Petőfi Népe, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-29 / 23. szám
/ 1980. január 89. • PETŐFI NÉPE • 3 ^4 nagy kérdés: merre tovább? Az énekóráról nem könnyű áthangolódni a pályaválasztásra; ám ennél sokkal nagyobb feladatot is meg kell oldania annak a tizennyolc fiúnak és lánynak, aki az idén fejezi be tanulmányait a ladánybenei általános iskolában: ezeknek az életet alig ismerő gyerekeknek néhány héten belül az egész életükre kiható, az egész életüket meghatározó döntést kell hozniok. Meglehetősen kicsi élettapasztalat egyfelől, roppant nagy felelősség másfelől... Tagadhatatlan ellentmondás ez, még akkor is, ha tudjuk jól, hogy létezik szülői példa is, nevelői ráhatás is — egyszóval, ha tudjuk, hogy létezik már tudatos pályaválasztási munka. Ám ezt az ellentmondást a gyerekek vajmi kevéssé érezhetik: ahogy a lemezjátszón elhalkul Beethoven szimfóniája, egymás után állnak fel és magabiztos hangon diktálják, hogy ki milyen pályán képzeli el az életét... „Sokan járnak így.. Szagri Máté nem küld jelentkezési lapot sehová: az általános iskolai végbizonyítvány megszerzése után dolgozni megy ... — Hová? — Csepelre. — A falut is itthagyod? — Azt nem. Busszal járok majd haza. — Nem lesz az fárasztó? —t Nem. Sokan járnak így... — A családból is? — Tőlünk nem. Apu kocsikísérő Kecskeméten, a testvéreim közül az egyik a dabasi nyomdában, a másik a táborfalvi mosodában, a harmadik pedig a kecskeméti Volánnál dolgozik. De van a szomszédban egy barátom, az Csepelre jár, az öntödébe. Még nincs húszesztendős, de már négyezer forint fölött van a keresete. „Az emberség egyik fokmérője...” Tóth Attila állategészségőr szeretne lenni. — Tudod, hogy mit kell csinálni ebben a munkakörben? Egy 1919 tavaszán, kezdte meg működését Krakkóban a Lengyel Matematikai Társaság. Ma központja Varsóban van, tagozatai pedig az ország húsz nagyváro- ! sóban működnek. A „lengyel matematikai isko- lá’’-t ennek a társaságnak az égisze alatt olyan tudósok tették világszerte elismertté, mint Wac- law Sierpinski, Stanislaw Mazur- kiewicz, Stefan Banach, Jan Mikusinski, Stanislaw Orlicz. Az évről évre megrendezett — Igen. Oltani kell a jószágokat és segíteni az állatorvosnak mindenben. Például megelőzni a járványok elterjedését. — Ezt honnan tudod? — Az apu állatorvos, mellette is dolgozik állategészségőr, akit én is jól ismerek. — És az állatokat? — Azokat is. Otthon van kutyánk és jó néhány tyúk. Szeretem őket. Ma reggel is én adtam enni a tyúkoknak. Szerintem nem mindegy, hogy ki hogyan gondoskodik a környezetében levő állatokról. „Akármelyik kis faluban” Tóth Edit védőnőként dolgozva élné szívesen a felnőttéletet. — Mindig erre készültél? — Nem. Kisebb koromban óvónő szerettem volna lenni, de sajnps, ahhoz nem elég jó a bizonyítványom. — Hányas tanuló vagy? — Közepes. Néha egy kicsit jobb is. — És hogyan lesz belőled védőnő? — Most Kecskemétre jelentkezem a gimnáziumba. Ha sikerül, leérettségizni, akkor két évig kell még utána tanulnom, Szegeden. — És hol tudsz majd elhelyezkedni? — Akármelyik kis faluban. A Tóth Attila mamája is védőnő, és ő is azt mondta nekem valamelyik nap, hogy jól választottam, mert faluhelyen nagyon kevés a szakképzett védőnő. „Szeretek a frizurákkal bíbelődni...” Varga Mária a fodrászszakmát tanulná ki a legszívesebben. — Másra nem is gondoltál soha? matematikai versenyek mellett a tapasztalatcserék, tudományos tanácskozások számára is ez a társaság teremt otthont, megfe-' lelő környezetet. Az elmúlt évben 236 tudományos tanácskozás- és és 36 konferenciára került itt sor. Gazdag tematikájú előadás- sorozatok is bizonyították a tudományág fejlődését a Társaság központjában és tagozataiban sorra kerülő 216 előadáson és 56 tudományos beszámolón. A négy tudományos szakfolyó— De. Először varrónő szerettem volna lenni, ám néhány hónappal ezelőtt hirtelen elment tőle a kedvem, mert rájöttem, hogy nagyon szeretek a hajjal, a frizurákkal bíbelődni. — A családban van már fodrász? — Nincs. Van egy nővérem, de ő vendéglátós: egy üzemi büfét vezet, Lajosmizsén. — Neked nem teszik ez a foglalkozás? — Tetszene, csakhogy én nem vagyok olyan jó tanuló, mint amilyen a nővérem volt. — S ha netán a fodrászat sem sikerülne? — Akkor varrónő lennék. Az érkezés is' fontos Három diák kivételével az osztály valmennyi tanulója jelentkezni akar valamilyen középfokú tanintézetbe. A legtöbbjük egy-egy szakmát szeretne elsajátítani. Az iskola igazgatója, Tóth Katalin szerint ezek az elképzelések megfelelnek a „sok évi átlagnak”. Jó ez vagy rossz? Annak mindenesetre nem örülhetünk, hogy egy olyan faluban, ahol két mezőgazdasági nagyüzem is működik, egyetlen gyerek sem választott magának szoros értelemben vett mezőgazdasági szakmát. Ezért persze kár lenne a gyerekeket hibáztatni: néhány évvel ezelőtt végzett ebben az iskolában egy tanuló, akiből kertész lett. Ám a falujában nem tudott elhelyezkedni. Ma Izsákon dolgozik. Általában nagyon kevés azoknak a fiataloknak a száma, akik a faluba jönnek vissza dolgozni Minél tovább tanultak, annál kevesebb a példa az ilyenre. Mindössze két pedagógust — Faragó Lászlót és Jámbor Andrásnét — említ az igazgató. Nyilvánvaló, hogy sok-sok Ladánybenéhez hasonló község osztozik ebben a sorsban, mégis, azt hiszem, nem csupán a gyerekeknek, hanem a község — elsősorban gazdasági — vezetőinek is fel,kellene ten- niök a nagy kérdést: Merre tovább? Mert nem csupán az indulás — az érkezés is fontos. Káposztás János ) JJOlil^ Z95Í9D19 évtizede irat mellett a Lengyel Matematikai Társaság több népszerű tudományos kiadványt is megjelentet, így például a Fizikai Társasággal közösen a DELTA-t. Jelentősek a Társaság külföldi kapcsolatai. 1978-ban például 99 külföldi tudóst hívtak meg Lengyelországba. Ugyanakkor 12 lengyel matematikus utazott hosz- szabb külföldi tanulmányútra, 17 külföldi matematikus pedig a lengyel tudományos eredményeket tanulmányozta. tudományos társaság Hat Diákszínjátszók V. . A kecskeméti Táncsics Mihály Kollégium amatőr színjátszó csoportja megyénk legjobb együttesei közé tartozik. Az elmúlt év decemberében a régóta rangosnak, színvonalasnak ítélt balassagyarmati találkozón a Madách Imre irodalmi színpadi napok rendezvényein arattak sikert egy mai szerb szerző, Arsa Jovanic Sírkövek című groteszk játékával. A szakmai elismerés és elismertetés mellett azonban más feladatokra is hivatkozott egy jó amatőr színjátszó csoport. így például az olyan sokat hiányolt mozgalmi, pedagógiai, pszichológiai, közművelődést segítő és közösségformáló munkára. 1978 óta játszanak együtt — Táncsics Színpad néven — az egészségügyi szakiskola, a Katona József Gimnázium és a köz- gazdasági szakközépiskola kollégista diákszínjátszói, Köves Zsu-. zsa vezetésével. Megyei és országos találkozókon, művészeti táborokban, üzemi és iskolai, előadásokon szerepeltek, sikerrel. 1979. márciusában a székesfehérvári országos diáknapokon ezüstéremmel jutalmazták őket. Itt nyerték el a diákszínjátszói kategória és a rendezés különdí- ját is. Egy év alatt nyolcvanhárom próba, harminc előadás, több közös kirándulás, színház és mozilátogatás az együtt töltött idő mérlege, önként vállalt, sok-sok szabad időt lekötő tevékenység ez. Nagy belső figyelmet, felelősséget feltételez. — Soha, semmire nem kényszerítem őket. A gyerekek egymás között tartanak fegyelmet — mondja Köves Zsuzsa színpadvezető. Bizonyíték erre az általuk összeállított, valóban szigorú „házirend”, amely nemcsak a próbákról való késés, hiányzás „büntetéseit” fogalmazza meg, hanem az itteni magatartás követelményeit és a csoport közös érdekeit is. — Balassagyarmaton — az eddigi gyakorlattal ellentétben — most nem kaptatok érmet, díjat, különjutalmat, bár a rendezvényről tudósító országos napilapok elismerően szóltak munkátokról. Kedvét szegte-e ez a csoporttagoknak? — Azt hiszem, hogy nem. Ügy érzem, ez egy különleges és kényes pedagógiai szituáció, melyet • Együtt, egy nyári kiránduláson. nagyrészt nekem kell megoldanom, s remélem, sikerül is, hiszen nagyon jó, közvetlen, baráti kapcsolat van közöttünk. Figyelemmel' kell lennem a csoport belső ítéletére, önértékelésére is. Kemély próba volt számomra is — nem értettem vele egyet teljes egészében — a karácsonyi búcsúesten kirobbant vita, ahol „beilleszkedési problémák” miatt .„kiajánlottak” a csoportból néhány elsőst, újonc színjátszót. A gyermekeimnek ezen a megmozdulásán bizony elgondolkodtam: vajon — akár tudat alatt is — nincs-e összefüggésben az elmaradt balassagyarmati díjazással... ? Egyébként meggyőződésem, hogy nem a díjak, érmek gyűjtése az elsődleges cél. A színjátszók négy évet töltenek itt, ebben a jól felszerelt, szép kollégiumban. Ez azonban nem minden. Kamaszok. Szertelenek, nyugtalanok, tele problémákkal, a saját helyzetükből, életkorukból fakadó bizonytalansággal. Sokan közülük problematikus családban élnek. A színjátszócsoport talán egy biztonságot adó mini-közösség számukra, a valahová és valakihez tartozás tudatával, érzelmi kötődésével. Úgy gondolom, ez nagyon fontos. Hasonlóképpen az amatőrszínjátszás adta lehetőség: az oldott, önfeledt játékra, amely az emberi élet része kell hogy legyen felnőtteknek, tizenéves fiatalnak egyaránt. P. E. • Négy „táncsicsos” egy sarokban. #Balra: jelenet a Kocsonya Mihály házassága című iskolakomédiából. A SZOVJET IRODALOM EMLÉKSZÁMA Százhúsz éve született Csehov Vallomás helyett Mondjam talán, hogy miért és mennyire szeretem Csehovot? Még úgy tűnne, mintha csupán abból az alkalomból teszem, hogy ma emlékeznek meg születésének százhuszadik évfordulójáról, nagyon sok helyén a világnak. Márpedig az időzített szeretet eleve gyanús, nem igaz? Legalábbis azt hittem, hogy a vonzódásom Anton Pavlovicshoz független mindenféle divattól és követéstől. Ez persze egyike az olvasói dőreségeknek, hiszen Csehov már életében igazi és tartalmas siker volt. Azóta is olvassák, fordítják és játsszák. Miért hát a nagy igyekezet, hogy szeretném személyesen is a magaménak tudni ^ Mert valóban figyelek rá, amióta jelent valamit számomra az a szó, hogy írás. Mert meglátta az apró mozzanatok, a kis tárgyak és a szinte semmi-történések hálójában az embert. Mert beszédesek a csöndjei; mert A sztyepp, A 6-os számú kórterem, a Cseresznyéskert és a Sirály sem csak önmaga; mert szavait, az egészen egyszerű és pontos szavait valami együttérző eleganciával képes eljuttatni a novella- vagy drámaszerkezet olyan pontjaira, ahol egyszerre megnő a súlyuk, veszélyeseké válnak, de már nem lehet semmit sem tenni ellenük, mert kimondattak. Csehov nevéhez sok írói szabadalom fűződik. Nem csoda hát, hogy a krími testvérmegyébe vezető első utamon azonnal betértem Anton Pavlovics egykori lakóházába, a jórészt saját kezűleg ültetett, százhatvanféle fa és cserje árnyékában húzódó jelenlegi emlékmúzeumba. Idestova hét éve ennek, s most újra felidézem Nyikolaj Fedorovics Sevcov igazgató szavait: „A századforduló előtt egy évvel, 1890-ben költözött az író ide, Jaltába. A hely- változtatást az orvosok tanácsolták neki, az orvosnak. S ő, a gyógyulásra szoruló, gyógyította azokat, akik segítségért gyalogoltak hozzá a környékről. Fizetséget sohasem fogadott el tőlük. A dolgozószobájából és az erkélyről gyönyörű kilátás nyílt a városra; a kikötőre, a közelgő és távozó hajókra. It született meg A kutyás hölgy, a Cseresznyéskert és utolsó elbeszélése, a Menyasszony is. 1904. május 1-én utazott el örökre a jaltai házból Moszkvába, majd június elején a feleségével együtt egy németországi gyógykúrára ... Naponta ötszáz- hatszázan, évente jóval több mint százezren érkeznek a látogatók, hogy tiszteletüket tegyék az emlékházban. A jaltai múzeum vendégeinek a száma algiha csökken. Sőt, az érdeklődés nőttön nő, világszerte. Ennek a jele az is, hogy külön emlékszámmal jelentkezett a Szovjet Irodalom című folyóirat januárban, a születési évforduló alkalmából. Izgatottan lapoztam bele a kötetnek is beillő összeállításba, hiszen Csehov után, akivel most a szerkesztőség csaknem kétszáz oldalon át foglalkozik, már nem lehet úgy látni a világot, ahogy előtte vagy nélküle lehetett. Tetszik, ahogy fő helyet foglalnak el maguk a művek: Az én jubileumom, Salon des variétés, Egy ember élete kérdésekben, felkiáltásokban, Cseberből vederbe, egy levélválogatás, no meg a két nyelven olvasható, tükörfordításban elhelyezett A pufók meg a nyurga. Igaza van a bevezető tanulmány szerzőjének, Georgij Berdnyikov- nak: „Kétségtelen, hogy Csehov népszerűsége tovább növekszik majd. És minél mélyebben ismerik fel az emberek a progresz- szív társadalmi fejlődés útját, annál közelebb állóbb, érthetőbb és drágább lesz Csehov művészete az összes földrész minden népe számára.” A műveket elemző megjegyzések, kommentárok követik. Az orosz és szovjet írók sorában Gorkij, Bunyin, Ehrenburg, Marsok, Pausztovszkij és mások vallanak a kortársak, illetve az utódok élményeiről. A magyar irodalom világában nem kisebb személyiségeket foglalkoztatott Csehpv, mint Lukács Györgyöt, Kosztolányi Dezsőt, Németh Lászlót, és Szeri? Antalt. A mai elbeszélők, költők és drámaírók közül tizennégyen küldték el válaszaikat a szerkesztőség körkérdéseire. Jókai Anna, Karinthy Ferenc, Páskándi Géza, Szakonyi Károly, Száraz György és Vas István mellett így fogalmaz a fiatalabb korosztályhoz tartozó Vámos Miklós: „A modern pszichológia példatárként használhatná Csehov drámáit és novelláit ... akit bánat ér, nem biztos, hogy sír. Lehetséges, hogy nevet. Vagy szelíden hallgat. Vagy vállvonogat. Vagy nyelvöl- töget. Minden a külső és belső körülmények bonyolult kölcsönhatásától függ. Talán éppen ez az, ami Csehov múlt századi figuráit maivá, illetve kortalanná teszi.” (Ezeknek a figuráknak a megszemélyesítői — Ruttkai Éva, Bessenyei Ferenc, ' Lukács Margit, Darvas Iván — ugyancsak elmondják véleményüket és a szereptalálkozás emlékeit.) Van az összeírásban a kutatási szempontokat mérlegelő rovatban egy írás, amely Csehov és a mai szovjet elbeszélés viszonyát vizsgálja. Eszerint „a rejtett tartalom, amely Suksin sok elbeszélésében fontos értelmező szerepet játszik, szintén olyan jelenség, amely a csehovi poétikából fakad, pontosabban annak elveit folytatja." (A szakmai hatás és a népszerűség megfejtéséhez talán magyar szerző is hozzájárulhat. Rövidesen megjelenik Gereben Ágnes: Csehov világa című könyve, mint erről a Szovjet Irodalom hasábjain olvashatunk.) Mondjam hát ezek után, hogy én is szeretem Csehovot? Halász Ferenc • Csehov Jaltában.
