Petőfi Népe, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-06 / 260. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE At, MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXIV. évf. 260. szám Ára: 1,20 Ft 1979. november 6. kedd A szovjet könyv ünnepi hete Hétfőn Budapesten és vidéken megkezdődött a szovjet könyv ün­nepi hete. Az immár hagyományos eseménysorozat programjában ki­állításokon, irodalmi rendezvénye­ken újabb és újabb olvasókhoz, széles tömegekhez jutnak el a szovjet-orosz irodalom, tudo­mány, művészet kiemelkedő alko­tásai. Budapesten szovjet irodalmi al­kotásokat, ifjúsági, képzőművé­szeti, ismeretterjesztő és politikai műveket bemutató kiállítás nyílt a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. Ebből az alkalomból Bo­risz Zsuldibin, a Szovjetunió ke­reskedelmi képviseletének vezető­helyettese mondott ünnepi beszé­det. Új Centrum Áruház Félegyházán 3. oldal Sport 6_v.01dal GAZDASÁGOS, TEHÁT NÖVELNI KELL Bútorexport az ipari szövetkezetekből • A bajaiak étkezőgarnitúrái az őszi BNV-n. Ez alkalommal is je­lentős üzletkötéseket alapozott meg a bajaiak bemutatója. A népgazdaság egyensúlyi hely­zetének javításából a szövetkeze­ti ipar is részt vállal, elsősorban a tőkés importanyag-felhasználás csökkentésével, s ugyanakkor a nyugati országokba irányuló áru­export növelésével. Szűkebb ha­zánkban a tőkés export fokozá­sában — az adottságaikhoz mér­ten — jelentős eredményeket ér­nek el a tervidőszakban a bútor­gyártó szövetkezetek. Különö­sen keresettek rusztikus stílusú, kiegészítő kisbútoraik, a kerti-, a pince- és az étkezőgarnitúráik. Jellemző, hogy az érintett ipari szövetkezetek évről évre sokkal több ajánlatot kapnak, mint amennyit kapacitásukkal képesek kielégíteni. Szűkebb hazánk legnagyobb bútorgyártó és exportáló szövet­kezete a Bajai Lakberendező, Építő és Vas Ipari Szövetkezet. Mint Brassói János műszaki fő­mérnöktől megtudtuk, a tavalyi 36,1 millió forint értékű tőké? bútorkivitelt az idén 66,2 millió­ra növelik, tehát csaknem a két­szeresére. A harmadik negyed­évet időarányos túlteljesítéssel fejezték be. A BLÉVISZ és a svéd Furni- mex cég kapcsolatai még az elő­ző évi tervidőszakra nyúlnak Vissza, s a bajai fél ágyakat szál­lít partnerének, az ARTEX Kül­kereskedelmi Vállalat közremű­ködésével. A HUNGAROCOOP kertibútor-megrendeléseket köz­vetít a szövetkezetnek. E termé­kek előállításának fokozásához a megyei KISZÖV-vel együtt anya­gi segítséget is adott az utóbbi külkereskedelmi vállalat, s az idén már termel a Nemesnádud­varon létesített új üzem. A két külkereskedelmi vállalattal együttműködve a bajai szövetke­zet jelenleg már csaknem mind­egyik nyugat-európai országba exportál. Termékeit a szövetke­zeti átlagnál gazdaságosabban ál­lítja elő. A BLÉVISZ-hez eddig annyi tőkés exportajánlat futott be a jövő esztendőre, hogy ahhoz a leköthető kapacitása nem elegen­dő. (Megjegyezzük, hogy nem je­lentéktelen szocialista megrende­léseknek és belkereskedelmi szer7 ződéseknek is eleget tesznek.) A (Folytatás a 2. oldalon.) Második otthon? Az élet kemény dolgai közé tartozik, amikor az embert a munkája máshová köti, mint ahol él. Hétfőtől péntekig egye­dül, távol a családtól, amely­nek szüksége lenne rá, s amely­re szüksége lenne neki is. Nap­pal a munka, este-éjjel a ma­gány. Nemcsak hetekig, hóna­pokig, sok 'tízezer ember életé­ben hosszú éveken át. Nem ki­térő, életforma ez a ikettős élet. Életforma, amely akarva-aka- ratlan keménnyé, rideggé teszi az embereket, kevésbé fogé­konnyá az élet szépségei iránt. Asszonyokat, akik a hét öt napján csak a maguk erejére támaszkodhatnak a gyermek- neveléstől az otthoni tenniva­lókig mindenben. És a gyere­keket is, akik számára az apa csak hétvégi vendég a háznál: beszámoltató és ítéletelosztó, a szeretetét mértéktelenül pa­zarló és mégis szűkmarkú az időt illetően, mert jogos igényi tart rá az asszony — és ő is rá —, s mindaz a felgyülemlett ház körüli munka, amelyhez az asszonyi energia vagy a hoz­záértés hiányzott a hét öt nap­ja alatt. A szűkös két napban mindarra futnia kell az idő­ből, amire másnak hét nap áll a rendelkezésére. Mégis, hosszú évtizedek óta, sok tízezer ember életformája ez. Számukra épültek ország­szerte a munkásszállások. Munkásszállás. Négy-öt nap­ra körülkerített lakhatóság. Egyre több közülük az, amely aránylag jó lehetőséget kínál a pihenésre, a fizikai regeneráló­dásra. A kérdés csak az: elég­séges-e ez tartósan egy felnőtt ember számára. A válasz egy­értelműen nem. Tudják ezt azok is — legalábbis többsé­gükben —, akik létrehozták a munkásszállásokat. Ezért mind több helyen társalgók, klubok, rádió- és televíziókészülékek vagy éppen helyi kulturális programok kívánnak segítséget nyújtani a magány óráinak fel­oldásához. Több-kevesebb si­kerrel. Mert az ember lehet magányos emberek között is. Ha a gondolata azokhoz köti, akiktől távol él. Mert a leg­szór akoztatóbb filmvetítés sem tudja feledtetni az emberben azt, hogy hétfőn hajnalban lá­zas betegen hagyta otthon a kisfiát. És nehéz odafigyelni .az új és egyébként érdekes is­meretekre, ha közben az ember azon rágódik: vajon kitart-e a sebtében kijavított háztető, mert legutóbb, a rövidke két napból nem jutott idő arra, hogy alaposan helyrehozza. Az utóbbi években gyakran megfordultam munkásszállá­sokon. A porták melletti fali­táblákon mind több helyén ta­lálkoztam különböző progra­mokra hívó hirdetményekkel, de ennek ellenére az emberek többségét a szobákban talál­tam. Aludtak, kártyáztak, vagy ittak. Nemcsak azok, akiknek odahaza is ez jelenti a szabad időt. Azok is, akik egyébként józan, családszerető, minden iránt érdeklődő emberek. Oda­haza. Amikor rájuk kérdeztem, miért teszik, a válasz szinte egyértelmű volt: aki alszik, kártyázik vagy iszik, azt nem kínozzák a gondolatok. A munkásszállás — talán erősnek tűnik a kifejezés, de igaz — kiegyezés az élettel. Szükséges rossz. Nem mi, ma­gyarok találtuk ki, így van ez szerte a világon. A gyáraknak munkáskéz kell, a születő új létesítménynek — legyen az erőmű, gyár vagy éppen lakó­ház — építőmunkás. A legtöbb esetben ezek ma már helyben nem állnak rendelkezésre. Hozni kell őket, mind nagyobb távolságról, ahová esténként már nem lehet hazavonatozni. S ami ezzel jár: ideiglenes ott­hont kell teremteni számukra. Szándékosan mondtam azt: otthont s nem azt, hogy fede­let a fejük fölé. A kettő nem ugyanaz. Az egyik megpróbál valamit átmenteni abból, amit az ember kényszerűségből ma­ga mögött hagyott. A másik csak a fizikai regenerálódás feltételeit teremti meg. S ez utóbbi ma már kevés — még a becsületesen végzett munkához is. Statisztikák bizonyítják, hogy a problémákkal vívódó emberek körében mindig több a baleset, mint akiknek cselek­vését nem béklyózzák a mun­kán túli gondok. A munkásszállásokra még nagyon hosszú ideig szükség lesz. A megoldás tehát csak az otthon-jelleg erősítése lehet. Olyan légkör megteremtése, amely valódi közösségekké ko­vácsolja a kényszerűségből egymásra utalt embereket. S ehhez olyan programok kelle­nének, amelyek a munkásszál­láson élő emberek természetes igényeiből fakadnak. Nem csu­pán feledtetni kell velük ket­tős életük gondjait, de segíteni is feloldásukban. Ez pedig azt jelenti, hogy egy-egy munkás- szálló élére nem gondnok kell, aki ügyintéz, ■ nyilvántartásba vesz és tilt, hanem olyan em­ber, aki mindent elkövet an­nak érdekében, hogy valamit pótoljon abból, amit a kemény élet elvett ezektől az emberek­től. Akkor talán a munkásszál­lás második otthonukká vál­hat a benne élő embereknek. Ma még — sajnos — ez nem általános. P. P. A Nagy Október évfordulóját ünnepelték Baján Űj létesítményekkel, köztéri szoborral gazdagodott a város A november 7-ét megelőző napokban csakúgy, mint más településeken, Ba­ján is megkezdődött a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom győzelmének 62. év­fordulóját ünneplő eseménysorozat. Ez alkalomból tegnap új létesítményekkel, köztéri szoborral gaz­dagodott a Duna-par- ti város. Több száz bajai és Baja környé­ki kisdobos, úttörő, illetve felnőtt úttqrő- vezető kereste fel a Petőfi sziget legújabb létesítményét, a Rad­nóti Miklós középis­kolai kollégium mö­gött épült úttörphá- zat, melyet a pajtá­sok délután vettek birtokukba. £ Dr. Horváth István avatta fel az úttörőházat. Az uj uttorohaz átadásának ünnep­ségéit részt vett Horváth István, az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagja, a megyei pártbizottság első titkára, dr. Gajdócsi István. a megyei tanács elnöke, Németh Ferenc, a KISZ megyei bizottsá­gának első titkára, Kisné Csányi Anikó megyei úttörőelnök, vala­mint a város párt- és tanácsi ve­zetői. Az ünnepség a kisdobosok és az úttörők kultúrműsorával kez­dődött, majd a résztvevőknek Vaskó László, a bajai Építőanyag­ipari Vállalat igazgatója, jelentést tett arról, hogy az úttörőházat ha­táridőre és jó minőségben elkészí­tették. Ezután felkérte Horváth Istvánt az úttörőház átadására. — Örömmel teszek eleget an­nak a felkérésnek és megtisztelő megbízatásnak, amely arra szólít, hogy ezen ünnepélyes alkalom keretében átadjam az új úttörő­házat, mindenekelőtt azoknak, akik majd tartalmas munkával, gazdag programmal, vidámsággal töltik meg: a kisdobosoknak, út­törőknek, úttörővezetőknek — mondta a megyei pártbizottság el­ső titkára, majd beszédét így foly­tatta: — Nemcsak azért vállalkoztam örömmel e feladatra, mert ma­gam is azokkal együtt, akik most itt is jelen vannak, részese vol­tam az alapkőletétel ünnepélyes eseményének, és most megvaló­sult tervünk, gondokban érlelő­dött, felelősséggel végzett közös munkánk gyümölcsét adhatom át. És nemcsak azért, mert egy új lé­tesítménnyel gazdagodott a me­gyógyászati Il-es pavilont. Mint azt egyebek között mondta, Baján nagy hagyományuk van az egész­ségügyi intézményeknek, hiszen több mint száznyolcvan évvel ez­előtt rakták le a kórház alapjait. Az 1940-es években Dél-Magyar- ország legnagyobb kórháza volt a bajai. Töretlen fejlődését jelzi, hogy szélesedett a betegellátás köre, s fokozatosan bővültek az egyes osztályok is. A belgyógyá­szati II-es pavilon átadása lehető­vé teszi a beteg emberek jobb körülmények között való egész­ségügyi ellátását, s az egészség- ügyi dolgozók is megfelelő mun­kakörülmények között tudják gyó­gyítani a betegeket. A kilencven- ágyas pavilon jelentős előrelépés, de szükséges a munka további folytatása, elsősorban az elörege­dett kórházi épület felújítása. Dr. Maros Tivadar, a kórház igazgató-főorvosa vette át a bel­gyógyászati Il-es pavilont. gye, hanem mert egy olyan ifjú­sági intézményt adhatok át, amelynek rendeltetése és feladata — a művelődési intézmények há­lózatának részeként — sajátos eszközeivel és módszereivel a gyermekek, a kisdobosok, úttö­rők, szocialista közösségi emberré nevelésének segítése. Az úttörő­ház ugyanakkor olyan feladatok megoldását is elvégzi — éppen sajátos helyzetéből fakadóan — a felnövekvő • ifjú nemzedék ne­velésében, amelyet egyetlen más intézmény sem tud pótolni. A továbbiakban a megyei párt- bizottság első titkára a nagy fe­lelősséggel, elkötelezettséggel, lel­kesedéssel végzett bajai úttörő­munkáról, a régi úttörőház jó al­kotó műhelyéről beszélt, majd az új úttörőház építésének jelentős szakaszait ismertette. — A KISZ Központi Bizottsága és a bajai Városi Tanács által biztosított pénzből valósággá lett a Bács-Kiskun megyei Tervező Vállalatnál Sebő László építész- tervező által készített terv — hangsúlyozta Horváth István. — A tájba harmonikusan illeszkedő, újszerű formájával az országban egyedülálló épület a Bajai Építő­anyagipari Vállalat dolgozóinak derekasan végzett munkáját di­cséri. Az úttörőház tevékenységét holnaptól jobb és korszerűbb kö­rülmények között folytathatja, amely új feladatok, tervek, és cé­lok megvalósításához nyit utat. — A bajai városi úttörőházat ezennel átadom jövendő haszná­lóinak: a kisdobosoknak, úttörők­nek, úttörővezetőknek és fenntar­tójának, a városi tanácsnak abban a reményben, hogy valamennyien jó gazdái lesznek. A kisdobosok és úttörők nevé­ben Korhecz Judit, a bajai Dózsa György Általános Iskola tanulója köszönte meg új birodalmukat. A gyerekek jól sikerült műsorával fejeződött be az ünnepség. Ugyancsak tegnap délután a ba­jai November 7. téren, a pártbi­zottság új székháza előtt avatták fel Rátonyi József Lenin alakját ábrázoló szobrát. A magyar és a szovjet himnusz hangjai után énekszámok, szavalatok következ­tek, majd Papp György, a városi pártbizottság első titkára mondott avató beszédet. — örülünk, hogy tiszteletünk jeléül november 7-e alkalmából Lenin alakját ábrázoló köztéri szoborral gazdagodott városunk. A November 7. tér, ahol a szobrot elhelyeztük, a régi történelmi vá­rost köti össze az új városnegyed­del. A Lenim-szobor mindany- nyiunk számára szimbólum, jel­képe annak, hogy eszméi meg­valósultak az egész világon. Rá­tonyi József a lakosság által elis­mert alkotással gazdagította a vá­rost. Köszönetét mondunk Vlakity Lajosnak, a szobor alapkövezete elkészítőjének is — mondotta a városi pártbizottság első titkára. A tegnap délutáni eseményso­rozat a városi, járási kórházban folytatódott. Dr. Juszt Lajos, egészségügyi miniszterhelyettes átadta a bel­• Az új belgyógyászati pavilon. (Szabó Ferenc felvételei) T. L. BREZSNYEV-INTERJÜ A PRAVDÁBAN . A tárgyalásokat haladéktalanul meg kell kezdeni Az alábbiakban teljes szövegben közöljük Leonyid Brezs- nyev válaszát a Pravda tudósítójának kérdésére: KÉRDÉS: — Ez év október 6-án Berlin­ben elhangzott beszédében ön ki­fejezésre juttatta a Szovjetunió készségét, hogy a jelenlegi szint­hez képest csökkentse a Szovjet­unió nyugati területein elhelyezett közép-hatótávolságú atomeszkö­zök mennyiségét abban az eset­ben, ha Nyugat-Európában sem helyeznek el újabb ilyen eszközö­ket. Véleménye szerint hogyan lehetne hozzáfogni ennek a kér­désnek a gyakorlati megoldásá­hoz? VÁLASZ: — Berlinben ismertetett javas­latunknak az a célja, hogy előre­vigyük a katonai enyhüléssel és az európai kontinensen lévő fegy­verzet korlátozásával összefüggő problémák összességének megol­dását. A javaslat első visszhang­ja azt mutatja, hogy indítványun­kat helyesen értelmezték mind­azok, akik szívükön viselik az eu­rópai béke és biztonság sorsát. Másfelől, persze, nincs ínyére azoknak, akik az európai fegy­verkezési hajsza felgyorsítására akarnak irányt venni, különöskép­pen a közép-hatótávolságú atom- eszközök tekintetében. Ami az említett fegyverek kér­désének gyakorlati megoldását il­leti, ennek egyetlen útja van — a tárgyalások megkezdése. A Szov­jetunió úgy véli, hogy a tárgyalá­sokat haladéktalanul meg kell kezdeni. Mi készek vagyunk erre. A dolog a nyugati országok vála­szán múlik. Fontos azonban, hogy ne tegyenek elhamarkodott lépé­seket, amelyek bonyolíthatnák a helyzetet, meggátolhatnák pozitív eredmények elérését. Az eredmé­nyesség esélye nagyobb lesz ab­ban az esetben, ha a tárgyalások befejezéséig nem hoznak semmi­féle döntést a közép-hatótávolságú atomeszközök előállításáról és Nyugat-Európában való elhelye­zéséről. Másfelől kétségessé tenné az esélyeket, ha a NATO mégis döntéseket hozna a kérdésben. És még valamit érdemes szóvá tenni: A Szovjetunió és a Varsói Szer­ződés más tagállamai javaslatot tettek az európai biztonsági érte­kezleten részt vevő összes államok­nak, hogy mondjanak le mind a nukleáris, mind a hagyományos fegyverek elsőként való bevetésé­ről egymás ellen. Erre a javasla­tunkra még nem kaptunk választ. Szeretném azonban felelősségünk teljes tudatában még egyszer alá­húzni, hogy a Szovjetunió addig sem fog nukleáris fegyvert bevet­ni azok ellen az államok ellen, amelyek lemondanak a nukleáris fegyverek gyártásáról és beszerzé­séről, és amelyeknek a területén nincsenek ilyen fegyverek. Erre vonatkozó kötelezettségvállalásun­kat készek lennénk megfelelő for­mában rögzíteni bármely érdekelt országgal. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom