Petőfi Népe, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-20 / 297. szám
1919. december 20. • PETŐFI NÉPE • 3 Korlátozzák a fenyő fűrészáru felhasználását A MÉM RENDELETE 1980. január elsejétől a MÉM most megjelent rendelete korlátozza a fenyőfűrészáru-felhászná- lást. A rendelkezés azért vált szükségessé, mert a fenyő fűrészáru döntő részét eddig külföldről szereztük be, idén azonban az importfeltételek az előző évekhez képest romlottak, emiatt a feldolgozóipar és a lakosság kevesebb ilyen termékhez jutott. Ezért az ésszerűbb gazdálkodás megköveteli, hogy a fenyő fűrészárut más termékekkel — elsősorban hazai lombos faanyaggal helyettesítsék. Amíg eddig a házak külső és belső faburkolata — hajópadló, kerítés, raktári polc, redőny fenyőfából készült, addig január elsejétől e célra hazai lombos fa- fajtákból, faforgácslapból, cement kötésű faforgácslapból, farostlelemezből gyártott szerkezeti elemeket használnak fel a feldolgozó üzemek, kisiparosok. A korlátozás alól néhány kivételre is lehetőséget ad a rendelkezés, így felújításra, műemlékvédelemhez és pótláshoz továbbra is alkalmazható fenyőfa. A faházgyártásban 1981. január elsejéig ad lehetőséget a MÉM-rendelet az átállásra. A helyettesítő termékekből a megfelelő ellátásra a faipar növeli a lombos fa termelését, s emellett az eddig exportált évi húsz-harmincezer köbméter fa- rbnköt itthon használja fel. Ugyanakkor a MÉM felhívta az érdekelt más tárcákat, hogy a fenyőfa-helyettesítésre alkalmas műanyagokból készüljön fel a gyártás fokozására, illetve a választék szélesítésére. (MTI) A • •• rr r • A jovo évi áruellátásról tanácskoztak A várhatóan mérsékelt fogyasztás ellenére sem könnyű a kereskedelem jövő évi feladaiba, hiszen nehezebb gazdasági feltételek mellett kell gondoskodni a lakosság folyamatos, kiegyensúlyozott, választékos áruellátásáról — állapította meg szerdai ülésén a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szak- szervezetének központi vezetősége. Az ülésen hangsúlyozták, hogy mindenekelőtt a tervezett forgalomhoz szükséges árualapot kell megteremteni, mégpedig — miután a fogyasztási cikkek behozatalának mérséklődésével is számolnak — hazai forrásokból. Ezért is fontos a kereskedelem és az ipar kapcsolatának további javítása, amelyet a szakszervezeti szervek társadalmi 1 együttműködéssel segíthetnek. A jó ellátásban igen sok múlik a hálózati dolgozók, a pult mögött álló kulturált, becsületes, fegyelmezett munkáján. A szakszervezeti politikai nevelőmunkával, elsősorban a gazdaságpolitikai agitáció erősítésével járulhat hozzá a 'kereskedelem szolgáltatási iránt mind igényesebb vásárlók megfelelő szintű ellátásához. (MTI) Virsli szilveszterre A Pápai Húskombinát belföldi feldolgozó üzemében megkezdték az ünnepi előkészületeket: az esztendő utolsó két hetében 28 vagon füstölt, főtt-és tölteléktárut készítenek és szállítanak az üzletekbe. A kiváló termékeiről ismert gyár csaknem 1300 fővárosi és vidéki boltba szállít tőkehúst, illetve húskészítményt. A napi szállítmányokon felül szilveszterre 7 vagon virslit készítenek Pápán. (MTI) KÜLÖNÖS „BANKBETÉTEK” • Nem mindennapi látvány, hogy egy takarékpénztárba — pénzeszsákok helyett cementeszsákokat hordjanak. Ha nem tudnánk, hogy az OTP — kecskeméti — körzeti fiókja nagyszabású átalakítás alatt áll, a felvétel nyújtotta látszatból tévesen ítélhetnénk. Egy kis tréfálkozást megengedve netán arra is gondolhatnánk, hogy a leendő „betonkamatlábakhoz” hordják a cementet. (Tóth Sándor felvétele) Motorizációs gondok itthon és a nagyvilágban A nagyszámú gépkocsi miatt a városok utcái egyre zsúfoltabbak lesznek és a közlekedés egyre nehezebbé válik. Különösen nehéz a helyzet a tömören beépített városokban, valamint ott, ahol az utak áteresztő képessége csekély. Kecskeméten eddig még a motorizáció nem okozott megoldhatatlan problémákat annak ellenére, hogy a személygépkocsik száma a 10 ezer felé közeledik. Könnyíti a helyzetet a laza városszerkezet, amely lehetőséget biztosít a gépkocsik elhelyezésére. Ebből a szempontból Kecskemét viszonylag kedvező helyzetben van, és ezt más városokkal való összehasonlítás is bizonyítja. Salgótarján például küzdelmet folytat a terjeszkedésért. Az utóbbi időkben a domboldalak is beépültek és ez a körülmény az autósok számára nem előnyös. A domboldalba épített házak mellett nincs, vagy kevés a parkolóhely, az utcák lejtősek és kanyargósak, emiatt parkolóhelynek nem alkalmasak. Kecskeméten még elviselhető Más példát említve a közlekedést illetően Egerben sem könnyű a város közlekedését irányító szakemberek helyzete. A magyar városok közül Eger- az egyike azoknak, amely a legnagyobb 'idegenforgalmat bonyolítja le. A látogatók nagy része gépkocsival érkezik és a nagy átme- nőforgalom mellett, nem könnyű feladat a közlekedés zavartalanságának biztosítása. Kecskemét átmenőforgalma is jelentős, 'továbbá a városnak az idegenforgalma sem lebecsülendő, amely néha komoly gondokat is okoz. A IV. fogathajtó világ- bajnokság idején a város közlekedését irányító szakemberek dicséretre méltó munkát végeztek. Helyesnek bizonyult fórgalom- szervezési intézkedésekkel elérték azt, hogy az autóval érkezők mindegyike talált parkolóhelyet és a tömegközlekedésben sem voltak zavarok. Részben a természeti adottságok, részben pedig a helyes forgalomszervezési intézkedések következtében Kecskeméten eddig a 'motorizáció okozta gondok még elviselhetők. A motorizáció magasabb fokán azonban a gondok már hatványo- zottabb mértékben jelentkeznek és ezt a körülményt számos példával lehet érzékeltetni. Gyalogosövexetek A városközpontok túlzsúfoltságának megszüntetése érdekében több országban kísérleteznek a gyalogosövezetek rendszerének bevezetésével. Ilyen törekvésekkel elsősorban az NSZK-ban lehetett találkozni, ahol a háború után több város központját kellett újjáépíteni és így lehetőség nyílott a gyalogos- és járműforgalom szétválasztására. Ez ’történt többek között Essenben, Düsseldorfban és Münchenben. Angliában Leeds központját alakították át gyalogosforgalmává, míg Bécsben a város egyes részeinek gyalogosövezetté történő átalakítására készültek tervek. Sajnos a gyalogosövezetekkel 'kapcsolatban kedvezőtlen tapasztalatok is észlelhetők. Az NSZK több városában végzett vizsgálatok szerint a gondok nem csökkentek, hanem helyenként fokozódtak. Az elterelt forgalom más utcák forgalmát növelte, a gyalogosövezet rendszerének bevezetése miatt egyes üzletek forgalma csökkent, a forgalommentes utcákban emelkedtek a lakbérek. A gyalogosövezetekkel kapcsolatban Angliában is végeztek vizsgálatokat. Ezek tapasztalatai szerint a döntések meghozatala előtt széles körű vizsgálatra van szükség. A 'tervezés során úgy kell meghatározni az övezet határát, hogy a költségek és az előnyök egyensúlyban maradjanak. A vizsgálati megállapítások szerint nagyobb, összefüggő gyalogosövezet kialakítása eredményesen csak az általános közlekedési terv keretein belül lehetséges. A motorizáoiós problémák egy része a nehéz gépjárművek elszaporodása miatt jelentkezik.' A nagyméretű, pótkocsis járművek akadályozzák a közlekedést, zajosak, rongálják az útburkolatot, szennyezik a levegőt és gyakran veszélyes anyagokat szállítanak. A tapasztalatok szerint a nehéz gépjárművek okozta ártalmakat teljes egészében kiküszöbölni nem lehet, csupánV csökkenteni a kellemetlenségeket. Stockholmban az illetékesek megpróbálták, hogy bizonyos intézkedésekkel könnyítsenek a helyzeten. Az intézkedések egyike az volt, hogy maximálták a gépkocsik hosszúságát. Ez azt jelenti, hogy 12 méternél hosszabb gépkocsik nem vehetnek részt a városi forgalomban. A 3,5 'tonnánál súlyosabb gépjárművek 22 és 6 óra között nem közlekedhetnek, hogy zajuk ne zavarja az éjszaka nyugalmát. Terek és parkolók A motorizációs problémák sokfélék és ezt egyebek között svájci példával lehet bizonyítani. Svájcban az utóbbi években több helyen hangzottak el kifogások amiatt, hogy a városokban levő terek szinte kizárólagosan autóparkolásra szolgálnak. Ezért a városok lakói nem szívesen tartózkodnak a tereken, mivel ott semmit sem érdemes megnézni, a látvány mindenütt egyforma: autó autó hátán. A sok bírálat és 'kifogás következtében úgy tűnik, hogy most fordulat következett be. Több városban olyan rendezési tervek készültek, amelyek a terek igazi használójának a gyalogosokat tekintik. Az ilyen elvek alapján kialakított tereken nincs parkolóhely, csupán növényzet és olyan létesítmények, amelyekkel a városlakók kikapcsolódását, felüdülését szolgálják. Egyike a motorizációs problémáknak a levegőszennyeződés, amellyel szemben mindenütt igyekeznek a küzdelmet felvenni. A foganatosított' intézkedések hatására az utóbbi években csökkent Moszkva levegőjének a szennyezettsége. Ez egyebek között annak a következménye, hogy a városban több ezer gázmeghajtású gépkocsi közlekedik és ezek gázai a benzinnél kevesebb szeny- nyező anyagot tartalmaznak. Ezenkívül Moszkvában közlekednek elektromos meghajtású gépkocsik is és ezek nem szennyezik a levegőit. Oj gyorsközlekedési utak, a teherforgalom részére épített külön utak, az utakat keresztező alul- és felüljárók gyorsítják a forgalmat és járulnak hozzá a levegő szennyezettségének csökkentéséhez. Dr. Varga Emil Senki ne legyen kirekesztett „FEJLŐDÖTT a szocialista demokrácia, társadalmi rendszerünk lényegi vonása, amelynek fejlesztését, a tömegeknek a közügyekbe való bevonását a párt változatlanul alapvető feladatnak tekinti.” — Egy fontos mondat az MSZMP KB által a párt XII. kongresszusára kiadott irányelvekből. Majd később ez a másik „kitétel” a Hazafias Népfront-mozgalomnak címezve: „...törekedjék arra, hogy tovább növekedjék a közéletben részt vevők köre, elsősorban a lakóterületeken. Mozgósítson az országos és a helyi feladatok megoldására. Bizottságai továbbra is teremtsenek fórumot társadalmi életünk legfontosabb kérdéseinek széles körű megvitatásához.” Folytathatnánk a társadalmi rendszerünk lényegi1 vonására vonatkozó elvek idézését a pártdokumentumból, de — mint e két, egymástól „távol eső” helyről kiszemelt mondatok — azok is a fő gondo-v latot erősítenék. Hogy tudniillik a párt változatlanul alapvető feladatnak tekinti a tömegeknek a közügyekbe való bevonását. S miként azt az Övári Miklóssal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjával, a Központi Bizottság titkárával folytatott tv-beszélgetésből is megérthettük, a szocialista demokrácia minőségi, azaz tartalmi fejlesztésén van. most már a hangsúly, nem pedig a fórumok számának szaporításán. A szocialista demokrácia tartalmassá tétele tehát nem elsősorban az alkalmak, összejövetelek, tanácskozások mennyiségén múlik, hanem főként azon, hogy mi — az azokon részt vevők — mennyire tesszük eredményessé, gyümölcsözővé, produktívvá cselekvő közreműködésünkkel. Mert ugyan mit emel a szocialista demokratizmus tartalmasságán, ha mondjuk 50 tanácskozáson hallgatnak, vagy mondanak gondolatszegény laposságokat a megjelentek, vagy csak 25 hasonló profilú rendezvényen. Előbbre nem sokkal jutottunk társadalmi életühk legfontosabb kérdéseinek megvitatásában. Mert aki itt is, ott is hallgatott, nem nyitotta szóra a száját — az nem is vitatott meg semmit. Ezért nem fölösleges „sablon” tehát, amikor időszakos összegezéseinkben következetesen kitérünk a résztvevők és felszólalók számának alakulására. A formalitás hatását akkor teszik ránk ezek az adatok, ha hiányzanak mellőlük az elemző következtetések. VEGYÜK PÉLDÁNAK a szocialista demokrácia közvetlen formái közül — amelyekben az állampolgárok áttétel nélkül döntenek közügyekben, s ellenőrzést gyakorolnak — a sokat emlegetett falugyűléseket. Azért is, mert társadalmi jelentőségével és eredményeivel ez a forma különösen kiemelkedik. A falugyűlés megtartását a tanácstörvény írja elő. De mennyi tartalmi és formai változáson mentek keresztül idők folyamán ezek a gyűlések! Az első években jó pár helyen nem tartották fontosnak, tehát szükségesnek sem a falugyűlések megtartását, amivel természetszerűen velejárt a gyenge szervezés, s ebből következően a lakosság enyhén szólva mérsékelt részvétele. Ekkoriban a gyűlések napirendje a községi tanács éves beszámolójából állott. Ezt követően a lakosság csak hiányosságokat, s nem kevésszer egyéni problémákat vetett fel. Hogy ne érezzük sematikus megállapításoknak az előbbieket, járjuk kissé körül az akkori tényeket. Ha nagyjából is, de sorban. Ahol fölösleges időtöltésnek vették a községvezetők a falugyűléseket, ki- mondva-kimondatlanul így gondolkoztak: „Ügy is csak naiyságokat kérdeznek, javasolnak, mondanak némelyek egyenesen ostobaságokat —, hiszen mit tudnak ők az összefüggésekről!” — Nos, ez utóbbiban igazuk volt, de csak a tényállást illetően. Mert ugyan honnan jöttek volna rá az összefüggésekre, amikor azokat nem volt módjuk saját tapasztalatból megismerni — s ez a dolog lényege — még az előkészítések során. Amikor közös fejtöréssel, vitában, a „mellette”, „ellene” érvek ütköztetésében mutatkoznak meg igazán és sokoldalúan a döntést alátámasztó összefüggések. AMIKOR a résztvevők elé „kiöntötték” az éves beszámoló adatait, azokon mit lehetett már megvitatni? Az érvek csatájából eleve kirekesztettek voltak, az csupán annak a féltucatnyi, vagy alig több bennfentesnek a privilégiuma volt, aki például a községfejlesztési tervet, avagy költségvetést összeállította. Talán azt se lehet mondani, hogy hozzáértés nélkül. Ök igenis tájékozottak, járatosak voltak ezekben a kérdésekben, pláne ha ehhez az is hozzájárult, márpedig ezzel máig találkozunk, sajnos, hogy ugyanez a féltucat sokat-tudó egyenként is öt-hat különböző más tisztséget is visel (ilyen bizottsági, amolyan igazgatósági tag, itt elnök, amott vezetőségi tag és így tovább). Így alakult ki olyan helyzet, hogy ők, az „agytröszt” egymás közt igen jól megvoltak, „félszóból” is megértették a másikat, elvégre mindenütt ők voltak a mérvadók. Ebből aztán bizonyos személyiség- (torzulást akartam mondani, de talán tapintatosabb így): -szegényedés következett be. ök — akarva, akaratlan — amolyan „titkok” tudói pózt vettek fel, amit olyan emberi gyarlóságokkal próbáltak elleplezni, vagy inkább „ellensúlyozni”?, mint lekezeld modor, nagyképűség, szürke merevség, morcosság, türemetlenség, távolságtartás, fontoskodás, zárkózottság. Amikor ilyenformán a lakosság nagy többsége ki volt rekesztve a döntéseket előkészítő, a megnyugtató tervezést megalapozó vitákból — mivel azokban csak a „vezetésnek” Volt része —. tökéletesen meg tudjuk érteni ma már, miért „nem foglalkoztak' a felszólalók érdemben a közügyekkel”, -miért csak a bajokon lovagoltak, vagy egyéb gondjaikkal fárasztották a gyűlés résztvevőit. Mivel is tudták volna mással, mikor jobbára csupán ezekről voltak közvetlen tapasztalataik? JELENTŐS VÁLTOZÁS Bács-Kiskunban is 1974- től tapasztalható. Akkor kezdeményezték, hogy igenis, minden községben tartsanak falugyűléseket. Attól kezdve bővült a. napirend széles körű érdeklődésre számot tartó témákkal, mint voltak többek közt az V. ötéves terv irányelvei, a népfrontbizottságok új- jáválasztása, kereskedelem, szolgáltatás, környezet- védelem, kistermelők, kistenyésztők helyzete, nemkülönben sajátos, helyileg fontos kérdések. No és aligha lehetne ma már elhagyni a következő évre vonatkozó tennivalókat, amelyekhez egyre jobban profitáló bizalommal kérhetik a községvezetők a választópolgárok tevékeny hozzájárulását... Ne menjünk most bele további részletekbe, a társadalmi műnkamozgalom országosan is megbecsülést kivívott nagyszerű eredményeinek mostanában sokszor ismétlődő ismertetésére. Csak az elvi összegezés kedvéért térjünk ki tárgyszerűen lemérhető változásokra. Például:' Míg 1974-ben csak 10 360 résztvevője volt falugyűléseinknek, ez a szám 1976-ban 25 585-re, a múlt évben pedig már 26 100-ra emelkedett; ugyanezekre az évekre vetítve a felszólalók száma ekként nőtt: 750 — 1340 — 1700. A NAPIRENDI PONTOK—mint látható — nemcsak célszerűen „bővültek”, hanem „lakosságközeibe” is kerültek. Ez emelte a részvétel számbeliségét s hozzászólásokét nemkülönben. Nyíltság jellemzi a falugyűléseket, van és tudnak miről véleményt mondani, hiszen sokszor egész „forrón” bontakozik ki döntések előtt a „mellette”, „ellene” érvek szembesülése, sokféléi megismerhetők az összefüggések, s ugyanakkor és ezért a lehetőségek is. A helységek első vezetői mellett meghívják a gyűlésekre az üzemek, szövetkezetek, különböző szervek vezetőit is. Alaposabb, hitelesebb a kölcsönös tájékoztatás és tájékozódás... És ki tudná már megmondani, hogy mikor derült ki először: egyetlen vezetőnek se harapták le az orrát a falugyűlésen azért, mert „titkait”, tájékozottságát megosztotta a lakossággá! ... Ellenkezőleg: munkája is könnyebbedett. De mint mondani szokás és helyénvaló, még nem minden papsajt a szocialista demokrácia e jelentős formájának funkcionálásában. Van még község — egynéhány, ahol a vezetők fölöslegesnek tartják a falugyűlést, s abban csak a többletmunkát látják. Elgondolható, hogy milyen lehet ilyen „csak púp a hátunkon”-szemlélet mellett összekényszeredett fórum „tartalma”. Mennyi általános választ kapnak az emberek konkrét kérdéseikre! S akkor ki csodálkozik azon, ha a legközelebbi fórumokon távolmaradásukkal, vagy passzivitásukkal fejezik ki véleményüket. Az sem lelkesítő, ha válaszra a következő falugyűlésig kell várni... No de ne folytassuk. EMLÉKEZZÜNK a kongresszusi irányelvek idézett mondatában kifejeződő érzékeny helyzetismeretre: „...a tömegeknek a közügyekbe való bevonását a párt változatlanul alapvető feladatnak tekinti.” Tóth István A Fabulon brigád Fabulon-napja A Fabulon krémek reklámhadjárata talán az első igazi népszerűsítő akció volt a „cipőt a cipőboltból” korszak után. A Kőbányai Gyógyszerárugyár különleges, ám világszerte bevett szokást követve kozmetikai készítmények gyártásába kezdett. Gyógyszer és kozmetikum együtt: mesés eredményeket sejtetett a szép és az erősebb nem, majd újabban a csecsemők bőrének ápolásában. Nem is választhattak volna jobb nevet, mint a Fabulon ... A Fabulon család sokasodása mutatja az elgondolás helyességét, ma már a szemránckrémtől a babafürdetőig, a borotválkozáshoz való arcvíztől a kézápoló szerig 28-féle termék változatait hozzák forgalomba. A gyógyító szándékot is megőrizték, a Fabulon dezodor például vitamint tartalmaz. Egy névválasztás következményei Mielőtt azonban a kéretlen reklámozó vádjával illetnének a fenti értekezés következtében, hadd folytassam azzal, hogy a Bács- , Kiskun megyei Iparcikk Kérés- ( kedelmi Vállalat kecskeméti. Szabadság téri illatszerboltjának dolgozói még az idén tavasszal elhatározták, hogy brigádot alakítanak, részt vesznek a vállalat szocialista brigádversenyében. Nevet is választottak s akkor még nem is sejtették, hogy milyen „következményekkel” jár ez. A gyártól engedélyt kértek és kaptak a Fabulon név viselésére. (Elsőként az országban, csak Kőbányán a gyárban dolgozik névrokon brigád.) Ami ennél jóval több, segítséget kaptak a gyártól, hogy kereskedelmi munkájukat eredményesebbé, színesebbé tehessék. Lengyel Imréné üzletvezető és Seres Istvánná, a szocialista brigádversenyben azóta már szép eredményeket elért Fabulon brigád vezetője elmondta, hogy nemrégiben Fabulon napot tartottak. A sikert az sem mérsékelte, hogy az alkalmi kirakatot állványok takarták. Eljött a gyár kozmetikai osztályának képviselője is, s a Tudomány és Technika Házában megrendezett találkozón érdeklődőknek (köztük kozmetikusoknak) a készítmények alalma- zásáról beszélt. A brigád meghívta a Kecskeméti Fényképész és Fodrász Ipari Szövetkezet kozmetikusokból álló Tyereskova brigádját is. Június óta ugyanis a két brigád között szerződésben rögzített kapcsolat alakult ki. A gyár reklámtárgyakkal, készítménymintákkal segítette a brigádot, s a Fabulon-napon díszdobozba csomagolhatták az ajándékozásra is alkalmas krémeket, arcvizeket. Próbálja ki, hátha megkedveli S miután illatszerbolti akcióról van szó. engedtessék meg a tudósítónak, hogy a Fabulon-napról tréfásan azt állapítsa meg: „kereskedés szaga” volt. A gyár, az üzlet brigádja arra törekedett, hogy a „tessék kérni, ez van, vigye!” szürke sablonjából kitörve újat, a kereskedelmi fogások tárházából előkeresett „próbálja ki, hátha megkedveli” módszert alkalmazza. Ez a kereskedőnek, vásárlónak egyaránt élményt jelentő vállalkozás igazán jó példa, mely egyben a Fabulon brigád ötletessé- géV, munkaszeretetét is dicséri. N. M.
