Petőfi Népe, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-24 / 19. szám
1980. január 24. • PETŐFI NÉPE • 5 KINCSEK A VOLT ISTÁLLÓBAN - SÜRGÓS CSELEKVÉS SZÜKSÉGES „Nyomasztóan súlyos problémája ez intézményünknek, hosszú évek óta” — ezzel a cseppet sem kedvderítő mondattal kezdi a beszélgetést a kiskunhalasi Thorma János Múzeum nyugdíjas igazgatója, Vorák József. A későbbiek során az intézmény vezetőjének és dolgozóinak részvételével arról beszélgettünk, hogy miként alakult ki az a tarthatatlan helyzet, amelynek eredményeképpen jelenleg — és várhatóan még sokáig, — valóságos múzeumi kincsek rongálódnak az elöregedett falak között, lehangoló környezetben. A halasi múzeum nyomasztóan súlyos gondja 9 íme, a „múzeumi raktár”. Ki hinné el róla? ~~W m Vorák József: „Az ilyen kiadványok ezrével vannak odalent!” „Szuvasodik a fa, nedvesedik a bőr...” (Straszer A. felvételei.) A részletes, súlyos gondokat sem elhallgató beszámoló nyomán világossá válik előttünk a kép. A halasi Thorma János Múzeum fáradságos munkával nemrégiben újjáépült. A töT5B százezres költséggel felújított intézményben jelenleg Bács- Kiskun egyik legértékesebb állandó hely- történeti, régészeti, néprajzi és népművészeti kiállítása látható. Bizonyára sokak arca felderül, amikor a rádió reggelenként a „Halas, a Kiskunság mezővárosa” című kiállítás megtekintésére invitál. Akik e csalogató mondatokat hallják, bizonyára nem gondolnak arra, milyen kínzóan gyötrő gondot jelent az itt munkálkodó, szorgos szakembereknek az a tény, hogy a felújítás után az értékes múzeumi tSr- gyaikat nem túdják hol tartani; és főként nem képesek azokat szakszerűen és folyamatosan feldolgozni. Annak idején — amint megtudtuk — néhány évvel ezelőtt elkészült egy terv, a kétszáz négyzet- méteres alapterületű raktár megépítéséhez. Ezt a megyei tanács illetékesei éppen úgy szorgalmazták, mint a minisztérium akkori szakvezetői. Megállapították, hogy az intézmény raktári anyaga „tűrhetetlen helyzetben van”. A terv elkészült tehát, azt jóvá is hagyták; ám utólag kiderült, hogy a kivitelezésre nincs pénz. □ n □ Idézet a múzeum egyik munkatársának kifakadásából: „A kincset érő anyag napról napra megy tönkre. Rohad a textil, a sok népviseleti tárgy; szuvasodik a fa, £é’ftpesedifcrj!jpjK}T,.Pe minel&sQTÖj?^ Jam, az emberizíve belesajaut, ha ezt látja, és nem akarja sehogyan sem elhinni, hogy nem lehet valamiféle megoldást találni. Sőt mi több, újabb és újabb értékes anyagokat tudnánk ajándékozás útján és vásárlással beszerezni, ha lenne hol elhelyeznünk azokat." Ezek után nincs más hátra, mint az, hogy megnézzük, hol is helyezték el szükségmegoldásból a raktáron levő értékes múzeumi tárgyakat? Egy valamikori halasi gazda cselédlakásában és istállójában, ahol rohad a padló, nedvesedik a vert fal, penészedik, bü- dösödik minden. Ahol nem lehet fűteni, lehetetlen a fertőtlenítés stb. Az embernek összeszorul a szíve, amikor ezt a környezetet szemléli, amikor ezeket a tarthatatlan állapotokat maga előtt látja. □ □ □ Nézzük pontosabban, hogy miről is van szó tulajdonképpen? Erre a válasz nem lehet meggyőzőbb annál, minthogy leírunk néhány összegező leltári számadatot: Van itt pontosan hat és fél ezer néprajzi tárgy; több mint másfélezer régészeti leletanyag, csaknem száz képzőművészeti alkotás, tizenkétezer fotó, több ezer értékes könyv; ötszáznál több történeti emlék; több ezer numizmatikai le-, let; és — ez nem túlzás! — százezer lapból álló, felbecsülhetetlen értékű múzeumi adattár. A helyzet tárgyilagos megítéléséhez hozzá tartozik az is, hogy a városi tanács vezetői többféle segítő szándékú megoldást is javasoltak az utóbbi időben. Ezeket azonban minden esetben el kellett Utasítani, a múzeumi technológiai szakvizsgálat értékelése alapján. »iiS^auU-»yÄgy.. az anyagok. bizton- , ságos megléte, őrzése- kör üi^ - volt Daj7 vagypeaíg aluzoltói 'hatóságok léptek közbe, szakmai szempontból. Mi maradt tehát ezek után? Semmi más, mint maga a nagy gond: hogy ennek a rokonszenvesen fejlődő városnak nagyszerű eredményeket felmutató intézménye szinte roskadozik a meglevő gondoktól. □ □ □ Az ember akaratlanul is azt kérdezi önmagától: nem lehetne ez másképpen? Nem lehetne valamiféle összefogással megtalálni a megoldást? Nem akarjuk azt hinni, hogy erre a kérdésre a válasz csupán az lehet, Jhogy nem. Szerintünk tehát csakis a városi, megyei, minisztériumi összefogás segíthet; méghozzá halaszthatatlanul. Varga Mihály lányoknak Sokak véleménye szerint a nők régebben sohasem avatkoztak annyi mindenbe, nem csináltak és nem értek any- nyit, mint manapság. Nem biztos ugyan, hogy az ilyen állásponton levők pontosan felmérték: más korok, más társadalmak gazdaságának létrehozásában mekkora részük volt a nőknek, mégsem egészen alaptalan a fenti kijelentés; hisaen nap mint nap tapasztalható, hogyan állnak helyt a nők olyan munkaterületeken, amelyek korábban kizárólag a férfiak számára voltak fenntartva. Ilyen mun- \ T7 A DD 17 CT/Sl pezést, fénymákaterület volt ** ^ X "L solást, montíroévszázadok óta A zást és retusáa nyomdák vi- A rUdV 1 3/jLL/UIu lást _ lányoklága. Érthető- nak is ajánlja. en persze: a nyomdász mesterség mindig is egyike volt az igen nagy fizikai megterhelést jelentő, s az egészségre is ártalmas foglalkozásoknak. Ám a technika fejlődése sok mindent megváltoztatott az idők folyamán. A könyvnyomtatást feltaláló Gutenbergnek és utódainak nyikorgó, kézi erővel hajtott fapréseit, ólomgőzös és koromszagú műhelyeit felváltották a napfényes és tisztaságtól ragyogó nyomdatermek, amelyekben automata gép- csodák ontják magukból az újságokat, a folyóiratokat, a könyveket. Minden bizonnyal egy ilyen gépcsodán nyomtatták azt a kiadványt is, amelyet a Nyomdaipari Szakmunkásképző Intézet jelentetett meg a közelmúltban „Nyomdaipari szakmák lányoknak" címmel. A kis könyvecske bevezetője érdekes részleteket ismertet a könyvnyomtatás történetéből, választ adva többek között arra, hogy miért volt oly sokáig férfiak számára fenntartott mesterség a nyomdászat: „Könyveket másolni, majd később a nyomtatás mesterségét megtanulni és gyakorolni csak az volt képes, aki maga is tudott írni és olvasni. Könnyen belátható, trogy ez minden időben alapvető követelmény...” Természetesen sok egyéb alapvető követelmény, annak ellenére, hogy míg régen nyomdász alatt azt a szakembert értették, aki ismerte és gyakorolta a könyvkészítés minden csínját-bínját, addig ma a mesterségek egész sorára gondolunk, ha ezt a szót halljuk: nyomdász. Az Országos Szakipari Jegyzék tizenegy nyomdaipari szakmát tart nyilván, s közülük hatot — a kéziszedést, a knnyy- kötést, a nyomdai fénykép. A mintegy hatvan oldalas, fényképekkel is illusztrált könyvecske ezután részletesen tárgyalja, hogy milyen követelményeket támasztanak, és hogy ennek fejében milyen örömökkel szolgálnak a felsorolt foglalkozások. A kéziszedők, szakmája például fokozott figyelmet követel és az írás szabályainak alapos ismeretét igényli. Különösen kényes feladatnak számít a több színű nyomtatványok szedése. Ugyanis annyi, pontosan egymáshoz illeszkedő szedést kell készíteni, ahány színű a nyomtatvány. Mindent színt külön-külőn nyomnak a papírra. Ha csak egy kicsit npm pontosan illeszkedik egyik szedés a másikra, akkor igen csúnya, szemet bántó, s elemi szépérzékünket sértő nyomat lesz az eredmény. Ám ez a precíz munkát, feszült figyelmet követelő szakma nagyon sok örömmel is szolgál azoknak, akik kedvvel művelik. Mert amikor a szedő már gyakorlott mestere a szakmájának, „mindinkább arra a műre figyel, amelynek nyo- móformája kialakításán dolgozik. Ö a megjelenő alkotások első olvasója, nem egyszer figyel fel olyan tárgyi, tartalmi tévedésekre, amelyek elkerülték a kiadói lektorok éber figyelmét. A szedő munkája közben is művelődik; gyarapítja ismereteit, és ez kedvezően visszahat a munkájára” — olvashatjuk a kiadványban, amely hasonló alapossággal és hasonló szeretettel mutatja be a többi szakmát is. Az utolsó fejezet pedig arról tájékoztat részletesen, hogy hol szerezhető ma hazánkban nyomdaipari szakképzettség. A főiskolák, szakközépiskolák után felsorolja a szakmunkásképző intézeteket is. A címek között ott találjuk a kecskeméti 607-es Ipari Szakmunkásképző Intézetét üs is. K. J. Az olvasótáborok korszerűsítése Sokat foglalkoztak az elmúlt hónapokban a tömegkommunikáció különböző fórumain olvasótáboraink módszertani, nevelési gyakorlatával. A Bács-Kiskun megyei tömegszervezetek és intézmények az elmúlt nyáron hat olvasótábort hoztak létre Hajóson, Dunavecsén, Kunfehértón, Tiszakécskén, Balatonfenyvesen és a Szelidi-tó partján. Az egyes táborok közötti eltérő eredmények és az eddigi tapasztalatok figyelembe vételével a Bács-Kiskun megyei Tanács művelődés- ügyi osztálya, valamint a megyei olvasótábori szikbizottság által kidolgozott új irányelvek szerint kívánják korszerűsíteni, hatékonyabbá, szervezettebbé tenni az eddigi munkát. Erről beszélgettünk Szabó Csabával, a megyei tanács művelődésügyi osztályának főelőadójával. A Krimszkaja Pravda írja Űj villamossági szakboltot adtak át december elején Szimfero- pol központjában. A modern, tágas üzlet nagy árukészlettel várja. vásárlóit. Különböző méretű hűtőszekrényeket, villanykályhákat, fűtőtesteket, mosó- és varrógépeket, szép csillárokat kínálnak eladásra. Ezekben a hetekben sok mező- gazdasági dolgozó tölti szabadságát a Balti-tengertől kezdve a Kaukázusig, szerte az országban. A csernomorszkoji járási kedvezményes utazásai külföldre is szólnak. Sokan ismerkednek Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország és az NDK népeinek A Szlmferopoli Állami Bábszínház 36 éve szolgálja a legkisebbek esztétikai kultúrájának fejlesztését. A kiváló együttes rendszeresen tájol; nincs a megyének olyan zuga, ahol ne ismernék a gyerekek kedves műsoraikat. November utolsó hetében tanácskozással egybekötött bábszínházi bemutatókat tartották. A rendezvény központja Szimíeropol volt. Az ünnepélyes megnyitó után az ifjú nézők a színház előcsarnokában kiállított fotókban gyönyörködhettek és megcsodálták Az üzlet természetesen szolgáltatásokat is végez. A házhoz szállítás mellett a boltban alkalmazott szakemberek beszerelik a vásárolt készülékeket, megmutatják kezelését és megtanítják a vásárlót a gazdaságos üzemeltetésre is. életével. Több mint százan kaptak ingyenes beutalót különböző fürdőhelyekre és szanatóriumokba. Ezerötszáz gyermeket üdültet- tek á nyáron, a téli szünetben pedig Moszkvába, Leningrádba és Volgográdba utazhattak a csernomorszkoji járás legjobb úttörői. . a megye életéből a már bemutatott és bemutatandó mesejátékok díszleteit, bábjait. Az előadások után a színészek, a gyermekek és pedagógiai szakemberek részvételével közönségtalálkozókat szerveztek. Az itt tapasztalt jelenségekről és a felmerülő igényekről tanácskoztak a hét zárónapján rendezet# konferencián. A hasznos beszélgetés minden bizonnyal' elősegíti a bábszínház és a gyermekek közötti kapcsolat további elmélyítését. A Krím területi Állami Filharmónia művészeti vezetője a Krimszkaja Pravda munkatársával beszélgetett. Karbovanyec beszámolt a megye zenei életének eseményeiről és terveiről. — Legfontosabb feladatunknak ma is a zenei műveltség fejlesztését tartjuk — mondta Karbovanyec. örülünk annak, hogy kollektívánk nagyon népszerű és állandóan növekszik a zeneszeretők tábora. A siker főként a kiváló szólistáknak köszönhető, akik sok hazai versenyen vesznek részt. Ezek közül is kiemelkedik a legutóbbi kijevi seregszemle, ahol több szólistánk kapott fődíjat és elismerést kimagasló teljesítményéért. A szimfonikus zenekar — bár nem mondhat magáénak hasonló díjakat — szép teljesítményt nyújtott. Engedje meg, hogy utaljak Prokofjev művére, a III. szimfóniára, amelyet az' évad első felében mutattak be, nagy sikerrel. Terveink között szerepel Soszta- kovics, Sztravinszkij és Bach egy- egy művének tolmácsolása is. Lehetőségünk van vendégművészek szerepéltetésére, és mi élünk az alkalommal. Az aktuális események méltó megünneplésére is nagy gondot fordítunk. Készülünk Lenin születésének 110. évfordulójára, a győzelem napjára és természetesen az olimpiára. A bérleti előadások április végén fejeződnek be, de a nyárra is vannak terveink. A megye falvaiban, városaiban koncertezünk és déli parton üdülő vendégeink számára is adunk hangversenyeket — fejezte be az interjút a művészeti vezető. A Gorkij Színház Az utóbbi években sok nevezetes dátum kapcsolódik a szimferopoli Gorkij Színház történetéhez. 1977 októberében a magas állami kitüntetésben részesült eredményes munkájáért 1978-ban megnyílt a Kis Színház, 1979. decemberében pedig . stúdiószínpadot avattak. Néhány hónap alatt szinte észrevétlenül alakították át a nagy színház egyik helyiségét a nálunk is jól ismert igazgató-főrendező, A. Novikov szorgalmazására.. A kellemes, barátságos, mindössze 200 személyes stúdiónak fontos szerepe lesz a jövőben. A művészetben legfontosabb és legnehezebb feladat újat teremteni. Ez a kis műhely lehetővé teszi a színház művészeinek az alapos, elmélyült tanulást, és kísérletezésre, kutatásra, felfedezésre ösztönöz. Az itt bemutatandó darabok bizonyára a közönség tetszését is megnyerik. Lermontov Álarcosbál című darabjával kezdenek, amelyet* Novikov rendez, ősztől pedig húsz színészjelölt kezdi meg tanulmányait, akik négy év múlva a Gorkij Színház művészei lesznek. Rozmártalálkozó December végén tartották meg a hagyományos rozmártalálkozót Evpatorijában. Bár szokatlanul hideg volt, ennek ellenére a téli fürdőzést kedvelők mintegy százan — köztük egy 89 éves evpato- rijai nénike — gyülekeztek a* kijelölt helyen. Kötélhúzással, labdajátékkal „melegítettek" a versenyzők, s ezt követte a látványos tengeri úszás. Győri Ilona — Az 1979. évi olvasótáborok alapvetően megfeleltek a kitűzött célnak: felkeltették az igényt a fiatalokban az egyéni és közösségi művelődés aktív formái iránt. A jó előre eltervezett művészeti kiscsoportos foglalkozások mellett természetesen jutott idejük sportolásra, közös játékra, kirándulásra — mondja. — Milyen ifjúsági rétegek vettek részt az említett olvasótáborokban? — Elsősorban szakmunkástanuló fiatalok és általános iskolás diákok. A kalocsai járási hivatal által szervezett olvasótáborba például tehetséges, hátrányos helyzetű fizikai dolgozók gyerekeit hívtuk elsősorban. Zenei, irodalmi, képzőművészeti kiscsoportos foglalkozásokat szerveztünk számukra. Ügy érezzük, hogy bizonyos ifjúsági rétegeknél, csoportoknál — így például a szakmunkástanulók esetében — rendkívül szükséges az esztétikai, művészeti ismeretek bővítése, magasabb színvonalra emelése. A tavalyi évre visszatekintve egyébként a legsikeresebbnek bizonyult a balaton- fenyvesi és a dunavecsei általános iskolás olvasótábor. — Milyen hiányosságokat tapasztaltak a táborokban, s hogyan kívánnak javítani, változtatni ezeken? Az NDK megalakulása ófa 4,8 millió fiatal kapott szakmunkás- képesítést az országban. Jelenleg több mint 500 000 fiatalt tanítanak meg a legmodernebb és a hagyományos szakmák fortélyaira. E fiatalok- elméleti oktatásában több mint 16 000-*ren — Jobban kell figyelni például a fiataloknak a tábor profiljának, szempontjainak megfelelő kiválasztására, a hatékonyabb munka érdekében. Néhány helyen az elhelyezési feltételeken is javítani kell. — Milyen szervezeti, módszertani változtatásokat kívánnak végrehajtani a közeljövőben? — Célunk, hogy az olvasótábor elsősorban a szakmunkástanulók nevelésére irányuljon. A táborok és a kiscsoportok vezetői olyan személyek — pedagógusok, népművelők, művészeti területen dolgozó szakemberek vagy könyvtárosok — legyenek, akik alkalmasak a szervezési és tartalmi munka legteljesebb elvégzésére. Az olvasótáborok megyei irányítója továbbra is az olvasótábori szakbizottság lesz. A módszertani irányítást pedig teljes egészében a megyei könyvtárra bízzuk. Ugyancsak a kijelölt könyvtárak feladata lesz az olvasótábort követő tíz hónapban további — havonta legalább egy alkalommal történő — foglalkozások szervezése, megtartása. Ilyen módon valamiféle folyamata lenne az olvasótábori munkának, nevelésnek, s az ott kialakult közösségek talán továbbra is megmaradnának. P. E. vesznek részt, gyakorlati oktatásukat pedig 31000 szaktanár irányítja. Korszerű tanulóotthonokban laknak, ahol jól képzett nevelők ezrei kísérik figyelemmel a jövő szakmunkásainak emberi fejlődését és jó szakmunkássá formálódását. Szakszervezeti beutalók a termelőszövetkezeti tagoknak Három kulturális hír Szakmunkásképzés az NDK-ban
