Petőfi Népe, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-05 / 3. szám

1980. január 5. • PETŐFI NÉPE • 3 A turizmus gazdái: a tanácsok Beszélgetés dr. Czeglédi Józseffel, az Országos Idegenforgalmi Tanács titkárával IDEGENFORGALOM — 1979—1980. A nemzetközi Idegenforgalomban az 1979-es esztendőt a fordulat évének tartják: bekövetkezett a régóta várt szerke­zeti javulás, lényegesen csökkent az átutazók és a kirándu­lók száma, nőtt a bevétel. Bár — az előző évhez viszonyítva — kevesebb külföldi lépte át határainkat, azonban mintegy 10 százalékkal hosszabb időt töltöttek itt, mint korábban. Az idegenforgalomban tapasztalható minőségváltozásról, a turiz­mus gazdasági és társadalmi jelentőségéről, valamint az 1980. évi fejlesztési feladatokról beszélgettünk dr. Czeglédi Józseffel, az Országos Idegenforgalmi Tanács titkárával. — Elöljáróban: kedvezők-e az 1979. évi idegenforgalmi gyors­mérleg eredményei? — Igen. A turisták száma ösz­szességében elérte az 1978. évit, több szovjet, NDK-,beli, román turista érkezett, ugyanakkor csökkent a csehszlovák, a len­gyel és a jugoszláv vendégfor­galom. A bolgár érdeklődés azo­nos volt a korábbival. Az idelá­togató 10 millió turista 85 szá­zaléka szocialista országból jött. Arányaiban változott a tőkés or­szágokból érkezettek száma: a január 1-ével megszűnt vízum- kényszer hatására 50 százalékkal több — 900 ezret meghaladó — osztrák állampolgár kereste fel Magyarországot, NSZK-ból pedig 600 ezren töltötték szabadságukat Budapesten és az ország külön­böző részében. A magyar lakos­ságra vonatkozóan: 1979-ben mintegy 5 millió magyar állam­polgár utazott külföldre, növeke­dett a devizakiadás. — A világturizmust tekintve az idegenforgalomból származó bevétel körülbelül 5 százalékot tesz ki a világexportban, vagy­is az olaj után következik. Mit jelent nálunk az idegenforga­lom a népgazdaságnak? — Rubelbevételünk (200 millió) körülbelül akkora, mint a ma­gyar gyógyszeripar szocialista piacról származó bevétele; dol­lárbevételünk nagysága pedig (150 millió) körülbelül megegye­zik a magyar alumíniumipar tő- késexport-értékével. Az idegen­forgalom az export egyik legjobb fajtája, olcsóbban termeljük ki a devizát, mint átlagosan az áru­exportban. Hosszú évek óta ak­tív idegenforgalmi mérlegünk, mellyel hozzájárulunk a fizetési mérleg javításához. Nőtt az egy turistára, illetve az egy tartóz­kodási napra jutó devizabevétel. Még hadd fűzzem 'hozzá: az utób­bi időkben az idegenforgalmat kísérő káros jelenségek — áru- és valutaspekuláció — mérsék­lődtek. — Hogyan sikerült elérni a nemzetközi vendégforgalomban és a hazai turizmusban tapasz­talható kedvező változásokat? — Az időben megtett központi és tanácsi intézkedésekkel. Ennek eredményeként csökkent a keres­let—'kínálat közötti feszültség. A központi intézkedések (deviza, vám- stb.) hatással' voltaik az idegenforgalom kiegyensúlyozot­tabb fejlődésére. Hétszáz hellyel bővült a szállodák befogadóképes­sége, 10 ezer hellyel bővültek a balatoni kempingek, s ezzel sike­rült megszüntetni a vadkempin­gezést. A kerskedelmi és vendég­látóipari hálózat üzleteinek alap­területe 10 ezer négyzetméterrel nőtt a kiemelt területeken — csökkent a zsúfoltság... — A Minisztertanács határo­zata szerint 1979. május 1-től az Országos Idegenforgalmi Ta­nács látja el az idegenforgalom területi irányításához szükséges tárcaközi bizottsági feladatokat. Érezhető-e már az irányítás korszerűsítésének, egységesítésé­nek hatása? — Feltétlenül. Az idegenforgal­mi munka területi irányítási rendszerében megszűnt a sok át­fedés, párhuzamosság. Egysége­sebb, tervszerűbb lett a különbö­ző népgazdasági ágazatok, szervek munkamegosztása. A ÓIT 1980- as munkaprogramja szerint — foglalkozik például a négy ki­emelt — Balaton, Velencei-tó, Duna-kanyar, Mátra—'Bükk — üdülőkörzet, továbbá a termáli üdülés és a gyógyidegenforgalom VI. ötéves tervével is. Ez utób­bi fejlesztésével csökkenteni le­het a magyar vendégforgalom túlzott területi és szezonális kon­centráltságát. Jelenleg a teljes nemzetközi idegenforgalmunk kö­rülbelül 50 százalékát ugyanis jú­liusban és augusztusban bonyo­lítjuk le, döntően Budapesten és a Balaton partján. Célunk, hogy az ország különböző tájain olyan kirándulóközpontok, üdülőhelyek létesüljenek, melyek az elő- és utó-, sőt a holtszezonban is von­zóak, fogadni tudják a külföldi­eket és a magyar lakosságot egy- egyaránt. A XII. pártkongresszus irányel­vei tömören összefoglalják a leg­fontosabb feladatokat, az idegen- forgalom és a hazai turizmus fel­tételeinek javítására, köztük em­lítve a szállodai hálózat és a turizmussal összefüggő más szol­gáltatások bővítését. A dokumen­tum — a szabad idő tartalmas eltöltésére vonatkozóan — ki­mondja, hogy fokozottabban kell kihasználni a művelődést, a sportolást, a szórakozást és a pi­henést szolgáló intézményeket, miivel ezek mind nagy szerepet iátszanak g fizikai és szellemi 'képességek megőrzésében vagyis az egészséges életmód kialakításá­ban. A dokumentum szerint a következő ötéves tervidőszakban Magyarországon is átállunk az ötnapos munkahétre. Így éves szinten 130—135 napos szabad idővel kell számolnunk a bér­ből és fizetésből élőknél. Ez a változás lényegesen növeli majd a hétvégi kirándulóforgalmat. Egyébként, hogy érzékeltessük a magyar lakosság turizmusának nagyságát: az idegenforgalmi cé­lú összes kiadása 25 milliárd fo­rint, ennek körülbelül kétharma­dát a belföldi turizmusban költi el. — Milyen segítséget várnak a megyei, városi, községi ta­nácsoktól? — A kormányhatározat életbe lépésével egyértelművé vált, hogy a megyékben az idegenforgalom gazdái a tanácsok. Nemcsak a fejlesztésben partnerek, hanem a koordinálásban, a lebonyolításban is. Az érdekelt vállalatok — köz­lekedés, kereskedelem, vendéglá­tóipar, utazási irodák stb. — pénzügyi szervek, és egyéb intéz­mények munkájának területi ösz- szehangolása, irányítása, ellenőr­zése, óriási feladatot ad a ta­nácsoknak. Az ő gondjuk a meg­felelő környezeti kultúra megte­remtése is. Sokat tettek a me­gyék azért, hogy az idegenfor­galmi szolgáltatás — idegenfor­galmi hivatalok, pénzváltóhelyek nyitvatartása — megfeleljenek az igényeknek. Talán a propagandá­ban kellene többet elérni, több helyen hiányzik a konkrét in­formáció, például a szálláshelyek­ről és ide sorolhatnám a részle­tes térképeket is. Az újabb üdü­lőterületek feltárása szintén - a tanácsok feladata. Tervezzük — a tanácsokkal együttműködve — a falusi turizmus kialakítását, amely lényegében a fizetővendég­látás sajátos formája. Feltétele: kedvező környezet, minimális komfort, szerény árszínvonal. Például a Bakonyban, az őrség­ben, de szinte minden megyében találhatók erre megfelelő közsé­gek. A tanácsok kezdeményezésé­vel, aktív közreműködésével, moz­gósításával segíthetünk legtöbbet a falusi turizmus kialakításában. — Az említett kiemelt üdülő­körzeteken kívül mi szerepel még az 1980-as fejlesztési prog­ramban? — Továbbra is a fogadóképes­ség növelése áll az első helyen. Hatszázzal lesz több a szállodai, háromezerrel pedig a kemping­ágyak száma. Űjabb 16 ezer hely- lyel bővül a fizetővendég-szolgál- tatás, 1980-ban motel nyílik töb­bek között: Budapesten, Miskolc- Tapolcán, Szegeden és Fonyódon. Folytatódik a szállodaépítés az osztrák—magyar hitelmegállapo­dások keretében. A kereskedelem és vendéglátóiparban további 10 eaer négyzetméteres alapterület­bővítésre lesz lehetőség a négy kiemelt üdülőterülen. Megfelelő anyagi támogatás mellett jobban szeretnénk támaszkodni a taná­csokra, hisz mindaz, amit emlí­tettem, a megyékben valósul meg. Január elsején a fizető vendég­látásban új besorolás és árrend­szer lépett életbe. Bevezetésében, a zavartalan átállásban sokat se­gíthetnek a tanácsok. Lényeges dolog ez, mert a teljes kereske­delmi szállás-befogadóképességünk több mint felét a fizetővendég­szolgálat teszi ki, 110 ezernél is több ággyal. Azt a kedvező struktúraválto­zást, ami bekövetkezett a nemzet­közi idegenforgalomban, tovább akarjuk erősíteni, feljeszteni. (A magyar állampolgárok kiutazási feltételei — valutaellátása — ha­sonlóan alakulnak az 1979. évi­hez. (Továbbra sem a külföldi turisták számának növelése a cél, hanem a nagyobb gazdasá­gi eredmények elérése. Ehhez azonban az kell, hogy az ellátási színvonal javításával megőrizzük versenyképességünket. Mindezt a tartalékok felszínre hozásával, jobb szervezéssel, rugalmas árpo­litikával, beleértve az elő- és utó­szezon! árkedvezményeket is. Az 1980. évi idegenforgalom eredménye elsősorban a tanácsok és egyéb érdekelt szervek gyakor­lati munkájától függ. A jó együtt­működés érdekében a magunk részéről továbbra is mindent megteszünk. H. A. KEVESEBB A HALÁLOS KÖZÚTI BALESET Fokozott szigor a szabálysértőkkel szemben 1979-ben — a folyamatosan duz­zadó közúti forgalom ellenére is — sikerült valamelyest gátat állí­tani a személyi sérüléssel járó bal­esetek szaporodásának; bár a vég­leges adatok még nem állnak ren­delkezésre, a már körvonalazható tendenciák kedvezőek. 1979 első tíz hónapjában például csak 3,3 százalékkal több személyi sérülés­sel járó baleset történt, mint 1978- ban. Az elmúlt évek átlagát fi­gyelemmel kísérve kitűnik: akad­tak ugyan esztendők, amikor ösz- szességében kevesebb balesetet re­gisztrálhattak, mint korábban, de ezen belül minden évben ijesztő mértékben emelkedett a halálos tragédiák száma. Ezért értékelik nagyra a szakemberek — mint Várhegyi Sándor rendőr őrnagy, az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács titkárságának munkatársa az 1979. évi közlekedésbiztonsági tapasztalatokról az MTI munka­társának adott nyilatkozatában el­mondotta —, hogy 1979 első tíz hónapjában jelentősen, 12 száza­lékkal kevesebb volt a halálos balesetek, s 12,3 százalékkal mér­séklődött azoknak a tragédiáknak a száma is, amelyek a baleset be­következte után jártak halállal. Bár az utolsó két hónap adatai még nem állnak rendelkezésre, el­mondhatjuk, hogy kevesebb súlyos balesethez vezetett az utakon a fi­gyelmetlen, a felelőtlen magatar­tás. Feltételezhető, hogy a balese­tek súlyosságának csökkenéséhez nagymértékben hozzájárult az augusztusban hatályba lépett se­bességkorlátozás. Bár ennek teljes hatását majd csak jövőre tudjuk felmérni, az máris elmondható, hogy a nem lakott területen tör­tént balesetek száma a harmadik negyedévben 7 százalékkal csök­kent, míg az első félévben 8 szá­zalékkal nőtt. Egy másik adat: az első félévben 14 százalékkal több volt a járművek összeütközéséből származó baleset, a harmadik ne­gyedévben pedig 9 százalékkal ke­vesebb, mint 1978 ugyanezen idő­szakában. — Az OKBT már jó előre kidol­gozta elképzeléseit az 1980-as esz­tendőre. Ha egy szóban lehet ösz- szefoglalni az év közlekedésbizton­sági irányelvét, ez a „lassítás”. Az SKBT a propaganda-eszközök ösz- szehangoltabb, hatékonyabb fel- használásával kívánja tovább tu­datosítani a gyalogosokkal, a gép- járművezetőkkel, a közlekedés. minden résztvevőjével a biztonsá­gos közlekedés módszereit, lehető­ségeit Elsősorban a sebességhatá­rok betartására, a sebesség helyes megválasztására, s a defenzív ve­zetési magatartási formákra sze­retnénk figyelmet felhívni. Tovább kívánjuk tudatosítani a látás és a láthatóság fontosságát, s nem utolsósorban minden közlekedőt szeretnénk megnyerni annak ér­dekében, hogy minél kevesebb gyermek váljék a közlekedés áldo­zatává. — Várható, hogy 1980-ban a rendőri szervek erélyesebben lép­nek fel a közlekedés szabályait megszegőkkel szemben. A cél az, hogy a rendőri intézkedések azo­kat sújtsák, akik fittyet hánynak a legalapvetőbb előírásoknak is, és ezzel veszélyes helyzetbe sodorják a közlekedés többi résztvevőjét. Ez azt is jelenti, hogy differenciáltab­ban, fokozottabban büntessék meg azokat, akik durva szabálysértést követnek el. Tervezzük, hogy a balesetek csökkentése, a forgalom biztonságosabbá tétele érdekében szinte folyamatossá tesszük a for­galomellenőrzési akciókat. (MTI) Falugyűlés Kunszentmiklóson — Falugyűlés ez valójában? — kérdezte Horváth Antal, a kecs­keméti járási pártbizottság titká­ra attól a mintegy háromszáz kun- szentmiklósitól, akik a népfront­bizottság hívására 'megjelentek a József Attila Művelődési Ház nagytermében. S a járási titkárnak elég volt meghallgatnia a beszámolót, a hozzászólásokat, elég volt végig­tekintenie a kipirult arcokon, hogy immár meg is adja saját kérdésére a választ: — Nem, ez több annál! És akik ott ültünk, azt hiszem valamennyien igazat adtunk neki ebben. Mert igaz ugyan, hogy kissé késve kezdődött meg a dél­után ötre hirdetett tanácskozás, az is tény, hogy „döcögve” in­dultak neki a hozzászólások Bog­nár László tanácselnök beszámo­lója után, ám azt sem tagadhatja senki, 'hogy később aztán úgy „belemelegedtek” a felszólalók, hogy régen véget ért az esti me­se a televízióban, mire a kun- szentmiklósi anyukák és apukák hazatértek a gyűlés után család­jukhoz. □ □ □ Horváth László népfrontelnök azzal adta át a szót Bognár Lászlónak, hogy — úgymond — ez az első alkalom, amikor Kun- szentmiklós új tanácselnöke ilyen széles fórumon találkozik a nagy­község lakóival. Ám az augusztusban megvá­lasztott községi vezető arcán nyoma sem volt valamiféle meg- idletődöttségnek. Néhány bevezető mondat után késedelem nélkül rátért a hallgatóság érdeklődésére leginkább számot tartó megoldott, vagy még hátralevő feladatok ismertetésére. — Legfontosabb teendőnk 1979- ben az első ütemben felépülő harminchárom célcsoportos lakás átadása volt — mondotta. — Örömmel jelenthetem a falugyű­lésnek, hogy ez megtörtént, és elkészült újabb 24 OTP-lakás is, amelyet a közeljövőben birtokuk­ba vehetnek a lakók. Méltán mondta erre később a járási pártbizottság titkára: nagy­szerű eredmény! De további sikerekről is tudó­sított a tanácselnök beszámolója. Megtudtuk, hogy befejezést nyert a Villamos Berendezés és Készü­lék Művek beruházásaként a községet átlós irányiban átszelő szennyvíz-gerincvezeték kiépítése, továbbá bővült ezzel kapcsolato­san a szennyvíztisztítómű, és a csatorna lefektetése után aszfalt- szőnyeg burkolatot kapott a Dam­janich utca. S talán még ennél is szebben hangzott Bognár László tanácselnök következő mondata: — Kunszentmiklóson ma min­den napközis óvodai igényt ki tudunk elégíteni. □ □ □ Mindez természetesen csak sze­melvény a beszámolóból, amely még nagyon sok eredményről és gondról tett említést. De talán nem is ezek felsorolása a fontos, hanem inkább az, hogyan fogad­ta az elhangzottakat a nagyköz­ség lakossága? Mint már említettem — talán a részletes, elemző beszámoló utáni átmeneti „témahi'ány” tet­te —, néhány percet várni kellett az első, s néhány további felszó­lalóra. Azonban egy-két kisebb gond — ami az érintetteknek nem is olyan kicsi! — felemlíté­se után, gyors egymásutánban több olyan hozzászólás hangzott el, amelyek mindegyike szemléle­tesen bizonyította: Kunszentmik­lóson megindult egy dinamikus fejlődési folyamat, amely egyre inkább együttjár annak felisme­résével, hogy nem elég a jobb életkörülményeket, a városiasabb környezetet vágyni, az csupán kö­zös munkával, széles lakossági összefogással érhető el. Selyem Zsigmond országgyűlé­si képviselő ezt így fogalmazta meg: — A jövőben az eddiginél is nagyobb jelentőséggel bír majd a társadalmi munka, az összefogás. Szűkösebb anyagi lehetőségeink mellett csak így léphetünk előre, nem is szólva arról, hogy az állami költségvetés is azokat a településeket fogja elsősorban tá­mogatni, ahol a lakosság is részt vállal a terhekből, a feladatok­ból. Ezért nagyon fontos, hogy mindenki áldozzon — erejéhez mérten — a közösség érdekében. A felszólalók sorában ott volt Mózes Ernő, a. nagyközségi párt- bizottság néhány hete megválasz­tott titkára is, aki arról számolt be, hogy a XII. pártkongresszus tiszteletére indított munkaver­senyhez sorra csatlakoznak a kunszentmiklósi szocialista bri­gádok is. — Az itt elhangzottakon túl is nagyon sok feladat vár még reánk — hangsúlyozta Mózes Er­nő. — De ha csak annyit mon­dok, hogy üzemeink, intézménye­ink, és brigádjaink már eddig 1,5 millió forint értékű társadal­mi munkát vállaltak az elkövet­kező évre, úgy hiszem, minden okunk megvan bizni abban, hogy sikerrel birkózunk majd meg a tennivalókkal. S a községi párttitkár után szót kérő Galambos Sándor iskolaigaz-, gató ismét csak arról beszélt, hogy mi mindent tehetnek az ál­lampolgárok annak érdekében, hogy lakóhelyük egyre inkább megfeleljen a várossá fejlődés kí­vánalmainak. — Az általános iskola ezerszáz­harminchat tanulója, úttörőcsa­pata és nevelőtestülete már fel­tette magának a kérdést: mit tehetnénk mi a nagyközségért? És magunk is meglepődtünk, hogy mennyi mindent. Íme né­hány példa: tisztán tartjuk is­koláinkat és azok környékét, ta­karékoskodunk az energiával, fo­kozzuk a papír és rongygyűjtést, segítjük az öregek napközi ott­honát ... A pedagógusok ezen fe­lül 2 napi fizetésüket ajánlották fel a bükkszéki ifjúsági tábor fel­építéséhez. Hadd idézzem ismét Horváth Antal járási párttitkárt, aki a következőket mondotta: — Nagyszerű az az összefogás, ami az elmúlt években Kunszent­miklóson megvalósult. Ha pedig már az úttörők is erről beszél­getnek, erről vitatkoznak, az na­gyon jó dolog. □ □ □ Ismerősök, barátok között jár­va, kelve, velük beszélgetve meg­győződtem: Kunszentmiklós falu­gyűlésén nemcsak az ott megje­lent háromszáz ember tanácsko­zott, hanem sokkal többen! Előbb, vagy utóbb mindig a nagyközség fejlődésére terelődik a szó. Kun- szentmiklós népét is foglalkoztat­ja a jövő. Sitkéi Béla Az Interkozmosz távlatai Tíz éve bocsátották fel az In- terkozmosz-programban részt vevő országok a közös erővel kifejlesz­tett, első Interkozmosz-típusú 'mű­holdjukat. A program keretében megvalósult négy nemzetközi piló­tás űrrepülés, pályára állítottak 19 Interkozmosz-műholdat, felbocsá­tottak nyolc Vertikal geofizikai ra­kétát, végrehajtottak egy sor más földi kísérletet. % — Az Interkozmosz-program három szakaszra tagozódik. Az el­sőben egyes kísérleteket hajtottak végre, kölcsönösen megismerték a résztvevők tudományos érdeklődé­sét, műszaki lehetőségeit a kutató- berendezések megalkotásában. A második szakaszban hosszú távú részletes tudományos program ki­dolgozása, szputnyikok kifejleszté­se és pályára állítása állt a közép­pontban. Kezdetben az Interkoz- mosz-sorozat műholdjai viszony­lag egyszerű berendezések voltak, de 1976-tól kezdve már automata, univerzális űrállomásokat is pá­lyára állítottak. Ezeken három- négyszer több tudományos beren­dezést helyeztek el — mintegy há­romszor hosszabb aktív működési idővel —, mint az első generáció­hoz tartozó szputnyikokon. Végül az Interkozmosz-program harmadik szakasza nemzetközi személyzettel végrehajtott űrrepü­lések előkészítése és lebonyolítá­sa. A szovjet űrrepülőkkel cseh­szlovák, lengyel, NDK-beli, bolgár kutatók jártak a világűrben. A Csillagvárosban kiképzésen vesz­nek részt magyar, vietnami, kubai, mongol, román űrhajósjelöltek. Űrrepülésükre a tervek szerint 1983-ig kerül sor. Mi szerepel az Interkozmosz ku­tatási programjában? A. kozmikus fizika, meteorológia, hírközlés, bio­lógia és orvostudomány, majd a kozmikus természettudomány leg­időszerűbb kérdései. Kezdetben az volt a cél, hogy minél több információt szerezzünk be, ezért az első szputnyikokon a jelenségek széles körének kutatá­sára szolgáló műszereket helyez-* tek el. A továbbiakban kiderült, hogy szakosított laboratóriumokra van szükség a felső légkör, a Nap, a természeti kincsek alaposabb vizsgálata céljából. Az Interkozmosz-program kere­tében gazdag eredményeket hozott például a Föld sugárzási övezetei­nek részletes vizsgálata. Az Interkozmosz-program kere­tében öt mesterséges holdat állí­tottak pályára a Nap tanulmányo­zása céljából. Segítségükkel meg­tanultuk a radiációs helyzet elő­rejelzését A program résztvevői bekapcsolódnak a Nap-aktivitás nemzetközi évének kutatási prog­ramjába. Az Interkozmosz-program orvo­si-biológiai kutatásainak fő tárgya a radiáció és a súlytalanság. Eddig már három szputnyikot bocsátot­tak fel ezek vizsgálatára. A szo­cialista országok, valamint az Egyesült Államok és Franciaor­szág szakemberei vettek részt e programban. Az ember űrrepülése hatalmas lökést adott a természettudomány és a kozmikus technológia fejlődé­sének. — A nemzetközi űrrepülések so­rán végzett technológiai kísérletek megmutatták, hogy az egyes anya­gok tulajdonságai a súlytalanság állapotában javíthatók. Az űrállo­máson előállított kristályok töké­letesebbek a földi ellenőrző min­táknál, sőt egyes esetekben sike­rült csaknem tökéletes kristályo­kat előállítani. A súlytalanság fi­zikájában még nagyon sok tisztá­zatlan kérdés van, ezért a jövőben fokozzák ezeket a kutatásokat Az Interkozmosz-program kere­tében végrehajtott nemzetközi űr­repülések sikere felkeltette egy sor más ország, köztük Franciaor­szág érdeklődését. A szovjet javas­lat nyomán —, hogy francia űr­hajós vegyen részt az egyik űrre­pülésben — a két ország szakem­berei hozzáláttak e repülés prog­ramjának megtárgyalásához. M. Cs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom