Petőfi Népe, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-20 / 297. szám

1979. december 20. • PETŐFI NÉPE • 5 Hírmozaik a Krímből őszi VÁSÁR SZIMFEROPOLBAN Évente két alkalommal rendez­nek vásárt Szimferopolban. A ha­gyományos őszi, mezőgazdasági terménybemutatón Krím terület minden jelentősebb nagyüzeme részt vett, és a város különböző pontjain ideiglenesen felállított pavilonokban kínálták áruikat. Régi szokás, hogy a gazdaságok így értékesítik terményeik egy részét. A dzsankoji járásból csaknem kétszáz tonna árut hoz­tak a városba. Főleg burgonyá­ból. zöldségfélékből, gyümölcsből és rizsből volt nagy a választék. A Szaki Állami Gazdaság — pro­filjának megfelelően — zöldség­félét és gyümölcsöt, Evpatorija sütemény- és tésztaféléket, vala­mint hús- és hentesárut kínált a vásárlóknak. A két napig tartó vásáron mintegy hatvan művé­szeti együttes is fellépett: tánco­sokat, zenekarokat és kórusokat láthatott és hallgathatott a szim- feropoli közönség. GYÓGYSZERTÁR GYERMEKEKNEK Feodoszijában különleges gyógyszer nyílt meg a közel­múltban. A gyógyszereken kívül csecsemő- és gyermekápolási cik­keket, hőmérőket és különféle gyógyfüveket is árusítanak. A fia­tal anyák pedig választ kaphat­nak különböző kérdéseikre, ugyanis gyermekorvosok és ápo­lónők közreműködésével tanács­adás is folyik az üzletben. A ké­nyelmes bútorok megkönnyítik a várakozást, a gyermekek pedig gyönyörködhetnek a szép „mese- fal”-ban, amelyen az orosz nép­mesék kedves hősei láthatók. A gyermekekkel kapcsolatos a következő hír is: A Mi leszek ha nagy leszek című kecskeméti gyermekrajz-kiállításhoz hason­lóan a Szaki Tudományos Ku­tatóintézetben is kiállítást ren­deztek a nemzetközi gyermekév alkalmából. Az inézet egy mű­vészeti szakkört patronál, ame­lyet egy fiatal, lelkes tanárnő már évek óta eredményesen ve­zet. A képek, rajzok, fotók arról vallanak, milyennek látják a gyermekek környezetüket és a vi­lágot SZÁLLODA ÉPÜL A Fekete-tenger csodálatos partvidékét minden évszakban felkeresik a pihenésre vágyó tu­risták. A Krím-félsziget nyugati partján fekvő Csornomorszkoje évente mintegy hétezer látogatót fogad. Az egyre növekvő forga­lom a vendégek kényelmes és gyors kiszolgálását teszi szüksé­gessé. Ezt szolgálja majd a szép környezetben épülő harminchat emeletes szálloda is PftÉMEK, sapkAk NYÜLSZÖRBÖL A dzsankoji járás Ukrajna ne­vű szövetkezete sok asszonynak ad munkát. A néhány éve tele­pített nyúlfarm igen jól jövedel­mez. A kedvelt nyúlhús a fél­sziget háziasszonyainak konyhá­jára kerül, a kikészített bőrökből pedig ügyes kezű nők divatos sapkákat és gallérokat varrnak. A kedvelt és keresett szőrmék ér­tékesítése nagy hasznot jelent a szövetkezetnek. KÖNYVKIÁLLITAS Szimferopolban érdekes könyv­kiállítást rendeztek a közelmúlt­ban. A legrégibb időktől nap­jainkig megjelenő tudományos igényű könyveket láthatják a szakemberek és az érdeklődők. A vitrinekben levő kiadványok a Fekete-tenger és a Krím félsziget növényzetét, természeti kincseit és geológiai kutatások eredményeit vizsgálják. Olyan ritkaság is akad közöttük, mint az 1785-ben Pé- tervárott kiadott könyv, vagy a múlt század elején megjelenő — a félsziget növényvilágát vizsgáló — első rendszeres tanulmány. LERMONTOV-EMLÉKMÜ TAMANBAN A félsziget keleti részén fekvő Keres jelentős kikötőváros. In­nen indulnak azok az utasszállító hajók is, amelyek Krímet az or­szág keleti területével kötik ösz- sze. Kubán vidékéről gyakran jönnek át Kercsbe kirándulni, vá­sárolni az emberek, és a kercsiek is szívesen látogatnak ott egy kis kozák falut, Tamant. A telepü­lésnek több nevezetessége is van; központjában látható a zaporozse- ci kozákok partraszállásának em­lékműve. Az 1830-as évek elején pedig itt élt Puskin kortársa, a nagy orosz költő. Lermontov egy tengerparti aprócska kunyhóban. A Taman című csodálatos elbe­szélésnek magva ebből az él­ményből fakad. A Lermontov - emlékhely sok látogatót von z, akik tisztelettel emlékeznek a nagy orosz költőre. MÚZEUM A SZANATÓRIUMBAN A jaltai Rosszija szanatórium­ban különös múzeumot 'alapítot­tak. Több mint hatvan éve gyűj­tik azokat az emléktárgyakat, amelyeket az üdülők 'és a gyó­gyulni vágyók készítettek. Az ajándékozók között híres művé­szek, politikusok is vannak. A hí­res énekes, Paul Robeson dedi­kált fényképét; a kubai vendé­gek Fidel Castro gobelin képét; a spanyol kommunisták legendás alaikja, Dolores Ibárruri pedig spanyol táncospár figuráját aján­dékozta a szanatórium dolgozói­nak. Mintegy hatvan ország kü­lönféle ajándéktárgyai: rajzok, fo­tók. makettek láthatók az újon­nan létesített múzeumban. OLIMPIAI MATRJOSKA A Krím területen is készülnek olimpiára. Az egész világon is­mert, népszerű és kedves aján­dék a fából készült, egymásba il­leszthető baba, a matrjoska. Az alustai Tavrija üzemben gyártják azokat a matrjoskákat, amelyeket az olimpia ideje alatt vásárolhat­nak meg a Moszkvába látogató vendégek és turisták. E babák különös ismertetője az. hogy mindegyikük belsejében a félszi­get virágaiból készült rózsaolajat „rejtenek el”. Gy. I. N éptáncmozgalom Bács-Kiskunban Fellángolás, divathullám, fluktuáció és újbóli hanyatlás. Csúcsok és hullámvölgyek. Így jellemezték Bács-Kiskun me­gye amatőr néptáncmozgalmának utóbbi öt évét, a közel­múltban Kecskeméten rendezett amatőrművészeti parlamen­ten, ahol együttesvezetők és közművelődési szakemberek gyűltek össze. Bács-Kiskun a leggazdagabb néphagyományokka'l rendelkező megyék egyike. Éppen ezért nehe­zen fogadható el az a ítény, hogy a hatvan néptánccsoportból mind­össze tíz rendelkezik minősítés­sel. Országos szintű produkciót nyújtó együttes pedig csupán egy vain, a Kalocsai Népi Együttes. Jelenleg a megye negyvenhét köz­ségében és öt városában foglal­koznak néptáncoktatással, de lé­teznek „fehér folitök” is; így pél­dául a kiskőrösi és a halasi já­rásban, ahol egyetlen néptánc- csoport sem működik ... Mi lehet az ellentmondások oka? Hogyan látják a néptánc- mozgalom helyzetét azok, akik benne élnek, akik jobb-rosszabb körülmények között egy kisköz­ségi művelődési házban, vagy egy tejjel-mézzel folyó kánaánnak tűnő megyei intézményben ve­zetnek csoportot? A hozzászólá­sok témaköreit követve választ kaptunk néhány kérdésre. A meg­levő gondok azonban nem csu­pán a megyét jellemzik. V ezetöképzés Hatvankilenc tánccsoportveze­tőből mindössze huszonnégy ren­delkezik működési engedéllyel, tehát több mint hatvan százalék a szakképzetlen. (Mindemellett: léteznek „papír nélküli”, de nagy gyakorlattal, szakmai tudással bí­ró csoportvezetők is, ám sajnos többségükre nem ez a jellemző. Szép számmal állítanak színpad­ra jellegtelen, ötlettelen, poros, ötvenes évekbeli koreográfiákat, melyeken a szakmai tudás, ta­nácsadás hiánya érződik.) A Megyei Művelődési Központ ingyenes vezetőképző tanfolyama­in gyakori és nagyarányú a le­morzsolódás. Sokan hirtelen ötlet­től indíttatva iratkoznak be az ingyenes tanfolyamra, de a záró­vizsgát már nem teszik le. Érde­keltség, vagy elismerés hiánya? Néptánctevékenységért Bács-Kis­kun megyében, több mint egy évtized távlatából csak kétten kaptak művészeti díjat... A szakmai színvonal emelésének eszköze, a közeljövő sürgető fel­adata, az egységes szemléletű, fe­lügyeleti joggal is bíró megyei néptánc-szakbizottság és a szak- referensi hálózat létrehozása. Fellépések Szükség lenne rendszeres, éven­kénti bemutatkozási lehetőségre. A kétévenként 'megrendezett nép­tánctalálkozók nem mindig szol­gálják a kitűzött célt. A sereg­szemléken részt vevő tíz-tizenkét együttes évről évre ugyanazt a műsort adja elő, jobb-rosszabb kivitelben. Frissíteni kellene a repertoárt új, eredeti anyagok­kal. (Érdemes megjegyezni: több értékes „maszek” gyűjtés létezik a megyében — filmek, tanulmá­nyok, dokumentumok —, tele még Lengyel egyetemi Az 1978/79-es tanévben 3700 lengyel diák és 380 aspiráns vég­zett külföldi egyetemeken. A leg­több lengyel fiatal a Szovjetunió­ban, Magyarországon, az NDK- ban és Csehszlovákiában tanult. ismeretlen, eredeti táncanyagok­kal!) Hatalmas repertoárral ren­delkezik a Kalocsai Népi Együt­tes. Felvetődött, hogy akár me­gyei módszertani csoportként is működhetne. A néptánctalálkozó­kon azonban eddig még egyetlen alkalommal sem vettek részt. Ál­talános tapasztalat az is, hogy az együttesek nem érdekeltek a ta­lálkozókon, fesztiválokon való részvételben. Ennek több oka van. Például a velük szembeni elsődleges el­várás: a községi vagy intézményi ünnepségek fényének emelése. A szolgálati szerepkörön túl meg­szűnik az érdeklődés az együttes egyéb dolgai-gondjai iránt... A fellépések viszonylag kevés szá­ma magyarázható szorító anyagi gondokkal is. Egy negyven-ötven táncosból álló együttes utaztatá­sa, napi ellátása nem kis össze­get igényel. Igen rossz helyzet­ben vannak például a kisközsé­gi művelődési házak által fenn­tartott együttesek. A helyi tée­szek, gazdaságok, vállalatok bi­zony nem szívesen vállalnak anyagi áldozatot; pedig — több példa is ezt mutatja — a közös fenntartás a legcélravezetőbb .,. Zenészgondok A legjobban ellátott csoportok­nak is gondot jelent az állandó zenekarral történő együttműkö­dés. Egyetlen fellépés három- négyezer forintba kerül, a pró­bákról nem is beszélve! Nincse­nek megfelelően képzett, többfé­le népzenei stílusban hiteles pro­dukciót nyújtó együttesek. Né­hány tánccsoporthoz cigányzene­kart szerződtetnek, bár ezek al­kalmatlanok az eredeti magyar népzene megszólaltatására, stílus­beli problémák miatt. Kísérlete­ző kedvű fiatalok próbálkoznak hiteles hangvételű, használható népzenei együttesek létrehozásá­val; a legtöbb esetben sikertele­nül. A lelkesedés önmagában nem elegendő. Nincs kitől, honnan ta­nuljanak, s továbbképzésük köz­pontilag sem megoldott. Zeneiskoláink képzési rend­szere egyoldalú, erősen az euró­pai zeneirodalom klasszikus mű­zenei anyagára koncentrált. Töb­bek véleménye szerint: a megyé­ben kezdetben biztatóan induló táncházmozgalom is részint ze- nészgondok miatt — együttesek híján — halványult el. Ez azért is sajnálatos, mert a táncházi fia­talok százai, ezrei tömegbázist je­lenthettek volna az amatőr nép­táncmozgalomnak ... Használha­tó megoldásiként hangzott el: a helyi népdalkörökkel, citerazene- kairokkal való kapcsolatfelvétel. Jó példa erre a ls.josmizsei együttműködés. És talán még nem érkezett el az utolsó perc felkutatni, megkeresni, a nagytu­dású öreg parasztzené.szeket, hogy tőlük tanuljanak, segítséget kap­janak jóra törekvő fiatal zené­szeink. Posváncz Etelka hallgatók cseréje A Lengyelországban tanuló kül­földi diákok száma meghaladja a 2600-at. A külföldi hallgatók fele a testvéri szocialista orszá­gokból érkezett. S' Sikert hozott az Úri muri Kecskeméten Móricz Zsigmond regénye, az Űri muri, gyönyörű szép írás, megindítóan szép. Teli az alföldi táj leírásával: „Most a legszebb az Alföld. Zöld színek hamvában lebeg a világ... A messzeségben már kékre borzong a pusz­ta.” Néprajzi pontosságú a paraszti világ ábrázolá­sa, hiteles az emberi viselkedés, az érzések, gondo­latok egymásba fűzése, kivetítése. A drámai mon­danivaló ott rejtőzik a leírásban is, nemcsak a cse­lekvésben. A színdarab, amit Móricz kétszer is átírt, megírt, a regényhez képest csupasz és szikár. Megmaradtak a móriczi ízes szavak, a feszítő gondolatok, duhaj életérzések, s jelen van a tragédia is, Szákhmáry Zoltán, a tartalmasabb életre vágyó, tespedtségből menekülni akaró eladósodott földbirtokos — osztá­lyának és egyéni életének — kudarca, semmibe for­dulása. Ha a regényre gondolunk, folyton Móricz lép elénk, ő szól a könyv lapjairól, a paraszti lét tár­gyilagos, szakszerű leírásával, jobbító szándékával, s a dzsentrivilág hiteles és könyörtelen rajzával. Ha a színdarabot nézzük, ennek az életnek a földhöz- ragadtságát, tunyaságát, rothadtságát látjuk, és a tivornyákba fulladt kiúttalanságot, melyből Zoltán alakja kellene, hogy kimagasodjon, mint valami pusztai jegenye, villámsújtásra várva és magányo­san. • — Jó kislány a Rozi? Azt hiszem, sosem tudták ezt a színdarabot úgy eljátszani — le­hetett Szákhmáry megszemélye­sítője Rajczy Lajos és a Csörgheő Csulié Tompa Sándor, vagy Ro­zikáé Mészáros Ági —, ahogy Móricz megírni szerette volna, együtt a regény felhangjaival, okos intelmeivel. Maradt mindig az „úri muri”, dévaj, duhaj és harsány-nótás játéka, részegség­gel teli tivornyasorozata. Illés István rendező megpró­bálkozott valami újjal a Kecske­méti Katona Jóasef Színházban, bár ő sem tudott minden figurát „alakra szabni”, legfeljebb meg­közelíteni a móriczi szándékot. Kapóra jött ehhez Sinkó László, aki már a második főszerepet játssza itt ebben az évadban. Mint Károlyi Mihály színdarabjá­nak Ravelszkijét ismertük meg, a higgadt és csalódott forradal­márt, és most a magyar millen­niumi évek világából kilépő föld- birtokosként, aki belterjes gaz­dálkodásról álmodik, de szárnyát nyesi a tőkehiány, s egy vele lépni nem tudó asszony, aki nem hajlandó váltókkal is fedezni hű­ségét és ragaszkodását. A pusztai kis sumtmáslányból úri szeretővé csiszolt Rozika létezése yezet a házastársi konfliktushoz, s annak szökése — a többi kudarccal együtt — az egyéni tragédiához. Amikor már nincs értelme a to­vábbi életnek. — Gyáva ez ahhoz! — mondják a füle hallatára ... Aztán ég a kunyhó — nemcsak a részeg, duhaj társaság nótájá­ban, de valóságosan is, és csattan a pisztoly hangja, mintegy bizo­nyítandó: nem volt gyáva, vagy tán mégis gyáva volt, az élet el­viseléséhez. Sinkó mintha mindvégig erre a pillanatra koncentrált volna, az első percektől kezdve feszültséget A nézőket ezúttal, ritka alkalomként, berendezett színpad és a felvonásvégeken lebocsátott függöny fogadta. A díszleteket Fehér Miklós tervezte igen célirányosan és mégis hangulatot keltőén. Poós Éva jelmezei fontos funkciót hordoztak, hiszen a kor levegőjét is vissza kellett adniuk, s jelezni: a má­hoz is közelít a darab mondanivalója. A jelmezek segítették ezt a mondanivalót. A közreműködő Or­bán István és zenekarának tagjai nemcsak kísérték az úri mulatságot, de annak szereplői is voltak, be­illeszkedve a darab légkörébe. A rendező, Illés István szándékáról korábban már szóltunk lapunkban. Utólag talán annyit: feszes, és mégis fantáziamozgató volt a játék. A darab színre- vitele igen jó „csapatmunkát” és teljes együttmű­ködést követelt, ami — örömmel mondhatjuk — a kecskeméti színházban egyre inkább megszokottnak számít. F. Tóth Pál a lelke volt hideg, s nem mert röpülni, hamar megrettent. A gyermekeit is féltő asszonyi sors ez, vagy csak nemesi gőg? Talál­gathattuk, mert 'Mátray Márta mindezt eljátszotta előttünk a viszonylag rövid idő alatt, amit szerepe szerint színpadon töltött. Kitűnő volt a férjével való össze­csapásban. A színészi pályán ötvenedik évét most ünneplő Jánoky Sándor ezúttal mint Zsellyey Balogh Ábel, nyugalmazott honvéd huszárezre­des, a Móricz-szerinti „alföldi higgadtsággal” vett részt ebben a tajtékosan vidám játékban, szép, ízes szövegmondással is hitelesít­ve a figurát. A szótlan Borbíró Gergely, aki hétszámra elnézegette a kocsmá­ban a falon mászkáló legyeket, s a darabban is bölcs butaságokat mondott, ezúttal Balogh Tamás szikár alakjába bújt. S nem is tette rosszul, sótlan, ízetlen hu­mora, tiszta zamatú beszéde el­nyerte a közönség tetszését. Csak­úgy, mint az urakkal alázatosan együtt mulató Gosztonyi ügyész szerepében Áron László. A sokszereplős darabok tör­vényszerűsége, hogy felsorolni sem mindig lehet azokat, akik nélkül pedig nem állt volna össze a játék egésze. Felfigyeltünk a Lefkovics bankárt megszemélye­sítő Juhász Tibor jól egyénített alakítására, Wágner zenetanár szerepében Joós Lászlóra, a Ku- dorát alakító Flórián Antalra. A csugari kubikosokat képviselő Gyulai Antal, azt kell mondani, teljesen egyéni színt vitt a szín­padra. Szalma Sándor polgármes­tere, a mérnök szerepében Keme- csi Ferenc, a tanyakörüliek: Tu- nyogi István és György János, s egy epizódnyi intrikus szerepben Ribár Éva nevét kell még meg­említeni. teremt a színpadon, kirobbanásai és elernyedései, tétovasága és dü­he egyaránt ezt a jelenetet készíti elő. Talán egy kicsit túlságosan sokat van a játék hátterében, a kívül maradást szószerint is ért­ve, bár néhol a szöveg szűkössé­ge sem teszi* lehetővé a nagyobb aktivitást. Ahol viszont a darab játékra, cselekvésbeli kifejezésre ad alkalmat — Eszterrel, a fele­ségével való összecsapás, a Rozi­kával való évődés vagy a pénz­szerzés kínjai — ott a művészi többlet sem marad el. Szákhmáry Zoltánról elhisszük, hogy más körülmények között képes lett volna paradicsomot varázsolni a pusztaságba. A közönség érdeklődéssel várta, vajon tud-e újat kezdeni — Tom­pa Sándor emlékezetes alakításai után — Fekete Tibor Csörgheő Csuli figurájával. A mulatási je­lenetekben utolérhetetlen Tompa kedélyes, vidám, életélvező Csuli- ja nem kísértett ezen a színpa­don. Fekete keményebb, nyer­sebb, még ravaszabb vidéki dzsentrit formál, aki bárdoltsága mellett is „zsebre teszi” a kör­nyezetében lévő urakat és parasz­tokat. Kár,, hogy a parasztokkal való összeütközés a darabban szinte teljesen elhalványult, pedig a színészi játékban benne rejlett ennek lehetősége. Fekete Csulija mindenesetre a kecskeméti elő­adás erőssége, aki ha egy fokkal tán rokonszenvesebb is, mint a regénybeli Csörgheő, az írói el­képzeléstől nem került távol. Rozika, a rafinérozott kis pa­rasztlány szerepében Andresz Ka­talint láttuk a bemutatón. (Egyéb­ként kettős szereposztásban játsz- szák Borbáth Ottiliával.) Nem romlott ez a kislány, csak a „jó emberek” mindig felkarolják, mint ez a pesti vigéc is, Leken­• — Nyugodjon meg, Eszter. • — Csörgheő Csuli vagyok, az apád istenit. (Tóth Sándor felvé­telei) czey — Lengyel János volt az életrekeltője —, aki végül kirö- píti a „kismadárkát” a kalitkájá­ból. Naivság és kacérság, a még halványan őrzött tisztá báj, és á jövendő kokott romlottsága együtt érződött ebben az alakításban. Az ugratásként grófnak titulált könyvügynök, Lekenczey — a kül­ső világból hozott a darabba móriczi észrevételeket — a dzsent­rihez dörgölődő ember típusa is volt egyben, s így fán a birtokost utánzó külső sem volt túlzás. Alakjában, megjelenésében mél­tó párja lehetett volna Rhédey Eszter Szákhmáry Zoltánnak, szépsége is volt hozzá, hogy ma­gához vonzza a férfit, csak éppen • — Hej, ílet, ílet, kondás ílet...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom