Petőfi Népe, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-18 / 270. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1979. november 18. A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Egy pályakép módosulásai Kecskemét növekedése — hosz- szában, széliében — annyira szembetűnő, hogy már-már úgy tűnik: hamarosan egybeépül a fővárossal. A gyors terjeszke­désre célzó tréfás megjegyzéseket természetesen nem kell komo­lyan venni, a földrajzi távolság idáig is 84 kilométer volt. ez­után is annyi marad. Ezen még az sem változtat, hogy az elkö­vetkezendő években Budapest a duplájára növekszik, és a met­ropolissá fejlesztés egész orszá­got mozgósító feladatából me­gyénk építőipara is kiveszi a ré­szét. Minden kezdet nehéz... Az Alföld irányából autón ér­kezők útja Pesterzsébet előtt ve­zet el. A főváros belsejébe veze­tő út jobb oldalán vadonatúj há­zak, üzletek sorakoznak. A lakó­telep vérkeringése már megin - dúlt, de az építkezés még nem ért véget. Itt ütötte fel „főhadi­szállását” a Bács megyei Építő­ipari Vállalat 3191. sz. generál építésvezetősége is. Innét irányít­ják a helyben kijelölt, valamint a Kőbányán és Csepelen elvégzen­dő munkálatokat. — Három munkahelyen jalen- leg 210 embert foglalkoztatunk — tájékoztat Sziva Imre, építés- vezető. — A Bács megyeiek ta­valy óta felépítettek egy üzlet­sort Kőbányán, most készül a következő. Nemrég fejezték be az orvosi rendelő és a gyógyszertár alapozását. Átadásukat a jövő év első felére tervezzük. Erzsébeten is felépítettünk egy ABC-áru- házat és egy óvodát, ezt novem­ber 7-én avatták. Mellette böl­csődét építünk, ezzel is el kell készülnünk még az idén. — Utána mi lesz a dolguk? — Egyelőre iskolákat, újabb óvodát, bölcsödét, ezenkívül szol­gáltatóházat építünk Erzsébeten. A minisztériumban most döntik el, hogy hány milliárdos munká­val bízzák meg a BÁCSÉP-et. Ebben már helyet kap 700 lakás szerkezeti munkája, továbbá 2000 lakás generálkivitelezése Csepe­len ahol jelenleg is dolgozunk. Félkész szerkezetekből szerelünk össze egy 56 lakásos épületet. — Milyen a hangulat? — Nem a legrózsásabb — néz rám gondterhelten. — A feladat nagy, és nincs hozzá elegendő munkaerő. Pestre nem szívesen jönnek az építők. A kecskemé­tieknek és a ceglédieknek például az volt a kikötésük, hogy na­ponta hazajárhassanak. Száz em­bert utaztatunk autóbuszokon, ami fárasztó, bonyodalmas és költséges. De nincs más választá­sunk. Az építés velejárója a vándor­élet. A dolgozók munkakönyvé­ben is ez áll: „változó munka­helyre alkalmazott munkavál­laló.” De ha már választani kell, szívesebben mennek Paksra — a BACSÉP az atomerőmű építésé­ben is közreműködik — még Pécsre is, pedig az messzebb van, mint Budapestre. Nem csoda, ha az irányítók sokszor azt sem tud­ják, hol áll a fejük? Vagy a. lét­szám nincs ki, vagy az anyagel­látás akadozik. Minden építési anyagot más helyről szállítanak, rendszertelenül, és nem a legjobb minőségben. Minden kezdet ne­héz, ez különösen. Csepelen pél­dául ott kellett folytatni a mun­kát, ahol mások abbahagyták. És azt is a mi kőműveseinknek kel­lett helyrehozni, amit a szerke­zeti építők összecsaptak. Idegenben semmi se jó... Az építésvezető gondterhelt, az építők rosszkedvűek. A Ho Si Minh szocialista brigád burkolói­nak főleg az otthon hiányzik. Ök nem tehetik meg, hogy naponta hazajárjanak Kiskőrösre, Halas­ra. Soltra, Raskantyúra, ki hová való. A szállással nincsenek meg­elégedve. — Elég baj nekünk, hogy ilyen messzire kerültünk — panaszko­dik Fakan Sándor brigádvezető. — Hétfőn hajnali fél ötkor indul az autóbusz Kecskemétről, hogy elérjük, két órával korábban ke­lünk. A szállásunk is szűk, ké­nyelmetlen. Két fabarakkban zsú­folódik össze 120 ember. Emele­tes ágyakon alszunk, kevés a zu­hany, késő este van, mire min­denki sorra kerül. Akkorra a me­leg víz is elfogy. A dolog anya­gilag sem kifizetődő. Hiába fizet­nek 10 százalék munkahelyi pót­lékot és a szokásos különélési pénzt, a többletet fel is éljük. Az ebéd pótlásra szorul, a reggelit és a vacsorát magunk álljuk. A koszton nem lehet spórolni, és aki dolgozik, annak enni is kell. — Főzni nem lehet a szálláson? — Nem értünk mi ahhoz — nevetnek a fiatalok. — Egyébként nem is nagyon lehetne. Ennyi emberbe kevés 2—3 rezsó. ebből is mindig rossz valamelyik. Sok a panasz. Mutatják a ro­zoga fabódékat — ezekben tá­rolhatók az anyagok és a szer­számok. ömlesztve. Be sem fér minden. Ami kint marad, azt vi­szi. aki akarja. Jön a tél, és nem tudják, hol fognak melegedni? Tea is járna: „annak aki odafér” — jegyzik meg epésen. Nehezen barátkoznak meg az új környezettel. Idegesítőnek ta­lálják. A szállás barátságtalan, a szórakozóhelyek drágák, a munka sem megy simán, olajozottan. — Sokszor hozzá se férünk — kesereg Agárdi György, központi­fűtés-szerelő. — Mint például most is. Ahol az asztalosok dol­goznak, ott kellene bevezetnünk egy csövet. Kénytelenek vagyunk megvárni, amíg végeznek. Akkor jönnek a burkolok, és amit le­raknak, arra négy napig nem le­het rálépni. Megint félbehagyjuk a munkát és várunk. Arra is voltr példa, hogy fent vakoltak, bent burkoltak, oldalt meszeltek. Va­lahogy nem jön ki a lépés. Egy­szer állunk, másszor egymás sar­kát tapossuk. Mire lehet számítani? Bár az elmondottak meglehető­sen sötét színben tüntetik fel a főváros Bács megyei építőinek helyzetét, dicséretükre legyen mondva, hogy idáig minden vál­lalásukat határidőre teljesítették. De miután budapesti tartózkodá­suk még eltart néhány évig, tisz­tázni kellene, hogy mi elé néz­nek? Számíthatnak-e arra, hogy jobb lesz az ellátásuk és ti mun­kájukat is szervezettebben végez­hetik? Erre kértünk választ Andrássy Ákostól, , a BÁCSÉP építési-szerelési főmérnökétől. — Ez a mostani egy átmeneti állapot, tehát nem végleges — nyugtat meg. — Mi is tudjuk, hogy a dolgozók elhelyezése ez­zel a két fabarakkal nincs meg­oldva, de nem volt más válasz­tásunk. A feladat sürgetett, a budapesti szállások túltelítettek, oda a mi embereink nem is akar­tak beköltözni. A fabarakk ellen lényegében nem volt kifogásuk, amíg kevesebben lakták. Most valóban nagy a zsúfoltság, de amint a nagy roham lefutott, az emeletes ágyakra sem lesz szük­ség. A továbbiakban pedig a vál­lalat egy minden igényt kielégí­tő, rendes munkásszállást kíván létrehozni. — Milyen változás várható az építkezés menetében? — A budapesti megbízatás kényszerhelyzet elé állított ben­nünket. Idáig rohammal kellett pótolnunk más vállalatok lema­radását. Kaptunk egy félkész há­zat, és három hónapot a befeje­zésre. És közben hol az anyag ® Ebédszünet. hiányzott, hol a szakiparos, vagy minden egyszerre jött össze, és éppen ez okozott fennakadást. Előreláthatóan a következő öt­éves tervben már nem lesznek ilyen feszültségek. A Budapesten elvégzendő további feladatokat már magunk készítjük elő. A fő­városi beruházás zavartalan bo­nyolításához a kecskeméti ház­gyár is hozzájárul. Egyelőre a Budapesti Lakásépítő Vállalat­nak szállít paneleket, de jövő év végétől Csepelen már mi magunk is a saját elemeinkből építke­zünk. — Volt egy olyan érzésem, hogy a vállalat dolgozói nem egé­szen értik, miért kell nekik a fővárost építeniök, amikor itthon a megyében is lenne mit elvé­gezni ? — Először is nem csoportosít­juk át valamennyi erőnket Bu­dapestre. De azt sem árt tudni, hogy nemcsak azért veszünk részt a főváros lakásépítési program­jában — amely az ország legna­gyobb beruházása —, mert erre kijelöltek bennünket, hanem mert a következő tervidőszakban lé­nyegesen kevesebb beruházás va­lósul meg a megyében, mint idáig. Amennyiben meg akarjuk tartani a pozíciónkat, szükségünk van erre a budapesti megbíza­tásra, amely mintegy 2—3 mil­liárd forintot jelent. Ez feltétle­nül hozzájárul ahhoz, hogy a vállalat nagyságrendje ne essen vissza. Mindehhez tegyük hozzá, hogy olyan feladatról van szó, amelyet közösen old meg az ország vala­mennyi építőipari vállalata. Az építkezéseken más, a miénknél távolabbi megyék dolgozói is ott vannak, illetve ott lesznek még hosszú ideig. A program 1985-ig ismert, de könnyen lehet, hogy a munka eltart tovább is. Erre kell felkészülni, ezt kell megér­teni. Minden, ami épül — a me­gyén kívül, vagy belül — az or­szágot erősíti. És ez esetben az sem mellékes, hogy a ránk eső rész kifogástalan teljesítéséhez a népgazdaságnak és azon belül a megyei vállalatnak is komoly ér­deke fűződik. Vadas Zsuzsa TERMÉSZETESEN nem lehet egy harmincnyolc éves emberről teljes és végleges pályaképet raj­zolni. Nem is az a célunk, amikor Katona Józsefről (Kecskemét, Akadémia körút 65.), s az általa elkövetett bűncselekményről írünké Érdemes és tanulságos azonban felvillantani azt az utat, amelyet eddig befutott. Azon is töprenghet az'olvasó, hogy vajon szerencsés, vagy balszerencsés em­ber volt-e mostanáig a vádlott? Mert — egyik oldalról nézve — szerencse is kellett ahhoz, hogy mint autó- és motorszerelő a DÉ- GÁZ kecskeméti üzemegységének vezetője legyen akkor, amikor feddhetetlennek éppen nem lehe­tett mondani. Mert törvény szerint ugyan bün­tetlen előéletűnek mondható, de a feddhetetlenségi próbát már nem állta volna ki, ha valaki ezt szá­mon kéri tőle. Márpedig egy üzem­egység-vezetőnél ezt mindenkép­pen kellett volna. Nem néztek utána ennek akkor sem, amikor újabb jogerős ítélet alapján fe­gyelmi úton küldték el a DÉGÁZ- tól, s a MEZÖGÉP-hez vették fel művezetői beosztásba. A Kecske­méti Járásbíróság ítéleti indoklása szerint „jelenleg is ebben a be­osztásban dolgozik, havi jövedel­me 4500 forint...” Mindezt — amint említettük — szerencsének is nevezhetjük, ho­lott nem szerencse, hanem azok­nak az embereknek a mulasztása, akik Katona József sorsát moz­gatták. Talán ezen bátorodott fel a vádlott, amikor úgy gondolta, hogy kézbe veszi sorsa alakítását. Természetesen ez az alakítás csak­is arra irányult, hogy nagyobb jö­vedelemre tegyen szert. El kell mondani, hogy először ezt szabá­lyosan, engedélyhez kötve akarta, de engedélyt nem kapott. Ennek ellenére mégis ragaszkodott el­képzeléséhez, annak valóraváltá- sához. Ez az a pont, ahol a sze­rencse visszájára fordult, de nem úgy, hogy balszerencse, hanem bűncselekmény lett belőle. BESZÉLJÜNK azonban konkré­tan: A Kecskeméti Járásbíróság üzérkedés bűntette miatt elítélte Katona Józsefet, aki — mint utal­tunk is erre — 1976 októberében került a MEZŐGÉP Vállalathoz gázszerelő művezetői munkakörbe. Itt létrehozott egy gázszerelő cso­portot azzal a céllal, hogy a vál­lalat által épített lakásoknál a sze­relést elvégezzék. Viszont már 1977 júniusában ez a csoport a vállalatnál történt megrendelés alapján magánszemélyeknek nem végezhetett ilyen munkát — ez volt az igazgató utasítása. Bizo­nyára nem ok nélkül. Kecskemét város Tanácsa — nyilván Katona kérelmére — 1978. február 6-án gépipari vegyesjaví­tó ipar gyakorlására kisipari mű­ködési engedélyt adott ki, noha ezt Katona József egyáltalán nem gyakorolta. Később, már április 24-én (az elmúlt évben) Katona azzal a kérelemmel fordult a ta­nácshoz, hogy az iparengedélyt csőhálózat- és gázszerelő tevé­kenységi körrel egészítsék ki. Ké­relmét a tanács ipari osztálya el­utasította. Ügy látszik, hogy ez Katona Józsefet egyáltalán nem zavarta, mert viszonylag rövid gondolkodási idő után, 1978 júliu­sától — engedély nélkül persze — magánszemélyeknek, sőt egy eset­ben közületnek is gáz- és közpon­tifűtés szerelési munkát vállalt és végzett, pontosabban végeztetett. Mert ő csak ellenőrizte a munkát, eligazította az embereket, azokat a munkatársait, akik beosztottai voltak a vállalatnál szervezett csoportban. Feltételezzük, hogy ezek az emberek nem munkaidő­ben dolgoztak a maszek megren­delések teljesítésén. Katona Jó­zsef ugyanis jól megfizette őket ahhoz, hogy a szabad napot, ünne­pet, a munkaidő utáni órákat is megérje feláldozni: harminc fo­rint órabér. Sőt, egy embernek, aki gyakorlottabb volt a többinél, óránként negyven forintot fizetett. MUNKA, MEGRENDELÉS volt. Alig több, mint egy év alátt (1977 júliusától 1978 novemberéig) hu­szonnyolc alkalommal végeztek ilyen szerelést. Nemcsak Kecske­méten, hanem Jakabszálláson és Tiszaalpáron is. Persze a legtöb­bet a megyeszékhelyen. Katona Józsefék végezték el a kecskeméti UNIVER szövetkezet egyik iroda­házában is a központi fűtésszere­lést negyvenezer forintért, amiből Katonának több, mint tizenkét­ezer forint tiszta haszna szárma­zott. A huszonnyolc szerelésért Katona József összesen 671 ezer forintot vett fel, s ebből az ösz- szegből neki 110 ezer forint „tisz­ta” nyeresége volt. Nem akarjuk felsorolni a vádlott munkatársai­nak, sem pedig azoknak a nevét, akik vele végeztették el a szere­lést. Katona arra hivatkozott a bíró­ság előtt, hogy azt gondolta, a gép­ipari vegyesjavító engedély egy­ben a gáz- és fűtésszerelésre is jo­gosítja. Ezt természetesen nem fo­gadta el a bíróság, hiszen a vád­lott nagyon jól tudta, hogy ez nem így van, éppen ezért kérte az en­gedély bővítését is, amit nem ka­pott meg a városi tanácstól. Katona Józsefet a bíróság egy­évi börtönre ítélte és mellékbün­tetésként 10 ezer forint megfize­tésére kötelezte. A börtönbüntetés végrehajtását azonban négyévi próbaidőre feltételesen felfüggesz­tette. Kötelezte ugyanakkor a bí­róság Katonát százezer forint el­kobzás alá eső érték megfizetésé­re. Az ítélet még nem jogerős. . G. S. zettsége dolgában — kezdte a fia­talasszony, s hozzátette: nem múlt el eredménytelenül az eltelt öt év sem, hiszen alapfokon öt, az 5—6. osztályból ötven, hete­dikből 113, a 8. osztályból pedig 163 dolgozót vizsgáztattak. Majd így folytatta: — A taggyűlés úgy döntött, hogy az alapszervezet tagjai vál­laljanak egy-egy üzemet a felmé­rés elvégzése céljából. Aztán be­jelentkeztünk az üzemekben, munkához láttunk. A május 16-i taggyűlésre már mindenki hozta a listáját, s bizony, megdöbben­tünk. A végeredmény: meghalad­ja a háromszázat a nyolc általá­nossal nem rendelkező dolgozók száma. Igaz, némelyek már túl az 50. éven, közel a nyugdíjkorha­Tsz is jelentkezett a felnőttoktatá­si igényével. A gazdaságban az 5—6., valamint a 7. osztály mű­ködik. A lényeg, hogy miután pártszer­vezetünk megtette a magáét, az iskolának adtuk át a dolgot. A felmérés, illetve a vállalati beis­kolázási névsor alapján az osztá­lyok szervezése következett. Ami borzasztó nagy szerencsénk volt: találtunk egy olyan ügybuzgó em­bert, aki ezt elvállalta, a jelentke­zési lapok kitöltésétől kezdve az utolsó ceruzának is utána járt és jár. Ez az ember pedig Győrffy Géza, az édesatyám. Egyébként magyar—történelem szakos, szin­tén az alapszervezetünk tagja. • Foglalkozás a TEMAFORG Vállalat alapismereti osztályában. Képünkön: Mázán Györgyné, a pedagógus I. pártszervezet titkára a felnőtt tanulók között. Közbevetőleg megjegyezte Má­zán Györgyné, hogy a felnőtt ta­nulók akaratát erősítendő sok- sok biztatás kell, le ne morzsolód­janak, hogy nem szabad feladni. Nélkülözhetetlen a pedagógus lé­lektani felkészültsége, hogy a lel­ket tartsa bennük. A feladatra ezért a legjobb tanerőket java­solta a pártszervezet. Például Bé­gé Mártont, aki pártvezetőségi tag, Győrffy Gézát, Szatmári Ta- másnét, Fábián Sándornét, Ga­lambos Sándomét. A párttitkárt hallgatva szinte elröppent a szünet. Az órára tá­vozóban még megemlítette: — Több mint nyolcvanan van­nak azok a dolgozók, akik jövőre • Győrffy Géza: — Nagy probléma a bizonyít­vány is,.. 9 Szatmári Tamásné: — Csak lép­ni kellett... MÁZÁN GYÖRGYNÉÉK LÉPTEK A közművelődési párthatározatért A kunszentmiklósi pedagógus I. pártalapszervezet közelgő beszá­moló taggyűlésén bizonyára a közművelődés érdekében végzett munka kapja a legnagyobb teret és figyelmet. Arra sem nehéz kö­vetkeztetni, hogy a közművelődés számos részterületén elért ered­ményeket értékelve, a legsikere­sebbnek a felnőttoktatást előre­lendítő vállalkozásukat könyvelik el. Hogy milyen vállalkozásról van szó? Ennek taglalása előtt említ­sük meg: korábban egy pártszer­vezetbe tömörültek a nagyközség kommunista pedagógusai, öt év óta azonban külön-külön alapszer­vezetet alkotnak az általános is­kolai, illetve a közép- és szakmun­kásképző iskolában tanító pedagó­gus párttagok. A politikai munka hatékonyabbá tételét célzó szer­vezeti kettéválás igazolta a hozzá fűzött reményeket. A pedagógus I. pártszervezet élén Mázán Györgyné személyében politikai­lag felkészült, lendületes, a moz­galmi munkában jártas párttitkár áll. Két óra közötti szünetben ve­le beszélgettünk a tasskertesi ál­talános iskolában a felnőttoktatást határozottan előrelendítő vállal­kozásról, annak előzményeiről. — Úgy kezdődött, hogy tavasz- szal, pártszervezetünk egyik tag­gyűlésén, amelyen a köziíiűvelő- dési határozat végrehajtásáról tár­gyaltunk, megszületett az elhatá­rozás: lássunk végre tisztán, há­nyadán is állunk a kunszentmik­lósi dolgozók általános -isL jlai vég­tárhoz, de sajnos, szép számmal az egészen fiatalok is. Csupán a TEMAFORG-nál több mint száz érdekelt. Nyilván abból adódóan, hogy itt sokan vannak a szakmai felkészültséget nem igénylő munkával foglalkoztatot­tak, közöttük számos cigány dol­gozó. Nem kis mértékben ezzel függ össze, hogy ebben az üzem­ben a legalacsonyabb az iskolai felkészültség, amibe nem lehet beletörődni. A vállalat részéről messzemenő segítséget kaptunk. Felkészültek a velünk való beszél­getésre, megállapodtunk, hogy kell az alapismereti tanfolyam. Egyébként a TEMAFORG-ban, a vállalat költségére két csoport­ban folyik az oktatás; az alapis­meretin kívül az 5—6. osztályban tanulnak a dolgozók. Kóta György igazgató és Tóthné Julika személyzetis rendszeresen bejön­nek az osztályba, figyelemmel kísérik a munkát, biztatják a dolgozókat. Vannak érettségizett dolgozók, akik korrepetálást vál­laltak. Az üzemi pártszervezet öt embert bízott meg vele, hogy se­gítsék ezt az ügyet. Más munkál­tatók eleinte kevésbé törődtek ez­zel, de hamarosan az Egyetértés csatlakoznak a 7—8. osztályba, az 5—6. osztályt most végzők mellé. Ez utóbbiak alkotják a többséget. Mivel nevelőhdánnyal küzdünk, örülünk a járási művelődési osz­tálytól kapott biztatásnak, hogy segítenék az iskolai osztály indí­tásában. Bízvást hisszük tehát, Hogy a kétéves programban java­részt sikerül a felnőttképzést meg­oldani. Az 1970 óta nyugdíjas, de mind­végig tevékeny, ügybuzgó Győrffy Géza: — A neheze akkor kezdődött, amikor beültek a padba: tartani bennük a lelkét. Nagy probléma a bizonyítvány is. Tegnap például jött a tsz-ből egy korosabb em­ber, aki az 5—6. osztály végzi. „Tanár úr, három és fél osztályom van, kit szidjak érte, szegény anyámat?...” Vagy egy másik meglett ember a TEMAFORG- nál. Bemondott négy osztály és kérem — meglepően jól olvas, na­gyon rendes ember ez a R. Gyula — sok utánajárásomra kiderült, hogy csaknem húsz év előtt két osztályt végzett. Egyébként vala­mennyien komoly emberek. Amit nagyon becsülök: minden foglal­kozáson ott vannak, érdeklődnek, iparkodnak. Pedig reggel hatkor kezdik a munkát. És érdekes, hogy innen-onnan önként jövöget- nek, például a költségvetési üzem­ből, hazai fésűsből, az akkuból, s a háziipartól is akadt egy-két je­lentkező. Az egyik tsz-tag, mond­ván, hogy az asszonyra is ráfér a tudomány, beneveztette a feleségét is... Szatmári Tamásné, aki az alap- ismereti osztályban számtant ta­nít, így vélekedik a pártszervezet vállalkozásáról: — Előtte annyit hallottunk a felnőttoktatás fontosságáról, szük­ségességéről, hogy már az ember könyökén jött ki. Ezért nem kis dolog, amit a pártszervezet elin- díott. Csak lépni kellett... Perny Irén Straszer András felvételei AZ AUTÓBUSZ HAJNALBAN INDUL Bács megyei építők - Budapesten

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom