Petőfi Népe, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-28 / 278. szám

Várható időjárás ma estig: eleinte borult, esős Idő, majd előbb észak­nyugaton, később az ország többi részén is átmenetileg felszakadozó felhőzet és megszűnő eső, fo­kozatosan északnyugatira forduló és megélénkülő, a Dunántúlon átmenetileg megerősödő szél. A legalacsonyabb éjszakai hőmérsék­let mínusz l—plusz 4, a legmagasabb nappali hőmérséklet S—11 fok között lesz. (MTI) _______________________________________________ V ILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! IDŐJÁRÁS PETŐFI NÉPE AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXIV. évi. 278. szám Ára: 1,20 Ft 1979. november 28. szerda Eredmények és újabb lehetőségek az energiatakarékosságban Simon Pál nehézipari miniszter nyilatkozata Az ésszerű és hatékony energia­takarékosságra hozott központi, ágazati és vállalati intézkedések ez évi megvalósításáról, társadal­mi hatásáról és eredményeiről, va­lamint az újabb lehetőségekről és feladatokról nyilatkozott Simon Pál nehézipari miniszter Sas Bé­lának, az MTI munkatársának: — Mennyire takarékoskod­tunk idén az energiával? — Jobban gazdálkodtunk, mint tavaly, a tárcák és vállalatok, az energiaszolgáltatók és felhaszná­lók körültekintőbben és sikereseb­ben váltják valóra a kormány ta­karékossági határozatát, s az eb­ből adódó rendelkezéseket. Ez év első 9 hónapjában a múlt év azo­nos időszakához viszonyítva, a , népgazdaság energiahordozó-fel­használása csak néhány tized szá­zalékkal növekedett és a IV. ne­gyedévben — bár az időjáráson sok múlik — ugyancsak arra szá­míthatunk, hogy az energiafo­gyasztás csupán kis mértékben haladja meg az egy évvel ezelőt­tit. A jobb gazdálkodással tehát sikerült ellensúlyoznunk azt a többletfogyasztást, amelyre az el­ső negyedévi hideg kényszerítette az országot, s amit ellátási zavar nélkül sikerült lehetővé tenni. — Miből eredtek a legjelen­tősebb megtakarítások? — Első helyen említem a társa­dalmi összefogást és azt a mind szélesebb körben érvényesülő ma­gatartást, amely elítéli a pazar­lást, és tenni is hajlandó ellene. Enélkül az önálló takarékossági terv készítésére kötelezett válla­latok sem számolhattak volna be arról, hogy az év végéig várható­an túlteljesítik az előirányzatot, tehát több mint 470 ezer tonna kő­olaj fűtőértékének megfelelő ener­giahordozót takarítanak meg. A vezetők és dolgozók megértését, rugalmas közreműködését igé­nyelték azok az intézkedések is, amelyek a közületek hő- és villa- mosenergia-fogyasztását mérsé­kelték, mintegy 70 vállalatnál pe­dig az öt legfontosabb energiahor­dozóra beszerzési kontingenst ál­lapítottak meg. Idén alapvető cé­lunk az volt, hogy az ipari válla­latok az energiahordozók felhasz­nálásának növelése nélkül teljesít­sék évi gazdasági előirányzatai­kat. Megállapítható, hogy többsé­gük elérte, vagy nagyon megköze­lítette ezt a célt. — Érezhetően segítette a villa- mosenergia-fogyasztás mérséklé­sét a közvilágítás, a kirakat- és reklámvilágítás időszakos csök­kentéséről kiadott rendelkezések végrehajtása, s bár az energia- hordozók, az üzemanyagok és a villamos energia fogyasztói árá­nak emelése óta rövid idő telt el, annyi máris megállapítható, hogy takarékosabb felhasználásra ösz­tönözte a háztartásokat. Különö­sen jelentős a megtakarítás villa­mos energiából. lassult a felhasz­nálás növekedésének üteme, míg korábban évente négy-öt százalék­kal nőtt a fogyasztás, az idén a növekedés várhatóan nem haladja meg a 3 százalékot sem. — Milyen eredményeket ho­zott az állami támogatással ösztönzött energiaracionalizá­lási program? — Ebben az évben 34 energia­racionalizálási beruházás fejeződött be, amelyre saját anyagi erőforrá­saik és az állami támogatás fel- használásával csaknem 800 millió forintot költöttek a vállalatok. Ily módon különböző energiatakaré­kos technológiák kialakításával, hatékony hőhasznosító berendezé­sekkel, a korábban veszendőbe ment hulladékenergia hasznosítá­sával csaknem 1 millió tonna kő­olajnak megfelelő energiahordozót (Folytató* a 2. oldalon.) MEGVALÓSULT TÖBB MEZŐGAZDASÁGI BERUHÁZÁS Gép és berendezés 550 millióért Javában tart a zárszámadási előkészület Bács-Kiskun va­lamennyi mezőgazdasági üzemében. Fáradhatatlanul dolgo­zik sok-sok leltározó bizottság, mezőgazdász, állattenyész­tő, kertész, közgazdász és az egész számvitel, hogy össze­gyűjtse, s egyeztesse a mérleg adatait. Jó alkalom ez az idő­szak nemcsak a pár hét múlva véget érő, hanem a meg­előző három év munkájának, s ebben a mezőgazdasági ter­melést fejlesztő beruházás eredményességének az értékelé­sére is. Az 1979-es az V. ötéves terv utolsó előtti esztende­je, s már érzékelhető, hogy miként érvényesült a beruhá­záspolitikai irányelv a tervidőszak nagyobbik felében. daságnak. A mezőgazdasági szö­vetkezetekben az idén együttesen építésre elköltött 450 millió nem csupán az új beruházás költsé­géül szolgált, hanem az előző év­ben megkezdett létesítmény kivi­telezésének befejezését is lehető­vé tette. Az apostagi Duna menti Tsz-ben 306 hektáros öntözőtelep készült el 1979-ben. A fajszi Kék Duna Tsz az 1960-as évek elején épült öntözőtelep korszerűsítésére fordított nagyobb összeget, Sza­badszálláson pedig a Lenin Ter­melőszövetkezet 842 hektáros ön­tözőtelep építésének első^üteme fejeződött be mintegy 20 milliós költséggel, és megközelítőleg 400 hektárt tud öntözővízzel ellátni a közös gazdaság. Az V. ötéves terv egész eddigi • Traktorok, munkagépek az AGROKER kecskeméti telepén. A megye mezőgazdasági szövet­kezetei a középtávú tervük sze­rint 1976—1980. között évente át­lagosan 1 milliárd 251 millió fo­rintot irányoztak elő beruházás­ra. A megyei tanács vb mező- gazdasági és élelmezésügyi osz­tályának értékelése szerint äz idén december végéig 1 milliárd 320 millió forintot érő beruházás valósul meg. Ebből 450 millió az építkezés, 550 millió a gépesítés költsége, 320 milliót pedig egyéb beruházásra, legfőképpen a szőlő-, gyümölcstelepítéssel összefüggő kiadásra, tereprendezésre, álta­lában meliorációra fordítottak a tsz-ek és szakszövetkezetek. A beruházásnál legnagyobb­részt érvényesült az a követel­mény, hogy a népgazdaságilag fontos, és hitellel is támogatott sertéstenyésztés, juhászat terme­lésének növelésére, az ágazat kor­szerűsítésére, továbbá az ültet­vénytelepítésre fordítsák beruhá­zási eszközeiket a közös gazdasá­gok. Többek között 20 ezer sertés elhelyezésére alkalmas kisebb- nagyobb létesítmény építése kez­dődött meg 1979-ben és 7 ezer juh számára hodály. Az állami gazdaságok ilyen jel­legű munkája sorában a legna­gyobb jelentőségű a bácsalmási gazdaság szakosított sertéstelepé­nek teljes felújítása, bővítése, ami számottevően megnövelte a gaz­daság sertéstenyésztő, hizlaló tel­jesítményét, és összefügg a Bács­kai Húsipari Közös Vállalat bajai húsfeldolgozója próbaüzemével. A mezőgazdasági szövetkezetek közül a felsőszentiváni, a mada- rasi tsz és több kiskunsági szö­vetkezet végzett 1979-ben a ser­tés-, valamint a juhágazat fej­lesztésében említésre méltó mun­kát. Különösen az akasztói szak- szövetkezet, a kunszentmiklósi tsz tevékenysége dicséretes a juhá­szaiban. Csakúgy, mint más évben, az idén is akadt néhány építési be­ruházás, amely nem a két ki­emelt állattenyésztési ágazat kor­szerűsítését szolgálta, hanem egy- egy szövetkezet sajátos igényét elégítette ki. Fajszon például szo­ciális létesítményt is magában foglaló irodaház épült, Mélykúton pedig agrokémiai központ. Vég­eredményben mindkettőre szük­sége volt helyileg a közös gaz­• Az akasztói Béke Szakszövetkezet egyik juhászati telepe. (Straszer András (elvételei.) • A keceli Szőlőfürt Szakszövetkezetben az új ültetvény támberen- dezését állítják (el a közös gazdaság tagjai. szakaszában érvényesült az az elv Bács-Kiskun mezőgazdasági szö­vetkezeteiben, hogy a beruházás­nál a gépesítés javára csoporto­sítsák át az anyagi eszközöket. 1976—1979. év között traktor, munkagép, szárító, valamint nö­vénytermesztési, állattenyésztési technológiai berendezés beszer­zésére, felszereltetésére 2,2 mil­liárd forintot költöttek a tsz-ek és a szakszövetkezetek. Ebből 550 milliót 1979-ben, s ilyen összegű gépberuházás fenntartása, sőt bi­zonyos mértékű növelése minden­képpen indokolt. A tervidőszak első felében az iparszerű terme­lési rendszerek elterjedésével ösz- szefüggő gépvásárlás, a korszerű gépesített termelés műszaki felté­telét alapozta meg. Ennek a szín­vonalnak a fenntartása szükség- szerű. Mivel 1980-ban a mezőgaz­daságban használt gépek ártámo­gatása mérséklődik, egyes típu­soknál megszűnik, az új gépek beszerzésére nagyobb összeget kell szánni, mint korábban. A mezőgazdasági gép- és esz­közkereskedelem megfelelő kész­letet tartalékolt az év végéig vár­hatóan még nagyobb kereslet ki­elégítésére. Számos mezőgazdasá­gi üzem igyekszik kihasználni azt a lehetőséget, hogy december vé­géig olcsóbban tud hozzájutni kü­lönböző erő- és munkagéphez, műszaki eszközhöz. K. A. Tanyavillamosítás a megyében Változnak az idők, változnak a tanya­kérdéssel kapcsolatos koncepciók is. A hat­vanas években úgy vélték, az lenne célsze­rű, ha a külterületi lakott helyek elnépte­lenednének, s a falvak gyarapodnának. A hetvenes évek elején lett nyilvánvaló, hogy a tanyára szükség van. Az ma sem kérdé­ses, hogy — elsősorban gazdasági haszna miatt — jóidéig szükség lesz még tanyára, mint ahogy az is elfogadott elv, hogy a tanyaiak nem „másodosztályú” emberek, amiben kimondva-kimondajjanul benne van: óhatatlanul szükséges élet- és munkakörül­ményeik szüntelen javítása. Púja Frigyes fogadta az osztrák parlamenti küldöttséget Az adott gazdasági helyzetben persze legalábbis nevetséges len­ne elvárni, hogy makadámutak ágazzanak a határból az egyes tanyabokrokhoz, de az ennél lé­nyegesen olcsóbb — és lényegé­ben emberi körülményeket te­remtő — villamosítás sok gondot megold. Annak idején tudomá­nyos alaposságú tanulmányterv készült, s a 40 ezer Bács-Kiskun megyei tanya közül körülbelül 25 ezer jövőbeni megmaradásával számolt, azzal együtt, hogy eze­ket maximum a hatodik ötéves terv elejére villamosítják. Az már bizonyos, hogy ennél lényegesen több időre lesz szük­ség. mert a rendelkezésre álló összeg bizony nem sok. Sőt, fo­galmazhatunk úgy is: egyre ke­vesebb. 1974-ben és 1975-ben tíz­millió központi támogatást kapott a megye a fanyavillamosítást se­gítendő. 1976-ban már csak saját erejére támaszkodhatott, négymil­lióval járulván hozzá a költsé­gekhez, 1978-ban hat-, tavaly is­mét négy-, az idén pedig kétmil­lió forintot ajánlhatott fel. Ter­mészetes, hogy a támogatással együtt a villamosított tanyák szá­ma is csökken: 1974—75-ben 1232 és 10—40. utána pedig sorrendben 754, 665, 465, s ebben az eszten­dőben 470 külterületi porta ka­pott áramot. A megyei támogatás odaítélése nem kis gondot okoz a szakembe­reknek. A beérkező pályázatok közül — az idén 875 volt — azo­kat részesítik előnyben, ahol a lehető legkevesebb pénzből a le­hető legtöbb tanyát villamosítják. Igen ám, csakhogy az évek során két okból is növekedtek az ösz- szegek. Részint egyre kevesebb az egymáshoz közel fekvő tanya, holott ezekhez viszonylag olcsó kiépíteni a hálózatot, részint pe­dig időközben az árak is majd­nem duplájáfa emelkedtek, öt éve 20, az idén pedig várhatóan 30 ezernél is többe kerül egyetlen tanya villannyal való ellátása, s ebben a házon belüli szerelés még nincs is benne! Tudva azt, hogy az érintettek nagyjából az összeg 70 százalékát fizetik — néhol a helyi tanács, illetve a termelőszö­vetkezet segít nekik — érthető, hogy háromszor is meggondolják, míg igent mondanak a villany- szerelők megjelenésére. Okkal: könnyen kiszámítható, hogy csa­ládonként átlagosan 20 ezer fo­rintnál is többe kerül pusztán a villanyáram odavezetése, s hol van még akkor a vízszívó motor, a daráló, a televízió, a mosógép, a centrifuga és a többi, a városi ember számára teljességgel ter­mészetes eszköz beszerzése. Mégis, áz év végéig további négyszázhetven tanyában hajtja áram a vízhúzó motort, mossa a ruhát, darálja a kukoricát, mű­ködteti a televíziót. Bácsalmáson hél tanyát 98 ezerért, Csikérián tizenkilencet negyedmillióért, Já­noshalmán huszonhármat félmil­lióért, Soltvadkerten tízet 370 ezerért. Balotaszálláson csaknem hatvanat egymillió 400 ezerért villamosítanak. A DÉMÁSZ nagykőrösi üzem- igazgatósága Ballószögön 5, La­josmizsén 50, Szabadszálláson 52, Ágasegyházán 52, Köncsögön 7, Szalkszentmártonban 7, Helvé­cián és Hetényegyházán 4—4, Kecskeméten 26 tanyában teremti meg az áramfelhasználás lehető­ségét. A szegedi üzemigazgatóság te­rületén 106 portát látnak el vil­lannyal. E vázlatos felsorolásból is nyilvánvalóvá váltak bizonyos különbségek: Hetényegyházán és Helvécián egyaránt 4—4 tanyát villamosítanak, előbbi helyen 82, utóbbin 12 ezerbe kerül a munka — mások a körülmények: esetleg transzformátor is kell, hosszabb hálózat kiépítése szükséges... A cél az lenne, hogy egy kilomé­ter vezetékre 8—10 villamosított tanya jusson, de ezt elérni egyre nehezebb. Ugyanakkor további gond, hogy a fenntartás költségeit meg' sem közelíti a fogyasztás. Azt ma még nem tudni, hogy mit hoz a jövő. De a szakembe­rek sejtik, hogy a következő esz­tendőkben az amúgy is gyéren cseppenő-csurranó megyei támo­gatás a jelenleginél is kisebb ösz- szegű lesz. A cél egyértelmű: folytatni a megkezdett munkát. A „miből”, „hogyan” kérdésre a kö­zeljövőben keresik a megnyugtató választ, s írják ki a jövő évi ta- nyavillamosítási pályázatok fel­tételeit. B. J. A hivatalos látogatáson hazánk­ban tartózkodó osztrák parlamenti küldöttség, élén Anton Benyával, az Osztrák Nemzeti Tanács első elnökével, kedden látogatást tett Púja Frigyes külügyminiszternél. Az eszmecserén áttekintették a nemzetközi helyzet kölcsönös ér­deklődésre számot tartó időszerű kérdéseit, a kétoldalú kapcsolatok alakulását, a további fejlesztés lehetőségeit. Az osztrák parlamenti delegáció a külügyiminisztériumi megbeszé­lést követően a Hősök terén meg­koszorúzta a Magyar Hősök Em­lékművét, majd látogatást tett Szépvölgyi Zoltánnál, a Fővárosi Tanács elnökénél. A küldöttség tagjai a találkozón képet alkothattak Budapest fejlő­déséről, az V. ötéves tervidőszak kiemelt programjainak végrehaj­tásáról. A Fővárosi Tanács elnökénél tett látogatás után az osztrák ven­dégek Budapest néhány neveze-. tességével ismerkedtek. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, az Or­szágházban szívélyes légkörű ta­lálkozón fogadta az Anton Benya vezette küldöttséget. Az osztrák parlamenti delegá­ciót keddi programján elkísérte Raffai Sarolta, az országgyűlés alelnöke.

Next

/
Oldalképek
Tartalom