Petőfi Népe, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-24 / 46. szám

1980. február 24. • PETŐFI NÉPE • 3 VASÁRNAPI RIPORT, A helvécia-matkói új is- kólába — ezt se mos­tanában csinálták, de mivel volt egy öregebb, rajta ma­radt a' jelző — autózva mind kédvetlenebbül látom, hogy régi értékeit elhagyogatva változik a sajátos szépségeit oly sokáig őrző puszta, A halasi országút egyik fájáról nagy­betűs cégtábla harsogja: üzletté vált a népi fafaragás. Drága kocsin húz el mellettünk az immár valutás csárdában pénzért muzsikáló, magyarnótás igényeket is kielégítő citerás. Matkói jelmezbálon Párizs és London között A bekötőutat szegélyező kapta­fa-sátortetősök cicomás kerítéseik nélkül, beleolvadnának a tél vé­gi szürkeségbe.' A szomorgásra nines' sok időnk, megvan a ma­gunk baja. Elakadt a gépkocsink az agyaggal dúsított homokon, A nehéz erőgépek valóságos szaka­dékokká mélyítették a keréknyo­mokat. A repceföldön taposott széles nyomsávon folytatjuk utun­kat. Van hely a jelmezes karne­válra igyekvők kerülgetésére. Jönnek szép számmal fiatalok és öregek, ügyesen lábalják a sa­rat, megszokták. Vidáman bandu­kolnak. Ritka öröm mostanában az ilyen jó szórakozást ígérő mu­latság. Hónapok telnek el kultu­rális esemény nélkül. Régen hir­dettek irodalmi estet, filmanké- tot, érdeklődők hiányában a ván­dormozi is beszüntette működé­sét. Táncos Péter halála óta el­sorvadt a pávakör. Csalódottan ingatják fejüket, a kocsinkba kukkantok, nem „ők” vagyunk, a megkülönböztetett sze­retettel várt ferihegyiek, az isko­lát .patronáló, az ünnepségre el­ígérkező TU 154-es brigád tagjai.' Késnek. „Sohasem fordult elő, csak nem történt valami bajuk?” — aggodalmaskodtak többen is. Az- iskolából kicsattanó öröm sze­rencsére gyorsan feledtette a gon­dokat, a kétségeket. Mosolygó, izgatott, jól öltözött gyerekek, még vidámabb, még • iz- gatottaibb szülők töltik meg a nagy ház minden szögletét. Süte­ményillat táplálja a nevelői szov- bából az ünnepi hangulatot, a másik helyiségben régebbi és mostani matkói pedagógusok Ör­vendeznek a viszontlátásnak. Ma­mák, barátnők, barátok igazgatják a jelmezeket, a legsikerültebb rajiók; dicsőségtábláján ötletes karneváli meghívók tudatják a programot.1 ' □ □ □ A maskarák fölvonujásával kez­dődik a műsor! Pontosabban kez­dődne, ha Pólyák Antal, a szülői munkaközösség elnöke nem kö­szöntené a 25 esztendeje tanyán tanító. iskolavezetőt. Szeverényi Mátyásnét váratlanul érte a meg­tiszteltetés, így . akadálytalanul csöppenhettek ki a meghatottság könnycseppjei. A kedves, a lelke­sítő közjáték után bedöcögött nagy komolyan Forgó Morgó, az aranyszőrű bárányt vigyázó ju­hász, a Zsákbamacska, az öntuda- tus Ludas Matyi, a tekintélyes számadójuhász. Vízitündérhez méltón csilingelt a vízitündér, műsoron kívül, ám annál hatáso­sabban kapott hajba két cigány­lány. Bizonyára az anyuka öltöz­tette cowboynak a fegyverzetéhez méltatlanul elgyávuló kisfiút: a Pilóták, mérnökök, szerelők — tanyán nagy ijedtségben kukkot sem szólt. Volt, aki Burkusországból jött, volt, aki a Meseországból, sokan öt-hat kilométerről, lévén ennyire távol otthonuk az iskolától. Tap­solhattunk remek népmese-fel­dolgozásoknak és bosszankodhat­tunk Kantinos Kati — sajnálato­san első díjjal „méltányolt” í— kuplés gügyeségén. A műsort követő tánc közben tudtam meg, a kilenctagú tantes­tületből csak' Romhányi Elekné lakik „kint”. Néhány esztendeje költözött férjével és kisfiával az évekig üresen porosodó, eléggé kényelmesnek tűnő lakásba. Szí­vesen fogadtam meghívását; leg­alább megnézhetem néhai férje festményeit. Tudtam róla, hogy két évet végzett a Képzőművészeti Főisko­lán. Barcsáy és mások fantáziát láttak benne. A megélhetés kény­szere és hajlama késztette arra, hogy, tanítói állást vállaljon. Vi­lágéletében tanyán dolgozott. Leg­utóbb Pusztavacson működött: az ország közepét először ő jelölte meg farönkkel, ki emlékszik er­re... Csak egyik festménye idé­zi az1 eredeti momentumot. Az al­sósokkal nagy szeretettel bíbelődő félesége vigyázza alkotásait. Ket­tesben él fiával: a kamaszgyerek is elkészülődik innen. Ha minden klappol, repülőgép-szerelő lesz. Várja nagyon a patronálókat. Nála türelmetlenebbül csak Tóth Zoli lesi az utat, villannak-e az autófényszórók. Társaival a MA- LÉV-üdülőben tölthetett két cso­dálatos hetet. Vállalati autóbusz vitte az először látott Balatonhoz. Közelebbről is %negismerkedett Schwéder Karcsi bácsival, a bri­gád egyik vezetőjével, meg kis­lányával. Emese — ha jól emlé­kezem a nevére — csodálkozva hallgatta a matkói fiú érdekes históriáit, ő meg á főváros neve­zetességeiről kikerekedő történe­teket. □ □ □ Motorzúgás! Hirtelen abbama­rad a tánc, félbeszakad a diskur­zus. Mindenki a bejárathoz rohan. Megjöttek! Megjöttek! Fél óra' is eltelik, mire félrevonhatom Me­nus Ferenc főpilótát és a már emlegetett fedélzeti mérnököt egy kis beszélgetésre. , A TU 154-es brigád három éve megválasztott vezetőjét jó isme­rősként köszöntik, noha most jött először Matkóra. A tanyai gyere­kek sohasem felejtik el, hogy pes­ti kirándulásukon ő mutatta be a hatalmas utasszállítót. Megnéz­hették a pilótafülkét, még a mo­torokat is megjáratták a ked­vükért. Schwéder Károly annál többször autózott Matkóra, ő a kapcsolatok j legfőbb szervezője, ő tájékoztat késésük okairól'. Délelőtt 11 órakor egy lyukas petákban, sem fogadtak volna, hogy létrejön a mai találkozás. Bécsben vesztegeltek 99 utassal, három másik MALÉV-gép társa­ságában. — Tegnap kezdődött a mai na­punk: 8 óra 55-kor startoltunk Milánóban, onnan 15 órakor indul­tunk Párizsba. Este kellett volna hazaérnünk a Ferihegyre, de köz­bejött valami. Kapitányomat kér­dezze, ő az illetékes, ez már szak­ma. — Nagyon jó meteorológiai elő­rejelzéssel indultunk. 180 kilóméi térrel Bécs felett közöltek, hogy a rossz látási viszonyok miatt Fe­rihegy nem fogad. Landoljunk Bécsben és mielőbb induljunk to­vább másnap reggel, így szólt az utasítás. Reggel nyolctól vártuk Schwe- háton az idő javulását. Csak dél­tájban kérhettünk indulási pa­rancsot. Mi startolhattunk legelő­ször, biztosan sejtették, hogy vár­nak bennünket Matkón. Jót mosolyog az utóbbi meg­jegyzésén, tréfának is szánta. A szigorúan szabályozott légiforga­lomban ilyen óhajokra nem tekint­hetnek. Inkább csak azt akarta ez­zel most jelezni, hogy az osztrák fővárosban is a ma délutáni, ko­ra esti találkozón járt az eszük. □ □ □ A nyúlánk, friss mozgású, élénk mérnök veszi át a szót. — Látta volna, hogy kerekedett ki az ügyeletes vámos szeme, ami­kor „hova megyünk legközelebb” kérdésére azt mondtuk; Helvéciá­ba, méghozzá a lehető leggyor­sabban. Elképedt. „Ilyen járata nincs a MALÉV-nak.” „Mi pedig megyünk, mert a gyerekek várják a jelmezverseny díjait.” Egészen paff létt. Azt hitte: a bolondját járatjuk, pedig csak a kényszerű késés izgalmát vezettük le egy kis viccelődéssel. Minket is átvághatott volna va­laki öt évvel ezelőtt, mert a hírét sem hallottuk a »Kecskemét mel­letti •Helvéciának, Wéber Edének. Matkóról sem tudtunk semmit. A televízió egyik akcióján figyel­tünk fel a tanyai iskolákra, a közvetítések hatására kerestük meg á Bács-Kiskun megyei Ta­nács művelődésügyi osztályát. So­hasem tapasztaltunk ilyen baráti hivatalos segítséget Amikor el­jöttünk néhányan — teljes szere­lésben — Pólyák Anti, a2 itteni amatőr régész igazított el, az egy­kori falu, a mostani puszta múlt­jában. Kitűnően. A brigád összetételéről, meg arról kérdezem Mónus kapitányt, hogy mit jelent számukra ez a kapcsolat. — Egy TU 154-es gép Hajózó- és kiszolgáló személyzete alkotja brigádunkat. Ismerem a többiek véleményét is, ezért nyugodtan kijelenthetem: eddig mi kaptunk többet. Ügy érezzük, hazajövünk. Amennyire anyagi lehetőségeink, meg erkölcsi normáink engedi, szót sem érdemlő csekélységekkel az iskolát is gyarapítjuk. Másként vélekedik, az eddig- csöndben figyelő Szeverényiné. — Tudja mit jelent egy ilyen ta­nyai iskolának a maguktól kapott magnó, lemezjátszó, vaku, erősí­tő, mikrofon, lemezgyűjtemény? Soroljam? Schwéder Károly huncutkodik. Egymás között vannak, megenged­heti. v e — Ki ne hagyja a stopperórát: Több ezer kilométert utaztunk ezért. Írták, nagyon kellene, de se- égen, se földön nem kaptunk. Bánkúti Mini éppen Moszkvába indult, a lelkére kötöttük, hogy enélkül haza ne jöjjön. Ott egy pillanatig se lehetnek meg stop­per nélkül, .ahol olyan jó sporto­lókat nevelnek, mint a válogatott Kontra Zsolt kézilabdázó. De ne viccelődjünk. Mindig a kedves pedagógusok, áldozatkész szülők, ügyes gyerekek jutnak a* eszembe, ha Matkóra gondolok. Mónus kapitány helyesel. — így igaz. Egyúttal persze a polgári repülést is népszerűsítjük, kellenek a jó pilóták, a. jó mér- nökök, a jó szerelők. □ □ Egyre sűrűbben nyílt az* ajtó, türelmetlenül várták a -vendége­ket. Mikor, hova utaznak legkö­zelebb, tudakoltam búcsúzóul Schwéder mérnöktől. „Jlolnap reg­gel Londonba.” — Repültek-e már Matkó fe­lett? — fordultam a főpilótához. — Többször is, az athéni járat­tal. Monor—Bugac—Kelebia az útirány. Szép időben jól kiyehető Kecskemét, Kiskunhalas. Azono­sítani tudnánk más helységeket is, bár térképeinken földi tereptár­gyak nincsenek feltüntetve. Hirtelen megirigylem a levegő­óceán vándorait. Felülről bizto­san makulátlan .tisztának, szépnek látják ezt a most lucskos, rongált tájat. Csak a matkói erdő zúzma- rás rengetege* az egybeszakított, táblák gyönyörű hálója, a piros cserepes házsorok új vonulata ve­hető ki a magasból. • A kapitány mintha kitalálná gondolataimat. — ’ Gyerekkoromtól pilótának készültem, szeretek ott fenn. An­nál jobban csak az ilyen kedves, emberi közösségben. Tudom, hogy itt sem minden arany, ami fény­lik, -itt is vannak hétköznapok. De közöttük4 érzem igazán, hogy itthon vagyok. Heltai Nándor KÜLDÖTT A MEGYEI PÁRTÉRTEKEZLETRE A művezető Alkalmam volt megfigyelni, amikor a városi pártértekezlet szünetében megfontoltan véle­ményt cserélt küldött-társainak egy-egy csoportjával. A rokonszen­vesen szerény, mégis magabiztos fellépése — vagy a tekintélyes körszakálla? — miatt értelmiségi foglalkozásúnak, például népmű­velőnek véltem. Tévedtem azon­ban. Balázs Sándor — akit a kis­kőrösi kommunisták a megyei pártértekezletre delegáltak — a termelést közvetlenül irányító művezető. A felszabadulás után született — harminc éven még inneni — elsőgenerációs munkás. Szüleinek a mezőgazdaság adta- atíja a megélhetést, ő viszont nap­pali tagozaton megszerezve a gé­pésztechnikusi képesítést, 1969 óta az Irodagépipari és' Finom­mechanikai Vállalat helyi gyár­egységében dolgozik. A múlt év december óta művezetői beosz­tásban. A legutóbbi pártalapszer- vezeti vezetőségválasztáskor a párttitkári tisztség ellátását is rá­ruházta a taggyűlés, a párttagság bizalma. A mozgalmi munkát tizenvala- hány évvel ezelőtt a KISZ-ben kezdte Balázs Sándor. 1974 óta tagja a KISZ városi bizottságá­nak. Az üzemi pártalapszervezet vezetőségében éveken át propa­gandafelelősként dolgozott. Ka­matoztatta az ideológiai-politikai ismereteit, amelyeket most má­sodévesként a marxista—-leninis­ta esti egyetem hároméves tago­zatán gyarapít tovább.­Ezúttal a megyei pártértekez- letré való küldetésével összefüg­gésben kérdezzük: munkahelyé­nek vagy szűkebb hazájának .éle­téből merítve, milyen gondola­tokkal készül a megye kommu­nistáinak fórumára?' — Ami különösen sokat foglal­koztat, az a pártegység. Ugyanis nem vagyok elégedett az érvé­nyesülésével. Tapasztalatok mu­tatják például, hogy akadnak ve­zetők. akik nem a legkövetkeze­tesebben hajtják végre a párt döntéseit. Pedig rajtuk, lévén kulcsemberek, sok minden' mú­lik. Mégis megtörténik, hogy a döntésnél a csoportérdeket részel­tetik elsőbbségben, holott azt vár­nám, hogy ha átmenetileg netán a csoportérdek rovására is, de az cssztársadalom javára döntsön minden vezető. Nagy szükség van rá, hogy a kollektív partnerként működő pártszervezet ne csak hátteret je­lentsen, hanem a szubjektív fel­tétele se hiányozzék az együtt­működésnek. Nélkülözhetetlen, hogy az alapszervezeti vezetőség, a párttitkár tudásban, politikai felkészültségben is társa legyen a vezetőnek. Így biztosítható, hogy szükség esetén kompromisz- szumok árán, de a stratégiát szem elől soha nem tévesztő döntések szülessenek. A mai kö­rülmények között méginkább fo­kozni szükséges a párt szerepét és a tömegeket mozgósítani a nagy célokért. Biztos, hogy a jó döntések nem mindig találnak maradéktalan egyetértésre. De hát a mi dol­gunk feltárni a miérteket, az ösz- szefüggéseket, megmagyarázni gondjainkat. Ehnez pedig hozzá­tartozik, hogy feltétlenül ki kell használni a munka szerinti el­osztást. Valóban meg kell adni a lehetőséget arra, hogy aki tud jól dolgozni, meg is tegye. Ne értsen félre, mert egy ki-' csit a szűkebb környezetemen is túlléptem. Volt ugyanis alkalmam véleményt cserélni, sőt, vitatkoz­ni gazdasági vezetőkkel, akik tud­ják ugyan, hogy a Központi Bi­zottság határozatai rájuk is kö­telezőek, mégis a kiskaput kere­sik. Szerintem a gazdaságirányí­tás eddigi elvei nem voltak any- nyira rosszak, amilyen hatásfok­kal megvalósítottuk1 azokat. Csak­hogy a döntések végrehajtásában való következetlenség... A mi negyvenhat tagú párt- alapszervezetünkben minden te­kintetben a minőséget törekszünk szem előtt tartani. Ezzel együtt azt is, hogy nem elég, ha csak a vezetők .tanulnak. r P. I. Egységes joggyakorlattal a környezetvédelemért „A vállalkozót figyelmeztetési kötelezettség terheli a megrende­lő olyan 'utasításával szemben, amely szerint valamely beruhá­zást a környezetvédelem köve-1 telményeinek, illetőleg előírásai­nak mellőzésével kell megter­vezni vagy kivitelezni. Ha a meg­rendelő az utasítását a figyel­meztetés ellenére fenntartja, a vállalkozó a munkát nem végez­heti el” — hangsúlyozza a Leg­felsőbb Bíróság gazdasági kol­légiuma most nyilvánosságra ho­zott állásfoglalásában, amelyet a környezetvédelem érdekében ala­kított ki. , I Az elvi irányító tevékenysége körében meghozott állásfoglalását a Legfelsőbb Bíróság gazdasági kollégiuma többrétűén indokolja. Rávilágít egyebek között arra, hogy nem egyszer előfordul: a beruházó — például helytelenül értelmezett takarékosságból, csak a pillanatnyi gazdasági érdekeit nézve — olyan utasítást ad a tervezőnek, illetőleg a kivitelező­nek, hogy mellőzze a környezet védelmét szolgáló berendezések megtervezését vagy kivitelezését, mert inkább' vállalja annak a környezetszennyezési bírságnak a megfizetését, amely kisebb ösz- szegű a szóban forgó berendezés sek beruházási költségeinél. A téma jelentőségét érzékelte­ti, hogy a Minisztertanács által — február 7-én — elfogadott környezetvédelmi koncepció egy­séges programban foglalja ösz- sze az egyes népgazdasági ágaza­tok tennivalóit a környezeti ká­rosodás veszélyeinek elhárítására. KECSKEMÉT, ÁRPÁDVÁROS — 1980 Fogy a régi, szaporodik az új

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom