Petőfi Népe, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-26 / 47. szám

1980. febraár 26. • PETŐFI NÉPE • 3 K ibarkáztak már a mogyoróbokrok a ballószögi Tóth Pista bácsi kertjében. Elég, ha picit meglendül a szel­lő, a sárga virágport kedvére táncoltatja. A különleges kert — melybe csupán mogyorót telepített gazdája — nem kü­löncködés. A szükség, Pista bácsi egészségi állapota diktálta a „szakosodást” a már említett mogyoróra, valamint a földi­eperre. Ezekkel jobban elboldogul, mintha magasba kéne nyújtózkodnia másfajta gyümölcsfák ápolgatásara, szüretelé­sére. Döntésének bölcsessége nyilvánvaló, a józanul felmért adottság és kínálkozó lehetőség egyeztetéséből született a „mogyorós”. S amikor a tanácsháza ajtaján belépett a hajlott hátú férfi, igyekezvén a falugyűlés színhelyére, tudtam, benne tisztel­hetem a megcsodált kert gazdáját. Részvételének tényét a község ügyeiben, odapászíntottam a róla alkotott képhez, ami így formálódott igazán emberivé. Ott szorongott ő is a sűrűnra- kott székek egyikén, hiszen so­kan gyűltek össze meghányni- vetni életük fontos dolgait, ame- ( lyeket nem lehet különválaszta­ni Ballószög, — városkörnyéki község — fejlődésétől, formáló­dásától. Ez utóbbi nemcsak a fa­lu szeme láttára történik, hanem a ballószögiek közreműködésével. Bár a munkaképes korú férfiak többsége, s az asszonyok közül is sokan egyaránt részelnek az ipa­ri munkából. a megyeszékhely üzemeiben, éppúgy, mint a föld műveléséből, az állattartásból ott­hon: a boldogulásuk helyét meg­becsülik azzal is, hogy dolgoz­nak csinosításán. De a megbecsülést érezhette a falugyűlés valamennyi résztve­vője is, no meg az „óvodaépítő község”-nek kijáró külön figyel­met abból, hogy dr. Mező Mi­hály, Kecskemét tanácsának el­nöke eljött a tanácskozásra. □ □ □ Hogy a falugyűlés ne csupán á tanácstörvény végrehajtásának kipipálandó feladata, hanem a lakosság és a helyi vezetés kö­zötti élő kapcsolat fóruma le­gyen, ahhoz nem kell más, mint annyi: a falu közös dolgaiban szót emelők lássák, szavuk nyo­mán változott, előbbre jutott ügyük. . Tavaly ilyenkor azt sürgették,- legyen szemétlerakóhely, ahová a hulladékot kihordhatják. Van. Az útépítés is megkezdődött, ha döcögve is, de halad, az idénre ígérik elkészültét az építők. A hét kilométernél hosszabb és hat méter széles úttest már valósá­gos autópálya lesz a mostani bak­hátashoz képest, ahol most a szembejövő járműveknek oldal­ra kell térni, hogy elférjenek. Bár ami a kitérést illeti, a bal­lószögi focicsapat nagyobb mér­vű anyagi támogatását is sürget­ték tavaly, de akkor azt az óvo­daépítés „térítette” el. Ráadásul, megint a labdarúgás hívei kény­telenek megelégedni a kevéssel, mert az idén meg az óvoda köz­ponti fűtésének beszerelése fon­tosabb helye a pénznek. Bizto­san megértik, hogy a fűtés ügye a legsürgősebb, mert az olajkály­hák ugyancsak zabálják a „pénzt”, nem beszélve arról, hogy a félszáz óvodás közérzete is kel­lemesebb lesz, az egyharmadnyi költséggel temperált levegőben ... □ □ □ De másban is osztanak-szo- roznak a ballószögiek. Például a sertésnevelés, a tehéntartás be­fektetés-haszon hányadáról. És a legtöbb gond akörül bolydul, hogy a táp olykor hiánycikk; ab­rak, alomszalma, legelő kéne a jószágnak... S amíg a focicsa­pat jól „elvan” egy labdával, a jószágok már aligha érik be az­zal, hogy vacsora helyett meg­ígéri a gazda, ég alól, föld alól, de holnapra előhajt egy zsák tá­pot ... Végh Laci bácsi azonban se­gítségére siet a kecskeméti Kos­suth Termelőszövetkezet elnöké­nek, Kerekes Antalnak, aki a háztáji és kisgazdaságok terme­lésének segítéséről ad számot a falugyűlésen. Mondja, hogy az idén csak a kocatáp hiányzik olykor, de másfajta van. Hogy ez mennyire lényeges, azt az az el­nöki nyilatkozat is aláhúzza: a termelőszövetkezet a húsfeldol­gozó üzeme számára annyi ser­tést vesz át, amennyit csak ké­pesek a ballószögiek fölnevelni. Nomármost, ez csak üres ígéret lenne, ha nem igyekeznének a feltételeket is megteremteni az állattartáshoz. Csakhogy tavaly nem volt elég a tavalyelőtti táp mennyiségének duplája, mennyi kell akkor az idén? Épp ilyen gond a termelőszö­vetkezet területrendezése, az, hogy ki merre szánthat-vethet, birtokháborítás nélkül. S a par­lagterületek hasznosítása sem mellékes, a jószágtartóknak meg­éri, hogy béreljenek egy-egy da­rabocskát ... Németh Sándorné is azért tudakolódna, vajon a Bíró-féle földből bérelhetné­nek-e? Persze, ezt itt és most sem a termelőszövetkezet elnö­ke, meg a ballószögi kerület ve­zetője sem tudja rögtön meg­mondani, de invitálják a tsz-iro- dába, ott majd megbeszélik, mó­dot keresnek rá — ha lehet. Miután a földdel, jószágtartás­sal foglalkozó kérdések elfogy­tak — annál is inkább, mert nemrégiben a hízott sertés új mi­nőségi követelményeit, s a szer­ződéskötések, az átvétel módját már megbeszélték egy másik ugyancsak hasznos „előadáson” — terítékre kerül a község és ta­nyavilág lakosságát legérzéke­nyebben érintő kérdés, az orvos- nélküliség. □ fi □ Börönte Imre fiatal ember, s elfogódottan szól. Arról, hogy ha éjjel belázasodik a gyerek, nincs hova szaladjanak orvosi segítsé­gért. Igaz, napközben se jobb a helyzet, hiszen a kijáró (he­lyettesítő) körzeti orvos csak két­szer rendel. Nincs más megoldás, Kecskemétre kell vinni a beteg gyereket, magánorvoshoz. Molnár Gyuláné legutóbb dél­után 3-kor kezdte a sorállást a rendelőben, míg fél hétre beju­tott. A lázas gyerekkel. Az orvosi rendelő, meg a la­kás üres. Jöttek ugyan pályázók, nem is kevesen, csak hát nem jött össze a dolog. Ki a lakást kicsinyellte, ki a fizetést, kinek a munkakönyvében volt túl sok a bejegyzés. „Életre szóló” or­vos kéne’ ide, nem aki fél év után szedi a sátorfáját. Hábrany Józsefné praktikus tanácsa: rendbe kéne tenni a rendelő környékét, mert úgy néz ki, mint a borovicskás bucka Ágasegyházán. Elijed az orvos, aki meglátja! Ha földet hozná­nak, rendeznék a kertet, talán a környezet is csalogatná az alkal­mas jelentkezőt. □ □ □ A kérdések, észrevételek pa­pírra jegyzésében sebesen mozog a golyóstoll a községi tanács végrehajtó bizottsága titkárának, Szabó Sándornak kezében. S vá­laszt is ad, szépen szabatosan fo­galmazva. A fontosabb dolgokat kétszer is mondja, érződik stílu­sán, hogy szereti, ha nemcsak ő érti, amit mond..! De ami nem rajta múlik — például az orvos letelepedése — arról nem tehet. Dr. Mező Mihály zárja a szót kérők sorát. Azzal kezdi, hogy Ballószög sem kapott sem több, sem kevesebb támogatást, mint a többi városkörnyéki település. Hiszen az óvoda a megyei és a városi tanács, illetve a kecske­méti üzemek segítsége nélkül — itt föltétlenül meg kell említeni a Kossuth Tsz-t, a Fémmunkást, a ZXM kecskeméti gyárát, a ba­romfifeldolgozó vállalatot, a kon­zervgyárat, az UNIVER ÁFÉSZ-t és a Helvéciái Állami Gazdasá­god —, 15 év alatt sem gyűlt volna össze 4 millió forint az óvodaépítésre a községfejlesztési alapból. □ □ □ Ám az is igaz, hogy a község­ben jelentkező gondok megoldá­sára az egyszerű, de hasznos öt­leteket is lehet, sőt kell alkal­mazni ... Például az orvoslakás központi fűtésének beszerelésére kapott méregdrága árajánlatot félretéve azt kilesni, hogyan ké­szíthetik el a magánlakás-építők a fűtési rendszert — mondjuk a fele pénzért... Nem lehetne ezt a „módszert” alkalmazni, s a község pénzét így, takaréko­sabban, több feladat megoldásá­ra „beosztani”? S az átmeneti orvosnélküliség idejére például még két rendelé­si napot nem lehetne beiktatni? Ennek lehetőségét sürgősen ke­resni fogja — ígérte dr. Mező Mihály. A termelőszövetkezet el­nökétől pedig a*zt kérte, hogy a háztáji gazdaságok tápellátását úgy tekintse, mint saját ügyét... 1977 elején kezdték meg a fő­város egyik legnagyobb közleke­dési csomópontjának, a Marx tér­nek átépítését. A tér forgalmi je­lentőségét a Nyugati pályaudvar és az épülő észak—déli metróvo­nal határozza meg. Az építési munkák több szinten és mélység­ben folynak. Az elmúlt hónapok legszembetűnőbb változása, a le­endő Skála Áruház vázszerkezeté­nek kialakulása, amelynek most öt emelete magasodik a tér fölé. A pincével együtt tizenhárom emeletes lesz, készen majd építé- szetileg-esztétikailag impozáns üvegbúraként fog hatni. Ennek az áruházi épületegyüttesnek másik tagja a toronyépület elé tervezett elöreugró épület helyén ma még a régi háztömb áll. A munkák befejezéseként ké­szül majd el a teret átívelő fe­lüljáró, melynek tartópillérei már állnak. Üjszerü megoldás az, hogy a híd egyik oldalán széles gyalog­járda is lesz, melyét a Skála első ] emeleti teraszával kötnek össze. Nem kisebb jelentőségűek a tér felszíne alatt folyó építkezések sem. Az aluljáró-rendszerből két irányból közelíthető majd meg a metró mélyállomása. A munkála­tok befejezése után csúcsidőben óránként harmincezernél több ember fordul majd meg ezen a csomóponton. t • Az aluljáró alatt épül az új nagykörúti főgyűjtőcsatorna. □ □ □ A falugyűlés befejezéseként Szabó Sándor ismét a ballószö­giek segítségét kérte. Az óvoda játszóterének, parkjának kialakí­tásához. A gyűlés befejeződött, az em­berek indultak hazafelé. Igaz, most már későbben sötétedik, s a jószág gondját viselni is köny- nyebb, mint télen. De ez sem mentesít a ballószögi erények gyakorlása alól: kevés beszéddel, lényegretörően cselekedni. Vala­miképpen az volt az érzésem, eb­ben a faluban rendszerető embe­rek élnek. De ezen nincs mit csodálkozni! Fél falu bejáró dol­gozó. Időhöz kötve indul, érkezik, dolgozik. Időhöz kötve él. S ez a tény mintha gyorsabbra ösztö­kélné lépését meg a tanyán gaz­dálkodó embernek is. Ez pedig a település Kecske­mét kertvárosává válásának zálo­ga is, a ballószögiek boldogulá­sával együtt. Nagy Mária 6 A makettről készült képen jobb oldalon az új Skála Áruház tömbje látható. Barangolás Bács-Kiskunban • Kisközség a kalocsai járásban. Lakóinak száma 2132, határa 7034 hektár. Több kisebb település — szállás tartozik hozzá. Homokmégy Kisebb földrengés Vasárnap éjjel 0 óra 33 perckor az MTA piszkéstetöi és budapesti földrengésjelző állomásainak szeizmográfjai kisebb földrengést regisztráltak. A Richter-skála sze­rint 3,1-es erősségű rengés epi­centruma Budapesttől mintegy száz kilométerre, Recsk környé­kén volt. (MTI) A SZOT elnökségének ülése A Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége hétfőn ülést tar­tott. Megvitatta és elfogadta a Munkaügyi Minisztérium és a SZOT irányelveit, amelyek a vállalatok és szövetkezetek szociális tervezé­séhez nyújtanak segítséget a VI. ötéves terv időszakára. Ezenkívül kijelölte a szakszervezetek feladatait a testnevelési és sportmozga­lomban elért eredmények megszilárdítására és továbbfejlesztésére. (MTI) KÉPERNYŐ Értékes emberek, érdekes műsorok Az ember minden tettében, gesztusában, szavában megnyilat­kozik, képet ad önmagáról. Mi­nél hűségesebben, minél ponto­sabban, minél jellemzőbb mozza­natokat megragadva mutatnak be a kamerák valakit, annál érzék­letesebb, izgalmasabb lesz port­réja, annál erőteljesebben kész­teti állásfoglalásra a nézőket. Fa­batkát sem érnek a gondosan fé­sült, a megkérdezettet minden áron „előnyösen” bemutató, az egyéniséget kiiktató, sematikus in­terjúk. A csütörtök este sugárzott „Sze­reztem egy új lelket is” műsorból ország-világ megtudhatta: olykor kapkodó, olykor sedre, olykor pontatlan ember Jerzy Robert No­wak lengyel történész, irodalmár. Mit sem törődve az ünnepi han­gulattal, a rászegeződő objektí- vekkel, nyugodtan fölszedegette széthullott jegyzeteit tarnowi elő­adásán. Fizetett tolmácsként meg­várakoztatta a hivatalos küldött­séget! Többször is elcsúszott a nyakkendője a szellemi eszmecse­rék izgalmában! Szemes Mariann jól érezte: ezek az apróságok csi­petnyivel sem csökkentik lengyel barátunk — ha úgy tetszik — ér­demeit, sőt. Mivel senki sem men­tes apró gyarlóságoktól, szinte így teremtődik meg szereplő és néző közös nevezője. Ezáltal is élt, ha­tott, kötötte le a nézőket a sok­oldalú, fáradhatatlan ügybuzgal- mú Nowakról készített dokumen­tumfilm. Kiderült: nem hanyag­ságból késett, hanem annyira be­lemerült az olvasásba, a tájéko­zódásba, hogy szinte észre sem vette az idő múlását. A rendező, Sárdi Anna szer­kesztő, és, Márton József csupán azt tette lehetővé, hogy a magyar —lengyel kapcsolatok varsói épí­tésze őszintén megmutathassa magát a róla készített dokumen­tumfilmben, érvényesülhessen szí­nes, lebilincselő egyénisége. Ezt a „csákót” kellene eltanulni a gyen­gébben sikeredő dokumentumfil­mek stábjának. Hasonló erényekkel büszkélked­het a február 17-i Hét műsorában sugárzott kargalai riport is. Beval­lom, „rácsodálkozó” tanyai mű­sort vártam. A városból kivetődő újságírók ámuiLnak-bámulnak majd az ott, az abban a közegben megszokotton... Nyilvánvaló pél­dául, hogy a pusztáikon a szétszórt házakban élők és a kint lakó ta­nítók között sokkal közvetlenebb, személyesebb, sokoldalúbb a kap­csolat, mint a nagyvárosi pedagó­gusok és szülők között. Én is jó néhány, egyszemélyben intézmé­nyeket pótoló tanyai tanítót isme­rek ... Azért tetszett a Tóth Ist- vánnét és világát lelkesítő kom­mentárok nélkül is lelkesítő pél­daként bemutató riport, mert a valódi többletre irányította a fi­gyelmet. A rendező tisztában volt és van azzal, hogy nem különle­ges egzotikum, amit lát, hanem a magyar valóságnak egy része. Egy adott állapotot mutatott be, anél­kül, hogy a tanyai iskola még szükségszerű létét a furcsaságok világába utalta volna. Miközben az ott élők között megszokott közvetlenséggel bemu­tatták a napi munkáját végző pedagógust, környezetének meg­nyilatkozásaival, magatartásával érzékeltették tevékenységének ha­tását is. A képsorok meggyőzően közvetítették a Tóthné egyénisé­géből sugárzó többletet, ' azt a pluszt, amivel valóban második otthonná varázsolja a kargalai is­kolát. Az Alföldi antenna című szer­da esti összeállítás még sikeresebb lett volna, ha több teret, időt kap­nak a farsangi népszokásokat fel­elevenítő, jól összeválogatott egyé­niségek. Heltai Nándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom