Petőfi Népe, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-24 / 301. szám

1979. december 24. • PETŐFI NÉPE • 3

M ezőgazdaságunk ma és holnap

Nemzeti jövedelmünk nem lebecsülendő részét a mezőgazdaság és az élelmiszeripar adja. Dr. Romány Pál mezőgazda- sági- és élelmezésügyi miniszterrel beszélgettünk az ágazat előtt álló legfontosabb feladatokról.

— Kérem miniszter elvtársat, foglalja össze, az idén milyen eredménnyel zárta az esztendőt ez az időjárás szeszélyeire oly érzékeny ágazat?

— Ma a nemzeti jövedelem egyhatodát adja a mezőgazdaság. 1974 és 1978 'között igen erőteljesen csökkent a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma, s tovább fogyott a mezőgazdasági rendeltetésű földterület is. Ugyanakkor, a többi ágazat hozzájárulása gyorsabban nőtt, mint a mezőgazdaságé, így szükségképpen csökkent a részaránya. Hazánk területe 93 ezer négyzetkilométer, s ennek 71 százaléka a mezőgazdaságilag megművelt terület. S bár ez, mint említettem, egyre kisebb lesz. Európában, Dánia után, még így is a legmagasabb a mezőgazdasági terület részaránya. Ez tehát valóban egyik alapvető meghatározója a bruttó termelésnék. Most már a termelés növeléséhez egyre nagyobb ráfordítás szükséges, amelyet az utóbbi években csak az állami gazdaságok tudtak eredményeikkel követni, a termelő- szövetkezetek nem.

— 1979-ben sajnos a kedvezőtlen időjárás miatt a magyar mezőgazdaság termelése valamelyest elmarad a tervezettől, s lényegében a tavalyi szintet éri el. Ennek ellenére most már jó szívvel mondhatom: kikerekedett az esztendő, az első fél évben bizony rosszabbra számítottunk. A kukorica és több más növény javított a helyzeten, az állattenyésztés, az élelmiszeripar, az erdő- és faipar eredményei is jobbak a vártnál. Az az igazság, hogy a terveket minden esztendőben teljesíteni kell, a mezőgazdaságban azonban annyi a bizonytalanság, amely nem tervezhető, hogy itt főként a tendenciákat kell számon kérni, azok pedig az utóbbi években jók.- i . Ccd1*** J

* — ön néhány esztendeje egy

beszélgetés alkalmával él'ége- detlenségének adott kifejezést a magyar mezőgazdaság növekedési ütemével kapcsolatban. Való igaz, azóta is voltak szűk esztendők, de úgy tűnik mintha tényleg egyenletesebben emelkedne a termelés. Milyen tényezőknek köszönhető ez?

— Én akkor sem az öt-tíz évvel ezelőtti koncepció minősítéseként értettem ezt, hiszen az akkori feltételezések szerint egy-egy most vitatott elgondolás a legjobb megoldás lehetett. Mégis változtatnunk kellett, mert a feltételek is változtak. Természetes például, hogy jobban ki kell használnunk az ingyenes erőforrásainkat. Például azt, hogy ne csak a munka kezdetét, hanem a zömét is optimális időben végezzék. Viszonyainknak megfelelő fajtákat kell alkalmaznunk, adott esetben az intenzív, a modern és a hagyományos kombinálása, együttes jelenléte is dicséretes lehet. Tehát nem is annyira az ütem növékedésével van a baj, hanem a lehetőségeink kihasználásával. Mezőgazdaságunk termelési szerkezetét időről időre országosan és termőtájanlként is felül kell vizsgálnunk. Az adottságok előnyeit, a költségtakarékos megoldásokat, az ágazattársítás és ugyanakkor a szakosítás előnyeit az eddigieknél jobban Ikell hasznosítanunk. Az idén például visz- szafogtuk a tojástermelést: nem volt gazdaságos exportálnunk, mert csak annyit kaptunk érte, mint amennyit ráfordítottunk. Ennek ellenére a mezőgazdasági exportunk nőtt. A kérdés második részére válaszolva a XI. pártkongresszus, majd az 1978 márciusi párthatározat is erősítette a termelési kedvet, a biztonságot, a nagyüzemek és háztáji gazdaságok együttműködését. Döntő tényező, hogy konszolidáltság, jó értelemben vett egynyelvűség jellemzi a mezőgazdaságot.

— Az ágazat az ötödik 5 éves tervben mintegy 60 milliárd forint értékben vásárol új gépeket. Sajnos, csak ennyire volt lehetőség. A magyar mezőgazdaság a szellemi értékek hatékonyabb hasznosításával és mostani eszközállományával képes-e olyan mértékű előrelépésre, mely minőségi változást jelent a fejlődésben?

— Nekem az a véleményem, hogy a mostani eszközállománynyal lényeges változást nem lehet elérni. Bonyolítja a helyzetet, hogy mi olyan technikát alkalmazunk, amely a hatvanas években — az akkori olcsó energiaárak mellett — a legjobb volt. A következő években úgy kell a termelés növekedését elérni, hogy ne növekedjék a felhasznált energia mennyisége, ugyanis a költségek így is emelkednek majd. Nos, ennek előrebocsátásával is látok lehetőséget, hogy a szellemi értékek maximális kihasználásával, amelyeknek már a technikai eszközök cseréjénél is érvényre kell jutniuk, emeljük a mércét. Ha nem akarjuk, hogy a világpiacról kiszoruljunk, minden eszközt meg kell ragadni, hogy jobb minőségű, olcsóbb, pontos határidőre szállított termékekkel vegyünk részt a világkereskedelemben. Erőteljes szelekcióra, rostálásra van szükség a versenyképesség. általában felkészültségünk, lehetőségeink területén. Ez nem végezhető el csak a mező- gazdaság erejével, hanem a feldolgozó, az értékesítő és minden más szervezet együttműködésével. Ehhez ki kell alakítani a mainál sokkal szorosabb integráció különböző formáit. A gazdaságos ágazatok, eszközök, beruházások létrehozását soron kívül elő kell segíteni.

— Tudomásom szerint a gépek gazdaságos üzemeltetése érdekében gépjavító és szervizrendszer kialakítására törekszenek. Ügy kell ezt értelmezni, hogy a gépállomás hálózathoz hasonló rendszer kiépítését szorgalmazzák?

— Nem. Át kell vennünk azokat a tapasztalatokat, amelyeket korábban szereztünk, de most egészen másról van szó. A termelésben egyre nagyobb szerepet játszó gépek javítása, karbantartása elengedhetetlenül megköveteli, hogy valamennyi érdekelt fél közösen hozzon létre olyan hálózatot, amely alkalmas az említett feladatok elvégzésére. Ez nem lehet csak a mezőgazdaság feladata. A gyártó. cégek,.,a MEZŐGÉP- Trö'sfct. az állami gazdaságok és a szövetkezetek . közösen,^ társulásos formában, közös érdekeltséggel oldják meg ezt a feladatot! Vannak erre már példák is: Cegléden, az Alföldön, s néhány más helyen a régi gépállományokon létrehoztak ilyen gépjavító, karbantartó üzemeket.

— Ha már a szervezeti, szervezési kérdésekről esik szó: mi a véleménye az olyan élelmiszer-gazdasági komplexumokról, ahol a mezőgazdasági termékeket a legmagasabb szinten feldolgozott élelmi- szeripari termékként, saját kereskedelmi hálózatukban hozzák forgalomba, s ahol az egész vertikumban azonos érdekeltségi rendszert dolgoztak ki?

— Híve vagyok — szerencsére senki sem tiltja, hogy ilyen komplexumok létrejöjjenek. Jövőjük van, a piachoz képesek rugalmasan alkalmazkodni. Nyilvánvaló, hogy az élelmiszer-termelés valamennyi ágazatát fejleszteni szükséges, hogy minél kevesebb zavaró körülmény fékezze hatékonyságát. A Szovjetunióban például az utóbbi időben behatóan vizsgálják a termelés valamennyi szakaszát: tehát a gépellátás, gépgyártás fejlesztését, a közbülső helyet elfoglaló mezőgazdaságot, a felvásárlást, áruraktározást, feldolgozást, forgalmazást. A legkedvezőbb eredmények ugyanis ott találhatók, ahol a termelés minden szakaszában érvényesíthető. jelezhető a végső piaci ítélet, az igazi, a nem átmeneti kereskedelmi érdekeltség. Világosan látni kell, hogy mezőgazdaságunk és élelmiszeriparunk jövője elválaszthatatlan attól, hogy milyen minőségben, mennyiségben tudja eltarthatóvá. szállíthatóvá, eladhatóvá tenni termékeit.

— Kérem, mondja el, melyek azok a magyar termékek, amelyek mindenkor jó piacra számíthatnak?

— Élelmiszeripari nagyhatalom ugyan nem lehetünk, de néhány cikkel befolyásolhatjuk az árakat. A magyar paprika például a világkereskedelem egyharmadát adja, s ez már árformáló erőt jelent. Vannak egészen speciális termékeink, mint például a tokaji aszú, az egri bikavér, a Herz és a Pick szalámi, a gyulai száraz áruk, amelyekkel valamikor vitathatatlanul elsők voltunk mennyiségben is. s mindenkor jó piacra számíthattunk. Azonban nem szabad, hogy ez a szemlélet elringasson bennünket. Arra kell törekednünk, hogy egyre több ilyen áru legyen, amelyet az adott

Beszélgetés dr. Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterrel

piac igénye szerint gazdaságosan elő tudunk állítani. Védett minőség kell; rugalmasság, jó piacismeret és persze jó nyersanyag, korszerű feldolgozás, fegyelmezett szállítás.

— A magyar élelmiszer-gazdaságban dolgozó szakemberek képesek-e arra, hogy az adott' anyagi lehetőségeink között nemzeti jövedelmünk megteremtésében a mostaninál többet tegyenek?

— Nemrégiben az ágazat fiatal szakmunkásaival találkoztam, feltűnt hogy saját tevékenységüket is. az irányítóként is milyen kritikus szemmel képesek elemezni. Hogy már eddig eljutottak, az fél sikernek számít. Na- jon jó szakembereink vannak, de a mainál sokkal jobb irányító tevékenységre van szükség; a minisztériumtól a brigádokig érvé-, nyes ez. Sőt! Csak más ágazatokkal szorosan együttműködve vagyunk képesek, előrelépni, min,t ahogy arról már beszéltünk is. A mai magyar mezőgazdaság nem zárt egység, mint régen, ahol sokszor a ruháját is maga állította elő a paraszt. Sok biztató jelét látom annak, hogy szakembereink képesek a mainál többet kihozni az ágazatból.

— Végezetül a küszöbön álló, hatodik ötéves terv, a nehéznek ígérkező 1980-as esztendő lényegesebb feladatairól kérnénk rövid áttekintést.

— Az 1980-as év és a következő középtávú terv összefügg: a gazdasági folyamatok ugyanis nem választhatók szét. Gondoljunk csak arra, hogy az idén elvetett búzát jövőre aratjuk, s amit aratunk az már a hatodik ötéves terv első termésének vetőmagja. Nem titok: nehéz időket élünk. Az ágazatnak azonban most nem ezen kell meditálnia. Az új szabályozókban megmaradt minden fontos elem, amely a munkánkat segíti, a támogatást mint ösztönző eszközt ugyanis az árváltozások ellenére sem nélkülözhetjük. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy bárki is csak erre számítson. Sokan panaszkodnak az új szabályzók követelményei miatt,- s amikor megkérdezem, hogy mi az, ami nem jó benne, kiderül, hogy még nem ismerik, de hallották. Az alapos közgazdasági elemzést, az új helyzet világos felismerését kell most megkövetelni.

A hatodik ötéves terv céljairól még korai lenne részletesen beszélni, annyi azonban biztos, hogy nem csökken az ágazat exportfcl- adata, viszont előtérbe kerül a gazdaságossági kritérium a visz- szafogottabb fejlesztés mellett. Az

1980-as év hasonlóan nehéz feladatot jelent, mint, amikor 1977- ben 12 százalékos növekedést értünk el. A mezőgazdasági termékek bruttó termelését legalább 5, míg az élelmiszeripari termelés bruttó értékét (mindkettőt változatlan áron) legalább 9 százalékkal kell növelni 1980-ban.

A növekvő termelési és értékesítési feladatokhoz nem igényelhetünk több erőforrást, mint amennyi az előző években rendelkezésünkre állt. Mindent meg kell tennünk, hogy ne csökkenjen tovább a termőföld, ne legyen kevesebb a munkaerő, ugyanakkor fokozzuk képzettségüket, mert a gépeket csak így tudjuk hatékonyan működtetni, a műtrágyát, növényvédő szert felhasználni. Ha már az adottságok kihasználásáról beszéltem: ez legfontosabb feladatunk. Nálunk sokkal gazdagabb országok is ezt teszik.

L. J.

A képviselő egy esztendeje

Tavaly ősszel az ország több választókerületében az országgyűlést képviselői helyek megüresedése miatt időközi választást tűztek ki. Az Elnöki Tanács döntése Bács-Kiskun megyét közvetlenül is érintette a 14-es számú választókerületben. Az időközi választáson megkapva a szavazatok többségét, Bácsalmás, Bácsbokod, Bácsborsód, Érsekcsanád, Csávoly, Felsőszentistván. Tataháza, Máté- telke, Nemesnádudvar, Sükösd új országgyűlési képviselője dr. Mátyus Gábor, a ÍIosszú- hegyi Állami Gazdaság igazgatója lett.

(Tóth Sándor felvitele)

• Molnár .lánosné és dr. Mátyus Gábor az érsekcsanádi híd szélesítéséről beszélgetnek.

Alig több. mint egy év teli el azóta. A képviselővel erről a viszonylag rövid, de egyáltalán nem eseméfiytelen időszakról, a legnagyobb államhatalmi szerv, tehát a parlament munkájával való közvetlen ismerkedésről, a feladatok átvételéről, munkájának eredményeiről gondjairól, a választóival kialakított kapcsolatá- i ól beszélgettünk.

— E felelősségteljes munkára előre készülni természetesen senkinek sem áll módjában, még akkor sem, ha a jelölőgyűlések hangulatából, a résztvevők egyhangú javaslatából talán sejthető a választás eredménye, ugyanis a jelölőgyűlések és a választás között rendkívül rövid az idő. meg aztán különben is oktalan lenne eay bizonytalan dologra készülődni. Tehát dr. Mátyus Gábor is amint mondani szokták hirtelen csöppent a tengernyi feladat közepébe. Mindez hogyan érintette önt?

— Nagyon váratlanul. Kétségtelenül örültem a választók bizalmának. de őszintén megvallva, féltem attól, hogv nagy elődöm, a köztiszteletben állt dr. Ortutay Gyula kéDviselői munkáját nem tudom kellő szinten folytatni, és ezért majd csalódnak bennem. Egy tény erősítőleg hatott rám. az. hogy jól ismerem a választó- kerülethez tartozó településeket, elsősorban Sükösdöt és a környékbeli községeket, mert 17 éve a Hosszúhegyi Állami Gazdaságban dolgozom. Az is kedvező volt az indulásomhoz, hogy mint gazdasági vezetőnek, rendkívül jó a kaocsolatom a községek vezetőivel.

— Hom/an kezdte képviselői munkáját?

— Sokat segítőnek a kéovise- lőtársaim. Dr. Bnza Józseftől, a megyei csoportunk vezetőjétől megkaptam az országgyűlési képviselők jogait, kötelességeit meg- .határozó paragrafusgyűjteményt, ezeket megbeszéltük vele. aztán a gyakorlati munkámhoz sok jó tanácsot kaptam többek között Hagy Csabától. Angyal Jánostól, Vincze Józseftől. Javaslatukra mindjárt a megválasztásomat követő hetekben képviselői bemutatkozó látogatásokra indultam a községekbe. Felkerestem a tanácsi vezetőket, a községek helyzetéről, eredményéről, a tervekről.

gondokról érdeklődtem. De más módja is volt a kapcsolataim kialakításának, illetve bővítésének. Bácsborsódra például meghívtak egy párt nap megtartására, s ezt az alkalmat használtam fel. hogy jobban megismerkedjek a községgel. az itt lakók elképzeléseivel, problémáival. Másutt a falugyűlés adott erre jó lehetőséget.

— Miben kérték a segítségét?

— Hivatalos fogadónapokat nem tartok, úgy érzem, erre nincs szükség, mert egyrészt gazdasági munkám szükségessé teszi, hogy hetente többször is megforduljak a választókerületem településein, másrészt az irodámban vagy otthon könnyen megtalálhatnak. Megvallom, gyakran élnek is ezzel a lehetőséggel, kora reggel, vagy az esti órákban többször is felkerestek már személyes gondokkal. például óvodai, bölcsődei elhelyzést kérve gyermeküknek. Protekciót nem kérek, de ha tu- \dok, segítek az egyéni problémákon is.

/ — Sokan protektort látnak a képviselőben?

— Vannak ilyen emberek is, de ezt nem tartom általánosnak.

— Milyen közös gond megoldásához kérték a segítségét?

— Viszonylag kis település Sükösd, tehát noha még. nem kerestek meg, de eljutott'hozzám a hír. hogy hamarosan jönnek panaszt tenni.

— Milyen ügyben?

— Jogosan jönnek, indokolt a panaszuk. Arról van szó, hogy lebontották a sükösdi postát, amely jelenleg az áfész egyik épületében működik. Az ígéret úgy szólt, hogy nyomban épül az új. De nem épül, nem is fogják építeni egyelőre, mert nincs rá pénz.

— Akkor miért bontották le a régit?

— Én is ezt szeretném tudni. Mert ha nincs pénz új postára, a régi évekig is megfelelt volna a célnak. Ha már lebontották, szerintem feltétlenül újat kellene építeni, mert az áfész tartósan nem tudja a község rendelkezésére bocsátani a helyiségeit, ott is szűkösen vannak.

— Ezenkívül mi a legégetőbb probléma választókörzetében?

— Évek óta húzódik az érsekcsanádi híd szélesítése. Nagyon nagy szükség lenne erre, mert például a mezőgazdasági munkagépek nem tudnak átmenni a keskeny hídon. Nem tudom mi az oka. hogy az ígéret mindig csak ígéret marad. De ha kedve van, kerssük fel a csanádi tanács vezetőit. hogy mi a véleményük erről.

Molnár Jánosné az érsekcsanádi tanács vb titkára jó hírrel fogadott bennünket.

— A hídon éppen ma volt úgynevezett közigazgatási bejárás, felmérték a jelenlegi állapotot, s úgy hallottam, hogy jövő tavasz- szal megkezdik a híd szélesítését. Ezt így határozottan még senkitói sem hallottuk, bár biztosak csak akkor lehetünk, ha majd hozzákezdenek a munkálatokhoz.

— Azt hiszem, ez is alátámasztja a legutóbbi megyei tanácsülésen, vagy a képviselőcsoport-ülésünkön a jövő évi költségvetéssel kapcsolatban elhangzottakat — vette át a szót dr. Mátyus Gábor —, hogy a legszükségesebb fejlesztésekre az anyagi összeg rendelkezésre áll, de a pénzt nagyon okosan, célszerűen kell felhasználni. Iviás kérdés, hogy a fejlesztés üteme átmenetileg mérséklődik, de az összes tényezőt figyelembe» véve reálisak a jövő évi elképzelések, olyan a program. amelyen érdemes dolgozni.

— Milyen tervei vannak képviselői munkájában?

— Az ismerkedésen túl vagyok, tehát tudom, hogyan kell választóim érdekeit megfelelően képviselni. Ennek akarok eleget tenni.

— Köszönjük a beszélgetést.

Tárnái László

Hasznos egészségügyi újítás

Nehezen bogozzuk a beszélgetés fonalát dr. Jancsó Tamással, a kecskeméti megyei kórház laboratóriumának vezető főorvosával, s az intézet fömunkatársával, dr. Faragó Ferenccel. Pedig a „téma” az asztalon van: különböző nagyságú barna üvegcsék egy dobozban.

Neve: Reanal diagnosztikai

készlet trjglicerid meghatározásra.

Rendeltetése: a vér zsírjainak (lipoidok) mennyiségi kimutatása.

Ez a készítmény itt „született” a kórház laboratóriumában, ahol az orvosi gyógyító munkához szükséges kémiai vizsgálatokon túl jelentős kutatómunkát is végeznek.

A laboratórium „leckéje**

— A zsíranyagcsere-zavar önálló betegségként, de más megbetegedés kisérőjeként. úgynevezett kockázati tényezőként igen elterjedt, civilizációs betegség — mondja dr. Jancsó Tamás, mintegy magyarázatul annak, miért éppen ezt a kutatási területet választották a laboratórium célkiűzéseinek megtervezésekor.

A zsíranyagcsere-zavar kimutatására már régebben is alkalmaztak különféle eljárásokat, melyek költséges volta és körülményessége gátolta azok széles körű elterjesztését — folytatja a főorvos — de a vizsgálathoz szükséges vegyszereket drága importból szerezték be a hazai laboratóriumok.

Tehát a feladat szinte kínálkozott: olyan eljárást kell lehetővé tenni, amely megbízható, emellett hazai alapanyagból készíthető. Olcsó és könnyen bevezethető, s nemcsak esetenkénti vizsgálatok végzésére alkalmas, hanem szűrővizsgálatok lebonyolítását is lehetővé teszi.

Ez volt tehát a dr. Jancsó Tamás és dr. Faragó Ferenc vezette laboratóriumi gárda „leckéje”. Két év kitartó munkája nyomán megszületett az újítás, s erről elsőként az Egészségügyi Közlöny decemberi számában jelent meg a szakvélemény: országos bevezetésre alkalmas.

Szűrővizsgálat a gyárban

Hogy mennyire az, arról a kutatók a Nagykőrösi Konzervgyár 3 ezer dolgozójának szűrővizsgálatával győződtek meg. Az 1978— 79-ben lebonyolított szűrés nemcsak a diagnosztikai készlet alkalmasságát. hanem a zsíranyag-, csere-zavarok elterjedtségét is igazolta.

— A gyár dolgozóinak 8,6 százalékánál találtunk különböző súlyossági fokban zsíranyagcserezavart — ismerteti az eredményeket dr. Jancsó Tamás. Noha ezeknek az embereknek semmiféle betegségről nem volt tudomásuk, a szűrővizsgálat után gondozásba vették őket, hogy a kialakulófélben levő betegséget megelőzhessék. A vizsgálat adatait behatóan elemeztük, s arra a következtetésre jutottunk, hogy a szellemi foglalkozású, tehát többnyire ülőmunkát végzők körében gyakoribb a zsíranyagcáere-zavar. mint azoknál, akik fizikai munkát végeznek. Az oly sokat emlegetett életmódváltozás — a kisebb fizikai megterhelés, a mozgáshiány, a rossz táplálkozási szokások — növelik a veszélyét a keringési megbetegedések bekövetkezésének.

Tehát a megelőző gyógyító orvosi tevékenységnek erre a területre még nagyobb figyelmet kell szentelnie, s úgy hiszem, hogy ennek a vizsgálati eljárásnak az

..asztalra tételével" mi megtettük a tőlünk telhetőt — zárta a magyarázatot dr. Jancsó Tamás.

Javaslat a bevezetésre

• Ahhoz, hogy ezt a módszert széles körben bevezethessék, a vegyszer előállítását egy megfelelően felkészült üzem, a Reanal finomvegyszergyár vállalta, s valósította meg. Már forgalmazásra készen áll az orvosi laboratóhu- mok részére az első magyar diagnosztikai készlet.

Hogy milyen előnyöket rejt magában? Dr. Faragó Ferenc hármat sorol, a legfontosabbként:

Mindig azonos, bevizsgált vegyszerekből készül, megtakarítható a reagensek összemérésre fordított munka, s azonkívül a vizsgálatot az egész országban azdnos módszerekkel végezhetővé teszi — így szolgálja az integrációs törekvéseket.

A vér zsírjainak mérésére a zsíranyagcsere-zavarok kiszűrésére tehát az ország 172 kórházának, illetve valamennyi közepes felkészültségi szinten levő laboratóriumának „kezébe adták” a lehetőséget a kecskeméti megyei kórház laboratóriumának kutatói. S az újítás országos bevezetése, amely egyben a kutatómunka legfőbb eredménye, mondhatni jutalma —, megkezdődött.

A napokban a Bács-Kiskun megyei Tanács egészségügyi osztályának vezetője, dr. Gubacsi László főorvos körlevélben fordult valamennyi érdekelt egészségügyi intézmény vezetőjéhez, hogy alkalmazzák a trlglicerid tesztet munkájuk során. Tegyék lehetővé, hogy a különféle keringési betegségek idejekorán való felderítésével segítséget nyújtsanak azoknak is, akiket a betegség még csak veszélyeztet.

Nagy Mária