Petőfi Népe, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-12 / 9. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1980. január 12. Felkészülnek az irányelvek vitájára Az MSZMP Központi Bizottságának XII. kongresszusi Irányelvei* bői: „Pártunk a XI. kongresszus óta eltelt időben egészségesen fejlő­dött, a párttagság létszáma kereken 750 ezerről 800 ezerre emelkedett. A párttagság háromnegyed része eredeti foglalkozását tekintve mun­kás vagy paraszt. Pártunk erejének egyik nagy forrása, hogy sorai­ba tömöríti a társadalom különböző nemzedékeinek legjobbjait...” ... Különböző nemzedékeink legjobbjait — például a fiatalok kö­zül azokat, akik példamutató munkájukkal, szakmai, politikai fel­készültségükkel, kezdeményezőkészségükkel bizonyították: a kom­munisták soraiban a helyük. Egy fiatalember mozgalmi útja: munkahelyén az egyik kecskeméti gyárban több évig KISZ-titkár volt. A 70-es évek elején elfogadva jelentkezését, párttagsági könyvet kapott. Aztán 1975-ben a XI. kongresszusra készülve a gyár pártvezetőségi tag­jának választották meg. A következő évben, ami­kor az egyik párta lapszervezet titkára más mun­kahelyre ment dolgozni, a tagság úgy döntött, hogy ő kerüljön a helyére. Tehát négy éve az alapszer­vezeti titkári teendőket is ellátja, □ □ □ Hiba lenne azt mondani, hogy Petényi Józsefnek, a Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyára 2-es alap­szervezete titkárának mozgalmi útja szinte egyedül­álló, az viszont tény, hogy komoly, felelősségteljes megbízatásai viszonylag gyorsan szaporodnak. Mű­helyvezetői beosztása mellett minden bizonnyal nagy megterhelést jelent az, hogy becsületesen helytálljon a pártvezetőségben, s a 2-es pártalap- szervezet élén is. □ □ □ — Nem érzi soknak a megbízatásait? — Mi tagadás, örültem annak a bizalomnak, amely a gyári pártvezetőség soraiba állított, de kezdetben féltem az alapszervezeti titkári teendők­től, mert soknak éreztem feladataimat, s nem sze­rettem volna, ha munkám rovására megy. Az, hogy ez rtem következett be, az alapszervezeti vezetőség segítségének, s annak köszönhetem, hogy munkám jellegéből eredően az ala'pszervezet 56 tagja közül szinte mindenkit nagyon jól ismerek, közvetlen kapcsolatban vagyok velük. Ismerem elképzelései­ket, örömeiket, gondjaikat. — Milyen eredményt hozott a jó légkör, az ál­landó. együttműködés? — Kiemelném például azt az eredményünket, hogy az éves munkaverseny-vállalásaink összeállí­tásakor az alapszervezetünk kommunistái nagyon sok jó ötletet, hasznosítható kezdeményezést vetet­tek fel, s ezek alkalmazása valóban segítette a mun­kánkat. A közösségi szemléletre utal például az is, hogy szégyen volt, ha az alapszervezet tagjai közül valaki nem fejlesztette kellőképpen a politikai tájé­Ipari hírek A megvalósítás kulcsa kozottságát. Az eredmény: az elmúlt években negy­vennyolcán valamilyen fokú pártiskolát végeztek, illetve pártoktatásokon vettek részt. Ez alól terrné- . szetesen én sem vagyok kivétel: a marxista—leni­nista esti egyetem harmadéves hallgatója vagyok. — Hány új tagja van az alapszervezetüknek? — A XI. kongresszus óta tizenöt új párttaggal gyarapodott a 2-es alapszerVezet létszáma. Többsé­gük fiatal, a KISZ-taggyűlés ajánlotta őket. — Mikor tartják a .vezetőségválasztó taggyűlést? — A jövő héten. Most az alapszervezet hat párt­csoportja ülésezik. A nyolc-tíz-tizenkét tagú párt­csoportokból hárman-négyen vállalkoztak arra, hogy az irányelvek egy-egy fejezetéből jól felkészülnek, s témájukból vitát kezdeményeznek. Ezt azért tar­tom helyesnek, mert így a tagság jobban felkészül a taggyűlésre. — A párt csoport üléseknek mi az egyik fő témája? — Tö|bb "lényeges kérdést említhetnék, ezek közül egyik az, hogyan, milyen eszközökkel mozgósíthat­juk a fiatalokat az irányelvekben megfogalmazott igény teljesítésére, nevezetesen arra, hogy munká­juk elvégzése mellett az eddigieknél aktívabban ve­gyék ki részüket a közéletben. T. L. TÉLI MUNKÁK A GYÜMÖLCSÖSBEN Tudnivalók a metszésről A metszés, a termőfelület ala­kítása és szabályozása, a korona- ■ forma alakítása, gyorsított termő­re fordítása, a koronaritkítás és termőrészifjítás egyaránt jelentős munkafolyamat. A gyümölcsfa­metszés alapvető célja a gazdasá­gosan, jó minőségben előállított nagy terméshozam. A gyümölcsfák terméshozására nagyon sok tényező hat. többek között a faj és a fajta sajátossága, az alanyhatás, az ökológiai viszo­nyok, a koronaforma és a ter­mesztés módja. Adott viszonyok között meghatározott alanyra- ol­tott fajnak, fajtának a metszés­sel, illetve a metszéskiegészítő el­járásokkal alakítjuk ki a korona formáját. A fenntartó, koronarit­kító, termőrészifjító metszéssel pedig megteremtjük a hosszú ter­méshozás időszakát, a jó minősé­gű termelést. Különösen nagy a jelentősége az alma, a körte, a kajszi és az őszibarack-termeszté­sében. A gyümölcsfák metszését három nagy csoportba sorolhatjuk. Visz- szametszést, ritkító metssjést és metszést kiegészítő eljárásokat kü­lönböztethetünk meg. Az időpont szerint beszélhetünk fás, illetve zöld metszésről. Visszametszéskor a gyümölcs- termő növények hajtás-, illetve szárképleteinek, a hajtásoknak, vesszőknek, gallyaknak, ágaknak rövidebb-hosszabb részét vágjuk le. A visszametszéskor az alakító, ifjító és termőre metszés tartozik, de ide sorolhatók azok a zöld metszések is, melyekkel alig él­nek a kistermelők; ezek: a vitor­la-, a hajtásvisszacsípés, a levél­koszorúra metszés, valamint a ta­vaszi hajtásnövekedés megindu­lása után végzett visszacsípés. Különösén ennek az utóbbinak le­het jelentősége a termesztésben. Tavasszal ugyanis a nedvkerin­gés megindulása után a vasta- gabb gally-, illetve ágrészekben felhalmozódott szerves tartalék- tápanyag az elágazások csúcsa fe­lé áramlik, s ebből indul meg az első hajtásnövekedés. Ezért, ha közvetlenül a nedvkeringés meg­indulása után végezzük, akkor ál­talában sikerül gyengébb hajtás- növekedésre kényszeríteni a fá­kat. Lényegesen jobb hatásfokkal, mint a fás metszéssel, mert azzal sok tartalék tápanyagtól fosszuk meg a növényt, amit az eltávo­lított vastagabb ágrészben raktá­rozott. A ritkító metszéssel a hajtás-, illetve a szárképleteket tőből tá­volítjuk el. Ezt általában a ter­mőkarú fákkal szokásos elvé­gezni, de az' alakítás alatt levő fiatal gyümölcsfáknál is szükség lehet erre. Fontos szempont, hogy az eltávolításkor minél kisebb le­gyen a visszamaradó csonk, akár tőben, akár elágazásnál vágjuk vissza. Mert így a sebfelület csak akkor forrad be. ha a közvetlen metsZlap alatti rejtett' rügyek ki­hajtanak, s a lombfelület megfe­lelő mennyiségű szerves tápanya­got szállít a meginduló sebszö- vetképződéshez. Egyébként a csonk beszárad, majd berohad, ami a fa odvasodásához, esetleg pusztulásához vezethet. Ennél a metszésmódnál is nagy jelentősé­ge van a zöldmetszésnek. Például, a hajtásválogatáskor a koronából a felesleges iker- és mellékvezér-, víz- és sűrítőhajtásokat május végén, június elején tőből lehet eltávolítani. A különböző fajoknál más és más a metszés legkedvezőbb idő­pontja. Napjainkban elfogadott— számos kísérlet eredményeként — az a nézet, hogy a csonthéjasok és bogyósok termesztésében a leg­kedvezőbb a vegetációs időben végzett metszés. Az őszibarackon is — a 'zöldválogatás és a leter- mett termőképletek eltávolításán felül — szükség van bizonyos elő- metszésre. Legnagyobb problémát az almafa metszése, ritkítása je­lenti, amikor nagy segítség a jól kialakított korona, a fiatalkori célszerű hajtásválogatás. A ter­mőkorú almafa ritkító metszését már szüret után meg 'lehet kez­deni. illetve kihagyó évben — például a múlt esztendőben, a fagyok miatt — már nyáron el lehet kezdeni. A kajszi gutaütésének egyik ki­váltója lehet a fás metszés is, mert ilyenkor a sebfelület gyó­gyulásáig szabad utat engedünk a kórokozóknak. Már tisztázódott, hogy a gutaütésért két kórokozó — egy baktérium és egy gomba — felelős. RUgyfakadástól júliu­sig végzett metszéssel a fertőzést csaknem teljesen kizárhatjuk, mert ilyenkor a fa nem érzékeny. Ennek a júniusi metszésnek azon­ban más előnye is van, késlelteti a rügydifferenciálódást — a kö­vetkező évi termés kialakulását — valamint a virágzást, s így jelen­tős mértékben csökkenhet a fagy­kár. A ház környéki gyümölcsösök­ben, ahol több a munkáskéz, mint. a nagyüzemekben, nem szabad Üj csőgyárat helyeztek üzembe a szlovákiai Podbrezova „Sver- ma” vaskohászati üzemében. A tervezett teljes kapacitás eléré­sével ez'az üzem évente 50 000 tonna csövet szállít a Szovjet­unióba a repülőgépgyártás,- az autógyártás és a vegyipar szá­mára. • A nővé mestoi „Elton” óragyár automata órákat készít. Az auto­mata felhúzó szerkezettel - ellá­totti 21 köves, új típusból 1979- ben 473 000 férfi karórát gyártot­tak. Javarészét exportra, de 60 000 darabot a belkereskedelem érté­kesít. • A csehszlovák teherautógyártás dinamikusan fejlődik. A hazai te­herautógyárak, köztük a TATRA, a SKODA és az AVIA 1978-ban 40 129 gépkocsit adtak át megren­delőiknek. Olyan speciális1 szállító gépjár­művet is készítenek a TATRA- gyárban, amely elsősorban a me­zőgazdaságban jelent nagy segít­séget az ömlesztett áruféleségek szállításában és kiszórásában. Az új mezőgazdasági szállítójárművet Tatra—148 alvázra építik. A ra­kodótér 10’ tonna ömlesztett anyag elhelyezésére szolgál. Szó­róberendezése 20 perc alatt 4—5 hektár mezőgazdaságilag haszno­sított földterület beszórására al­kalmas. • Az észak-csehországi Bilina fo­lyó vizét új mederbe terelik, hogy az épülőfélben lévő-vjztározó he­lyett egy másikat alakíthassanak ki. A drimovi tározómedencét ugyanis nem töltik . fel vízzel, mert a talajban végzett geoló­giai vizsgálatok szerint itt jelen­tős, 40 millió tonnás barnaszén­készletekre bukkantak. Harminc aranyérem a legjobb áruknak 'Évről évre .megrendezik- a mongol fővárosban az ország ipa­ri fejlődését jól érzékeltető or­szágos ipari vásárt. Legutóbb már csaknem ötezer hazai gyártmá­nyú iparcikket mutattak be ezen a vásáron, köztük egy sor — a nemzetközi gyermekév » tisztele­tére készített — ruházati cikket. A mongol .textilipar fejlődését bizonyította ezenik,íyi»l..a. szebbnél szebb szőnyegek bemutatója, s a 1 téve- es kecskebőr ruhadarabok, amelyek a világ bármely orszá­gában érdeklődésre tarthatnak számot. A választék bővülése mellett a minőség emelkedését is jelzi az a 30 aranyérem, amit a kiállított cikkek 'legjobbjainak ítéltek oda. • A népgazdasági tervek meg­valósítását az elmúlt évtizedekben többé-kevésbé azonosítottuk a ter­melési előirányzatok teljesítésével. Ez az értékelési szemlélet több szempontból is helytálló volt, leg­főképpen azért, mért az új érték, a nemzeti jövedelem jelentős mér­tékben az anyagi termelés szférái­ban jön létre. Mindezzel összhang­ban a terv realizálásának feltéte­leit is a termelés ágazataiban vizs­gáltuk és természetesen igyekez­tünk biztosítani.' Bár a szóban forgó gazdasági ágazatok nemzeti jövedelemter­melő szerepe mit sem változott, úgy tűnik, hogy napjainkban — ebben az esztendőben is — a ter­melési előirányzatok teljesítése el­sősorban eszköze, útja-módja a terv realizálásának, s ez utóbbi­nak kulcsa, alapvető feltétele az értékesítés; konkrétan a külső pia- cf értékesítés. Félreértés ne essék:- az értékesítés, a végső realizálás' a múltban is feltétele volt a terme­lés növelésének. A hangsúlyelto­lódás és a különbség abból adódik, hogy a népgazdasági tervek hosz- szú időn át intézményesen biztosí­tották a termelés növekedésének —, de legalább a többlet döntő ré­szének — értékesítését, végső íel- használását, az 1980. évi népgaz­dasági terv viszont nem nyújt ilyen biztosítékot; a termelés csak ott és akkor növelhető, ha a ter­melők az értékesítés lehetőségét is megteremtették. • Az anyagi termelés fő ágaza­tában, az iparban például 3,5—4 százalékkal kívánjuk a% termelést fejleszteni. Ezt az előirányzatot reálisan az minősíti, hogy az ipar az elmúlt évijén ennél alacsonyabb ütemet produkált. Az iparnak te­hát ebben az évben körülbelül egy százalékkal magasabb növekedési ütemet kell elérnie, ám a termelés bővítéséhez a magyar gazdaság egészétől aligha kap ösztönzést, tá­mogatást. Mégpedig azért nem, mert a belföldi végső felhasználást — a fogyasztást és a felhalmozást együttesen — tovább kell csök­kenteni. Mivel a belföldi végső felhasználásban is döntő az ipari termékek részesedése, az iparnak nemcsak a termelés teljes növek­ményét, hanem azon kívül is még valamennyit, azt a részt, amit a belföldi felhasználás csökkenése „felszabadít”, a külső piacokon kell értékesítenie. • A feladat nehézségi foka — szinte „szemmel” érzékelhető. Mindemellett a külső piaci érté­kesítés teendői kapcsán egyéb nyomós tényeke't is figyelembe kell vennünk. Az összes belföldi felhasználás már 1979-ben is csök­kent, alacsonyabb volt, mint az 1978. évi. Nos, ehhez képest kell még egy százalékkal mérsékelni a belföldi felhasználást, ami többé- kevésbé azt jelenti, hogy az ipar a belföldi . végső felhasználásnál körülbelül az 1977. évi igényekkel, szükségletekkel, felhalmozási és fogyasztási vásárlóerővel számol­hat. Következésképpen 1980-ban már nem csupán a termelés elő­irányzott idei növekményét, ha­nem a tényleges 1978. és 1979. évit is külföldi piacokon kell értékesí­teni. Az ipar a termelés növelése — és a már elért termelési szint fenntartása — szempontjából az exportkényszer helyzetében van. Ez a megállapítás az ipar egészé­re érvényed, mert a vállalatok egy része — amelyek eddig sem tud­ták kielégíteni a fizetőképes bel­földi keresletet — 1980-ban is nö­velheti a hazai felhasználást szol­gáló termelést. Kevés kivétellel azonban majd minden vállalat ex,- portra is dolgozik, s ha a terme­lés exporthányada minimálisan 5 —10 százalék, már fellép az ex­portkényszer. 9 Mellőzzük most a szokásos hi­vatkozást a kedvezőtlen világpiaci ’ körülményekre, a dekonjuk túrára, az áremelkedésre és*még sok egyéb tényezőre, amelyek közös jellem­zője, hogy számunkra hátrányo­sak, évről évre nehezítik a magyar export bővítését. Sajnos, e tekin­tetben új keletű problémával is számolnunk kell. A világpiaci vál­tozások a legtöbb KGST-ország- nak a miénkhez hasonló gondokat okoztak, s ennek hátrányos követ­kezményei az egymás közötti áru­csere-forgalomban is érzékelhetők. Az elmúlt évben a KGST-orszá- gokkal folytatott külkereskedel­münk elmaradt a tervezett szint­től. Ügy tűnik, hogy a forgalmi előirányzatok már nem teljesülnek automatikusan, nemzetközi gazdasági kapcsolataink e döntő területén is nagy erőfeszitéseket igényel a beszerzés, az importkon­tingensek teljes kihasználása és az export bővítése., • Az ipar exporttermékeinek több mint 60 százalékát a szocia­lista országokban értékesítjük, így az említett export-előirányzat tel­jesítése — amely azonban az im­port növekedésétől is függ — már nyújt bizonyos alapot az ipari ter­melés növeléséhez. A további ga­ranciáit a nem rubel elszámolású export bővítésének — 10 százalé­kon felüli növelésének — kell elő­teremtenie. Kimondható, ha az ipari export előirányzatait akár rubél, akár nem rubel elszámolás­ban nem tudjuk teljesíteni azt az ipari termelés fejlődési üteme is megsínyli. Nos, ezért kulcsa at idei térv megvalósításának—égy- . .részt a külgazdasági éfíyensúly ja­vításának, másrészt az ipari ter­melés és a nemzeti jövedelem nö­velésének — a külső piaci értéke­sítés, az export. Más és korántsem mellékes kérdés, hogy a külső pia­ci értékesítés kulcsszerepe végül is a termelő ágazatok feladatait gya­rapítja és nehezíti. G. I. NEHÉZ ESZTENDŐ UTÁN PÁHIBAN Törekedni kell a gazdaságos termelésre } m.1M 9 Az almafa darabos, jól színe- ződő terméssel hálálja meg a szellősre ritkított koronáját. A napfény az egyetlen, amivel fe­lesleges takarékoskodni. elmenni a metszést kiegészítő el­járások mellett. A vesszőlekötözés olyan mód­ja a korona alakításának, amikor nem eltávolítással, hanem a haj­tások helyzetének megváltoztatá- • sával eredményesen szabályozhat­juk a későbbi növekedést. A kü­lönböző szögben lekötözött haj­tásokkal alakíthatjuk a gyümölcs­sövényeinket. A rügy feletti bemetszéskor —- egy hajtást nyerhetünk az elkép­zeléseinknek megfelelő helyen — félhold, vagy nyeregtető alakban kis cikkelyt vágunk ki fi megfe­lelő rügy felett, átvágva a hán­csot, egészen a farészig. Ezzel a rügyet kihajtásra kényszeríthet- jük. mivel a koronától nem kap asszimilátát, viszont a gyökérből a fa szállító szövetein érkezik a vízben oldott tápanyag. Meg kell említeni a gyűrűzés lehetőségét is. Ennek ideje a rügyfakadás után a legkedve­zőbb, amikor a fának már friss lombfelülbte is kifejlődött. A ké­reg vastagságával megegyezd szé­lességben kiemelt gyűrű segítsé­gével — csak az almástermésűek- nél! -+ elősegíthetjük a termő- rügyek képződését, a virágzást, a megfelelő kötődést azokon az ága­kon, ahol ezt elvégeztük. A gyű­rűzés vastagságának megítélése­kor fontos követelmény, hogy a nyár végéig a kéreg összeforrjon, különben a koronarész a követ­kező tavaszi kihajtáskor elpusz­tul. Cs. P. A páhi Petőfi Termelőszövetkezetben az 1979-es esztendőt úgy tartják számon, mint amikor min­den rossz összejött. — Teljesen elfagyott a kaj­szink, az almából az előző évi 800 tonna helyett csak 220 tonnát szedtünk, a búza egy része kifa­gyott. A szőlőtelepítéshez szükséges szaporítóanya­got sem kaptuk meg, annak ellenére, hogy szám­talan Ígéret volt rá. Beléptünk ugyanis a Kiskőrö­si Állami Gazdaság által kezdeményezett szőlőter­melési rendszerbe. A gesztornak és nekünk is ígé­retet tett a KERTFORG Vállalat, hogy gondosko­dik szaporítóanyagról a 40 hektárnyi szőlőtelepí­tésünkhöz. Sajnos, ezt elmulasztotta, de mi mégis teljesítettük az ültetési előirányzatunkat, csak saj­nos drágább vesszőkből. Nyolc-tíz forint helyett 24 forintba került darabonként a szaporítóanyag. Ez összesen megközelítőleg kétmillió forint több­letkiadást jelentett. Hozzáteszem még azt is, hogy nem azokat a fajtákat kaptuk, amit szerettünk volna — panaszkodik az elnök, Takács László. ­Markó Sándor. Markó Sándor, a pántalapszer- vezet ‘titkára, elmondja, hogy sze­rencse: .1977. január 1-e óta há­rom 'helyett csak egy közös gaz­daság van a községben. Ez azért érdemel említést, mert ily módon össze tudták fogni a szellemi és az anyagi erőket. Ilyen eszten­dőt külön-külön nem bírt volna ki egy szövetkezet sem. Az egye­sülés helyességét, vagyis azt, hogy a tagság jól döntött, a kö­vetkező számok is bizonyítják. 1977-ben 800 ezer forint volt a nyereségük, egy évre rá már hat és fél millió forint. Sajnos, a ta­valyi év nem sikerült, mint ahogy az előzőekben szó volt róla, de azért mégsem 'lett veszteséges a termelőszövetkezet. — A párt- és gazdaságvezetés intézkedési tervet készített a ká­rok ellensúlyozására'. Sajnos, csak töredékét . tudtuk ' pótolni a ki­eséseknek — hangoztatja a párt- t’itkár. Isimét az elnöké a szó: — A bárányhizlalás jól jövedel­mezett az idén, ez némi pótlást jelentett. Egyébként az állatte­nyésztésben nagy ‘tartalékot lá­tunk. Eddig is foglalkoztunk bi- kaihizLalással. Rövidesen áttérünk a húsmarhatartásra. Már készül­nek a tervek. A régi istállókat átalakítjuk ridegtartásra. A másik ágazat a juhászat, amiben szin­tén nagy fantáziát látunk. A 4100 hektárnyi összes területből több mint 1400 hektárnyi a le­gelő. A lehetőség tehát adva van. Háromszázötven hektárnyi terü­leten 'műtrágyával javítottuk a gyepet. A jövőben jobban ala­pozunk az állattartásra. — Erről a vezetőségválasztó taggyűlésre való előkészületek során is sok szó esik. A gyep­gazdálkodásban rengeteg tartalé­kunk van, amelyet eddig alig használtunk ki. Az irányelveket olvasva, magunk is éreztük, hogy többet kell tennünk, előbbre kell • lépnünk ebben a témáiban — egészíti ki az előbbieket a párt- titkár. A termelőszövetkezet a gyenge adottságú gazdaságok közé tar­tozik, ezért alaposan, megfontol­tan kell törekedni a gazdaságos termelésre. Ez a beszélgetésünkből is ki­tűnik. Takács Lászlód elnök: — Kicsit büszke vagyok arra, hogy ezen a nehéz területen is értünk el némi eredményt. Egye­süléskor 46, most már 120 har-, mine év alatti' tagunk van, ami 9 Takács László. azt jelenti, hogy megfiatalodott a szövetkezet. Tehát az ifjabb korosztály is szívesen dolgozik nálunk. Igaz, az irányításban is sokat léptünk előre. Míg 1977- foen két, most már ‘tizenegy egye­temet, illetve főiskolát végzett szakemberünk van. Munkaerő-tartalékról is gondos­kodtunk. A Kalocsai FÍ5KON Vállalat kihelyezett telepe mű­ködik itt. Harmincnégy asszony és lány dolgozik az üzemben. Ez nemcsak jövedelmező ipari vál­lalkozás, hanem tartalékot is jelent, csúcsmunikálk idején be­vonjuk őket a mezőgazdaságba. Jelentős parlagterületünk van. A sivár homokot részben erdősí­téssel szándékozunk majdan hasznosítani, de egyelőre erre nincs anyagi lehetőség. v Tavaly száz hektáron termesztettük a kétéves fehérvirágú somtkórót, amely egyúttal talajjavító nö­vény is amellett, hogy takarmá­nyozásra is 'bevált. Keressük a jövedelmező ‘termelési ágazatokat. Nagyobb mértékben kívánunk foglalkozni, például magtermesz­téssel — sorolja a 'terveket be­szélgetésünk végén a termelőszö­vetkezet elnöke. K. S.

Next

/
Oldalképek
Tartalom