Petőfi Népe, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-16 / 294. szám
1979 december 16. • PETŐFI NÉPE • J Felelősségteljes számvetés A Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa előkészítésének egyik fontos állomásához érkeztünk, a megyében is befejeződött a pártalapszervezeti számvetés az elmúlt ötévi munkáról. Az alapszervezeti vezetőségek a XI. kongresszus és a Központi Bizottság 1978. áprilisi határozatainak tükrében értékelték működési területük gazdasági, politikai, kulturális fejlődését, s egyben önmaguk és a kommunista közösség munkáját. A beszámoló taggyűlések befejeződtek, a munka azonban folytatódik. Az elhangzott észrevételek és javaslatok tanulmányozása és hasznosítása van soron, hogy a párttagság, a megye lakossága ezúttal is érezze: számítanak véleményére. Nagy aktivitás A jó politikai légkörű, munka- értekezlet jellegű taggyűléseket mindenütt az őszinte önvizsgálat és nyílt, tárgyilagos hangvétel jellemezte. Ismét bebizonyosodott, hogy tovább fejlődött az alapszervezeti munka színvonala, erősödött a pártszervezetek szerepe a párt politikájának helyi végrehajtásában. Megyénk csaknem ezer alapszervezetében — a taggyűléseken, s az azt megelőző pártcsoport-ér- tekezleteken — a résztvevők mintegy 25—30 százaléka mondott véleményt az irányító pártszervek tevékenységéről, az alapszervezet munkájáról és tett javaslatot a továbbfejlődés érdekében. Akadtak alapszervezetek, ahol egyéni beszélgetésekre is sor került. Az eszmecserék jó alkalmat nyújtottak arra, hogy a pártvezetőség, s a bizalmiak megismerjék a párttagok gondjait, a munkájukat befolyásoló tényezőket, elgondolásaikat. Végeredményként a megye több mint tizenötezer kommunistájának tapasztalatait, javaslatait kell majd hasznosítania a megválasztandó pártszervek és szervezetek vezetőségeinek. Meggyőzően igazolták a taggyűlések beszámolói és vitái, hogy a politikai munka élvonalában a pártszervezetek megfelelően dolgoznak a XI. kongresszus határozatainak végrehajtásáért. Irányítói, szervezői a megye társadalmi, gazdasági, politikai fejlődésének. Minden területen érvényesül, módszereiben gazdagodik a pártszervek irányító, ellenőrző tevékenysége. A beszámolók többsége nemcsak összegezte az elvégzett munkát, hanem az eredmények és gondok tükrében elemezte, menynyire van összhangban a helyi gyakorlat a párt politikájával, s ennek megfelelően értékelte az elvégzett munkát. Vizsgálták, hogy miben és hogyan változott a kommunisták felkészültsége, eszmei, politikai, cselekvési egysége, milyen hatást gyakoroltak környezetük gazdasági, politikai fejlődésére, a szocialista közgondolkodás erősítésére. A fokozott követelmények szerint Jól tükrözik a taggyűlések tapasztalatai, hogy a gazdálkodás követelményei fokozták a párt- szervezetekben az új iránti fogékonyságot, a politikai érzékenységet, a mennyiségi és minőségi tényezők együttes figyelembe vételére való törekvést. Az alapszervezetek tudatosan, saját helyzetük elemzése alapján határozzák meg politikai tennivalóikat a gazdálkodás javítása érdekében. E célból értékelték felelősséggel, hogy a pártellenőrzés fokozása, a vezetők rendszeres beszámoltatása, s a pártmunka más eszközeinek, módszereinek helyi alkalmazása miben, milyen hatékonysággal segítette elő a gazdaságpolitikai célok megvalósítását. Az eredmények tárgyilagos értékelése mellett nem maradt el a fogyatékosságok bírálata és okainak feltárása, ezzel is mintegy jelezve a további feladatokat. A beszámolókból és a vitákból egyértelműen kicsendült, hogy a párttagok többsége helyesen értékeli eredményeinket, ismeri és érti nehézségeinket. A tartalmas eszmecsere minden lényeges kérdésben a párt politikájával való azonosulást, s az eredmények megőrzéséért, a jövőért érzett felelősséget juttatta kifejezésre. Tovább erősödött az a szemlélet, hogy a fegyelmezett, szorgalmas, jó minőségű munka végzésében csakúgy, mint magatartásban, életvitelben a kommunistáknak kell példát mutatniuk. Hiszen a meggyőző példa erejével gyakorolhatnak semmi mással nem pótolható hatást a környezetükre. Ebből kiindulva kaptak hangsúlyt a párttagok megítélésének elsődleges követelményei. Nagy felelősséggel vizsgálták a pártszervezetek a gazdaságpolitika megvalósításának helyi feltételeit és annak akadályait. Az adott körülményeket figyelembe véve tettek javaslatokat a jobb gazdálkodásra, a gazdaságtalan termelés visszaszorítására, a munkaerő ésszerűbb, az anyagi és szellemi erők takarékosabb fel- használására, a munkafegyelem javítására. Ugyanakkor nem egy helyen kifogásolták a munkaszervezést javító intézkedések elhúzódását, határozottabb fellépést sürgettek a munkafegyelem javítására. Több helyen a gazdasági vezetők magatartását bírálva, a lazaságok mihamarabbi megszüntetését szorgalmazták. Számos alapszervezetben megfogalmazódott az igény, hogy a vezetők jobban hasznosítsák a dolgozók tenniakarását a közös feladatok megvalósítása érdekében. Használják fel tudatosabban az üzemi demokrácia fórumait a gazdasági célok ismertetésére, a kollektívák mozgósítására. Jólesőn szóltak a XII. kongresz- szus és hazánk felszabadulása 35. évfordulójának tiszteletére kibontakozott munkaverseny eddigi eredményeiről. Sokhelyütt egyben elemezték a legfontosabb feladatokat és jelezték, hogy a minőség javítására, a fokozottabb takarékosságra, a gazdaságosabb termelésre kell irányítani a szocialista munkaverseny részeseinek figyelmét. A lenini munkastílus, szakszerűbb irányítás Az eredmények igazolják, hogy önállóbb, szakszerűbb, határozottabb a pártalapszervezetek irányító munkája. Fejlődött, erősödött a szervező, mozgósító, ellenőrző tevékenységük. Megfelelően reagálnak a környezetükben jelentkező ellentmondásokra, többnyire érdemi intézkedésekkel segítették elő feloldásukat, a fejlődést. Mindez összefügg az alapszervezeti vezetőségek kollektív munkájával, a lenini munkastílus erősödésével. Az is kitűnt a számvetések során, hogy mind a feladatok meghatározásában, mind a határozatok előkészítésében erősödött a demokratizmus. E munkában nagyobb szerepet kaptak a pártcsoportok, az alapszervezetek bátrabban támaszkodnak a tömegszervezetek és a pártonkívüli dolgozók véleményére. Ugyanakkor kifejeződött az a törekvés is, hogy az elvi egyetértésben megnyilvánuló egységet tudatosan, a mindennapok cselekvési egységévé fejlesszék. E célból az ellenőrző munka jobb megszervezésére van szükség, így például annak meghatározására, hogy ki, mikor, miről számoljon be. A pártellenőrzés a valós helyzetelemzésből, a problémák okainak feltárásából induljon ki és megfelelő javaslatokkal segítse a politika helyi megvalósítását. Az előttük álló, megnövekedett feladatokkal összhangban értékelték a pártszervezetek káderpolitikai munkájukat. Ismételten megállapították: a párt vezető szerepének erősítése, politikai befolyásának növelése, a hatékonyabb gazdálkodás, a színvonalasabb munka nagymértékben függ a vezetők felkészültségétől, rátermettségétől. A véleményt nyilvánítók többsége elismeréssel illette a vezetők tevékenységét. Azt is megfogalmazták azonban, hogy a vezetők alkalmazkodjanak jobban a megváltozott körülményekhez, bátrabban kezdeményezzenek, s ehhez a pártszervezetek nyújtsanak megfelelő támogatást. Tömegkapcsolatukat értékelve, az alapszervezetek elismerőn vélekedtek arról a munkáról, amelyet a tömegszervezetek és mozgalmak a párt politikájának megismertetéséért, elfogadtatásáért és végrehajtásáért tettek. Ezzel összefüggésben hangsúlyozták — az eredményeinkről, nehézségeinkről és tennivalóinkról szólva — az őszinte beszéd jelentőségét. Ez a feltétele a bizalomteljes légkörnek, amely a párt és a dolgozó tömegek közötti kapcsolatot hosszú ideje jellemzi, ennek szellemében fejlesztik tovább munkájukat, gondoskodnak a tömeg- szervezetekkel való kapcsolatuk erősítéséről. Az is kitűnt a számvetésekből, hogy a munka eredményességét, hatásfokát tekintve, vannak eltérések az alapszervezetek tevékenységében. Nem véletlen, hogy az eredmények mértéktartó elismerése mellett, szenvedélyesen szóltak a gondokról, a fejlődést gátló, szubjektív tényezőkről is. A párt irányító, ellenőrző szerepének fokozásához az eszmei, politikai, cselekvési egység erősítéséhez, a párttagság ideológiai fel- készültségének gyarapítását jelölték lényeges feladatként. Mint ahogyan azt is jogos igényként fogalmazták meg néhány alapszervezetben, hogy a vezetőség fordítson nagyobb figyelmet a politikai nevelő munkára, a párttagság körében végzendő ideológiai munka erősítésére, a kedvezőtlen jelenségek vizsgálatára, s ezzel összefüggésben a helyi teendők kidolgozására. A helyi feladatokhoz igazodva A politika gyakorlati megvalósításában csakúgy, mint a beszámoló taggyűlések előkészítésében, jelentős munkát vállaltak, eredményesen dolgoztak a pártcsoportok. A taggyűlést megelőző pártcsoport-értekezletek vitái tanúsítják: sokat fejlődött e kis közösségek munkája, környezetüket befolyásoló politikai tényezőkké váltak. Elevenebb, közvetlenebb a kapcsolatuk az alapszervezetek vezetőségeivel, jobban bevonják őket a határozatok előkészítésébe, konkrétabban jelölik meg feladataikat a végrehajtásban. Nem kis mértékben a párttagsági könyvek cseréjét megelőző beszélgetések hatására, a pártmegbízatások többnyire megfelelően igazodtak a párttagok fel- készültségéhez, érdeklődéséhez. A párttagok megszokták, igénylik is munkájuk értékelését, amelyet a pártcsoportok, s a taggyűlések fórumán ezúttal is körültekintően, személyre szólóan elvégeztek. Nem egy helyen hangsúlyozták, hogy a pártfeladatok igazodjanak az új követelményekhez, több konkrét megbízatást adjanak a gazdaságpolitikai feladatok szervezése és végrehajtása érdekében. Több pártcsoportülésen a nagyobb rugalmasság szükségességét hangoztatták, azt, hogy a csoportok munkája jobban igazodjon a helyi feladatokhoz. A párt, a gazdasági és társadalmi szervek vezetőitől több információt várnak, jelzéseik hasznosításáról, a megtett intézkedésekről pedig megfelelő tájékoztatást. A beszámoló taggyűléseken elvégzett ötévi számvetés ismét megerősítette, hogy a XI. kongresszus előtt újjáválasztott vezetőségek jól vizsgáztak. Az is kitűnt, hogy minden eddiginél nagyobb az érzékenység a helyi gondok és problémák iránt, s erőteljesebb az összefogás az elért eredmények megtartása, a további fejlődés feltételeinek megteremtése érdekében. E munkában a megye kommunistái is fegyelmezetten, tevékenyen kívánnak részt venni. Gazdag útravaló birtokában Eredményesen szolgálták a XII. kongresszusra történő felkészülést a beszámoló taggyűlések, megfelelő útravalót adtak az újjáválasztandó vezetőségeknek. A felsőbb pártszervek is gondosan elemzik az elhangzott . javaslatokat, észrevételeket, hogy az építő gondolatokat hasznosítsák a további politikai feladatok megjelölésében. A párttagság figyelme napjainkban már a januári taggyűlésekre összpontosul. Folyamatban van a Központi Bizottság kongresszusi irányelveinek tanulmányozása, felkészülés a tézisek taggyűlésen való megvitatására. A pártszervezetek segítsék elő, hogy a pártvezetés terveit, népünk életét meghatározó javaslatait a kommunistákkal együtt a párton- kívüliek is megismerjék és tartalmas eszmecsere, együttgondolkodás valósuljon meg a társadalmi haladásunkat szolgáló kongresszusi döntések érdekében. Egyidejűleg munkához láttak a beszámoló taggyűlésen megválasztott jelölő bizottságok, hogy minden párttaggal szót értVe, a párt káderpolitikai elveinek megfelelően kialakítsák javaslataikat az alapszervezetek vezetőségeire. Felelősségteljes munka ez. Nem kis mértékben e megbízatás lelkiismeretes teljesítésétől függ, hogy a januári taggyűlések a XII. kongresszus határozatainak helyi megfogalmazására, szervezésére ás irányítására alkalmas vezetőségeket válasszanak. A beszámoló taggyűlések tapasztalataiból ítélve, bizonyosra vehető, hogy a januári taggyűléseket hasonló tervszerűség, igényesség és aktivitás jellemzi majd. Mintegy tanúsítva a megye pártszervezeteinek, kommunistáinak és pártonkívüli dolgozóinak a párt politikájáért érzett felelősségét. HEGEDŰS ISTVÁN, a megyei pártbizottság osztályvezetője VASÁRNAPI RIPORT Hajósi présházak szép tiszta világa Nem vagyok, szándékom szerint nem is leszek soha bortermelő ember. Se szőlőm, se hordóm, se tehetségem, következésképp a gondom is kevesebb ennyivel. Am ha utam a hajósi pincefalu felé vezet, s elém táruil a présházak szép, tiszta világa; csendje, rendje, puritánsága — elbizonytalanodom. Határozottságom a jövőt illetően egyszeriben köddé válik, elszáll... Mi hát ez az érzelgősség? Mi ez a nosztalgia? Hangosan csapom be magam mögött a gépkocsi ajtaját. A maszek kolbászsütő a műút mellett kikukucskál pöttöm fogadója ablakán, tekintetén ‘látom: noha kuncsaftja egy szál se, nem engem vár. Mintha rosszallóan a fejét csóválná: ez is csak egy kotnyeles, habókos bámészkbdó, ki nem létező titkokat feszegetni, múlt maradványait faggatni jött. Azaz: megint egy idegen, vinné el az ördög... • Berta Lajos: „Miből gondolja, hogy pénzért csináljuk?” □ □ □ Hajós, a hajósi népélet tudós ismerőjének, Alföldi Albert mű- velődésiház-igazgatónak szavait nem felejtem el: — A nemesnádudvari, császártöltési és hajósi németek — vagy ahogy a köznyelv nevezi őket: svábok — valahonnan a francia határ közeléből hozták magukkal a szőlő szeretetét, már-már fanatikus, mágikus tiszteletét. És alapvető, öröklött tulajdonságaikat: hallatlan szorgalmukat, elkülönítő zárkózottságukat. Ezt pedig a szélső pincesoron, a Présház utca 50-ben tudatta velem még októberben, sokat sejtetőn, a 67 éves Berta Lajos: — A szőlő csak a hajlott hátú, púpos embert szereti. És higgye el, annak meg is hálálja a törődést, a sok munkát. Ma már tudom: mindketten ugyanarról beszéltek. Csakhogy, míg az előbbi megfogalmazás nem több pontos megfigyelésnél, okos következtetésnél, addig az utóbbi egy dolgos élet összes tapasztala- tát-ibölcsességét sűríti magába. □ □ □ A pincék körül ilyenkor már nincsen mozgás. Kívülállónak úgy tetszhet: örökké háborítatlan itt a nyugalom, őshonos a bezártság, eltekintve persze az ősztől, a szüret két aranyos havától. A Présház utcában vagyok újfent, mert a Présház utca itt a legegyenesebb, a legegységesebb, a legegyszerűbb. A Présház utca a hajósi présházak talán legeredetibb vonulata. Egyetlen kunyhó nem lóg ki itt a sorból, s ha néhol meg is törik a homlokzatok egyhangú mészfehérje, az azért van, mert a gazda éppen renoválni akar, avagy mert építője egykoron művésze volt mesterségének, s mestere a parasztbarokk művészetnek. Lépkedek az oldalaikkal szorosan egymáshoz simuló házikók kettős sorfala előtt — mily különös, körülkerítetlen-elreteszelt világ! —, s próbálom megfejteni: mit is jelent mindez manapság a bácskai—kiskunsági embernek? A pincelyukakat, s a föléjük ágaskodó, rájuk boruló odúkat — feltételezhetően nem kevés anyagi áldozattal — szépen rendben tartják; jó néhánynak a lakhatósága is kifogástalan, bár a jó ég tudja... Az 50x50-es pici ablakok mögött, a földbe süppedt nyirkos helyiségekben, nélkülözve minden komfortot, nem lehet túl rózsás az élet. Másik, töprengésre késztető kérdés: hogyan festhet itt egy szabadszombatos hétvége? A távolság nyilván megóv — szerencsére — a városlakók inváziójától, de vajon mi köze a 3— 4 kilométerre levő nagyközségnek • „Kiszaladtunk már egy kis rendet rakni, — ahol a présháztulajdonosok igazi otthona áll — e bűbájos falucskához? □ □ □ A Lajos bácsival folytatott diskurzus cseng vissza fülemben: — Jobbára az öregek tartománya ez már csak — fordult visz- sza szomorkásán a pincelejáróból. — Kicsi a szőlőterület, 150—200, legfeljebb 400 négyszögöl... A gyerekek, a fiatalok nem kívánják, nem vállalják a vesződsé- get; borozgatni, kártyázni még ki-kijárnak, az én fiam is Kalocsáról, főleg nyáron a jó hűs- be. . . Hogy aztán mi lesz? Hát . .. amíg én élek, el nem adom, az egyszer biztos ... — Valami hasznot hoz legalább a borászkodás? — Ugyan!... A paprika inkább jövedelmez, meg a majoránna, amit a szőlő mellé ültetünk. Miből gondolja, hogy pénzért csináljuk? — Csakugyan, miből is gondoltam, korholom magam utólag. Hiszen Alföldi Albert világosan elmagyarázta: a sváboknak, bár vérükben a borcsiná- lás, értenek is hozzá, fogyasztják is, mégsem üzlet a szőlő. Nehezen válnak meg a levétől; kizárólag saját élvezetükre termelik. Érthetőbbé válik a dolog, ha figyelembe vesszük: a mocsaras- lápos-tőzeges vidék elviselhetetlen ivóvize nem oltja a szom ja t, csak a torkot szárítja. Mindig is olcsóbb, és könnyebben hozzáférhető volt errefelé egy liter vdnkó, mint egy üveg szóda. □ □ □ A legöregebb, legmegviseltebb nádfödeles viskó egyikének kapujában fehér Trabant pöfög. A tapasztott fái tövi'ből — éles kontrasztként — magas kordonra húzott tőkesorök menetelnek napnyugatnak, át a szelíd lankákon. Hiába is tagadnám, meglepődöm. amikor köszönésemre a hordók, dézsák, kéziszerszámok törköly- szagú sötétjéből két cserzettbőrű, hunyorgó asszony bújik elő. öt perc sem telik bele, zavaros nedű surran az üveglopóból a de- cis pohárba. Igen, decis pohárba, akárcsak Berta Lajosnál, meg Heipl Mihálynál. Hogy sűrűbben lehessen koccintani... — Kóstolja csak bátran, ez nem cukrozott — noszogat Fu- szenecker Ferencné, s kíváncsian lesi a hatást. Bólintok: jó, pedig egyáltailán nem ízlik; savanyú, megrögzött borisszáknak való. — Mit dolgoznak ilyenkor? — Hát csak kiszaladtuk egy kis rendet rakni, ha jönnek az emberék, ne legyen olyan széj- jelség — mondja Mendler Ferencné. — Aztán viszünk is be egy demizsonnal... — Mikor épült ez a présház? — Ha mi azt tudnánk!... Valamikor régen, van már tán száz esztendeje is. De jól bírja még. Ha tudná, milyen mulatságok, tivornyák voltak itt annak idején! Most meg hozzák a villanyt, a szomszédba már be is kötötték. Jól befűtünk majd a kályhába, és lehet ultizni akár reggelig is, jöjjön ki egyszer, nem bánja meg . .. □ □ □ A svábok hajósi pincefaluja — a mintegy ezer patinás présház, a hozzá tartozó boltíves pincefolyosóval — ma társadalmi tudatossággal védett műemlékegyüttes. Az éledező idegenforgalomtól mindenekelőtt a hagyománytisztelő, s -ápoló szemlélet térhódítását remélik a település vezetői. Különös, körülkerítetlen-elrete- szelt világ — írtam pár sorral fentebb. Hát ez az! Nehezen adja meg magát, s nem is mindenkinek. De ha egyszer felpattan a burok ...! Kutast Ferenc • A Présház utca.
