Petőfi Népe, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-23 / 274. szám

19'?. november 23. • PETŐFI NÉPE • 3 AZ ÉLELMISZER-TERMELÉS NÖVEKVŐ FELADATAI Válaszolni a piac kihívásaira — A munkamegosztás állandó fejlődése az élelmiszer-termelés egybefüggő láncolatát mind job­ban felszabdalja. Enélkül nem is képzelhető el nagy sorozatú és szalagszerű termelés a mezőgaz­daságban és az élelmiszeriparban. Most az a feladat, hogy átfogó koordinációval és irányítással, a szakosodással és a koncentráció­val bizonyos fokig szétszabdalt, de egyébként szervesen összefüggő tevékenységeket még egységesebb szempontok alapján szervezzék meg az élelmiszer-termelés leg­különbözőbb területein, — mon­dotta Marillái Vilmos, az Agrár- gazdasági Kutató Intézet igazga­tóhelyettese az MTI munkatársá­nak arra a kérdésére, hogy az élelmiszer-termelés növekvő fel­adatai a következő időszakban várhatóan milyen belső és válla­latközi mozgást hoznak létre és, hogy a nagyobb követelmények hogyan jutnak érvényre az erő­södő piaci versenyben. — Az intézeti kutatások szerint nem a vállalatok további össze­vonására és a sokszor csak kö­rülményesen irányítható nagyobb szervezetek létrehozására van szükség a magyar élelmiszer-ter­melés tartalékainak felszínreho- zásához, hanem az önmagukban Is életképes, specializált vállala­tok termelési és gazdasági koor­dinációját kell előtérbe helyezni. Mégpedig minden esetben a köl­csönös anyagi érdekeltség alap­ján. Az élelmiszer-gazdaság vál­lalatainak életét és fejlődését sok tekintetben az határozza majd meg, hogy mennyire lesznek ké­pesek a piaci igények nyomon kö­vetésére, „befogadására”, továbbá a gazdasági élet nyíltabbá válásá­hoz való alkalmazkodásra. Erre csakis akkor van esélyük, ha a piaci hatásokat nemcsak „eltűrik”, hanem az olajozottan működő szervezeti keretek között, a köl­csönös előnyöket figyelembe véve tevékenyen választ is adnak a piac „kihívásaira”. Az a kérdés, hogy miből meny­nyit lehet eladni a jövőben, egyre inkább a minőségtől függ. A ma­gyar élelmiszeripari termékek­nek élesedő konkurrenciaharcban és jól felkészült versenytársakkal szemben kell helytállniok. Az áru külső megjelenése, az élenjáró nemzetközi színvonalat jelentő belső érték állandósága egyre inkább olyan követelmény, amely­nek a szabályozórendszerben is kifejezésre kell jutnia. Az agrár- gazdasági kutatások a versenyké­pesség fokozásának új követel­ményeit részben a szabályozó- rendszer oldaláról vizsgálták. Ar­ra a megállapításra jutottunk az elemzésekkel, hogy a szabályozó- rendszernek az össztársadalmi ér­deket mindinkább közös sávba kell terelnie a vállalati érdekkel azért, hogy a piaci igényeket a mezőgazdasági és az élelmiszer- ipari üzemek közvetlenebbül, szinte mindennapos munkájukban is érzékelhessék. Versenyképességünk fokozásá­nál alapvető még a műszaki fej­lesztés, a műszaki színvonal fo­lyamatos emelése. A következő időszakban itt is hangsúlyozot- tabb lesz a követelmény: nem. ágazatonként kell bővíteni a le­hetőségeket, hanem összehangolt együttes előrelépésre van szükség. A tervezőknek, a beruházóknak és az üzemi szakembereknek ösz- szefüggő rendszerben kell gondol- ,'kodniok. Más kérdés, hogy a mű­szaki fejlesztés gyártó és szólító bázisa — a jelenlegi beszerzési le­hetőségek ismeretében — zömmel sajnos nem a hazai ipar lesz. Az élenjáró külföldi technika befo­gadására kell felkészülni úgy, hogy ezeket a vásárlásokat a to­vábbi jó élelmiszer-gazdasági ex­portteljesítmények is megalapoz­zák — mondotta befejezésül az igazgatóhelyettes. (MTI) Egészségnevelési hét Immár hagyományosan novem­ber az egészségnevelés hónapja. Ilyenkor úgy illik, hogy minden egészségügyi dolgozó egy kicsivel többet tegyen életünk szebbé és hosszabbá tételéért. Ennek érde­kében rendezik meg Kecskemé­ten november 26-tól 29-ig a Tu­domány és Technika Házában azt a rendezvénysorozatot, amelyben naponta délután 2 órától fél 5-ig a diákok részére tartanak elő­adást „Az alkoholmámor ára” címmel, dr. Gubacsi László, dr. Szikulai Lóránt, dr. Dómján La­jos, dr. Rácz Kálmán főorvosok. Ugyancsak az alkoholizmus problémáival foglalkozik novem­ber 26-án 17 órakor az első eme­leti előadóteremben dr. Gubacsi László megyei főorvos és dr. Len­gyel Zoltán, a megyei bíróság el­nökhelyettese. November 29-én 17 órakor dr. Schmidt Ilona fő­orvos a korszerű táplálkozásról, dr. Bruncsák András főorvos pe­dig a magas vérnyomásról tart előadást. Az előadás alkalmával a tej­ipari vállalat, a baromfifeldolgozó vállalat, a konzervgyár, a sütőipa­ri vállalat és az UNIVER ÁFÉSZ korszerű termékeinek bemutatá­sára és kóstolójára is lehetőség nyílik. Az egészségnevelési hét alkal­mával a Tudomány és Technika Házában egészségügyi tárgykörű kiállítások is láthatók. • Major Pál mint Jourdain úr, cs neje Gumik Ilona, még civilben. lálhatók. de ezek hangsúlyozása elíödné a lényeget. Arról van szó, hogy Moliére „hősei” kivétel nél­kül mániákus emberek, egy-egy szenvedély megszállottjai. Sorsuk tulajdonképpen szánandó, tragi­kus. s amikor jót nevetünk fel­süléseiken, a szívünk mélyén megborzongunk. Jourdain urat általában idős, majd-majd szenilis figurának mu­tatják, pedig Moliére szövegéből is kitűnik, hogy 43—45 esztendős lehet. (Említi: negyven esztende­je beszél prózában.) Éppen az a különleges, hogy ezt az ereje tel­jében levő férfiút hálózzák be a mániájából saját vagyonkájukat gyarapító kóklerek. Arra törekedtem, hogy tökéle­tesen érthetővé tegyünk, átvilá­gítsunk mindent anélkül, hogy té­zisdrámát formálnánk az Úrhat­nám polgárból. Ha valamit, hát Moliére-t csak akkor szabad játszani, ha leg­alább a fontos szerepek jól ki­oszthatók. Nem titkolom, hogy Major Pál eddigi pályafutása, személye is ösztönzött az Úrhat­nám polgár megrendezésére. A közönség szíves figyelmébe ajánl­hatnám valamennyi munkatársa­mat, az úrhatnám úr feleségét (Gumik Ilona), lányát (Molnár Zsuzsa), a szerelmes fiatalembert (Bregyán Péter), a leleményes szolgálót, inast, „a pompás tanári kart”, meg mindenkit, mindenkit. Szokásomtól eltérően jóslásra is vállalkozom a házi főpróba ha­tására. Csak az jut jegyhez Mé­szöly Dezső kitűnő fordításában színre kerülő, látványos előadás­ra, aki idejében megváltja. Mo- liere remekműve mindenkinek ad valami élvezetet. H. N. CSÖKKENT A SZOMBATI ZSÚFOLTSÁG A csütörtök vált a legforgalmasabb nappá Szűkíteni kell a nyitvatartásra kötelezett üzletek körét A lakosság vásárlási körülményeinek javulását, az üzlet- hálózat jobb kihasználását eredményezte, s különösen a fő­városban együtt járt a hétvégi zsúfoltság enyhülésével a csü­törtöki bevásárlónap rendszeresítése — állapította meg a Belkereskedelmi Minisztérium vezető testületé, amely az idén már másodszor vizsgálta meg az üzletek nyitvatartási idejének rendezésére hozott intézkedések végrehajtását. A csütörtöki 2 óra többlet, kü­lönösen most, az év végi csúcs- forgalomban tesz majd hasznos szolgálatot. A tapasztalatok alap­ján azt is megállapították, hogy a hosszabbított nyitvatartási rendszer bevezetése alapvetően jól bevált, lényeges módosításra nincs szükség, célszerű viszont a kijelölt útvonalak és az üzlettí­pusok felülvizsgálata, némi mó­dosítása. Ez év áprilisában vezették be a főváros és 78 város 2270 áru­házában, ruházati- és iparcikk­üzletében a csütörtöki, a hét vé­gén meghosszabbított nyitvatar­tási rendszert, amelyet később — főleg a? idegenforgalmi területe­ken — több nagyközségre is ki­terjesztettek. A fővárosi Cent­rum-áruházak, nyitvatartási ide­jük rendezése után például jelen­leg hetenként 92 és fél órával hosszabb ideig állnak a vásárlók rendelkezésére. Az intézkedés nyomán, ahogyan a lakosság egy­re jobban megszokja, a csütörtök a közepesből a hét legforgalma­sabb napjává vált az iparcikk­kereskedelemben, a pénteki és a szombati — tehát a korábban igen zsúfolt hét végi — forgalom valamelyest csökkent. A hét első napjaiban a fővárosban általában a heti forgalom 15—16 százalékát, csütörtökön viszont a 20—21 szá­zalékát bonyolítják le a Centrum­áruházak, a ruházati, a cipő-, a divatáru-, a vas- és edényboltok, a Keravill-üzletek. Vidéken nem ilyen arányban, de ugyancsak mindenütt nagyobb lett a csütör­töki forgalom. A májusi vizsgálat óta nem sokat változott, a csütörtökönként leglátogatottabb üzletek, a leg- keresetebb áruk köre. A legna­gyobb forgalmat változatlanul a ruházati termékekből bonyolítják le. Az áruházak és a ruházati szaküzletek például csütörtök két órájában bonyolítják le a napi forgalom 13—20 százalékát. A vegyesiparcikk-forgalom hónap­ról hónapra javult. A tartós fo­gyasztási cikkeket árusító üzle­tekben is nagy a vevőjárás. To­vábbra is mérsékelt az érdeklő­dés a csütörtökön este 8-ig nyit­va tartó könyv- és hanglemez­üzletekben, illatszer- és írószer­üzletekben, s kevésbé veszi igénybe a lakosság ebben az idő­pontban a szolgáltató üzleteket. Az eddigi tapasztalatok alap­ján a minisztérium a takarékos gazdálkodást, a kereskedelmi dol­gozók terhelését, és a munkaerő­gondokat is figyelembe véve fel­hatalmazta a tanácsokat arra, hogy az általános áruházak és a ruházati szaküzletek kivételével — alapos mérlegelés utáln a for­galomnak, a lakosság igényeinek megfelelően szükség szerint mó­dosítsák a hosszabbított nyitva­tartásra kijelölt kereskedelmi út­vonalakat, s feltétlenül indokolt mértékig szűkítsék a nyitvatar­tásra kötelezett üzletek körét, számát. (MTI) Az Úrhatnám polgár kecskeméti bemutatójára A rendező Moliére időszerűségéről • Az Allatforgalini Vállalat Ör­kényi leadóhelyen ősszel és ta­vasszal átveszik a környező fal­vakban nevelt háztáji birkákat. A most átvett fiatal birkákat a bugaci Petőfi Tsz-ben tovább ne­velik, hizlalják, és ha elérték a megfelelő súlyt, exportálják. (MTI-fotó) Az Olasz szalmakalap tavalyi főpróbája után váratlanul Mo- liére-ről beszélt Szőke István. Egy szót sem szólt a látott műről, a szenzációs Fadinard-alakításrói. Gondoltam, túl van rajta, ettől kezdve minden a közönségtől függ, ő már elmondta mondandó­ját. De miért foglalkoztatja a francia klasszikus. — Shakespeare jegyében telt el másfél évtized. Érdemes lenne egyszer számbavenni, hogy mit köszönhet a színművészet Peter Brook. Efrosz és mások elgon­dolkoztató Shakespeare-réndezé- seir.ek. Filmes hatások érvénye­sültek az újszerű jelenetezésben, az üres térbe helyezett játékban. Nem véletlen, hogy most vi­lágszerte a másfajta játékmódot követelő Moliére kerül előtérbe. Itthon és külföldön egyaránt sű- ,rűn olvasható a sizgorú fegyelmű drámaíró neve a színlapokon. A korához erősen kötődő francia olyan nagy író volt. olyan erővel fejezte ki korának társadalmi igényét, hogy műveiből minden kor előhívja az érvényes mon­dandót. A bemutató előtti napokban már az Úrhatnám polgárról be­szélgettünk, amiből kiderül, hogy teljesültek Szőke reményei. A próbákat tőle is szokatlan inten­zitás jellemezte. Minden segítsé­get megadott ahhoz, hogy a szí­nészek „kitermeljék” a figurát, olvan állapotba kerüljenek az elő­adásra. hogy tökéletes őszinteség­Háztájiból exportra • A rendező. gél létezzenek a színpadon. Kí­vülállót is magával ragadott az a lelkesedés, amivel a művészek kibontották magukból az Úrhat­nám polgár különféle szerepeit, keresték azt az általánost, ami megérinti az embereket. — Többféle veszély fenyegeti a Moliére-előadásokat. Általában attól félnek, hogy statikussá vá­lik a játék, ha a színészekkel „nem mozogtatják agyon” a je­leneteket. Számomra most sokkal fontosabbak a belső mozgások. Erős az időszerűsítés csábítása. Párhuzamok persze mindig ta­Nagy érték a lakosság összefogása Kora ősszel országos mozgalom indult Bács-Kiskun megyéből. Is­meretes, hogy a Hazafias Nép­front Országos Tanács felhívás­sal fordult az ország lakosságá­hoz. a tanácsokhoz és a társadal­mi szervekhez, hogy csatlakozva a Bács-Kiskun, Komárom és Szolnok megyei települések lakos­ságának elhatározásához, az MSZMP XII. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 35. év­fordulója tiszteletére indítsanak településfejlesztési társadalmi munkamozgalmat. E nemes kezdeményezéssel a megye lakossága ismét bizonyí­totta a települések iránti szere- tetét, felelősségérzetét. Szeptem­berben a megyei népfrontbizott­sághoz több tucatnyi levél érke­zett a községekből, városokból, hírül adva a településfejlesztés­ben segítséget nyújtó, az életkö­rülményeket javító, az anyagi és szellemi javakat gyarapító válla­lásokat. Bács-Kiskun megyében különö­sen nagy hagyománya van a te­lepülésfejlesztési társadalmi mun­kamozgalomnak. Évek óta egyre többen segítik önkéntesen díja­zás nélkül a településfejlesztési tervekben meghatározott célok megvalósítását, egyebek között a bölcsődék, óvodák, iskolák, nap­közi otthonok, kollégiumok épí­tését, illetve bővítését, új utak, járdák, víz- és gázvezetékek, csa­tornák. parkok, terek kialakítását. S természetesen amint évről évre emelkedik a társadalmi munkában részt vevők száma, úgy nő az önként végzett munka ér­téke is. Mint áz a megyei tanács júniusi ülésén a településfejlesz­tési verseny értékelésekor egye­bek között elhangzott, 1976-ban megyei szinten a társadalmi mun­ka 337 millió forintot eredmé­nyezett, ami egy lakosra számítva 592 forintot jelentett. Tavaly a társadalmi munka értéke közel 580 millió forint volt. Az egy emberre jutó társadalmi munka értéke ’ az elmúlt évben megha­ladta az ezer forintot. Ezzel az eredménnyel Bács-Kiskun me­gye az országban a legjobbak között szerepel. Jelentős összeg az 580 millió forint, amivel Bács-Kiskunon kí­vül egyetlen megye sem dicse­kedhet. Most november végén ter­mészetesen még nincsenek pontos adatok arra, hogy az idén az ön­ként vállalt munkából milyen ösz- szeg kerekedik ki. de a községi, városi tanácsok véleményeit ala­pul véve, minden bizonnyal elér­jük, sőt néhány millióval meg is haladjuk a tavalyi szintet, vagy­is az 580 millió forintot. Ennek a reménynek egyik alap­ja az, hogy az MSZMP XII. kong­resszusa és hazánk felszabadulá­sának 35. évfordulója tiszteletére tett vállalások után a korábbiak­nál is nagyobb lendületet kapott a társadalmi munkamozgalom, erősödött a lakosság összefogása, nőtt az igyekezete. A Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 62. évfordulója alkalmából több új létesítményt, egyebek között böl­csődét. óvodát, iskolát, sütőipari üzemet, gyógyszertárat, üzletet adlak át Bács-Kiskun megye községeiben, városaiban nagyrészt a lakossági összefogás, vagyis az önként vállalt társadalmi munka ' eredményeként. Különböző tanácskozásokon, ér­tekezleteken többször is elhang­zott már az a kérdés, hogy med­dig fokozható a társadalmi mun­ka? Hiszen két évvél ezelőtt az egy lakosra jutó társadalmi mun­ka értéke 800 forint volt. s ta­valy ez a szám kétszáz forinttal emelkedett, tehát egy ember átla­gosan ezer forint értékű munká­val segítette elő a településfej­lesztési tervben meghatározott célok megvalósítását. Vajon nem okoz-e túlzott le­terhelést az embereknek, ha en­nél még nagyobb összegű önként vállalt társadalmi munkára ösz­tönzik őket? Csak akkor és úgy nem. ha a lakosságot nem felesleges, hanem valóban közhasznú munka elvég­zésére kérik. Azért fontos ez, mert ha az önként jelentkezők látják, érzik, hogy csak mondva­csinált feladat az, amivel meg­bízták őket. s aminél sokkal je­lentősebb segítséget is tudnának adni, könnyen alábbhagyhat a kedvük, s ezáltal gyorsan apad­hat a munka értéke. Éppen ezért a falugyűléseken, a különböző vá­rospolitikai fórumokon célszerű megkérdezni a lakosságtól azt, hogy miben nyújtanak elsősor­ban segítséget. Nem felesleges a társadalmi munkaakciókról éves terveket készíteni. Emellett a jó szervezés sem elhanyagolható. A tapasztalat sajnos, azt bizonyítja, hogy a megfelelő szervezés oly­kor elmarad. Egy példával érzé­keltetjük ennek hátrányát: az egyik községben a hét közepén szóltak a lakosságnak, hogy szom­baton délután társadalmi mun­kára lenne szükség az épülő óvo­dában. Sokan azért nem jelent­keztek, mert más programot szer­veztek a hét végére, de azért több mint tízen vállalkoztak az egyelőre nem ismert feladat el­végzésére. Szombaton, amikor összejöttek, az óvodában, akkor derült ki, hogy víz- és villany- vezetéket kellene szerelni, ám a jelentkezők között egyetlen szak­ember sem volt. Így természete­sen senki sem vállalkozott a mun­kára. Beszélgettek egy ideig, az­tán mindenki hazament. A kö­vetkező alkalommal hiába kérték őket. egyikük sem vállalkozott társadalmi rpunkára ... Szerencsére nem általános az említett példa. Szerencsére, mert nagyon jelentős szerepe van a településfejlesztésben a társadal­mi rhunkánuk, hiszen a községek, városok egy része csak a saját szűkös bevételi forrásaira van utalva, s a lakosság jogos igé­nyeinek kielégítése nagyon sok esetben nern oldható meg össze­fogás nélkül. A fenti példában nem az kiofgásolható, hogy szak­értelmet igénylő munkára kér­ték a segítséget, hiszen a helyi termelőszövetkezetben, ipari üzemben biztos jelentkeztek vol­na olyan dolgozók, akik elvállal­ták volna a munkát, hanem a szervezetlenség okozta a problé­mát. Új létesítmények építésére, belső szerelési munkákra is le­het kérni a lakosság, elsősorban a szakemberek, a szocialista bri­gádok tagjainak segítségét, de mind nagyobb szerephez jutnak a karbantartó, fenntartó jellegű munkák, s a jövőben e területe­ken, sőt még a lakóház-fenntar­tásoknál is fokozódhat a társai dalmi közreműködés. Még jó né­hány más területen is vannak ki­használatlan tartalékok, amelyek­re célszerű lenne önként vállalt társadalmi munkát szervezni. Ahhoz tehát, hogy a jövő év közepén a településfejfesztési verseny értékelésekor a megyei tanács a mostanihoz hasonlóan jó eredményekről adhasson szá­mot, elsősorban az szükséges, hogy a községekben, városokban való­ban a közhasznú munka elvég­zésére kérjék a segítséget, s ne hiányozzon az alapos szervezés, mert ez esetben bizonyára a jö­vőben sem hiányzik a lakosság összefogása. Tárnái László Jelentősen csökkent a főváros levegőjének szennyeződése a troli­buszhálózat fejlesztésével, az autóbuszpark rekonstrukciójával és a forgalomirányítás racionalizálásával — állapítja meg a Fővárosi Ta­nács és a KPM előterjesztése, amelyet csütörtökön vitatott meg az Országos Környezet- és Természetvédelmi Tanács. Az előterjesztés szerint a motorizáció fokozódása nyomán a nagyvárosokban egyre na- gvobb gondot okoz a környezet közlekedés okozta szennyeződése, ezért az Országos Környezet- és Természetvédelmi Tanács az ülés al­kalmával felkérte a KPM-et. hogy nyújtson további segítséget a tö­megközlekedési járművek környezetvédelmi normáinak betartásához, valamint a megfelelő diagnosztikai műszerek számának gyarapításá­hoz. A tanács egvéb témát is napirendre tűzött. Az ülésen Straub F. Brúnó akadémikus elnökölt, s ott volt Aczél György, a Miniszterta­nács elnökhelyettese is. (MTI) Ülést tartott az Országos Környezet­és Természetvédelmi Tanács

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom