Petőfi Népe, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-29 / 279. szám

1979. november 29. • PETŐFI NÉPE • 5 JELENTÉS EGY SIKERES MOZGALOMRÓL Tanyai kollégiumok Az MSZMP X. kongresszu­sa határozat­ban foglalt ál­lást az állami oktatás rendszerének megvizsgálásáról és a továbbfejlesztés szükségességéről. Az egyik legsürgetőbb feladatot a tanyai iskolák felső tagozatos tanulóinak osztott iskolai és szakrendszerű oktatása jelentette. Az országgyűlési képviselők Bács-Kiskun megyei csoportja a határozatot követő néhány hónap alatt — az országban elsőként — konkrét javaslatot dolgozott ki: kezdeményezésére 1971 decembe­rében társadalmi felügyelő bi­zottság alakult, amely részletes terveket készített a tanyai kol­légiumok hálózatának kiépítésé­re, valamint a szakrendszerű ok­tatás teljesebbé tételére. A ter­vezet — amelynek megvalósulá­sát a negyedik és az ötödik öt­éves terv időszakára ütemezték a szakemberek —. mintegy tízezer tanyán élő gyerek sorsát érin­tette. A javaslatot a megyei tanács végrehajtó bizottsága is a ma­gáévá tette, és úgy határozott, hogy a negyedik ötéves terv idő­szakában az összes pénzmarad­vány és többletbevétel ti'z száza­lékát e célkitűzés megvalósításá­ra fordítja. A döntést minden községi, nagyközségi és városi tanács követte, s ennek eredmé­nyeként — a különböző vállala­tok támogatásával együtt — 65,5 millió forint gyűlt össze, amely­nek felhasználásáról, továbbá a létrehozott tanyai kollégiumok je­lenlegi helyzetéről nemrégiben készítettek jelentést a megyei ta­nács illetékesei. A beszámoló hangsúlyozza, hogy a pénzbefizetések mellett mintegy kétszáz vállalat, intéz­mény, szocialista brigád, szövet­kezeti és kisiparos végzett társa­dalmi munkát az épülő kollégiu­mokon, mások pedig különböző ajándékokkal — televízióval, stú­dió-berendezésekkel. kis könyv­tárakkal — segítették a már mű­ködő intézményeket. A széles körű társadalmi ösz- szefogás eredményeként — 1976 decemberéig — hat új kollégium épült fel, négy' meglevő pedig bővült, összesen ezerkétszáz hely- lyeí. így jelenleg már csupán száznegyven felső tagozatos tanuló jár osztatlan, külterületi iskolába a megye területén. Az ő gondjuk is megoldódik azonban a százhúsz személyes,' kiskunfélegyházi kol­légium megépülésével, amelynek befejezése azt jelenti majd, hogy a tanyasi kollégiumi akció meg­valósult Bács-Kiskun megyében. A jelenleg működő húsz álta­lános iskolai diákotthon zöme megfelelő tárgyi feltételek között működik, s az oktatási tevékeny­ség mellett a szabad idő kultúrált eltöltését is lehetővé teszi, lévén bennük mindenütt jól felszerelt klub, könyvtár, tornaterem, il­letve sportpálya. Annak ellenére így van ez, hogy néhány helyen — mint például Kecelen és Kun- szentmiklóson — tagadhatatlan a zsúfoltság, másutt pedig — így Jánoshalmán. Csávolyon és Her­cegszántón — az elhasználódott, öreg bútorzat nehezíti még az otthonos légkör kialakítását. A személyi ellátottság színvo­nala is megfelelőnek mondható, annak ellenére, hogy a diákott­honokban tevékenykedő nevelők­nek és gyermekfelügyelőknek csu­pán hetvenhárom százaléka ren­delkezik pedagógusi szakképesí­téssel. Meggyőzően bizonyítja ezt egye­bek mellett az is, hogy a diák­otthonokban tanulók kilencven­négy százaléka eredményesen sa­játítja el a tananyagot, s fejezi be általános iskolai tanulmányait, 92,7 százalékuk pedig tovább ta­nul. Tudvá, hogy a kollégiumok­ban lakók zöme hátrányos hely­zetűnek tekinthető, ez az ered­mény igen jó. Hasonlóképpen minősíthető a tanulmányi eredménnyel egyen­értékű életmódbeli fejlődés is: a diákotthon lakóiban viszonylag gyorsan kialakult a rendszeres életvitel iránti igény, amelyet rendszerint követ a kollektív szemlélet kialakulása is, elsősor­ban a gyerekek véleményét ér­vényre juttató otthontanácsok, s az önkormányzat más szerveinek jó működése nyomán. Ezek az eredmények sem feled­tetik azonban — hangsúlyozza a jelentés —, hogy a jövőben to­vább kell javítani az iskolák és diákotthonok együttműködését, az ott folyó oktató-nevelő munka összhangját, s hogy fokozni kell a hátrányos helyzetből adódó kü­lönbségek csökkentésére, vala­mint a továbbtanulásra felkészítő tevékenység színvonalát. K. J. 40 Szóbeszéd tárgya a Kecskemé­ten létesülő gyermekjátékház. Mi­lyen lesz, hol épül, mibe kerül, s egyáltalán mi szükség van er­re? Folynak a találgatások, s ez érthető, mint minden más eset­ben is, ha valamiféle eddig még nem volt új dologról van szó. Van olyan vélemény is. hogy már megint kitaláltak valamit, csak hogy elköltsék a milliókat. Mások szerint „elrontják” ezzel a naiv művészeti múzeum meghitt kör­nyezetét. E kérdésekből kiindulva beszél­gettünk a napokban az ügy két legilletékesebbjével, dr. Major Imrével, a Bács-Kiskun megyei Tanács elnökhelyettesével, és Bánszky Pál művészettörténész­szel. a kecskeméti Katona József Múzeum igazgatójával. — Mi adta a játékház ötletét? DR. MAJOR IMRE: — Az idei nemzetközi gyermekév. Tavasszal szakemberek javasolták a játék­ház megvalósítását. A megyei pártbizottság és a megyei tanács vezetése elfogadta a javaslatot. Szakmai együttműködésre és anyagi támogatásra kértük a Kul­turális Minisztériumot, s az Ok­tatási Minisztériumolt. A főható­ságok ugyancsak jónak tartották az elgondolást, s együttesen há­rommillió forinttal járulnak hoz­zá az intézmény felépítéséhez. Ez a költségek mintegy felét teszi ki. Felajánlotta segítségét a megye két tsz-szövetsége is. A Bács- Kiskun megyei Tervező Vállalat fiataljai soron kívül, társadalmi munkában, rövid idő alabt elké­szítették az intézmény teljes ki­viteli tervét. A BÁCSBER fiatal szakemberei a kivitelezés lebo­nyolítását vállalták, önzetlenül, térítés nélkül. Az épület alapjait az Észak- Bács-Kiskun megyei Vízmű Vál­lalat, ugyancsak példás gyorsa­sággal, már lerakta. A további munkákat a tiszaalpári Tiszatáj Tsz építői és a kecskeméti Épü­A „könyvpárbaj” alapjai Beszélgetés a szakszervezeti könyvtárakról Az „Olvasó munkásért” pályázaton túlnyomórészt a szak- szervezeti könyvtárakból pályáztak. A részvétel — az egyé­ni eredményektől függetlenül is — minőségi változásokat eredményezhetett. Erről beszélgetünk André Miklóssal, a SZOT kulturális, agitációs és propaganda osztályának poli­tikai munkatársával. — A művelődést, önművelést elősegítő-ösztönző mozgalmak — mondja André Miklós — a könyvtárüggyel kapcsolatos szem­léletváltási folyamatot is gyor­sítják. így volt ez az „Olvasó munkásért” pályázattal is. Hatása azonban nem minden esetben fe­jezhető ki számokkal. S ne feled­jük, „csak”, egy állomása a szak- szervezeti könyvtárak folyamatos fejlődésének. A SZOT elnöksé­gének a szakszervezeti könyvtá­rak távlati tervezésének alapel­veiről és követelményeiről ki­adott állásfoglalása óta javultak a működési körülmények. Az ön­álló helyiséggel rendelkező könyv­tárak száma ma már 1151. A könyvállomány növekedése is nagyarányú, a könyvbeszerzésre fordított összeg megkétszerező­dött, 268-al több a főfoglalkozású könyvtáros. Az olvasók összeté­telében is jelentős a változás. Nőtt a fizikai dolgozók aránya: 45,1 százalékról 55,2 százalékra. — Mindezek általános képet mutatnak a szakszervezeti könyv­tárak jelenlegi helyzetéről. De nem mindenhol egyértelmű a fejlődés. — Valóban. Az összesített ada­tok közül sem mindegyik mutat növekedést. Sajnos, elég sok he­lyen nem kap még kellő anyagi és erkölcsi támogatást a könyv­tár. Ahol baj van a gazdálko­dással, ott a könyvtár támogatá­sa háttérbe szorul. Másrészt szem­léleti problémák is hátráltatják egyes könyvtárak fejlődését. Egy jellemző példa: a néhány éve megalakult vállalati művelődési bizottságoknak csak egyharmadá- ban találhatók könyvtárosok. — Nem tekintik sok helyen partnernek a könyvtárost? — Előfordul, hogy például a létszámba nem fért bele. mert több képviselőt választottak a szocialista brigádokból... Egy- egy művelődési bizottság vezetője sokszor úgy gondolja, a munka- tervüket úgyis megkapja a könyvtáros ... Szerencsére nem mindenhol van ez így. Ugyanak­kor több megyében megindult jó irányú törekvés. Különböző vál­lalatoknál, ahol a más-más há­lózatba tartozó, szakszervezeti és a műszaki könyvtárak egyenként erőtlenek, gyengén működnek, összevonják. Nagyobb helyiséget kapnak, összeadják a könyvbe­szerzési keretet és minden más anyagi dologban összefognak. így föfogjalkozású szakképzett könyv­tárost is alkalmazhatnak! Borsod Csongrád, Vas és Veszprém me­gyékben élnek ezzel a lehetőség­gel. Hellyel-közzel más megyék­ben is. Ezt sugallja a közműve­lődési szemlélet is. Az anyagi és a szellemi erők összpontosítása minőségi munkát eredményez, nö­veli a hatékonyságot. — Hogyan alakul a könyvtárak és a szocialista brigádok kapcso­lata? Formaság-e még sok helyen a könyvtári tagság? — Pontos adatunk van erről. 1970-ben a könyvtári tagoknak 30,1 százaléka volt brigádtag. 1978-ban már 52,7 százalék ez az arány. Egyre inkább háttérbe szo­rul, hogy valaki csak a pontszer­zés miatt iratkozzon be a könyv­tárba. Nagyon sok szocialista bri­gádtag él a többféle forrásból be­szerezhető ismeretek, a művelt­ség gyarapításának különféle le­hetőségeivel. Legyen a brigádok­nak több közös kulturális prog­ramjuk, de az egyén művelődését, önművelését is értékelni kell. Hi­szen egy jóT működd szocialista brigádon belül ki kell cserélőd­niük a kulturális élményeknek, tapasztalatoknak. Ezért kell tá­mogatni, elősegíteni az egyénre szabott kulturális vállalásokat. A könyvtár sajátos szolgáltatásaival segíti a szocialista brigádokat a kulturális vállalásaik teljesítésé­ben. A brigádok pedig társadal­mi munkával viszonozzák: a könyvtárak helyiségeinek kialakí­tását, felújítását, berendezéseinek korszerűsítését. — Hirdetnek-e újabb „Olvasó munkásért” pályázatot? — Az „Olvasó népért” mozga­lom folyamatosan több akcióso­rozatból épül föl. Egyik kiemelt törekvése a munkások rendszeres olvasóvá nevelése. Ez év novem­ber közepétől csaknem egy éven keresztül „könyvpárbaj” címmel nyilvános vetélkedőt hallhatunk a Kossuth adón. A tizenhárom fordulóból álló vetélkedősoroza­ton szocialista brigádok mérik ösz- sze tudásukat. A műsorvezető Rapcsányi László. A vetélkedő célja a kortárs irodalom legjobb- jainak, a szocialista országok éle-* tének, kultúrájának jobb megis­merése, népszerűsítése. Nem a lexikális tudás a fő, hanem az összefüggések keresése, megtalá­lása, a logikus gondolkodásra késztetés. Tavaly lezárult egy ol­vasói pályázat. Az idén alapve­tően azonos célokkal útjára in­dult a rftásik. Mindez a folyama­tosságot teszi lehetővé, elősegíti, hogy elmondhassuk: olvasó nép vagyunk! B. G. Kőszobrászok • A Képző­művészeti Kivitelező Vállalat kőszobrász műter­mében. A szegedi Móra Ferenc Múzeumot díszitő két szobrot rekon. struálják. (MTI-fotó: Pintér Márta felvétele — *S) Burton Richard Burton arca barázdált, a szeme zöld és a hangja elbűvö­lő. 78 nyarán gyakran volt a genfi „El Presidente” szállodában el­ragadó, fiatal feleségével, Susan- nel. Megkérdezték tőle, igaz-e, hogy megesküdött, leszokik a whiskyről? A zöld szemek Susanre szege- ződtek: „Azon fáradozom, hogy türtőztessem magam”. Burton ar­cán meglátszik az alkohol. Meg- simnogatta felesége kezét. Ö na­gyon kedves. Nem tudom, mit csi­nálnék nélküle, ö az én őrangya­lom.” A Genfi-tó partján levő Burton- vil'lában adoptált lánya, Maria is velük lakik. „Együtt tanulunk né­metül”, — közölte Burton. „Maria München környékéről származik. Még nagyon kicsi volt, amikor ki­vettem a menhelyről. A németek különösen óvatosak, ha örökbefo­gadásról van szó. Tudni akarták, hogy gondos apa leszek-e. Elküld­ték utánam két gondozót New Yorkba. Épipen a Hamletet játszot­tam a Brodway-n. Tudtam, hogy a németek meg vannak róla győ­ződve, hogy a Hamlet németül szebben hangzik, mint angolul. És talán igazuk is van ebben. Min­denesetre, amikor este felléptem, mindenki azt várta, hogy elkez­dem mondani: „To be, or not to be ...”, de én németül mondtam a monológot: „Lenni vagy nem lenni, ez itt a kérdés ...” Mariát nekem adták.” Richard Burtonnek abszolút hallása van, és az emlékezőtehet­sége fenomenális. Folyékonyan be­szél franciául, olaszul és spanyo­lul. Richard Burtonnek sok történe­te van gyermekkoráról, tanulmá­nyairól, a háború alatt az Air Force-nál töltött szolgálatáról, a filmjeiről, melyeknek száma már elérte a hatvanötöt. Nagyon meg­ragadó az intelligenciája és a nyelv iránti szeretete. Beszélni lehet vele a pénzről is. könnyelműen bánik vele. „Na­A harminc évnél fiatalabb höl­gyek „illatos típusnak” nevezik. „Milyen szimpatikus férfi!”, — mondják az idősebb nők. Theo Kojakról van szó, a golyófejű New York-i rendőrről, akit Télly Savalas alakít. Telly Savalas elragadó! — és in­telligens. Sokat írtak már „berli­ni éjszakáiról”, a whisky- és sör­kompániákról. Jack Wiener, az ismert film- producer, filmet forgatott Görög­országban. Rhodos zon Roger Moore-ral, Telly Savalasszal és Claudia Cardinaléval és más sztá­rokkal. Ekkor született a „Telly Görögországban?” — történet. • Herényi József Ybl-díjas főépítész terve, (részlet) letkarbantartó és Szolgáltatóipari Szövetkezet végzi majd el. Elis­merést érdemelnek, mert felada­tokkal túlterheltek, s ennek elle­nére készek a játékház építésére, a legnemesebb ügy. a gyerekek érdekében. Az intézmény tehát összefogás­sal, részben társadalmi segítség­gel épül. S ez azért sikerült így, mert a gyerekek érdekeiről, az ő képességfejlesztésüket szolgáló, újszerű intézményről van szó. A különböző forrásokból összegyűlt pénzt csakis e célra használhat­juk fel. Egyébként a játékház jól beleillik majd Kecskemét új köz- művelődési intézményeinek sorá­ba, amelyekben alkotó módon fo­lyik a munka, s amelyek máris jól együtt tudnak működni egy­mással. A játékházban is alkotó tevékenységet folytatnak majd a gyerekek. — Milyen lesz a legkisebbek közművelődési intézménye? BÁNSZKY PÁL: — A megyei székházak mögött, a Magyar Naiv Művészek Múzema és a Hosszú utcai óvoda melletti kis téren ka­pott helyet az intézmény. Itt rak­ták le az alapjait. Stílusában kö­veti a naiv múzeum épületét. Magas tetőzetű, kétszintes épület lesz. beépített tetőtérrel, ötszáz négyzetméter alapterületűre ter­vezték. A földszinti foglalkoztató termébe az óvoda, emeleti helyi­ségeibe pedig — ahol a kiállítá­sok is lesznek — a múzeum ud­varából lehet majd bejutni. — Hallhatnánk valamit a , programról, funkcióról is? DR. MAJOR IMRE: — Ter­mészetesen. hiszen már van prog­ramterv. Á játékház elsődleges feladata az lesz, hogy elősegítse a gyerekek alkotó emberekké való fejlődését. Ennek érdekében jól ki lehet majd használni a naiv művészeti múzeum lehetőségeit, hiszen a naiv művészet közel áll a gyermekvilághoz. Segíti majd az intézmény az óvónőjelöltek felkészülését is, a foglalkozásokon szerzett tapasztalatokat jól hasz­nosíthatják majd munkahelyükön, a községi, városi óvodákban. Funkciójából adódóan kapcsoló­dik a játékház a Megyei Műve­lődési Központhoz is, ahol már szép eredménnyel folynak a já- tékkészítő. s az egyéb érdekes gyermekfoglalkozások. A két in­tézmény ugyancsak együttmű­ködhet majd. BÁNSZKY PÁL: — Olyan lé­tesítmény lesz, amely több te­kintetben i egyesíti az eddig is­mert, megszokottá vált közműve­lődési intézményfunkciókat. A já­tékkészítés eszköz lesz. annak ér­dekében, hogy a gyerekek alko­tási vágya, képessége kibonta­kozzék, hogy jobban megismerjék önmaguk értékeit. Nemcsak ha­gyományos játékokat, hanem a mai. korszerű anyagok felhaszná­lásával például logikai, és dra- matikus játékszereket is készíte­nek majd. összetett tevékenység­ről van tehát szó, melynek során eljutnak majd a vizuális játéko­kig is. Igazi alkotóműhely lesz, amely­nek egyben múzeumi funkciója is lesz. A kecskeméti Katona József Múzeumban máris ezernyi érde­kes játék várja, hogy nyilvános­ságra kerüljön. Ezek egy részét a gyermekév alkalmából meghirde­tett megyei pályázatra küldték be. Kecskemétnek ajándékozták a Magyar Nemzeti Galériában rendezett játékkiállítás kelet­európai rekonstrukciós anyagát, amely mintegy háromszáz darab­ból áll. Természetesen kiállítják majd a játékházban készülő tár­gyakat is. — Mit kell még tudni a játék­házról? BÁNSZKY PÁL: — Talán azt még okvetlenül, hogy kitűnő mű­helyfeltételeket teremt az óvodai oktató-nevelő munkának. Termé­szetesen nem csak a Hosszú ut­cai óvoda, amely mellé az intéz­mény épül, hanem a többi is igénybe veheti a játékházat. Ugyanakkor módszertani, tovább­képző és kísérleti műhely is le$z egyben, összegyűjti, tovább adja majd a jó módszereket. A kísér­leti foglalkozások tapasztalatait kiadványokban is közre adja. Az óvónők, a rajztanárok, valamint a közművelődési intézmények gyermekfoglalkozásait vezető nép­művelők továbbképző stúdiója is lehet. Ehhez is megteremtik a szükséges feltételeket. Érdekességként még talán any- nyit, hogy hasonló intézmény, legjobb tudomásunk szerint, egész Európában mindössze kettő van. Ezek azonban inkább múzeumi jellegűek. Ilyen összetett prog­rammal a kecskeméti gyermek­játékház és múzeum tehát szinte egyedülálló lesz. s bizonyára or­szágos, sőt nemzetközi érdeklő­dést vált majd ki. — Köszönjük a beszélgetést. Sápi Miklós gyon sok pénzt kerestem. De ami­lyen gyorsan megszereztem, olyan gyorsan ki is adtam: játékpénz­nek hívom.” „Nem bízom senkiben. A csalá­domat, a bátyámat kivéve. Ha problémám lenne, csak a bátyám­hoz fordulnék, csak az ő tanácsát kérném.” Ekkor Burton intett az ujjával a mellettünk elhaladó pincérnek. Ásványvizet rendel, frissen csa­vart citrommal. Fáradtnak tűnik. A ,.szárazon lenni” sok erőt vesz igényibe. A figyelem elterelése a legjobb orvosság. Ügy dolgozik, mint egy megszállott: egyik film­szerep a másik után következik ... A görög Savalast bemutatni ősei hazájában érdekes. Telly Savalas, mint Kojak, he­tenként 150 000 márkának megfe­lelő összeget keres, a „Menekülés Athénból” című filmjéért több mint egymillió dollárt kapott. Ahhoz, hogy Savalast jellemez­zük, tudni kell róla, hogy tanult pszichológus. Mint rádiókommen­tátor és mint riporter is dolgozott. Mindig udvarias, de soha nem szerény. Saját szavaival élve „ab­ból a fajtából való, akit meghív­nak egy délutáni kávéra, és az­után egy életen keresztül nem tudják elfelejteni”. A legújabb divat szerint öltöz­ködik, mely már a piperkőcség határát súrolja. Kojak figurájára ő nyomta rá a bélyegét, és nem a figura őrá. Drága anyagok, bőr, selyem, aranyláncok. Körülötte mindig parfümillat terjeng. Ké­sőbb a kaszinóban is látni. Roger Moore is ott volt. Barátok kísé­retében érkezett. Mindketten gon­dosan elkerülték, hogy egy asztal­nál játsszanak. Félig csukott szemhéja alatt mindkét sztár azt leste, hogy me­lyiknek a háta mögött állnak na­gyobb tömegben a nézők. A mérleg egyensúlyban volt. Telly Savalas ügyesen rejti el a dicsekvését: „Az én életfelfogásomban a pénz nem játszik szerepet — nyi­latkozta. — Ha van az embernek pénze, akkor el kell költeni. Ha nincs, nem tudja elkölteni. Asze­rint változnak a szokásaim, hogy van-e pénzem, vagy sem.” Másnap a görög családi találko­zást forgatták. Savalas csúcsfor­mában. Énekel, szirtakit táncol és szamárháton lovagol. Testvére és fia, a hétéves Nicolas is ott volt. Este Lindosz kis piacterén bo- rozgat, miközben elgondolkozva szívja cigarettáját. Kezének meg­csonkított ujjait, melyeknek el­vesztéséről soha nem akar beszél­ni, álla alá rejti. A pincér görög kávét hoz. Ami­kor elosztják a saohertortát azt súgta: „Magammal viszem a szál­lodába. Az ilyen ínyencséget él­vezni kell.” A szándéka azonban nem az volt, hogy nyugodtan élvezze a tortát, hanem az ártatlan tortákat Roger Moore bosszantására hasz­nálta fel. —sb— Bács-Kiskun megyében TÖRTÉNETEK A KULISSZÁK MÖGÜL Milyen lesz a kecskeméti gyermekjátékház és múzeum? Savalas - Kojak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom