Petőfi Népe, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-27 / 48. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1910. február 87. ÉVI HÚSZSZÁZALÉKOS NÖVEKEDÉS Háziipar Halason Clvezet hallgatni az olyan vezetőt, aki nem rejti véka alá az irányítása alatt álló közösséghez kötődő érzelmeit. Hitelesíti felelősségérzetét azzal, ha a számok és százalékok erdejében haladva tájékoztató útján, lépten-nyomon egy-egy tisztásra vezeti hallgatóját, ahol a termelést végző emberekkel, azok gondjával-bajával találkozni. Oláh Györgyné- nek, a Halasi Háziipari Szövetkezet elnökének szayai arról győztek meg, hogy a „létszám” sosem jelent számára pusztán „munkaerőt”, hanem nehezebb-könnyebb sorsú embereket, akik közel állnak hozzá, mert együtt dolgoznak. • A csipkeházi varrodában. (Méhesi Éva felvételei) Elégedetten a múlt évről — Nehéz esztendő volt számunkra a tavalyi, de az elért eredményeinket jóknak találjuk — sommázta az elnökasszony. — Az ötéves tervidőszakra a?t a Célt tűztük magunk elé, hogy évente húsz százalékkal növeljük a termelést. Eddig időarányosan négy százalékkal túl is teljesítettük ezt. Tavaly 28,5 millió forint volt az árbevételünk. Sikerként könyveljük el. hogy a tőkés bérmunkát kétszeresére növeltük, 1979-ben, s a régi holland és az új NSZK-beli megrendelőknek összesen ötmillió forint értékű termelést végeztünk, megelégedésükre. Kézi hímzést tíz eve nem tudtunk exportra eladni, viszont tavaly sikerült egymilliós üzletet lebonyolítanunk. Azt tapasztaltuk, hogy a külföld érdeklődik a meisseni és a herendi finom porcelánminták iránt. „Átültettük” őket étkező textilgarnitúrákra, s ez vezetett eredményre. Szovjet exportra szintén szállított a Halasi Háziipari Szövetkezet 90 ezer darab gyermekruházati cikket, 5,4 millió forint értékben. Idehaza a Népművészeti Vállalat és a Divatáru Nagykereskedelmi Vállalat forgalmazott 40—50 ezer darab gyermekholmit. A nyereségük 2,3 millió forint lett, ami nyolcszázalékqs jövedelmezőségnek felel meg. A tőkés export bérmunka jövedelmezősége volt a legmagasabb. Egyharmad nyugdíjaskorú, kétharmad bedolgozó — Négyszázhatvan dolgozója van a szövetkezetnek — tájékoztatott Oláh Györgyné. — Sokan vannak középkorúak, s a létszám egyharmada már elérte, vagy túl is haladta a nyugdíjkorhatárt. Háromszáz körül van a bedolgo- ' zóink száma, akik tizenegy községből verbuválódtak. A zömük akkor lett a dolgozónk, amikor a falujában még egyéb ipari jövedelemforrást nem talált, és á legtöbben máig kitartottak mellettünk. Egészségi vagy családi • okból intenzívebb munkát követelő zárt üzembe nem mehetnek, viszont otthon elvarrogatnak, el- hímezgetnek. A szövetkezeti kollektíva jellemzésére elmondom, hogy tavaly 35,3 volt az egy személyre eső táppénzes napok száma. Ez nem lógás miatt, hanem azért alakult így, mert sajnos, sokaknak a kelleténél gyöngébb az egészsége. A képzettségi színvonal emelése végett 1979-ben felnőtt szakmunkásképző tanfolyamot szerveztek a szövetkezetnél. A tanulás költségeit teljes egészében a közösségi „kasszából” fedezték. Tizennyolccal gyarapodott a szakképzett varrónők száma. Ösztönzés — okosan öt év alatt 51 százalékkal emelték a bérszínvonalat, ami nagy pénzügyi erőfeszítésekbe került. Bár nyereségesen dolgoznak, pár év óta a vezetőség döntése alapján részesedést nem fizetnek. Egy-egy munkásnőnek olyan kevés jutna, hogy nem lenne jelentősége. Ám az erkölcsi elismeréssel összekötött anyagi ösztönzésről nem mondtak le. — Bevezettük a Kiváló dolgozó cím odaítélését, s évente tizenöt arra érdemes személyt tüntetünk ki, s jutalmazunk —g mondta el az elnökasszóny. — Szintén évente öt-hat asszonyt és leányt küldünk ki külföldre a nőnapi kü- Jönvonatokkal. Anyagi erőnket a tízéves törzsgárdatagoktól kezdve „fölfelé” a hűség jutalmazására is felhasználjuk. Harkányfürdőn nyaralót bérelünk, ahol pihenhetnek a kollektíva tagjai. A részesedési alapból támogatjuk a nagyon alacsony nyugdíjú volt dolgozóinkat és a nagycsaládosokat is. „Felhők” a Csipkeház fölött A termelői árak rendezése miatt a Halasi Háziipari Szövetkezetnek húszszázalékos árbevétel-csökkenéssel kell az idén szá• Dóra Franciska halasi csipkét varr. molnia. Azonos hatékonyság mellett a nyeresége 30—40 százalékkal lenne kevesebb. Nem „siránkozás”, amikor az elnöknő arról beszél, hogy náluk nehezebb fokozni a hatékonyságot, hiszen a létszám kétharmada bedolgozó, s így nehezebben szervezhető. Pénzügyileg rosszul érinti a szövetkezetét az a rendelkezés, amely szerint a legalább ötszáz forint havi keresetet elérő bedolgozóknak ez évtől kezdve a nyereség terhére kell fizetni a 180 forint bérkiegészítést. Kiszámították, hogy 180 forint tiszta nyereség csak 1200 forint bért elérő bedolgozó munkája után képződik, s bizony sokan vannak, akik ez alatt teljesítenek. — A népi iparművészeti termékünknek. a halasi csipkének a készítése eddig is csak 95 százalékos dotáció mellett volt lehetséges, hiszen egy tenyérnyi csipke elkészítése 130—150 munkaórát igényel —beszélt a „felhőkről” a szövetkezet elnöke. — A múlt év végén ezt visszavonták tőlünk. A halasi csipke csak 1,5 százalékát képezi a termelési értéknek, mégis érzékenyen érintett ez bennünket. A rendelkezést áremeléssel nem tudjuk ellensúlyozni, mert a csipke jelenleg is elég drága. Kérvényt nyúj• Csuka Jánosné géppel szabja ki a kelmét. tottunk be ez ügyben, de még választ nem kaptunk a Pénzügyminisztériumtól. „Bizakodunk” A vázolt problémák megoldására minden lehetséges eszközt kihasználnak. Először is: növelik a nyereségesebb termékek arányát, a legkevésbé nyereségeseket pedig visszaszorítják. Speciális, az igényes munkákhoz elengedhetetlen gépeket vásárolnak 'az idén félmillió forintért. Az az elképzelésük, hogy ezekből a bedolgozóknak is adnak ki, s bevonják őket a tőkés export bérmunkába, ami a legjövedelmezőbb. Az 1 millió forintos fejlesztési alapból a zsúfoltság enyhítésére faházat építenek az Árpád utcai telepen. A szövetkezet központjául szolgáló és a kiállított \ halasicsipke-műveivel évente 30 ezer látogatót vonzó Csipkeházat tovább szépítik, bekerítik, a környezetét parkosítják. — A nehezebb körülmények ellenére bizakodunk — hallottuk Oláh Györgynétől. — Ennek azaz alapja, hogy képesek vagyunk a még jobb munkára, és a mi nagy családunk nincs híján a szorgalomnak sem. A. Tóth Sándor A GÉPIPAR FEJLESZTÉSE A jövőre készülve • AZ MSZMP kongresszusi irányelvei nagy figyelmet szentelnek a gépipar szelektív fejlesztésének : „A gépiparon belül kiemelten kell fejleszteni azokat a területeket, gyártási ágakat, amelyek tartósan gazdaságos és exportképes árualapokat biztosítanak.” Több, mint tíz esztendeje kezdődött el a gépipar kiemelt fejlesztése, s ennek nagyon fontos állomásai voltak a központi fejlesztési programok, amelynek eredményei az autóbuszgyártás, a korszerű motorgyártás, a híradástechnikai termékek és alkatrészek, a számítástechnikai termékek és alkatrészek, a számítás- technika gyors fejlődésében jelentkeztek. A szerkezeti átalakulásnak nagyon fontos szerepe van abban, hogy a gépipar teljesíteni tudja azokat a követelményeket, amelyeket a gazdaságos exportban az ágazattól a .nemzetközi verseny éleződésének korszakában megkövetelnek. • AZ V. ÖTÉVES TERV a gépipar termelésének évi átlagos 6,3 százalékos növekedését irányozta elő, s ennél' is gyorsabb ütemű fejlődést irányzott elő az exportban. Az 1976—1979. közötti időszakban a gépipar fejlődése elmaradt a tervezettől, s évi átlagban 5,5 százalék volt. Az ütem lassulásában több tényező játszott szerepet: így azok a központi intézkedések is, amelyek a gazdasági egyensúly helyreállítása érdekében a belföldi felhasználás mérséklését irányozták elő, s amelyek a mennyiségi termelés helyett a minőség javítását tűzték ki célul. De a viszonylag lassabb fejlődésben szerepet játszott az is, hogy a gépiparban a termékváltás üteme elmaradt a várakozástól, lassan javult a gazdasági hatékonyság, nem kellő mértékben terjedtek el a korszerű vezetési és szervezési módszerek, nem valósul meg elég gyorsan az ágazatban az innovációs folyamat. Míg 1976-ban 6,1 százalék volt az először gyártott új termékek aránya, 1977-ben már csak 5,4 százalék, s 1978-ban és 1979-ben ez az arány tovább romlott. Ellentétes' tendencia érvényesült a 8 évnél régébbi termékeknél, ahol 1976-ban 35 százalék, 1979-ben pedig 40 százalék felett volt a részesedési arány. A gépiparon belül az egyes alágazatok között nagyon erőteljes a gépek átlagos életkorának szóródása, vannak olyan termékek, melyeket 20—30 éve lényegében változatlan formában gyártottak. • AZ 1980. ÉVI tervelőirányzatok a korábbiaknál is nagyobb követelményeket támasztanak a gépipari exporttal szemben, s ez a VI. ötéves terv időszakára is érvényes lesz. 1980-ban mintegy 15 százalékkal kell növelni a gépipar exportját, ezen belül, a nem rubel elszámolású kivitelt 30 százalékkal. Ez a feladat a termelési és értékesítési politika jobb összhangját, a teljesítmények ugrásszerű javítását követeli meg a gépipari vállalatoktól. A szocialista országokkal bonyolított árucserét államközi megállapodások szabályozzák. Erősíteni kell a KGST gépipari szakosításából fakadó előnyök kiaknázását, amely az exportárualapok bővítésének is egyik feltétele. A fejlett tőkés országokban elsősorban a vákuumtechnikai cikkeket, a szórakoztató híradás- technika egyes termékeit, a hagyományos és számjegyvezérlésű szerszámgépeket és a fémtömegcikkipar gyártmányait lehet jó esélyekkel exportálni. A fejlődő országok iparosítási törekvései hazánk számára is széles piacot ígérnek. Ezek az országok nagy keresletet támasztanak komplett gyárak, technológia, gépsorok, közlekedési eszközök, összeszerelő üzemek, kikötői berendezések iránt. • KÖZTUDOTT, hogy a gépiparban egyes termékek fajlagos anyagtartalma viszonylag magas, amelyet a megmunkálási technológia fejlesztésével csökkenthétnek, s jelentős megtakarítási lehetőségek vannak az energiafelhasználásban is. Ezek a tényezők nemcsak az importtal való takarékosság szempontjából fontosak, hanem a hatékonyság növelésének is egyik jelentős forrását képezik. A gépiparban az 1990-ig terjedő hosszú távú tervkoncepció alapján folytatódik az ágazat nagyarányú szerkezetátalakítása, amelynek középpontjában az exporttermelés fejlesztése és a gazdasági hatékonyság állandó javítása áll. W. I. Hegesztési kutatóintézet Pozsonyban A Pozsonyi Hegesztési Kutató- intézet, szakembergárdáját, eredményeit, korszerű felszerelését illetően kétségkívül a világ élenjáró kutatóhelyei közé tartozik. Többek között ezt ismerte el a világ 38 országának hasonló szervezeteit magában foglaló IIW — a Nemzetközi Hegesztéstechnikai Intézet — azzal, hogy idei kongresszusát Pozsonyban rendezte meg. A pozsonyi kutatók további munkáját nemcsak a nemzetközi szervezettől évente érkező mintegy 400 szakkiadvány segíti, de az az ötszáz dokumentum is, amelyet a kongresszus szakbizottságai tettek közkinccsé. A hegesztéstechnika korszerűsítéséhez egyébként a csehszlovák szakembereik számos, újításokat tartalmazó szakdolgozat közlésével járullak hozzá. Közülük különös érdeklődésre tarthat számot szakmai körökben, a hegesztési kötések hegeszthetőségéről és melegkezeléséről szóló tanulmány. A pozsonyi kutatóintézet nemzetközt kapcsolatainak sorában fontos helyet foglal el a KGST- országok kutatóival kialakított együttműködés. Közös kutatások, s az elért eredmények dokumentációinak cseréje is hozzájárul a hegesztéstechnika — eddig elképzelhetetlen méretű — fejlődéséhez. Hogyan gondoskodnak a homokmégyi öregekről? Gyakorta adunk hírt lapunkban arról, hogy a különböző munkaadók milyen tisztelettel, megbecsüléssel viseltetnek a nyugállományban levő egykori dolgozóik iránt, akiket többféle támogatásban részesítenek, s évenként rendezik meg számukra az öregek napját. Rendszeresen olvassa e sorokat a homok- mégyi Takács István bácsi, ő azonban ilyenkor mindig elkeseredik A Petőfi Népe első oldalán néhány héttel ezelőtt megjelent Segítik az öregeket című írás is hasonló hangulatot váltott ki belőle. Akkor azonban gyorsan papírra vetette gondolatait, s eljuttatta hozzánk. Levelében többi között ezeket írta: Kilenc éve vagyok nyugdíjas, s azt tapasztalom, hogy volt munkahelyem, a helyi Aranykalász Termelőszövetkezet fokozatosan feledkezik meg rólam. 1977-ig például évente kaptam a 2 mázsányi búzafejadagot, azóta állítólag nem illet meg ez a kedvezmény. Régebben a gazdaság ingyenesen művelte a háztáji földemet és szállította haza annak termését, egy ideje már fizetnem kell mindenért, legutóbb több mint háromszáz forintot vasaltak be tőlem ilyen címen. De talán ennél is jobban fáj, évek óta csak reménykedem abban, hogy meghívnak az öregek napjára. Mivel érdemeltem ki e mostoha bánásmódot? A közérdekűnek tűnő bejelentést továbbítottuk a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának szövetke- zetfelügyeleti csoportjához, melynek megállapításáról Kiss István csoportvezetőtől értesültünk Válaszából az alábbiakat tudtuk meg: A homokmégyi Aranykalász Termelőszövetkezet munkaügyi szabályzata részletesen tartalmazza azokat a feladatokat, melyek a nyugdíjas, valamint a járadékos tagokról való szervezett gondoskodásra íívonatkoznak. Azt előírások értelmében a gazdaság díjmentesen végzi a gépi munkáMi van a kenyérben? Szokatlan tartalmú küldemény érkezett a napokban-szerkesztőségünkbe. Feladója, a bócsai Kovács Lászlóné a helyi élelmiszerboltban vásárolt kenyér grammnyi mennyiségével tisztelt meg bennünket, mely enyhén szólva étvágyűzőnek hatott, hiszen nem volt-egyéb, mint 8—10 centiméter madzag. Mégpedig sültmadzag, mert a vekni belsejéből került elő. Olvasónk mindehhez ezeket fűzte hozzá: Sajnos, már nem először fordul elő nálunk, hogy a bqlti kenyérben hol ezt, hol azt találunk. Nekem egymásután kétszer adatott meg, hogy rádöbbenjek, a gyártási helyen, a soltvadkerti áfész sütőüzemében bajok vannak a higiéniai előírások betartásával. E balszerencsém miatt reklamáltam ugyan az eladóknál, de azt válaszolták, ők csak olyan árut adhatnak el, amilyet kapnak, s hogy nem tehetnek semmit. De- hát tényleg ennyire kiszolgáltatottak a kereskedők, no meg a fogyasztók? — zárul e kérdéssel a kát (talaj művelés, vetés) ezeknek az embereknek a háztáji földjén. Térítést csupán a vetőmagért és a termés hazaszállításáért kell fizetniük. Olvasónk is ezt az összeget — összesen 356 forintot — tartozott kiegyenlíteni. Meg kell jegyezni, hogy néhány éve még többféle kedvezményre jogosultak voltak az idős tagok, akik valóban kaptak búzát is. 1977-től azonban érvényben van az. a — már a takarékosság, s a racionális gazdálkodásra törekvés jegyében született — rendelkezés, amely a dolgozói állomány létszáma szerint engedélyezi a szociális alap képzését. Emiatt a korábbi 600 ezer forintról az . egyharmadára, sőt tavaly mindössze 145 ezer forintra csökkent az ilyen célú előirányzat. így hát óhatatlanul mérséklődött, vagy szűnt meg véglegesen egy-két juttatás. Ami az öregek napját illeti, erre a rendezvényre legutoljára valóban régen, még 1976-ban került sor. Az ok, az előzőekben említett szociális alapbeli változás. Egyébként a tsz-nek több mint 240 nyugdíjas és járadékos tagja van, s ez a létszám nagyobb a rendes munkaidőben foglalkoztatottakénál, ami szintén kedvezőtlenül befolyásolja a úszóban forgó gondoskodással kapcsolatos, vállalt kötelezettségek megvalósulását. A szűkös pénzügyi lehetőségekre való tekintettel a szövetkezeti vezetők elsősorban a rászoruló tagok szociális segélyezését és egyéb támogatását biztosítják. Nos, ennyi a hatósági reagálás lényege, amelyből világosan kiderül, korántsem az öregekkel szembeni mostohább. bánásmódról van itt szó, sokkal inkább arról, hogy a szociális ellátás rendjét a nehezebbé vált gazdasági helyzethez kellett igazítani Ho- mokmégyen is.. Végezetül elmondjuk, röviddel ezelőtt tartotta meg zárszámadását a helyi Aranykalász Tsz, s a közgyűlést ói követő fehér asztal melletti ösz- szejövetelen együtt--ünnepelték a- •- múlt -éúi" munka'eréöméríyeSsé-'' '!'l gét afö’áktív dolgózókúés á jára^aisa dékos, nyugdíjas tagok — közöttük Takács bácsi is! közérdekű bejelentést taglaló levél. Alapvető tudnivaló, a vevő pénze ellenében jogosult arra, hogy kifogástalan minőségű árucikket, történetesen élelmiszert kapjon. Ha ez okból mégis sérelme van, például azért, mert a kenyérben valamilyen oda nem való anyagra bukkant, az üzlet — ahol a vásárlásra sor került — azonnal köteles intézkedni, legelőször is kicserélni másikra a visszaadott terméket. Amennyiben ismétlődő panaszról van szó, feltétlenül kell értesíteni a sütőüzemet, esetleg a helyi tanácsot is, hogy közbenjárhasson az ügyben. Kovácsné közléséből úgy tűnik, az utóbb említettek körül sincs minden rendjén Bócsán, ezért is tartjuk fontosnak az eset nyilvánosságra hozatalát. Reméljük, cikkünk nyomán nemcsak az ilyesféle reklamáció elintézése lesz majd szabályosabb, kielégítőbb, de a vadkerti pékek is jobbítanak munkájukon, s mindent megtesznek azért, hogy a kenyérsütödében többé egyetlen vekni se készüljön a tisztaság elemi normáinak figyelembevétele nélkül! Üj lakóépület — feldúlt környezetben Tény, amiről bárki meggyőződhet, hogy példásan jó ütemben terebélyesedik mostanság is a kecskeméti Széohenydváros, ahol szinte gombamód nőnek ki a földből az újabb és újabb modern otthonok. Ám azt is észreveheti bárki, hogy a már beköltözésre átadott lakóépületek mentén sok helyütt rendezetlen a közvetlen környezet. És esetenként nem is éppen rövid ideig, amint arról, a napokban értesültünk Méhész Istvántól, aki a Március 15. utca 100—106. szám alatt levő, OTP-társasház közös képviselője. Olvasónk közölte, hogy az ösz- szesen 60 lakásba tavaly augusztusban költöztek be a tulajdonosok, akiknek öröme csakhamar ürömmé változott, mert a környékbeli terület kiépítetlensége miatt egyre kínosabb a közlekedés. Áz illetékes ugyan ígérte, hogy legkésőbb a múlt év ősz elején, tehát még az esős időszak beköszöntése előtt járdát építenek arrafelé, de a nagyon-nagyon várt munkára a mai napig sem került sor. Minderre csak ráadás, hogy a szomszédos építkezéshez anyagot szállító járművek kerekei szüntelenül mélyítik a barázdákat, szaporítják a göröngyöket, ahol ösz- szegyűldk a víz, a sár, melyben, akár bokáig is gázolhatnak a la-' kosok. Közöttük talán a legelviselhetetlenebb helyzetben vannak a kismamák, kik a kisgyermekeiket ilyen útviszonyok közepette kénytelenek vinni a bölcsődébe, óvodába, orvoshoz, s onnan visz- sza. „Ha tehetik, legyenek a segítségünkre!” — zárul e kérelemmel a lapunkhoz küldött levél. E panasz jogosságához kétség sem férhet, az orvoslás érdekében mi azonban csak annyit tehetünk, hogy közreadjuk a részleteket, bízva abban, ez a tereprendezés már nem várat sokáig magára. összeállította: Velkei Árpád .
