Petőfi Népe, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-25 / 20. szám

2 PETŐFI NÉPE • 1980. január 25. események sorokban MOSZKVA ________________ A Szíriái Arab Köztársaság kor­mányának meghívására január végén Damaszkuszba látogat And­rej Grolmiko, a Szovjetunió kül­ügyminisztere, az SZKP KB PB tagja. (TASZSZ) becs Bruno Kreisky, osztrák szövet­ségi kancellár szerdán megkezdte csaknem kéthetes ázsiai körutazá­sát. Útjának első állomása Szin­gapúr, a végső Manila. Útba ejti Imjiát is, ahol várhatóan felszólal az UNIDO-nak a napokban ülése­ző konferenciáján, és találkozik Indira Gandhi, indiai kormányfő­vel is. Kreisky, akit osztrák gazda­sági és ipari szakemberek csoport­ja kísér, Szaúd-Arábiát is felkere­si, ahol nagyobb arányú olajvásár­lásokról tárgyaljon a rijadi veze­tőkkel. (DPA) KAIRO ~ Anvar Szadat, egyiptomi elnök szerdán fogadta Ilié Verdet román miniszterelnököt — jelentették be Kairóban. Verdet, aki vasárnap érkezett ötnapos látogatásra Egyiptomba, Khalil egyiptomi mi­niszterelnökkel, valamint gazda­sági vezetőkkel folytatott megbe­széléseket. Csütörtöki elutazása előtt gazdasági és műszaki együtt­működés^ kérdésekről jegyzőköny­vet ír ala egyiptomi kollégájával, Khalillal. (DPA) MADRID_____________________ Pénteken Rómába érkezik San­tiago Carrillo, a Spanyol Kommu­nista Párt főtitkára, hogy megbe­széléseket folytasson Enrico Ber- linguerrel, az OKP főtitkárával — jelentette be szerdán az OKP. A két pártvezető a nemzetközi kér­déseket és a nyugat-európai kom­munista pártok helyzetét vitatja meg. Carrillót római látogatására elkíséri Manuel Azcarate, aki az SKP-ben a külkapcsolatok felelő­se. (AFP) WASHINGTON _______________ M egérkezett Washingtonba Francesco Cossiga olasz minisz­terelnök, aki az Európai Közössé­gek Minisztertanácsának soros el­nöke. Az olasz kormányfő mind­két minőségében folytat majd tár­gyalásokat az Egyesült Államok fővárosában. (AKP) NICOSIA Kiprianu ciprusi államfő csütör­tökön fogadta a hivtalos látogatá­son Cipruson tartózkodó Oskar Fi- schert, az NDK külügyminiszterét, Oskar Fischer ezt követően talál­kozik Alekosz Nikhaelidesszel, a parlament elnökével. (ADN) Panamai kormánynyilatkozat a sah kiadatásának lehetőségeiről • Teheránban több újság Reza Pahlavi letartóztatásáról adott hírt.. (Telefotó — AP) TEHERÁN Khomeini ajatollahot, Irán val­lási vezetőjét szerdán az esti órák­ban szívpanaszok miatt egy tehe- ráni kórházba szállították. Khomeini már néhány nappal korábban visszavonult a nyilvá­nosságtól és orvosai most ' úgy rendelkeztek, hogy további 15 nap­pal hosszabbítsa meg pihenését. A kiadott hivatalos közlemény sze­rint a vallási vezető egészségét il­letően nincs ok az aggodalomra. * A panamai kormány szerdán es­te táviratban tájékoztatta az iráni vezetést Reza Pahlavi volt uralko­dóval kapcsolatos álláspontjáról: eszerint Panama bizonyos körül­mények között hajlandó fontolóra venni a sah kiadatásának lehető­ségét. Mint ismeretes, Ghotbzadeh iráni külügyminiszter szerdán Aristides Royo panamai elnök te- lefontájékoztatásáfa hivatkozva egész nap tartotta magát ahhoz a verzióhoz, amely szerint a meg­buktatott sahot őrizetbe vették. Ez Iránban és Panamában egy­aránt találgatásokhoz vezetett, s Panamavárosban a hírt határozot­tan cáfolták. A bizonytalanságnak véget ve­tő kormánynyilatkozat — amelyet Royo államfő írt alá — a követ­kezőket tartalmazza: Reza Pahla­vi a panamai biztonsági erők vé­delme alatt áll jelenleg. „A nem­zetközi jog szabályainak alkalma­zásáról szóló 1930-ban kelt pana­mai törvény alapján Panama haj­landó fontolóra venni a volt ural­kodó kiadatásának lehetőségét. Ehhez arra van szükség, hogy a panamai hatóságok kézhez kapják az illetékes iráni hatóságok által kiállított hivatalos letartóztatási parancsot, mindazokat az adato­kat és dokumentumokat, amelyek lehetővé teszik a keresett személy személyazonosságának minden kétséget kizáró megálla'pítását. A dokumentumoknak fel kell sorol­ni az illető terhére írható összes bűnöket és tartalmazniuk kell azt is, hogy az iráni törvények szerint milyen büntetés szabható ki a ke­resett személyre. Amennyiben a panamai hatóságok hatvan napon belül kézhez kapják a fenti do­kumentumokat, kivizsgálják a kérelem jogosságát”. A DPA hír- ügynökség mindazonáltal hozzá­fűzi: a panamai törvények szerint nem adható* ki-az a keresett sze­mély, akire kiadatás után halál- büntetés várna. Panama a táviratban reményé­nek ad hangot, hogy a nemzetkö­zi jog törvényeihez való ragasz­kodása arra indítja az iráni veze­tést, hogy — hasonló szellemben cselekedve — szabadon bocsássák, a Teheránban fogva tartott ame­rikai túszokat (AFP) Khomeini csütörtökön rádióbe­szédet intézett az iráni néphez a kórházból. Orvosai szerint álla­pota kielégítő, de még pihenésre van szüksége. Csütörtökön reg­gel több látogatót fogadott, köz­tük Baniszadr pénzügyminisztert, akit az elnökválasztás egyik esélyesének tartanak. Mintegy tízperces beszédében a főpap fölszólított minden irá­nit, hogy nyugodt körülmények között szavazzon a választások pénteki, első fordulójában. Föl­hívást intézett az- ország összes népcsoportjához és vallási közös­ségéhez, hogy vegyenek részt a választáson, és támogassák a majdani győztest. Khomeini sürgette a csekély győzelmi eséllyel rendelkező je­lölteket: annak érdekében, hogy mát* l,ai" első1’ fórduló0 tnéghözza ‘ 'sí döntést,'" lépjétek- "’'Sfcöv'étSégré azokkal, akiknek több esélyük van. Az új iráni alkotmány sze­rint abban az esetben, ha az első fordulóban egyetlen jelölt sem kapja meg a szavazatok fe­lét, a legtöbb voksot szerző két jelöltről két héten belül újból szavazni kell. Szadegh Ghotbzadeh iráni kül­ügyminiszter csütörtöki sajtóér­tekezletén megerősítette, hogy üzenetet kapott Aristides Royo panamai elnöktől, amely szerint a volt sah a panamai biztonsági hatóságok felügyelete alatt áll. Ghotbzadeh a probléma békés megoldása irányában tett lépés­nek minősítette a panamai ál-, lamfő üzenetét, ugyanakkor is­mét szólt annak szükségességé­ről is, hogy bizottság alakuljon a sah bűneinek kivizsgálására, és ne alkalmazzanak gazdasági szankciókat Iránnal szemben. A külügyminiszter közölte, hogy a teheráni nagykövetségen fogva tartott amerikai túszok jó egész­ségi állapotban vannak. A nagykövetséget megszállva tartó iszlám diákok eközben -propagandafogásnak”. minősítet- ték;Tráh és- Panama kapcsolatföl- ,Vételét,'.'' hahgsúlyozvá, hogy a megbuktatott sahot az Egyesült Államoktól követelik. Szóvivőjük a Reuter hírügynökség tudósító­jának kijelentette, hogy „a pa­namai kormány az Egyesült Ál­lamok bábja, s egy lépést sem tehet annak jóváhagyása nél­kül”. (Reuter, AFP, DPA) NAPI KOMMENTÁR Elődök nyomdokában Figyelembe véve az Egyesült Államok politikájában az utóbbi hónapokban bekövetkezett hi­degháborús irányváltást, nem okozott különösebb meglepetést Carter elnöknek a kongresszus­hoz benyújtott szokásos évi je­lentése. A nyugati sajtó ennek kapcsán máris használja a „Car- ter-doktrína” kifejezést, jelezvén azt, hogy a' jelenlegi elnök több dicstelen elődje — Truman, ■Eisenhower és Nixon — nyomdo­kaiba kíván lépni. Nem más ez, mint a rég lejáratott világcsend- őri szerep újbóli vállalása. A je­lentését ismertető rádió- és tv- beszédében ‘Carter leszögezte: az Egyesült Államók létfontosságú­nak minősített érdekéi védelmé­ben kész katonailag is beavat­kozni a Perzsa-öböl térségében és Pakisztánban. Az elnök ezt, valamint a je­lentésében megerősített fokozott fegyverkezési ’ programját, továb­bá a sorkötelesek összeírásának újbóli bevezetését az Afganisz­tánnak nyújtott szovjet katonai támogatással próbálta indokolni. Erősen túldramatizálva a minden­képp regionális jellegű kérdést. Carter a világháború utáni „leg­súlyosabb fenyegetésnek” minő­sítette az afganisztáni fejlemé­nyeket. Ezekért pedig a Szovjet­unióra hárította a felelősséget, amelynek szerinte „konkrét árat kell fizetnie” az afgán forradal­mi rendszernek nyújtott támoga­tósáért. Carter azonban egy szó­val sem tért ki arra. hogy az afgán ellenforradalmi bandákat — Pakisztán közbeiktatásával — kezdettől fogva Washngtonból irányítják, s így a Szovjetunió segítségnyújtása nem más, mint ennek lereagálása, illetve kény­szerlépés az imperialista ' inter­venció közömbösítésére. Központi kérdésnek beállítván Afganisztánt, Carter igazolta azt a megállapítást, amilyet nemrég a Pravdának adott nyilatkozatá­ban Leonyid Brezsnyev tett: az enyhülési politika aláásására vál­lalkozó nyugati hidegháborús köröknek minden ürügy megfe­lel aéljaik megvalósítására. „Ha nem lenne Afganisztán, akkor valami mást találnának ki” — mutatott rá Leonyid Brezsnyev. Ez annál is inkább igaz, mert közismert, hogy Washington kül­politikai irányvonalának „meg- keményedése” legalább fél évvel az afganisztáni események előtt kezdődött meg, s ezektől függet­lenül is mélyülöben volt. Hiszen a közép-hatósugarú nukleáris ra­kéták nyugat-éurópai telepítésé­ről szóló NATO-döntés jóval sú­lyosabb fenyegetés a világbéké- re nézve, mint az tafganisztáni belviszály. Hasonlóképpen az a- tény is, hogy' az Egyesült Álla­mokban „hidegre tették” a SALT—2 szerződést. A legtöbb bírálatot Carter programjának ama pontja vál­totta ki az LJSA-ban, amely a sorkötelesek összeírásáról szól. Mark Natfield szenátor szerint ez további bizonyíték a kor- m.ányzat politikájának csődbe jutására, mivel az amerikai fia­talokkal próbálja megfizettetni annak árát, hogy nem képes megoldani a belpolitikai problé­mákat. P. V. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT • Megalakult a Hazafias Népfront Országos Tanácsának közművelődési albizottsága Csütörtökön megalakult a Hazafias Népfront Országos Tanácsának közművelődési albizottsága. A Népfront országos elnöksége az albi­zottság megalakításával intézményesíti az öntevékeny közművelődési mozgalmat, egyben új kezdeményezésekre ösztönzi a mozgalom ak­tivistáit, szervezőit. A testület feladata, hogy összehangolja az or­szágban működő, több mint 4000 népfrontbizottság közművelődési akcióit, rendezvényeit, s javaslatokat tegyen programjaik tartalma­sabbá-«.tételére, gazdagítására.­• Befejeződtek- acjmagyar^-angolai tárgyalások Jegyzőkönyv aláírásával csütörtökön Budapesten befejeződött a magyar—angolai gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési vegyesbizottság első ülése. A bizottság megállapodott magyar szak­értők Angolába küldésében, illetve angolai szakemberek nagyobb arányú magyarországi képzésében. Az ülésszak alkalmából az angolai delegáció látogatást tett a Csepel Művekben, a Medicor Művekben, az Agárdi Mezőgazdasági Kombinátban, a százhalombattai temperált vizű halkellő gazdaságban és a bólyi baromfitenyésztő kombinátban. Hegyek országa, Afganisztán Egyetlen kép sem teljes háttér nélkül. Aminek ma a világ tanú­ja, az afganisztáni eseménysor, ugyancsak hátterével együtt egész. Az imperialista fenyegetés elleni segítségért — amelyben katonai segítségnyújtás is benne foglalta­tott — a Szovjetunióhoz forduló ország helyzete és történetének né­hány vonása könnyebbé teszi az előtérben álló, a napi jelentések­ből kibontakozó események telje­sebb megértését. A holnap ígérete Afganisztán területe 655 000 négyzetkilométer; több mint hat­szorosa hazánkénak, lakosainak száma több mint 17 millió. A tar­ka nemzetiségi megoszlású or­szágban 54 százalék afgán, 20 szá­zalék tadzsik, 9 százalék üzbég, 2 százalék türkmén él, néhány szá­zalék . az arabok, jiazarák, kirgizek, beludzsok, perzsák aránya. A la­kosság 90 százaléka mohamedán, a többség szunnita. (Szemben Irán­nal, ahol a síiták vannak többség­ben.) Vannak még hívei a hinduiz­musnak és a kis számú zsidó és szikh vallású afgán is van. A fel­nőtt lakosságból csak 10 százalék tud írni és olvasni, nemrég még az öt-tizennégy éves gyerekeknek is csak 8 százaléka járt iskolába. A nemzeti jövedelem 80 százalékát a mezőgazdaság adja, itt is az állat- tenyésztésé a főszerep; a karakül- bárány bőre és gyapja a legfőbb exportcikk. Az elmúlt években, a földreform után segítettek a gabo­natermelő parasztokon; öntöző­művek épültek és megkezdődött a műtrágyaellátás. (Egy lényeges adat: a nomád életmódot folyta­tók száma még ma is mintegy 2 millió az országban.) Az ipar és bányászat a nemzeti jövedelemnek 10 százalékát adja csak — egyéb­ként a föld mélye rezet, vasércet, szenet, földgázt, .s talán kőolajat rejt. A holnap ígérete ezek kiak­názása és a holnapot szolgálja a jelen minden harca és munkája, hiszen a jelen gondjainak ábrázo­lására elég megint csak egyetlen adat: a nemzeti jövedelem most egy főre mintegy 100 dollár... Harc a függetlenségért Hegyek országa Afganisztán — a terület közel 80 százaléka hegy; a legmagasabb csúcsok 6—7 ezer méteresek. Évezredek óta élnek hegyoldalban, völgyben a jórészt pastu meg dari nyelvet beszélő pásztorok; az első az afgán lakos­ság anyanyelve, a második a per­zsa nyelv afgánná lett változata. Az egymásra hulló századok során a hatalmas területeket ellenőrző szorosokban, legtöbbször csak nyá­ron járható hágók keskeny útjain a legkülönbözőbb hódítók, hadse­regek katonái váltották egymást. Perzsák, majd Nagy Sándor sere­gei, arabok, a bokhárai emírek, Dzsingisz kán tatárjai uralkodtak itt és csak alig több mint két év­százada alakulhatott meg az első önálló afgán állam. S ahogy meg­alakult, mindjárt meg kellett küz­denie a különböző szomszédokkal, akik a területére vágyakoztak. Harcolták mindenekelőtt a szik­hekkel, majd nem is egyszer az angolokkal — az éppen előretörő brit világbirodalommal vívott har­cokban az Afgán Királyság 1880- ban úgy szenvedett vereséget, hogy éppen csak látszólagos független­sége maradt meg — tulajdonkép­pen. afféle félgyarmat volt az In­diai Császárság északi ! peremén. Négy évtized függetlenségi harcai következtek ezután, s a tartomá­nyok, törzsek legjobbjai által meg­vívott küzdelem 1919 februárjá­ban azért is vezethetett győzelem­re, mert az egyik nagy szomszéd igen jelentős diplomáciai és politi­kai támogatást adott hozzá. Ez a támogató, a fiatal szovjet állam az új, független afgán állammal két esztendő múlva kötött először ba­rátsági, majd 1926-ban semleges­ség! és meg nem támadási szerző­dést. Századunk húszas éveiben gyakran szerepelt a világsajtóban Afganisztán újító szándékú ural­kodója, Amanullah kán, aki jó néhány gazdaságii és műszaki egyezményt is írt alá a Szovjet­unióval. A fordulat Á múlt persze rendkívüli te­her volt az elmaradott szegény ország életén. Amanullah idején csakúgy, mint később, Mohamed Zahir sah éveiben. 1973-ban lett köztársasággá Afganisztán: a ki­rály nagybátyja, Mohammed Daud lett az első elnök. Ezt a fordu­latot a hadsereg haladó tisztjei irányították, (a hadsereg tisztjei­nek egy részét már jóval előbb szovjet akadémiákon képeztette Afganisztán). Daud köztársasága viszonylag hamar a nagybirtoko­sok, az arisztokrácia védelmező­jévé vált, s újra csak a hadsereg haladó erői — de ezúttal már a hosszabb ideje illegalitásban küz­dő Népi Demokratikus Párt ve­zetésével — szálltak síkra a dol­gozó emberek, pásztorok, parasz­tok és munkások érdekeiért. 1978 áprilisában a fegyveres erők •Forradalmi Tanácsa vette át a hatalmat; az országból Afganisz­táni Demokratikus Köztársaság lett és élére a párt elnöké,t, Nur Muhammed Tarakit állították. Az ország hamarosan — 1978 decem­berében — új barátsági szerző­dést kötött' a Szovjetunióval. Stratégiai támaszpont? Az 1978 áprilisa óta eltelt idő­ben a hatálmukból kibillentett tegnapi urak, nagybirtokosok, arisztokraták külföldi támogatás­sal az afganisztáni népi hatalom megdöntésére szervezkedtek. Fegyveres csoportokat alakítottak amerikai és kínai támogatással a szomszédos országokban. Épp a minap írta meg a Neue Zürcher Zeitung, hogy az intervenció részletes tervét is kidolgozták. Ennek a súlyos külföldi fenyege­tésnek az elhárítására kért ka­tonai segítséget szövetségeseitől, a Szovjetuniótól Afganisztán — az ENSZ alapokmányában is leszögezett elvek alapján. A sváj­ci lap cikke megállapítja: „Ma­guk a felkelők is büszkén utal­tak az Egyesült Államoktól, Kí­nától és egyes iszlám országok­tól kapott pénzügyi, kiképzési tá­mogatásra és fegyverszállítások­ra.” 1 A szovjet segítséget az Egye­sült Államok erőteljes szovjetel­lenes kampány megindítására használta fel. Azt magyarázgat- ják, hogy „Afganisztán csak az első lépés előre, ennek a lépés­nek stratégiai jelentősége van.” George F. Kenn an, akit aligha lehet a Szovjetunió barátjának nevezni, írta a minap: „Az, hogy Afganisztánnak stratégiai szem­pontból kulcshelyzete van Dél­Ázsiában, az amerikai újságírók és íróasztal-stratégák furcsa fel­fedezése. A valóságban egyetlen ország sem alkalmas kevésbé ar­ra, hogy stratégiai támaszpont le­gyen, mint ez a zord, kevéssé fejlett,, hegyes-völgyes, közlekedé­si utakban rendkívül szegény szá­razföldi ország”. A hegyes-völgyes, rendkívül szegény ország népe csupán meg akarja védeni magát a tegnap uraival, a külföldről 'támogatott sejkekkel és földbirtokosokkal, arisztokratákkal, a királyi udvar egykori embereivel szemben. Ez a háttere az afganisztáni esemé­nyek valóban mozgalmas képé­nek ... G. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom