Petőfi Népe, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-05 / 284. szám

1979. december 5. • PETŐFI NÉPE • S A megyei tanács elfogadta az 1980. évi költségvetést Bukaresti falumúzeum (Folytatás az 1. oldalról.) gyei levéltár építését A tervben szerepel viszont az új megyei könyvtár építésének megkezdése. A tárgyalások végeredményétől függ az, hogy a jövő évben meg- kezdődhet-é a kecskeméti gyógy­pedagógiai intézet építése. A fejlesztési alap legnagyobb tételeként a célcsoportos beruhá­zások szerepelnek, amelyek az összes ráfordítások közel 70 szá­zalékát teszik ki. A legfontosabb változatlanul a lakásprogram megvalósítása. Ennek keretében megépül több mint ezer állami lakás, melyből közel 900 a cél- csoportos lakások száma. Az elő­zetes számítások szerint remény van arra, hogy jövőre is közel ötezer lakás felépül és ezzel Bács-Kiskun megye V. ötéves la­kásprogramja megvalósulhat. A középtávú tervidőszak első négy évében 3100 volt a célcso­portból megépülő lakások szá­ma. A jövő évben átadásra ke­rülőkkel együtt megyei szinten megközelítjük a tervezett négy­ezer lakást. Az általános iskolai tantermi program tovább folyta­tódik. Az idén és a jövő évben felépülő tantermekkel együtt a 210—220 tanterem átadására mód van annak ellenére is, hogy épí­tőipari anyagok hiánya időnként nehezítette, akadályozta a terv­szerű kivitelezés megvalósítását. Jelentős lesz azoknak a tanter­meknek a száma, amelyek épí­tése áthúzódik a VI. ötéves terv­időszak első évére. A városokban és községekben folyamatban le­vő beruházások befejezését a megyei tanács 100 millió forint­tal támogatja. Ebből 62 millió fo­rintot tesz ki a nagyközségi, köz­ségi tanácsoknak nyújtandó ösz- szeg. A pénzeszközök célszerű fel- használása szigorúbb követelmé­nyeket támaszt a tanácsi gaz­dálkodással szemben is. A helyi tanácsi és intézményi költségve­tés részletes összeállítása előtt szükség van az alapok helyes át­gondolására. Azt az utat kell járni, hogy az időszerűtlen és A Moldvai SZSZK fővárosá­ban, Kisinyovban, a nemrég fel­épült korszerű sportkomplexum­ban, gyermek- és ifjúsági sport- gimnasztikai terem is található. Minden korlátozás nélkül bárkit felvesznek az itt működő sportkör tagjai közé. Az 500 ifjú sportoló három hatalmas teremben tart edzéseket: tornából, általános fi­zikai előkészítésből és koreográ­fiából. A gyerekekkel tapasztalt edzők és koreográfusok foglalkoznak. A legkisebbek vágya, hogy belőlük is Turiscseva. vagy Andrianov le­gyen. Természetesen, nem (mind­nyájan lesznek világszerte ismert sportolók. Az edzők fő feladata, hogy megszerettessék neveltjeik­kel a sportot, gyözniakarásra és egészséges életmódra tanítsák őket. Napjaink női tornászsportjáról a szovjet női tornászválogatott ed­zője, Ludmilla Turiscseva ezt mondja: „A női tornában olyan bonyolult elemek jelentek meg, melyek elsajátítására csak az egé­szen fiatal sportolók képesek. Ép­• Több mint 20 holdas területen terül el az érdekes és él­ményt nyújtó buka­resti falumúzeum, amelynek anyagát sok éves kutatómunkával gyűjtötték össze Ro­mánia minden tájáról. Különös varázst ad a múzeumnak a sok faház, amelyet az or­szág különböző részé­ből szétbontva szállí­tottak ide. ahol aztán a vidéki mesterek korhűen állították fel újból. A múzeumban bemutatják a romá­niai parasztgazdasá­gokban használt mun­kaeszközök. valamint népviseletek, üvegre cs fára festett ikonok, régi népi hangszerek, vadászfegyverek soka­ságát is. túlhaladott feladatokat mindenütt fejlesszék vissza, és az így fel­szabadítható pénzeszközöket cél­irányosan az alapellátás javítá­sára fordítsák. Az előterjesztés feletti vitában elsőként Vajda Éva megyei ta­nácstag kért szót. Felszólalásá­ban a kecskeméti intézmények felújításának helyzetével foglal­kozva egyebek között elmondta, hogy a Katona József Gimnázi­um épülete elhanyagolt állapot­ban van, s évről évre húzódik a felújítása, melynek költsége egyre több lesz, tehát mihama­rabb el kellene kezdeni a mun­kálatokat. Benei Sándor megyei tanács­tag a megye fejlődésének jelen­tős szakaszairól, a lakossági el­látásról, a tanács és az állam­polgárok kapcsolatáról, valamint arról beszélt felszólalásában, hogy az államigazgatási munka to­vábbra is nagy felelősségérzetet, pontosságot igényel, mert az in­tézkedések befolyásolják a la­kosság közhangulatát. Vámos Ferenc megyei tanács­tag felszólalásában a bajai járás főbb eredményeit ismertette. Mint mondta, a társadalmi össze­fogásnak is köszönhető, hogy a járás valamennyi településén megoldódott a gyermekek óvodai elhelyezése, s az általános isko­lai tantermek sem zsúfoltak. El­ismeréssel szólt a sükösdiek, nagybaracskaiak, vaskútiak ösz- szefogásáról, illetve anyagi se­gítségükről, társadalmi munká­jukról. Gondot okoz viszont az, hogy Bácsalmáson a tervezettnél ke­vesebb lakást tudnak átadni, nem pénzügyi fedezet hiánya miatt, hanem elsősorban azért, mert gyakran akadozik a kivitelezés, így a következő középtávú terv­időszak elejére áthúzódik a mos­tani lakásépítési program meg­valósítása. A hozzászólásokat Szigeti Pé­ter foglalta össze, majd a'testü­let az előterjesztést, a határozat- tervezetet elfogadta. • A tanácstagok egy csoportja. (Tóth Nándor (elvételei) A továbbiakban dr. Gajdócsi István a megyei tanács elé ter­jesztette a végrehajtó bizottság 1979. évi tevékenységét, a megyei tanács 1980. évi munkátervét, a végrehajtó bizottság ugyancsak jövő évi munkatervét ismertető írásos tájékoztatót, amelyet a ta­nácstagok elfogadtak. Ezt követően a megyei tanács személyi ügyekkel foglalkozott. A végrehajtó bizottság javasla­tát elfogadva a testület felmen­tette dr. Papp Gézát, a kiskőrösi járási hivatal elnökét és egyide­jűleg Leirer Jánost kinevezte a járási hivatal elnökévé. Bejelentések következtek, majd Rácz Nándorné megyei tanácstag a kistenyésztők sertéshizlalási problémáival kapcsolatban tett interpellációja után a megyei tanács ülése befejeződött. T. L. pen ezért elengedhetetlenül szük­séges, hogy az eredmények mel­lett ne feledkezzünk meg a torna esztétikai oldaláról, érzelmi hatá­sáról.” BARÁTAINK ÉLETÉBŐL A sport szeretete „ITT VOLTUNK!” — „KÉR EGY SZIPPANTÁST?” Ember és környezete Számvetés a határállomáson I Mai találós kérdés: Enyém, tied, övé, mienk — mindenkié. Mi az’ Egy kecskeméti telefonáló: — Kérem, ez tűrhetetlen! Egész nyáron, és ha meleg az ősz, olyan­kor is, alig nyithatunk ablakot, végig az egész Budai utcában, annyi a lópiszok az úttest szélén, a fák tövénél. Piaci napokon itt állnak meg, a mi utcánkban a lo­vas kocsikkal, és még nem akadt egyetlen hajtó se, aki a tanyára visszaindulás előtt a trágyát, föl­seperve, valamelyik zárható sze­méttartóba rakta volna ... A helyszín megerősíti a jogos bosszúságot. A nyugdíjas telefo­náló nő szobája az utcára néz, fáktól árnyékoltan; innen, kívül­ről kap valamicske világosságot és levegőt, ám amivel szembe ta­lálja magát: a már kifogásolt kör­nyezet. Lakóhelye szűkebb kör­nyezete. Természetbarátok, egyfelől... Egyre inkább érzékenyek va­gyunk a környezetünket érő ha­tásokra. Keressük, kérjük, java­soljuk is a megoldást, ami a Bu­dai utcaiak esetében küszöbön áll azzal, hogy a tanács a piachoz kö­zel megvesz egy udvart a lovak elhelyezésére. Arról pedig, hogy a város tanácsa már most is ko­molyan veszi az itteni lakosok sorsát, tanúskodik az a két köz­területi takarító, akinek az a dol­ga, hogy a piacolás minden „mel­léktermékét” itt összeszedje. Ennyit az igazság kedvéért a Budai utcai helyzetképhez. Az a miliő viszont, melyben élünk és dolgozunk, jóval na­gyobb és tágasabb egy Budai ut­cánál. Magunk alakítjuk, javítjuk, de ronthatunk is rajta. A nyer­tesek, vagy a vesztesek úgyszin­tén mi vagyunk. Nyerhetünk az élővilág becsü­lésével. Azzal, ha nem bánunk tékozlón a természet kincseivel. A föld, a víz és a levegő mindenki számára hozzáférhető. Ki javít rajta, ki „tesz hozzá” okosan, jö­vőbe látón; ki pedig elvesz be­lőle, silányítva, szegényítve bio­lógiai környezetünket. A szép szá­mú természetbaráttal szemben ugyanis ott a szintén szép számú természetbarbár! Akik egy élő facsemete mellett nem tudnak úgy elhaladni, hogy derékba ne tör­jék; akik kirándulás után erdők­ben üres konzervdobozokat, sö­rösüvegeket, zsíros papírokat, olajos rongyokat és a víz színén — ha folyó mellett ütnek tábort — gázolajfoltokat hagyjanak ma­guk után, tudatva, hogy: „Itt vol­tunk!”; s akik habozás nélkül bárhol tüzet gyújtanak — és sza­lonnasütésüknek, vagy az eldo­bott, égő gyufájuknak nem ritkán több hold elhamvadt erdő az „ára". Ugyanakkor viszont KISZ-esek, ifjúmunkások, úttörök önként, a természetért érzett felelősségből szabad idejükben facsemetét ül­tetnek, ápolnak és gondoznak, „csak” azért, hogy frissüljön, gaz­dagodjon éltető anyánk, a termé­szet. Ki érti ezt ? Ki érti. hogy például a kecs­keméti Széchenyivárosban jövőre hanyatlani kezd a zöldövezet, ha ápolására, öntözésére tavaszra nem tudnak elegendő munkavál­lalót keríteni. (A tanács azzal a gondolattal foglalkozik: kertész­kedni szerető nyugdíjasokat szer­ződtet e munkára.) Ki érti, hogy jó pár helyen beérik a puszta ko- pársággal, legfeljebb a garázson bütykölgetnek előszeretettel’ „Ezt tanulod az iskolában ?!” Különösek az emberek. Tiszta, rendes a kecskeméti Pe­tőfi Sándor utcai édességbolt, no­ha napjában több százan megfor­dulnak benne. A titok nyitja egy­szerű: a vevők és az eladók egy­formán ügyelnek a rendjére és a tisztaságára. De ha valaki beté­vedne egyszer, egy szombati vagy vasárnapi meccs után a Katona József park melletti sportpályára, nézelődhetne, hogy még, ez is Kecskemét? Egy lélek sincs már a lelátón, de terítve a padsorok köze gyűrött Népsport-példányok­kal, temérdek csikk hever szana­szét, azonkívül gyufás- és cigaret­tásdoboz meg tökmaghéj talál­ható zsákszámra. Az emberhez méltó környezet értékének, egészségi hasznának alábecsülése főképp szemléletbeli torzulásokkal magyarázható. Egy ellentmondás. Sokan ujjal muto­gatnak az utcán Döfékelő tízéves gyermekre, rá is kiáltanak szám­talanszor: „Ezt tanulod az isko­lában?!” — viszont nem gondol­nak arra, hogy már jóllehet mag- zatkorátíhn „kóstolót” kapott a ni­kotinból, és később is, amikor ott­hon — szűkebb környezetében — füstfelhőben élte éveit, mint pasz- szív dohányzó. És nem számolnak sokan azzal sem — pedig kellene! —, hogy mennyi ma a sápadt gyermek, mennyien szenvednek légzőszervi bántalomtól, amelynek okáért — igen kényelmesen — az állandóan elérhető „felelőst”, az időjárást szokták elmarasztal­ni., , Interpelláció büzügyben Bár, ami azt illeti, nem lényeg­telen az se, mikor, merről fúj a szél. Mert, ha mondjuk úgy ke­let felől meglódul, a szélirány ir- galmazzon azoknak — a megye- székhelyi — lakosoknak, akik gázálarc nélkül indu'tak el hazul­ról, vagy dőreségükben friss le­vegőre vágytak, és ebből a célból nyitva hagyták ablakaikat! ..Íze­lítőt". azaz penetráns, émelyítő bűzt nyerhetnek — vagy inkább nyelhetnek! — mindama techno­lógiai folyamat „végtermékeként", amelynek során a csirkebélből- -tollból, -vérből, -csontból és egyebekből húsliszt válik. Az or­szágosan is párját ritkító, elvisel­hetetlen bűzt ugyan forráshelyén, a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalatnál próbálják időnként il­latosító anyagokkal közömbösíte­ni. de ez nem vezet eredményre. Ettől afféle húslevesszag terjeng a Liszt Ferenc utcától, a Köztár­saság téren és a Bethlen körúton keresztül, az utcák egész során át, és megkeseríti az emberek életét Szerencsére már nem sokáig. A lakosság hallatta szavát választott testületénél, a tanácsnál. Pogány Sándornak, a 97. számú választó- körzet tanácstagjának interpellá­ciója eredményeként, hamarosan végérvényesen döntésre viszik az ügyet. Megszűnik a bűz, az ége­tett csont, a toll stb. kellemetlen szaga! A település, a környezet vé­delme — így a légtér tisztaságáé is — ma már írott és íratlan tör­vényen egyaránt alapuló helves magatartásforma, jogos önvéde­lem, amelynek minden megnyil­vánulását örömmel üdvözöljük a tanácsi gyakorlatban. Érthető hat az államhatalom helyi testületéi­nek az igyekezete környezetünk védelméért, hiszen a megyében 141 levegőt szennyező ipari üze­met tartanak nyilván, s kísérnek figyelemmel. Tehát van, s lesz dolguk ezentúl is a környezet, a természet védelmében a válasz­tott testületek tagjainak, akiknek növeli a felelősségét az a tény is, hogy Bács-Kiskunban, tavaly a levegő szennyezéséért kirótt bír­ság összege már a hatszorosa volt a négy évvel ezelőttinek* A nyugatnémet szmog Egy „lovas helyzetképpel” kezd­tük. és fogasabb kérdésekkel foly­tattuk, hogy a bevezetőül feltett találós kérdésre: Enyém, tied. övé, mienk — mindenkié. Mi az? — segítsünk megfelelni. Mert va­lóban, a környezet az, éltető kö­zegünk. amelynek mi még alakítói lehetünk, és amelynek birtokában — milyen jó, hogy csak nézőként és nem fenyegetett résztvevőként! — nem is oly rég megütközve mesélhettünk egymásnak az utcán és a munkahelyen a tv-ben látott nyugatnémet szmogriadóról, és arról, hogy Japánban vannak vá­rosok, ahol már az utcasarkon árulják az oxigént, valahogy így: „Kér egy szippantást?” Nem, köszönjük, mi nem ké­rünk ebből a szippantásból! Kohl Antal A hercegszántói forgalomellen-, őrző ponton szolgálatot teljesítő határőrök pártalapszervezetében is összegezték a XI. pártkongresszus óta eltelt időszakot, az elvégzett munka eredményeit. A vezetőség beszámolóját Nagy László párttit­kár terjesztette elő, s mind a be­számolóból, mind a felszólalások­ból megállapítható volt, hogy a mozgalmi munka eszközeivel ered­ményesen segítették a kommunis­ták a feladatok végrehajtását. Bi­zonyítja ezt az évről évre növek­vő személyi forgalom gyors és kulturált ellenőrzése. Mint a be­számoló megállapította, 1975. óta több mint 1 millió 807 ezer sze­mély útlevelét ellenőrizték, s a szakmailag alaposan felkészült, éber útlevélkezelők több mint há­romszáz esetben fedtek fel ér­vénytelen útiokmányt, vám- és devizabűntfettet, amiért a vétkese­ket visszautasították, vagyis kizár­ták a be-, illetve kiutazásból. A biztonságos ellenőrző munka so­rán több személy tiltott határátlé­pését akadályozták meg. A beszámoló taggyűlésen részt­vevők egyetértőén állapították meg, hogy a pártalapszervezet esz­mei, politikai nevelő munkája eredményes volt a párton kívüli határőrök körében is. Ez a soro­zott állomány határszolgálatban való példás helytállásában, fegyel­mezettségében és a szocialista versenymozgalom követelményei­nek teljesítésében nyilvánult meg. Kétszer nyerték el az egység élen­járó alegysége címet, s öt év alatt sok kiváló, vagy élenjáró katonát neveltek. Közülük többen a párt­ba is felvételt nyertek katonai szolgálatuk alatt. Példásan érvényesültek a párt­élet követelményei az alapszerve­zetben. Munkájukra a kollektív vezetés és a személyes felelősség, a tervszerűség, s a pártrendezvé­nyek színvonalas előkészítése volt a jellemző. A szervezeti szabály­zatban előírt taggyűléseket mindig megtartották, indokolt esetben rendkívüli, vagy ünnepi taggyű­lésre is sor került. Az alapszerve­zet kommunistái példamutatóan végezték a pártmunkát, miközben hasznos javaslatokkal segítették elő a parancsnoki döntéseket. G. G.

Next

/
Oldalképek
Tartalom