Petőfi Népe, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-05 / 3. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXV. évi. 3. szám A»: 1,20 Ft 1980. január 5. szombat Fogadás a Kubai Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Jósé Antonio Tabares Del Real, a Kubai Köztársaság budapesti nagykövete hazája nemzeti ünnepe alkalmából pénteken fogadást adott a margitszigeti Nagyszállóban. A fogadáson megjelent Huszár István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, miniszterelnök-helyettes, Borbély Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Katona Imre, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára, Polinszky Károly oktatási miniszter, Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter, Soltész István kohó- és gépipari miniszter, Rácz Pál külügyi államtitkár, Varga István, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetője, valamint politikai, társadalmi, kulturális és gazdasági életünk számos jeles képviselője. Ott volt a budapesti diplomáciai képviseletek sok vezetője és tagja. (MTI) A BIZTONSÁGOSABB MUNKAVÉGZÉSÉRT Legyen társadalmi ügy a testi épség védelme Fekete esztendőt hagytunk magunk mögött, a halálos végű munkahelyi baleseteket tekintve. Bács-Kiskun megyében az elmúlt évben húszán lelték halálukat gépeknél, munka- padoknál, vagy a földeken, kenyérkereső foglalkozásuk végzése közben. Húsz ember, aki megszegte a biztonságos munkavégzés szabályait, életével fizetett könnyelműségéért, vagy esetleg mások hanyagságáért. Közülük aránylag sokat, hetet az alkohol, a munkahelyi italozás juttatott a szomorú sorsra. Az üzemi balesetveszély elhárítását, a dolgozók biztonságos munkavégzése feltételeinek következetesebb megtartását az új esztendőben is legfőbb feladatának tartja a Szak- szervezetek Bács-Kiskun megyei Tanácsának munkavédelmi osztálya, amelynek terveiről Gergely Imre osztályvezető nyilatkozott lapunknak. — Az eddiginél szélesebb körű társadalmi összefogást szervezünk azért, hogy elmaradjanak — de legalábbis csökkenjenek — a tragikus esetek — mondta elöljárójában az osztályvezető. — Azt akarjuk, hogy mind inkább társadalmi üggyé váljék a munkahelyeken is az élet és a testi épség védelme. Ebből a célból már korábban létrehoztuk azt a — megyénk több mint háromszáz szakszervezeti bizottságának tagjai közül való — ellenőrző kollektívát, amely a társadalmi munkavédelmi felügyelőket foglalja magában. Rajtuk kívül ott található még a munkahelyeken az a tízezer munkavédelmi őr, akiket a dolgozók közül választottak, és akiknek újraválasztása, illetve részbeni cseréje rátermett emberekkel —, akárcsak az üzemi bizottságok mellett ténykedő felügyelők esetében — az idei, nyár eleji választások alkalmával történik meg. A társadalmi munkavédelmi aktívahálózat frissítése igen fontos feladatunk, hiszen a MEZŐGÉP Vállalatnál és a Volánnál —, hogy többet ne említsek — három és fél ezren, illetve háromezer-háromszázán dolgoznak, s csupán a közlekedési vállalatnál százhúsz munkavédelmi őrrel tartunk kapcsolatot. Tervezzük, hogy az ^ifjúságot még jobban megnyerjük a biztonságos munkavégzés ügyének. Az SZMT a Bács-Kiskun megyei KISZ Bizottsággal közösen rövidesen felhívással fordul a KlSZ-fiatalok- hoz, vállaljanak társadalmi munkát a szakszervezeti munkavédelmi aktíváhálózatban az üzemi balesetek megelőzéséért. A kezdeményezésre alapot adott az a sajnálatos tény is, hogy az üzemi balestet szenvedett dolgozóknak 40 százaléka 30 évesnél fiatalabb, bár ez az arány egy-egy foglalkozási ágban — mint például a közlekedésben és az építőiparban .— még ennél is nagyobb. Az élet és a testi épség védelme mellett másik fontos feladatunk az üzemen belüli környezetvédelem. Tapasztalataink azt mutatják, sok a tennivaló a gyárkapun belüli szennyezés mérsékléséért, a hulladékoknak a lehetőség szerinti további felhasználásáért, s a tisztaság és a rend megteremtéséért. Ezért a SZOT a környezetvédelmi akció keretében meghirdette a „Rendet, tisztaságot a munkahelyeken május elsejére”-mozgalmat. amelyet majd Bács-Kiskun megyében is az V. hónapban fogunk értékelni. Erre az akciónkra mintegy kétszáz megyei munkahely dolgozóinak a jelentkezését várjuk — fejezte be tájékoztatóját Gergely Imre osztályvezető. K—1 17a1 f» 4-4-A 1 r EMLÉKEZÉS A TUDÓSRA r eiaVallaK m közéleti férfira -gr““ Mészöly Gyula szobrát Dr. Mészöly Gyula Kossuth- díjas tudósra, a Magyar Tudományos Akadémia tagjára, a magyar zöldségkutatás kiemelkedő egyéniségére emlékeztek tegnap Kecskeméten, a Zöldségtermesztési Kutató Intézetben. A születésének közelgő 70. évfordulója alkalmából rendezett emlékünnepségen felavatták mellszobrát az intézet kertjében. Az eseményen részt vett dr. Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, dr. Somos András akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia al- elnöke, Horváth István, az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottságának első titkára, dr. Gaj- dócsi István, a megyei tanács elnöke, s ott voltak Kecskemét város és járás párt- és tanácsszerveinek, s a megyei népfrontbizottságnak a vezetői, a társintézetek képviselői, az intézet dolgozói. Dr. Balázs Sándor, a Zöldségtermesztési Kutató Intézet igazgatója köszöntötte az emlékünnepség résztvevőit, majd dr. Somos András mondott .szoboravató beszédet: — A Magyar Tudományos Akadémia és a Mezőgazdásági és •Élelmezésügyi Minisztérium nevében kívánjuk leróni tiszteletünket a szakmáját rajongásig szerető és azért lankadatlan szorgalommal tevékenykedő kutató, tudományszervező ás gazdag közéleti tevékenységet kifejtő tudós emléke előtt. Mészöly Gyula iskolai tanulmányainak befejezése után termesztő üzemi és kertészeti vállalati munkában vett részt. Jó oktatói és nevelői készségére korán felfigyeltek közvetlen felettesei, és kinevezték a Bajai Kertészeti Középiskolába oktatónak. Rövid idő múlva munkáját magasabb fokon, a kecskeméti Gazdasági Szaktanárképző Intézet tanáraként folytathatta. Szenvedélyesen kutatta az életfolyamatok tör- ■*- vényszerűségeinék érvényesülését a termesztett zöldségfajok fejlődésének alakulásában. Kecskeméten nagymúltú, magas színvonalú gyümölcs- és szőlőtermesztés folyt, a zöldségtermesztés ezekhez képest elmaradott volt. Ezért határozták el a város és az akkori Földművelésügyi Minisztérium Kertgazdasági Főosztályának a vezetői a zöldségtermesztés fejlesztésével foglalkozó kísérleti telep létrehozását. Így jött létre Kecskeméten — a város 1942. évi szeptemberi közgyűlésének határozata alapján — harminc hold területen a Kertészeti Növények Anya- és Szaporító Telepe. Vezetője, tanári működése mellett Mészöly Gyula lett. A háború utáni újrakezdésre az átmentett fajtagyűjtemény szaporítóanyagára alapozva kerülhetett sor. A Mészöly Gyula irányításával 1947-ben megkezdett paradicsom-fajtakísérletre a Földművelésügyi Minisztérium akkori vezetői felfigyeltek, s ettől kezdve nagyobb lehetőséget biztosítottak a környéken jelllemzö zöldségfajok termesztésének és nemesítésének tudományos tanulmányozásához. Mészöly Gyula tudorrtánypoliti- kai munkásságát elsősorban ’a Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományok Osztályának keretében fejtette ki. Az Akadémia 1973-ban tagjai közé választotta. Tagja volt a Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Minisztérium tudományos tanácsának és a Fajtaminősítő Tanács kertészeti bizottságának is. Egyik alapítója volt a Magyar Agrártudományi Egyesületnek, és elnöke a Kertészeti Társaságnak. Tevékenyen részt vett Bács-Kiskun megye és Kecskemét közéletében, egyebek között országgyűlési képviselőként is. Tudományos eredményeinek, társadalmi, tudománypolitikai tevékenységének elismerését fémjelzi a Kossuth-díj, a Munka Érdemrend arany fokozata és számos emlékérem. A Kertészeti Egyetem 'címzetes tanára, majd tiszteletbeli doktora volt. Megemlékezett a tudósról dr. Mező Mihály, Kecskemét város tanácsának elnöke, Horváth Ignác, a kecskeméti járási pártbizottság első titkára, majd méltatta munkásságát dr. Balázs Sándor is. A beszédek elhangzása után dr. Somos András leleplezte Mészöly Gyula mellszobrát, Pálfy Gusztáv szobrászművész alkotását. Ezt követően a Magyar Tudományos Akadémia, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium és a Bács-Kiskun megyei pártbizottság, valamint a kutatóintézet képviselői- koszorúkat helyeztek el a szobornál. Az ünnepség a tudós Üj-köztémetőben levő síremléké' nek megkoszorúzásával fejeződő ,t be. R. N. 0 Tisztelgés a tudós szobra elolt. (Tóth Sándor (elvételei) RUGALMASABB FEJLESZTÉS, A HELYI ADOTTSÁGOK HASZNOSÍTÁSA Űj beruházási szabályozórendszer a mezőgazdaságban A mezőgazdaságban az idén életbe lépett új beruházási szabályozórendszer a korábbinál jobban ösztönöz a helyi módszerek alkalmazására, a folyamatos fejlesztésre és a költségek csökkentésére. Az új létesítmények kialakításánál tágabb lehetőség nyílik a helyi szakemberek tapasztalatainak hasznosítására is. Mindez azonban nem csökkenti a központi tervezéssel és a beruházások lebonyolításával megbízott intézmény, az AGROBER munkájának rangját. Az intézet mérnökei folyamatosan átvizsgálják a típusterveket, esetenként, mindenekelőtt a költséges megoldásoknál, szelekcióra kerül sor, s a műszaki dokumentációk egy részét új tartalommal töltik meg. Ha a jelenleg rendelkezésre álló típustervek számát nem is növeli, mégis újabb lehetőséget ad a mezőgazdasági beruházóknak egy rendelkezés, amely módot ad a már egyszer felhasznált tervek ismételt alkalmazására. Az egyedi terveket — egyes tervező kollektívák, üzemi szakemberek alkotásait — viszonylag egyszerű ügyintézéssel, „rövid úton” lehet újból felhasználni, kiindulva abból: a dokumentációk ismételt szerepeltetését minden bizonnyal a gyakorlat messzemenően igazolta. Viszont továbbra is engedélyezési eljárást kell kérni akkor, ha az egyedi tervek alapján kialakítandó létesítmény teljesítménynormál valamilyen oknál fogva túllépik az előirányzottakat, amelyeket már korábban, a mezőgazdasági termelés teljesítőképességének ismeretében alakítottak,ki. A beruházások megalapozásánál „testre szabottabb” lehetőséget ad a technológiákkal kapcsolatos szemlélet és felfogás gazdagítása. Azzal, hogy az idén életbe lépett szabályozórendszer megszüntette az állattartó telepek kötelező tartástechnológiai irányelveit, tágabb lehetőségeket kapott a helyi kivitelezés, továbbá az olyan istállórendszerek megvalósítása, amelyek viszonylag egyszerűbb környezetet biztosítanak az állatállománynak, anélkül, hogy a hozamok csökkennének. Az állattartó telepek korábban rendelettel meghatározott kötelezően megvalósítandó létesítményeinek köre — ezekhez kötötték, például az állami beruházási támogatás engedélyezését — lényegesen szűkült.. Ez elősegíti, hogy az üzemek az alapvető termelő létesítmények megvalósítását követően, anyagi lehetőségeikhez iga- zódva esetleg hosszabb idő alatt teremtsék meg az üzemeltetés teljes körű feltételeit Ily módon lehetővé válik, hogy a legfontosabb létesítmények folyamatosan árut adjanak, miközben fokról fokra kiegészül a gazdálkodó egység. (MTI) Ebben az igencsak megélénkült politikai párbeszédben, egyaránt helyet kap a számvetés az eredményekről és az előretekintés elvégzendő dolgainkról. Mérleget készítünk és programot csinálunk, összevetjük mai helyzetünket tegnapi önmagunkkal, és mérlegeljük részvételi lehetőségeinket nagy, országos céljaink megvalósításában. E tevékenységünk folyamatában hol az elégedettség, a megnyugvás, hol pedig az elégedetlenség, a türelmetlenség különböző fokozatai jutnak kifejezésre. Ha a jelenlegi állapotokat a tegnapi önmagunkhoz, korábbi teljesítményeinkhez viszonyítjuk, kevés kivétellel jelentős eredményekről adhatunk számot. Jóleső érzéssel nyugtázhatjuk szorgalmunkat, fáradozásainkat. Az ilyenfajta összehasonlításnak is van létjogosultsága. A megtett úttól semmiképpen sem lehet elvonatkoztatni mai állapotunkat. Ezért ezt az összehasonlítást is el kell végeznünk, s kellő módon kell értékelnünk. A mai és a korábbi állapotnak ez az összevetése azonban nem szo- , rithatja háttérbe azt a fajta összehasonlítást, ami a saját tevékenységünk és a leghaladóbb, az élenjáró, ha úgy tetszik a világszínvonal között van. Ezt a szembesítést semmiképpen sem kerülhetjük meg, mert munkánk társadalmi értékítéletének alapvetően ez a meghatározója. Bármilyen nagyok is az előrehaladás mutatói, egy pillanatra sem homá- lyosíthatja el azt a másik típusú összehasonlítást. Ennek ma, a mi gazdaságunk viszonyai között döntő jelentősége van. A szembesítésnek ez utóbbi változatánál rendszerint már korántsem olyan kedvező a kép. A kétségtelenül meglevő élenjáró eredményeink mellett általánosabbak még a lemaradások, a behozni valók. Ennek sokféle oka lehet, döntően olyan objektív tényezők, amelyek egész történelmi fejlődésünkkel, sajátos természeti- földrajzi körülményeinkkel, gazdálkodásunknak általánosabb nemzetközi feltételeivel függnek össze. Minden bizonynyal sok rajtunk múló tényezőt is fel lehet sorolni. Amikor tevékenységünk politikai mérlegét készítjük, ettől sem tekinthetünk el. Kellő — a kettős összehasonlításban megméretett — önkritikával kell megítélnünk munkánk mai színvonalát, és ebben az összefüggésben vizsgálni reális' lehetőségeinket, meglevő és még feltárható erőforrásainkat, tartalékainkat. Lehet — sőt minden bizonynyal — az ily módon kialakult kép kevésbé rózsás színezetű, s több benne a sötétebb tónus, az azonban kétségtelen, hogy ez áll közelebb a valósághoz ez tárja fel munkánk, feladataink igazi távlatait. Legalapvetőbb érdekeink mindnyájunkat erre a megoldásra szorítanak. A magunk választotta út mindenképpen nagy erőfeszítéseket követel anyagiakban, szellemiekben egyaránt. R. I. A nemzetközi gyermekév eredményei Az óévben'befejeződött nemzetközi gyermekévet fontos rendezvények egész sorozata jellemezte, ami ezt az esztendőt a világszervezet egyik legsikeresebb évévé tette — jelentette ki újságírók előtt J. Grant, az UNICEF új ügyvezető igazgatója az ENSZ székhelyén. E rendezvénysorozat keretében számos állam folytatott együttműködést egymással, ezzel együtt azonban még sok a tennivaló, hogy véglegesen és teljesen megoldják a gyermekek helyzetével kapcsolatos legégetőbb problémákat. „A nemzetközi gyermekév befejeződött, azonban a gyermekek helyzetének javításáért vívott harc folytatódik.” Hivatalos adatok szerint a világon jelenleg 500 millió gyermek nyomorban él, 200 millió mindennap éhezik és 100 millió soha nem vett kézbe tankönyvet. A hosszú éveken át folytatott gyarmatosító és neokolonialista kizsákmányolás eredményeképpen a legtöbb nehéz sorsú gyermek a fejlődő országokban él. A befejeződött nemzetközi gyermekév egyik legfontosabb eredményeként értékelik annak a vitathatatlan ténynek a idegerősítését, hogy a gyermekek helyzetének javítása nem oldható meg a jelen olyan kulcsfontosságú problémáitól elszakítva, mint a nemzetközi béke és biztonság szavatolása, a háború veszélyének felszámolása. (TASZSZ) A mostani téli hónapokat szokatlanul élénk politikai élet jellemzi. A párt. XII. kongresszusára készülve beszámoló taggyűlések vitatják a politikai élet helyi tapasztalatait. Megjelentek a Központi Bi- zottság kongresszusi irányelvei, amelyeket minden bizonynyal az egész párttagság gondosan fog tanulmányozni és vitatni a januári taggyűléseken, majd a pártértekezleteken. Ezzel egyidőben választják meg a pártszervezetek ve-, zetőségeit, a pártbizottságok tagjait. A kongresszusi felkészülés pezsgő politikai élete magával ragadja a szélesebb közvéleményt is. Ez kifejezésre jut a munkaverseny-mozga- lomban részt vevők tömegakcióiban, és nem utolsó sorban az irányelvek tanulmányozásában, az azokkal kapcsolatos véleménynyilvánításban, javaslatokban stb. A pártonkivüliek nagy figyelemmel és érdeklődéssel kísérik a párttisztségviselők újraválasztását; jól tudják, számukra'sem közömbös, hogy az elkövetkező évek nem köny- nyü feladatainak megoldásánál személy szerint is kik állnak majd a pártszervezetek élén. Ha mindehhez hozzávesszük az év eleji terv- és feladatmegbeszéléseket, amelyeknek sok szempontból új, megváltozott körülményekkel és feltételekkel kell számolniuk, még teljesebb a kép folyó politikai életünkről.
