Petőfi Népe, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-20 / 42. szám

✓ 1980. február 20. • PETŐFI NÉPE • 3 Fekete krónika SZAVAK ÉS TETTEK EMBEREK fekszenek az úttesten. Baja, Soltvad- kert, Dunatetétlen határában és Kiskunfélegyhá­zán, a Bercsényi utcán. Kettő közülük már ha­lott, kettőt elvittek a mentők, de a kórházba azok serif érkeztek meg életben. Az egyik férfi 51, a másik 47, a harmadik 30 éves. Az asszony, akit Csáki József félegyházi lakos a munkagépével el­ütött és holtan ott hagyott, 52 éves volt. Rajtuk kí­vül még hat ember szenvedett súlyos sérülést köz­lekedési. baleset miatt az elmúlt héten, hárman pe­dig életveszélyesen, s ugyancsak hárman könnyeb­ben megsérültek. Egy hétalkalmi — a megyei lap­ból kijegyzett — baleseti statisztikája ez. Szomorú voltra múlt hét a közlekedésben. Nem szeretem a baleseti statisztikákat, mert at­tól félek, hogy a számok elrejtik az embert. De most mégis kijegyzeteltem az újságból néhány adatot. Négy alkalommal írt a lap ,az elmúlt hé­ten üzemi és közlekedési balesetekről, s mind a négyszer szerepelt a címben ez a szó, hogy „ha­lálos”. A közlekedési balesetek okai közt három­szor olvashattuk a „gyorshajtás”, illetve ;,nem az útviszonyoknak’megfelelően” kifejezést. Négyen — gyanítom azonban, hogy a fűrészgépes ember sem lehetett józan — ittasan vezették á járművet. Volt olyan, aki a közlekedési lámpa piros jelzését sem­mibe vette — egy hároméves kisgyermek sérült meg a baleset következtében —, két embert pe­dig a gyalogátkelőhelyen ütöttek el. Akadt, aki az elsőbbséget nem adta meg, a másik pedig sza­bálytalanul kanyarodott,, és ketten is otthagyták a baleset sérültjét. Feltűnően magabiztosak és figyelmetlenek egyes tehergépkocsivezetők, s a bal­esetet okozók között gyakori az „átmenő”, tehát távolabbi vidékre való, vagy éppen a fővárosi sie­tős ember. Nyilván abban a reményben szabály­talankodnak,' hogy ha nem veszik észre a vétsé­güket, akkor nyert ügyük van, s hamarabb ér­nek célba. De sajnos nem kivételek ez alól, a helybeliek sem, elég sokszor olvashatjuk, hogy közvetlen szomszédját, vagy ismerősét ütötte el valaki, s volt olyan a múlt héten is, a balesetet szenvedett, kanyarban kisodródott mptórvezető] hogy a saját édesapja — a jármű utasa — lett az áldozat. ' így okoznak az emberek egymásnak és önmaguknak is jóvátehetetlen .tragédiákat. GYAKORI, hogv idős embert, vagy gyermeket ütnek el, hiszen az ’ idős ember már nehezebben mozog, rossz a szeme, a hallása, a zebrán is bi­zonytalan, a gyermek pedig nyilván nehezen is­meri még fel a veszélyhelyzétet. Közülük sokan felelőtlenek, körültekintés nélkül szaladnak át az úttesten. Mintha nem létezne KRESZ-oktatás a tanintézetekben, s a szülők is elmulasztanák a gyakori figyelmeztetést, amire ilyen korban még nélkülözhetetlen szükség van. Persze, a gyanútlan és jóhiszemű gyalogost is érheti baleset. Nem lehet felháborodás nélkül szólni az olyan esetről, mint- ami Kecskeméten, a Kodály Zoltán téren történt a hét végén. Sajnos, itt már hetek óta nem-mű­ködik a közlekedési jelzőlámpa.. Az E—5-ös út városon átmenő szakaszát keresztezi ezen a helyen a városközpontból a Széchenyiváros-rész felé vi­vő út. A gyalogátkelőhely előtt a belső forgalmi sávon megállt egy nyerges vontató,- hogy áten­gedje a gyalogosokat. Egy ceglédi illetőségű gép­kocsivezető pedig ZIL tehergépkocsijával nem állt meg és elütötte Pólyák Andrea 12 éves kisleányt, aki életveszélyes sérüléssel került kórházba. Talán mondani sem kell, hogy nem a gépkocsivezető cselekedetének, enyhítése miatt, de éppen a gyalo­gosok érdekében emelünk szót, mivel tűrhetetlen állapot a közlekedési lámpák ilyen hosszú ideig tartó elromlása. Vajon a fővárosban is elképzel­hető lenne, hogy ennyi ideig nem javítják meg valamely forgalmas útkereszteződés elromlott köz­lekedési jelzőberendezését? SAJNOS, a hét statisztikájából , az is kiderül, kétszer is előfordult, hogy a gyalogos kelt át fi­gyelmetlenül az úttesten, s ez okozott balesetet. Gyakran tapasztaljuk, hogy például a kecskeméti Kiskörúton levő közlekedési lámpák piros jelzé­sét figyelmen kívül hagyják a .gyalogosok, a gép­kocsivezetők pedig, hogy még átérjenek, a zebra tájékán nem lassítanak, sőt ellenkezőleg, már tá­volabbról. erősen felgyorsítják járművüket. Ha ne- ,tán valaki lelép, vagy véletlenül valakit meg­löknének, semmi sem akadályozhatná meg a tra­gédiát. Sok bajt okoznak a nehezen „kordában tartható” motorosok, a kivilágítatlan kerékpáro­sok és lovas kocsik. A csúszós út is különleges figyelmet érdemelne, de erre is hiába hívja fel a figyelmet naponta -már kora reggel a rádióban az „Ütinform”! Az elmúlt héten még három halálos üzemi jel­legű baleset is, tetézte a „fekete hét” krónikáját, a tázlári robbanás két áldozata és a katymári áramütéses tragédia, ahol egy tsz-tag lelte halá­lát, Vagyis a négy halálos kimenetelű közlekedési balesettel együtt hét halálesetről kellett ’hírt ad­ni az újságban. NEM LEHET az ilyen hírek mellett elmenni kö­zömbösen, megrendülés nélkül. Olykor az ember ökle is összeszorul, mert a felelőtlenség, közömbös­ség, cinikusság is tetten érhető ezekben a cse­lekedetekben. Nem kiálthatunk még szigorúbb íté­letek után, mert a körülmények csak a bíróság előtt derülnek ki teljes részletességgel, s ott nyil­vánvalóan a teljes igazságnak megfelelően nyeri el minden vétkes és bűnös a maga büntetését. De kérjük a közlekedési csomópontok szigorúbb és gyakoribb ellenőrzését, a rendszeres rendőri je­lenlétet, a közlekedési jelzőberendezések szabályos üzemeltetését, az ittas egyének közlekedésben való részvételének még következetesebb korlátozását, a notórius és visszaeső elkövetők, a fűrészgép és más hasonló szabálytalan járművek vezetőinek a közlekedésből való kitiltását, a figyelmetlen és önmaguk testi ■ épségével sem törődő gyalogosok megbüntetését. Persze a szigor, . a büntetés min­denképpen visszatartó hatású, de végül is azt kell mondani, hogy ezek. sem akadályozhatnak meg minden balesetet. A közlekedési morál elsajátítása valahol az óvodáskorban kezdődik és tart egé­szen addig, amíg öregkorban is — mert élni, mo­zogni kell — átcsoszog valaki a gyalogosok szá­mára fenntartott helyen. Egyszóval, vigyázzunk egymásra, emberek! , A hét minden napjára egy halott? Ez évben háromszázhatvanhat nap van! T. P.) Dr. Losona Mihály felszólalása a megyei pártértekezleten 1975: legjelentősebb a megye egészségügyi beruházásai között a kiskunhalasi kórház működésbe lépése és az, hogy megindult a kecskeméti új me­gyei kórház építése. A hatszázágyas új kecskeméti kórház egyes részei, például a mosoda már üzemel Pályázati felhívás Derkovits-ösztöndíjra A Kulturális Minisztérium és: a Magyar Képző- és Iparművé­szek Szövetsége pályázatot hirdet a Derkovits Gyula-ösztöndíjra. Vályázhat minden olyan, 35. élet­évét be nem töltött képzőművész, aki a főiskola elvégzése után ön- ■ álló művészi tevékenységet vég­zett. (Kivételes esetben — ha a művészi munkásság indokolja — olyan művész is részesülhet ösz­töndíjban, aki nem rendelkezik főiskolai ítégzettséggel.) Az ösz­töndíj összege — háromévi idő­tartamra — havi 3000 forint. Az ösztöndíjas művész az ösztöndíj időtartama alatt feladatokat kap­hat a Kulturális Minisztérium képzőművészeti osztályától. a képző- és iparművészeti lektorá­tustól, a Derkovits-ösztöndíj bi­zottságtól, önálló kiállítást ren­dezhet, részt vehet csoportos ki­állításkon. Részt kell vennie magas szintű világnézeti tovább­képzésben, és legalább hat hó­napot kell eltöltenie szocialista termelőközösségben. Terveit vagy műveit köteles évenként bemu­tatni az ösztöndíjbizottságnak. A legjobb eredményt felmutatók — az ösztöndíj összegén felül — egy évig havi ÍÖDO forint nívódíjban részesülhetnek. A pályázati kérelemhez mellé­kelni kell a pályázó eddigi mű­vészi munkásságának részletes is­mertetését, ' életrajzot, főiskolai végzettséget igazoló iratot, az ösztöndíj időtartamára vonatkozó művészi célok és a szakmai, az ideológiai továbbképzés prograjn- jái. az eddigi művészi munkássá­got bizonyító négy-öt alkotást. A kérelmet a melléklettel a Kultu­rális Minisztérium képzőművé-, szeti osztályára kell postán eljut­tatni február 27-ig: 1363 Buda­pest, postafiók 69. A műveket március 5-én és 6-án 9 és 16 óra között lehet bevinni a Műcsarnok­ba (Budapest, XIV.. Dózsa György út 35.) (MTI) DRÁGSZÉLI FARSANG KÉPERNYŐ Gyökerek A mandinka család sorsának alakulását a gyerekek várták a legnagyobb érdeklődéssel. Kunta Kinte és leszármazottainak küz­delmes élete felgyújtotta képzele­tüket. Élelmes pedagógus a so­rozat ürügyén többet beléprésel- hetett növendékeibe a rabszolga- kereskedeiemről, az Amerikai Egyesült Államok korai történe­téről, mint amit a tanterv meg­követel. * Alex Raley kjtűnő regényét látványos, ifjúságnak szánt so­rozat formájában vitte képer­nyőre William Blinn. Sajátságos tünet, hogy az efféle irodalmi al­kotások, a nagy történelmi ese­ményeket, sorsfordulókat felidéző művek, a mozivásznon, a televí­zióban még akkor is naivabbnak hatnak az eredeti- regénynél, ha a rendező tudatosáéi nem is tö­rekszik - felhígítására. Mindez | részben az írott szöveg és a lát­tatott szöveg eltérő hatásából adódik. Az ilyen sorozat szükségsze­rűen egyszerűsít, összegez. Nincs, nem ■ lehet tekintettel az árnya­latokra. Másrészt az olvasói szo­kások is változnak: A nagy nem­zeti prózai eposznak szánt Eg­ri csillagok ma már szinte kizá­rólag általános iskolások és a. ka­landosat kedvelő, a rendszeres könyvforgatáshoz időt csak nyug­díjasán találó öregek olvasmá- ' nya. A rendezők tudomásul veszik általában, hogy más a regények és más tévésorozatok (filmek) befogadó ' közege. Még a leghí­resebb könyveket is csak azok forgatják, akiket valamilyen kí­váncsiság, tudásszomj erre ösztö­nöz. A tévétől mindenki, szórakozta­tást, kellemes időtöltést, vagy azt is követel. Népszerűtlen olvas­mány miatt senki sem háborog, az emberek' túlnyomó többségé tudomást sem szerez az elvon- tabb, elmélyültebb, vagy ilyennek ' tartott kiadványokról. Az ottho­nunkba telepített varázsdoboztól mindenki saját kívánságainak, | igényeinek a kielégítését várja. Különösképpen .így van ez Ame­rikában. ahol az egymással vetél­kedő tévétársaságok minden le­hetségest megtesznek • „nézőszá­muk” növeléséért: Ettől függ, hogy mennyi hirdetést kapnak, milyen áron. Arról nem is be­szélve, hogy a hollywoodi álom­gyár által alaposan megdolgozott amerikai közízlésre is tekintettel kellett lenniük. A kicsit cukrozott, kicsit száj­barágós, kicsit csattanósított, ki­csit- mesterkélt, kicsit elringató, kicsit sablonossá merevített Gyökerek közel sem keltett, ak­kora érdeklődést, mint a giccses, szintén amerikai környezetben játszódó Hosszú, forró nyár. Al­ma, (törte hasonlítása felesjeges, mégis kimondom: a mostanában befejezett sorozat sokkal jobban tetszett. William Blinn rendezé­siben föl-fölcsillantak az eredeti mű értékei, a kitűnő színészek érzékeltették a mű mélységes humánumát. Két pisztolylövés Három folytatásban ismerked­hettünk meg Két pisztolylövés történetével. Nyugat-európai,, amerikai nagyvárosok helyett kis országunkban bonyolódott a ku­sza história. Sokak furcsa taka­rékosságnak érezték, hogy a mint­egy 160 percre csupán , két pisz­tolylövést engedélyezett Semsei Jenő és Kertész Ákos, akik Mág Bertalan regényéből megírták a forgatókönyvet. Gyorsan kiderült, hogy többször dörrent a fegyver. (A nézők félrevezetésére adták ezt a címet, avagy egyszerűen el­számolták magukat?) * * A tudomásunk szerint valósá­gos esetet feldolgozó történet eléggé' érdekes. Rényi Tamás rendezőnek van érzéke a feszült­ségteremtéshez, az izgalom foko­zásához. Fog rhég jobb krimit is készí­teni ez a stáb, ha elhiszi,1 hogy kincstári szellemeskedés, nélkül is elképzelhető szórakoztató bűn­ügyi történet. Rosszul érezték magukat a szereplők, ha legalább ötpercenként nem mondhattak valami „okosat”. Fog még jó kri­mit készíteni a Magyar Televí­zió, ha jobban, egyeztet figurát, és az azt megszemélyesítő szí­nészt. Valahogy úgy éreztük, bo- csáhat a hasonlatért, hogy rab­lóból akart* jó pandúrt csinálni Rényi Tamás. Garas eddig ugyan­is a hivatalosokon túljáró eszű . kültelki vagányokat, dörzsölt nagymenőket , alakított remekül. Most is voltak jó pillanatai, de valahogy nem érződött hitelesnek az általa formált Magos őrnagy. Bencze Ferenc annál jobb volt: lám sematikus együgyűségek nél­kül is ábrázolhatók ellenséges elemek. H. N. 1980: A dohányzás elleni küzdelem éve Állásfoglalást tett közzé az Egészségügyi. Minisztérium a do­hányzás visszaszorítására teendő intézkedésekről. Ennek kapcsán arról is tájékozódott az MTI mun­katársa, hogy a dohányzás elleni nemzetközi küzdelem évének nyilvánította az'Egészségügyi Vi­lágszervezet (WHO) az 1980-as esztendőt. A hazai egészségvéde­lem szakemberei sokrétű akciót indítanák a „füstölés” ellen min­denütt. A dohányzás — hangsúlyoz­zák az Egészségügyi Minisztérium illetékesei — súlyos egészségká­rosító hatással jár, ezért jelentős érdek fűződik egyénileg is, tár­sadalmi méretekben is' a do­hányzási szokások , visszaszorítá­sához. A dohányzás ártalmainak csökkentése fokózott erőfeszítése­ket kíván elsősorban az orvosok­tól, de valamennyi egészségügyi dolgozótól is. Az egészségügyi fel- világosító és nevelő munkának mindenekelőtt arra kell irányul­nia. hogy.a fiatalokat visszatart­sa a dohányzástól, a dohányosokat pedig — különösen a szív- és érrendszeri megbetegedésben szenvedőket — fokozatosan le­szoktassa arról. Az egészségnevelés mellett fon­tos a személyes példamutatás, és bizonyos körben szükségesek ad­minisztratív tilalmak 'is. Az Egészségügyi Minisztérium ezért ismét felhívja az egészségügyi in­tézmények vezetőit, hogy a fel­ügyeletük alatt álló intézmények­ben tegyenek hatékony intézke­déseket a dohányzás ártalmainak csökkentésére. Vezessenek be a betegekre, az egészségügyi dol­gozókra és a látogatókra egy­aránt kötelező dohányzási tilal­mat azokban a helyiségekben, amelyek a betegek vizsgálatára, gyógykezelésére, , elhelyezésére, étkezésére szolgálnak, s .ahol a betegek egyébként is rendszere­sen megfordulnak (folyosók, bü­fék, betegkönyvtárak). A tilalom­ról jól látható táblán tájékozta­tást kell adni; az intézkedések betartását, pedig ellenőrizni kell. (MTI) • * • A „menyasszony” siratja ve- 0 Azután befut a zenészek kocsija, s a násznép vidám dalra fakad, szendő „lányságát”. A napokban a tévések kedvéért készítették elő s mutatták be han­gulatosan, látványosan a hami­sítatlan farsangi ' mulatságot a drágszéliek. Fiatalok és idősek, nők és férfiak egyaránt lelkesen, odaadóan ’ vettek részt az egész falut lázba hozó, kavargó, színes játékban. • Balra: az esküvői menet nótái­vá, táncolva indul eV a község fő­utcáján. • A fiatalabb fiúk az elrejtőzött lányokat kutatják fel, hogy azok nagy visítozása közepette, korom­mal mázolják össze az arcukat. • Balra lenn: a módosabb gazdák udvarán szétszéledt a nép. Egye­sek a baromfiudvar létszámát csökkentik, mások a gazdaasszonyt táncoltatják meg. . (Tóth Sándor felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom