Petőfi Népe, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-08 / 5. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1980. január 8. HARMADIK HÓNAPBAN A TÚSZÜGY Waldheim nem lát reményt Magyar felszólalás a Biztonsági Tanácsban MOSZKVA események sorokban Pimen atya, Moszkva és Orosz­ország pátriárkája, vasárnap késő este, karácsony szentestéjén ün­nepi istentiszteletet tartott Jelo- hovo székesegyházban. Az orosz pravoszláv egyház a régi naptár szerint december 25-én ünnepli a karácsonyt. Az ünnepélyesen fel­díszített székesegyházban a moszk­vaiakon kívül családjaikkal együtt ott voltak több nagykövetség ve­zetői és munkatársai is. Az ünne­pi ceremónián a pátriárkának a székesegyház papsága segédkezett. WASHINGTON Hétfőtől több mint 200 ezer ame­rikai autógyári munkás került az utcára, mivel életbe lépett az au­tóipari konszernek által bejelen­tett rendkívül szigorú termelés- korlátozás. A Ford, a General Mo­tors és a Chrysler számos üze­mét hosszabb-rövidebb időre be­zárták. BECS Oskar Fischer, a Német Demok­ratikus Köztársaság külügyminisz­tere hétfőn hivatalos látogatásra Ausztriába érkezett. Az NDK dip­lomáciájának vezetője osztrák kol­legája, dr. Willibald Pahr meg­hívásának tesz eleget. SZABADKA Tűz pusztított a szabadkai „Partizán” kerékpárgyárban. Két csarnok súlyosan megrongálódott. A termelőmunka legkevesebb egy hétig szünetelni fog. MADRID Hétfőn délelőtt Adolfo Suarez miniszterelnök meghívására hiva­talos látogatásra Madridba érke­zett Helmuth Schmidt, az NSZK kancellárja. A két kormányfő tárgyalásain az időszerű nemzet­közi kérdések megvitatása mellett nagy hangsúlyt kap Spanyolor­szág tervezett belépése a Közös Piacba és a NATO-ba. ' PEKING Hétfőn délelőtt megkezdődtek a hivatalos tárgyalások a kínai és az amerikai katonai vezetők kö­zött. Harold Brown amerikai had­ügyminiszter első számú tárgyaló- partnere a KKP KB Politikai Bi­zottságának a fegyveres erők mo­dernizálásáért felelős megbízottja. Terroristák megölték Szicília kormányának elnökét A szicíliai Palermóban vasár­nap meggyilkolták Piersanti Mat- tarellát, az Olaszországhoz tarto­zó autonóm jogokat élvező sziget tartományi kormányának elnökét. A politikai merénylet a legsúlyo­sabbnak számít azóta, hogy meg­ölték Aldo Morót, a keresztényde­mokrata párt elnökét. A 44 éves Mattarella Moro politikai hívé­nek számított, és a keresztényde­mokráciának ahhoz a szárnyához tartozott, amely azt vallotta, hogy a sziget és az ország gazdasági— társadalmi gondjait csak a kom­munistákkal együtt, demokratikus nemzeti egységpolitika keretében lehet orvosolni. A merényletet először egy „fa­siszta forradalmárok csoportja” nevű szervezet vállalta, nyomban ezután viszont a „vörös brigádok” és az „első vonal”. Még nem tud­ni, valójában melyikük hajtotta végre az akciót, csupán annyi bizonyos, hogy sem módszereik, sem céljaik tekintetében nincs lényeges különbség köztük. Mattarellát akkor gyilkolták meg, amikor Szicílián újból szóba került, hogy olyan tartományi koa­líciót hoznak létre, amelyben az OKP is részt venne. Korábban kirekesztették belőle az OKP-t — összhangban azzal a jobbra tartó politikával, amelyet a keresztény­demokrácia országos méretekben is folytatott. 'A szicíliai merény­let hátterében tehát feltételezhe­tően az húzódik meg, hogy meg­akadályozzák egy ilyen haladó koalíciónak a létrejöttét. Vezető olasz politikai körökben nagy megütközést keltett a gyilkosság híre. Pertini államfő, Cossiga kor­mányfő, Rognoni belügy- és Ruf- fini hadügyminiszteren keresztül minden vezető részvétét fejezte ki. lés szükségesnek tartotta a terrorizmus elleni harc fokozását. (Folytatás az 1. oldalról.) fél lépései, yalamint az amerikai elnök január 4-i nyilatkozata azonban arról tanúskodnak, hogy az Egyesült Államok más eszkö­zöket részesít előnyben, többek között Irán gazdasági blokádjára törekszik. Felmerül a kérdés: va­jon kellően felmérték-e Wa­shingtonban, milyen következmé­nyeket vonhat maga után Irán gazdasági blokádja, az Iránra gyakorolt nyomás, vajon hogyan végződik és kinek árt leginkább ez a politika. Beszédében az Egyesült Álla­mok elnöke egy sor intézkedést jelentett be a szovjet—amerikai kapcsolatok területén. Közölte, hogy csökkentik az amerikai fél lépései miatt már amúgyis kor­látozott gazdasági, tudományos­műszaki kapcsolatokat és kultu­rális cserét, valamint, hogy aka­dályozni fogják az amerikai ga­bona vásárlására vonatkozó szer­ződések teljes volumenben törté­nő realizálását. Az ilyen jellegű intézkedéseket aligha fogadják jóváhagyással az amerikai lakos­ság széles köreiben, hiszen ezek­ben a körökben már nem egyszer mutattak érdekeltséget a Szovjet­unióval való együttműködés, az üzleti kapcsolatok kiszélesítése iránt, jogosan vélve, hogy mind­ez az Egyesült Államok számára is előnyös. Ha a Fehér Háziban elhatároz­ták, hogy befolyást próbálnak gyakorolni a Szovjetunió külpoli­tikájára, ez reménytelen dolog. Áz ilyen kísérletek a múltban kudarccal végződtek és most is meghiúsulnak. Az Egyesült Államok elnökének egész beszéde azt a benyomást kelti, hogy hiányzik belőle a po­litikai egyensúly, a nemzetközi helyzet reális számbavétele, túl­értékeli az Egyesült Államok reá­lis lehetőségeit, és bizonyos mér­tékben alábecsüli azoknak az or­szágoknak a lehetőségeit, ame­lyekkel szemben az Egyesült Ál­lamok ilyen vagy olyan lépésre készül. Azonban az Egyesült Ál­lamokban senki sem kételkedhet abban, hogy a Szovjetunió képes megvédeni törvényes érdekeit csakúgy, mint szövetségesei, és barátai érdekeit is. A Szovjetunió vezető köreiben szeretnék remélni, hogy a szovjet —amerikai kapcsolatok, többek között a béke megőrzését célzó erőfeszítések józan, előrelátó megközelítése végső soron az Egyesült Államokban is felülke­rekedik. Az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság kormánya határozot­tan tiltakozik az ellen, hogy az Egyesült Államok, valamint más imperialista és reakciós erők nyomására összehívták. az ENSZ Biztonsági Tanácsának rendkívüli ülését az úgynevezett „afganisz­táni helyzet” megvitatására, mi­vel a legutóbbi események kizá­rólag az ország belügyét képezik — jelentette ki szombaton este a Biztonsági Tanács ülésén Sah Muhaimmed Doszt, afganisztáni külügyminiszter. Erélyes szavakkal ítélte el a „Mit értünk el? Hol tartunk? Mik a tennivalóink?” Ilyen és eh­hez hasonló kérdésekre sok millió lengyel állampolgár keresi a vá­laszt a következő hetekben a Lengyel Egyesült Munkáspárt VIII. kongresszusára kidolgozott tézisek vitájában. A hetvenévesek gazdasági ered­ményeinek listája igen gazdag. Az építkezések eredményeként több mint ezer nagyobb ipari ob­jektumot adtak át rendeltetésé­nek. Ezek között 450 új üzem a kiemelt iparágakban lépett be. A gyors fejlődés eredményeként si­került megvalósítani a teljes fog­lalkoztatottságot Lengyelország­ban. S ez nem volt könnyű fel­adat, hiszen csak az utóbbi évek­ben a demográfiai hullám, vala­mint a falusi lakosság városba való költözése miatt több mint egymillió új munkahelyről kellett gondoskodni. Figyelemre méltó az is, hogy az 1971. évi 2235 zlotyról a havi átlagfizetések 5000 zlotyra emelkedtek.. A közzétett dokumentumokból azonban kitűnik: a számvetés nem minden területen mutat po­zitív eredményeket. A tervezett­nél nagyobb mértekben nőttek például a lakossági pénzbevételek. Ezzel pedig az árualap nem tu­dott lépést tartani. Így a belföldi piacon sok termék esetében a ke­reslet-kínálat egyensúlya meg­bomlott. A népgazdasági célkitű­zések valóra váltását nehezítette, hogy a mezőgazdaság eredményei több esztendőben alatta maradtak az előirányzatoknak — amiben a Biztonsági Tanács ülésének ösz- szehívását Oleg Trojanovszkij, a Szovjetunió állandó ENSZ-kép- yiselője is. A Biztonsági Tanács a vasár­nap esti ülésén Donald McHenry amerikai ENSZ-nagykövet éles kirohanásokban támadta a Szov­jetuniót és a szovjet kormány által Afganisztánnak nyújtott se­gítséget. A vitában felszólaló Peter Flo­rin, az NDK állandó ENSZ-kép- viselője megerősítette, hogy tisz­teletben kell .tartani az afgán népnek az önvédelemhez való jogát. Hasonló álláspontra helyez­kedett Csehszlovákia delegátusa is. A Biztonsági Tanács vitájában vasárnap felszólalt Hollai Imre nagykövet, hazánk állandó ENSZ- képviselő je. Egyebek közt rámutatott: mint a múltban Vietnam, Kambodzsa és Irán népe, most Afganisztán népe került szembe a haladás el­len küzdő imperialista erőkkel. Egyetértünk az afgán külügy­miniszter által itt kifejtett állás­ponttal — folytatta a magyar ENSZ-nagykövet —, amely sze­rint az afgán vezetők többszöri kérése nyomán nyújtott szovjet segítség teljes összhangban áll az ENSZ alapokmányával és a két ország 1978 decemberében aláírt szerződésével. A történtek kizáró­lag Afganisztán belügyét képezik és nem tartoznak másra, mint a két érintett országra: Afganisz­tánra és a Szovjetunióra. Hollai Imre néhány adatot idézett arra vonatkozóan, hogy milyen magatartást tanúsít a nemzetközi ügyekben az Egyesült Államok, amely most terjeszke­déssel és egy másik ország meg­támadásával vádolja a Szovjet­uniót. Amerika jelenleg 429 ál­landó támaszpontot és 3000 egyéb katonai rendeltetésű létesítményt tart fenn a világ 30 országában. A második világháború óta az Egyesült Államok 215 katonai akciót hajtott végre más országok ellen. Hollai Imre végül a magyar nép és kormány támogatásáról és szolidaritásáról biztosította az országa társadalmi haladásáért küzdő szuverén,, demokratikus .és el nem kötelezett afganisztáni népet. . A Biztonsági Tanács ülésén négy el nemi kötelezett ország képviselői olyan határozati javas­latot fogalmaztak meg, amely lényegében helyteleníti az afgán népnek nyújtott szovjet segítsé­get és „valamennyi külföldi csa­pat kivonását” szorgalmazza Af­ganisztánból. A BT ülését elna­polták. Washingtonból érkezett jelentés szerint a Carter elnök által a Szovjetunióval szemben bejelen­tett hidegháborús lépések általá­ban támogatásra találnak ameri­kai politikai körökben, a polgári sajtóban, de nincs hiány fenntar­tásokban, aggodalmas hangokban sem. Amerikai gazdasági körök­ben arra mutatnak rá, hogy a Nyugat nemcsak olajat, hanem több kulcsfontosságú ritka fémet is importál a Szovjetunióból, így kedvezőtlen időjárás is közreját­szott. Egyértelműen megfogalmazott feladat tehát a következő évekre az ipari és a mezőgazdasági ter­melés növelése. Igaz, a közzétett dokumentumok adatai szerint 1081—85-ben a fejlődés átlagos üteme alacsonyabb lesz. mint a korábbi esztendőkben volt. De változatlanul dinamikusan nő majd azoknak a termékeknek az előállítása, amelyek az exportáru- alapokat bővítik, illetve elősegí­tik a hazai piac árukínálatának a felzárkózását az igényekhez. Lényeges, újszerű követelmény javítani a gazdálkodás színvona­lán. Vagyis: nemcsak az a kérdés, hogy mennyit termelnek egy-egy esztendőben, hanem, hogy meny­nyibe kerül a termék gyártása. Ezért megkülönböztetett figye­lemmel vizsgálják majd azanyag- és az energiafelhasználás alaku­lását. Az itt levő tartalékokat ér­zékelteti, hogy például a lengyel ipar termelési költségeinek 70 százalékát, az építőiparban pedig a 60 százalékát az anyag- és az energiafelhasználás adja. És en­nek az aránynak a javítása an­nál is sürgetőbb — hangoztatják lengyel közgazdászok —. mert az ország sem függetlenítheti magát a világszerte egyre nagyobb gon­dot jelentő nyersanyagproblémák­tól. Igaz, a nyolcvanas években is kiemelt program -marad az or­szág nyersanyag- és energiatarta­lékainak kiaknázása, de az előze­tes számítások szerint nem minden termékből érik el a korábbi idő­a gazdasági kapcsolatok, a keres­kedelem korlátozása visszaüthet. Egyiptom vasárnap és a wa­shingtoni lépéseket követve szov­jetellenes intézkedéseket hozott. Ügy döntöttek, hogy csökkentik a kairói szovjet nagykövetség lét­számát. A kormánypárt vezetősé­ge vasárnapi ülésén döntést hozott arról is, hogy teljesen felszámolja a Jemeni Népi Demokratikus Köz­társasággal és Szíriával még meg­levő kapcsolatait, megtorlásul amiatt, hogy e két ország támoga­tásáról biztosította a Szovjetuniót az afganisztáni események kap­csán. Elhatározták azt is, hogy Egyiptom katonai kiképző táboro­kat bocsát az afgán kormányzat ellen fegyveresen fellépő lázadók rendelkezésére, fegyvert, lőszert szállít számukra, mihelyt erre le­hetőség nyílik. Párizs támogatja azt a nyugati javaslatot, amely a szovjet csapa­tok visszavonását követeli Afga­nisztánból, ám ugyanakkor úgy vélekedik, helytelen volna lemon­dani az enyhülés politikájának vívmányairól és ígéreteiről, s hi­degvérre van szükség — tűnt ki Francois-Poncet francia külügy­miniszter vasárnap esti egyórás rádióinterjújából. Franciaország nem kíván csatlakozni Washing­ton „megtorló” intézkedéseihez és nem szándékozik kereskedelmi kapcsolatait politikai célokra fel­használni. Kabulból jelentette Patak Ká­roly, az MTI kiküldött tudósítója: az afgán fővárosban az élet foko­zatosan visszatér a normális ke­rékvágásba. Helyi megfigyelők ezt egyebek között annak tulajdonít­ják, hogy a kormány határozott intézkedéseket tesz a rend helyre- állítására, a demokratikus jogok és vívmányok védelmére, a nemzeti, egység megteremtésére. Kabulban vasárnap este több tízezres nagygyűlést rendeztek, amelyen beszédet mondott Babrak Karmai, és nyomatékosan aláhúz­ta: a bekövetkezett változások megfelelnek az afgán nép akara­tának, s a Szovjetunió segítség- nyújtása a törvényes afgán kor­mány kérésének megfelelően tör­tént. A kabuli rádió beszámolt arról, hogy vasárnap újabb kétezer sze­mély került szabadlábra, köztük egyházi személyiségek, munkások, parasztok és értelmiségiek. Ugyanakkor azonban folytatód­nak az új afgán rendszerrel szem­ben ellenséges erők akciói. Maois­ta csoportok Kabulban terjesztett röpiratokon a napokban egyné­hányszor az új rendszer elleni lá­zadásra próbálták felszólítani a lakosságot. Egy kabuli riportban a szovjet televízió riportere megszólaltatta Taraki özvegyét, Nur Bibi Tarakit. Az afgán vezető özvegye kijelen­tette: az ország belső és külső el­lenségei meg akarták semmisíteni az áprilisi forradalom vívmányait, annak a harcnak eredményeit, amelynek egyik vezetője Nur Mo­hammed Taraki volt. Most folyta­tódik a küzdelem a forradalom vívmányainak megszilárdításáért és továbbfejlesztéséért — jelentet­te ki Taraki özvegye. szak színvonalát, miközben a fel­dolgozóipar igényei tovább emel­kednek. A kiemelt kérdésként számon- tarlott mezőgazdaságban az irány­elvek hangsúlyozzák az eddigi gyakorlat folytatását. Támogat­ják azokat az egyéni gazdákat, akik következetesen gondoskod­nak földjükről, gazdaságuk fej­lesztéséről. Növelik az állami gaz­daságoknak, termelőszövetkeze­teknek nyújtott segítséget az anyagi-műszaki bázis javítására. A változatlan mezőgazdasági po­litikától főleg azt várják, hogy növekedjen a gabona- és takar­mánytermelés. Egyértelmű azon­ban — hangoztatják a lengyel szakértők —. hogy hosszabb tá­von sem reális célkitűzés az or­szág önellátása gabonából, ezért a feladat az import ésszerűbb fel- használása. A LEMP tézisei sze­rint a nyolcvanas évek közepére meg kell teremteni a mezőgazda­sági termékek külkereskedelmi forgalmában az egyensúlyt, ami elsősorban a takarmánytermelés, valamint az állatállomány bővíté­sével érhető él. , A kiemelt gazdasági feladatok között szerepel továbbra is a la­kásépítések gyorsítása. A hetve­nes években nagyszabású beruhá­zásokkal, rekonstrukciókkal szá­mottevő ipari • és nyersanyagbá­zist teremtettek meg a lakásépít­kezések céljaira. Az a célkitűzés, hogy 1981—85. között már jelen­tős mértékben megjavítják a len­gyel családok lakáskörülményeit. Khomeini ajatollah, az ' iráni forradalom vezetője vasárnapi rá­dióbeszédében ellenforradalmi elemeket vádolt az elmúlt napok véres összetűzései miatt. Mint ismeretes, az ország több városá­ban — így a Perzsa-öböl bejára­tánál fekvő Bandar Laingehben — voltak összecsapások a két leg­befolyásosabb főpap, Khomeini és Sariat-Madari hívei, síiták, illetve szunniták között. Az el­múlt 48 órában az összetűzések­ben 43 személy vesztette életét. Khomeini ezzel összefüggésben hangoztatta: a zavargásokat szí­tó ellenforradalmi erők célja az, hogy megzavarják a január 25- re kitűzött elnök-, illetve a feb­ruár 15-re előirányzott parlamen­ti választásokat. Tekintettel a ne­hézségekre, az ország lakosságát türelemre szólította fel, s rámu­tatott: Irán szabad akar lenni, és maga akar rendelkezni természe­ti kincseivel. Kunt Waldheim, az ENSZ fő­titkára Washingtonban tárgyalt Carter elnökkel az iráni helyzet­ről. A főtitkár kijelentette: hely­színi tapasztalatai alapján nem lát reményt arra, hogy a túsz­válság hamarosan megoldódjék, lehetséges, hogy még hónapokat kell ama várni. Hír szerint olyan javaslat me­rült fel, hogy egyidejűleg bo­csássák szabadon a túszokat — s indítson az ENSZ vizsgálatot a volt -iráni sah ügyében. Az amerikai kormány azonban vál­A legújabb jelentések szerint Indira Gandhi pártja jelentősen előretört az indiai választásokon. Megfigyelők szerint aligha férhet kétség ahhoz, hogy a világ má­sodik legnépesebb országának kor­mányfője ismét Indira Gandhi lesz. Kétségtelenül ő a legcélra­törőbb, a legkeményebb az indiai belpolitikai porond népes mező­nyében. Nemcsak személyi vonz­ereje és. politikai érzéke párat­lan, hanem szorgalma is: a mos­tani választások előtt országában ötvenezer kilóméteres ’ ’ kampány- körutat tett meg. Politikai elő­retörése annál figyelemre méltóbb, mert 1977-ben súlyos vereséget szenvedett a választásokon. Mik voltak az akkori bukás okai, mi­lyen tényezők vezettek a mosta­ni sikerhez és milyen feladatok várnak az új kormányra — ezek a most kézenfekvő kérdések. Ami a bukást illeti, a legfőbb motívumok a következők: 1. 1977-ben Indira Gandhi már tizenegy esztendeje állt megsza­kítás nélkül az ország élén és ellenfelei „új kísérlet, tiszta lap” jelszóval próbáltak összefogni el­lene. 2. Indira Gandhi főleg há­rom dologgal könnyítette meg munkájukat — és ásta alá ak­kor a saját népszerűségét: a ste­rilizálás túlzott erőltetésével, a rendkívüli állapot bevezetése nyomán végrehajtott tömeges le­tartóztatásokkal és fia, Szandzsaj nagyratörő anyagi, valamint po­•» Waldheim és Carter. tozatlanul ragaszkodni kíván a túszok előzetes szabadon bocsá­tásához, mielőtt vizsgálatra ke­rülne sor. A Carter nkormány számára egyébként a héten rendkívül ne­héz szakaszába lép az iráni ügyi az elnök nyilvánosan azt ígérte, hogy az ENSZ • hatékony rend­szabályokat hoz majd Irán el­len, amennyiben a túszokat ja­nuár 7-ig nem engedik szaba­don. Az amerikai elnök szóvi­vője hétfőn hajnalban megerősí­tette: az Egyesült Államok vál­tozatlanul gazdasági szankciókat követel Irán ellen. A szóvivő utalt az ENSZ Biztonsági Taná­csának december 31-d határoza­tára, amely Kurt Waldheim te- heráni látogatásának „sikerétől” tette függővé az Egyesült Álla­mok által követelt gazdasági szankciók életbe léptetését. litikai igényeinek kritikátlan tá­mogatásával. A mostani siker titka egyértel­műen azonban az eredményekben rejlik, amelyek 1977 után zajlot­tak le Indiában: sem Morardzsi Deszai, sem utódja, Csaran Szingh nem tudott felnőni a ha­talmas ország problémáihoz. A hatalomra jutott ellenzékről, el­sősorban annak vezető erejéről, a Dzsanatáról hamar kiderült, hogy laza szövetség, amelyet csak az az Indira-ellenesség hozott'lét­re, de amely a miniszterelrcök- asszony bukása után elemeire hullott szét. A Dzsanata-kabinet egyik legnagyobb gyengesége az volt, hogy nem tudott megbirkóz­ni a nyersanyagár-robbanás és a rossz termés nyomán bekövetke­zett gazdasági gondokkal. A pénz­romlás elérte a húsz százalékot és ez még elviselhetetlenebbé tette a tömegek helyzetét. A szüntelen belvillongásokkal küzdő Dzsanata-kabinet ráadásul nem tudott eredményesen szembeszáll­ni sem a vallási, sem a szepara­tista fanatikusokkal. Csökkent az indiai közegben oly fontos köz­ponti irányítás hatékonysága is. Indira Gandhinak mind a ta­pasztalata, mind a képessége megvan ahhoz, hogy szembenéz­zen országa nyomasztó gondjai­val. Azt azonban csak a jövő döntheti el, hogy tanult-e az 1977-es keserű leckéből. ZIMBABWE-RHODESIÁBAN : Gyülekeznek a gerillák Eddig a Zimbabwe Hazafias Front 17 740 katonája jelentke­zett a tűzszünetben előírt módon a Rhodesia területén kijelölt 39 gyülekezési ponton — jelentette Salisbury-ben a tűzszünetre fi­gyelő csoportok szóvivője. A har­cosokat folyamatosan átirányítják abba a 16 állandó táborba, ahol a választások idején tartózkod­nak majd. A jelentkezésre előírt határidő már január 4-én lejárt, de a brit katonai hatóságok jelezték, hogy a később bevonuló gerillá­kat is beengedik a táborokba. Mozambik fővárosában, Mapu- tóban eltemették Jos iah Tongo- garát, a Mugabe vezette Zimbab­we Afrikai Nemzeti Unió (ZANU) fegyveres erőinek parancsnokát, aki december 26-án autóbaleset áldozata lett. Samora Machel mozambiki elnök a temetésen mondott beszédében egységre szólította fel Zimbawe népét és a hazafias front két szervezetét, a ZANU-t és a ZAPU-t, a Nkomo vezette Zimbabwe Afrikai Népi Uniót. II I—H 1— v • A katonák sorra foglalják el a kijelölt gyülekezési pontol Rhodesiában. A képen: a gerillák egy csoportja indulásra vár. A LENGYEL PÁRTKONGRESSZUS ELŐTT Vita a következő évek feladatairól I NAPI KOMMENTÁR Indira és India it

Next

/
Oldalképek
Tartalom