Petőfi Népe, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-03 / 1. szám
1980. január 3. 8 PETŐFI NÉPE • Petőfi-emlékek egykori pesti iskolájában Száznegyvenöt évvel ezelőtt, pontosabban az 1833/34-es tanévben pesti diák.volt Petrovics Sándor. Az evangélikus isikola akkori kis tanterme, amelyben a 10—11 esztendős diák tanult, a közelmúltban megnyílt múzeum egyik nemzeti kincseket őrző tenme, az egész múzeum pedig fél évezredes művelődéstörténetünk jelentős állomásainak nyitott könyve, világtörténeti fejezetekkel. A' metró Deák téri állomásáról kilépőnek a szerényen meghúzódó evangélikus templom melletti öreg klasszicista ház kapuján frissen csillogó arany betűk tűnnek a szemébe: Országos Evangélikus Múzeum. Két hónapja nyitotta meg, a Kulturális Minisztérium és a Központi Múzeumi Igazgatóság hathatós technikai és anyagi támogatásával, felbecsülhetetlen értékű kis múzeumát a legrégibb protestáns egyház. A legbelső terem őrzi Petőfi Sándor életének néhány értékes írásos és tárgyi dokumentumát.' A terem közepén keresztelő medencéje — XIX. század eleji mű- vésamun'ka — a kiskőrösi evangélikus egyházközség gyülekezete ajándékozta a múzeumnak. A tárlóban látható Petőfi Sándor keresztelési bejegyzése, mely a kiskőrösi evangélikus egyházközség anyakönyvének 1823. évi első rovatában található. A pesti evangélikus isikola anyakönyvi bejegyzése is itt van az 1933/34-es tanévben élért tanulmányi eredményéről. Egykori metszeten látható a Selmecbányái evangélikus líceum épülete, melynek 1833/34-es tanévben volt növendéke, alatta a líceum érdemkönyve, melybe „A hűtelenhez” című versét 1838. októberében sajátkezűig írta be a diákköltő. Mint ismeretes, a félévi rossz bizonyítvány miatt édesapja kitagadta. Selmeoről Petőfi meg is szökött, versbejegyzéses latin szótárát Szeberényi Lajosnak ajándékozva. A szótár belső oldalára a következő latin nyelvű verset jegyezte fel némi hibával: •Hie liber est meus Testis est Deus Hic nőmén érit, Alexander natus, Petrovits vocatus. (Ez a könyv az enyém, tanúm rá Isten, itt fog állni a nevem, születtem"_ Sándornak, hívnak Petrovicsnak. Felcserélte a nevét, mert Petrovicsnak született és Sándornak hívják.) A vers alatt apró betűs beírás: ,„A Selmecről távozó 8 Petőfi keresztelő medencéje a múzeumban. P. S. hagyta nálam, Szeberényi Lajos.” A Petőfi-emlékek között látjuk a költő szüleinek röviddel egymás után történt elhalálozásáról szóló bejegyzést az egyház anyakönyvében: 1849. Mart. 21—23. Petrovits István Nógrád megyei születésű feleséges mészáros, 58 éves, thyphus, Zöldkert utcza 481. Belváros, Székács J. — 1849. Máj. 17/18. özv. Petőfi szül. Hruz Mária Turócz megyei szül. 58 éves, epekór, Pest, Terézváros, Erdősor 93. Székács J.” Édesanyja temetésén, 1849. május 18-án, a költő is jelen volt- Végre megtörtént a Rég várt viszontlátás! Nincs köszönet benne, Nincsen istenáldás. Láttam jó atyámat... vagy csak koporsóját, Annak sem látszott ki csak az egyik széle, Ezt akkor láttam kinn a • temetőben, Mikor jó anyámat tettük le melléje... Amikor a kis előszobából és három teremből álló múzeumban eljutunk a Petőfi-emlékekhez, a múlt század számos kultúrtörténeti értékéhez, addig megismerhetjük ötszáz év egyháztörténeti, politikai és művelődéstörténeti — sok esetben egyedülálló dokumentumait. Gondosan válogatott anyag, jó néhány fotókópia, mert a százados kézírások, pergamenek közül sok fokozott védelmet kíván. A XVI. század második felében létesült evangélikus iskolák az új magyar kulturális élet bölcsői lettek. Ebben az időben kezdenek fontos kulturális szerepet vinni az eredetileg • evangélikus alapítású református főiskolák Sárospatakon, Debrecenben és Pápán. Az első magyar költőnő, Petróbzy Kata Szidónia emléke, a Thököly-felkelésre vonatkozó francia nyelvű kiadványok, Misz- tótfalusi 1696-ban Kolozsvárott megjelent műve, az 1705-ös szé- csényi országgyűlés emlékére, mely a három magyarországi történelmi felekezet együttműködésének fontosságát jelképezi Rákóczi törekvéseképpen. II. József 1781-ben kiadott Türelmi Rende- delete s az ezt követő korszak dokumentumai, melyek a század- fordulóban a felvilágosodás terjedését mutatják. Tessedik Sámuel ekkortájt alapította az első magyar gazdasági iskolát, kézirata a magyar parasztság sorsáért érzett felelősségét dokumentálja. Az értékes kéziratok mellett számos művészi alkotást találunk. Barabás Miklós festményei, Fe- renczy István szobrai, ötvösmunkák, kézimunkák, bécsi mester műve az a szép kehely, „árvízi” kehelynek nevezik, melyet a 'Dohány utcai izraelita hitközség elnöke ajándékozott hálából a pesti egyháznak, mert 1838-ban sok árvízi menekültnek nyitotta meg az árból kiemelkedő kapuját a Deák téri templom. A Petőfi-emlékek mellett Kossuth Lajos írásai, számos tárgyi emlék az emigráció éveiből is. Az 1848-as forradalom és szabadságharc értékes dokumentumai után, csaknem másfél évszázad iskolatörténeti, művészeti és irodalomtörténeti emlékei kaptak helyet, tudósok, írók, művészek, orvosok a magyar tudományos és kulturáis élet nagyjainak írásos és tárgyi emlékei. Az új múzeum ötszáz év emlékeit idézve hívja fel a figyelmet a múlt értékeinek megbecsülésére, állandó figyelemmel kísérésére. Az utolsó tárló figyelmeztetés is, emlékezés is Bajcsy- Zsiljosz-ky Endrének, az antifasiszta tevékenységéért halálra ítélt és kivégzett politikusnak állít emléket utolsó óráinak drámai leírásával, egykori börtönlelkészének jegyzőkönyvbe diktált vallomásával. Schelken Pálma Találkozások Lukács Sándorral Tulajdonképpen semmit sem változott azóta, hogy először találkoztunk, egy televíziós műsor megbeszélésén, nyolc évvel ezelőtt. Az volt élete első televíziós szereplése. Akkor is farmerben volt, most is. Igaz, akkor az volt a farmere. Pironkodva közölte, hogy a felvételre is ebben tud csak jönni, fehér inggel. Ez van. Harmadéves főiskolás volt, s Ady Endre Harc a Nagyúrral című versét mondta el egy Iskolatelevízió számára készült' műsorban. Meglepő fel- készültséggel. — Csak negyedik jelentkezésre vettek föl a Színművészeti Főiskolára — mondja Lukács Sándor —, és addigra már három, színháznál töltött év volt mögöttem. Egy évig felléptidíjas segédszíinész voltam a Tháliában, két évig pedig a Nemzeti Színház Stúdiójának a tagja. Utólag most már tudom, hogy rengeteget profitáltam a három évből. (Annak idején persze boldogtalan voltam a sikertelen felvételik miatt.) De hogy az .egyik si- heder’ lehettem , a Mario és a varázslóban Latinovits mellett, hogy szöveges szerepem volt a Major Tamás rendezte Tragédiában, részt vettem a Rozsdatemető, Az ördög és a jóisten, a Helytartó előadásain' — ma felbecsülhetetlen emlék, állandóan alkalmazott gyakorlati tapasztalat és tanulság számomra. Igaz, csak egytől tíz mondatig terjedtek szerepeim. Viszont megtanultam „színházul”. — A főiskola az első két évben nem engedi játszani, színházi 'vagy filmszerepet vállalni hallgatóit. — Viszont a falakon belül játszunk! Simon Zsuzsa volt az osztályfőnököm, Szinetár Miklós és Gáti József a tanáraim — s már el is jött a harmadév, amikor is az első szereplés a televízióban is megtörtént, az Ady-verssel. — A főiskola elvégzése után pedig vigszinházi szerződés következett, Várkonyi Zoltán meghívására. — Várkonyi látta az egyik főiskolai vizsgaelőadást, amelyben Kelemen pápát játszottam. Később elmondta nekem, hogy akkor határozta el, hogy szerződtet. — Bár meglehetősen modern alkat, maszkkal vagy anélkül egész történelmi arcképcsarnokot eljátszott eddig, elsősorban tévéjátékokban. — Petőfi Sándort és Petőfi Zol- tánkát, Lipót császárt és IJ. Józsefet, Hunyadi Mátyást és Napóleont többek között. Hajdufy Miklós kilenc televíziós főszerepre kért fel. Most a Petőfi életéről készülő sorozatban pedig, Horváth Ádám rendezésében Kossuth Lajost 'játszom. — Színházi szerepei közül száj momra a legemlékezetesebb a Szent Johanna inkvizitora volt. A kritikák is kiemelték új fajta szerepfelfogását: nem a kegyetlen és gonosz inkvizitort játszotta, hanem azt, aki Johannát igazán meg akarja menteni. — Az igazi drámában mindegyik szembenállónak igaza van! Az inkvizítor hite és jezsuita beállítottsága szerint cselekszik. Csak Johannával szemben válik morális vesztessé. — Szinetár bízta meg az inkvizítor szerepével, s a következő évben, Szegeden Luciferrel is, Az ember tragédiájában. — Nem sokkal ezután jelent meg a Tragédia lemezen. Itt Ádám voltam. (Fordítva találkoztam a Tragédiával, mint általában a színészek. Előbb lettem Lucifer, csak aztán Ádám.) — Gazdag leltár. Hogyan közelit a szerepeihez? — A színészi munkának két gyönyörűsége van: az egyik, amikor az embernek a figurát valósággal ki kell izzadnia magából, a másik, amikor szinte „semmit” nem 'kell tennie, mert az aznapi hangulata fedi a lényegét. Utóbbi tűnik könnyebbnek, de nem biztos, hogy köny- nyebb ez a természetesség. Az előző esetben — ha sikerül — a megcsinálás öröme jut az embernek. — Honnan merít egy-egy szerep formálásához ötletet? — Közhely, hogy a színész a külső világot átszűri belső világán. .. Mindenünnen merítek! Egy utcai veszekedésből és a képzeletemből: hogyan tenné az a figura ezt vagy azt. Megélem vagy megálmodom. A többit a színpadi helyzet, a drámai szituáció hozza magával. — Legkedvesebb szerepei? — Sok volt és van. Az említetteken kívül nagyszerűen éreztem magam Caligula helytartójaként, amelyet Gyulán mutattunk be és Harag György rendezett, és most a Pesti Színházban az Orfeusz alá- szá 11-ban ... — És az apaszerep!? — Ügy látom, ez sem marad titok. Máté fiam november negyedikén született- három kilóval. És ez az apaszerep — igazi főszerep az életemben ... T. A. Gyermekkönyvek NYELVŐR *■j> Bozótos és bozontos A múlt évben másodszor rendezték meg Magyarországon az országos gyermekkönyvhetet, mintegy záróakkordjául az UNESCO által meghirdetett nemzetközi gyermekévnek. A nemzetközi gyermekév emblémája jól ismert: kezeit kitáró gyermek fölé hajló védő kezek, ez került trikóra, üzletek kirakatába, s jó néhány könyvre is, melyek ez alkalomból jelentek meg. Vannak mesekönyvek, melyek nélkül felnőni ma már szinte lehetetlen: a Kis gyermekek nagy mesekönyve, a Mindennapra egy mese, vagy az Illyés válogatta Hétszer hét vagy a Hetvenkét magyar népmese. A Móra Kiadó alig pár év alatt már ötödik kiadásban „kénytelen” kiadni a Cini-cini muzsika című kötetet, egyre növekvő példányszámban. Az óvodásoknak készült verseskönyv nemcsak a ma már klasszikussá váló Weöres, Zelk, Tamkó Sirató Károly verseit, hanem népi mon- dókákat, kiszámolókat is tartalmaz. Ugyanakkor segítséget ad e nagyszerű összeállítás az óvodai foglalkozásokhoz, s az utószó útbaigazítást ad a szülőknek is. Régi igazság, hogy az igazán nagy írók nem csupán a „felnőtteknek” tudnak maradandót alkotni, hanem a gyerekek számára is. A számtalan példa közül most Mórát említjük meg, kinek Sétálni megy Panka című kötete verseinek, illetve verses meséinek gyűjteménye. A népszerű összeállítást Reich Károly finom, s az író szelleméhez mindig hű, lírai rajzai díszítik. A Bölcs Bagoly sorozat a Móra Kiadó legkisebbeknek szóló ismeretterjesztő tkönyvsorozata. Jó néhány kötet látott már benne napvilágot, s fogyott el várakozáson felül rövid idő alatt. A legutóbbi kötet Ezer mesterség címet viseli, s jó néhány olyan régi, s újabb mesterséggel ismerteti meg az ifjú olvasót, melyet lassan már csak a nagypapák láthattak eredetiben. A Bölcs Bagoly sorozat szinte minden egyes kötete az iskolai tanulmányokban is nagy segítséget nyújt. Hasonlóképpen a Búvár zsebkönyvek, melyek sok színes képen mutatják be az élővilág sok csodáját; növényeket, állatokat — virágokat és kutyákat, gombákat és csigákat, vadállatokat és mohákat. A sok kis ízléses kötet összegyűjtve valóságos természettudományos enciklopédiát ad. A Móra Kiadó két nagyszerű sorozatot indított útjára. Az egyik a külföldi népek, kultúrák, országok (megismertetésére született Hétszínvirág címmel. Ennek legújabb kötete: Barátom, Szer- jozsa. A Szovjetunió — gyermekszemmel — ez is lehetne a kötet címe, bájosan, humorosan mutatja be a szovjet tájakat, embereket, a moszkvai, s a legtávolabbi városok hétköznapjait. A másik sorozat hazánkat, szükebb tájegységenként van hivatva bemutatni: Ezerszinű Magyarország sorozat megjelöléssel. A legutóbbi két kötet a Velencei-tó és környékét, illetve a Balaton-fel- vidéket és a Bakonyt mutatja be. A nyelv gazdagodásának na- J gyón sok lehetősége van. Gazdagodhat a szókincs, a szerkezet, a szavak toldalékolása, bővülhet vagy szűkülhet a szavak jelentése, és még mennyi minden gazdagíthatja nyelvünket, ami csak figyelemmel és elemzéssel vehető észre. A nyelv egyik természetesnek tűnő gazdagodási módja az úgynevezett szóhasadás. Megváltozhat a szó hangteste, egy hang el- hasonulhat (csekély — sekély), új hang ékelődhet be a szó hangtestébe (bozótos — bozontos), megváltozhat a szó magánhangzója (nevel — növel). A nyelvi változások alakpárokat hoznak létre. Ilyen a csüng és a csügg változat. Alapja a csügg ige, amelyből elhasonulás- sal jött létre a csüng változat. Kezdetben jelentése egyaránt ez volt: függ, lóg, majd átvitt értelemben : odaadással ragaszkodik valakihez, vagy érdeklődéssel figyel, hallgat valakit, csügg a hp- szédén. A csügg bői alakultak továbbképzéssel a lelki ernyedést kifejező igealakok (csügged, csüg- gedés, csüggedtség). Érdekes, hogy a csügg (lóg) és a csüng (valaki szavain) még ma sem választotta szét az eltérő jelentéseket. Nagyon jellemző a bozótos és a bozontos alakpár jelentésének elkülönülése. Kezdetben a bozótos jelentése a mai „sűrű, bokros” volt, majd amikor megjelent a bozontos alakpár, az alap- jelentéshez a „borzas” is társult. Ma már nemcsak a hangalak. hanem a jelentés is elkülönült (sűrű, bokros — borzas, bozontos). A nevel ige is ugyanilyen fejlődéssel alakította ki újabb jelentését. Kezdetben a növeszt és - a gyermeket nevel jelentést egyaránt a nő ige művel tető képzős származéka, a nevel fejezte ki. Majd mindkét jelentésre az alapige ö-jének analógiás hatására a nevel mellett a növel igét használták. De ma már a két ige eltérő jelentésű: nevel: gyermeket nevel, növel: növeszt A szóhasadásra megemlítjük még a nyíltabbá váláson alapuló vacok „(állati) fekvőhely — vacak „ócska” változatot, a magánhangzó-kiesésre a perem — prém és a kamara- traig SSJMSVV^lJgza^öri tot. Jü:sms{iolfiJnuni a ,íoAjíoz A csekély — sekély alakpár is jellemző a szóhasadásra. A régebbi török eredetű csökken, cső- - kik jelentésű ige származéka, a csekély kisméretű, nem mély, alacsony, szerény jelentésű volt. korán kifelejtődött alakpárja, a sekély a víz mélységére vonatkozott. De a szóhasadás nyelvünk egész fejlődésében kimutatható. Jelentőségét csökkentenénk, ha csak újabb változásokra szorítkoznánk. Nyelvészeink szerint a szóhasadás régiségére utalnak azok a példák, amelyek már az ősmagyar korra, sőt az alapnyelvre is visszavezethetők. A szóhasadásnak bizonyára legrégibb példája a szer — sor szópár. A szer a régebbi, az uráli korig vezethetjük vissza. Ennek változata a sor, személyek, tárgyak láncolata, a történés rendje jelentésben. A szer nagyon gazdag szócsalád alapja lett. Csak néhányat említünk képzett alakjai közül: szerelem, szerszám, szerv, szerzet. A finnugor korra bizonyítható- lag több szavunk megy vissza. Így a mai agg és ó szavunknak ugyanaz a finnugor előzménye van. Az agg az aggik igével, az 6 pedig az avik igével közös igenévszó. Az életkorra ma inkább az agg vonatkozik, az ó már csak a régi és választékos nyelvben szerepel (pl. óbor, ókor, óév). Ugyancsak finnugor előzményre vezethető vissza a csillag fénylik, ragyog, és a sajog csillog és fáj jelentésben. Régiségük bizonysága a Sajog, mint az arany szóláshasonlat. Ősi eredetű a mell és a ma már csak hegyoldal és állat hasi része jelentésű mái szó. A langy a lágy melléknévnek szervetlen n járulékhanggal megtoldott későbbi változata. Régi eredetre vezethető vissza a sürüg — szorog szópár is. A sű- rög (jelentése: forgolódik, szorgoskodik, hemzseg, pezseg), a szorog igével van kapcsolatban, amely hangalakjával is a szorgos, szorgalom szavak jelentésére utal. A vicsorog — vigyorog szópár pedig az acsarkodás és a nevetés jelentésén osztozott meg. A szóhasadás példáit szinte tetszés szerint gyarapíthatjuk. Pl. szaru — szarv, toboz — doboz. Lényege tehát az eltérő hangalak és az eltérő jelentés. Tehát a szó hangtestének bármilyen csekély változása is eltérő jelentést hoz létre. Az eltérő jelentés megmutatkozhat a szó toldalékolásában is. Pl. a daru jelentése szerint madár és gép is lehet, különbségük a többes számban mutatkozik meg: dar- vak és daruk. Néha a nyelvjárási és a régies alak a szó használati körét alakítja ki (csuda és csoda. setét és sötét). v A szóhasadás esetei közé számítjuk a hangtani átcsapást és párhuzamot is. Az előzőre példa á gomb — gömb, gyúr — gyűr, tompa —: tömpe, kever — kavar, sőt a göndör — kondor is. Hangrendi _párjiuz!ynbsságról „ akkor beszélühíif ha'Hét-két szp/ harvg- alakja” csak'a szavak hangfferíajé-' ben különbözik-, de jelentéseik a rokonértelmű szavak között szokásos módon függnek össze. Ilyenek pl. mer-it, — már-t, héj — haj. A hangrendi párhuzam érdekes esete az omlik: ont és az ömlik: önt összefüggése. Valójában itt csak analógiás hatásról beszélhetünk. Az önt régi alakja ugyanis ött volt (pl. az ötvös és az öttevény földrajzi szakszó), az n hang az ont analógiájára került bele. Az ömlik az omlik mintájára keletkezett, az ött eredeti visszaható alakú származéka az ötlik ige, de ez ma már csak elvont jelentésű, nem kapcsolódik az eredeti ött igéhez: mégis szerepe van a szóhasadás kialakulásában. Kiss István A csiga Látszik a mozgásán, ahogyan hozzányúl, és felemeli a földről, csupa szakértelem. Egészen közel hajol hozzá, úgy vizsgálja. Ugyan mire lehet ennyire kiváncsi? Eső után van, a fű, a levelek, minden csurom víz, és a felhőkön átcsattanó napsütés' vastag párát szakit föl a földből, gomolygat elő a lombok alól. A házánál fogva tartja a kezében, forgatja, az állat mégis előkandikál, nem tudja legyőzni, úgy látszik, a párás, meleg levegő csábítását még a veszély érzete se benne. Biztosan éhes. ö persze, a fiam, másra gondol. Még nem tudja, mi az éhség. — Hogyha leveszem a házát, akkor házatlan csiga lesz belőle? — Ne vedd le, mert akkor megdöglik. — Nem veszem le, de ha levenném, akkor házatlan csiga lenne belőle? — Nem, döglött csiga lenne belőle. — És ha a szarvát vágom le? — vált témát, mert látja az előzővel semmiképpen sem boldogul. — Akkor nem lát többet. — Nem döglik meg? — Nem tudom. Lehet, hogy megdöglik, lehet, hogy nem. — Akkor levágom, jó? — Ne vágd le! — Miért? — Mert hátha megdöglik. — Jó, akkor nem vágom le — egyezik bele lemondóan, de érzik a hangján, hogy ezzel nem tartja befejezettnek az ügyet, csak még egyelőre nem tudja, hogyan tovább. Egy darabig így forgatja, nézegeti csöndben a csigát, s csak hosszú Jontolgatás után szólal meg. A hungja bizonytalan, de már tudja, mit akar. — És ha a fejét vágom le? — Akkor1 biztosan megdöglik. — Ez meglepi, pedig számíthatott volna rá. Tulajdonképpen nem akarja bántani az állatot, csak nem tudja, mit kezdjen vele. Üj lehetőséget keres. — Apa, és mit eszik a csiga? — Füvet. — Adok neki, jó? — Így nem eszik, csak ha békén hagyod. Ereszd el, akkor majd eszik. Engedd szabadon, jó? — De hát nem bántom, csak adok neki füvet. — A csipa háza a két ujja között, a csiga maga a levegőben lóg, a másik kezében fűszál és- azzal piszkálja. — Itt a jó füvecske! Mi van, nem szereted? — A csiga visszahúzódik a házába. — Apa, visszament a házába. — Talán nem éhes. — De éhes. — Honnan tudod? — Az előbb evett belőle. — Biztosan jóllakott. — Mikor jön elő megint? — Nem tudom. — Gyere elő, na,' nem bántalak. — De a csipa nem jön, pedig még énekel is neki. Nem figyelem, mi történik, mással vagyok elfoglalva, könyvespolcokat fűrészelek. A fűrész, most metszettem, mohón harapja a fát, egy-egy mozdulatra fél centit, néha többet is előre halad a deszka hosszán. A port, ami kétoldalt csapódik ki a fogak mentén, azonnal elkapja és szanaszét, hol a fűre, hol a terasz kövére szórja a szél. Minden • fehéren lisztes lesz tőle. Megfeledkezésemből váratlan kiáltás zökkent ki. — Au? — hallom. — Mit történt? — kérdezem aggódva. — Leesett. — Mi? — A csiga. — Megkönnyebbülök. — És? — Eltörött a háza. — Szegény. — Most mi lesz vele? — Megdöglik. — Még él. — Majd később döglik meg. Látod, mondtam, hogy ereszd szabadon. — Szabadon eresztettem. — Jó. — Akkor megyógyül? — Nem. — És ha mégis? — Rendületlenül bízik. Odaviszi a lejtő szélét keresztező bokrok alá, és elereszti. Ez a. nagyvonalúság alip- hanem a lelkiismeretfurdalás jele. Vissza-visszaugrik, hogy megnézze, él-e még. Szeretné, ha nem lenne igazam. Valahányszor visz- szajön a csigalátogatásból, szemrehányóan jelenti be, mintha én törtem volna a csiga életére: — Még él! Még él! Még él! — A buzgalma persze nem éri meg a száraz időt, alig tíz percig tart, és nem tovább. Oláh János
