Petőfi Népe, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-01 / 256. szám
r 1979. november 1. • PETŐFI NÉPE • 3 Az állami és állampolgári fegyelem megszilárdításáért írta: dr. Szabó Sándor megyei főügyész A Magyar Népköztársaság Ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvényben meghatározott általános törvényességi felügyelet célja, hogy elősegítse az államigazgatási és más — bíróságon kívüli — jogalkalmazó szerveknek, valamint az állampolgároknak a törvények megtartását. Az a tapasztalat, hogy e felügyeleti munka során az ügyészi szervek jól szolgálták a párthatározatok megvalósítását, a jogszabályok és a jogpolitikai elvek érvényesülését, s ezáltal a helyes gyakorlat kialakulását, az állami és állampolgári fegyelem megszilárdítását, az állami és társadalmi érdek érvényesülését, valamint az állampolgárok jogainak védelmét. Hogy szemléltető képet nyújtsunk az olvasóknak a megyénkben folyó felügyeleti munkáról — a jelentősebb tevékenység keretében — rá kell mutatni arra, hogy évente az állami hivataloknál, szabálysértési hatóságoknál, továbbá az állami és szövetkezeti gazdálkodó szerveknél, a döntőbizottságoknál 200— 210 vizsgálatot tartunk. Törvényességi tapasztalataink alapján Az sem lehet közömbös az olvasók előtt, hogy ez a sokoldalú munka milyen eredményekkel jár. Amellett, hogy intézkedéseink mindig eredményre vezettek, ! hangsúlyozni kívánom, hogy évente a törvénysértések megelőzésére, a bekövetkezett törvény- sértések megszüntetése, a törvénysértő gyakorlat felszámolása érdekében 80—100 óvást, 180—200 felszólalást és figyelmeztetést nyújtunk be, míg a csekélyebb jelentőségű törvénysértések vagy törvénysértésnek nem minősülő hiányosságok miatt 200—220 esetben élünk jelzéssel. Következe30—40 ellenőrzési, illetve felügyeleti joggal felruházott szervet kérünk fel vizsgálatok tartására, kivizsgálunk és elintézünk 300—400 törvényességi kérelmet. A lakosság legkülönbözőbb rétegei, de ezen felül a jogalkalmazó szakemberek előtt 200—300 jogpropaganda-előadást tartunk, 20—30 felvilágosító cikket jelentetünk meg a sajtóban, illetve folyóiratokban. tesek vagyunk abban is, hogy ha a szakági munka során addig még fel nem tárt bűncselekménnyel, szabálysértéssel, fegyelmi vétséggel, vagy károkozással találkozunk, a szükséges eljárásokat kezdeményezzük, eredményüket ellenőrizzük. Munkánk általános tapasztalataként megállapítható, hogy az elmúlt időszakban a törvényesség megyénkben is tovább szilárdul, a jogalkalmazó szervek munkája fejlődött, egyre jobban törekszenek a jogszabályok politikai, társadalmi és gazdasági céljainak megvalósítására. Eredmények, hiányosságok Indokolt, hogy részletesebben is szóljak munkánk során szerzett tapasztalatokról. A tanácsi államigazgatási szervek hatósági ügyintézése tovább javult. A vb-titkárok egyre jobban törekszenek a tanácstörvényből fakadó feladataik végrehajtására, ami biztosítja a megalapozottabb és színvonalasabb munkát. Ügyészeink zömmel kedvező benyomásokat szereztek a kisajátítási, a lakásügyi, a gyámügyi, a földügyi, az adóügyi, valamint az egészségügyi jogszabályok érvényesülése vonatkozásában. Tapasztalható volt azonban egyes szerveknél, hogy az ügyintézési határidő indokolatlanul elhúzódott, a tényállást maradéktalanul nem tisztázták, az intézkedéseknél nem törekedtek a differenciálásra, egyes ügyekben a végrehajtás vontatott volt, vagy a végrehajtási cselekmények sorrendiségét nem tartották be. Előfordult, hogy néhányan az államigazgatási szervek hatósági munkájának értékelésénél abból indultak ki, hogy mivel egyre csökken a fellebbezések száma, már nincs sok tennivaló. Viszont csak ebből nem lehet biztos következtetésekét levonni a munka színvonalára. Az ügyfelek ugyanis a rájuk kedvező döntéseket akkor sem fellebbezik meg, ha azok megalapozatlanok, vagy netán törvénysértő- ek. Megalapozott döntések Az a körülmény, hogy egyes ügyintézők munkájukat elhanyagolják, vagy az ügyeket késedéi-. mesen intézik, illetve beosztásukkal visszaélve részrehajló döntéseket hoznak — bár megyénkben az ilyen jelenség szerencsére ritkán fordul elő — a fellebbezések számából nem mérhető. Ezek a körülmények felhívják a vezetők figyelmét a hatósági ügyintézés fokozott belső ellenőrzésére, sokoldalú elemzésére, s annak biztosítására, hogy jól előkészített és megalapozott döntések szülessenek, ne legyen helye protekcionizmusnak vagy korrupciónak. Így lehet elkerülni azt is — ’ami politikailag nagyon fontos —, hogy az állampolgárok egy-két törvénysértést tapasztalva a szervek egész tevékenységét kedvezőtlenül ítéljék meg. A szabálysértési hatóságoknál tartott ügyészi vizsgálatok és egyéb tapasztalataink azt igazolják, hogy a törvények és a jogpolitikai elvek minél teljesebb érvényesítésére törekszenek. A megyénkben működő szabálysértési hatóságok évente 20—25 ezer ügyet intéznek, melyek közül 3000— 3500-at vizsgálnak vagy kísérnek figyelemmel az ügyészek. A társadalomra fokozottan veszélyes, a jogtalan haszonszerzésre irányuló cselekmények megítélése tapasztalataink szerint ma már szigorúbb. Például az ittas vezetés bírságátlaga eléri a 2500 forintot, a jogosulatlan kereskedésé a 2300 forintot, az árdrágításé az 1700 forintot. Ezen felül a hatóságok csaknem minden esetben élnek a járművezetéstől eltiltás, továbbá az elkobzás lehetőségével. Nem maradhat szó nélkül az sem, hogy megyénkben az elmúlt évben a korábbi időszakhoz viszonyítva 63 százalékkal több volt a deviza- rendelkezéseket sértő cselekmény. A társadalmi tulajdon védelméért Ami a szabálysértési hatóságok tevékenységében is előfordul, hogy nem tisztázzák maradéktalanul a tényállást, továbbá a fiatalkorúak- ra vonatkozó rendelkezések — főleg községek vonatkozásában — törést szenvednek. A szabálysértési hatóságok feladatainál azt kell hangsúlyozni, hogy az 1979. évi 1Ó. sz. törvény- erejű rendelet és a 19/1979. Mt. számú rendelet jelentős módosításokat, új szabályokat léptetett életbe, úgy eljárási mint anyagi jogi vonatkozásban. Talán elég itt arra rámutatni, hogy tizennégy azoknak a szabálysértéseknek a száma, melyek korábban nem tartoztak a szabálysértési felelősség körébe. Ilyen a magánlaksértés, a becsületsértés alapesete, jármű önkényes elvétele, stb. Ez megköveteli az új rendelkezések elsajátítását, propagálását, az egységes gyakorlat mielőbbi kialakítását. Kedvező az a tapasztalat, hogy a szövetkezetek új alapszabályai jó előkészítés után a törvényességi követelményeknek megfeleltek, s így azok hatósági jóváhagyásának nem volt akadálya. Ez azt igazolta, hogy a szövetkezetek, azok érdekképviseleti szervei nagy súlyt helyeztek törvényes működésükre, de azt is bizonyította, hogy a tanácsi szervek az előkészítés és a jóváhagyás során gondos munkát végeztek. A gazdálkodó szervek vezetésének fejlődését igazolja, hogy szigorúbban léptek fel a társadalmi tulajdon károsítóival, a munkafegyelmet megsértőkkel szemben. Azt azonban nem lehet szó nélkül hagyni, hogy esetenként nem fordítottak kellő gondot a munkaerő közvetítését szabályozó rendelkezések betartására, továbbá még mindig nem erős oldaluk a többször munkahelyet változtató dolgozókra vonatkozó bérkorlátozások alkalmazása. Bár a munkajogi rendelkezések betartása általában tovább javult, szórványosan mégis előfordul törvénysértés. Az egyik megyei vállalatnál volt tapasztalható, hogy nem ismerték a Mt. 48. paragrafus (2) bekezdés rendelkezését, a jubileumi jutalomra esedékes dolgozókról nem vezettek nyilvántartást, a jubileumi jutalmat csak akkor fizették ki, ha azt a dolgozó kérte. Intézkedésünkre 16 dolgozó csak utólag jutott hozzá a megérdemelt járandóságához. A munkavédelmi szabályok betartására a vállalatoknál, és a szövetkezeteknél általában jelentőségüknek megfelelő figyelmet fordítanak. Sajnos, még mindig tapasztalható helyenként, hogy nem vizsgálják ki elég alaposan a baleseteket, nem kutatják azok tényleges okát, így a szükséges megelőző intézkedések is elmaradnak. Felelősségrevonásra pedig alig kerül sor. Ma már kérelemre az üzemi baleseteket szenvedett dolgozó kárát megtérítik, nincsenek azonban figyelemmel arra, hogy a 2/1964. MüM számú rendelet módosult. A vállalat vagy a szövetkezet — ha a sérelemért felelős — bejelentés nélkül is köteles a kárt megtéríteni. A munkaügyi és szövetkezeti döntőbizottságok határozatainak megalapozottsága egyre kedvezőbb képet mutat. Még mindig előfordul azonban — főleg kisebb egységeknél —, hogy nincs a működési feltételük biztosítva, az'elnökök helyettesítése nincs megoldva, így főleg a késedelmes határozathozatalok folytán, az eljárási szabályokat megsértik. A fenti rövid tájékoztatással célom az volt, hogy az időszerű kérdésekre hívjam fel a figyelmet. Általános tapasztalatként kívánom megjegyezni, hogy ma már a törvénysértések zömmel esetiek. Ezek okai között feltétlenül említést érdemel a jogszabályismeret hiánya, képzetlenség, vagy gyakorlatlanság, a sűrű személycserék, a helyettesítések megoldatlansága, a jelentős munkateher, de ritkán előfordul hanyagság, felelőtlenség is. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a törvénysértések megelőzése, vagy a törvénysértések megszüntetése, mulasztások orvoslása érdekében még az eddiginél is fokozottabban számítunk az állampolgárok segítségére, bejelentéseire, ezenfelül arra, hogy a felügyeletet ellátó szervek javítsák az ellenőrzést, tanácsadást elsősorban ott, ahol a kezdő szakemberek segítése, az ügyek bonyolultsága, az új jogszabályok ezt múlhatatlanul szükségessé teszik. Anna Bolena Kecskeméten A Megyei Művelődési Központ színháztermét bérletes előadásban csaknem megtöltő kecskeméti zenekedvelő közönség évről évre sok szeretettel várja a szegedi operaegyüttes rendszeres fellépéseit. Név szerint ismeri a vezető énekeseket, s meleg tapssal jutalmazza mindannyiszor a sikeres vendégjátékot. így volt ez a hétfői előadáson is, amikor a hazánkban alig ismert Donizetti- opera, az Anna Bolena került színre, alig pár nappal á szegedi bemutató után. A második szereposztással jöttek a szegediek, ennek ellenére az előadás, melyet a cselekmény ismertetése után olaszul hallhatóit a közönség, sikert aratott. A tragikus sorsú Anna Bolena (Bo- leyn Anna) megindító története — Varsányi Mária volt a címszereplő — nem maradt hatástalan. Különösen kettősük — a Giovanna Seymourt alakító Lengyel Ildikóval — váltott ki őszinte elismerést. A VIII. Henriket megszemélyesítő Kenesey Gábor, Lord Perceként az egyre érettebb tenort megszólaltató Réti Csaba, az apród Goríva Irén — utóbbiak Lengyel Ildikóval együtt a szegedi előadáson is felléptek — jó együttműködéssel és énekléssel bizonyították: nem volt véletlen az előző előadások kedvező visszhangja. A zenekar — Molnár László karigazgató vezényletével — a Donizetti-mű árnyalt szépségeit vonzó játékkal tárta fel. Hatásos volt a nagy létszámú női és férfikar cselekménybe épített megszólaltatása. Egy visszatérő észrevétel: a szereposztás és a mű történetének ismertetése — egyszerű szó• Anna, a halálra ítélt királynő. rólapon — még inkább segítené a közönséget az előadással való azonosulásban. T. P. • Henrik király és Giovanna kettőse. (Straszer András felvételei) j Hetvenöt éve jelent meg az Ifjúmunkás T_Ját ismét Hajdúszo- *■-*- boszlón, a „gyógyító víz városában”. Harmadszorra töltöm itt szabadságom gyorsan tovaillanó napjait e helyen, hol magánháznál elszállásolva, hol a SZOT- beutaló kényelmét élvezve, ezúttal meg egy, a feleségem vállalata által bérelt lakásban, a csónakázó tóra néző, József Attila utcai társasház második emeletén. A viszontlátás örömteli: a szállás kitűnő, s végre kifújhatjuk magunkat a viszontagságos utazás után. Barátainkkal, bőröndökkel megpakolva, zajosan türelmetlen apróhadunkkal vonatoztunk négy órán át a nyíregyházi személyen, a zsúfolt peronon állva, szinte féllábon. Sebaj, fő, hogy megérkeztünk! Épp, hogy lepakoltunk, irány a fürdő! A féltucatnyi medence mind színültig telve hideg, langyos, meleg és még melegebb gyógyvízzel. Ki-ki választhat tetszése szerint. Zsupsz bele, záróráig már ki sem jövünk! □ □ □ Másnap reggel (még mindenki alszik) gyanús kopogás a teraszon. Óvatosan húzom félre a függönyt: esik! No, nem fog ki rajtunk, nagyfiammal (jövőre már iskolába megy) nekivágunk. A többiek óvatosabbak, egyelőre az otthon- maradást választják. Nem úgy mi! Gyorsan nekivetkőzünk, azSzoboszlói képeslap tán bele! Csaknem annyian vagyunk, mintha nyár lenne. A medencékben vidám zsivaj, a móka, a nevetés még talán élénkebb, mint máskor. Csakhogy egyre jobban szapo- rázzák ám az esőcseppek. Ennek már a fele se tréfa, gyerünk csak be a fedettbe! A kinti vizet a kupola alattival összekötő alagúton igyekszünk befelé, combig érő vízben. Fiamnak ez annyira tetszik, hogy meg is kell ismételnünk. — Mindennap esik — mondja délben egy asszonyság a Tó vendéglőben. Ritka, hogy délután előbújik rongyos felhőtakarója alól a nap. □ □ □ Reggelente az első teendőnk, hogy újságot venni zarándokolunk. Még hét óra sincs, az utcán kevés a járókelő. Mi koránkelők vagyunk, a kicsi fiunk az ébresztőóra: nehezen alszik el, és hamar fölébred, azt mondják az asszonyok, az idegen környezet... Ráérősen ballagunk, s el nem mulasztjuk megbámulni a sokemeletes, elegáns Délibáb szálló előtt parkoló autócsodákat. Ügy tűnik, kevesebb van belőlük, mint korábban. Hja, az olajválság!... Az újságos stand még zárva, irány a posta. —' Egy Naplót kérek ... — Még nem jött meg, sajnos — tárja szét a karját az ablak mögött ülő hölgy. No, nem baj, megvárjuk. □ □ □ Nagy a forgalom a női napozóban. Ez a három méter magasra épített betonteknő szinte vonzza a férfitekinteteket. Látni persze semmit sem lehet, azazhogy olykor-olykor legfeljebb annyit, mint a tengerparti strandok egyikén- másikán korlátlanul. Pirospozsgás és pocakos férfitársunk azonban nem éri be eny- nyivel. Ö többre vágyik. Női fürdőruhát ölt tehát, kopasz feje- búbjára szőke parókát illeszt, és máris indulna hanyagul fölfelé, a kacskaringós csigalépcsőn. Csakhogy a fehérköpenyes asz- szonyság, aki e csábos létesítmény feljáratát őrzi, éberebb, mintsem azt bátor, és vállalkozókedvű társunk remélte. Bizony észreveszi a csalást, és nevetve bár, de határozottan visszaparancsolja a nőnek álcázott férfiút. Mosolyog a rajtavesztett kalandor is, hahotáznak az odasereg- lett fürdőzők, és kacagnak oda- fönn a nők is, nyakukat nyújto- gátva, mindahányan emez oldalra tömörülve úgy, hogy ha nem volna oly masszív ez a betonépítmény, talán félni is kellene, hogy egyszer csak felborul velük az egész. □ □ □ Nyolc óra után mintegy varázsütésre életrekel az éjszakai* csipkerózsika álmát alvó hatalmas Víziváros. Már hosszú sorok a pénztárak előtt, már alig találni szabad helyet a medencék körül. A fő attrakció a hullámverés. Dübörögve lódulnak neki a gépek és zúgva, tajtékozva hömpölyögnek végig a prüszkölve süllyedőemelkedő, önfeledten rikoltozó embertömegen a méteres hullámok. öt percig tart ez a varázslat, aztán a cserzett képű úszómester magas trónjáról a szájára és a büfék irányába mutat. — Most egyetek és igyatok ... Erre a biztatásra igazán nincs sok szükség. A lángos- és halsütők, az éttermek környékén feketéink a tömeg. Csupán a mézeskalácsos bácsi árválkodik egymagában üvegfalú bódéjában. Alig-alig van vevője, a gyerekek inkább rágót, jégkrémel követelnek anyutól és aputól. A tükrös huszárok, szívek között kövér betűkkel írt tábla: „A pavilon eladó”. Sitkéi Béla A századforduló éveiben kezdett bontakozni a magyar ifjúmunkás-mozgalom is. 1899-ben a szervezkedő tanoncok már lapot is kiadtak. A havonta megjelenő újság az Előre, majd később a Munkásifjúság címet viselte. Az Előre már pontos programot fogalmaz meg a fiatal munkások és a tanoncok számára: „Küzd- jiink, mert nincs mit vesztenünk, nem veszthetünk ostobaságnál és megaláztatásnál egyebet, de nyerhetünk egy szebb jövőt, melyben a becsületes munka valóban nemesít". A munkásmozgalom életében egyre fontosabb szerepet kaptak az úgynevezett réteglapok — ezek elsősorban a munkásifjúság és. munkásnők megnyerését, szervezését voltak hivatottak elérni. A már említett Előre után — melyet Migray József 17 éves kömű- vestanonc szerkesztett — némileg jobb előkészítéssel, 1904 november elsején jelent meg a tanoncok mozgalmának új lapja: Az Ifjúmunkás. Szerkesztői között volt többek között a baloldali ellenzéki szociáldemokrata Alpári Gyula, a romantikus-háborúelle- nes Feldmann Pál, a korán elhunyt Barna Gyula, valamint Wojticzky Gyula. A havonta nyolc oldalon megjelenő újság a tanoncok érdek- védelmét képviselte, síkra szállt politikai jogaikért, így követelte szervezkedési szabadságukat is. Határozott háborúellenessége főként Alpári és Feldmann vezetése alatt nyilvánult meg, s ekkoriban több alkalommal vitába is keveredtek a Népszavával, és a hivatalos pártvezetéssel. Mindenesetre: Az Ifjúmunkás jó szolgálatot tett azzal, hogy cikkei a fiatal munkások nyelvén íródtak, s az ideológiai—politikai írások felvilágosító, népszerűsítő funkciót is betöltötték a szocializmushoz közel álló fiatalok körében. A század elején született baloldali diákmozgalom, a fiatal forradalmi értelmiség hamar utat talált a munkássághoz, s már az első időkben jelentős segítséget nyújtott a fiatal munkások öntudatra nevelésében. Ez természetesen a baloldali lapok szerzőgárdáján is érződött. A hatóságok nem nézték jó szemmel a forradalmi mozgolódást, s 1907- ben rövid időre beszüntették Az Ifjúmunkás című lap megjelenését. Az ifjúmunkás-mozgalom a hatósági elnyomás hatására, a szervezkedési szabadság tilalma miatt visszaesett, s 1910 elején — mintegy hatéves működés után — a lap meg is szűnt. Az 1911 végén — a szakszervezeti tanács segítségével — megindított Ifjúmunkás már új lapként jelent meg. Első szerkesztője Somogyi Béla volt, s ebben a lapban jelent meg — Révész Károly tollából — az első munkásmozgalom-történeti cikksorozat. Az első világháború az ifjúmunkások mozgalmát lapjukkal együtt valósággal kettétörte — a kormány a háború esetére szóló kivételes törvények alapján ellenőrzése alá vonta a sajtótermékeket. F. S. P. A felügyeleti munka jelentősége
