Petőfi Népe, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-21 / 272. szám

IDŐJÁRÁS Várható időjárás ma estig: időn­ként felszakadozó felhőzet, de még többfelé várható újabb eső, észak­nyugaton havai eső, havazás. A Dunántúlon élénk,, időnként erős északi, máshol megélénkülő északkeleti szél. Rajnaiban helyen­ként kőd. A legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet mínusz 1, plusz I, a legmagasabb nappali hőmérséklet nyugaton 2—3, máshol 5—10 fok között. (MTI) VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE AZ MSZMP BÄCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXIV. évi. 272. szám Ara: 1,20 Ft 1979. november 21. szerük Gyenes András fogadta a finn szociáldemokraták főtitkárát Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának titkára kedden fogadta a hazánkban tar­tózkodó Ulf Sundqvistet, a Finn Szociáldemokrata Párt főtitkárát. Szívélyes légkörben megbeszélést folytattak a nemzetközi helyzet, különös tekintettel az európai bé­ke és biztonság megszilárdításá­nak időszerű kérdéseiről, vala­mint a két párt baráti kapcso­latainak fejlesztéséről. A találko­zón jelen volt Horn Gyula, a KB külügyi osztályának helyettes ve­zetője. (MTI) Kecskeméti zenetanárok Ausztráliában S. oldal Sajtóposta 4. oldal REICH KAROLY KÉPEINEK KIÁLLÍTÁSÁVAL... Megnyílt a Széchenyi-galéria • Katanics Sándor megnyitja a kiállítást. A munkásmozgalomban szinte a kezdetek kezdetétől szokás volt olyan emberek képét kirakni a műhelyfalakra, a gépek fölé, akik a harcukkal példát és erőt adtak. Később, a felszabadulás után ná­lunk is egészen természetes lett. hogy a gyárakban, az üzemekben egész képsorok kerüljenek a fa­lakra : munkásmozgalmi vezetők arcmásai, történelmi személyisé­gek, egy-egy munkásmozgalmi esemény művészi ábrázolása. Nem előzmény nélküliek tehát azok a kezdeményezések, ame­lyek napjainkban is újra meg újra megkísérlik a kétkezi dolgozók képzőművészeti ízlését formálni. Az ilyen célkitűzésű próbálkozá­sok sorában kiemelkedő jelentő­ségűnek Ígérkezik a BÁCSÉP- SZER kecskeméti munkásszálló­ján kialakított Széchenyi-galéria, amelyet Katanics Sándor. a me­gyei pátbizottság titkára nyitott meg hétfőn este. Beszédében utalt a galéria cél­kitűzéseire: arra, hogy területi fekvésénél fogva nemcsak a mun­kásszállón lakó építőipari dolgo­zóknak, hanem a Széchenyiváros- ban levő iskolák diákjainak, a környék lakóinak ízlését is nagy erővel befolyásolhatja ez az új kulturális lehetőség. — Erre gondolva úgy éreztem — mondotta —, hogy nem uta­síthatom vissza a megnyitó be­szédre vonatkozó kérést, hiszen valóban fontos ügyet szolgálha­tok itt a magam eszközeivel. A szocialista társadalom lényegé­ből fakad, hogy a benne élő mun­kásosztály nemcsak a politikai és gazdasági hatalmat hódítja meg, hanem a kultúra kincseinek bir­toklását is lehetővé teszi az egész nép számára. Igaz ugyan, hogy a kultúra különleges képződménye az emberi fejlődésnek. Olyan ér­tékek tárháza, amelyet nem lehet átadni — azt csak birtokba lehet venni. A továbbiakban arról szólt Ka­tanics Sándor, hogy a magyar nép, a magyar munkásosztály számtalan jelét adja nap mint nap: nagyra becsüli és a maga számára is igényli mindazt, amit Még be sem fejeződött az őszi betakarítás, gabonavetés, megye- szerte máris megalakultak a szö­vetkezeti leltározó bizottságok. Megfelelő útbaigazítás után, nyomban meg is kezdték a kész­letfelmérést, az adat-, a nyilván­tartás egyeztetését, a göngyöleg, az alkatrész, gép, s valamennyi eszköz számbavételét. Év vége közeledik, a mérlegkészítés idő­szaka. A mérleg az eredmény va­lódiságát támasztja' alá, és a me­zőgazdasági üzem dolgozóinak összteljesítményét is mutatja. Nem volt kevesebb munka az idén sem a mezőgazdaságban, mint más esztendőkben, a gazda­sági eredmény mégis szerényebb. Elemi csapás sújtotta a növény­termesztést. Különösen a kalászos gabona érezte meg, de a kerté­szeti növények is megsínylették a fagyot, aszályt egyaránt. Azt szok­ták mondani, ha a nyári betaka­rítás eredménye kisebb a vártnál, majd pótolja az őszi. Nagyjából ez történt _ most is, de nem minden gazdaságban. A mostoha termé­szeti körülmény között még in­kább kiütközött az üzem- és mun­kaszervezés valamennyi hibája, az el nem végzett, vagy rosszul végzett munka minden következ­ménye. Akadt olyan szövetkezet nem is a szocialista művészet eddig lét­rehozott. Hangsúlyozta ugyanak­kor, hogy az üzemekben dolgozó munkások és a határban szorgos­kodó termelőszövetkezeti tagok, társadalmunk értéktermelői jog­gal várják a művészektől, hogy a valóságra figyelve, a valóságot vallatva vegyék észre az ő életü­ket, az ő törekvéseiket, az ő örö­meiket és bánataikat is. S hogy minderről a szélesebb tömegek számára is érthető nyelvezeten szóljanak. Az ünnepség későbbi részében dr. Bánszky Pál, a Katona József Múzeum igazgatója kifejtette, hogy Reich Károly személyében szerencsés alkatú művészt sike­rült találni a kiállítás szervezői­nek, hiszen a felszabadulás után induló művésznemzedék e ki­emelkedő jelentőségű képviselője —, akinek rajzai egyszerre em­lékeztetnek bennünket a görög művészet klasszikus korszakára, a reneszánsz kori alkotók huma­nizmusára, sőt, a huszadik század egyik meghatározó egyéniségének, az örökösen kísérletező Picassó- nak a klasszicizáló korszakára is — a képzőművészetben kevésbé egy, amelyikben a rossz minősé­gű talajmunka, az elkésett vetés, a szakszerűtlen gyomirtás, az el­hanyagolt permetezés miatt az őszi betakarítású növények hoza­ma is igen alacsony lett. így a nyári termény, termék árbevétel­csökkenését nem egyenlíthette ki a napraforgó, a szója, a kukorica, a cukorrépa, az étkezési vagy a fűszerpaprika. A mezőgazdasági üzem pedig a tervezett nyereség helyett még szerencsés, ha elke­rülheti a szanálást. Általánosságban azonban me- gyeszerte számos állami és szö­vetkezeti gazdaság törekedett ar­ra, hogy a bevétel csökkenését a növénytermesztésben vagy más ágazatban rejlő tartalék feltárásá­val ellensúlyozza. Amikor a ko­ra tavaszi fagy hatása mutatkoz­ni kezdett, takarmányfélék veté­sével, másodnövény-termesztés- sel igyekeztek pótolni a kiesést. Számos jó kezdeményezést való­sítottak meg a termelési költség leszorítására. Emelték egyes ter­mékek kikészítésének fokát, hogy javítsák az értékesítés lehetősé­gét. A legszükségesebb beruhá­zást valósították meg, azt, ame­lyik a leghamarabb megtérül, és a mezőgazdasági üzem termék- exportját mozdítja elő, ahogyan járatosak számára is érthető nyelven szól. „A huszadik század modern mestereihez hasonlóan Reich Ká­roly is olyan jelképeket és szim­bólumokat kíván teremteni, ame­lyek többet jelentenek a külső formánál. Olyasmit akar a vona­lait segítségével mondani, amit a szavakban pontosan nem lehet kifejezni, mert ha a fénykép, vagy a szó ugyanazt a jelentés- tartalmat visszaadná, akkor fe­leslegessé válna a képzőművészeti foraíálás. Reich Károly él a vi­zuális kifejezési eszköz lehető­ségeivel. Egy pontból kibomlik, kígyózik a vonal, s anélkül, hogy a spekuláció, a logikai okoskodás vezetné a rajzoló művész kezét, szempillantás alatt vékonyabban és vastagabban, ritkábban és sű­rűbben futó és foltokká csomóso­dó vonalak hol lírai „hangolá- súak”, hol pedig drámai érzelme­ket hordozva születnek.” A megnyitóünnepség bensősé­ges hangulatát a Kecskemét Vo­nósnégyes színvonalas műsora tette emlékezetessé. K. J. ezt a nagybaracskai Haladás Tsz gazdái is tették. A megyeszékhely szövetkezetei például 4 ezer liter fölé emelték tehenészeteik tejtermelési átlagát. Az abrak helyettesítésére ered­ményes kísérletet folytattak tö- megtakarmány megfelelő kezelé­sével. Az abrakot pedig értékesí­tették vagy azt a leggazdaságo­sabban hasznosító állatfaj takar­mányozására fordították. Az ér- sekcsanádi Búzakalász Tsz-ben az őszi kalászos magágyát a 622 hektárnak több mint 60 százalé­kán úgy készítették elő, hogy ekét nem használtak, csak tárcsá­val munkálták meg a talajt, mi­közben a műtrágyázást is elvé­gezték. Ily módon a kevés csapa­dékból is meg tudtak őrizni va­lamit. A szántás elhagyásával nagy mennyiségű üzemanyagot takarított meg a bácskai közös gazdaság, amely a baromfite­nyésztés fellendítésével, s a szako­sított telepen keletkezett hulladék gyűjtésének megszervezésével olyan tömegű szerves anyaghoz jutott, hogy azzal minden eddigi­nél nagyobb szántót tudott táp­anyaggal ellátni. Ez a következő évi termés hozamát növeli. K. A. Takarékosság a mezőgazdaságban Lázár György Párizsban • Elutazás előtt a Ferihegyi repülőtéren. Lázár György, a Magyar Nép- köztársaság Minisztertanácsának elnöke Raymond Barre-nak, a Francia Köztársaság miniszterel­nökének meghívására — felesége társaságában — kedden hivatalos látogatásra Franciaországba érke­zett. Lázár György kíséretében van Veress Péter külkereskedelmi mi­niszter, Várkonyi Péter államtit­kár, a Minisztertanács Tájékoz­tatási Hivatalának elnöke, Nagy János külügyminiszter-helyettes és Littvai István kohó- és gépipa­ri miniszterhelyettes. A magyar miniszterelnök kíséretéhez Pá­rizsban csatlakozott Bényi József, hazánk franciaországi nagykövete. A magyar kormány kűlöngépe 15.00-kor szállt le az Orly re­pülőtéren, s a francia kormány vendégeinek fogadására szolgáló, most magyar zászlókkal díszített különpavilon előtt állt meg. A repülőgép lépcsőjénél Ray­mond Barre miniszterelnök és fe­lesége, Raymond Bressier, a Francia Köztársaság budapesti nagykövete, Louis Lalanne, Val de Marne megye prefektusa, és más hivatalos személyiségek üd­vözölték a magyar kormányfőt. A két ország himnuszának el­hangzása után Lázár György és Raymond Barre ellépett az ün­nepélyes fogadtatásra felsorako­zott díszegység, a köztársasági gárda díszszázada előtt. Bényi József párizsi nagykövet bemutatta Lázár Györgynek a magyar kolónia tagjait, majd magyar útitörők virágcsokrokkal köszöntötték a két kormányfőt és feleségüket. Ezután Lázár György és kísérete, Raymond Barre társaságában, párizsi szál­lására, a Hotel Crillonba hajta­tott. • Lázár György látogatása alkal­mából a párizsi sajtó számos cikk­ben foglalkozik Magyarországgal, a magyar—francia kapcsolatok­kal. A France-Inter rádióadó ki­küldött munkatársának riportját, és Rédey Jenővel, a Kereskedel­mi Kamara alelnökével készített interjúját sugározta. A Le Matin keddi számában cikksorozatot kezdett Magyaror­szágról. A szerző, Bemard Poulet megállapítja: Lázár György egy olyan szocialista ország képviselő­jeként érkezik Franciaországba, amely mélyreható gazdasági re­formot hajt végre. Magyarország növelni kívánja kereskedelmi kapcsolatait a Nyugattal és külö­nösen Franciaországgal, mivel Franciaország csak a negyedik helyen áll a nyugati partnerek között, messze az NSZK, Ausztria és Olaszország mögött. A L’Humanité a tavalyi csúcs- találkozóról kiadott közlemény politikai megállapodásaira utalva az enyhülési politika folytatásá­nak szükségességét emeli ki, és rámutat, hogy Magyarország aktí­van részt vett a szocialista orszá­goknak az európai leszerelési ér­tekezletre vonatkozó javaslata ki­dolgozásában. (MTI) TERMELÉS, MINŐSÉG, ÁRAK A ZÖLDÉRT igazgatói tanácsának ülése Tegnap a Bács-Kiskun megyei Zöldség- és Gyümölcskereskedel- mi Szövetkezeti Vállalat, a ZÖLDÉRT, megtartotta második félévi igazgatói tanácsülését. A kibővített tanácskozásra meghív­ták a Belkereskedelmi Miniszté­rium, a megyei pártbizottság, a tanács, a HUNGAROFRUCT Kül­kereskedelmi Vállalat megyei ki- rendeltségének, valamint a mező- gazdasági szövetkezetek területi szövetségének képviselőit is. Az eseményre Kecskeméten a ZÖLD­ÉRT vállalat központjában került sor, ahol dr. Laczkó Tibor igaz­gató köszöntötte a megjelenteket. A megbeszélésen értékelték az első háromnegyedévi gazdálkodá­si eredményt, az áruforgalom vár­ható ez évi alakulását, valamint az 1980-as esztendőre kötött ter­mékértékesítési szerződéskötések tapasztalatait. Az előzőleg írásban kiadott je­lentésekből, valamint a vitából is kitűnt, hogy az idei áruforgalmat alapvetően befolyásolta a kedve­zőtlen időjárás, az egyes cikkek­nél tapasztalható terméskiesés. A másik nagy gond, hogy gyakran nem megfelelő minőségű árut kaptak. A jelenleg rendelkezésre álló tényszámok alapján megálla­pították, hogy a tervezett 13 ezer vagonnyi áru felvásárlásával szemben ténylegesen mintegy 10 ezer 200 vagonnyit tudnak csak felvásárolni. Kiesés jelentkezik burgonyából, zöldpaprikából, uborkából. Pritaminpaprikából például több, mint 600 vagonnal kevesebbet vásároltak fel. Többet vettek át vöröshagymából az elő­irányzottnál, hasonlóképpen gö­rögdinnyéből. A legfontosabb gyü­mölcsből, a téli almából, a ter­vezetthez képest csaknem ezer vagon kieséssel számolnak. Sár­gabarackból például a tervezett mennyiségnek csak a 18 százalé­kát tudták átvenni. Tovább lehetne sorolni azokat a zöldség-, gyümölcsféléket, ame­lyekkel gondok voltak. Viszont az is igaz, hogy paradicsomból mint­egy 400 vagonnal többet vettek át a tervezettnél. A vállalat vezetősége az idei gazdálkodás és áruforgalom ta­pasztalatait átfogóan értékelte, és a tanulságokat a jövő esztendő­ben igyekszik hasznosítani. Ehhez jelentős segítséget adott a tegnapi tanácskozás, ahol a me­zőgazdasági üzemek vezetői mondták el tapasztalataikat, és nem egyszer bírálták a ZÖLDÉRT felettes szervének, a ZÖLDKER- nek az üzletpolitikáját. Főként azzal kapcsolatban, hogy jelenleg a legnagyobb gondot a minőség jelenti, hiszen exportterveinket azért nem tudjuk teljesíteni, mert a külföldi partnerek gyakran nin­csenek megelégedve a magyar áruval. Sajnos, nemhogy új pia­cokat szereztünk volna, hanem a régi vevőinket is részben elveszí­tettük már. Különösen érzéke­nyen érintett bennünket a Német Szövetségi Köztársaságból érke­zett jelzés, amely szerint a prita- minpaprikát, amennyiben nem * változtatunk a minőségén, a jövő­(Folytatás a 2. oldalon.) A holnapról Igen — a holnapról, a jö­vőről fognak beszélgetni az 1979—80. évi őszi—téli falu­gyűléseken és városkörzeti ta­nácskozásokon. Mert miről is lesz szó a lakóhelyi demokrá­cia e sajátos fórumain? A ta­nácselnök beszámol a tanács 1979. évi munkájáról és tájé­koztat az 1980. évi tervekről. Kitér a tanácsi testületek és a szakigazgatási szervek tevé­kenységére, a gazdasági szer­vező munka eredményeire és feladataira. A gyakorlatban azonban mindez nem ilyen sablonos módon zajlik le. Mert mind­ezek elmondását alá kell tá­masztania annak a közösen végzett kontrollnak, amit a tavalyi határozatok végrehaj­tásának értékelése, az elmúlt falugyűlés jegyzőkönyvének is­mertetése jelent. Természete­sen a tanácstörvényben előirt napirendeken kívül más idő­szerű és a lakosságot széles körben érintő kérdéseket is megvitatnak. Ezzel már el is kezdődött az a párbeszéd, aminek őszin­te légköre teszi a falugyűlése­ket a szocialista demokrácia közvetlen forrásává. Elhang­zanak, határozott formát kap­nak vélemények, javaslatok, amelyek segítenek alakítani, finomítani a lakóhelyi terve­ket, és szervezni a szükséges társadalmi összefogást. A tanácskozásokon ott van­nak a társadalmi szervek, gazdasági egységek, intézmé­nyek képviselői is, akik nyom­ban válaszolnak a felvetett kérdésekre. Közös fejtöréssel munkálkodnak tehát azon, mi­ként lehet szebbé, jobbá ten­ni a legszűkebb pátriában is az életet, megszüntetni a bajo­kat, gondokat. Mert ez utób­biak azért nem „hiányoznak” a falugyűlésekről sem, hiszen ahogy életünk, körülményeink, lehetőségeink változnak, úgy adódnak váratlan fordulatok, merülnek fel leküzdendő zök­kenők. Meg itt-ott „hagyomá- nyozódnak" is megoldatlan problémák, mint például a kis­községek, tanyacsoportok mos­tohább ellátási viszonyai — késön, ritka időközben kapnak kenyeret, sokáig nincs tölte­lékáru stb. Aztán kisiparosok híján csapnivaló a javítás­szolgáltatás, nincs szerviz — és bárki tudná folytatni olyan gondok felsorolását, amelyek megoldása nem megy máról holnapra. De ezzel már ismét ott va­gyunk a holnap — s termé­szetesen napjaink — tenniva­lóinál. Közülük is a legidő­szerűbb feladatcsokornál, a településfejlesztésnél. A falu­gyűléseknek mással nem pó­tolható szerepük volt annak az általános szemléletnek a meggyökerezésében, hogy ma már aligha találnak olyan em­bert, akit — úgymond — hi­degen hagyna lakóhelyének, -körzetének fejlődése, szipülé- se, jövőjének alakulása. Ezért is kerül mindenütt előtérbe a településfejlesztés. Ennek tük­röződését láthatjuk a XII. pártkongresszus és a felsza­badulásunk 35. évfordulójának tiszteletére tett felajánlások­ban. Bács-Kiskun megye közsé­geinek, lakókörzeteinek több tucatnyi vállalásáról adtunk már hírt. S ha van hely az országban, ahol sok-sok éves tapasztalat igazolja, milyen óriási erő rej­lik az összefogásban, akkor Bács-Kiskun megye az. Nem­csak az egy főre jutó társa­dalmi munka értéke fejezi ezt ki évről évre, hanem az olyan példák serege, amikor pár száz­ezer forint értékű anyag fel- használásával milliós értéke­ket hoztunk létre. Az eddigi társadalmimunka-felajánlások sorából most csak' a fajszia- két, szalkszentmártoniakét említve így lesz az a szóban forgó helységekben is, ahol a szocialista brigádokkal élükön az állampolgárok kezük mun­kájával sokszorozzák meg a szűkös anyagiakat. De hason­lóképpen gyarapítják értékei­ket a dusnokiak, újsoltiak, csávolyiak, nemesnádudvariak vagy Izsákiak is, akiknek ál­dozatos munkája benne lesz majd a községi könyvtár fel­újított helyiségeiben éppúgy, mint a gyermekintézmények bővülésében, fenntartásában, vagy az egészséges környezet kialakításában s olyan szociá­lis ténykedésekben, mint mondjuk a tanyán élő idős emberekről való gondoskodás­ban. A most következő falugyű­lések szintén kiváló alkalmak további vállalások megtételére, azok jegyzőkönyvbe, szerző­désbe foglalására, beépítésére a községfejlesztési tervbe. Ezek a jegyzőkönyvek, szerző­dések egyben annak hiteles dokumentációi is, hogy az adott településen mekkora anyagi és szellemi erőt kép­visel az összefogás. T. I.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom