Petőfi Népe, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-18 / 14. szám
IDŐJÁRÁS Várható időjárás: borult idő. Hajnalban helyenként erős párásság, kőd. Többfelé élénk, keleti, délkeleti szél. Legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet általában: mínusz 3—mínusz 8 fok között, északkeleten mínusz 9—mínusz 14 fok között, legmagasabb nappali hőmérséklet: 0 és mínusz 5 fok között. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXV. évi. 14. szám Ára:l,20 Ft 1980. január 18. péntek A testvérpártok képviselőinek munkatalálkozója Moszkvában Január 16-án és 17-én a/, SZKP KB-ben munkatalálkozót tartottak a Bolgár Kommunista Párt. Csehszlovákia Kommunista Pártja, a Kubai Kommunista Fárt, a Lengyel Egyesült Munkáspárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Mongol Nép* Forradalmi Párt, a Német Szocialista Egységpárt, a Román Kommunista Párt, a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Vietnami Kommunista Párt képviselői. A találkozó résztvevői véleménycserét folytattak a XII. olimpiai játékok előkészületeiről, megvizsgálták a tájékoztatási munkával ösz- szefüggő kérdéseket, s moszkvai olimpiai létesítményeket tekintettek meg. A szakszervezeti üdültetés tapasztalatai Nagy az igény, mégsem használnak fel minden beutalót Az utóbbi 3 évben — esztendőnként csaknem 8 ezer felnőtt vehetett részt szakszervezeti üdültetésben Bács-Kiskun megyéből. A SZOT által rendelkezésre bocsátott üdülési keret — 1980-ban ezt most már közel 9 ezer felnőtt számára teszi lehetővé. Ezenkívül 800 gyerek üdülhet együtt a szülőkkel. Az elmúlt évek során — nyilvánvalóan a szervezett dolgozók vélerrfényét is tükrözve — a különböző szakszervezeti rendezvényeken, beleértve megyei testületi üléseket is, elhangzottak olyan megjegyzések, hogy a szak- szervezeti üdültetés fejlődése nem tudott lépést tartani az igényekkel. El kell ismerni e kritikai megjegyzések jogosságát. Még akkor is, ha tudjuk, hogy esztendők során szakszervezeti és állami pénzeszközökből, vállalatokkal való összefogással jelentős fejlesztési program valósult meg az ország különböző helyein. A haladást tanúsítja, hogy 1949-től 1978-ig például az üdülésben részt vevők száma 4,5-szeresére emelkedett. A fejlődés révén jutottunk el odáig, hogy most már az elavult, üdültetésre nem alkalmas létesítmények egy részét meg is lehessen szüntetni. Több helyről felvetették, hogy a III. kategóriájú üdülők nem felelnek meg a követelményeknek. Ez is igaz. Ám elgondolhatjuk, hogy ilyen üdülőkre nézve alapos, sokoldalú — a műszaki, gazdasági és üzemeltetési szempontokat összetetten, komplexen mérlegelő vizsgálatra van szükség annak eldöntésére, — indokolt-e, és megvalósítható-e ezeknél magasabb komfortfokozatú fejlesztés, vagy az üdülésből való kiiktatásukat kell. választani. Nem egyszerű lecke a megoldás, hiszen a VI. ötéves tervben ez mintegy 4 ezer helyet érint. Nem a bíráló észrevételek igazát vitatja tehát senki, amikor annak figyelembevétélét is igényli a szakszervezet, hogy azért komoly eredményeket mutathatunk fel az üdültetés kiterjesztésében, jóllehet a rendkívül nagymértékben megnövekedett igényekhez képest kevés a beutaló. S a lehetőség mellett gondoljunk az imént említett fejlesztési problémákkal járó sajátos gondokra is. S ne felejtsünk el olyan tapasztalatokat sem, hogy bár jó ideje és jogosan keveslik a beutalójegyeket, mégis gyakran — nem túlzás, ha azt mondjuk, évről évre visszatérően — merülnek fel elhelyezési gondok az alapszervezetek többségénél a főidényen kívüli időszakokra szóló beutalók esetében. Megyénkben például az erre az időszakokra szóló beutalók közül a múlt évben 76-ot nem használtak fel. Igen szembetűnő az is, hogy a betegség miatt stornírozásra került 88 db beutalójegy csaknem kivétel nélkül elő-, illetve utóidényre szólt. Méltán állapította meg legutóbbi ülésén az SZMT elnöksége, hogy jobb propagandával, figyelemfelkeltéssel e beutalók többségét felhasználták volna. Az is gond, hogy a rendelkezésre álló szakszervezeti beutalókat nem minden esetben célszerűen és rendeltetésüknek megfelelően használják fel az alapszervezetnél. Ismeretes, hogy a SZOT vonatkozó határozata (1974. szept.) az üdültetésre beutalt gyerekek alsó korhatárát 2 évben állapította meg, 1975-től kezdődően pedig a családos üdültetésben részt vevő szülőknek a harmadik és a további gyermekükért nem kell térítési díjat fi- zetniök. Szólni kell a vegyes üdültetésről is. Ebben a formációban egyidejűleg egyes beutalt felnőttek és családok is részt vehetnek. A választás lehetőségével, hogy tehát a rendelkezésükre álló beutalóval házaspárt üdültetnek-e vagy szülőket gyermekekkel együtt, a szakszervezeti bizottságok élhetnek. A tapasztalat szerint ezekkel a beutalókkal többnyire házaspárok üdülnek, holott a gyermekek részére is biztosítva van a hely. Az is fennáll még, hogy a beutalók egy részét szabálytalanul használják fel, bár elmúlt évekhez viszonyítva csökkent a szabálytalan beutalások száma. Mindezek ellenére tény, hogy évről évre javul a szakszervezeti alapszervezetek üdültetési munkája, azonban a beutalás nyilvánosságára és jutalom jellegére az eddiginél nagyobb gondot kell fordítani. Ugyancsak a beutalást végző alapszervezeteken múlik, hogy minél célirányosabban javuljon a fizikai munkások aránya az üdültetésben. A szak- szervezeti tagságban 70 százalékos az arányuk, részvételük az üdültetésben csak 43 százalékot tesz ki. Természetesen ezek ösz- szesített adatok, s ezen belül hiba lenne figyelmen kívül hagyni a beutalók elosztásánál az egyes szakmák jellegét. (Például egy tipikusan értelmiségi jellegű intézménynél igazságtalan volna, s nem is lehet végletesen, a „jó statisztika” kedvéért mondjuk „70 százalékos munkásarányt” érvényesíteni^ Ahol azonban a szakma jellege ellenére még mindig mostohán, felületesen intézték a beutalójegyek. szortírozását a munkások hátrányára, ott feltétlenül pótolják a mulasztásokat. Etekintetben legyen következetesebb a bizalmiak felkészítése is. Mérlegelésre méltó az a javaslat, hogy érdemes volna megvizsgálni, mennyit fordítanak megyénkben az egyes szakmákhoz tartozó vállalatok üdülői bérleményekre, s fontolóra venni, nem lenne-e célszerű ezen összegeket a SZOT-hoz helyvásárlásra befizetni. T. I. TAPASZTALATAI Gépjavítás, karbantartás a mezőgazdaságban Megyeszerte hótakaró védelmezi a szépen kikelt őszi gabonát a hideg ártalmaitól. A kemény fagy miatt, egyelőre szünetel a szántás. Csupán a kertészkedő gazdaságok szakmunkásai szorgoskodnak a lánctalpas géppel a tavaszi telepítésre kijelölt területen, hogy kitavaszodásig kellően megforgassák a talajt. Társaik eközben a termőre fordult ültetvény téli ápolását végzik. A mezőgazdasági üzemek műszaki dolgozóinak többsége ilyenkor gébet javít, tönkrement alkatrészt cserél, és különböző eszközöket készít elő a tavaszi, vagy a nyári idényre. Más lehetőség hiányában ugyanis, Bács-Kiskun állami és szövetkezeti gazdaságainak a saját műszaki szervezetére hárul a sok ezer szántóföldi, kertészeti növénytermesztő gép, műszaki eszköz, szállítójármű karbantartása, rendszeres felújítása. A legtöbb gazdaság a rendkívül idő- és anyagigényes szakmunkát követelő főjavítást is kénytelen elvégezni, mert a valamikor erre a célra életrehívott vállalat — más irányú leterheltsége miatt — ilyen szolgáltatásra alig képes. • Tamás István szerelő a John Deere motor differenciálművct javítja a hosszúhegyi gazdaság szántópusztai műhelyében. A megyei népi' ellenőrzési bizottság a közelmúltban szakértők bevonásával 17 szövetkezetben vizsgálta meg a gépjavítás műszaki és egyéb feltételeit. Bács-Kiskun más mezőgazdasági üzemeire is vonatkoztatható általános tapasztalat az, hogy a gépesítési ágazat szakmai irányításának személyi feltételét gyorsabb ütemben kellene javítani, mert a követelmény egyre nagyobb. Kétségtelen az, hogy a mezőgazdasági üzemek számos, nagy tapasztalatú, gyakorlott szakmunkást foglalkoztatnak a gépjavító műhelyükben, de igen kevés közöttük a felsőfokú képesítésű szakember. A műszaki feltételek sem a legkedvezőbbek. A javítóműhelynek berendezett épületek többsége elavult, belső kialakításuk korszerűtlen. A zsúfoltság akkora, hogy megfelelő színvonalú munkát nehéz bennük végezni. A kiskunfélegyházi Dózsa Tsz-ben csupán 5,8 négyzetméter javítóteret lehet egy traktorra számítani. A szakértőkből álló bizottság a 17 szövetkezetben összesen 13 ezer 200 négyzetméter fedett és 9 ezer 200 négyzetméter nyitott javítóteret talált, ami azt jelenti, hogy egy erőgépre átlagosan 11,3 négyzetméter ja- vltótér jut. Ez a szükségesnek mintegy a fele. A szabadszállási Lenin és a jánoshalmi Petőfi Tsz-ben van jelenleg akkora javítóműhely és nyitott javítótér, ami a követelménynek megfelel. A 17 gazdaság közül csupán 4 költött jelentősebb összeget szerelőcsarnok, géptároló építésére, műszaki felszereltségük ennek ellenére még kiegészítésre szorul. A szűkös anyagi lehetőség miatt, gyorsabb ütemű fejlődés az V. ötéves terv időszakában nem várható. Ezért van olyan nagy jelentősége a gazdaságok közötti ösz- szefogásnak. Felsőszentiván és néhány szomszédos község termelő- szövetkezete elhatározta a közös gépjavító szervezet megteremtését. Műszaki alapját a felsőszent- iváni téesz nemrég épített szerelő- csarnoka,1' s több korszerű műhelye képezné. A társulás közös anyagi forrásból szerezné be a magasabb színvonalú "munkához szükséges gépeket, műszereket. Az összefogás módot nyújt az érdekelt szövetkezetek számára, hogy a mai követelménynek megfelelő hibamegelőző, karbantartási és szervizrendszert kiépítsék. A népi ellenőrzési bizottság szakértői által megvizsgált gazdaságokban 1979. év végéig nem valósították meg a háromfokozatos karbantartási rendszert. A gépszerviz elvégzésének idejét minden esetben az elhasznált üzemanyag határozta meg, ami javítás tervszerűségét nem mozdította eiő. Az elmúlt év végéig csupán néhány szövetkezet állított össze olyan javítási tervet, amelyet a termesztési technológiával is ösz- szehangolt. A gazdaságok 50 százaléka csupán a napi igényekhez igazodó karbantartást, gépjavítást végzett, ami a szakmai és a technológiai követelménynek nem felelhetett meg. Várható, hogy az 1980-as tervükben, az érdekelt szövetkezetek már érvényesítik a tapasztalatokból leszűrt következtetést K. A. • A kemény téli napokat kihasználva, a tlszakécskei Üj Elet Tsz szakmunkásai kicserélik a növényház csőrendszerét. A bajtatási idény kezdetére ismét üzemképes lesz a termálvízfűtés. Mit gyártanak, hol adják el termékeiket a megye ipari szövetkezetei A népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítására, egyben saját nyereségük megtartására, vagy éppen növelése érdekében, a korábbinál is dinamikusabb piackutatásba kezdtek a megye ipari szövetkezetei a tőkés országokban. Eddigi partnereik megtartása mellett még nagyobb tételű megrendelésekre törekednek, s nem hanyagolják el az újabb vásárlókkal való üzletkötést sem. A kecskeméti Fémipari Szövetkezetben Sándor József elnök, a szövetkezet exportterveiről, a következő felvilágosítást adta: — Az elmúlt évben, mintegy másfél millió forinttal maradtunk el, kiviteli tervünk árbevételétől. Nem belső, termelési problémák okozták ezt a lemaradást, hanem az, hogy kevesebb megrendelést kaptunk tőkés partnereinktől, mint amennyire számítottunk. Szövetkezetünk exportból származó árbevétele tavaly 20 és fél millió forint volt. Csehszlovákia részére, az államközi szerződés keretein belül,' aluminiumfóliás vázszerkezeteket szállítottunk, mintegy 180 garnitúrát, ami csaknem 16 millió forint árbevételt jelentett. NSZK megrendelésre 1700 darab alumínium vázas, kerti ülőbútort, továbbá ausztriai partnereinknek különféle típusú konténereket és alumínium raklapokat gyártottunk. — A szocialista országok közül ebben az évben is csak Csehszlovákia részére exportálunk. A szerződés megkötésére, a következő hónapokban kerül majd sor, az államközi keretek konkretizálása után. Számításaink szerint a tavalyihoz hasonlóan alakul szocialista kivitelünk. Tőkés megrendelőinkkel hét és fél millió forint árbevételt jelentő termék gyártására kötöttünk eddig szerződést. Az osztrákoknak továbbra is konténereket és raklapokat szállítunk, mintegy 900 darabot. Az NSZK-val kötött megállapodásunknak eleget téve, több mint hárommillió forint értékű kerti ülőgarnitúrát gyártunk az idén. Ezenkívül még folynak tárgyalások nyugati partnereinkkel, az ipari létrák exportálásáról, s remélhetőleg még ebben az évben megkezdhetjük a kivitelt. A létra* ás konténercsaládok továbbfejlesztésére 22 millió forint kamatmentes kölcsönt kaptunk tavaly az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságtól ez év végéig történő felhasználásra. Ennek segítségével exporttermékeink skáláját is igyekszünk szélesíteni. — Január 28-án indítjuk útnak Párizsba az első idei exportszállítmányunkat — mondta Móczár Mihály, a Kiskunfélegyházi Asztalosipari Szövetkezet műszaki vezetője. — Ma már egyre inkább tudjuk, hogy milyen szerencsés lépés vplt, amikor 1978-ban felvettük az ARTEX Vállalaton keresztül a kapcsolatot a francia PA- RISOT-céggel. Az év második felében kezdtük meg a rusztikus kisszekrények gyártását, és a három típusból december végéig 2 ezret juttattunk a megrendelőnek. Elégedettségüket mi sem bi- zonyította jobban, mint az, hogy tavaly már 4 típusból 4200 darabra volt szükségük, s a megrendelés maradék nélküli teljesítése 9,7 millió forinttal növelte bevételünket. Szövetkezetünk vezetősége már a múlt évben nagy gondot fordított arra, hogy az egyre növekvő exportigényeket ki tudja elégíteni. Vásároltunk 1,1 millió forintért egy élhajlító gépet, amelynek használata jelentős anyagmegtakarítás mellett, mintegy 5Ö százalékkal növelte a termelékenységet. Külön hasznunk még az is, hogy a belföldre készülő termékeink gyártásánál is kitűnően tudjuk használni. Kiszámítottuk, hogy ha a hazai termékeinkhez a gép segítségével élfóliát készítünk, évente mintegy 200 köbméter bükk fűrészárut megtakaríthatunk, ennek pedig kereken 800 ezer forint az értéke. Így tehát alig két év alatt már meg is térül ez a gépi beruházásunk. A francia exportra készülő termékeinkkel kapcsolatban bízunk abban — mondta befejezésül a műszaki vezető —, hogy határidőre teljesíteni tudjuk az idei 6 ezer kisszekrényre szóló megrendelést, s ezzel 13 millió forinttal növeljük szövetkezetünk árbevételét. — A nyugati megrendelőknek évről évre több termékre van (Folytatás a 2. oldalon.) Mitől jó vagy mitől rossz egy adott helyen — tizemben, gazdaságban, intézményben — a kulturális munka? Mi az oka- magyarázata annak, ha mondjuk az egyik községben kimagasló eredményeket mutat fel a művelődési ház, s a másikban hosszú időn át tartó pangást tapasztalunk? Miféle szubjektív és objektív tényezők befolyásolják az ilyen vagy olyan eredményt? A fenti kérdésekre sokan és sokszor keresték a választ, írók, újságírók, szociológusok és mások, több-kevesebb eredménnyel. Egy azonban bizonyosnak látszik ma már. Az, hogy a folyamatos munkához, a mai művelődni vágyó ember igényeinek rendszeres kielégítéséhez, a művelődési munka javításához nagyban hozzájárulhat a társadalmi segítség. Miről is van szó tulajdonképpen? Arról a cseppet sem lebecsülhető tényezőről, amely a művelődési otthon jellegű intézmények társadalmi vezetőségében rejlik, mint segítő lehetőség, „rejtett tartalékot” is jelentő erőforrás. Minisztériumi rendeletre nemrégiben választották újjá a társadalmi vezetőségeket. Jó alkalom ez arra, hogy a szélesebb közönség figyelmét is rájuk irányítsuk. Mert nem elegendő — ha mégoly tervszerű és szakszerű is a munkájuk —, hogy a köz- művelődés szerteágazó területein csupán a hivatásos népművelők szorgoskodjanak. Az is szükséges, hogy állandó jel* leggel legyen segítségük, testületi szintű tanácsadójuk, sőt bizonyos fokig ellenőrzőjük is. Mert mindez feladata a művelődési otthonok, a közművelődési intézmények társadalmi vezetőségének. Felmerül a kérdés: kikből álljon, milyen öszetételü legyen az ilyen testület? A gyakorlat sokfelé biztatóan mutatja a jelek szerint, hogy a társadalmi bizottságok összetétele összhangban van a lakosság rétegződésével. S azt is, hogy azokban a legaktívabb, mások művelődésével, az adott helység kulturális életével fokozottan törődő értelmiségiek — orvosok, népművelők, mérnökök, mezőgazdasági szakemberek stb. —, és az átlagosnál magasabb műveltségű technikusok, szakmunkások vesznek részt. Természetesen ez nem mindenütt van még így. Tapasztalható az is, hogy egyes helyeken túlságosan a hivatásos népművelőkre és a tanácsi, wm párt- és tömegszervezeti vezetőkre és munkatársakra alapozzák a társadalmi bizottságok ténykedését. A lényegen azonban ez alig változtat; azon a tényen, hogy megyeszerte sok-sok aktív, lelkes, hozzáértő és sokoldalú ember működik közre hathatósan a kulturális bizottságokban, hozzájárulva ezzel az adott helység, város vagy község kulturális életének fellendítéséhez. A fentiekhez azt tehetjük még hozzá sürgetően, hogy a \Z nemrégiben mindenfelé újjáalakult bizottságok akkor lesznek életképesek, ha állandóan, szinte nap mint nap rendszeresen és folyamatosan hallat- s. nak magukról. Ha nem marad meg a társadalmi vezetőség csupán a papíron, ha igazán élő, naponta ható, a mindennapi valóságot befolyásoló tényezővé válik. Ha nem múlik el hét, hónap anélkül, hogy ne születne, ne hangzana el jó javaslat, sürgető és bíráló — vagy dicsérő — észrevétel a részükről. Ha az elkészülő tervek tükrözik a tagok véleményét, hasznos elképzelését stb. A közművelődési intézmények társadalmi vezetőségei ' tehát alig túlbecsülhető „hasznot” hajthatnák, fontos segítséget jelenthetnek azoknak, akik vállalt hivatásuknál fogva mások művelődésinek az ügyével foglalkoznak. V. M.
