Petőfi Népe, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-16 / 39. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1980. február 18. Az új Szikra Lapnyomda • A rotációs gépteremben huszonnégy nyomóművet helyeztek el, néhányon már prőbanyomást is végeztek. • Lent: szerelik az utolsó nyomógépet. Még az idén átadják az ország legnagyobb nyomdáját, a Szikra Lapnyomdát. Építése 1976-ban kezdődött meg, s idén októbertől már itt készül a Népszabadság, a Népszava; az eddiginél technikailag sokkal jobb minőségben. Magasnyomás helyett ugyanis ofszet eljárást alkalmaznak, amely szebb képnyomást tesz lehetővé. (Lápunk, a Petőfi Népe 1973 óta készül ezzel a ' technológiával.) A nyomólemez-készítő részleg berendezéseit most ellenőrzik, s elkészült a hőközpont és a klímaberendezés is. Az új nyomda két és fél milliárd forintba került. • Az újságok kötegelését ez a komputeres gépsor végzi. Dolga akad majd elég, hiszen 1985-ben, a teljes felfutás idején a nyomda 40 ezer tonna napilapot, folyóiratot és könyvet állít majd elő. (Hauer Lajos képriportja) Egy szál virággal több zervusz öreg! — nyújtja a kezét az újonnan érkezett elvtárs. A veterán úgy tesz, mintha megsértődne. Kivár a kézfogással, dacosan leszegi busa ősz fejét, hogy szemüvege fölött még élesebb szigorral nézze meg magának, aki őt így merészeli köszönteni. Szeme sarkában azonban huncutság vibrál, és sötétszürke zakója bal oldalán vidám muzsikával cirren egymáshoz majd tucatnyi kitüntetés, ahogy vaskos hirtelensléggel elkapja a várakozó kezet. — Tudod-e, ki az öreg?... Nahát én is azt vallom, amit Hunyó Pista bácsi. Sose felejtem el. Mikor egyszer így tisztelte meg valaki, rápödörgetett dús bajszára, aztán megfelelt: „Az az' öreg, édes öcsém, aki annak érzi magát." — Egyébként szervusz. A rutinos beszélgetők tehetségével pillanatok alatt úgy lebilincseli a középkorú elvtárs figyelmét, hogy az el is felejt lekezelni a többiekkel. Pedig népes csoport tágít a gyűrűn, hogy neki is helyet csináljon a körben. No de a pártértekezlet nyitányát megelőző ünnepien kellemes izgalomban igazán mindegy, hogy hol horgonyoz le az ember baráti beszélgetésre. Azaz nem egészen. Lámcsak — ennél a nyugdíjas elvtársnál is aj „öregség” fölötti évődéssel kezdődött a röpke diskurzus, és már is a moz- g alomnál tartanak, — Tudod elvtárs, van abban valami megható, hogy mi, „öregek" eltéphetetlen szálakkal kötődünk egymáshoz, akármilyen távol vetett is bennünket a kötelesség, a pártfeladat. Mi régirégi mozgalmiak hosszú ideje mindig ugyanazon a napon találkozunk egymással. Egyszer — évente — anélkül, hogy bármikor is összebeszéltünk volna... A temetőben, Pesten, egyszer csak együtt vagyunk azon a napon. Meglátogatjuk azokat, akik már nem jöhetnek velünk sirtól- sirig... Mindegyiküknek jut egy- cgy szál vörös szegfű. A veterán elgondolkozva kulcsolja össze hátul a kezét, mereng pár pillanatig. — Persze mindjárt 'észreveszszük, hogy eggyel-kettővel megint kevesebben vagyunk már, mint tavaly. „Hát Jóska?” —pendíti meg valamelyikünk bátortalanul, hátha nem igaz, amit tudva sejtünk. „Már ö is itt...” — kapjuk meg a választ .......Akk or hát jusson neki is .egy szál szegfű." — S ahogy fogyatkozik a sorunk, úgy hosszabbodik, nehezül a tisztelgő sétánk ott a temetőben ... ^ iros nyakkendőé úttörők ügvözlik a pártértekezlet küldötteit. Négy-öt mondatos mozaikokban emlékeznek a magyar munkásmozgalom történetének kulcseseményeiré. Költeményekből, irodalmi művekből idéznek ... „Sose hull le a vörös csillag ... Ki élen áll, az messze látszik... Ne felejtsd el: példa vagy!... Csak becsületed ne add semmiért...” A levegő rrtély érzések elektromos szikráitól izzik. A gyerekek már a pódiumon, mintha vidám kiscsikők lábai dobolnának a deszkákon. Az úttörők tizenhármán vannak, az elnökség tizenkét tagú. Mivel a még szinte tejillatú puszikkal egy-egy szál virág jár mindenkinek, egy vörös szegfű kimarad. Dehogy marad! A tizenharmadik pajtás szemvillanás alatt dönt: virágját a veteránnak adja. Guthy József nyugdíjasnak így két szál szegfű jut. Hallgathatja is az első szünetben. — Jó annak, akivel itt is kivételeznek. — Persze — protekcióval köny- vyű két szegfűhöz jutni. Guthy elvtárs örül a megjegyzéseknek. A hangsúlyból érzi, hogy közmegelégedésre jó helyre került a plüszszegfű. A rra csak ő, meg kezdés előtti beszélgető társa gondol, hogy annak a szál tüzes virágnak talán megint lesz egy új gazdája azon az idei spontán találkozón. Tóth István BELSŐ TARTALÉKAINK A szerződéses fegyelem AZ IMPOZÁNS épületek látványa, a minden igényt kielégítő orvosi berendezések bemutatása megnyugtat, örömmel tölt el: lám, az összefoglalás, a gondos munka nem marad eredmény nélkül. A balatonfüredi szívkórház bővítéséről szóló televíziós tudósítás azonban mégsem „happy end”-del zárult. Hiába volt ugyanis az áldozatkész munka, mert a bővítés egyik alvállalkozója, a pécsi liftszerelő vállalat — miután tengelyhibás felvonókat kapott — nem tudta teljesíteni szerződésben vállalt kötelezettségeit, így az új kórházrész átadása feletti öröm sem lehetett teljes. A beteg emberek gyógyításával foglalkozó intézmény számára a hibátlanul működő lift létfontosságú berendezés, ha nem működik, vagy — mint Balatonfüreden történt — fel sem tudják szerelni, olyan láncszem esik ki a gépezetből, amelynek a gyógyításhoz ugyan látszólag kevés köze van, de nélküle akadozik, csaknem lehetetlenné válik a kórházi dolgozók munkája. Valaki, valahol tehát nyilvánvaló mulasztást követett el, egészen pontosan, nem teljesítette vállalt kötelezettségét... A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium az ágazat tavalyi tevékenységét bemutató tartalmas összeállítását lapozgatva olvasom a következő sorokat: „Fejlődés mutatkozik a többéves szerződés- kötésekben, a szerződéses fegyelem terén elért javulás azonban nem kielégítő. Változatlanul sok probléma adódik a szerződésekben rögzített feltételek — minőség, mennyiség/ határidő — be nem tartása miatt...” MÉG EGY PÉLDA, szintén a televízió tudósítása alapján. A színhely a Tudományos Akadémia, a belkereskedelem tárcavállalatainak országos tanácskozása.' Csodálkozom és szinte felfoghatatlan- nak tűnik számomra, hogy a miniszternek, az ország nyilvánossága előtt kell figyelmeztetnie a vállalati vezetőket munkájuk alapvető hibáira és felszólítani őket, változtassanak szemléletükön. A vállalatok többsége ugyanis a tanácskozás időpontjáig még nem kötötte meg az 1980-ra vonatkozó szerződéseket. Az eddigiek is bizonyítják, hogy valami nincs rendben, vállalataink egy része rosszul értelmezi az országon belüli együttműködést, a hazai kooperációkra/ közös gyártásokra, beruházásokra stb. vonatkozó szerződések „játékszabályait”. Az előírtnál gyengébb minőségű a kapott áru? Ugyan kérem, hogy kérünk felelősségrevonást, hiszen holnap velünk is megtörténhet ugyanez... Nem kötjük meg a szerződéseket? Miért kell ilyen jelentőséget tulajdonítani ennek? hi élet rqegy tovább és papíron utólag is ráérünk rögzíteni az adatokat. Legfeljebb a választék lesz egy kicsit szegényesebb, az üzletek ettől még nem zárulnak be, valamit mindig lehet vásárolni i.. Ezeket a mondatokát a gyakorlat példái sugallták, az egyes vállalatok bizonyára vérig sértődnének, ha ilyen kijelentésekkel, szemléletmóddal jellemeznénk őket. Mert azt mindenki elismeri, hogy „általában” ilyen a helyzet, hogy a hazai együttműködést közel sem jellemzi az a határozottság, tervszerűség, korrektség és minőségi munkára való törekvés, mint ugyanezen termelői egységek külföldi partnerekkel fennálló kapcsolatait, de az önvizsgálatig csak kevesen jutnak el, a fogyatékosságok feltárásáig, a hibák beismeréséig felelősségre- vonásáig még ennél is kevesebben. AZ MSZMP kongresszusi irányelvei világosan és egyértelműen fogalmazzák meg, hogy gazdaságpolitikánk alapvető célja a népgazdaság tervszerű és kiegyensúlyozott fejlődésének biztosítása: „Az országos feladatok kialakításában, megoldásában jobban kell építeni a vállalatokra, a szövetkezetekre, amelyek önálló, felelős munkájuktól, vállalkozó szellemétől gazdálkodásuk eredményességétől döntő módon függ gazdasági előrehaladásunk.” Fejlődésünk egyik alappillére tehát adott. A párt, az ország népe, az eddigi eredmények, alapján, bizalmat szavazott, önállóságot biztosított a nyugodt építő munkához. A képzeletbeli mérleg azonban csak akkor fog egyensúlyba állni, ha a másik oldal, vagyis a vállalatok tevékenysége, mindennapos munkája is ebben a szellemben zajlik. A szerződées fegyelem be nem tartása nemcsak egyszerűen mások becsülettel végzett munkájának eredményességét veszélyezteti, hanem népgazdaságunk számára is gondokat okozhat. K. H. J. HÁZUNK TÁJA A rózsák metszése Nem szabad préda! Az egyik zárszámadási közgyűlésen elhangzott felszólalásból idézünk: — Felháborítja tagjainkat, hogy egyesek' gátlás nélkül dézsmálják a közös vagyont. Leállnak nem egyszer kocsival az országút szélén, és hozzálátnak a szüreteléshez. Szednek, amit találnak, szőlőt, almát, paprikát. Mi nagy gonddal óvjuk a termést, rengeteget költünk vegyszerekre, permetezünk amennyiszer szükséges, irtjuk a gyomot, hiszen a sajátunkat védjük. A hozamoktól függ a keresetünk, a szövetkezet pénzügyi helyzete. Azok pedig, akik egyszerűen csak lészedik fáradságos munkánk gyümölcsét, ingyen jutnak meg nem érdemelt értékekhez. Sok esetben még ők vannak felháborodva, ha tetten érjük őket, mondván azt, hogy a böngészés meg van engedve. Csupán kóstolót szednek. Egyszer egyik alkalommal a „böngésző” kocsijának csomagtartójában mintegy 150 kilogramm szőlőt találtunk. Ogy látszik nagy a család. Ennyit a felszólalásból. Azt még érdemes hozzátenni, hogy az említett termelőszövetkezetben egyetlen tag ellen sem indítottak eljárást lopás címén. Ugyanakkor 146 esetben értek tetten országúti szarkákat. Legalább ugyanennyi lehet azoknak a száma, akiket nem tudtak elcsípni. A törvény szerint ezer forint értékig történő idegen tulajdonkárosítás még szabálysértésnek számít, és a kiszabható legmagasabb büntetés 10 ezer forint lehet. A kecskeméti tanácsnál magam is meggyőződtem arról, hogy a feljelentett szabálysértők általában a lopott érték csaknem tízszeresét fizették ki büntetés címén. Lehet, hogy ez egyeseket kijózanított. Sajnos, az elmúlt nyáron sok hasonló esetről hallottunk, és nem mindig lehet bizonyítani a tettenérést. Jogosnak tartjuk tehát a tagság felháborodását. Vajon mit szólnának azok az emberek, akik lelkiisme- retfurdalás nélkül károsítják a közös vagyont, ha az övékét dézsmálná meg valaki. Bizonyára rohannának a rendőrségre feljelentést tenni. K. S. Alig találni virágoskertét, ahol ne a rózsa díszlene a központi helyen. Különös varázsával kápráztatja el csodálóit természetes környezetében, vágott virágként, egyesével vagy csoportosan. ■ A rózsák "talán - legfontosabb ápolási munkája a metszés. Ha megfigyeljük a vadon fejlődő növényeket, akkor tapasztalhatjuk, hogy évente tőből erős hajtások törnek elő, amelyek a következő esztendőben elágazva virágoznak, az idősebb, többször virágzott hajtások, ágak viszont, elhalnak. Bizonyítva a tétel: a rózsa saját magát fiatalítja, illetve újítja. Ne metsszük a rózsát mindenáron! Ezzel a munkával az a célunk, hogy a legmegfelelőbb rügyek hajtsanak ki, helyesebben azok, melyektől a legszebb virágot várjuk. Ezeket általában az egyéves vesszők közepén találjuk meg. A metszés idejéről sokat és sokan vitatkoznak. Általános az a nézet, hogy a legmegfelelőbb a február végétől április közepéig tartó időszak. Teljességre törekvés nélkül néhány jótanács erejéig foglalkozunk csak a metszéssel, feltételezve, hogy a rózsatulajdonos ismeri annyira kedvelt növényét, hogy tudja melyik csoportba tartozik. A TEAHIBRID-fajiták növekedési erélye igen eltérő, ez meghatározza metszésüket. Első teendő a bokrok kialakítása, de úgy, hogy kerüljük az erős metszést, mert ezt növényeink nagyon meg- sínylik. Legmegfelelőbb, a három vázágas nevelés. Nagy és szép színű virágok csak az erős és teljesen beérett vesszőkön nyílnak, ezért az éretlen vesszőket, a fölösleges gallyakkal egyetemben tőből távolítsuk el. A teahibrid-rózsáknál alapszabály, hogy a gyenge növekedésűeket 3—4 szemre, a közepes növekedésűeket 5—6 szemre, és az erős növekedésűeket 6—8 szemre metsszük, kivéve a vágófajtákat. A munka eredményét két héttel később már láthatjuk, ilyenkor ellenőrizni kell, hogy minden szem kihajtott-e. Arra ajánlatos vigyázni, hogy minden rügyből lehetőleg csak egy hajtás fejlődjön. Ha folyamatos virágzásra szeretnénk serkenteni növényünket, akkor az első virágzáskor — ha sok virág jelenik meg — célszerű a hajítások egy részét kis- bimbós korban átmetszeni a bimbótól számított második ötös levél fölött. Ha a legfelső levelet tőből letépjük, akkor ezek a hajtások másfél hónap múlva virágoznak) így a meghagyott hajtások elvirágzása után alig 2 héttel ismét virágban lesz növényünk. A REMONTÁNS csoportba tartozó rózsákat hosszúra metsszük, mert erős növekedésűek. Ha rövidre vágjuk, azzal csak fokozódik a növekedési erélyűk, hosszú hajtások fejlődnek, és virágot csak későn kapunk. Ezért 6—8 szemre visszametszett hajtásokon, tövenként egy-egy szálvesszőn kapjuk a legnagyobb virághozamot. Gyakori, hogy egy ilyen jól fejlett szálvessző 8—12 szál virágot is nevel. Elvirágzás után a díszítési célra kiültetett remontánsokat 10—15 szem hosszúságúra metsz- szük vissza. A FOLYANTHA és a polyan- thahibrid-rózsák kevés metszést igényelnek, mindig az előző évi meddő vesszőket és a virágzás maradványait, valamint a vízhajtásokat távolítsuk el. Az erős metszés következtében ennél a két fajtacsoportnál kevés virágot kapunk, a virágzás nem lesz egyenletes, nem ■ egy szintben pompáznak virágjaik, és'számos kiugró, erős növésű vízhaj.tást is hoz. A MINIATŰR fajtacsoportba tartozó növényeket egyáltalán ne metsszük, hiszen az ide sorolt rózsák nagyon rövid hajtáson hozzák virágjukat, ezért célunk, hogy minél formásabb, kis bokrot alakítsunk ki, minél nagyobb és sűrűbb; virágzó felülettel. Ezt pedig csak akkor érjük el, ha valóban nem nyúlunk, hozzá ollóval. A KÚSZÖRÓZSÁKAT három további csoportra oszthatjuk, a metszésigény szempontjából. A nem remontáló kúszókat mindig elvirágzás után metsszük. Az oldalhajtásokat 8—10 szem hosszúságúra hagyjuk, és meg kell őrizni a tőből előtörő erős növekedésű hajtásokat, mert ezektől várhatjuk a következő évi virághozást. A remontáló kúszókat mindig tavasszal metszők, és ez a munka főleg ritkításból álljon. Az idős, elhalt, fertőzött részeket távolítsuk el, s helyükbe hajlítsuk és kötözzük a fiatal vesszőket. A teahibrid, polyanthahibrid, floribunda és miniatűr kúszókat támaszték nélkül nem nevelhetjük. Ahhoz, hogy szép virágokat hozzanak, a metszés elengedhetetlen. A kiülitetést követő erős hajtásnövekedésből válogatunk, és a legerősebbeket meghagyva, a többit eltávolítjuk. A legegészségesebbeket következő tavasszal lekötjük, és végüket visszafagyásig metsszük. Ezekből kifejlődő hajtásokat elvirágzás után vagy tavasszal, , a harmadik rügy fölött visszavágjuk. A PARKRÓZSAKNAL nem lehet egységes elvet alkalmazni, ugyanis ez a legváltozatosabb formában megjelenő csoport. A hosz- szú hajtásokon, egyes nemes alakú bimbót és virágot nevelőket ugyanúgy metsszük, mint. a tea- hibrideket. A bugában virágzókat, a vadrózsa hatásúnkat, illetve a vadrózsákat az ültetés évében 2—3 szemre metsszük vissza, hogy serkentsük az erős hajtások fejlesztését. A következő két. évben csak alakító metszést igényelnek. Ügyeljünk arra, hogy ebben az időszakiban minél formásabb bokrokat kapjunk. A továbbiakban csak az elöregedett ágakat szükséges eltávolítani. Cz. P.
