Petőfi Népe, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-25 / 20. szám

1980. január 25. PETŐFI NEPE •

J

Einstein utódai

MINDEN TISZTELETEM a matematikusoké, a mérnököké, a tervezőké és általában a műszaki tudományokat művelő embereké. Ennek a tiszteletnek nagyon egyszerű magyarázata, hogy magam soha nem vonzódtam az efféle tudományokhoz, érteni is álig értettem a képleteket, s bizony nem egyszer verejtékezve álltam a középiskolai tábla előtt egy-egy szöveges példával „megverve”. Annak idején ezt úgy fejezték ki a szülők, hogy nincs a gyereknek huzalma a számtanhoz. Bizony nekem nem volt, s ma is hiányzik ez az adottság belőlem. Vigasztaló, hogy ezzel nem vagyok egyedül, de még vigasztalóbb, hogy vannak, akiknek igen nagy a huzalmuk eziránt a — mondanom sem kell — nélkülözhetetlen tudomány iránt. A műszaki emberek bizonyára azokat iisztelik, akik pillanatok alatt megfejtenek egy verset, eligazodnak az irodalomban, zenében, képzőművészetben — vagyis humán érdeklődésűek.

MINDEZ A NAPOKBAN ötlött fel bennem, s azonnal be is vallom: tudom, nem új a gondolat. Évek óta figyelem — egyre növekvő csodálattal — ötödikes fiam és harmadikos lányom matematikai házi feladatait, s nem egyszer "titokban belenéztem könyveikbe. Mert van azért nosztalgia a matematika iránt. Jó lenne érteni, átlátni a képleteket, halmazokat. A napokban azonban meglepetés ért. Olyan házi feladatot kaptak a harmadikosok, amelyet az iskolában a tanárnő sem tudott megoldani, s becsületére legyen mondva ezt be is vallotta —, ha nem is a gyerekek előtt; Magam reménytelennek ítéltem a helyzetet, s ha rám van bízva soha az életben nem jövök rá a tizénkét-tizenöt szám között feltétlenül megtalálható logika első láncszemére sem. Első pillanatban felháborodtam, amiért ilyen nehéz, „megoldhatatlan” feladatok elé állítják a pólyából éppen, hogy kikerült gyerekeket. A felháborodás azonban lassan eloszlott, amikor a gyerekek elkezdték magyarázni, hogy miért „egyszerű” az egész. Az igazság kedvéért hozzá kell ehhez tenni, hogy nem a gyerekek jöttek rá a logikára, de miután rávezette őket az anyjuk, már tudták követni, míg én — noha bólogattam, hogy igen, valóban egyszerű — csak álltam a kicsi asztal fölött, átnézve a gyerekek vállán, már-már elke- seredvejio§Bv 00ö£

^Mondom azonban, hogy a Keserűség, a kezdeti felháborodás hamar eloszlott. Valahogy így kell a nebulókkal megszerettetni a felsőbb matézist, s nem úgy, ahogyan velünk bifláztatták az egyszeregyet. Mert íme, az emberi elme képes és hajlandó befogadni, megérteni mindazt, ami érthető, ami befogadható, csupán az szükséges, hogy erre azok jöjjenek rá, akikre a gyerekek nevelésének, az emberfők kiművelésének megtisztelő feladatát hízták. Őket bizonyára nem fojtogatja majd a nosztalgia, nem állnak meglepett képpel a boltos előtt, aki tizenhárom-és fél deka szaláminak az árát azonnal mondja, s te, aki alig jutottál túl az egyszeregyen, hazaérve sem tudod ellenőrizni, helyesen számolt-e a tisztes eladó? Nem állnak meglepetten akkor sem, ha majd egyszer azt hallják, olvassák, hogy valamely űrhajó ilyen és ilyen pályán haladva, ilyen szöget bezárva

ide és ide jutott. Mert tudni fogják, hogy mindaz ami nekünk ért- hetetlenség, az nekik felfogott, megértett információ.

MÁR' MOST SEM okoz gondot ezeknek a kilenc-tizenegy éves gyerekeknek az, ha ki kell számítani egy összegnek bizonyos, nem kerek százalékát. Fejből és azonnal mondják az eredményt. Benne vannak a számok Világában. Éppen ezért „kívülről” tudják egy sor ország fővárosának, s magának az országnak is a lakosságát, a.z ott élő emberek számát. Tudják, pontosan tudják, hogy hány kilométer hosszú az Ob, a Jenyiszej, a Zambézi, vagy az Orinoco, a Mississippi. Megmaradnak a fejükben a számok. Este például úgy teszik le a könyvet, hogy nem szükséges könyvjelzőt használniuk, mert tudják, hányadik oldalnál tartanak.

A számok azonban nem szorítják ki fejükből például a János vitézt, a Füstbe ment terv olyan sorát, mint a „midőn, mely bölcsőm ringatá .. Nem szorítja ki belőlük a romantikát, az indián történetek szomját, a dzsungelek világa iránti vonzódást, az Egri csillagok, A törökverő, A kétéltű ember, a Winnetou, A rejtelmes sziget, a Kétévi vakáció, a Timur és csapata című könyveket. Beleillik ebbe az egyre összébb szoruló grundokon űzött foci, a sárkány- eresztés, a szánkózás, a korcsolya, az úszás és minden egyéb, amely az élethez, a gyerekvilághoz, az örömhöz hozzátartozik.

EINSTEIN UTÓDAI! írtam a címben. Természetesen nem úgy gondoltam, hogy mindegyikük a nagy Einstein nyomdokain fog haladni, s netán utoléri, vagy csak meg is közelíti az emberiség egyik legnagyobb lángelméjét. Csupán azért címeztem így ezt a kis írást, mert a minap a következőket olvastam a nagy matematikusnak 67 éves korában — 1946-ban — írott önéletrajzában:

„Tizenkétéves koromban-... elolvastam egy könyvecskét a sík euklideszi geometriájáról, amely az iskolaév elején került a kezembe. Ebben olyan állítások voltak, például, hogy a háromszög három magasságvonala egy pontban metszi egymást, amelyeket... olyan biztonsággal lehetett bebizonyítani, hogy a kétely kizártnak látszott ... a Pitagorasz-tételt az egyik -nagybácsim még • azelőtt-kö“ zölte Velem, mielőtt a szent geo- metriákötlyvecSske a kezembe : került volna...”

AZÉRT IDÉZTEM ezt a néhány sort Einstein önéletrajzából, hogy lássuk: nem mindegy, hogy milyen körülmények között él, tanul, növekszik a gyerek —- mégha tizednyi tehetséggel sincs megáldva, mint Einstein. Mert neki például kezébe kerülhetett a könyvecske, amely után nyilván érdeklődött. Neki volt olyan "nagybácsija, aki közölte vele a Pitagorasz-tételt stb.

Ügy gondolom, hogy a mostani általános iskolások már egészen másként állnak majdani gyerekük mögött az íróasztalnál, leckekészítés közben, másként látják, értik a halmazokat, képleteket és egyéb feladványokat, mint mi, akik még az egyszeregy bűvöletében és korlátái között ismerkedtünk a számok világával.

G. S.

Rendezői töprengés és remény a főpróbák előtt

Előzetes a Magyar menyasszonyról

• Jelkép az esernyő, jó alkalom egy kis vidámságra.

(Mihályi Győző, Illés István, Andresz Kati.)

• Családi idill, talán nálunk, talán a nagyvilágban.

Bízom Gyurkovics Tibor Magyar menyasszonyában, Illés István és a közreműködő színészek alapos felkészülésében. Bízom, ezért szakítok honi sajtónkban kialakult szokással. Tehát mellőzöm a próbák kezdetekor szokásos hozsánnát, az ilyen még nem volt, a mindenki boldog lesz, a színészek mennybe mennek sejtetéseket. Szükségtelen, általában fölösleges, a közelgő ősbemutatóhoz illetlen a felhőtlen optimizmus.

Kerek perec kimondom, hogy az olvasópróbát követő második héten a rendező keveselte a gyurko- vicsizmust. A színészek meg-meg- feledkeztek sajátos párbeszéd- technikájáról, bedőltek a látszatnak azt gondolván, hogy a poénokat épp úgy el kell csattintani mint a szokvány komédiákban. Más technikát kívánnak a szerző játékos évődései; ezeket úgy kell tolmácsolniok a művészeknek, hogy a néző kimondatlan, „rájátszás”, komolykodás nélkül ráeszméljen a kispolgári beidegzettsé- gek ártalmaira. Csak ilyen fapofás szenvtelenség bontakoztathatja ki a frázisok, az álságok és a valóság tragikomikus ellentmondásait, fogadtathatja el a sokszor képtelennek látszó logikai bakugrásokat.

A bemutató előtt tíz nappal már úgy érzi Illés István: menni fog. Értik a többiek is, hogy miről van szó.

— Gyurkovicsra erősen hatott az abszurd, sőt, áttételesen Csehov is. Hiszen már az orosz doktor bontogatta a hagyományos dramaturgia szigorú-szoros ok-oksági összefüggéseit. Szakonyi, Csurka és a Magyar menyasszony szerzője az élet, a gyakorta szinte kiszámíthatatlannak érzett élet iránti hűséget fontosabbnak tartja mint föl- tétlen ragaszkodást az évszázadok érlelte formákhoz. Az indokolatlan, vagy annak vélt cselekvésektől tanulságos, mulatságos, szomorú, mindig más az élet. Az a dolgunk, hogy a látszólagos rendetlenségben felmutassuk a rendet.

. Sztorija is van természetesen Gyurkovics kétrészes történelmi freskójának. Egy fiatal pár szeretne összeházasodni, szeretne beilleszkedni .a kisebb és nagyobb közösségbe. Az író azt vizsgálja, hogy az őket körülvevők mennyire segítik vagy nehezítik helykeresésüket.

A második rész Argentínában játszódik. Mindegy hogy hol; másutt, ez a lényeg. Kispolgár honfitársaink egy idegen, közegben is létrehozzák sajátos kispolgári tenyészetüket. Miközben a modern létezés — vegetálás — módszereit, lehetőségeit fürkészik, kóstolgatják, az is kiderül, hogy hit, elkötelezettség nélkül elsorvad a világ.

Mi szívesen kritizáljuk a kiskirályokat, hálás téma, csak nem segíti eléggé a fonákságok megszüntetését. Az adja ki a tízmillió magyart körülvevő társadalmi közeget, hogy ez a tízmillió hogyan él, gondolkodik, viselkedik, dolgozik. A meglevő társadalmívisszásságö/-" kát —. ha úgy tetszik —,"im hozzuk létre, mi is.

Politizáló és viccgyártó nemzet, de a viccek zöme nem az egyénre utal, nem visszacsatoló, a közgond nem bomlik le az egyénekre. Kívülállóként semmin sem javíthatunk, ha meglátjuk a szálkát a közélet szemében, lássuk meg a gerendát a sajátunkban is.

Erre törekszünk, ezért írta meg Gyurkovics is azt a- történelmi freskót, melynek teljes befogadása, értékeinék maradéktalan fel- tárulása a nézőtől is bizonyos színházi beidegződések elfelejtését kívánja.

Elképzelhető, hogy mindenki azt hiszi: a szomszédjáról szól a mese. Annyi baj legyen; akkor is megmosolyogja a kispolgáriság, a magyar kispolgáriság gügyeségeit.

Ezt szeretnénk.

H. N.

TÚLlRÁS, PONGYOLASÁG, KÉPZAVAR

Nyelvi bukfencek •

Ügy látszik, a magyar nyelv ápolásának, szépítésének, gazdagításának az ügye ezentúl már mindig napirenden lesz.

Jó érzéssel és bosszankodva olvasunk cikkeket, hallgatunk nyilatkozatokat e napjainkban ugyancsak előtérbe került kérdésről. A magunk részéről, régebbi szokásunkhoz híven, ezúttal ismételten csokorba szedtünk néhány nyelvi vadhajtást.

Rádióban, televízióban és különféle előadások, tanácskozások alkalmával gyakran hall az ember olyan mondatot, megfogalmazást, melyre á túlírás, a bonyolítás a jellemző. „Ez a műsorunk azt a célt szolgálta ...” — kezdi mondatát az iskolatelevízió egyik riportere. Mire mi felkapjuk a fejünket: nem lett volna egyszerűbb, hogy „E műsorunk...”? „X elvtárs pártmegbízatással nem rendelkezik" — jelenti ki taggyűlésen az elnök. Mire mi magunkban megjegyezzük: nincs pártmegbízatása az illetőnek. A Magyar Rádió egyik műsorának riportalanya eképpen dicsekszik: „A javítási lehetőség bevezetésre került.” Nem lett volna egyszerűbb igy: Megteremtettük a javításhoz szükséges feltételeket? Ha már itt tartunk, még egy-kót példa a „kerül” szó felesleges alkalmazására: Ez a műsor „másodszor kerül adásra” — mondja a népszerű rádióriporter. „Elintézésre került a panasz”, hallgatjuk az egyik minapi reggeli rádióriportban. S hogy a sort egy egészen elrettentő mondattál zárjuk „Lengyel relációból nem érkezett .javaslat” — jelenti ki határozottan az egyik gyárigazgatónk a rádióban.

□ n □

A pongyolaság és a képzavar szintén gyakori az élőbeszédben éppen úgy, mint az írásos anyagokban. Íme a példák ezekre is:

„Sajnos, nem értünk el érdemi i'áltozást" — panaszkodik az egyik előadó a tanácskozáson. Ahelyett, hogy azt mondta volna: nem következett be érdemi változás. „Csökkentek a cipőknél a reklamációk” — sóhajt fel a rádióban a riportalany. Nem lett volna egyszerűbb, ha azt mondja1 kevesebb immár a reklamáló? Ugyancsak a Magyar Rádióban, az egyik zenei műsorban hallhattuk ezt a képzavarral „gazdagított” mondatot: „Ez példája volt a rendezőség fáradságát nem kímélő munkájának”. Íme még néhány elrettentő példa, a fentiekhez hasonló. „Kötelesek vagyunk az ideológiai vonatkozásokat is latra tenni” — hangoztatja az egyik közéleti férfiú. „Nagy változás zajlott le" — örvendezik az egyik rádióműsor szereplője. Nem ■ lett volna jobb, hogy bekövetkezett a változás? S egy másik hasonló: „Tegnap földrengés történt” itt és itt, hallgatjuk a rádió hírei között. Hm, történik a földrengés? Ezt eddig nem is tudtuk.

□ □ □

Gyakran meglehetősen zavaros, összekuszált mondatokat találunk az egyes Írásokban, és hallunk a különféle rádió- és tévéműsorokban. Ezekre is álljon itt néhány példa. Az egyik tudományos témákkal foglalkozó előadó ezt mondta nagy nyilvánosság előtt: „Az elhangzottakhoz több tendenciát nem tudok hozzátenni.” Szegény... A Magyar Televízió népszerű riportere így tájékoztat bennünket egy tanácskozásról: Úgymond, erről és erről „cseréltek eszmét”. Gondolom azt értette ez alatt, hogy eszmecserét folytattak az illetők. Ha már a tévénél tartunk említsünk meg meccsközvetítésen elhangzott riporteri mondatot: „Itt áll a csere az oldalvonalon”. Ejnye, ejnye. Nem a cserejátékos állt ott esetleg az oldalvonalon?

V. M.

Művészeti

könyvkiadók

újdonságai

A Művészeti és Filmkiadó Vállalat kötetei méltán örvendenek jó hírnévnek a 'lengyel könyvpiacon. A legszebb lengyel kiadványok versenyében szerepelnek a kiadó gazdagon illusztrált képzőművészeti albumai, olcsó, de tetszetős film-, televízió- és színháztörténeti és fotóművészeti zsebkönyvei, reprodukciói.

Népszerűek a kiadó sorozatai ' köztük az „Üj művészet a népi Lengyelországban", „A Lengyel filmgyártás tqrténete 1957—61 között”, a ..Lengyel színházi almanach 77/78”, a „Modern lengyel drámairodalom” stb. A közelmúltban megjelent kiadványok közül is kiemelkedik az „Irodalmi kalauz — Zakopanén át”, amely a „Zakopanéi stilust”-t, az ottani irodalmi, zenei, művészeti hagyományokat ismerteti.

A másik neves kiad. az ARKADY. Művészeti kiadványai több nyelven is hozzáférhetők. A „Népművészeti, atlasz” például angol, orosz, francia és ,német nyelvű szöveggel jelent meg. A kiadó külföldi vállalatokkal is együttműködik. Csehszlovák—magyar—lengyel közös kiadványa például „A művészetek körében" című sorozat. (BUDAPRESS — 1NTERPRESS)

ŰTTÖRŐÉLET

Látogatóban Dunavecsén

A nagyközség úttörőcsapata Petőfi Sándor nevét viseli, több mint nyolcszáz kisdobos és úttörő mozgalmi tevékenységének ad keretet. Korom Ferenc né, a csapat vezetője sok érdekességről, új, szellemes megoldásokról számolt be ottjártunkkor.

— A dunavecsei csapat híres arról, hogy részt vesz valamennyi akcióban, akadályversenyben, a szakkörökre sokan járnak, és élvonalba tartoznak a táborozok számát illetően is. Most tehát arra keressünk választ, hogy a csapat vezetője mit tart különösen jónak a vecsei úttörők munkájában?

— Erről csak azért nehéz beszélni, mert félő, dicsekvésnek tűnik. De mivel magam is természetesnek tartom, hogy minden csapatnak van olyan tevékenysége, amit jobban végez az átlagosnál, kimondhatom, hogy nálunk a nemzetközi kapcsolatok ápolása ez. Tíz esztendővel ezelőtt né- hányan pedagógusküldöttséggel a Szovjetunióban jártunk, és a bennünket vendégül látó pioníroknál egy csomó levelező társat kereső vecsei úttörő címijt is átadtuk. Azóta szinte kézről kézre adják a mi gyerekeink nevét és címét, Csabai Andrásné tanárnő pedig összefogja, irányítja, ha kell segít fordítani a sűrűn érkező leveleket. Az idén bővült a kapcsolatok köre: tizenhatan lengyel, illetve csehszlovákiai úttörőkkel vették fel a levelezőbarátságot. De bővültek a szovjetunióbeli barát- kozások is, két kiváló úttörőnk az elmúlt nyáron jutalomként a Szovjetunióban táborozhatott. Némedi Ágnes és Hurczik Mária pedig élt a lehetőséggel, vittek címeket, és persze hoztak is...

— A szakkörök sorában bizonyára helyet kapott az orosz nyelvi szakkör is.

.— Így van. Az orosz nyelv tanfolyamára sokan járnak, de kedvelt a kezdő és a haladó angol tanfolyam is, ahova esetenként hatvanan érkeznek.

— Az udvaron már tető alá került a járásszerte híres sportcsarnok épülete. Mikor lesz a megnyitó?

— Csak reménykedni tudunk, hogy a nagyközség apraja-nagyja összefogásával/, társadalmi."' munkájával, 'és anyagi támogatásával épülő csarnokot április 4-én megnyitjuk. Készen állunk a bemutatóra szánt ünnepi műsorral, sportbemutatóval, igazán nagy csalódás lenne Valamennyiünk számára, ha a nyitás időpontját ismét halasztanunk kellene.

— A csapat vezetői nagyon gondosan mérlegeik a kisdobos- és úttörővé avatás időpontját. Hogyan zajlik ez pontosabban?

— Az avatást nem kötjük egyetlen dátumhoz sem, de arra gondosan vigyázunk, hogy az esemény politikai ünnephez kapcsolódjon, a kisdobosoknak és úttörőknek maguk választotta avatószülei legyenek, és a nyakkendőt minden tettével kiérdemelje. A kisdobosok avatására az első lehetőséget másodikos korukban adjuk meg, de volt arra is példa, hogy egyik-másik tanulónk hetedikes korára érdemelte ki a vörös nyakkendőt. Ennek egyértelműen az a

lényege, hogy nagyon differenciáltan, személyre szólóan mérlegeljük a közösség minden tagjának munkáját.

— A vecseiek a kalocsai járás sokat táborozó, utazó csapataként vannak számon tartva. Ez a minősítés mit takar?

— Valóban nagyon szeretünk táborozni, látni, ismerkedni. Az elmúlt pyáron Baranyában, Öbá- nyán táboroztunk. Meglehetősen sok segítséget kaptunk a helyi szövetkezettől — szállították a tá- borozóinkat, a. gyümölcsöt pedig még utánunk is hozták — ilyenformán meglehetősen olcsón oldottuk meg a sok gyalogtúrából álló üdülésünket. Szívesen elmennénk az idén is Öbányára, de félő, hogy a vízellátás nehézségei miatt erre nem lesz módunk. Amire valóban büszkék vagyunk, az a kilencven bérlet az operába... A tanév során négy alka- - lommal megyünk az úttörőkkel Budapestre, és nyugodtan mondhatom, ezek a napok valóban ünnepeknek számítanak nálunk. Rendszeresen részt veszünk hangversenyeken is, ezt a nagyszerű lehetőséget itt, a nagyközségben nyújtja nekünk a Filharmóniai Társaság.

— Egyre-másra alakulnak megyénk úttörőcsapatainál a batik- szakkörök. Dunavecsén már hosz- szú évek óta működnek a bankosok, hiszen több díjat, emléklapot kaptak már az úttörők. Mit tudhatnánk meg erről?

— Furcsa módon először azt,

hogy az iskola, az úttörőcsapat kapcsolata a legjobbnak mondható a helyi művelődési házzal, annak igazgatójával, Farkas Józseffel. Ott kaptunk helyeit, módot a szakköri foglalkozások megtartására. Textilt pedig az egyik helyi üzemtől, a Panyovától... Nagyon szeretnek az úttprők, sőt a kisdobosok is erre a szakkörre járni. Mindig egy-egy témakört dolgozunk fel, legutóbb a Gyermekek élete régen és ma — címmel fogtuk össze a mintázásunkat. Sok ügyes, kedves munkát állítottunk ki végül a téli szünet idején ezekből a művelődési házban. Ott volt köztük egy kisdobos, a másodikos Kovács Hajnalka munkája is: a szánkózást örökítette meg. , "',J‘

— Végül hadd kérdezzem meg, hogy a csapat neve, az, hogy a nagyközségben Petőfi-emlékház áll — mit jelent a pajtásoknak?

— Kapcsolatunk van több Petőfi nevét viselő csapattal. Természetesen túl a megyehatárokon is ... Ilyen például a nagykanizsai Petőfi úttörőcsapat. Velük már találkoztunk személyesen is, és a csapat nyolcvan tagját vendégül is láttuk. A kirándulásaink során mindig jut időnk Petőfi vándorúján elnevezésű túrára, hogy minden úttörőhöz még jobban közel kerüljön költőnk életműve. A Szeptember végén rendezvénysorozatból mindig részt kérünk. A tájmúzeumban levő egyedülállóan nagy könyvgyűjteményt, ami Petőfi Sándor különféle nyelven megjelent köteteit foglalja magában, valamennyien igyekszünk gyarapítani, új köteteket szerezni, átadni.

S. K.

t Kovács Hajnalka: Szánkózás.

Csuvas népművészet

A csuvas népi hímzés, a paha- tere több évszázados hagyományokra tekinthet vissza. Szín- és motivumgazdagsága, amely évszázadok során alakult ki, a mese és a valóság keveréke. A népművészetnek ez az ága napjainkban is egyre gazdagodik. Az ősi mesterség az elmúlt időszakban szinte újjászlületett.

Jebaltyerina Joszifovna Jefre- mova az egyik legismertebb csuvas hímzőasszony. Több mint 30 éve gyakorolja és tanulmányozza az ősi hagyományokat. 400-nál

több különféle mintát ismer, és gyűjteményében abroszok, szalvéták mellett ősi vállkendők is megtalálhatók. Jól ismeri a hímzés formanyelvét, az ősi minták szimbólumrendszerét.

Cseboks záritól nem messze, Algesevben művészi hímzéseket készítő üzem is működik. Itt dolgoznak a kézimunka mesterei. Terrriékeik messze földön ismertek, hiszen nem egy nemzetközi kiállításon arattak már megérdemelt sikert.