosabb munkavégzéssel. Hiszen társadalmi juttatások fej­lődése csakis társadalmi összefo­gással, közös akarattal, erőfeszíté­sekkel valósítható meg — fejezte be nyilatkozatát Nagy Károlyné dr., a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóság helyettes vezetője. P. L KENDŐZETLENÜL Leltár hava Amiképpen december a nagy bevásárlások, az ünnepek hónap­ja, azonképpen — immár hosszú esztendők óta — január a lel­tárok hava. Az esztendő első hó­napjának ez az újszerű elnevezé­se nem valamiféle népszokásból. még csak nem is valamikori bib­lia! eseményedből fakad, ivem a ■ kereskedelem mostani, hogy úny mórijuk újkori, sőt atom- kori megnyilvánulásainak követ­kezménye.; Mert ugyebár január­ban leltározni kell. Tiszül lapot vezetni arról, hogy vajon mi ta­lálható az egyes boltokban, üz­letekben, áruházakban, nagyke­reskedelmi vállalatoknál a pol­cokon, a raktárakban. Ilyenkor tehát a kereskedők magukra záfják az ajtót, s hozzá­látnak a nagy művelethez, ami bizonyára nem könnyű mvnka, különösen . r;t, ahol számtalan á ucikket tartalmaznák a pol­et k. Nos kereskedik megkez­dik a leltározást, s kitesznek az ajtóra egy táblát: Leltár miatt zárva. Üjabban már udvariasabb megfogalmazásokkal is találko­zunk: Elnézést, leltározunk. ' Az■ ajtó előtt toporgó, vásárolni szán­dékozó állampolgár pedig elol­vassa és vérmérsékletének meg­felelően vagy káromkodik egyet, netán szótlanul tovább ballag. Más kérdés, hogy valóban van-e benne elnézés. De ha nincs, ak­kor sem tehet mást, minthogy másik üzletet keres. Mire odaér, talán lecsillapodik, mígnem a következő boltajtón is felfedezi a táblácskát: Elnézést kérünk, leltározunk. Ha szerencséje van, a táblán azt s közlik vele, hogy ■legközelebb mikor nyitnak ki, ne­tán azt is, hogy hol, melyik ut­cában talál hasonló üzletet, amelynek dolgozói nem leltároz­nak. A leltár hava különösen a na­gyobb településeken, a városok­ban lakó embereknek nem kel­lemes. Legtöbbjük ugyanis na­ponkénti bevásárlásra rendezke­dett be, s ha egy üzlet (vagy ■kettő, három) éppen leltár miatt zárva, felborul az “életrendje, kezdheti a szaladgálást, a buszo­zást, a mlérgelődést. A kereske­delem illetékesei — legalább is legutóbb — nem sokat törődnek a vásárlókkal. Elrendelik a lel­tárt és utánuk az özönvíz. Ezért volt például az, hogy Kecskemé­ten januárban majdnem több üzlet volt zárva, mint nyitva. Mert nemcsak a leltárra utaló táblácska miatt torpantak meg az emberek egyes boltok előtt, hanem azért is, mert ilyen ki­írásokat találtak: Áruátvétel miatt zárva! Értekezlet! A köz­pontban vagyok! Azonnal jö­vök! stb. Tapasztalhatta az ember azt is, hogy bár az üzlet nyitva volt, szabatosabban fogalmazva: a vá­sárlók rendelkezésére állt, meg is mondták az embernek, hogy igen, van a keresett cikkből, de sajnos nem adhatják el, mert még „nincs kikalkulálva az ára’’. Ez körülbelül annyit jelent, mint­ha kiírták volna, hogy áruátvétel miatt zárva. S ha már itt tartunk, említsük meg újra ‘az oly sok­szor emlegetett vásárlói kifogást, nevezetesen: egyes kecskeméti üzletek nyitvatartása valami érthetetlen előkelőségtől indíttat­va rosszul lett megállapítva. Van­nak üzletek, amelyek kilenckor tízkor nyitnak, de tiz után öt-tíz perccel még senki nem érkezik meg. Sem a boltvezető, sem az „cllenkulcsos”. Sokszor írásban adtuk a keres­kedelmi dolgozók iránti tisztele­tünket, megbecsülésünket. Mert munkájuk valóban őszinte elis­merést érdemel. Most is tisztában vagyunk azzal, hogy nem a bolti eladók, a pénztárosok, még csak nem is a boltvezetők döntik el, mikor és meddig leltározzanak, mikor vegyék át az árut, s mi­kor kell a központba szaladniuk, vagy éppen értekezniük. Azt azonban a kereskedelmi munka szervezőinek, irányítóinak min­denképpen figyelembe kell ven­niük, hogy az emberek, a vá­sárló közönség nagyon érzékeny a leltárdömpingre, bosszús, ha nem engedik be az üzletbe, ami­kor ott a pénz a zsebében, ott a megvenni kívánt áru a kira­katban — viszont ott az ajtón a kis táblácska is. Egy olyan nagy városban, mint Kecskemét, job­ban oda kellene figyelni a szük­séges ■ leltározások jobb össz­hangjára, körültekintőbb meg-, szervezésére. Mert januárban úgy nézett ki, hogy nem a vásárló a fontos, hanem a leltár. Pedig azt hiszem, valameny- nyien egyetértünk abban, hogy csakis a vásárló a fontos. Még talán a leltárnál is fontosabb. — dorgál — Új’ lombtrágya Tíz-tizenöt százalékkal nő a terméshozam Titavittal Átlagosan 10—15 százalékkal növelhető a terméshozam paradi­csomnál, almánál, kukoricánál és más növényeknél, azzal a magyar szabadalom alapján előállítható új lombtrágyával, amelyet a Ker­tészeti Egyetem kémiai tanszéke dolgozott ki. A Titavit elnevezésű készítmény a világon elsőként a növény számára eddig közömbös­nek tartott nyomelem, a titán hí­gított vegyületét tartalmazza, és serkenti a zöldségek, gyümölcsök, takarmánynövények fejlődését. Az egyetem kémiai tanszéke több. mint tíz évvel ezelőtt kezdte meg a vizsgálatokat a titánnal, amely a természetben a 10. leggyakrab­ban előforduló nyomelem. Amíg a növény a talajból a vízzel a kü­lönböző tápanyagokat, nyomele­meket felszívja és beépíti sejtjei­be, addig a titán értéktelen szá­mára. A kémiai tanszék azonban újszerű eljárással olyan vízben oldható titánvegyületet állított elő, amelyet nemcsak felvesz a növény, <le — mint az emberi szervezetben a vitamin — elősegí­ti erősödését, fejlődését, az enzi­meket aktivizálja. Ráadásul a ti­tán alapú „növényroboráló” szer olcsóbb a már forgalomban levő hasonló készítményeknél, s a nö­vényvédő szerekkel együtt perme­tezhető, így még ez sem okoz kü­lön költségeket. A Titavitot évek óta' kísérleti jelleggel néhány gazdaság siker­rel alkalmazza már. A Kalocsai Állami Gazdaságnál például a lu­cerna, a Mezőhegyesi Állami Gaz­daság a silókukorica, az orosházi Üj Élet Termelőszövetkezetnél a zöldborsó termesztésénél értek el általában 10—15 százalékkal na­gyobb termést. A szőlőnél is be­vált: a kecskeméti Szikrai Álla­mi Gazdaságnál például a titánke­zelés nyomán, a kimutathatóan hektáronként 3—4' ezer forinttal lett nagyobb a tiszta nyereség. A Titavit gyártása az idén kez­dődik a Fűzfői Nitrokémia Iparte­lepeknél, s a teljes üzem után nemcsak a hazai igényeket elégít­hetik ki, de külföldre is szállíta­nak belőle. A Titavittal most az állatte­nyésztésben is kísérleteznek. Az Állatorvostudómányi Egyetem a csirkék tápanyagához keverve al­kalmazzák. Az első eredmények biztatóak: növekedett a kísérleti állatok vágósúlya. (MTI) SZAVAK ÉS TETTEK • Tudomásunk van arról, hogy a tantermi gondjainkat a megyei vezetés számon tartja, és megfeleld arányban részesül a felépülő 260 tanteremből a kiskunhalasi járás is. Terbe Sándor felszólalása a me­gyei pártértekezleten 1975.) Űj szárnnyal bővült Kiskunhalason az alsóvárosi iskola. (PZ) FÓRUM EZREK KEDVTELÉSÉRŐL Nagy örömök, nagy gondok a kiskertben Megkérdeztem az évadnyitó fórumokra gyülekező kecskeméti kert­barátoktól, hogy ki miért tölt tavasztól késő őszig átlagosan heti 15—30 órát növényekkel bíbelődve a hobbin. „Az irodai munka után nagyszerű szabadidő-eltöltés a kertészkedés; pihentet és ellátja a konyhát friss zöldséggel, gyümölccsel”, felelt Nyári Istvánná. Szak­mabeli férje egészségi okokból is szívesen időz a szabadban. A rendőrfalusi Rada Mihály a háztartáshoz szükségeseket igyekszik megtermelni. Az elképzelhető legjobb szórakozásnak tekinti a kert- ápolást Szabó Mária, a Műkertvárosból. Az úrihegyi Szabó István­nak jól jön a nyugdíj mellé a kiegészítés, Mészáros László úgy érzi, jót tesz közérzetének. A Máriahegyen „hobbizó” Szeberényi Gyula a munka utáni növényápolást jövedelmező szórakozásnak minősiti. Volt, aki örökölt egy parcellát, volt, aki a társaság kedvéért kapói, locsol, szüretel. A gazdaságosság követelményei Az indíték ezerféle, de az biz­tos, hogy az egyszerre egészség- megőrző, hasznot hozó, új isme­retekkel gyarapító tevékenység az egyén és a köz számára egyaránt hasznos. Dr. Agud Károly a kecskeméti Városi Tanács mezőgazdasági osz- t tályának vezetője, a Megyei Mű- ' velődési Központban rendezett összejövetel előadója, egy pilla­natig sem titkoljá, hogy újabb kertbarátokra is számítanak a sajnos súlyos gondokat okozó par­lagföldek megművelésében. Különféle intézkedések ellené­re, a megyeszékhely határában elég sok elhagyott parcella szo- morkodik. A gazdaságosság egyre fontosabb követelményének az ér­vényesítése, az ismeretes munka­erőhiány és egyéb tényezők miatt ezek a területek nem csatlakoz­tathatók mind állami, vagy szö­vetkezeti gazdaságokhoz. Körülte­kintő terv alapján^ Kecskeméten is erdősítik, nagyüzemi művelés­be fogják, közcélra hasznosítják az arra alkalmas, összefüggően el­helyezkedő parlagokat. Jut bőven a kertészkedésre vá­gyóknak is. Téved, aki arra gon­dol, hogy csak „kutyának se kell” helyen jelölték, választják ki az új zöldövezeteket. A város veze­tői és a kertbarátok ügyeivel köz­vetlenül foglalkozók a mozgalom fontosságának a tudatában, igen alaposan mérlegelték, hogy mi­lyen földeket adjanak át. A ka­tonatelepi parcellázásról a Petőfi Népe útján sokan hallottak, ide­jében tájékoztatják a többi osz­tásról is a lakosságot.' Kik kaptak, kik kaphatnak Sok az igénylő! Túlságosan is sok, de a jogos kéréseket ez év végéig minden bizonnyal telje­sítik. Természetesen csak helyben élők kérvényeit veszik figyelem­ébe. Elutasítják a második hobbit igénylőket, - a mezőgazdasági jel­legű ingatlanok birtokosait. A jövőben a tanács alaposab­ban ellenőrzi a tartós bérletű kis­kerteket, mert elő-előfordul, hogy jó néhányan csak bukfencet vet­nek telkükre, egyre soványodik a föld, mivel nem hizlalja a gazda lábanyoma. A gondozott kertek között súlyos ártalom a gazos parlag: innen indul hódí­tó útjára a dudva, innen mász­nak, cammognak, röpülnek a kár­tevők a szomszédok gyümölcsö­seire, virágágyásaira, a féltve ápolt szőlőkre. Megérdemelt bün­tetésre számíthatnak a telküket elhanyogolók és biztosra vehetik, hogy megszüntetik bérletüket, ha nem okulnak a figyelmeztetések­ből. A kiskertesek sikerélményéhez kevés a jó szándék. Érteni is kell a kényes növényekhez, tudni, mikor, mit kell csinálni a na­gyobb termés érdekében. Még az évtizedek óta szőlővel, gyümölcs­csel bíbelődik is, szívesen veszik a továbbképzést, mert éppen a kísérletezés, az új módszerek gyors átvétele, kipróbálása, a mi­nőség szüntelen jobbítása a moz­galom legfőbb értelme, hajtóere­je, érdeme. A Megyei Művelődési Központ Kocsis Pál kertbarát szakköre az ismerek gyarapításának évek óta bevált fóruma. Tudós vezetői, kezdetben Hodossi Sándor kandi­dátus, most Hamar Norbert nö­vénynemesítő és a Zöldségter­mesztési Kutató Intézet valamint a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet megértő támogatása révén élményszerűen sajátíthatják el a legkorszerűbb, a kiskertekben is alkalmazható módszereket. Egy szakkör azonban kevés, nagyon kevés! E foglalatosság kedvelőinek legfeljebb 3—4 szá­zalékát tömöríti. A Katonatele­pen rövidesen megalakuló új cso­porttól várják az arányok javulá­sát. Több palánta, növényvédő szer kellene Az eszközellátás fogyatékossá­gainak a megszüntetése nélkül aligha remélhető a hobbis -közér­zet javulása, ez is nyilvánvalóvá vált a továbbiakból. Az ankéton összegyűltek több mint a fele ki­fogásolta az ellátást. Herzek László (Halasi út). Csajbók Fe- rencné (Máriahegy), Bátor La­jos és felesége (Halasi út), Ko­vács György (Felsőszéktó), Pó­lyák István (Családos), Vígh La­jos (Szolnokihegy) és mások hiá­ba kerestek facsemetéket^ Főként a bogyós gyümölcsűek hiányoztak. A borbási és a homokbányái te­lepen vásárolt növendékfák egy része semmilyen biztatásra nem eredt meg, mint ezt néhányan pa­naszolták. (Mivel a kilátások eny­hén szólva kedvezőtlenek, a kö­zeljövőben külön cikkben foglal­kozunk a facsemete-termesztéssel, -kereskedelemmel.) ■ Helyeslő fejbólogatások kísérték a palántamizériákról szólókat. A nöyényvédőszer-kínálatot bírál­ták a leghangosabban. Többek között Kovács Pál (Budaihegy), Vadas Bálint (Hetényegyházi út), Leskowsky Albert (Hetényegyhá- za), Petri Gyula (Szolnoki út), Baranyi László (Halasi út), Nyúl István (Tősfürdő) ecsetelte a per­metező- és más védőszerek hiá­nyából adódó veszélyeket. A kertbarátok szívesebben ven­nék a gazdagabb kisgépválaszté­kot. (Némi javulás remélhető, különösen akkor, ha valóban Kecskemétre helyezik a külföld­ről származó kisgépek elosztóte­lepét). A teljes gépesítés azonban — errőj is beszéltek — ellenté­tes a mozgalommal: az izmok megmozgatása, a jóízű testi mun­ka, a szervezet karbantartása, a csendkúra az alkalmi kertészke­dés legfőbb haszna. Kettős haszon A jó közérzet, a frisseség, a megóvott egészség többet ér a házikertből szerzett mellékesnéL Többletjövedelem különben is a fajták jó megválasztásától, a mi­nőségtől és a rugalmas értékesí­tőhálózattól függ. Berényi Ist­vánnak, az Univer főosztályve­zetőjének g tájékoztatása szerint a kínálat bővítésében segíthetnek a kiskertesek. Nagyüzemekből hiányzó fajták termesztésében van fantázia! Szívesen vásárolnak — például — nyári almát, kör­tét, szilvát, ezek érésekor ugyan­is kevés a boltokban a gyümölcs. A kizárólag hobbisok termékeit árusító boltok létesítését pillanat­nyilag nem látják indolkoltnak. Egy állandó személyzetű üzlet fenntartása folyamatos áruellátást igényel. Mindent megtesznek azért, hogy a közvetlen vásárlás­ra kijelölt boltok állandóan a kis­termelők rendelkezésére álljanak,' így is javítsák a lakosság ellá­tását. Persze kettőn áll a vásár: a mutatós, kelendő, megbízható terméket kínálók könnyebben ér­tékesíthetik a fölösleget. Az ankéton elhangzottak iga­zolták a termelők, kereskedők, fogyasztók kapcsolatának továb­bi javítását sürgető véleménye­ket. Téved, aki panasznapnak mi­nősíti a hasznos fórumot.. Sokan kifejtették, hogy milyen szívesen töltik idejüket a szabadban. Kis- juhász István (Máriahegy), Dudás István (Felsőcsalános), Lévai Sán-’ dór (Halasi út) és még tucatnyi­an köszönték a sokoldalú gon­doskodást, a szerintük jó ellátást. Majd mindenki egyetértett az osztható telkekkel kapcsolatos tanácsi állásfoglalásokkal. Be­látták, hogy az általában 220 négyszögölös parcellák megmű­velése éppen eléggé leköti egy család idejét, módot ad a ker­tészkedő hajlam kielégítésére. A1 30 négyzetméteres szerszámos- kamrában gyerekes család is meg­húzhatja magát rossz időben, alá­pincézetten befogadja a termést.' Ha nagyobb házikót engedélyez­nének, akkor a természet sikkad­na el. Az önkényes beköltözöl: boltot, iskolát, betonjárdái köve­telnének. A villany azonban jogos igény.' Örömmel hallották a megjelen­tek, hogy a Halasi úti kerttulaj­donosok megkapták a bevezetés­hez szükséges engedélyeket. zöldövezetek Az igénylők egy csoportja a Szol­noki út mentén jut telekhez. Jól járnak, mert a közelben a Csa- lánosi parkerdőhöz hasonló sza­badidő-központot létesítenek. Hob- bikertövezetet alakítanak ki az E—5-ös ladánybenei elágazásán S Nyíri út, illetve az úgynevezett Dobos iskola által határolt terü­leten. Szinte bizonyos: hamaro-" san kertészkedő férfiak, nők né­pesítik be a Sutusfalut, a terved zett autópálya és a kutatóinté­zeti bekötőút álltai 'határolt terü­leten. Heltai Nándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom