Petőfi Népe, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-04 / 2. szám

1980. január 4. • PETŐFI NÉPE » 3 . Mezőgazdasági kiállításra készülünk Barangolás Bács-Kiskunban Több mint tél év telik még el, mire — augusztus 19-én meg­nyitja kapuit a sorrendben 69. Országos Mezőgazdasági és Élel­miszeripari Kiállítás és Vásár. Az éves tervek azonban most készülnek, nemcsak a gazdasá­gokban, hanem a családokban is, nem árt tehát 'már most el­dönteni, hogy akarunk-e menni, vagy sem. Annál inkább, mert bi­zonyos határidők nincsenek is olyan messze. Ismeretes, hogy újabban csak ötévenként kerül sor erre a nagy rendezvényre. Viszont ha már ilyen ritkán, akkor a rendezők igyekeznek megadni a módját. Számíthatunk arra, hogy ezúttal számos tekintetben különb Lesz az OMÉK, mint bármely eddigi. Dicsőség tehát részt venni rajta; s tanulságos élmény, jó szórako­zás meglátogatni. Elméletileg bárki ott lehet a szereplők között. Ennek két le­hetősége van. Az egyik a jelent­kezés az eredménybemutatók valamelyikére. Ez úgyszólván in­gyenes, csupán a jelentkezési la­pért kell jelképes összeget fi­zetni. Viszont szigorú zsűri bí­rálja el, hogy az a bizonyos ered­mény valóban eléri-e az orszá­gos bemutatkozásra jogosító szin­tet. Nem elég maga a termés­hozam, felülbírálják a gazdasá­gosságot is. Másik léhetőség az egyéni ki­állítás. Március 1-ig a rendező HUNGEXPO-nál kell jelentkezni, de ez már korántsem ingyenes. Az igényelt kiállítási terület min­den négyzetméterének költsége néhány száz forinttól több ezer forintig terjedhet, attól' függően, hogy a kiállító milyen szolgálta­tásokat igényel. Természetesen a főszerep a termelésnek jut majd. Mindez azonban nem csökkenti ia szó jó értelmében vett „vásári” jelle­get. Lesz rengeteg üzlet és ven­déglő, lovasbemutató, halászléfő­ző verseny. Érdekesnek ígérkezik az odahaza „bütykölt” barkács- ■traktorok kiállítása és versenye. Ez nyilván nemcsak szórakozta­tó lesz, hanem alkalmat ad ar­ra; hogy egy-egy jó ötletet oda­haza megvalósítson valaki. A kis­termelők egyébként a kiállításon a számukra szükséges dolgokat meg is vásárolhatják, sőt a te­nyészállatok jó részét szintén áruba bocsátják. 1 A fővárosban régi hagyomány kilátogatni a „vásárra”, enni egy jó birkapörköltet és közben*azért megnézni, hol is tart a magyar mezőgazdaság. Hogy az országból is minél többen látogathassanak fel, lesz vasúti utazási kedvez­mény és a MÉM erre a bő két hétre felszabadítja a mezőgazda- sági oktatási intézmények kollé­giumait, ‘hogy 'minél többen kap­hassanak 1 olcsó szállást. Igen sok szakmai rendezvényt tartanak a legjobb előadók vezetésével. Az előre jelentkezőknek az AGRO- IINFORM biztosítja a helyet — személyenként száz forintos rész­vételi díj ellenében — sőt, ha sok a jelentkező, a rendezvénye­ket többször megismétlik. Érdemes tehát már most ter­vezni a 'látogatást és betartani a különböző jelentkezési határidő­ket. F. B. 9 Szépen fejlődő kisközség a bajai járásban. Lakosainak száma 1809, területe 3800 hektár. A MEGOLDÁS EGYIK MÓDJA : Az albérlők háza EGY LEVÉL ÉS CIKKÜNK NYOMÁN Több, mint kirakatkérdés A vevő közérzete múlhat-e azon, mekkora egy üzlet, me­lyik utcára néz a kirakata, s az eladók milyen színű köpenyt hordanak? Nyilván nem az ilyenféle külsőség csábít vagy taszít. Sokkal inkább az; mit kap a vevő, és hogyan? Társadalmunk egyik legsúlyo­sabb gondja a lakáshiány, amely különösen az életút kezdetén ál­ló fiatalokat érinti.. Az utóbbi évtizedben épp ezért számos in­tézkedés történt a fiatalok fé­szekrakásának, családalapításának támogatására, de még továbbiak­ra van szükség. Nyilvánvaló, hogy az ifjúság lakásgondjait nem lehet a tár­sadalom egyéb gondjaitól, az ál­talános. lakáshelyzettől függetle­nül megoldani, a lehetőségeken bélül alkalmazott célravezető for­máik, megoldások segítségével a fiatalok lakásproblémái bizonyos fokig mégis csökkenthetők. Ilyen célravezető forma az önálló élet­vitelt és a fészekrakáshoz szük­séges előtakarékosságot egyaránt jól szolgáló átmeneti elhelyezés. A lakásépítés fejlesztéséről, "a- lakáselosztásról és a lakbérek új rendszerérőd szóló 2008/1970. " (V. 10.) sz. együttes párt- és kor­mányhatározat kimondja: „Ellő kell segíteni, hogy a fiatal háza­sok, nyugdíjasok, egyedülállók növekvő része szabadulhasson meg a drága albérletektől és ehhez hasonló jellegű, kulturált és olcsóbb lakószobához juthas­son.” Kulturált és ölesó lakószoba? Hol van ilyfen? Akad, mégpedig egyre több he­lyen. A határozat 'kibocsátása óta eltelt kilenc évben a fővárosban és néhány nagyobb vidéki város­ban — különböző elnevezéssel, de azonos célokkal — szobabérlő házak épültek. Most azzal a szándékkal szeretnénk közreadni néhány tapasztalatot, ötletet, hogy az adottságoknak leginkább meg­felelő példák követésére ösztö­nözzük a helyi tanácsokat. Komfort nélkül A szobabérlő házak építésének kezdeményezői, az ötlet bábái kö­zött ott voltak az Állami Ifjúsági Bizottság képviselői is. Azóta is minden fórumon javasolják, hogy a nagyobb városokban a tanácsok és a vállalatok anyagi erőiket egyesítve építsenek szobabérlő há­zakat, mert az nemcsak a fiatal házasoknak segít az önálló ott­hon megteremtéséhez szükséges elő takarékosságban, hanem a vállalatoknak is, a fiatalok lete­lepítésében, a munkaerő megtar­tásában. Az AIB 1975-ben irány­terv gyűjteményt is kiadott a cél elősegítésére. Hol 'tartunk jelenleg? — Az összkép tarka — mondja Muzamel László, az Á1B szak- referense. — A fővárosban pél­dául mindössze két szobabérlők háza működik — összesen 676 lakóegységgel —, mert itt az a vélemény alakult ki, hogy ' ahol a lakásigénylők száma ilyen ma­gas, mint itt, néhány szobabérlő ház nem oldja meg a gondokat. A Fővárosi Tanács inkább kom­fort nélküli vagy félkomfortos lakások kiutalásával gondoskodik a fiatal házasok átmeneti elhe- zéséről; 1975—78-ig 5100 fiatal há­zaspárt helyeztek el ily 'módon. Nos, a fővárosban ezt megtehe­tik, mert itt sokkal több az álla­mi kezelésben levő lakás — és köztük nagyon sok az alacsony komfortfokozatú —, mint a ki­sebb vidéki településeken. Van az albérlők háza ellen olyan érv is, hogy ezek a lakrészek nem alkalmasak gyereknevelésre. De kérdezem; a szülők szoba-konyhás lakása, ahol gyakran hiatan-nyol- can szoronganak; az üzlethelyisé­gek, a fürdőszoba- és konyha- használat nélküli maszek albér­leti szobák, az ablaktalan sze­mélyzeti lyukak talán alkalma­sabbak?! Két példát említ, mint köve­tésre méltót, a Vas és a Csong- rád megyeit. Ismerkedjünk meg közelebbről mindkettővel. MOP-házak Szombathelyen a 60-as években sok gondot okozott, hogyan kös­sék a városhoz, a megyéhez a fiatal értelmiségieket? Természe­tesen lakással, letelepedésük megkönnyítésével — ismerték fel idejében a > város vezetői. Már 1966-ban felépült az, első MOP- ház — mérnökök, orvosok, peda­gógusok háza — 72 személy ré­szére. A MOP-házból „startolt” 1971 óta 325 — nagyrészt már házas — fiatal, és költözött * át OTP-társasiházba. " 'A 'szárríbathéiyifeit 'mááik ‘bevált ötlete. a Fiatal Házasok Otthona. Népszerűségét és előnyét fémjel­zi, hogy noha még csak az első 109 lakásos házban telt le az öt évre korlátozott maximális lak­hatási határidő, eddig már 238 fiatal házas rajzott ki az épület­ből; 70 százalékuk tanácsi érté­kesítési! szövetkezeti lakásba, 8 százalékuk pedig vállalati támo­gatással épült OTP-társasházba. A megyeszékhely példája ha­tott a környékre is. Sárvárott 1978-ban hozták tető alá — 16 lakással — a fiatal házasok első otthonát, amelyet 1980-ban követ majd a második. A VI. ötéves tervben pedig 31 garzonlakás felépítését tervezik a fiataloknak. Körmenden 1960-ban fognak hoz­zá az első, 22 lakásos Fiatal Há­zasok Otthona építéséhez. — Az ÁIB álláspontja az, hogy a fiataloknak a jövőben is részt kell vállalniuk otthonuk megte­remtésének anyagi fedezetéből — mondja Muzamel László —, ez pedig nem a családalapítás pillanatában kezdődik, hanem már jóval előbb. Ezért szorgal­mazzuk az ifjúsági takarékbetét- akciót, és ezért támogatjuk a Gsongrád megyeiek kezdeménye­zését, amfely az albérlők háza konstrukciót összekapcsolta az ifjúsági lakásépítő szövetkezeti rendszerrel. Fiatalok Otthona — Hogyan? — Aki beköltözik a Szeged Vá­rosi Tanács 4/1976. sz. rendele­tében Fiatalok Otthonának neve­zett épületbe, egyben belép a lakásépítő szövetkezetbe ds:f kö­telezi magát az előtakarékossági részösszeg befizetésére és a havi 1000 forintos előtörlesztés válla­lására. Az említett tanácsi rendelet a Fiatalok Otthonát a Szegedi In­gatlankezelő Vállalat kezelésébe adta, s a lakóegység használatá­nak béFleti diját 400 forintban határozza meg. Ez magában fog­lalja a lakóegység, a lift, a köz­ponti TV-antenna, és a kapukulcs használatát, valamint a központi fűtés és a melegvíz-szolgáltatás költségeit. Ez a méltányos bér­leti díj — még ha a közüzemi díjak emelése következtében nemrég valamelyest növekedett is — megkönnyíti a beköltözők­nek a végleges fészekrakáshoz szükséges intenzív takarékosságot. — A szegediek tehát kifogták *a szelet azoknak a vitorlájából, akik azzal érveltek az albérlők háza, a fiatalok otthona ellen: hova menjenek a lakók az öt év eltelte után? A válasz: saját la­kásukba, amelyet az állam se­gítségével s a maguk erejéből teremtettek. Ny. É. Mosolyogva megtette Öesztendei olvasói levelek közt tallózom. Csendes Béláé egy azok közül, amelyeken papírra vétettek az aranyvasárnapi vásárlási él­mények.; Igen. élmények, hiszen jót és rosszat egyaránt tapasztal­tak e sorok írói. „A Centrum Áruház kirakatá­ban megtetszett egy pár kesztyű. Az ára nem volt túl borsos. Bent, az osztályon előadtam, a kívánsá­gomat, mire az eladónő elővett négy-öt pár kesztyűt, hasonlókat, mint amilyet a kirakatban kínál­tuk. Igen ám, de ezekhek a színe árnyaltabban különbözött a kinti kesztyűétől. A hölgy ezután elsie­tett a raktárba. — A raktárban sincs olyan színű — közölte ve­lem —í de semmi baj, beveszem a kirakatból. És minden külön kérés nélkül, mosolyogva meg­tette ...” — tudósít Csendes Béla Kecskemétről, a Tinódi utca 14. szám alól. majd a Kéttemplom közi antikváriumról, az őt ért kellemes fogadtatásról ír, elisme­rőleg: „Az antikváriumba műsoros magnókazettáért tértem be. Két, kedvemre való kazettát találtam, de csak egyre volt pénzem. Me­lyiket válasszam? Noha kazettát vétel után köztudomásúan sehol sem szoktak cserélni, az eladónő megnyugtatott: vegyem meg az egyiket, ö a másikat félreteszi a nevemre, és ha meggondolom magam, két napon belül cserél­hetünk.” Rend, minden áron? ,.A Rákóczi-úti • játékboltba az aranyvasárnap előtt egy nappal mentem vásárolni — írja tovább olvasónk. — Feltűnt, milyen nagy az eladó, pontosabban a kék köpe­nyes hölgyek száma. Ez még csak hagyján — vélekedtem —; ha mind a vevőért tesz, bánom is én, hányán vannak. De ők a szoká­sos nyitvatartási időben éppen „terítést” végeztek. Árut „terítet­tek" a boltban, azaz hordtak kife­A RÁDIÓ MŰSORÁBÓL Lehetséges, hogy akad majd olyan olvasó, aki úgy érzi: ellen­tétes fogalmakat kapcsol egybe a fenti cím. Pedig nem nehéz belátni, hogy még ennek a „leg- sivárabb" évszaknak is megvan a maga sajátos szépsége, hangu­lata, költészete. Jól ismerik ezt a természetjárók, a vadászok, a halászok. Az erdő, a mező, a fo­lyók, a tavak dermedtsége mögött mindig ott van a rejtőzködő, ott­hont, védelmet kereső élet is, a megújulás, az erőgyűjtés, az új­rakezdés csodája. Verssel, zené­vel, vadászanekdotával ezt a hangulatot idézi majd a Téli tűz című műsor, amelyet január ti­zenharmadikán — délelőtt tíz órától — hallgathatnak az érdek­lődők, a Petőfí adón. A szerzők lé a raktárból, de úgy, hogy a ve­vők számára fenntartott — szűk — vevőfolyosón bátran elhelyez­hettek volna egy „behajtani ti­los!" — táblát. Dobozokkal, cso­magokkal egyensúlyoztak és ke­rülgettek minket, vásárlókat, akiket bántott ez a nemtörődöm­ség. (Miért nem hagyták az áru- kihordást, a boltrendezést zárás utánra?) Az eladók „Itt holnapra rendnek kell lenni!” jelszóval vo­nultak „teríteni”, s tíz perccel a zárás előtt egy alkalmazott az ajtónál már arra ügyelt, hogy em­berfia befelé egy se tehesse a lá­bát. A tumultusban mind töb­ben ingerültté váltak, s egy idős bácsinak, hogy mennyibe kerül a kezében tartott társasjáték, ilyen érdesen vette el a kedvét a kér- dezősködéstől az egyik eladó: „Rá van írva a dobozra!” Rá van írva a dobozra! A kereskedónöz méltatlan rossz modor megnyilvánulását semmi­képp nem mentheti az ünnepek előtti ajándékláz emeikedettebb görbéje. — Annál kevésbé, mert több jel arra mutat, hogy a fenti játéküzletben a fogyasztók elemi joga szenved csorbát — immár nem egy esetben. Mint ahogy a „Kötélhúzás a pult fölött” cím­mel, december 13-án közölt cik­künkben kifogásoltuk, ugyaneb­ben a boltban egy nyolcvanéves néninek — aki egy kétéves kis­lánynak akart ajándékkal kedves­kedni — megtagadták a kirakat­ból egy — majd mint utóbb ki­derült: két — játékmackó bevéte­lét. Arra hivatkozva, hogy a ki­rakatból árut nem vehetnek be — erre felsőbb rendelkezés van* „Sántít a házirend” A riportalany Ida nénivel máig se értjük: miféle rendelkezés az, amely a fogyasztót megfosztja a felkínált áru megvételétől? A Centrum Áruházban például so­ha nem ismertek és ma sem is­mernek ilyet. Van, de még nincs? Talán külön kereskedelmi • • • • ezúttal is természetbarátok, írók, költők: Kittenberger Kálmán, Fekete István, valamint az erdő és a csönd poétája, Aprily La­jos. Dénes Gábor riportja pedig több ezer kilométerre kalauzol­ja a hallgatókat: Szibériába, az Uszty-Tl&mszkben dolgozó magyar munkások közé. Ok mesélik el, milyen .télen a tajga, hogyan köz­lekednek, élnek az emberek eb­ben a félelmetes rengetegben. A prózát és. költészetet, a riporto­kat és az emlékezéseket ezúttal is sok zene kíséri. A félórás mű­sor szerkesztője Szablyár Ferenc. Zoltán Péter Örömök kertjében című sorozata január tizenkilen­cedikén délelőtt tizenegy órakor jelentkezik majd a Kossuth adón, a Dárda vivők című darabbal. Ez „házirend” — ha úgy tetszik: el­térő kereskedelmi morál — érvé­nyes a más-más forgalmazó vál­lalatokra? Aligha, hiszen — ha már a vá­sárlói esetfeltárásoknál tartunk — a Bács-Kiskun megyei Ruházati Kereskedelmi Vállalat vezetői a ,/Kötélhúzás a pult fölött” nyomán gondos vizsgálatot végeztek a kecskeméti Arany János utcai bördíszmű-s7aküzletben észlelt visszássággal kapcsolatban. Lé­nyegét tekintve az eset édestest­vére az előbbinek, csupán az el­adó ott azzal indokolta a kirakat „sérthetetlenségét”: — Nem lehet kérem, az már el van adva. (Mármint a kérdéses női táska.) Hogyan ítéli meg a helyzetet a december 21-én, Tóth lmréné alá­írásával érkezett válaszlevél? Esete válogatja „1979. december 13-án a Petőfi Népében „Kötélhúzás a pult fö­lött" című cikkükre válaszolva közöljük, hogy az Arany János utcai bőrdíszmű-boltunkkal fog­lalkozó bírálattal teljes egészében egyetértünk. A bolt dolgozói helytelenül jár­tak el, amiért a vásárló kérésére nem vették be a táskát a kira­katból. Az árunak a kirakatból való bevételéről ugyanis határo­zottan rendelkezik a Kereskedel­mi Általános Üzleti Szabályzat. Ezt a dolgozók kivétel nélkül is­merik. Ellenőrzéseink során erre az utasításra többszőr felhívtuk a figyelmüket. Az észlelt mulasztásért a bolt­vezetőt és a dolgozókat írásban figyelmeztettük. A dolgozók nevében a vásárló­tól ezúton kérünk szíves elnézést. Kérjük, hogy a vásárló továbbra is keresse fel szaküzleteinket, és bízunk benne, hogy a jövőben ha­sonló eset nem fordul elő.” Mit fűzhetünk hozzá? Legfel­jebb, hogy a kirakatrendezés és a vevőfogadtatás nem pusztán szakmai dolog. Több annál. Mai kereskedelmünknek az utcára né­ző, s a vevők felé fordított arcu­latát szüntelen javítani — túlmu­tat egy-egy kirakat keretein! Kohl Antal a hangjáték Polükleitosz Dárda- vivők című bronzszobráról szól, ennek történetét meséli el az idő­számítás előtti ötödik századból, amikor a görög történelem és kultúrtörténet olyan nagy alakjai élnek Athénben, mint Polüklei­tosz, a szobrász, Pheidiász, az építész, Szophoklész, a tragédia­író, Protagorasz, a filozófus, Hé­rodotosz, a történetíró. Egyik estéli beszélgetésükből indul a darab, amely azután bemutatja, hogyan született meg Polükleitosz híres Diophorosza, avagy dárda- vivője, amelyet más néven a művészettörténet Kanon néven is ismer: Polükleitosz ugyanis művészetében a tökéletes emberi test arányait tartotta művészi alkotása mércéjének. Ezt az el­képzelést húzza alá Szophoklész, a híres tragédiaíró ismert mon­dása'is: „Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincsen semmi csodálatosabb.” K. J. ÁPOLÓNŐKÉPZÉS • Balassagyarmaton, a Szántó Ko­vács János Szakközépiskolában évente mintegy hatvanan fejezik be tanulmányaikat. Az iskolában elsősorban a helyi kórház munka­erő-utánpótlását nevelik. (MTI- fotó) „SZUPERCIRKUSZ” 0 A Fővárosi Nagycirkusz decem­ber végén „Szupercirkusz” rímmel mutatta be új műsorát. (MTI-fotói IZZÓLÁMPÁK 0 Az Egyesült Izzó 1978-ban kezd­te meg a Tungsra-par típusú lám­pák gyártását. Tavaly bővítették a választékot: kifejlesztették a Tungsraphot lámpákat, amelyek nem sugároznak meleget. Ezeket Európában az elsők között kezd­ték gyártani. Az új típusú lámpák különösen alkalmasak kirakat vi­lágítására, díszkivilágításra, vala­mint olyan helyeken, ahol pont­fény használata szükséges. (MTI- fotó) Tél és orom

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom