Petőfi Népe, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-04 / 283. szám

1979. december 4. • PETŐFI NÉPE • 5 MEGDICSŐÜLT ÉLET 70 NÉGYZETMÉTEREN Szurcsik János bajai freskói KÖNYVESPOLC RÓBERT LÁSZLÓ: A FŐVÁROSI SZABÓ ERVIN KÖNYVTÁR , A bajai városi tanácsház új faliképéit szemlélve azon tűnő­döm a hajdani Rudnay-szabadis- kolától néhány száz méterre, hogy az idős mester hercegszántói ta­nítványa mit őriz az útravalóból, a pályakezdést követő negyed­században mivel gyarapította művészetét. A neoreneszánsz épü­let nagytermét díszítő két, egyenként 35 négyzetméteres fres­kó első pillantásra tanúsítja Szurcsik János ragaszkodását if­júkora emberi és művészi esz­ményeihez, az itteni művésztelep szellemiségéhez. Változatlanul vonzódik a népélethez; a válasz­tott tárgyat megformáló lelkese­dést, a körvonalak sugalló érvé­nyesítését itt tanulhatta annak idején. A ritkán elégedett alapító mű­vész az Ünnepnapok és a Hét­köznapok dús, ám jól szervezett vegetációja láttán elismeréssel méltatná növendéke teljesítmé­nyét. örülne annak, hogy meg­fogadta tanársegédéhez, B. Mikii Ferenchez írt levelében összege­zett útmutatásait: „Mozgás-ará- nyok-jelleg (karakter) — a szer­kezet megismerésén alapuljon. Formaképzés különös gondjuk le­gyen. Fény-árnyék viszonya a formákra való hatása — a kifeje­zés módja a legegyszerűbb, a legvilágosabb legyen. A kontúr értékének a legkomolyabb hang- súlyozása. Mindezeket egy cél felé vezetni; az élet teljességének minél frappánsabb kifejezése fe­lé. ... Az élet lényege világít­son, ne a technika halmozása.” (A dokumentumot Gergely Fe­renc és Kőhegyi Mihály közöl­te.) A mester a legjobbaktól elvár­ta a már meghódított ismeretek túlhaladását, a szüntelen fogé­konyságot, az egyéniség kitelje­sítését. Avatott szem kiválaszt­hatja az új Szurcsik-faliképeken egyik főiskolai tanárának. Doma- novszy Endrének (a nagy felüle­tek kedvelése), Kohán György­nek, az újabb alföldi festészet egyik meghatározó egyéniségének (ragyogó zsúfoltság) a hatását. Kiérezhető Dési-Huber István ösztönzése a típusalkotásra, meg az olaszországi tanulmányúton megismert Guttusó elkötelezett szenvedélyessége. A felszívódott indíttatások, benyomások az át­élt korral együtt gazdagították Szurcsik világképét, saját javaivá lényegültek, elszakíthatatlan tar­tozékai művészetének. A tragédiák, a század botrá­nyai, milliók elaljasodása, nagy hitek megcsúfolása ellenére „a megdicsőült élet” (Rudnay) ma­radt legnagyobb élménye. A te­remtésnek, az újrakezdés bol­dogságának a himnusza a jobb oldali, markánsabb freskó. Az emberi élet nagy fordulói tagolják függőleges, egymással összefonódó mezőkre a hatalmas falmezőt. Rengeteg élet zsúfoló­dik a menyasszony-búcsúztatás­tól a kenyérszegésig ívelő fali­képekre. A természethez, a szü­letéshez és az elmúláshoz a fér­fiaknál erősebben kötődő nők állnak a középpontban. A sors­fordulóknál többnyire ők emel­kednek ki a sokaságból többszö­rözött méretű megjelenítésükkel. A létezés időrendjében, balról jobbra sorjázó szertartások éppen olyan megkülönböztetet figyel­met kapnak, mint ahogyan a szü­letés, a házasság, a temetés ma is csúcsok az egyén, a közösség életében. A mindent emberalakokkal ki­fejező freskó a hagyományosan fölfogott távlatot fölcseréli mon­dandójától parancsolttal, a su­hanó időt érzékeltetővel. Viszo­nyító pontok nélkül viszi belát­hatatlan múltakba és kifürkész­hetetlen jövőkbe a szemet, a képzeletet — például — ahogyan a ki tudja honnan előbukkanó, ki sejti hová igyekvő lányok, fi­úk elősereglenek az Apa és az Anya környezetéből. □ □ □ A két vízszintes csík a város létét sokáig meghatározó Dunát és a hétköznapok egymásbafonó- dását egyaránt idézi. Nincsenek olyan szemfogó sűrűsödések, szin­te kiabáló figurák, színkontrasz­tok, mint a túloldalin, nincs egy percnyi nyugalom. A pihenők­ben is ott dolgozik a tevékeny­ség láza, csak az újabb munká­hoz gyűjtenek erőt. A felső sáv a Dunáé, a nagy folyamé, amely áldás (cipeli há­tán a hajókat, a halzsákmányért ladikolókat) és átok (fárasztó gátépítésre készteti, pusztító ár­ral fenyegeti az embereket). Az alsó övezetben, mintegy a nagy víz partjánál szinte délies vitalitással zubog az élet, az • Részletek a Hétköznapok faliképről. (Szabó Ferenc felvételei) Allah nevében Ha nyitott szemmel járunk a fővárosban, nem róhatjuk hosz- szabb ideig anélkül az utcákat, hogy szembe ne találjuk ma­gunkat a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár valamely fiókkönyvtá­rával. Az 1968 óta hivatalosan is országos pszichológiai szakkönyv­tárként működő központi könyv­tárhoz közel 100 kerületi közmű­velődési könyvtár, valamint ön­álló gyermekkönyvtári hálózat csatlakozik. Az intézmény az 1914 óta különálló részlegként működő Budapest-gyűjteménnyel együtt napjainkban csaknem félmillió könyvet és bekötött folyóiratot több százezer aprónyomtatványt kínál olvasásra az érdeklődők­nek. évi költségvetése meghalad­ja a hatmillió forintot. Szabó Ervin merész vállalkozása Két intézmény, a statisztikai hivatal és a Budapest fő- és székváros könyvtárának egye­sítése során jött létre a Fővárosi Könyvtár, amelynek kapuit min­denféle ceremónia nélkül, 1904. október 15-én nyitották meg. Az ötfőnyi könyvtárosgárdát a szocialista tudós, Szabó Ervin fogta össze, akinek személyisé­ge a könyvtár egész működésére rányomta bélyegét. Elérte, hogy a rábízott gyűjtemény ne csupán szürke hivatali könyvtár legyen. Az állomány teljessé tételére hi­vatkozva társadalomtudományi anyaggal bővítette a gyűjtőkört. Merész vállalkozás volt ez. hiszen a századforduló táján még a tár­sadalomtudományok hivatalos el­ismeréséért is elkeseredett harcot kellett folytatni. Ezzel a lépés­sel Szabó Ervin megalapozta a könyvtár még ma is érvényes profilját. Napjainkban is az ő jóvoltából lapozgathatjuk az utó­pista szocialisták közül Babeuf, Saint Simon, Owen, Fourier stb. és a munkásmozgalom őstörténe­téből ismert Proudhon és Lasalle műveit. Saját kora eseményeit is figyelemmel kísérte, megszerez­te a szocialista irodalom leg­frissebb terméseit: Bebel, Rosa Luxemburg, Klara Zetkin mű­veit. Bár olyan vádak is érték Sza­bó Ervint, hogy szocialista párt­könyvtárt csinált a gyűjtemény­ből, ő 1910-ben mégis továbblé­pett. Felvetette a községi nyilvá­nos könyvtár gondolatát, amely­nek segítségével Budapest összes dolgozó rétege, mindenekelőtt a proletariátus könyvéhségét csil­lapítani lehetne. Ezt a tervét az Angliában és Amerikában bevált public library (népkönyvtár) mintájára kívánta megszervezni. A pesti Szent Márk tér terve Amikor Szabó Ervin harca nyo­mán az illetékes hatóságok elfo­gadták a könyvtár nyilvánossá fejlesztését, az intézmény költ­ségvetését is megtöbbszörözték, így i vásárolhatták meg 1910-ben Szüry Dénes író. kritikus, eszté­ta mintegy 3000 kötetes könyv­tárát. valamint Ballagi Géza sárospataki jogakadémiai pro­munkások és a munkásöntudatú parasztok, épül a világ. Szurcsik János két új bajai freskója egy eredményekben gazdag művészpálya gyönyörű szintézise. Heltai Nándor A Gyorsuló idő sorozat újabb kötete — nevéhez méltóan — dicséretes gyorsasággal' látott napvilágot. A szerző — Róbert László — február 2-án Khomeini gépével érkezett Párizsból Tehe­ránba, március elején kezdte ír­ni „naplóját”; élményeit novem­ber óta olvashatjuk. A sorozat eredeti célkitűzésének megfelelő­en a riporter nemcsak a látotta­kat vetette papírra, hanem az „iszlám forradalmi” hátterét, okait is kutatta, színvonalas is­meretterjesztő munkát írt. Kho­meini ajatollah — ez a minden­képpen középkori alkat — a kö­zelmúltban így nyilatkozott a forradalomról. „Ha önök külföldiek, nem ér­tik, az a maguk baja. Nem is tartozik magukra. Ha egyes irá­niak sem értik, akkor ez az ő nagy bajuk. Ez annyit jelent, hogy nem értették meg az isz­lámot”. Azt bevallhatjuk, hogy Iránról hosszú ideig az olajon és a császári pár turnéin kívül nem sokat tudtunk. Az iráni forrada­lom, az orkánszerű győzelem mindenkit meglepett. Az iszlámot a vallások egyikének tartottuk. A hívők hagyománytiszteletét, az idegenekkel szembeni erős elzár­kózását, a közös érdekek ápolá­sát vagy fanatizmusukat csak sejtettük; a mostani hírek után már tudjuk. Róbert László igazi riporter­ként mindenre kíváncsian az el­zárkózás burkát igyekezett fel­nyitni. Az események sodrában nem a felszín, hanem a lényeg érdekelte. Beszélgető társai — a külföldi tudósítók, irániak, ma­gyar szakemberek — információ­it a valósággal szembesítve a tár­sadalmi hátteret is felvillantja. A sah fehér forradalma nemcsak vallásellenes, de népellenes is volt; mit sem változtatott a nyo­moron és az egyenlőtlenségen, s ez növelte a tömeges elégedet­lenséget. Ezt a helyzetet hasz­nálta ki Khomeini, aki latba ve­tette a vallás nagy hatóerejét és a papság minden befolyását. „Értsék meg végre, az iszlám ellentétben a kereszténységgel, nem egyszerűen vallás. Az isz­lám filozófiai rendszer éppúgy, mint például a marxizmus, az élet etikája, olyan doktrína, amely híveinek politikai tartá­sát is előírja, ma éppúgy, mint századokkal ezelőtt. Az egyház és állam szétválasztása nyugati kon­cepció” — magyarázta nagy hév­vel az iszlám lényegét Róbert egyik riportalanya. Ügy gondoljuk ez az idézet né­mi magyarázata az iráni esemé­nyek ellentmondásosságának. A síita egyházfő a több mint ezer évvel megfogalmazott szent pa­rancsolatok alapján, kompro­misszumok nélkül, próbálja sza­bályozni a mindennapi életet. Az elnyomás elleni harc összekap­csolódik a hit védelmével, ezért találkozhattak a marxisták és Mohamed követői a sah elleni harcban, de a forradalom győzel­me után ezért kezdődött meg az osztályerők polarizációja is. En­nek a bonyolult helyzetnek egy hónapját figyelte meg közelről a szerző. Tapasztalatai, olykor ka­landjai drámai gyorsasággal per­gő események egy-egy epizódját engedik láttatni, de ezekben ben­ne van a nagy egész: Irán 19/79 februárjában. A vékony kötete a szó szc/ros értelemben olvasmány. Stíliusa hasonlít ahhoz-az emberéhez, aki a társaság középpontjaként órá­kig leköti hallgatóit. Ha azok fá­radni látszanak, akkor kön nyed­dé, csevegővé válik, s ha ismét figyelni készek, akkor lényeget világítja meg. Így tesz Róbert László is, de néha az érd ékessé­gek nem figyelemelterelő ek, ha­nem a mondandó érdekét szolgá­ló tények. Megtudjuk, hogy a Patyomkin cirkáló volt az első játékfilm, amelyet a forradalmi iráni televízió bemutatott, s Pe­tőfi forradalmi versei ez év ja­nuárjában jelentek meg ott far- szi nyelven. A számunkra idegen, szokások közül beszél arról, hogy az irá­ni férfi bármikor e lbocsáthatja feleségét, de akkor újra ki kell fizetni a hozományt a nő szülei­nek. Találkozott Iránban is a „Csendes amerikaival”, aki Sai­gonban is tanácsadó volt. Beszélt tábornokokkal, aki szerint az ajatollah imádkozn i biztosan tud, de egy országot vezetni, az egé­szen más. Szállíto tt kocsiján se­besült fiatalt, köz/élről látta, hal­lotta a fegyverek ropogását, használta rég lejárt újságírói en­gedélyét. Egyszóval riporter volt egy forrongó országban. Olyan, aki élményszeri jen hozza közei­be 1979 Iránját a robbanással fe­nyegető ellentmondásokkal ter­hes országot. Komáromi Attila • A könyvtár olvasóterme. (MTI-fotó — KS) K homlokzatra: Városi Nyilvános Könyvtár. Joggal, hiszen ekkor már négy fiókkönyvtára műkö­dött a város területén, az ötödi­ket, az állatkerti mozgókönyvtá­rat pedig még ebben az évben használatba vehették a látoga­tók. ,,A forradalom melegágya” Az első világháború kitörése után a könyvtár nyílt háborúel­lenességről tett tanúbizonyságot. Könyvgyűjtő osztályt állítottak fel, amely olvasnivalóval látta el a sebesülteket, s 1918 áprili­sáig, 1,5 millió könyvet osztott: szél a katonák között. Beszerez-- ték a reformista szocialista Jean Jaurés írásait is, akit a hadüze ­net elleni tiltakozásért orvu 1 agyonlőttek. A kétfrontos béke - harcot folytató értelmiség múi- vei is gyűltek a raktárakban. Kö>- zülük nemzetközi szempontból fis ritkaságnak számít a Rosa Lu­xemburg által indított, már be­börtönzése után megjelent D ie Ihternacionale című folyóirat egyetlen megjelent száma. A főváros vezetősége 1926—2:7- ben törvénytelen, korrupt mód­szerekkel megvásárolta a Wenck- heűm grófi család Baross utcai palotáját, a könyvtár központjá­nak ma is otthonul szolgáló épü­letét. Mindenki tudta, hogy könyvtári célokra ez a palota nem megfelelő. De akkor csak .az üzlet volt a fontos, az, hogy az épület a város tulajdonába kerüljön. Az óriási összeget fel­emésztő átalakítás körül már nem tanúsítottak nagy buzgalmat a város vezetői. Az építkezés négy évig húzódott. Űj korszak, a legújabb remények Szabó Ervinnek a könyvtár fejlődésével kapcsolatos álma csak 1945 után valósulhatott meg. Röviddel a háború befejezése után három villamos mozgó­könyvtár szállította a város pe­rifériáira a könyveket. Megkezd­ték a helyreállítást, és az új fió­kok kialakítását. Létrehozták az ország első szovjet könyvtárát, amely 1957-ig hézagpótló szere­pet töltött be a könyvtári élet­ben. A speciális zenei részleg 1964-ben kezdte meg munkáját. Az 1946 óta ismét Szabó Ervin nevét viselő intézmény kerületi könyvtárai egész Budapest terü­letén fogadják olvasóikat, akik a kezükbe könyvet adó intéz­mény múltja iránt is érdeklőd­nének. . M. Zs. épület előtti tér mediterrán han­gulatához, hajdani piacához il­leszkedően sürög, tesz, vesz, al­kot fiatal és öreg, férfi és nő. A munka ritmusában hullámzik a nép, dolgoznak a parasztaroú 12 millió Uránia-látogató az NDK-ban fesszor 9700 darabot számláló röpiratgyűjteményét. Az Ázsia- kutató Zichy Jenő könyvtárának megvásárlása a későbbiek során nagy felfedezéshez juttatta a könyvtörténészeket. A szintén 3000 kötet legértékesebbjei a ré­gi térképek, útleírások, a föld­rajzi írók (pl. Plinius, Strabo) régi kiadásai, a gyűjtő ázsiai uta­zásaival kapcsolatos néprajzi, et­nográfiai munkák, no meg két kézirat. Az egyik egy XV. száza­di, építészeti munkákkal tele olasz kódex, a másik Mária Luj­za állítólagos feljegyzéseit tar­talmazza. Az előbbi Zichy-kódex néven vált ismertté. Eredeti szö­vegét, seregnyi későreneszánsz költeményt, az építészeti rajzok takarták. A nagymérvű gyarapodás sza­porította a helyiséggondokat. A főváros, elöljárói könyvtárpalota építését határozták el. Az épület a mai Köztársaság téren állna. A Lajta Béla által készített tervek­ről így ír a Pesti Hírlap ripor­tere: „A tér a velencei Szent Márk térhez fog hasonlítani. A tetőn virágdíszek közt kerti ol­vasó működik magasan a város felett”. Ez a ragyogó elképzelés az építészek közötti féltékenység martaléka lett. A kor egyik is­mert építésze, Qittner Zsigmond indította el a lavinát azzal, hogy e szép park elcsúfítása feletti sajnálkozásának nyilvánosan is hangot adott. A könyvtár végül 1914-ben ke­rült új otthonba. „Ideiglenesen" — 17 évig — a mai Ferenczy István utcában fogadhatta olva­sóit, s jogos büszkeséggel írhatta Az Uránia Tudományos Isme­retterjesztő Társulatnak NDK- szerte nagy a népszerűsége. Az elmúlt esztendőben az Uránia különféle rendezvényein 12 mil­lióan vettek részt. Uránia néven 1888-ban alakult az első társaság Berlinben. En­nek munkájában neves csillagá­szok vettek részt. A mai Uráma- rendezvények elődjeként tekint­hető az az előadássorozat is, amelyet Al ekszander von Hum­boldt tartott a berlinieknek a XIX. száz ad első felében. Az Urcínia ezeket a hagyomá­nyokat Pcöveti. 1947-ben alapítot­ták meg az Uránia Kiadót, amely azóta sok millió példányban ezer ismeret terjesztő művet bocsátott közre. (BUD/ 1PRESS—ADN— PANClRAMA)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom