Petőfi Népe, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-11 / 8. szám

1980. január 11. • PETŐFI NEPE • 3 Kedvezmény a központi ifjúsági alaptól A GYEREKES SZÍNHÁZTÓL, MEG A GYEREKESNEK VÉLT SZÍNHÁZTÓL AZ IFJÚ KOROSZTÁLYOKNAK SZÁNT IGAZI SZÍNHÁZIG Jean| a verhetetlen katona Az idén több mint '{élszázezer kedvezményes üdülési utalványt bocsátanak a dolgozó fiatalok, ren­delkezésére a központi ifjúsági alapból. Az utalványok birtoká­ban egy-egy fiatal 400 forint rész­vételi díj ellenében hét napot tölthet január—március és októ­ber—december hónapokban a bu­dapesti „Hotel Ifjúságban”, vala­mint a kőszegi Panoráma Szállo­dában, május—szeptember hóna­pokban pedig 300 forintért a Ki- lián-telepi és ,a verőcemarosi nemzetközi ifjúsági üdülőtábor­ban. A felsőoktatási intézmények hallgatóinak 3 ezer utalványt jut­tatnak. Nekik hét napra 250 fo­rintba kerül a kedvezményes üdü­lés a vizsgaidőszak után, a nyári hónapokban a Kilián-telepi és a verőcemarosi üdülőtelepen. A kö­zépiskolások és a szakmunkás- tanulók a nekik biztosított 24 ezer utalvánnyal egy hétig — ugyancsak 250 forintért — üdül­hetnek a nyáron 5 pihenőtábor-.; ban. a többi között Badacsony­ban és Visegrádon. , A táborokban, az ifjúsági szál­lodákban szállást, és naponta há­romszor bőséges étkezést kapnak a fiatalok, s kulturális és sport- programokat is szerveznek szá­mukra a rendezők. Az üdüfője- gyek 50 százalékos vasúti ked­vezmény egyszeri igénybevételére is jogosítanak. A legkisebbekről sem feledkez­tek meg: 24 ezer utalvánnyal se­gítik az úttörők és a kisdobosok önálló csapattáborozását, vándor- táborozását. A szocialista országokba kirán­duló fiatalok utazási költségeihez is hozzájárulnak — 800 forint ér­tékű utalványokkal — ha a tár­sasutazásokat a munkahelyeken, illetve az iskolákban szervezik. A központi ifjúsági alap olyan kedvezményes utalványokat is bo­csát a fiatalok rendelkezésére, amelyeket kulturális események látogatására használhatnak fel. Az év végéig 64 ezer ilyen kedvez­ményes ifjúsági . bérletutalvány talál gazdára: valamennyi hasz­nosítható a fővárosi és a vidéki színházak, közművelődési intéz­mények hangverseny-, opera- és színházi bérleteinek a megváltá­sánál. A fiatalok közül a szak­munkástanulók hangverseny-láto­gatásához járulnak hozzá a leg­nagyobb 'számban, s több mint 20 ezer,, szakmáját tanuló ifjúnak nyújtanak így zenei élményt az idén. Az idén először adták ki egye­sítve a kulturális és a turisztikai utalványtömböt. A 20 forint ér­tékű utalványokkal színházakba, hangversenyekre, ismeretterjesztő előadásokra látogató fiatalok je­gyeinek 'árát mérsékelik. A 35 ezer utalványtömböt ezenkívül felhasználhatják az állami, és a Művelt Nép Könyvterjesztő Vál­lalat könyvesboltjaiban, továbbá a Kossuth Könyvkiadó valameny- nyi munkahelyi és tanintézeti terjesztőjénél, s az ifjúsági köl­csönző szolgálat sport- és turisz­tikai eszközeinek igénybevételé­nél is. Egy utalványtömbbel öt­ször lehet ellátogatni kulturális programokra, s ugyancsak ötször használható fel,túrázás közben az éttermekben, az ifjúsági szállo­dákban. A tömb egyszeri alka­lommal 50 százalékos vasútijegy- kedvezmény igénybevételére is jogosít. (MTI) AZ Úi JOGSZABÁLYOKRÓL A bírósági végrehajtás i. A Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsának 1979. évi 18. szá­mú törvényerejű ^rendelete a bí­rósági végrehajtásról 1980. január 1-én lépett hatályba. Az új jog­szabály csaknem negyedszázadig érvényben volt jogszabály helyé­be lépett. Az eltelt időszakban a társadalmi-gazdasági viszonyok fejlődése következtében számos új körülményt a mostani szabályo­zás .megfelelően figyelembe vesz. Mindenekelőtt azt, hogy az el­múlt évtizedek alatt megváltoz­tak az állampolgárok jövedelmi, vagyoni körülményei is. Egyrészt fő jövedelmi forrásként általá­nossá vált a munkabér, illetőleg a szövetkezeti járandóság, más­részt az életszínvonal emelkedésé­vel a lakosság ma már több és értékesebb vagyontárgyakkal ren­delkezik. Ezek végrehajtás alá vonása pedig új problémákat vet fel a szabályozásban is. Az új törvényerejű rendelet megalkotását az is indokolja, hogy a régi szabályozás nem egy vo­natkozásban'a gyakorlat áltsjl nem igazolt szemléleti felfogást tükröz. Az 1955-ös jogi rendezés — egye­bek között — abból indult ki, hogy az adósok nagyrészét az eljárás során meggyőzéssel is rá lehet venni kötelezettségük teljesítésé­re. Ez a joggyakorlatban arra vezetett, hogy az adósvédelmi szempontok túlságosan előtérbe kerültek, és az eljárás gyakran elhúzódott. A bíróságnak és a vitás ügyek­ben döntő más szerveknek az el­járása csak á határozatok végre­hajtásával éri el a célját. Ezért nemcsak a jogviták eldöntése a fontos, hanem a döntések gyakor­lati megvalósítása is, ami számos esetben bírósági végrehajtás út­ján történik. Az állami szervek­nek, vállalatoknak sok olyan kö­vetelésé is van (közüzemi díj, lak­bér stb.), amely előzetes jogvita nélkül bírósági végrehajtás útján hajtható be. Ennek az eljárásnak a jelentőségét mutatja, hogy éven­te mintegy 300 ezer bírósági vég­rehajtási ügy -van, tehát az sok állampolgárt érint. Az új jogszabály fő célja, hogy egyrészt a bírósági végrehajtás szabályait összhangba hozza a jelentősen továbbfejlődött társa­dalmi-gazdasági viszonyokkal, és az új, magas szintű jogszabályok­kal, másrészt az eljárást egysze­rűbbé, gyorsabbá, eredményeseb­bé tegye, és ezzel az igazságszol­gáltatás hatékonyságát fokozza, az állampolgári és az állami fegyel­met szilárdítsa. A következőkben az új jogszabály rendelkezései kö­zül azokat emeljük ki, amelyek az állampolgárok széles körét érintik. A bírósági végrehajtás általá­ban az adós vagyoni jogait — ki­vételesen a személyiségi jogait is — érintő, korlátozó eljárás. Ezért az ilyen eljárást csak akkor lehet megindítani, ha a jogszabályban feljogosított szerv kifejezetten így intézkedik. A bírósági végrehajtás minden esetben csakis végrehajt­ható okirat alapján folytatható le. Ennek megfelelően végrehajtási lapot akkor kell kiállítani, ha a követelést előzőleg a bíróság már eldöntötte, vagy pedig a jogvitát eldöntő olyan szerv határozatát kell végrehajtani, amelynek szer­vezete és eljárása közel áll a bí­róságéhoz. Közjegyzői végrehajtá­si záradéfalásnak pedig akkor van helye, na a követelés olyan okiratba van foglalva, amely — az okiratot kiállító szerv jellegé­re is figyelemmel — kellő bizto­sítékot nyújt arra nézve, hogy az okiratban foglalt. követelés való­ban fennáll. Az új jogszabály a gyakorlati tapasztalatokat is fi­gyelembe véve kimondja, hogy a közjegyző végrehajtási záradék­kal látja el nemcsak a szövetke­zeti döntőbizottságnak, és a szö­vetkezeti szervnek, hanem a mun­kaügyi döntőbizottságnak, vala­mint — a magánmunkáltató ki­vételével — a munkáltatónak a jogerős és végrehajtható határo­zatát is. Az ilyen határozatot ed­dig úgy fellett végrehajtani, hogy a munkaügyi bíróság végrehajtási lapot állított ki. A közjegyzői záradékolás lehe­tősége annak folytán is bővül, hogy nemcsak a különféle állami szervek és szövetkezetek, hanem a gazdasági társulások, társadal­mi szervezetek és vállalataik ja­vára pénzfizetési kötelezettséget megállapító kötelezvény, vagy egyéb nyilatkozat alapján is el­rendelheti a közjegyző a végre­hajtást. Azt az új szabályt is ki­mondja, hogy mindig az adós lakóhelye szerint illetékes köz­jegyző záradékolja a végrehajtan­dó követelésről szóló okiratot. Az új rendelkezések figyelembe veszik, hogy társadalmunkban a legáltalánosabb és legfontosabb keresetig jövedelmi forrás: a mun­kabér, illetőleg a munkából. ere­dő szövetkezeti járandóság, továb­bá a nyugellátás. Ezért a bírósá­gi végrehajtás tipikus, fő formá­jává a munkabérre és egyéb já­randóságokra vezetett, végrehaj­tást teszi. Ezt elsősorban úgy éri el, hogy az említett járandóságok­ból történő közvetlen bírósági és közjegyzői letiltást kiterjeszti és egyszerűsíti. Kimondja: ha kizá­rólag az adós munkabéréből, vagy egyéb járandóságából kell a kö­vetelést behajtani, a bíróság a végrehajtási lap kiállítása helyett közvetlenül letiltó végzést hoz. Bizonyos esetekben — például amikor az állami szerv járulék nélkül számított követelése a 300 forintot nem baladja meg, vagy amikor a munkabér végrehajtás alá vonható része az esedékes tar­tásdíjösszeget fedezi — kizárólag csak a közvetlen letiltással törté­nő végrehajtást engedi meg. Az esetek jelentős részében pedig előírja, hogy elsősorban a közvet­len letiltást kell megkísérelni, és csak ha ez nem vezetett ered­ményre, kerülhet sor más vagyon­tárgyak végrehajtás alá vonására. Dr. Kerék Lajos megyei főügyészhelyettes PILLANATKÉPEK: Az ápolónő Közvetlen és barátságos. Az ar­cán állandó mosolygás ül, mely már-már foglalkozási ártalom. Nesztelenül jár-kel. Először úgy tűnik, csak azért, mert gumitalpú cipőt hord, de aztán rájövök, hogy a lénye ilyen. Nem akarja, hogy lássák, mégis ott van min­denütt, ahol segíteni kell. Kicsit fáradtan ül le mellém a vizsgálóban. — Hány éve csinálja? — Lassan húsz lesz. — Es soha fém gondolt rá, hogy abbahagyja, hogy máshova megy dolgozni? — Jaj, dehogynem! Minden hé­ten, amikor felmérgesítenek. De másnap alig várom, hogy bejö­hessek. — Meg tudná mondani, miért? — Erről nem lehet beszélni, ezt csak érezni lehet. Körülöttünk az üvegszekré­nyekben injekcióstűk, orvosságok. A helyiség sarkában fekvőhely, mellette EKG-gép. Most minden vár, pihen. A vizitnek vége, a gyógyszerezés is megtörtént. Csönd és nyugalom van. ■ — És a betegek?-*• Itt nálunk a belosztályon fő- ' leg öregék vannak. Az átlagélet­kor ötven és hatvan között mo­zog. f — És az átlag halálkor? Nem érti, furcsán néz rám. — Fél a haláltól? Ügy értem, mit érez, ha egy beteg meghal? — Először borzasztó volt. Aztán megszoktam. Ha úgy fogjuk föl, hogy ez az élet rendje ... — Nem inkább a halál rendje? — Hát... — Sajnálja, aki meghal? — Akiről tudom, hogy meg fog halni, azt nem, de aki hirtelen ■ megy el, azt igen. — Szóval mégis van rendje a halálnak. Nem szól. Neki, aki naponta ta­lálkozik az elmúlással, aki meg­szokta, sőt természetesnek veszi, hogy „elmegyünk”, neki is más a tény, és más■ beszélni róla.' — Kik a rosszabb betegek;- a nők vagy a férfiak? — A közhit szerint a férfiak. Pedig nem így van: mindenkinek a természetétől függ, milyen. — Mikor rossz egy beteg? — Amikor azt hiszi, hogy csak ő van a kórházban, és öt percen­ként csönget, legtöbbször sem­miért. —i És ha nem menne ki hozzá? — Azt nem lehet. Nem tudni, mikor van igazán baja. ' — Igaz, hogy a férfiak szégyel- lősek? Elneveti magát, de ' kedvesen. Valahogy úgy, ahogy az ágytálat kérő húsz éves fiatalembert se­gítené át a zavarán. — Mi a legrosszabb a munká­jában? — Ha látom, hogy valaki egye­dül van. A gyógyíthatatlan be­tegséget megértem, de mindig elszorul a szívem, ha olyan bete­gem van, akihez soha nem jön látogató. — Maga volt már beteg? — Egyszer két hétig feküdtem itt, az osztályon. — És azóta másként nézi a be­tegeket? — Inkább a nővéreket. Min­den megváltozik, ha a másik ol­dalról nézzük. Megszólal a csengő. — A nyolcas! Az öreg Vedres bácsi kér egy korty vizet. És indul, hogy megitassa Ved­res bácsit, akiúek talán nem is a víz kell, hanem az a két szó, amit majd hallani fog, meg az, hogy megigazítsák a jpárnáját, s hogy egy kicsit lássa, érezze a törődést. Mert nem a halál a legrosszabb1, hanem az, ha senkink sincsen. Tóth Tibor Egyszer volt, régen volt, még Radó Vil­mos színigazgató királysága előtt, hogy a direktorok igyekeztek becsalogatni a gyere­keket a nézőtérre. Olcsó, teltházas akciókkal szerették volna a társulat üres bugyellárisát megtömni. A többé-kevésbé rendszeres va­sárnap délelőtti előadások sikere érdekében, olykor-olykor kétszer is elpróbáltak egy-egy új színda­rabot. Igényesebb direktorok a szívükbe férkőzött mesejátékok kedvéért, néha-néha igazíthattak is a meglévő jelmezeken. A ki­csinyeknek így is jó alapon a raktári készlethez illesztették a cselekményt. Tatár herceg pompá­zott a játékban indus maharad­zsa helyett, ha palást helyett bőr­zeke akadt a jelmezes kezeügyé- be. Előfordult: az izompacsirta­bajnok még izompacsirtább báty­ja helyett kék szemű kislány ját­szotta a figurát, mivel a másik dali­ának a háztájiban akadt dolga. Kicsit módosult a szöveg, oda se neki. □ □ □ Változtak az idők és — így mondták — „komolyan lett vé­ve” az ifjúsági és gyermekszín­játszás. Ki tudja hol tartanánk, ha a Cikkek, Ankétok, Szimpo- zionok, sőt Találkozók számával egyenes arányban javulnának az előadások. Az odafigyelés kocká­zatától tartó társulatok ezután a lehetségesnél és kivonatosnál ke­vesebb ifjúsági előadást rendez­tek. A könnyebb utat választot­ták: csak felnőtteknek való mű­veket mutattak be az általános is­kolai sorozatban. A Meseországba be-ibetévedt színházak sokszor ta­lálomra kivetett hálójában így is tetszetős zsákmány ficánkolt. A kecskeméti társulat vezetői úgy vélték, hogy akad még' ott érték, ha a kereső járatlan ösvé­nyek mentén is körülnéz. Idén a legkisebb fiút, a legifjabb ren­dezőt küldték szerencsét próbál­ni. Herényi G. Miklós el is ju­tott a Lajosmizsén, meg a nagy vizen túli színháztudományi in­tézetbe. Megnyerhette a, jóságos tündér^ rokonszenvét,^ mért éppen T. Gabbe -kartonjánál-akadt -meg a színdarab-leírásokat tartalmazó fiók. Rögtön látta, hogy ezt ke­reste; a szegény, ám becsületes halászleány, meg a hasonlóan éhenkórász, ám naivul tisztessé­ges obsitos egymásra találásának históriája a mai magyar gyere­keket is érdekli, nemesíti. □ □ Uf Az első próba sikeres letudása után boldogan fogott az előkészü­letekhez. Meg kellett győznie a színház vezetőit, hogy néhány vendégművész friss színei, ízei, dallamai megkönnyítik a verhe­tetlen katona hódító útját. A gazdasági igazgató sehogyan sem tudott szerezni olyan, minden ki­vett arany helyett kettőt fiadzó pénztárcát, amiből Jean fedezte hosszú vándorlásainak költségeit. Szívesen tartotta magát azonban a vezetőség ama nézetéhez, amely szerint a gyerekeknek csak a le­hetséges legjobb a jó. Szer­ződtethettek zeneszerzőt, vereke­dést tanító mestert, díszlet- és jelmeztervezőt! A siker felé vezető úton csak­hamar fölbukkant a második aka­dály. A szó szoros értelmében fölbukkantak a gyerekekről a múltban kialakult hamis képze­tek: bohóckodás, meg szájbará- gás, meg selypítés, meg ripacsko- dás, meg bugyutaság, meg a ta­nulság iskolás kimondása kívána­tos. A rendező és szövetségesei any- nyira bíztak az úttörők, a tizen­9 A halászlány szerelmes az obsitosba (Molnár Zsuzsa, Tardy Balázs). 9 A leszerelő katona meg az ármányos király- kisasszonyba (Tardy Balázs, Fabó Györgyi). évesek beleérző . képességében, fantáziájában' á képes’ “ beszéd iránti fogékonyságában, hogy hi­tük elfonnyasztotta az előítélet- dudvákat. így indokolt reménnyel küzdhettek a bemutató előadás harmadik és legnehezebb próba­tételével. Kiderült,. hogy szinte mindegyik közreműködő jól érti, érzi a mesevilág törvényeit és el­nyerik, ha nem is a fele király­ságot, de ’az ifjú közönség tapsos elismerését. A szerencsét próbáló ifjú ren- sí dező legfőbb érdeme, hogy hihe­tővé tette, a hihetetlent, meste­rien varrta össze a történet reá­lis és mesés elemeit. Látványos, szép színházat kaptak a gyere­kek. Nem hiányzott a humorral enyhített viadalsorozat, a bunyó, a pengeharc, helyénvalónak érez­tük a humort, a „krimit”. □ n □ A mozgó, kifejező felitalálat díszletektől kapta a legtöbb segít­séget a hangulatteremtéshez. Ko- vách György vendégművészben tehetséges fiatalembert ismertünk meg. Fábián Péter szintén m. v. jelmeztervezőnek is köszönhető, hogy gyerekek, felnőttek mindvé­gig a mesevilágban érezték ma­gukat. Az ilyen ifjúsági játékok­ban szokatlanul nagy teret, dra­maturgiai feladatot kapott a mu­zsika, Mártha István m. v. erőtel­jes, ám olykor mintha nem elég­gé leleményes zenéje. (A muzsika minősítésénél figyelembe kellene vennem a szereplők többségének a feledékenységét? A vándorke­reskedöként igazságot szolgáltató verhetetlen katona csodaszerei közül többen is markolhattak vol­na az énekhang-pirulákból.) □ □ □ A csúnyácskák is megajándé­kozhatják imádottjukat és önma­gukat a szerelem csodájával: el­hittük Jeanette-nek, a fejebúbjá- tól a sarkáig szögleteske halász­lánynak (Molnár Zsuzsa). Az oly­kor el-elszíntelenedő bajnok (Tar­dy Balázs), a jég hátán is megélő népi hős magabiztosságával ban­dukolt a rengetegben, állta az összenyomódó sziklák szorítását, szállt a felhők fölé és vissza; övé volt a tér a zenekari ároktól a zsinórpadlásig, a földszint tizedik sortól a kelléktárig. Még félelme- tesebb-csillogótob lett volna a ki- rálylány-kígyókisasszony (Fabó Györgyi), ha csipetnyivel kétszí- nűbb, ha csipetnyivel jobban ta­karja kétszínűségét! A mostani gyerekek képzeletében élő koro­nás urakként fondorlatoskodtak és idétlenkedtek, a pódiumon kirá­lyi szülei (Lakky József és Gyó- lay Viktória, Jászai-díjas). Szé­pek voltak az udvarhölgyek, bát­rak a katonák, maflák a királyi őrök, leleményesek a manók, ügyesek a muzsikusok, mint a mesében. □ □ □ Jól körülnézett meseországban a kecskeméti színház legifjabb rendezője! Heltai Nándor • A koronás szülők már biztosak abban, hogy túljártak a közkatona eszén (GÍyólay Viktória, Lakky Jó­zsef). • Korán örültek! Kiszabadítják a verhetetlent, holtomiglan-hol- todiglan, szövetkezik a két fiatal. (Tóth Sándor felvételei)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom