Petőfi Népe, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-28 / 278. szám
1919. november 28. • PETŐFI NÉPE • 3 Miért maradnak magukra? AZ ÁLTALÁNOS MŰVELTSÉGHEZ ELENGEDHETETLEN Nehezen képzelhető el valamiféle látványos ünnepség abból az alkalomból — néhány hét, vagy hónap van már csak hátra —, amikor a Nyugdíjintézet kimutatásában megjelenik a kétmilliomodik nyugdíjas törzsszáma. Az is lehetséges, hogy kimutathatatlan: ki is valójában a kétmilliomodik. Az bizonyos: igen-igen rövid időn belül eljutunk odáig, hasonlóképpen jó néhány európai országhoz, hogy a népesség ötödé — az ezredfordulóra esetleg már a negyede — idős korú, nyugdíjas esztendeiben járó ember. Sajátos társadalomlélektani teendők sorát és nem kevésbé sajátos, kézzel fogható munkagyarapodást vonz ez a számadat. Az utóbbira most egy mondattal utalnánk csupán, hiszen az elmúlt hetekben^ éppen a parlament őszi ülésszakának kapcsán, bőséggel esett szó arról, milyen egészségügyi, szociális következményei vannak a népesség körében az idős korúak nagy számának. Most inkább néhány lélektani tényezőt említenénk meg azzal összefüggésben, hogy tíz- és tízezrek az idősek közül a magány és magárahagyottság esztendeit lemorzsolva jutnak el életük végéig. Elkerülhetetlen néhány adat megemlítése. Több mint 30 ezer idős férfi és nő él az ország csaknem kétszázötven szociális otthonában! Kívülük, még legalább százezerre tehető azoknak a száma, akik éppen az élet legnehezebb időszakában maradtak egyedül — vagy hagyták őket magukra vér szerinti rokonaik —, s valamilyen formában feltétlenül igénylik az állam megkülönböztetett gondoskodását. Ha meggondoljuk, hogy ilyentájt, ősz végén, amikor már belátható közelben a szeretet ünnepe, azoknak a napoknak, s heteknek az időszaka, amikor tártabban fordul a lélek az elesettek, a törődésre szorulók felé, talán nem tűnik meddő szócséplésnek, ha a magányosságról, s a törődés szükségességéről ejtünk néhány szót. Aki járt már szociális otthonban, aligha fojthatta magába zaklatottságát és felgyülemlő részvétét, a magányosság keservének láttán. Emlékszem, a hevesi otthonban töltött néhány órára; ott, ahol egyébként vonzóan magas szintű orvosi törődést, mélységesen humánus bánásmódot élveznek ezek az idős emberek — a magányosságról, az iszonyú lassan múló éjszakákról, a nappali töprengések sok órájáról beszélt egy öreg bácsi, túl immár a nyolcvanadik esztendején. Vég nélkül lehetne idézni könnyfakasztó történeteket. A magára hagyott öregnél tán nincs is keservesebb látvány: hasonlatos a gyermekéhez, aki egyedül maradt a keservekkel, félelmekkel, töprengésekkel és sérelmekkel. Százféle statisztika tanúsítja — önmagában véve elégedettek is lehetünk velük —, hogy nincs hazánkban olyan magára hagyott, elesett idős korú, akinek valamilyen formában ne jutna a társadalmi figyelemből. Nincs olyan, akinek ne jutna ebben az országban egy jó tányér meleg étel. Aki — bármilyen munkában élte évtizedeit —, ne kapna valamilyen járadékot, szerényebb, vagy tisztesebb összeget a megélhetéshez. Akihez — ha betegségében erre szorul — ne kopogna be orvos és nővér, előbb-utóbb ne ejtenék módját szocialista brigádok, úttörők, hogy kitakarítsák a szobáját, kiváltsák a gyógyszerét. Hangsúlyozzuk: a tételesen kimutatható, megfogható törődésből, mindenfajta gazdasági gondunk ellenére, tudunk annyit adni, hogy ilyenképpen ne legyen szégyenkezni valónk. Amiből azonban soha nincs, talán nem is lehet elegedé: a jó szó, a személyes látogatások és beszélgetések öröme. A személyes törődésnek és figyelemnek ez a fajtája hiányzik sok tízezer öregnek, immár krónikusan. Amiből igen-igen nehéz akkor adni, ha a meglevő rokonság nem vállal benne részt, s ha a szűkebb környezetben nincs elegendő indíttatás: önmagából megosztani egy keveset azzal, akinek már ennyije sem maradt. Sokszor lehetünk tanúi, hogy egy-egy idős asz- szony, férfi — éljen akár szociális otthonban, vagy töltse élete alkonyát magányos lakásában — nem az ilyentájt legtöbbször jelentkező kisebb-nagyobb betegségeket, nem a szűkös nyugdíjat, még csak nem is az esetleg kevesebb ételt, idegen ízeket rója fel az életnek, a sorsának. Hanem a magány keservéről szól. Arról, hogy ritkán nyitják rá az ajtót. Hogy fia felé sem néz, lánya szívében nem oldódik az évtizedekkel korábban meggyűlt harag. Hogy egyedül ül látogatási idő alatt. Elfekvőben — hadd ne ecseteljük most bővebben az itteniek közül jó néhány öreg iszonyatos magányát és elhagyatottságát — még sokszorozódnak a keserűségek, s kimondatlanul is élő rettegés attól: a kórteremből már csak egyfelé vezet az út... A magányosság ellen a legnehezebb tenni. És a magányosság ellen tudna tenni leginkább egyén és közösség. Mert: csak el kell kezdeni. A szocialista közösségek egyik legkézenfekvőbb, szép elhatározása lehet az öregkori magány ellenében tett vállalás. Iskolás gyermekek fogékony értelmébe lehetne mainál ezerszerte több tiszteletet és törődési módot ültetni, állandóvá tett patronálásokkal, nem „kipipálni” való, hanem szívvel vállalt, évekre szóló ifjúsági akciók segítségével. Szomszédok, sokszor hiábavaló passzivitásra késztetett lakóhelyi közösségek találnának mainál sokszorta több alkalmat kapcsolatok létesítésére, látogatások, beszélgetések szervezésére — azokkal az öreg lakótárakkal, akiknek ez mérhetetlen örömet és megkönnyebbülést jelentene. A vér szerinti kötelmekről ne szóljunk most. Ezeket előhívogatni olyan szívekből, amelyekre vastag, áthatolhatatlan kérget vont az idő — nehezebb bármiféle társadalmi mozdulás megszervezésénél... —i —t Ismét érettségi tárgy lesz a történelem 1981-től ismét érettségi tárgy lesz a középiskolákban a történelem, erről intézkedett az oktatási miniszter. A jelenlegi negyedikesek számára még a korábbi jogszabály érvényes, ők tehát választhatják érettségi tárgyként a történelmet, a mostani harmadikosok — és az alsóbb évesek — számára azonban megszűnt ez a lehetőség. A bevezetés 1981. évi határideje éppen azt a célt szolgálja, hogy azoknak a diákoknak is módjuk legyen kellően felkészülni, akik eddig netán „köny- nyebben” vették e tárgy tanulását. A miniszteri utasítás értelmében tehát 1981-től a gimnazistáknak magyar nyelv és irodalomból, — a nemzetiségi gimnáziumokban a nemzetiségi nyelv és irodalomból is —, valamint történelemből és matematikából kell érettségizniük. Magyar nyelv és irodalomból, illetve a nemzetiségi nyelvből és irodalomból szóban és írásban, történelemből szóban, matematikából pedig írásban vagy szóban adnak számot ismereteikről. Eredménytelen matematikai írásbeli vizsga esetén kötelező a szóbeli is. Ezenkívül a gimnazistáknak az idegen nyelv, a fizika, a kémia, a biológia és a földrajz közül még kettőt választaniuk kell. A szakközépiskolások 1981-től a történelmen kívül magyar nyelv és irodalomból, szakmai elméletből és szakmai gyakorlatból érettségiznek, s további egy tantárgyat kell választaniuk a közismereti tárgyak közül. Bár eddig választható tárgy volt a történelem, a középiskolákban, az érettségizők viszonylag kis százaléka élt a lehetőséggel. A diákok ugyanis jobbára a későbbi továbbtanulásukhoz közvetlenül szükséges tárgyakra összpontosították a figyelmüket, és így háttérbe szorult az általános műveltséghez nélkülözhetetlen történelem. wmmmmmmfflmMmmMmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmrnmM A kiváló társadalmi munkáért AZ AGROMAX-ELJÁRÁS SIKERE Máltában is érdeklődnek (Tudósítónktól) Országszerte, így Kiskunhalason is sok szép példáját tapasztalhatjuk azoknak a társadalmi munkaakcióknak, amelyek a környezet szebbé tétele mellett, jelentős anyagi eszközök megtakarítását eredményezi. A kiskunhalasi Városi Tanács és a Hazafias Népfront városi bizottsága ez év elején felhívással fordult a város üzemi, vállalati kollektíváihoz, hogy társadalmi munkával járuljanak hozzá a környezetvédelemhez, a városrendezéshez. A határőrök csatlakoztak a felhívásihoz és 1200 társadalmi munkaórát vállaltak. Részt vettek valamennyi jelentősebb akcióban, fásítottak, parkosítottak, sőt a Kuruc vitézek terén átadott bölcsőde-óvoda környezetének kialakításában is tevékenykedtek. Teljesítményük túlhaladta vállalásukat, s 1500 órát dolgoztak. A Hazafias Népfront megyei bizottsága a kiskunhalasi határőrkerület kiképző egységének a Kiváló Társadalmi Munkáért plakettet és oklevelet adományozott. A társadalmi munkaakciók szervezésében, a mozgósításban Varga István határőr őrnagy, Gazdag György határőr százados és Váradi Mihály határőr tizedes tűntek ki. Sz. Z. A vaskúti Bácska Termelőszövetkezet kezdeményezése, az úgynevezett AGROMAX-eljárás, amely megbízható és gazdaságos talaj- kondicionáló módszer. Alkalmazásával minimális ráfordítás mellett jelentős árbevétel-többlethez jutnak a termelő üzemek. Erről már többször adtunk hírt lapunk hasábjain. Ma már az AGROMAX alkalmazásával elért sikerek túllépték az ország határait. Dr. Böngyik Árpád, a termelőszövetkezet termelési szaktanácsadója a közelmúltban Málta-szigetén járt, a köztársasági elnök meghívására. Anton Beuttegieg azt kérte, hogy az elnöki palota kertjében állítsanak be kísérleteket az AGROMAX-eljárás alkalmazásával, hasonlóképpen az állami farmon is. Dr. Böngyik Árpád hazatérve Málta-szigetéről elmondta, hogy a sziget mediterrán éghajlata elősegíti, hogy narancsot, citromot, mandarint termesszenek, a parkban pálma-, magnóliafa díszük. Foglalkoznak zöldségfélék termesztésével, paradicsommal, paprikával, tökkel, sárgadinnyével, salátával. Általában egy évben kétszer történik a termés betakarítása, májusban, illetve januárban, de paradicsomot háromszor is szednek évente. A kísérleteket a magyar szakemberek folyamatosan ellenőrzik. Barangolás Bács-Kiskunban Balotaszúllás • Kisközség a kiskunhalasi járásban. Lakosainak száma kétezer-ötvenhat, területe 10 486 hektár. Egy év- tízmillió \ turista Várhatóan tízmilliónál több turista fordult meg vagy jön még az új évig Magyarországra, valamivel több, mint az elmúlt évben — állapította meg az Országos Idegenforgalmi Tanács kedden Sághy Vilmos belkereskedelmi miniszter elnökletével megtartott ülésén, melyen az 1979-es év értékelése, és a jövő évi feladatok kerültek napirendre. Mint a beszámolóból kitűnt, a tervezettnél nagyobb arányban növekedtek a devizabevételek. Az idegenforgalom korábbiaknál kedvezőbb alakulásához hozzájárult, hogy az idén jelentősen bővült a szálláshelyek száma. A kereskedelmi és vendéglátóhálózat a kiemelt idegenforgalmi területeken körülbelül 10 ezer négyzetméterrel növekedett, valamelyest bővültek a kulturális, a szórakozási és a sportolási lehetőségek is az idegenforgalmi centrumokban. A tanács az 1980-as év idegen- forgalmának fő célkitűzéseként a feltételek további javítását, a konvertibilis devizabevételek növekedését, és a külföldre utazó magyar turisták valutaellátását jelölte meg. (MTI) BARÁTAINK ÉLETÉBŐL Képek Kelet-Szlovákiából Csehszlovákia keleti csücske a háború előtt az ország egyik legszegényebb része volt. A húszas—harmincas években az emberek tízezrével vándoroltak ki Kelet- Szlovákiából, mert a megélhetés legelemibb feltételei is hiányoztak. A terület szegénységét a háborús pusztítások csak fokozták. Ä visz- szavonuló német fasiszták tönkretették a hidakat, a vasútvonalakat és a lakóépületeket. Aki majd’ 35 év múltán keresi fel Kelet-Szlovákiát, csak .elismeréssel nyugtázhatja azt a gyors fejlődést, ami Csehszlovákiának ezen a részén a második világháború után végbement. • Kelet-Szlovákiának igen nagy az Idegenforgalma. Sokan látó. gatják a műemlékekben gazdag városokat. A képen Lőcse egyik történelmi épülete, a régi városháza. • Télen és nyáron egyaránt sok turistát vonz a Tátrai Nemzeti Park. A képen fiatalok egy csoportja a Magas-Tátrában. • Csehszlovákiában 1918-ban több mint kétmillió tonna vasércet termeltek ki. Kassán épült fel a terület legnagyobb iparvállalata, a Kelet-szlovákiai Vasművek. Körülbelül 24 ezer ember talált munkára itt, ahol tavaly megközelítőleg négymillió tonna nyersacélt termeltek. A képen a hatalmas gyárkomplexum hideg hengermű üzemének egy része. • Kelet-Szloválüában épül az ország legnagyobb vízi erőműve. A képen a Fekete-Vág folyónál folynak a 660 megawattos erőmű felső tárolójának munkálatai
