Petőfi Népe, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-30 / 24. szám

1980. január 30. • PETŐFI NÉPE 8 | TISZTELGÉS A SZÜLŐVÁROS ELŐTT NYELVŐR Staub Ferenc kiállítása Kalocsán Egy-egy kiállítás mindig jelentős mérföldkő a festőmű­vész életében. Visszatekintés a megtett útra, összegezés és egy kicsit előretekintés is. A Tolna megyei Németkéren élő Staub Ferencnek a múlt esztendőben Budapesten, Pakson és falujában volt önálló tárlata. Jelenleg pedig a kalocsai Mű­velődési Központ és Ifjúsági Házban mutatkozik be a het­venéves mester. A művész életében azért jelentős ez az ese­mény, mert ezúttal szülővárosa előtt kíván tisztelegni. Staub Ferenc sok évi távoliét után megtér gyermekkora színterére, hogy kitárulkozzon a képzőművészet kedvelői előtt, bemu­tathassa, hova, meddig jutott az elmúlt fél évszázadban. Édesapja szűrszabó volt Kalo­csán, s a mesterségét szinte mű­vészi tökélyre emelte. Fia minden bizonnyal tőle örökölte a jó ér­zéket a szép formák, színek iránt. Az apa korán meghalt, így a négy gyermek szétszóródott az országban; rokonok vették ma­gukhoz őket. Ferenc Németkérre került gazdálkodó nagybátyjához. Sorsa semmiben sem különbözött a többi falusi gyerek sorsától, életmódjától. Kora tavasztól ké­ső őszig a mezőn őrizte a jószá­gokat, s a ház körül hasznosítot­ta magát. Szabad idejében szíve­sen faragott, díszes botok, kopja- fejek kerültek ki ujjai alól. Ti­tokban arra készült,, hogy szob­rász lesz. Ki gondolt akkoriban arra, hogy az erősen hallássérült, csenevész fiúban milyen tehetség lakozik? Amikor arra került sor, hogy valami kenyérkereső szak­mát tanuljon, a műbútorasztalos- ságot választotta. Tizenhat éves volt, amikor a fővárosba került tanoncnak. Egyik társával az lett a legkedveltebb szórakozásuk, hogy szabad délutánjaikon bevet­ték magukat egy-egy képtárba, múzeumba, s azon versengtek, melyikük tudja legtökéletesebben reprodukálni a látottakat; a klasszikus mesterek remekműve­it. Ezeket a versenyeket rendre Staub Ferenc nyerte. Ekkoriban figyeltek fel tehetségére, s egy jóakarója beajánlotta Aba-Novák Vilmos esti szabad iskolájába. A mester nagy szeretettel - foglal­kozott a szegény sorsú, tehetsé­ges tanítványaival, öt éven át tandíjkedvezményben részesítet­te. 1927-ben szabadult, mint mű­bútorasztalos-segéd. A nélkülözé­sek nehéz évei következtek éle­tében; nem jutott rendszeres munkához. 1936-ban költözött Szolnokra, s ott mindjárt aktívan bekapcsolódott a művésztelep éle­tébe. Az 1937. évi csoportos kiál­lításon már két alkotással szere­pelt. Művészi fejlődéséhez a ma Szolnokon élő Chiovini Ferenctől kapott sok segítséget. 1941-ben került vissza ismét Németkérre. Részes aratást vál­lalt, s élte az ottani emberek küzdelmes, hétköznapi életét. A második világháború derékba tör­te legszebb alkotói periódusát. Sok évi betegeskedés után az öt­venes évek elején vehetett ismét ecsetet a kezébe. Nagy elszánt­sággal vetette magát az alkotó munkára. 1953 óta minden esz­tendőben részt vett a Tolna me­gyei festőművészek csoportos ki­állításán. 1964-ben felvették a Képzőművészeti Alap tagjai so­rába. 1964-ben Sarkantyú Simon festőművész nyitotta meg az el­ső önálló tárlatát, a szekszárdi Béri Balogh Adám Múzeumban. E kiállítási anyagot, tekintettel a nagy sikerre, még ugyanebben az évben Pécsett i,s bemutatták. Re­alista stílusban készült alkotá­sainak leggyakoribb témái: a sze­líd lankájú Duna menti tájak, a falusi emberek mindennapi gond­jai, örömei. Felfelé ívelő pályáját ismét évekre megakasztja súlyos beteg­sége. Tüdőműtétje után élete be­9 Kettős portré. szűkül a kórtermek, szanatóriu­mok falai közé. Gyógyulása után fiatalos kedvvel, nagy ambíció­val dolgozik. Kaposvárott, Szek- szárdon, Pakson, Dombóvárott, Dunaföldváron, Dunaújvárosban rendeztek műveiből önálló kiállí­tást. Tanulmányutat tett Romá­niában, Jugoszláviában, a Német Szövetségi Köztársaságban. Több ízben nyerte el a megyei tanács ösztöndíját. Tájképeiről, csendéleteiről, portréiról több alakos kompozíció­iról egyaránt optimizmus, az élet határtalan szeretete sugárzik. Élete mélypontjairól is mindig talált értelmes kapaszkodót, elő­relendítő erőt. Élete, munkássága kiváló példa arra is, hogy az em­ber a legeredménytelenebb hely­zetben se adja fel a harcot. Sta­ub Ferenc dacolva a sorscsapá­sokkal, testét legyűrő betegsé­gekkel, értelmes, szép emberi célt talált festészetében. H. J. A névutók A névutókkal már régebben is foglalkoztunk. Sokan arra gondol- » nak, hogy használatukkal nagyon sokszor vétenek a nyelvhelyesség ellen. Valóban lehetnek hibaforrá­sok, de csak annyira, mint más szófajok és szerkezetek. A névutók és a ragok közeli kapcsolatban vannak egymással. A névutó meghatározása: a név­szók után álló, velük határozói szerepet betöltő viszonyszó. A rag pedig tárgyi vagy határozói vi­szonyt jelentő toldalék. Közös bennük a különböző határozói vi­szonyok kifejezése. Pl. az asztalon és az asztal alatt, az ismeretszer­zésért vagy az ismeretszerzés végett való foglalatoskodás. Tehát nyelvi szerepük, vagyis funkciójuk azonos. Legrégibb ragjaink közül soknak az eredete névszó. A nyelvtörténet folyamán tekinté­lyes számú névszó keletkezett a különféle viszonyok kifejezésére. Számuk mindinkább növekedett a pontos, szabatos kifejezésre való törekvések miatt. Már hivatkoz­tunk Hivatalos nyelvünk kézi­könyvére, amely többek között tárgyilagosan elemzi a hivatalos nyelvben is fokozott mértékben használt névutókat, sok példán bemutatva helyes használatukat. A következőkben felsorolt né­hány névutót, főként olyanokat, amelyek a hivatalos és minden­napi nyelvben egyaránt sűrűn használatosak. így rá tudunk mu­tatni használatuk körére, és a hibásan használtak helyett a köz­nyelvben is elfogadhatókat java­solhatunk. Kezdjük el az alatt névutó tár­gyalásával! Egyik legfontosább névutónk. Pl. a fa alatt ülünk. De használható időhatározó.ul is. Pl. tartozását egy hónap alatt kell megfizetnie”. Ezt olyankor mond­hatjuk, ha a cselekvés egész idő­tartama alatti történésre vonat­kozik. Az egy hónapon belül ala­kot akkor tanácsos használni, ha a cselekvés előbb is végbemehet, így az időpont a végső határt szabja meg. Az alatt használatára néhány példát felsorolunk: veze­tése alatt, felügyelete alatt dolgo­zik, orvosi kezelés alatt áll. De ezek is helyes kifejezések: az el­múlt időszak alatt, tárgyalásaink alatt. De ez a sűrűn használt kér­dés így jó,: MiL értünk termeié- kenységen? - (nem pedig-termelé- kenység alatt). Helytelen az álnév alatt ír, a társaság közös név alatt folytatja tevékenységét (helyesen; álnéven, közös néven). Az által eszközhatározóul helyes (egy személy, tárgy, dolog közre­működésével, segítségével, annak révén jelentésben). Pl. „tanulmá­nya által lett híres”, „barátsága által sokra vitte”. Múlt idejű mel­léknévi igenévvel eredet- vagy okhatározóként is helyes a hasz­nálata: a fagy által okozott ká­rok. De tömörebben: a fagy okoz­ta károk. A segítést, közvetítést végző személyre is utalhatunk vele: küldönc által üzen. De he­lyes a küldönccel üzen forma is. Az értelmében sokszor használt módhatározó szerepű új névutó. Törvények, utasítások, előírások megnevezésében fordul elő. PL az új rendelkezés értelmében, a sza­bályok értelmében. De ne hasz­náljuk mindig ezt, hiszen van ter­mészetesebb kifejezés helyette. A hírek értelmében, a kívánságok értelmében helyett sokkal termé­szetesebb a hírek, kívánságok sze­rint. A névutószerű terjengős ere­dően még a hivatalos nyelvben sem kívánatos. „Pénzügyi szabály- sértésből eredően megbírságol­ták.” Helyette éljünk a miatt név­utóval, vagy az -ért határozórag­gal : „Pénzügyi szabálysértés miatt vagy pénzügyi szabálysértésért." A folytán névutót miatt, követ­keztében jelentésben használják, de nagyon fontoskodó hangú: „Az egyetem ajánlása folytán alkal­mazzák.” „Érdemei folytán kitün­tetést kapott.” A mindennapi be­szédben is jobb így: az egyetem ajánlására, érdemeiért. A hivatali nyelvben rendkívül elterjedt függően azt fejezi ki, hogy egy folyamat, mérték stb. a függvénye valamely más körül­ménynek. Pedig jobb a szerint, a valamihez mérten, képest, valami­nek arányában vagy megfelelően. Pl. „az időjárástól függően feb­ruárban elkezdjük az építkezést”. Jobb: „az időjárás alakulása sze­rint”. Sokszor használjuk a közle­kedésre vonatkozólag is. Pl. a for­galomtól függően 5—10 percen­ként indul a kocsi. Mennyivel magyarosabb így: a forgalomhoz mérten, szerint, vagy arányában, a forgalomnak megfelelően. A nehézkes és körülményes il­letően sem dísze a stílusnak. „Rögzítést nyert a továbbképzést illetően az intézet feladatköre." Sokkal egyszerűbben; „Rögzítették az intézet feladatait a továbbkép­zésben.” Az érdekében mindenképpen helyes, ha nem névutóként, hanem önálló, tartalmas^ rágós határozó­ként szerepel: „A város érdekében cselekedett.” „Mindent elkövet a cél érdekében." Névutóként kö­rülményes, papírosízű kifejezés. „A forgalmi adó kivetése érdeké­ben nyújtson be adóbevallást.” A gyakori „érdekében” névutó he­lyett az -ért, a -raj-re rag és á végett névutó is helyes. Tehát: „Az áruforgalmi adó kivetésé vé­gett ' nyúj tson' be adóbevallást.’* A tárgyában névutó többnyire nehezen pótolhatósága és megszo- kottsága miatt fogadható el a hi­vatalos nyelvben is. „Dönt a be­nyújtott panasz tárgyában". „Én­nek végrehajtása tárgyában ki­adott rendelet.” Kötetlenebb hiva­tali szövegekben (pl. az ügyféllel való érintkezésekben), a köznyelvi -ról/ről ragot használjuk, és akkor a tárgyában névutót is elhagyhat­juk: „Határozatot hoztak a vizs­gálat folytatásáról.” További példákat más alkalom­mal közlünk. Kiss István HAZAI TÁJAKON Petőfi Dömsödje Pálffy Albert barátjával vett ki a költő özvegy Kovács Jánosné- tól, azaz Kukucskánétól, amint népszerűbb nevét hírül adja a múzeumnak berendezett kis épü­let rövid története. A két barát a francia forradalomról szóló könyveket olvas itt. S Petőfi megírja Salgó című elbeszélő köl­teményét és több szép versét, köztük a Piroslik már a fákon a levél címűt. De itt, ezen a tava­szon írta Várady Antalhoz is azt a levelét, amelyben a világsza­badság eszméjét először hangoz­tatja. Ebben az eszmekörben és lelkesültségben születik a gondo­lat: „Sors, nyiss nekem, tért, hadd tehessek az emberiségért valamit...” S nem sokkal ké­sőbb veti papírra a költő az Egy gondolat bánt engemet, a Ha férfi vagy, légy férfi vagy A XIX. század költői című nagy­szerű költeményeit is... N. F. Az „alföldi szép nagy rónasá- gon” őrzi a legtöbb hely Petőfi Sándor nyomát. A költőét s még inkább a fiúét, hiszen születésé­nek, gyermekéveinek színhelyei ezek a települések, s később is jobbára fiúként, szüleihez sietett a Duna melletti falvakba. Szinte egyetlen r néhány napos körúttal végigjárhatjuk valamennyi, az ő emlékét őrző helységet a Duna— Tisza közén — ha úgy tetszik — a budapest—szegedi főúton in­dulva: Kecskemétet — ahol is­kolás és színész is volt —, Kis­kunfélegyházát — amely szülött­jének vallja —, Kiskőröst — ahol szülőháza áll — s Dunavecsét, Szalkszentmártont, Dömsödöt. Ám ezúttal csak ez utóbbit ke­ressük fel a Dunával párhuzamos budapest—kalocsai úton, mint­egy ötven kilométerre a főváros­tól. Királynék birtoka Dömsödöt gyakran összetévesz­tik a Visegrád közelében fekvő Dömössel. A két név nem vélet­lenül hasonló, mindkettő egy ré­gi személynévből, a Dimusból származik, az meg a Dömötör délszláv változataival rokon. Kü­lönben a település nevét a leg­• Petrovicsék dömsödi otthona. (Bojtár Ottó felvételei) * • Ide látott ki a költő, aki a francia forradalom történetét' olvastá. 0 A ház, amelyet Pálffy Alberttel bérelt a költő. régibb oklevelünk 1280-ban örö­kítette meg Gumseed alakban. Régen a királynék birtoka volt több közeli dunai szigettel, sőt Csepel szigettel egyetemben. Az utolsó Árpád-házi királynak, III. Endrének az első felesége, a len­gyel Fenena királyné a margit­szigeti apácáknak ajándékozta a helységet. Később a dunántúli Fejér vármegye része volt. Ügy jegyezték föl a múlt században is, hogy jó gabonát és gyümölcsöt terem a környéke. Válság után Petőfi szülei 1846 áprilisában költöztek Dömsödre Szalkszent- mártonból. Az új helyen egy nád­fedelű sarokházat béreltek, ott volt az öreg Petrovics üzlete. A ház ma is áll szépen megőrizve, rendbe szedve, felújított nádte­tővel, a fehérrel meszelt falon emléktáblával. Ott élt a szülők­kel a költő öccse, István, s maga Sándor is — időnként. Az üzlet forgalmas, zajos volt, írják, ezért aztán a költő egy barátjával más­hol is bérelt lakást — majd azt is fölkeressük. Ebbén az időben nemcsak a szülők voltak válságban vagy a válságból kilábalóban, hanem a költő is. Az előző évben versei, véres drámája — a Tigris és hié­na — s regénye — A, hóhér kö­tele — tanúskodnak erről. De a válságból — amelynek irodalmi vetülete részben a romantika eg- zaltáltsága, vadsága, részben a keserű irónia és önirónia a Fel­hők verseiben — eszmeileg, po­litikailag és költőileg tudatosabb, realistább és szilárdabb költő ke­rül ki. A világszabadság — nádfedél alatt S ennek az. időszaknak a ta­núja az a kis udvari ház, amelyet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom