Petőfi Népe, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-10 / 263. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1979. november 10. Türelmi idő Állattenyésztési tapasztalatok a kecskeméti járásban A kecskeméti járás állattenyésztésének alakulásáról készített számadást a megyei takarmányozási és állattenyésztési felügyelőség. Az erről szpló jelentést a járási pártvégrehajtóbizottság is megvitatta. A feldolgozás összefoglalta az ötödik ötéves tervidőszakban elért eddigi fejlődést. Megállapították, hogy a beszámolási időszakban a gazdaságok teljesítették terveiket. • IGEN, BÁRMENNYIRE szigorúnak látszanak a januártól érvényes, és a szabályozórendszert alkotó előírások és megkötések, adnak türelmi időt, de: csak a jó. munkához! Hiszen végtelenül egy-’ szerű lenne egyetlen tollvonással eltörölni mindenfajta segítséget, amit a termelők eddig a központi forrásokból igényelhettek, kaptak, ámde nem magának a mércének az emelése a cél, hanem a magasabb mérce adta ösztönzéssel, kényszerítéssel elérhető eredmény. S erre az eredményre — a termelőtevékenység bizonyos köreiben — várni kell, fokozatosan lehetséges közelíteni hozzá, éppen a szóban forgó területek objektív adottságai miatt. Vannak tehát olyan feladatcsoportok, amiknél bármennyire is sürgetőek a haladást szolgáló lépések, a szabályozás két, három, négy esztendei türelmi — ha így érthetőbben hangzik: nekifutási — időszakot kínál fel a végrehajtóknak, a cselekvőknek. • EZ UTÓBBI KIFEJEZÉST, a cselekvőknek teremtett, nyújtott türelmet aligha tehetjük eléggé hangsúlyossá. Mert hiszen tanúi vagyunk annak, miként próbálja föltárni — és sikerrel! — jó néhány termelőhely azokat az erőforrásokat, amelyek a nehezebb gazdálkodási körülmények között is haladást, gyarapodást ígérnek, amelyek magukba foglalják az össztársadalmi és a csoportérdekeket. Ilyen forrás a termékszerkezet változtatása — így a nö- vényvédőszer-gyártásban, a híradás és vákuumtechnikai iparban — a magasabb feldolgozottsági fokot elérő termékek arányának növelése — egyebek között az alumíniumiparban —, az élőmunka kamatoztatásának javítása a közúti járműiparban és másutt. Ugyanakkor annak is tanúi lehetünk, hogy némely termelőhely semmi mást nem vél fontosnak, mint azt, hogy valami módon szabaduljon a friss követelményektől, elfogadtassa azt, ami elfogadhatatlanr: nem tud másként termelni, gazdálkodni. Nagy hiba, ha csend övezi gazdaságunk objektív adottságainak és mai fejlettségi szintjének sokféle feszültségét, ellentmondását, hiszen irreális célok, követelmények megfogalmazása ugyanolyan tévútnak bizonyulna, mint az, ha sikerülne némelyeknek reális célokról, követelményekről elfogadottan azt állítani: elérhetetlenek, teljesíthetetlenek. A kivétel csak szabályt erősíthet a jövőben, s nem mint eddig, gyakran maga válhat szabállyá! • TÜRELMI IDŐT KAP a gazdálkodás új körülményei közepette — egyebek mellett a nyereségráta alsó határának másoktól eltérő kijelölésével — a könnyűipar. De ez a türelmi idő csak az ágazat objektív helyzetét méltányolja; semmi esetre sem menlevél — még ha akadnak is, akik ebben reménykednek — a téves gyártmányfejlesztési irányokra, a szervezettség színvonalának lassú javulására, a termelő és a kisegítő létszám egymáshoz viszonyított arányának kedvezőtlen alakulására. S arra sem adhat indokot a türelem, hogy a szerződés szerinti szállítási határidők betartásával, megfelelő csomagolással, az előírttal egyező minőséggel a könnyűipar több területén — s elsősorban a ruházati iparban — jelentősen növelni lehetne a kivitel árszintjét, ám az ezt célzó törekvések szerények, bátortalanok, ritkák. Kerülendő az igazságtalanság gyanúját: a könnyűipar példa csupán, mert hiszen — sajnálatosan — valamennyi termelőterület sorra vehető ezen a módon, mindenütt meglelni azokat a mulasztásokat, gyengeségeket, amelyekkel szemben nem tűrhető meg a türelem. Amit az állami támogatások, visszatérítések bonyolult — s a legutóbbi években egyre kuszábbá váló — rendszere eddig elfedett, az most napvilágra került, s kétségtelen: több termőterületen átrendeződött a gyengék, a közepesek, a jók sorrendje, más értelmezést kapott a gazdálkodás eredményessége. A határvonalnak élesnek kell lennie: mi az, ami az objektív helyzet vonzata, s mi az, ami következménye a rossz sáfárkodásnak, a tétova vezetésnek. • JOGOS ÁLLÍTÁS: másként minősíti, értékeli a nemzetközi piac a hazai munkát, mint az évtized elején. Jogos követelmény tehát: magunknak is másként kell minősítenünk, értékelnünk azt, amit csinálunk, amit megtehetnénk, de elmulasztunk, amit lehetőségeink közül veszni hagyunk. Ezt a más minősítést, értékelést a jövő esztendőtől érvényes szabályozók megtestesítik, de ez csupán a keret! A kereteken belül a termelőhelyek kötelessége a megváltozott feltételek értelmezése, s annak következetes kutatása: miként előbbre. Ahol várnak, ahol mentséget, s nem a haladás lehetőségét kutatják, ahol a nem indokolható türelemben bíznak, ott valójában, végső soron nem csupán a köz, hanem maguk ellen is dolgoznak. L. G. Az ágazat vizsgálatánál természetesen figyelembe kell venni, hogy a járásban sok a kedvezőtlen körülmények között gazdálkodó mezőgazdasági nagyüzem. Számos tennivaló Egyes gazdaságok a lehetőségeikhez mérten rendkívüli erőfeszítéseket tesznek a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésére. A járásban az állomány 6,5 százalékkal nőtt, a tehénlétszám ennél valamivel nagyobb mértékben. A tiszakécskei Béke és Szabadság, valamint a lakiteleki Szikra Termelőszövetkezet különösen a takarmányozás technológiájának javításában ért el sikereket. A ti- szaalpári Tiszatáj Termelőszövetkezet is jó eredményeket mondhat magáénak a szakosított telepén. Számos gond jelentkezik azonban a tenyésztésben. Az istállók többsége nincs kihasználva, a tenyésztői munka kevés gazdaságban éri el a kívánt színvonalat, a szakosodás csaknem teljesen megrekedt. A gazdaságok többsége ez utóbbit befejezettnek tekinti azzal, hogy valamelyik fajtaátalakító keresztezést alkalmazza. Helyes lenne, ha a járás termelőszövetkezetei jobban, bátrabban foglalkoznának a hús- marhatenyésztéssel. Tehát sokkal következetesebb tenyésztői munkát kell végezni ahhoz, hogy előre lépjenek. Adottságaik ugyanis inkább ezt segítik elő, mint a kettős hasznosítású magyar-tarka fajta tehéntartást. A járásban a háztáji és a kisegítő gazdaságokban van jelenleg is a szarvasmarha-állomány 47, a tehénállomány 58 százaléka. A kis gazdaságok állományainak csökkenését nehezen tudják pótolni a nagyüzemek. Tavaly, az előző évhez viszonyítva jelentkezet némi csökkenés, sőt az ez év első felében is. A második félév jobb képet mutat, legalábbis az eddig eltelt hónapokat tekintve. Szükséges, hogy a közös gazdaságok több segítséget adjanak a kis üzemeknek a takarmánygondok leküzdésében. A csök• Tiszakécskén, A Tiszagyöngye Tsz-ben a gyep hasznosítását jól összehangolják a juhászat fejlesztésével. kenést mérsékelhetik, vagy elősegíthetik a szinten tartást, ha a tanyák környékén kialakított gyepeket nem szántják fel, tömegtakarmányokat juttatnak a kis üzemeknek. Számos gazdaságban ez így is van, a jó példákat érdemes követni. Elismerésre méltó tény, hogy 1975 és 1978 között több mint 16 százalékkal nőtt a hízottsertés- értékesítés a járásban. Ez a növekedés főként a kistermelő gazdaságokból adódott. Közreműködtek a fejlesztésben, a mező- gazdasági nagyüzemek is rendszeresen juttattak takarmányt, megszervezték az átvételt, valamint gondoskodtak a kocakihelyezés megoldásáról is. A lajos- mizsei Kossuth Termelőszövetkezet a tagság sertéstenyésztését apaállat-vásárlással és -kihelyezéssel is segíti. A felügyelőség a hercegszántói Lenin Termelőszövetkezetben és a soltszentimrei Ezerjó Szakszövetkezetben ad segítséget törzstenyészetek létesítéséhez, amelyekből tenyészanya- got tudnak szerezni a mezőgazda- sági üzemek. Lehetőségek a juhtenyésztésben A járásnak hagyományai vannak a juhtenyésztésben. Itt volt az utóbbi esztendőkben a legdinamikusabb fejlődés. Az ösz- szes állomány több mint 46 százalékkal emelkedett, az anyaállomány pedig megközelítőleg 40 százalékkal. Ezt a fejlődést elősegítette a jerkekihelyezési akció. A vágójuh-értékesítés 18 százalékkal nőtt. Tejből viszont 87 százalékkal kevesebbet adtak el, mint 1975-ben. Ennek az az oka, hogy az utóbbi években minden üzem a bárányneveléssel törődött és a fejést abbahagyták. Csaknem 25 százalékkal emelkedett a gyapjútermelés is. ez azonban zömében a létszámnövekedésből adódik. Az egy anyaállatra jutó gyapjúhozam csak alig emelkedett. Ez: utóbbi minőségének javítása és mennyiségének növelése érdekében további szelekcióra van szükség. .• Egyöntetű az a vélemény, hogy a juhászat fejlesztésére van a legtöbb lehetőség, hiszen nagy területű gyepek vannak kihasználatlanul. Legjobb eredményt az utóbbi időben Kunszentmiklóson értek el, ahol olcsón és szakszerűen oldották meg a juhhodá- lyok építését. Síhanyagolt a gyepgazdálkodás A legfontosabb az ágazat fejlesztése érdekében a gyepgazdálkodás javítása. Helyes, ha a gazdaságok legalább 10 évre szóló tervet dolgoznak ki, amely összhangban van az állományfejlesztési elképzelésekkel. Tovább kellene szorgalmazni társulások létesítését. Ennek érdekében ösz- sze kell fogni a gazdaságoknak tcnyészanyag beszerzésére, közös bárányhizlalásra egységes táp előállítására, hús, és bőr feldolgozására. Lehetőség van nyíróbrigádok szervezésére, a gépi fe- jés bevezetésének tanulmányozására. A kecskeméti járás állattenyésztő gazdaságaiban legfőbb gondot az okoz, hogy magas az abrakfelhasználás, elhanyagolják a tömegtakarmányok termesztését. Ez utóbbiak betakarítása és tárolása sém kielégítő számos gazdaságban. Előbbre kell lépni a gyepgazdálkodásban. A járásban az átlagos fűhozam 10 mázsa hektáronként. szénaértékben számolva. Ahol gondot fordítanak a gazdálkodásra, ott eléri az 50—60 mázsát is hektáronként a hozam, mint például a lajosmizsei szövetkezetekben. Tény az, hogy jelentős számú állománnyal rendelkező gazdaságok sem tudják a gyepes területeket hasznosítani. Mindent összevetve, olyan állásfoglalás alakult ki. hogy az eredmények további javítása érdekében a járás közös gazdaságai próbálják egymás tapasztalatait átvenni, sőt a megye élen járó termelőszövetkezeteinek módszereit is szükséges tanulmányozni. Ehhez a közös gazdaságok párt • szervezetei igyekezzenek minden segítséget megadni, több kezdeményezést várnak a kommunistáktól. K. S. SwKswKvSSÍ A tarlótól a katedráig A Kecskeméti Mezőgazdasá- gi Szakmunkásképző Intézet nemrégiben ünnepelte fennállásának ötvenedik évfordulóját. A hivatalos megemlékezéskor, majd a fehér asztal mellett is hallani lehetett az élményeknek és az emlékeknek azt a gazdag áradását, amellyel az intézet régi diákjai a jeles évfordulót gazdagították. Közöttük volt Körösi György is, aki nemcsak diákja, de jó ideig igazgatója is volt az intézetnek. Kereken két évtizeden keresztül. Az ünnepségén elkezdett beszélgetést a lakásán folytattuk. Otthonosan berendezett szobába tessékel. Néhány pillantással „leltárba veszem” a látottakat, s azonnal észre kell vennem, hogy itt szinte minden a földet, s a földdel foglalkozók világát idézi. Azt a földet és azt a világot, amely öt útjára indította, s amelyhez — bárhová vetette is később a sors — soha nem lett hűtlen ... Pedig kezdetben inkább taszította őt ez a föld; tüskéivel és bogáncsaival kivérezte, hajnali harr mattól lucskos füvével pedig dermesztette a bőrét, már .ötesztendős korában, amikor egy hódmezővásárhelyi módos gazda disz- nai után futkosott. Mert akinek az apja béres, az anyja pedig szolgáló volt, annak a húszas évek elején ez a sors jutott. Apró gyerekként hajnali háromkor kelt, este tíz óra tájban fekhetett, s egész nap caplathatott a tarlón a birkák, a disznók, a tehenek után. S az egész nyáron át tartó pásztorkodásnak egy pár cipő volt a bére csupán. Sokáig, csaknem tizenkilenc esztendős koráig élte Körösi György a béresgyerekek hajszolt, sivár életét. Igazán boldog akkor volt talán először, amikor megtudta, hogy a hajdani tanítójának sikerült elintéznie, s kedvenc tanítványa bekerült a kertmun- kásképző iskolába. Az örömbe azonban — legalábbis eleinte — jó adag üröm is vegyült. A látástól vakulásig dolgoztatott béreslegény csöbörbül vödörbe került: az intézetben is napkeltétől napnyugtáig tartott a munka. A felkelő nap már ott láthatta őket hajladozni a földeken. Szedték például a spárgát. Sietve, de mégis nagyon óvatosan, mert ha valaki eltörte véletlenül egynek is a sípját, az nem úsz- hatta meg kemény figyelmeztetés nélkül. Velich tanár úr szeme mindent észrevett! Azt is, ha valaki a fametszés közben nem fogta meg a levágott ágat, s a lehulló gallydarab magával sodort néhány termőrügyet. Sokszor szorultak ilyen apróságok miatt! Csak jóval később, már az iskola befejezése után jött rá Körösi György is, hogy nem voltak ezek olyan apróságok. Illetve, hogy végül is ezekben az „apróságokon” keresztül milyen mélyre ültették a diákokban a pontosság, a rendszeretet, a lelkiismeretesség követelményét! Később, pedagógus korában szinte naponta gondolt erre. De hálás szívvel emlékezett vissza iskolájára már az első munkahelyén, a lajosmizsei Máté József almáskertjében is!' Innen a Dunántúlra egy Rutkai nevű földbirtokoshoz került, aki később nevezetes ember lett: az egyik üzletének államosításáról készült az Állami Aruház című film, s az ő ötszáz holdas birtokán alakult meg az ország egyik legelső szövetkezete, amelyről később tudós könyvek is megemlékeztek. Jól emlékszik azokra az időkre Körösi György. Németh B. Mihály, a helybéli református lelkész került a szövetkezet élére, és a vezetőségben helyet kapott az uraság felesége is! A vezetők és a tagok együtt mentek ki a határba, a háborúban kilőtt harckocsikból együtt szerelték ki a rézből készült alkatrészeket, mert rézgálicot akkor csak így, rézért cserébe lehetett kapni, azt pedig nem nélkülözhette egy gyümölcstermesztéssel foglalkozó szövetkezet. Együtt javították ki, helyezték újra üzemképes állapotba a lerobbant Hoffer- traktorokat, együtt kapálták a fák alját. A „hőskort” persze a fordulatosság is jellemezte, egyebek mellett; éppen ezért nehéz lenne részleteiben követni, hogyan alakult Körösi György pályája ezekben az években. Érjük be annyival, hogy a szakmáját alaposan ismerő, ám a közösségi élet gondjaira is érzékeny fiatalembert egyre több társadalmi tisztséggel ruházzák fel, s különböző iskolákra küldik. így került az Achim András Agrár Kollégium falai közé, majd így került vissza Kisfáiba. pedagógusnak. Idáig érve az emlékezésben, a krónikaíró tanácstalanná válik: a témánk szerint legfontosabb évekhez érve vajon mit idézzen fel részletesen? Talán a tanévkezdés perceit? Az örömet, amely- lyel a hajdanvolt tanárai fogadják, s amellyel maguk közé ültetik? A bizalmat, amellyel tudatják kétségbeesett aggodalmukat: vajon kit ültetnek most megint a nyakunkba, ugyan milyen módszerekkel lát majd a gyönyörű gyümölcsös tönkretételéhez? Vagy a megdöbbenést, amivel a Körösi György megbízólevelét néhány perccel később elolvassák, s megtudják, hogy ő lett az új igazgató? Nagyon-nagyon kemény esztendők következtek. Két esztendeig — 1952-ig — egy osztály működött,. amelyben negyvenegy gyerek tanult. Bár a ma álló épületek közül akkor; még jó néhány nem létezett, hely volt már bőven; inkább az élelmezés okozott sok gondot. A jegyrendszer idején például harminc deka kenyeret kapott naponta egy-egy tanuló, amit idővel sikerült fél kilóra feltornázni, olyan hivatkozással, hogy a kertészkedés tulajdonképpen nehéz fizikai munka. Csakhogy a kenyér önmagában nem elég. Körösi György, az intézet újonnan kinevezett igazgatója vette tehát a hátizsákot és gyalog (!) nekivágott Csongrád megyének, hogy a szülőföldjén, az ismerőseitől olcsón szerezzen babot. Közben a régiek helyett újak jöttek; és Körösi György mégis szívesen emlékezik vissza aprócs-. ka 'tantestületére. Név szerint Szabó Attilára, a nyírségi tanító fiára például, aki egy * ideig a gyümölcstermesztést tanította. Aztán Tordai Teodórára, a híres talajtudós lányára, aki a „kultúr- vopalat is vitte’. A kultúrcsoport színdarabot tanult be, s a táncegyüttessel közösen gyakran léptek fel a környékbeli falvakban. Eleven volt a sportélet is; bár tornateremnek, focipályának híre-hamva sem volt még akkor, az ebédszünetekben vidáman pattogott a labda. Ezeken a meccseken tűnt fel többek között Kecskeméti János is, aki később a város NB II-es röplabdacsapatában játszott hosszú éveken át; s Kecskemét egyik ismert sportolójának számított. A kedvenc tanítványok sorában No- vák István nevét említi még a hajdani igazgató, aki tsz-elnök lett, és Vincze Istvánét, aki járási párttitkár egyik szomszédos megyénkben. Hogy pontosan hol, azt már nem tudja a hajdani igazgató. De arra büszke, hogy mint a legjobb tanítványai közül valamennyi, a mezőgazdaságban maradt ő is. Földközelben... Káposztás János . Már gyártják a BNV-n kiállított termékeket • A Kanizsa Bútorgyárban elemes bútorokat komplett lakószobákat, szekrénysorokat, kárpitozott garnitúrákat gyártanak évente száztíz— százhúsz millió forintos értékben. r • A Debreceni Konzervgyárban nyolcféle Maggi leveskészítményt állítanak elő (húsgombóc, májgombóc, tyúkhús, tavaszi zöldség, gombaleves, zellerkrém, magyaros burgonya, erőleveskocka). A 8-féle termékből ebben az évben 85 vagonnyi készül, ennek 30 százaléka exportra készül. Az idei BNV-n a Maggi gombakrémleves díjazott volt, és ebből a termékből ez évben egymillió taszkkal készül.
