Petőfi Népe, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-24 / 301. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BACS-KISKüN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXIV. évi. 301. szám Ára: 1,60 Ft 1979. december 21. hétfő Mezőgazdaságunk ma és holnap A harmincadik karácsony Megtalálták a helyüket 3. oldal 4. oldal 5. oldal Ereztük, hogy igazán szeretnek 6. oldal Ketten a szocialista kultúráért }. oldal Az éjjeliőr monológja 7. oldal Keresztrejtvény 9. oldal Mancs, 1979 8. oldal Muity Feri bravúrja 11. oldal Híres konyhák, híres szakácsok ». oldal esznek majd generációk, amelyek visszatekintve ~* korunkra csodálkozni fognak: miért kellett nekünk karácsonykor a béke megóvásának szükségességéről írni? Ma még így van: a szeretet ünnepén beszélni kell a veszélyekről is. Nem valami tehetetlen panaszkodás diktálja a szavakat, hanem a meggyőződés, hogy nemcsak, szükséges, lehet is cselekedni. Ma még rá kell mutatni mindarra, ami alááshatja az emberiség nyugalmát. Európában élünk, s bár tudjuk, hogy valamennyi földrész sorsa összefügg a miénkkel, mégis az érint bennünket legközelebbről, ami itt történik. Soha Európa életében nem volt olyan hosszú békés korszak, mint a mostani. Több mint három évtized telt el a második világháború óta, s ez az időszak valami teljesen új jelenségre hívta fel a figyelmet, nevezetesen arra, hogy amig a népek tartós barátsága régen csak naiv álmodozók, magányos próféták képzeletében élt, most valósággá vált. A világméretű társadalmi változások, a tudomány, a technika, a gazdaság nagyon is kézzelfogható tényezői teszik lehetővé ezt. És szükségessé is. Nemcsak d2ért beszélünk ma békés egymás mellett élésről, mert az szívből óhajtott, jó dolog, hanem azért is — sőt, elsősorban azért —, mert a feltételei ennek már létrejöttek. Különösen az utóbbi évtized európai fejleményei bizonyítják ezt. Nemcsak azért tekintünk vissza a hetvenes évekre, mert jólesik az enyhülés tényeit számba venni. Ezeknek az esztendőknek a tanulságai érvényesek a mára és a nyolcvanas évekre is. Mi történik? Kiderül, hogy a föl- fegyverzettség mai szintjén egy európai háború a résztvevők pusztulásával járna. Ugyanakkor a modern gazdaság szinte parancsolja, megköveteli az együttműködést, akár az energiaellátást tekintjük, akár a közlekedést, akár a környezet védelmét, akár a nagy és mind terjedelmesebb piacokat követelő korszerű tömegtermelést. Az országok egyre inkább egymásra vannak utalva. Ez az egymásrautaltság a kor egyik döntő jellemzője, ezért alakultak ki a nagy gazdasági szövetségi rendszerek, ezért jönnek létre államközi szerződések, ezért növekszik a kereskedelmi csere, szaporodnak az ipari kooperációk, jelennek meg olyan árucikkek egy-egy országban, amelyek „szülőhelyéről'' az emberek azelőtt jószerivel nem is hallottak. issé prózainak, túlságosan józannak, ide nem illőnek tűnhet a szeretetteljes ajándékozások ünnepén olyan száraz témákról szólni, mint tömeges árutermelés, közlekedés, környezetszennyezés — de hát a béke tekintélyes mértékben ilyesmiken múlik. Ma már többet, jobbat a népek csak közösen, egymás segítségével érhetnek el. A kommunisták megfogalmazták, föltárták ezt az új helyzetet, és megkezdték a fáradságos aprómunkát a lehetőségek hasznosításáért. S mert e tevékenységhez a másik oldalon megfelelő partnereket találtak — a változás lehetőségeiből egy és más már valósággá is lett. De a béke és az együttműködés korszaka nem úgy köszöni be — nem úgy fog beköszöntem, hogy egyik nap bejelentik eljöttét, és másnap reggel itt lesz a tökéletes, az általános, a mindenre és mindenkire érvényes harmónia. Folyamat ez, hosszú, olykor fájdalmas, csalódásokkal, visszaesésekkel, buktatókkal teli út. Lehetőség, de nem garancia. Sok még az érdekellentét, osztályok, csoportok és államok között. Nemcsak együttműködés ez, hanem verseny is. A haladás küzdelme az elavulttal, az újé a régivel. Ne várjuk, hogy az egymással ellentétes ideológiát valló, politikai szemléletükben eltérő, más-más gazdasági rendszerben élő, különböző hagyományokat tisztelő államok máról holnapra kéz a kézben haladjanak. Együttműködések és feszültségek bonyolult szövevénye a világ. így van ez még a családokon, a kisebb közösségeken belül is, hát még a sokkal többfajta ellentéttől szabdalt nemzetközi terepen. Csak arra kell ügyelni — ehhez szükségeltetik a diplomácia művészete, a politikai bölcsesség és a higgadt erő —, hogy az egyensúly megmaradjon, az együttműködés elemei legyenek túlsúlyban, a nézeteltérések soha ne lépjék túl a veszélyt jelző piros vonalat, ne csapjanak át fegyveres küzdelembe. Éppen ez az egyensúly kerülhet veszélybe most. Nemcsak a gazdaság prózai, hanem a fegyverkezés rideg fényeiről is szólni kell. z egyensúly nélkülözhetetlen része — és belátható ideig még az is marad — a két társadalmi rendszer fegyveres erőinek kiegyenlítettsége, mindenekelőtt földrészünkön. Az Atlanti Szövetség országai viszont éppen most fogadtak el olyan határozatot, amely ezt az egyensúlyt a felborulással fenyegeti. Rakétáik, amelyeket Nyugat-Eu- rópában óhajtanak elhelyezni, a béke és az együttműködés korszakának beköszöntét veszélyeztetik. Tudjuk, egyelőre nem képzelhető el, belátható időn belül nem teremthető meg a fegyver nélküli világ, de a katonai egyensúly alacsonyabb szinten igenis létrehozható. Természetesen az élet zajlik tovább, az enyhülés marad az egyetlen ésszerű megoldás akkor is, ha a Nyugat új fegyvereket akar fölállítani. Változatlanok ugyanis azok a tényezők, amelyek eddig is lehetővé tették és parancsolták a gazdasági, a politikai, az emberi együttműködést. Csak éppen az egyik korszakban nehezebb e célért dolgozni, a másikban könnyebb. Egyszer derülteb b a politikai helyzet, és növekszik a készség a másik oldalon is, máskor az ellentétes érdekek, és a bonyolító tényezők nehezitik az élélet. De a könnyebb vagy nehezebb terep nem változtat azon a szándékunkon, hogy az enyhülést szolgáljuk. Ez a törekvésünk nem csupán a diplomáciai síkon folytatott küzdelemben érvényesül. Szavunk, tekintélyünk csak úgy le- * hét a világban, ha a szocialista országok szövetségén belül idehaza, a gazdasági élet fejlesztésében, társadalmi rendszerünk erősítésében, a dolgozó nép kivívott életnívójának megőrzésében, kulturális szintjének állandó növelésében is helytállunk. Ha itt a megyében is őrködünk azon, hogy ne következzen be visszaesés — minden külső nehézség ellenére sem — az ipari, a mező- gazdasági termelésben, s az előállított termékek minősége kiállja a versenyt a nemzetközi mezőnyben is. éke és munka összetartozó fogalmak, egyik a másik nélkül csak nehezen, és csak rövid időre képzelhető el. Az immáron harmincöt éve szabad hazában építő, dolgozó magyar nép megtanulta tisztelni és becsülni a békét, s egyre inkább megleli a munkának nemcsak a létfénntartó szerepét, és abban alkotó örömét, de megtalálja állandó megújításának, magasabb színvonalra emelésének a titkát is. Mivel ez nem más, mint az ember önnön képességeinek kibontása, az összefogás fokozása, a tudomány teremtő és termelő erejének a gyakorlattal való ötvözése. Ezt bizonyítják azok az eredmények is, melyeket Bács-K^skun megye dolgozói az V. ötéves terv eddigi időszakában és a most lezáruló, nem könnyű sikereket hozó, évben is elértek. Ami természetesen nem lehet ok a megnyugvásra, az elégedettségre. Erre utalt a megyei pártbizottság elmúlt héten tartott ülésének beszámolója is, amely feltárta a meglévő gondokat és nehézségeket, ösztönözve a megye gazdaságának irányítóit, szervezőit a korszerűbb munkára, a hatékonyság fokozására, a szükséges szerkezeti változtatások meggyorsítására. „Javuló munkaerő-gazdálkodással, munkaszervezéssel, takarékos anyag- és energiagazdálkodással, a minőség javításával, jobb együttműködéssel, a kezdeményezőkészség fokozásával erősíteni és tartósítani kell az 1979- ben kibontakozó kedvező folyamatokat" — állapította meg a határozat. összecseng ez az országos helyzetképet vázoló központi állás- foglalásokkal és a célok, a jövő esztendei és távlati feladatok meghatározásával. Tagadhatatlan, hogy megyénkben még adódnak — nem kis mértékben — az országostól eltérő tennivalók, s olyan elmaradások, melyek nagyobb lépéseket kívánnak a jövőben is. Nem lehet továbbra sem figyelmen kívül hagyni a szétszórt tanyavilágban élő jelentős számú lakosság körülményeit, az átlagosnál rosszabb kereskedelmi, egészségügyi, kulturális ellátottsági szintjét, a kisebb falvak ma is meglévő szolgáltatási „fehér foltjait", s más olyan jellegzetességeket, melyek megyénkben fokozott gondot jelentenek. Igaz például, hogy a szolgáltatás sokat fejlődött az utóbbi időben, de a rádió, televízió, mosógép vagy motorkerékpár, netán csak a lábbeli javítása, a tataro- zási munkák elvégzése ma is sok nehézséget okoz a városon kívüli embereknek. Az új lakótelepeken pedig még mindig késve épülnek az ellátást szolgáló létesítmények, s nem elég — a rohamos fejlődés ellenére — az óvodai hely és az iskolai tanterem. Ilyen és ehhez hasonló „kiemelt" feladat állandó szemmel tartását. a megoldás érdekében a társadalmi összefogás még jobb felhasználását, a koordinációban rejlő politikai és gazdasági lehetőségek kiaknázását szorgalmazza és erősíti meg a pártbizottsági határozat, melyet a most következő esztendő irányjelzőjeként fogadtak el a napokban. Irányjelzöként és munkaprogramként, melynek még pontosabb és középtávra is előremutató politikai alátámasztására is sor kerül rövidesen, a jövő év elején megtartandó megyei pártértekezleten, s országos szinten a párt XII.' kongresszusán. Természetesen egy ünnepi újságcikktől nem várható el ennek a fontos feladatmeghatározásnak a hangsúlyozása, de bízvást mondhatjuk hogy a karácsonyi béke gondolatától, és az emberies érzések felidézésétől nem idegen mindez, sőt éppen ezzel együtt válik teljessé és megvalósíthatóvá. Amint az MSZMP Központi Bizottságának kongreszusi irányelvei megállapítják: „Tudatában vagyunk annak, hogy országunk, pártunk, szocializmust építő népünk a nemzetközi színtéren a legnagyobb hatást a jövőben is az eredményes hazai munkával fejtheti ki." Ami természetesen nem jelenti a befelé fordulást, a világ dolgai iránti közömbösségei. Éppen ellenkezőleg, azt kell hogy jelentse: felelősek vagyunk mindannyian az „egy és oszthatatlan" békéért. Felelősséget érzünk a fejlődő országok ma még alacsonyabb életnívón küszködő, vagy éhező lakóinak sorsáért, és szolidárisak vagyunk mindazokkal, akik még mindig imperialista elnyomás alatt élnek, s népük szabadságáért küzdenek. elelősséget érzünk Európa sorsáért, s felemeljük szavunkat a fegyverzetek újabb gyilkos eszköztárának növelése ellen, a fegyverkezési hajsza ellen, amely a mi közvetlen fenyegetésünket is jelenti. Külpolitikánk alapvető célja — amint az irányelvekben is olvashatjuk —, hogy továbbra is biztosítsa a kedvező külső feltételeket a szocialista épitömunkához, és hozzájáruljon az egyetemes béke. a társadalmi haladás ügyéhez, a szocializmus térhódításához. így függ össze napi munkánk a világban végbemenő folyamatokkal. Hiszünk abban is, hogy a béke ügye egyre nagyobb mértékben tért hódít az egész földön, mert egy újabb világháború az emberiség teljes pusztulását jelentené. A földgolyó, ahogy mondani szokták mostanában, egyre „kisebb lesz", egyre jobban áttekinthető és elérhető. Egyre jobban ellenőrizhető a népek és államok minden lépése, minden cselekedete. Azt akarjuk és arra törekszünk, hogy ne a békében alkotó, munkálkodó népeknek és nemzeteknek kelljen félniük, és tartani ettől az ellenőrizhetőségtől, hanem azoknak, akiknek a szándéka nem tiszta, s akik üzleti érdekből vagy agresszív ösztönöktől hajtva a népek békéje éllen törnek. őst, amikor az ország és megyénk lakossága a karácsonyi fenyők alatt a családi otthonok melegében ünnepel, s azok is, akik talán magányosan töltik ezeket a napokat, bíznak az emberiség jövőjében. Hiszünk abban, hogy az emberiségnek nemcsak általános érdeke a béke, hanem mind többen vannak egyszerű emberek és politikusok a föld minden részén, akik ennek tudatában élnek, gondolkoznak, és kezet nyújtanak egymásnak. Béke és munka KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK au MINDEN KEDVES OLVASÓNKNAK!
