Petőfi Népe, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-17 / 13. szám

1980. január 11. • PETŐFI NÉPE • 5 Kalocsai iskolakép Jóleső érzéssel vesszük tudomásul azokat az eredményeket, amelyek egy-egy központi vagy életrevaló helyi határozat végrehajtása során születnek. Figyelemmel kísérve az MSZMP Központi Bizottsága 1972. évi okta­táspolitikai határozatának a gyakorlati meg­valósulásál, általában azt tapasztalhatjuk, hogy e fontos dokumentum országosan, így Bács-Kiskun megyében is, valósággal életre kelt. Különösen örvendetes megyénkben az al­só fokú oktatásnak a viszonylagos elmara­dottságából való előbbre lépése, az óvodai, az általános iskolai oktató-nevelő munka fel­tételeinek a javulása, tartalmi színvonalának a növekedése. Ezt tapasztalhatjuk megyeszer- te, így többek között Kalocsán is. Ez a kisváros egyike azon te­lepüléseknek, ahol — a hasonló nagyságú városokhoz viszonyítva — a legtöbbet tettek a pártha­tározat szellemében az alsó fokú oktatásügy fejlesztéséért. Minden kisgyerek óvodába járhat Kezdjük talán az iskolai fel­készítésben oly nagy szerepet be­töltő óvodákkal. Az elmúlt években nyolcról tizenegyre nőtt a város tanácsi óvodáinak a száma. Ezekben ma már csaknem 900 kisgyermek számára van hely. Ez azt jelenti, hogy minden jogos óvodai felvé­teli igényt ki tudnak elégíteni. Ma még országosan is ritka eset: a tizenegy gyermekintézmény va­lamennyi — hatvanhét — óvónő­je szakképzett. Kalocsán képesí­tés nélküli óvónők csak a gyer­mekgondozási segélyen levőket helyettesítették az utóbbi idő­szakban. Ám azóta, levelező ta­gozaton, ők is felső fokú óvónői diplomát szereztek. A jövőben áz óvodapedagógus-utánpótlás gond­jait könnyíti majd a néhány éves múltra visszatekintő kálocsai óvónőképző szakközépiskola is, amely az I. István Gimnázium­ban működik. Természetesen más települések számára is ké­peznek itt óvónőket. A kibővült kalocsai gyermek­intézmény-hálózat felszereltsége jobb az átlagosnál. Ugyanis fo­kozatosan kicserélték az intézmé­nyek bútorait, játékait, korsze­rűbbekkel váltották fel az okta­tási eszközöket. A korszerűbb kö­rülményeknek köszönhető, hogy az óvónők ma már több időt szentelhetnek a tartalmi munká­nak, a közösségi nevelésnek, a hátrányos helyzetű kisgyerekek­kel való foglalkozásnak, több idejük jut a család és az óvoda kapcsolatának erősítésére, a gye­rekek iskolára való felkészítésé­re!"' Csökkent a bukott tanulók száma Az oktatáspolitikai • határozat megszületése óta eltelt időszak­ban sokat változtak az általános iskolai oktatás körülményei is Kalocsán. Azóta mintegy kétszáz- negyvennel nőtt az Iskolai tanu­lók száma. A város egyik isko­láját kilenc tantermes új szárny­nyal bővítették, s ez jelentősen enyhítette a tanteremhiányt. Va­lamennyi általános iskolában be­vezették a szaktantermi oktatást. A feltételek javulásával hatéko­nyabb lett a pedagógiai munka. Nőtt azoknak a nyolcadik osz­tályt végzett tanulóknak a szá­ma, akik továbbtanulnak. A leg­többen szakmunkásképzőkben. A város iskolái elsőként kapcsolód­tak be a tanévvesztés elkerülésé­re kezdeményezett kísérletbe, aminek az eredményeként csök­kent á bukott, tanulók száma. ■ Meg kell említeni, hogy Kalo­csán az oktatásügy eredményei­hez, a korszerűbb iskolai felté­telek kialakításához több millió forint értékű társadalmi segítség­gel járultak hozzá a helyi vál­lalatok, intézmények. Az „Egy üzem — egy iskola” mozgalom keretében elsősorban a szocialis­ta brigádok önzetlen segítség- nyújtása volt jelentős. Kedvezően alakultak az okta­A kalocsai iskolakép nem len­ne teljes, ha nem szólnánk rövi­den a középszintű képzésről; hi­szen a városban öt szakmunkás- képző intézet, szakközépiskola és gimnázium .működik. Egyik-má­sik nem kis gondokkal. íme néhány példa. Az ipari szakmunkásképző inté­zet tanulólétszáma évek óta csökken. Ennek okai: az üzemek, vállalatok nem fejtenek ki kellő pályairányítási propagandát, az intézetnek nincs diákotthona, pe­dig a járás területéről sok fiatal kéri felvételét a szakmunkáskép­zőbe. Kevés a tanuló a Kereske­delmi és Vendéglátóipari Szak­munkásképző Intézetben, pedig itt a tárgyi feltételei jelentőseb­ben jártíítSR,' '§ 7tovább javulnak az idén’!&'!]£ Két iskolában, csak­úgy mint a Dózsa György Mező- gazdasági Szakközépiskolában, a tanulmányi színvonal hagy maga után kívánnivalót. A nyolc ta­nulócsoporttal működő egészség- ügyi szakközépiskolában kevés a helyi, sok a bejáró tanuló. Ez az iskola jelentős szakmai segítséget kap a kalocsai kórháztól is. Az tás személyi - feltételei. Sikerült elérni, hogy a pedagógus fluktu­áció ma itt a legkisebb Bács-Kis­kun megyei viszonylatban. Az oktatás tartalmi színvonalának a javulásához sok egyéb tényező is hozzájárult Kalocsán. Például az, hogy á pedagógusok aktívan részt vettek és vesznek a politikai és a szakmai továbbképzéseken. Vo­natkozik ez az új oktatási tervek bevezetésének időszakára is. Ide tartozik továbbá, hogy komolyan vették a tananyagcsökkentéssel, a tankötelezettséggel, az alapkész­ségek fejlesztésével, a teljesít­ményértékelésekkel, az osztályo­zással kapcsolatos teendőiket. A lexikális ismeretek megkövetelé­se mellett egyre nagyobb hang­súlyt helyeznek a készségek, ké­pességek fejlesztésére, bár e te­kintetben Kalocsán is van még bőven tennivaló. Az alsó tago­zatban javítani kell az olvasási készséget, a helyesírási, számolá­si képességet. Az iskolai nevelés mind fon­tosabb tényezője az úttörőmoz­galom. Az iskolai vezetők figye­lembe veszik az úttörőtanácsok kollektív véleményét. „egészségügyisek” közül figye­lemre méltó arányban tanulnak tovább főiskolákon, egyetemeken. A város legnagyobb középiskolá­jában, az I. István Gimnázium­ban összesen 578-an tanulnak, az óvónői szakközépiskolásokkal együtt. Rontotta a feltételeket, hogy az intézmény I. István úti — század elején épült — szárnya életveszélyessé vált. Most terve­zik a felújítását, s ha minden a terv szerint halad,' a fakultatív oktatás teljes bevezetésének az idejére, 1981. szeptemberére „visszakapja” az oktatás az épü­letrészt. A hátráltató körülmé­nyek ellenére a kalocsai gimná­ziumban jók a tanulmányi ered­mények. A tanulók helytállnak, szép eredményeket érnek el az országos tanuljnányi és egyéb versenyeken. A megyében azon gimnáziumok közé tartozik, ahon­nan érettségi után a legtöbb fia­talt vesznek fel egyetemekre, fő­iskolákra. E tanév végén kerül­nek ki innen a szakközépiskolát végzett első óvónők. Rapi Miklós Középszintű képzés—gondokkal Segítséget várnak tőlünk! Az értelmi fogyatékosokról a közvélemény általában azt tartja, hogy nem beszámíthatók. Sajnálkozással vagy durva tréfákkal viseltetnek irántuk, azonban ismerni csak közvet­len hozzátartozóik és a gyógypedagógusok ismerik őket iga­zán. Részlet a gyógypedagógiai in­tézet végzős csoportjának foglal­kozásából : „Tanárnő: — Gyerekek, mutas­suk meg a néninek, mi mindent tudunk már. Mit tanultunk idáig, ki tudja? Gyerekek: — Megtanultunk szá­molni, olvasni, írni» Tanárnő: Meddig tanultunk szá­molni. Nézzük csak! Elmész a piacra krumplit venni. Egy kiló krumpli hat forintba kerül, és te három kilót veszel. Mennyit fi­zetsz három kilóért? Gyerek: — Hat meg hat meg hat. Hat meg hat az... tizen­kettő meg hat az... tizennyolc. Tizennyolc forintot. Tantelő: — Igen, mi így tudunk számolni. Gyerekek, emlékeztek, mit beszéltünk, hogyan kell ol­vasni, mi az ami nagyon fontos? Gyerek: — Úgy kell olvasnunk, hogy azt más is megértse! Tanárnő: — Valóban, ezt be­széltük.” □ □ A gyerekek olvastak, számoltak lelkesen. Kinek jobban, kinek ke­vésbé sikerült megbirkózni a be­tűkkel, számokkal. A foglalkozás további részében arról esett szó, ami a legjobban izgatja a gyere­keket. Arról beszéltek, ki mi szeretne lenni, és mi lesz velük, ha innen kikerülnek. Ez főként az állami gondozott gyerekek problémája. A csoportból talán egyetlen fiú­nak sikerül amit szeretne, mert a szülei mindent megtesznek ér­te, és az elképzelése is reális. Am azok a gyerekek, akiknek sem édesszüleik, sem nevelőszüleik nincsenek, csak elérhetetlen álom marad, hogy valaha is közösség­ben dolgozzanak, betanított mun­kásként. A tanárnő véleménye szerint,. bármelyik gyerek képes lenne irányítás mellett napi hat órát dolgozni. Megemlítem a ha­todik és második csoportnál tett látogatásomat is, mert csak ezáltal tudom érzékeltetni, hogy a gye­rekek fejleszthetők, és ha nem hagynák abba ezen ,a szinten a velük való foglalkozást, még több­re is képesek lennének. A hato­dik csoportban még csak ismer­kednek a számokkal, a betűkkel, írni még nem tudnak. A második csoportosok pedig az alapvető dol­gokkal ■'ismerkednek. Például a kulturált evéssel, a szobatiszta­sággal és a minimális fegyelem­mel. A türelem, az emberi aka­rat és szeretet együttes eredmé­nye, hogy a végzős csoport már frappáns válaszokat ad a kérdé­sekre, vagy vannak elképzeléseik az életről. □ □ □ — Mi történik a gondozott gye­rekekkel — ha innen kikerülnek? — kérdezem a tanárnőtől. — Akit nem vesznek pártfo­gásba nevelőszülők, azok előbb- utóbb szociális otthonba kerülnek. Csak nosztalgiát ébresztünk ben­nük, hogy lám ezt is, meg azt is meg tudnám csinálni, de nem lehet. — Nincs más megoldás? — Lehetőség nincs. Kevés a to­vábbfoglalkoztató az országban. Nem emlékszem, hogy innen va­laki is bejutott volna. A tovább­foglalkoztatok intézeti keretek kö­zött a gyerekeknek megélhetést nyújtanak, és olyan elfoglaltsá­got, amihez kedvük van. Létezik az országban úgynevezett védő­munkahely is, nem is egy. Ezek egy része családi hátterű; tehát a családban történik a gondosko­dás, az irányítás, és a szeretetet is itt kapják. A védőmunkahely másik fajtája munkásszálló jelle­gű. Ez azoknak a gyerekeknek ad lehetőséget, akiknek nincs csa­ládjuk. Ilyen esetben a gyógype­dagógus gondoskodik arról, hogy csak olyan munkát végezzen a fiatal, amit bír, s hogy időben el­menjen a munkába, szóval irá­nyítja őket. — Bács-Kiskun megyében van valamelyik típusú védőmunka- * hely? — Budapesten, Szegeden, Deb­recenben működik néhány, itt a megyében nincsen. Az a legrosz- szabb, hogy minden gyógypedagó­gus érzi, hogy űr marad utána, és nem tud tenni ellene semmit. □ □ □ Talán egyszer a megyénkben is akad egy olyan vállalat, amelyik bizalmat szavaz ezeknek a gyere­keknek, hogy elkerülhessék a szociális intézet falait. Akkor a gyógypedagógusoknak nem kell azt érezniük, hogy űr marad utá­nuk, és a 15—17 éves fiataloknak sem marad elérhetetlen vágy csupán, hogy betanított munkás­ként dolgozzanak. Minden em­bernek lételeme, hogy érezze: szükség van rá. Radeczkl Gizella ŰJ KÖZMŰVELŐDÉSI INTÉZMÉNY ÁdámJenő zenei gyűjteménye A nemzeti kultúrát építő feladatok külde- téses vállalásában László Gyula arra jelent­kezett, hogy festés helyett a régészet problé­máit tisztázza, Lyka Károly arra, hogy rajzi munkáját félretegye, és a XX. század ma­gyar képzőművészetének kritikai összegezé­sét végezze el. öveges József is fontosabb­nak tartotta a fizika megszerettetését annál, hogy kísérleti fizikus legyen. Ádám Jenő is felmérte teendőit. Azt, hogy Bartók és Ko­dály révén megszületett századunk kontinen­seknek üzenő klasszikus értékű magyar ze­néje, azt, hogy az ő hivatása a századok ma­gyar népzenéjén alapuló új muzsikánk szol­gálata. 9 Képeinken a gyűjtemény részletei. Miben állt ez a küldetés? Ab­ban, hogy az ifjúságban alapozza ezt a minőséget, abban, hogy a világ megismerje eredményein­ket. Mindkét sugallatot meghal­lotta, teljesítette. Azzal, hogy az 1940-es évek elején a Kodály- módszer gyakorlati . kidolgozója­ként megírta az ifjúságnak szóló énektankönyveket a szolmizációs módszer alapján, -azzal, hogy a magyar zene kimagasló eredmé­nyeit amerikai előadó-kőrútján propagálta, azzal, hogy húsz évig tartó sorozatában elemezte mu­zsikánk értékeit a rádióban. Ádám Jenő Í896-ban született Szigetszentmiklóson. Tanítói okle­velet szerzett, az első világhábo­rúban hadifogságba került. Meg­tanult oroszul, Tatarszkban kine­vezték zenei igazgatónak, de Szi­bériából hazavágyott, és elvégezte a Zeneakadémiát, melynek sok évtizedig tanára volt: Igazi poli­hisztorként végezte sok irányú munkásságát zeneszerzőként, kar­mesterként, ének-tankönyvíró- ként, a Budai Dalárda vezetője­ként. Mindenre volt ideje, maradt energiája, 1933-ban Bázelban Fé­lix Weingartnemél mesterdiplo­mát szerzett, ő mutatta be Pur­cell Didq és Aeneas-át az Opera­házban. Több zeneművet írt, „Ma. gyár Karácsonyfának bemuta­tóján Székely Mihály, Koréh Endre, Basilides Mária, Orosz Júlia énekelték a főszerepeket. 0 Somogybán gyűjtötte a nép­dalokat, melyet külön füzetben is közreadott. Munkásságát Bar­tók és Kodály nagy figyelemmel kísérte. Kossuth-díja és érde­mes művész kitüntetése mellett több érmet kapott Rómában.' Londonban és Bulgáriában. Mindez nemcsak személyes si­kere, hanem a magyar zene iránti kontinentális elismerést is jelenti. Az sem véletlen, s politikailag is méltánylandó, hogy 1940. május 13-án Belg- rádban a Szent Száva renddel tüntették ki, mely humánumá­nak bizonysága. Ádám Jenő végül úgy döntött, hogy a Nemzeti Múzeum zene- művészeti tára helyett szülő-* falujának, Szigetszjentmiklósnak adományozza hagyatékát. 1979. október 5-én avatta fel Ádám Jenő zenei gyűjteményét Sziget­szentmiklóson, egykori szülőhá­zában tanítványa, Szokolay Sán­dor Kossuth-díjas zeneszerző. A három helyiséget magában fog­laló múzeumban találhatjuk Ádám Jenő zohgoráját, dolgozó- szobájának berendezési tárgyait, műveinek első kottáját, kézira­tait, rajzait, a hozzá intézett Bartók- és Kodály-leveleket, ki­tüntetéseket — munkásságának rendkívül .gazdag dokumentá­cióját. A gyűjteményhez kutató­szoba is csatlakozik, a rendezést Vöő Imre, a szigetszentmiklósi Honismereti Szakkör vezetője végezte méltó ‘körültekintessél;. Jellemző az anyag gazdagságára, hogy több a raktári készlet a ki­állítás tárgyainál. Az is fokozza a hatást, hogy a falakon Ádám Jenőről készült festményeket és domborműveket láthatunk, to­vábbá egy érdekes Feszty Ár­pád-rajzot. Magnóról hallható Ádám Jenő hangja és több zene­műve. Jelenleg a gyűjtemény vasár­naponként délután 14 és 17 óra között tekinthető meg, de ha­marosan a múzeumi nyitvatar- tást alkalmazzák itt is. Közre­működésünk új intézményét ér­demes figyelemmel kísérni, s minden bizonnyal országos, és nemzetközi közönség láttamoz- hatja itt zenei kultúránk rend­kívüli teljesítméijyéit, Ádám Je­nő munkásságát, mely a tehet­ség. a szorgalom és az önzetlen­ség együtthatóival építette fel a magyar zene egészében a maga maradandónak megmaradt élet­művét. L. M. KENDŐZETLENÜL Egy elhibázott kiadványról „Az ember esze megáll! Hogy ilyesmi létezik ma Magyarországon, hihetetlen!” — ezekkel a ki­fakadó mérges szavakkal hívta fel a figyelmemet egy nemrégiben napvilágot látott könyvre egyik pedagógus ismerősöm. Érthető hát, ha sietve utá­nanéztem: mi is az igazság az egyértelműen el­itélő véleménnyel kapcsolatban? Az eredmény: teljesen értetlenül állok egy ki­advány előtt. Forgatom a kezemben, nézegetem kí­vülről belülről, lapozgatom, ám elolvasni már egy­általán nincs kedvem; elvette azt idejében az elő­szó elolvasása. Nem csigázom tovább az olvasó érdeklődését, le­irom hát az egyértelműen és jogosan kifogásolt „mű” címét: Ki kicsoda a magyar zeneéletben. Az egyébként. rangosnak számitó, általunk is »többszőr dicsért Zeneműkiadó jelentette meg a kötetet, még­hozzá azzal a céllal, hogy közelebbről megismerjük azokat, akik valamilyen formában tevékenységük­kel a hazai zenei életünket gazdagítják. Természe­tesen az elgondolás önmagában nem rossz — de nem is elég; legalább is a jó megvalósítás nélkül. Tehát már az előszó olvasása közben felkapja az ember a fejét, hiszen ilyen és hasonló mondatokat lát benne: „A hiányzó vagy téves adatoknak nem jártunk utána" — mert úgymond sok időt elvett volna. Hm... Lexikon, előre bejelentett téves, va­lótlan adatokkal? Aztán kiderül, hogyan is történt ez. A muzsikával valamilyen formában kapcsolat­ban állók — zeneszerzők, énekesek, pedagógusok stb.. — címére kérdőívet küldtek ki, s a beérke­zett válaszok alapján állították össze a kötetet. Méghozzá úgy, hogy aki vette a fáradságot, és el­küldte adatait, az bekerült, aki nem, az kimaradt. Miért ne? Hiszen igy kényelmesebb. „... munkán­kat a legdemokratikusabb törekvések és legjobb szándékok vezették" — írja a szerkesztő. S íme, mi lett a „legjobb szándék" eredménye! A világ­hírű zeneszerző, a nemzetközileg elismert opera­énekes kimaradt belőle, a Somogy vagy Zala me­gyei tanárnő bekerült — aki mondjuk „tagja egy kamarakórusnak”. Még néhány példa arra, hogy egyes esetekben — sokszor! — milyen érdemek alapján került be va­laki a lexikonba: „Óraadó tanár" itt és itt; „a fa­lu zenei életének irányítója”; „oklevelet kapott” munkájáért; „üzemi kórust vezet” stb.- Nos, aki minderre nem mondja, hogy elképesztő, az bizony meglehetősen engedékeny a silányra sikeredett .munkákkal szemben. Nem folytatjuk tovább a kifogásaink felsorolását. Nyilván ennyi is elegendő arra, hogy bárkit meg­győzzünk róla: az ilyen „legjobb szándék” mellett elkészült kiadványokra nincsen szükség. Közszem­lére bocsátani, a jóhiszemű — ám esetenként hoz­zá nem értő — érdeklődök elé tárni egyenesen bű­nös dolog. Mert megtévesztő. Mert ferde vágányra viszi az ismeretbővítést, az ilyesfajta törekvéseket. Végül csak egyetlen „apróságot” említünk meg. Azoknak — táncdalénekeseknek, hegedűművészek­nek, operaénekeseknek, falusi és városi pedagógu­soknak, zeneesztétáknak stb. —, akik jóformán a véletlen folytán, saját és önkényes tájékoztatásuk alapján bekerültek e kötetbe, legtöbb esetben a la­káscímük is olvasható nevük alatt. Mert ugyebár nem árt tudni, hogy mondjuk a dunapataji vagy balmazújvárosi zongoratanárnő melyik utcában és hány szám alatt lakik. S végül, hogy még teljesebb legyen a kép,* még ideírjuk: aki viszont nem kiikT- te be a lakáscímét, az kimaradt a vele kapcsolatos szövegből. Nesze neked szerkesztői következetesség! Varga Mihály »

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom