Petőfi Népe, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-22 / 273. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE AZ MSZMP BAC8-KISKVN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXIV. évf. 273. szám Ara: 1,20 Ft 1979. november 22. csütörtök Kádár János fogadta Andreasz Papandreut Kádár János, az MSZMP KB első titkára szerdán délelőtt fogadta Andreasz Papandreut, a Pánhellén Szocialista Unió elnökét. aki a Hazafias Népfront Országos Tanácsának meghívására küldöttség élén tartózkodik hazánkban. Szívélyes légkörben megbeszélést folytattak a nemzetközi helyzetről, az európai béke és biztonság megszilárdításának, az európai államok közötti együttműködés fejlesztésének időszerű kérdéseiről. A találkozón részt vett Sarlós István, az MSZMP PB tagja, a HNP országos tanácsának főtitkára. Péter János, az országgyűlés alelnöke szerdán a Parlamentben fogadta az Andreasz Papandreu vezette delegációt. A KISZ BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK ÜLÉSE Művelődő fiatalok a kalocsai járásban Az eredmények ellenére sincs a kívánt szinten a kalocsai járási ifjúsági alapszervezetek kulturális nevelőmunkája — állapítja meg a járási KISZ-bizottság jelentése, amelyet Németh Ferenc első titkár elnökletével tegnap délelőtt Kecskeméten tárgyalt meg a KISZ Bács-Kiskun megyei Bizottsága. A közművelődés távlati feladatait megszabó párthatározat öt évvel ezelőtti megjelenése óta bővültek a járás kulturális lehetőségei, az életszínvq- nal növekedésével a lakosság művelődés és szórakozás iránti igénye is emelkedett. Természetes, hogy ebben az ifjúsági szövetségnek is szerepe van, valamint a járás 23 községe húsz művelődési házának, 21 ifjúsági- és KISZ-klubjának, 23 könyvtárának és négy múzeumának, hiszen az általuk kínált programokat legnagyobb számban a fiatalok látogatják. Ami a kulturális nevelőmunkát elsősorban lehetővé tevő művelődési házakat illeti, meglehetősen változatos a kép, hiszen nem általános, hogy jó technikai adott- ságúak legyenek, illetve, hogy a megfelelő eszközökhöz gazdag fantáziájú, jó szervezőkészségű, felkészült beosztottak is tartozzanak. Egynémely faluban — Ordason, Úszódon, Homokmégyen — a kultúrház kizárólag lakodalom, szüreti bál színhelye, állapítja meg a jelentés, és követendő, lemásolható példaként a hajósi nyitott ház kísérletet említi meg. Az öntevékeny művészeti csoportok nagyobbik része is a művelődési házakhoz tartozik, kiemelkedik közülük a szalkszentmártoni, az öregcsertői,' a hajósi, a hartai, az uszódi, a solti népitánc-együt- tes, a nemzetiségi hagyományokat korszerűen ápoló homokmégyi, dusnoki, bátyai, hajósi, és hartai „csapat”Nagyon jó és nagyon rossz ifjúsági klubok egyként találhatók a járásban. Programjuk, és azok színvonala igen változó, úgyszintén a tagság is. Van, ahol csak KISZ-tagok jár(hat)nak klubba, ami bizonyos fokú káros szelekciót jelent. A cél ugyanis az, hogy azok is koruknak, érdeklődésüknek megfelelő kulturálódási, szórakozási lehetőséghez jussanak, akik nem tagjai az ifjúsági szövetségnek. A testületi ülésen is nyilvánvalóvá vált, hogy ki-ki másképp értékeli például az úgynevezett „rendezvénycentrikusságot”, azaz azt a fajta szemléletet, amelynek középpontjában valamiféle előre megszervezett program' áll. Kitért erre Németh Ferenc is, és annak a véleményének adott hangot, hogy bizonyos rendezvények — például az író—olvasó találkozók — éppenséggel nem a kárhoztatott spontaneitásra építenek. Ugyanígy helytelen elmarasztalni a fiatalokat azért, mert kulturálódási igényeik közül első helyen említik-szerepeltetik a szórakozást. A KISZ-tagok zöme 16—20 év közötti, márpedig ez tipikusan az a korosztály, amelyik leginkább szeret táncolni. A lehetőségeket épp ezért nem szűkíteni, de bővíteni kell — s jó, ha az erre hivatott intézményekkel együtt az ifjúsági szövetség is töpreng, hogy miként lehetne kulturális programokat is becsempészni egy-egy diszkóra. Vannak már jó példák erre. Sokan bizonyos fokú passzivitással vádolják azokat, akik olvasás, tárlatlátogatás, koncertre járás helyett a háztáji kertjükben ügyködnek, vagy pedig második műszakban igyekeznek olykor feszítő anyagi gondjaikat megoldani. Természetes, hogy az ő számukra nem az önművelés iránti igény a legfojtogatóbb, ám meg kell találni a módját, hogy annak is megfelelő szerepe legyen az életükben, s ez egyaránt állami és ifjúsági szövetségi feladat. Más lapra tartozik, hogy a kalocsai járásban elég magas azok száma, akik nem fejezték be az általános iskolát, az ő művelődésbe való bevonásuk is megoldatlan, pedig, ha a közösségek fejlettségéhez mérten mozgósítana a KISZ, megnyugtatóbb lenne a kép. Mindent összevetve, a kalocsai járás fiataljai életében, értékrendjében a művelődés, az önképzés nem az első helyen szerepel. Hogy változzék a helyzet, abban — állapította meg a testület tegnapi ülése — nemcsak a KISZ-nek van szerepe, felelőssége. B. J. Egyenletes ütemű termelés, értékesítés a VÍZGÉP lajosmizsei gyáregységében A Lajosmizsei Vízgépészeti Vállalat termékeivel a korszerű vízgazdálkodás és a környezetvédelem gép- és berendezésszükségletét hivatott kielégíteni. A hazaiakon kívül export megrendeléseknek is eleget tesz a VÍZGÉP, növekvő mennyiségben. A székhelyén működő gyáregységében víztornyokat, valamint szenny- és egyéb víztisztító berendezésekhez alkatrészeket állítanak elő. A vállalat szóban forgó lajosmizsei gyáregysége évekig a szükségesnél kisebb létszámmal végezte növekvő feladatát. Az idén kedvező változás kezdődött a munkaerőhelyzetben: lassú létszámgyarapodás következett be. Ez a munkakörülmények javulásának köszönhető. Az utóbbi időben milliókat költöttek emelő és szállító eszközökre, s azokkal megkönnyítették a fizikai munkát. Most építenek a gyáregység területén egy új üzemcsarnokot, amelynek révén a szabadban végzett munkát szorítják vissza. Az átadás az év végéig várható, a termelést pedig a jövő esztendő elején kezdik meg az új műhelyben. A VÍZGÉP Vállalat lajosmizsei gyáregységének kollektívája az idén 116 millió forintos terv megvalósításán dolgozik. Ezt a termelési értéket csaknem felerészben a gyártmányok exportálásával érik el. Többek közt Csehszlovákiába. a Német Demokratikus Köztársaságba, Görögországba, az NSZK-ba és Svédországba szállítanak. A tervet előreláthatólag valamelyest túlteljesítik a gyáregység dolgozói, mégpedig hajrá nélkül, mert év közben a havi feladatokat rendszeresen 98—100 százalékra megoldották. Egyenletes ütemű volt a termelés, s szintúgy az értékesítés is. ami a munka jó megszervezéséről tanúskodik. A. T. S. • Víztorony csőoszlopainak hegesztése. • Képünkön egy 4500 milliméter átmérőjű ivóvíztisztító berendezés szűrőtartályának készítése látható. (Pásztor Zoltán felvételei) MILYEN AZ ISKOLÁSOK ÉLETMÓDJA ? Pedagógiai tudományos tanácskozás Az iskolások életmódja volt a központi témája a X. megyei pedagógiai tanácskozásnak, amelyet tegnap rendezett Kecskeméten a Tudomány és Technika Házában a Magyar Pedagógiai Társaság Bács-Kiskun megyei tagozata, a megyei tanács művelődésügyi osztálya, a Pedagógusok Szakszervezetének megyei bizottsága és a TIT megyei szervezete. Az elnöklő dr. Major Imre, a Bács-Kiskun megyei Tanács elnökhelyettese köszöntötte a tanácskozás mintegy kettőszázötven résztvevőjét, köztük dr. Simon Gyulát, a Magyar Pedagógiai Társaság főtitkárát, dr. Zakar Andrást, a Magyar Pszichológiai Társaság dél-magyarországi csoportjának titkárát, és Gera Sándort, a Bács-Kiskun megyei pártbizottság osztályvezetőjét. Dr. Major Imre emlékeztetett arra, hogy a Pedagógiai Társaság 1969-ben alakult megyei tagozata 1970 óta most tizedszer rendezett tudományos ülést. Visszatekintve elmondható, hogy a rendezvénysorozat tudományos igényű. elemző előadásai, vitái jól szolgálták az oktató-nevelő munka fejlesztését. Tíz éve. az első összejövetelen a szocialista nevelésügy negyedszázados eseményeit összegezték a résztvevők, majd a következő években az ifjúság nevelésével, azután a nevelési folyamat korszerűsítésének kérdéseivel, később az ezzel kapcsolatos iskolai eredményvizsgálatokkal, s a személyiséggel, mint a nevelést meghatározó központi tényezővel foglalkoztak egyebek között. A pedagógiai tagozat tízévi eredményes munkáját dr. Kraj- nyák Nándor, a Kecskeméti Óvónőképző Intézet vezető tanára, a tagozat titkára összegezte. Szólt arról, hogy csaknem megkétszereződött, kilencvenre nőtt a pedagógiai tagozat hat szakcsoportjának munkájában részt vevők száma. Célul tűzték ki, hogy felkutatják, s feldolgozzák a megye pedagógiai hagyományait. A tagozat munkájának elismerését jelentette az is. hogy tavaly Kecskemét adhatott otthont az országos Makarenko-emlékünnepség- nek. A tegnapi tanácskozás központi, vitaindító előadója Csőregh Eva, a Magyar Tudományos Akadémia Pedagógiai Kutatócsoportjának tudományos munkatársa volt. A városi lakótelepek általános iskolai felsőtagozatos tanulóinak életkörülményeiről tartott előadást, saját kutatásai alapján. Részletesen beszélt azokról a hátrányokról, amelyek a városi lakótelepeken érik a gyerekeket. Arról például, hogy ke• Csőregh Éva előadást tart. vés a zöldterület, a játszótér, a klub, a gyermekkönyvtár, s az építkezések során nem számolnak kellően az iskolaellátással sem. A napköziigény e terüléte- ken olyan nagy, hogy azt lehetetlen kielégíteni, a zsúfolt napközis termekben pedig nem tudnak megfelelő oktató-nevelő munkát végezni a pedagógusok. Ki kellene bővíteni a játszótereket a fantáziát növelő felszerelésekkel, feloldva így a művi környezetet. mert a legtöbb játszótéren ma néhány vasrúdból ösz- szeállított mászókán, homokozókon és hintákon kívül alig találni mást. Ezek pedig inkább a kisebbeknek valók, a serdülő korúak nem találják helyüket a lakótelepi környezetekben. Ezután korreferátumok hangzottak el. Dr. Szvétek Sándor, a kalocsai Hunyadi-kollégium igazgatója a középiskolai tanulók tevékenységrendszerérői. dr. Csanádi Lajosné, a kalocsai leány- kollégium igazgatója a diákok időbeosztásáról, Borsodi Antalné, a jánoshalmi általános iskolai diákotthon igazgatója pedig a tanyai gyerekek életmódjáról tartott előadást. Az említett témákat délután szekcióüléseken vitatták meg a szakemberek. A tudományos tanácskozás dr. Simon Gyula zárszavával fejeződött be. R. M. Betakarítás A mezőgazdaságban dolgozó emberek munkájának két nagy próbatétele van az esztendő folyamán: az aratás és az őszi betakarítás. Természetesen egyiket sem lehet már — s tegyük hozzá, hogy szerencsére — a régi Mértékkel mérni, hiszen lényegesen különböznek a mostani aratások, a mostani őszi terménybetakarítások a hajdani idők hasonló megpróbáltatásaitól. Éppen a mezőgazdasági dolgozók erőfeszítéseit kérdőjeleznénk meg, ha azt állítanánk, hogy ma már könnyű aratni, köny- nyű felszedni a cukorrépát, letörni a kukoricát. Ez a munka soha nem lesz könnyű. Ha a gépesítés tökéletes is lesz, ha optimális időjárás érleli a terményeket, akkor is próbatételt jelent minden aratás, minden betakarítás. Ha mást nem, a szervezés, az összehangolás, a szállítás, a tárolás feladatait, a minőség megóvásának, az átlagtermések megtartásának, vagy inkább emelésének próbáját, a veszteségek nélküli munkát. Az optimális körülmények azonban — éppen az elmúlt néhány esztendő erre a példa — úgyszólván soha nem jönnek össze. Egyik esztendőben a tavaszi fagyok, máskor a túlságosan sok eső, később az aszály keresztezi az emberi szándékokat, nehezíti az elhatározott tervek valóra váltását. Tudunk olyan esztendőket, amikor gépek, alkatrészek hiánya okozott késedelmet, s az is sokáig szerepelt az újságokban, hogy kevés a tárolótér, nem tudják hová terini a mustot, a gabonát, kukoricát, a cukorrépát, a burgonyát, az almát. Mondjuk meg őszintén, hogy ezek a gondok — hová tegyük ami termett — valamelyest enyhültek. Előtérbe került azonban egy másik, korántsem lényegtelen gond: a minőség. Mert ne gondoljuk, hogy csak az ipari termékekre■ érvényes az oly sokszor emlegetett világszínvonal, a versenyképesség. Aki vásárol, az igényes. S ez a tétel nemcsak azokra az országokra érvényes, amelyek tőlünk, magyaroktól vásárolnak, hanem ránk is, hiszen mi is megnézzük — országosan és egyénenként is — , hogy mire adjuk ki a pénzünket. Megéri-e a pénzt, megfelel-e az árucikk az igényeinknek, valóban „tudja-e” a mosógép, a televízió, az öltöny, a lakás, a gépkocsi mindazt, amit tudnia' kell? Vagy amikor például gépkocsit akarunk venni, nem keresgélünk-e sokáig, s nem hagyjuk-e ott azt, amelyiken karcolást, motorhibát fedezünk fel? ... Mindezt csupán azért említettük, hogy tisztában legyünk azzal: ha mi igényesek vagyunk, akkor mások is azok. A mezőgazdaságban előállított élelmiszerek, s azok alapanyagai csakis akkor verseny- képesek, ha kiváló minőségben termeljük azokat. De mi köze ennek a betakarításhoz? Miért éppen a betakarításról szóló cikkben emlegetjük ezt? Azért, mert egyértelműen ekkor derül ki, hogy az év folyamán alkalmazott agrotechnikai eljárások, módszerek valóban hozták-e a feltételezett eredményt a minőségben s természetesen a mennyiségben is. Sajnos a mostani betakarítás — legalábbis Bács- Kiskunban — nem váltotta be százszázalékosan a reményeket. Erről éppen a napokban szóltunk egyik írásunkban. Minőségileg nem volt kifogásol- hatatlan például az alma bizonyos hányada, a pritaminpap- rikával, a paradicsompaprikával is „bajok" voltak. Ezeknek a problémáknak az okait kutatva nem lehet egyetlen tényezőt hibáztatni. A minőség óvása azonban mindenképpen azoknak a szakembereknek a kötelessége, akik a termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban éppen ezzel vannak megbízva. A paradicsompaprika például azért lett gyengébb minőségű az idén, mert leromlott a fajta. Sok vagon almát azért nem vettek át a külföldi megrendelők, mert a csomagolás, netán a szedés folyamán megsérültek, s még a múlt évről maradtak olyan tapasztalataik, hogy eléggé romlandó az alma. Korábban a mezőgazdasági munkák két nagy csúcsának: az aratásnak és az őszi betakarításnak a nehézségeiről szóltunk. Végül eljutottunk oda, hogy noha ma már köny- nyebb, az ember fizikai igénybevételét kevésbé igénylő mindkét szezon, de ez nem jelenti, nem jelentheti az odafigyelés, a gondosság, a törődés hiányát, fogyatékosságait. Mert hiába az esztendőn . át tartó szakszerű munka, hiába kedvez az időjárás mindennek, ha éppen a betakarítás kapkodással, felületességgel, nem elég lelki- ismeretesen megy végbe. Ez természetesen nemcsak az őszi betakarításra érvényes megállapítás, hanem a nagy nyári munkára, az aratásra, a a szüretre, a gyümölcsszedésre, kukorica-, cukorrépaszedésre egyaránt. Ilyen értelemben nem túlzás tehát azt állítani, hogy a betakarítás egyáltalán nem elhanyagolható mozzanata a mezőgazdasági munkáknak. Nem szabad úgy felfogni, hogy „már csak le kell szedni és kész". Mert sajnos példák vannak arra, hogy éppen ez a leszedés rontja el az egész évi fáradozás eredményét. G. S. Dr. Major Imre megnyitja a tanácskozást.
