Petőfi Népe, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-16 / 268. szám
I Amatőrök 1979. november 16. • PETŐFI NÉPE • S AVATÁS ELŐTT A Tudomány és Technika Háza új üvegfestményei A BÁCSÉP brigádja megkönnyebbülten pakolta össze a kecskeméti Tudomány és Technika Házában a szerszámokat, állványokat. Baj nélkül, a művész teljes megelégedésére helyezték el az új, nagy értékű üvegablakokat a fehéren pompázó épületben. Mi tagadás, tartottak egy kicsit ettől a munkától, hiszen hasonló feladat nagyon-nagyon ritkán adódik. Vigyáztak arra, hogy a beillesztés, a rögzítés méltó legyen az alkotásokhoz. Kiválóan oldották meg nem könnyű feladatukat. ÚTTÖRŐÉLET Találkozás Debrecenben A szakszótárak és régebbi ismereteink szerint az amatőr szónak van egy olyan változata is, hogy műkedvelő. S egy olyan is, hogy dilettáns. Ez utóbbi viszont meglehetősen nagy jelentésváltozáson ment keresztül az évszázadok alatt. Ma már inkább jószerivel arra az emberre mondják, hogy dilettáns, aki olyasmit csinál — például „müvészkedik” — amihez nem ért, amihez nincsen képessége, tehetsége. A nem hivatásos, de művészettel foglalkozó embert, aki mondjuk csupán kedvtelésből fest, farag, nevezhetjük műkedvelőnek is, mert ez cseppet sem sértő ránézve. Am napjainkban sokkal inkább használatos ez az elnevezés: amatőr. Aki ezt a szót hallja, vagy olvassa, az mindjárt tudja, érti: olyasvalakiről van szó, aki sajátos eszközeivel, maga és mások gyönyörűségére foglalkozik a kultúrának, a művészetnek valamelyik területével, ágával. Ne legyen félreértés: általában az amatőr nem ír operát, nem szerez szimfóniát, nem épít templomot, palotát; s általában nem énekel operaáriát a színpadon, kamerák előtt, és nem ír drámát. Ám annál inkább énekel népdalt, magyarnótát, s táncol, szerepel színdarabokban, meg szaval, prózát mond stb. S mostanában egy érdekes jelenségnek lehetünk a tanúi: annak, hogy egyre többen és többen festenek, rajzolnak, faragnak. Ügy tűnik, hogy az egykor oly széles körben virágzó népi díszítőművészet igazi reneszánszát éli. Valósággal tömegesen hódolnak az ilyesfajta nemes szórakozásnak, szenvedélynek. Gondoljunk például a fotózásra, filmezésre. S megfigyelhetünk ugyanakkor még valamit. Azt, hogy amatőr- ködni, műkedvelésből szerepelni, másokat gyönyörködtetni, nem csipán egy bizonyos fajta népszerűséget, de rangot, tekintélyt is jelent. Ez azért is érdekes, mert volt idő, — a népi művészet háttérbe szorulásának , időszakában —, amikor megmosolyogták azokat, akik színpadra léptek, tárlaton szerepeltek stb. Ma már éppen az ellenkezőjét láthatjuk-tapasztalhatjuk mindenfelé: elismerő tekintetek, s szavak kísérik az amatőr művészeket, a klubok, népi együttesek, szukkörök lelkes tagjait. A szű- kebb környezet — a család, a rokonság, a munkahely, a falu — épp úgy elismeri szép és gazdagító tevékenységüket, mint az állam, a társadalom. Anyagi-erkölcsi támogatással, kitüntetésekkel is stb. Amatőrnek lenni tehát azt is jelenti: részt venni a szocialista, népi kultúra gazdagításában, felvirágoztatásában, ezekkel együtt az élet szebbé tételében, s nem utolsósorban a közművelődési törvény minél tökéletesebb végrehajtásában. S amatőrnek lenni azt is jelenti még, hogy ki-ki a maga tehetségének kibontakoztatásával értelmesebbé, emberibbé teszi a saját életét, hasznosabban, okosabban tölti el szabad idejét. Az amatőr ugyanis soha nem bezárkózó, nem magányos; hanem igazi társaslény, aki akkor érzi jól magát igazán, amikor együtt örül, táncol, szerepel, énekel, szórakozik másokkal. Az olyanokkal, akiknek élete-törekvése hasonló az övével. S közben műveltebb, tájékozottabb lesz, világosabban, s tisztábban gondolkodó. Ez az egyik legnagyobb, nehezen túlbecsülhető haszna ezeknek a szép szenvedélyeknek. V. M. Bolmányi Ferenc festőművész is jó hangulatban áll az újságíró rendelkezésére, hiszen élete egyik főművének tekintett kecskeméti ablaksor végre a "helyére került, méghozzá kifogástalan minőségben. A végre kifejezés inkább a technikai megvalósítás szükségszerűen hosszadalmas folyamatára utal, mintsem bosszús türelmetlenségről tanúskodik. Ilyen méretű üvegkompozíciót nem minden évben készítenek hazánkban, időbe telik a velencei mozaik beszerzése, az üvegkompozíciók elkészítése. Idestova öt esztendeje nyerte meg egyhangúlag a tíz ablak megformálására kiírt pályázatot. Kedvező alkotói szakaszban jutott a megbízáshoz, noha már a munka kezdetén betöltötte hetvenedik évét. Életművéért akkoriban tüntették ki a Munka Érdemrend arany fokozatával, visz- szatekintő kiállításáról őszinte elismeréssel és meglepődéssel írtak a kritikusok. A szekszárdi Garay szállóhoz tervezett üvegablakai osztatlan sikert arattak. Aradi Nóra Bolmányi Ferencről írt könyvében állapította meg, hogy „természetes könnyedséggel tudott alkalmazkodni a konkrét funkció megkívánta dekorativi- táshoz”. A fővárosi Korányi szanatórium általa készített üvegkupolájára. a városunkat gazdagító üvegmozaikképekre is érvényesek e találó szavak. and A lévai származású festő fiatalos derűvel, lendülettel, bizakodással dolgozott a számára oly kedves megbízáson. A sors váratlan ajándékának tekintette a régebb és frissebb tapasztalatok 30 éves a Szlovák Szlovákia szokatlanul gazdag nemcsak természeti szépségekben, de népi hagyományokban, népművészeti kincsekben is. Minden vidéknek, minden területnek, minden községnek sajátos szokásai, népi mesterségei, jellegzetes öltözködésmódja, dalkincse és tánc- hagyományai vannak. Ezen a talajon növekedett és terebélyesedett a három évtizedes múltra visszatekintő 120 tagú Szlovák Népi Együttes, amelynek műsorai bel- és külföldi pódiumok ünnepi eseményének számít. Az együttes munkáját 20 tagú művészeti tanács irányítja, amelynek tagjai között kiváló muzsikusok, zenetudósok, néprajzkutatók, népi hangszer- és népi ruhaszakértők egyaránt megtalálhatók. Együttműködnek a népi együttessel a mai zeneszerzők legjobbjai is. összegezésének a lehetőségét, ez derült ki hosszú, örvendező, elégedett monológjából. — Évtizedekig nem jártam Kecskeméten, föllelkesített az a gyönyörű fejlődés, aminek méreteit csak ilyen hosszú idő utáni viszontlátás érzékelteti az ember rel. A helyszíni szemlén meggyőződtem arról, hogy ebben a környezetben ideális hátteret kapnak üvegablakaim, melyek hitem szerint kiemelik az épület sajátos szépségeit. Első művészi parancsnak ugyanis azt tartom, hogy az alkotó élje át művének környezetét. Erősen hatott rám a város színes, napkeleti hangulatú, mozgalmas főtere; ezt az élénkséget, a színek derűs játékát szerettem volna folytatni a tíz üvegablakon. Egy pillanatig se titkolják, hogy itt, az Alföld közepén, a szecessziós Szabadság téren a tanácsháza, a Cifrapalota színes mázain táncoló napfényben élnek, hatnak. Igyekeztem mélyen átélni ezt a környezetet, hagytam, hogy hasson rám a romantikus- moreszk stílusú épület, amire igazán illik a tudomány temploma elnevezés. Minden arra ösztönzött, hogy ez az üvegablaksor több legyen tetszetős ólómkeretekkel övezett színformáknál. Igyekeztem kecskeméti benyomásaimat mintegy összegezve, festészetem formai ideáljait felfokozottan megjeleníteni. Azt értem ezalatt, hogy a város jellegzetességeiből csírázott Népi Együttes Számtalan kitüntetés birtokosa a Szlovák Népi Együttes. Kiérdemelték előbb a Nemzeti Díjat, majd a Klement Gottwald Állami Díjat, a Csehszlovák Békedíjat, a Munka Érdemrendet és a Köztársasági Érdemrendet. Szovjet, NDK, lengyel, bolgár, amerikai, francia, angol, spanyol, dán, svéd, olasz, holland, NSZK, indiai, libanoni, Szíriái vendégjátékaik emlékei, ajándékai már felérnek egy kisebbfajta múzeumi gyűjteménnyel. A népi együttes a jubileumra minden eddiginél gazdagabb programmal készül: hat premiert terveznek odahaza és külföldön. A szlovák népi táncokból és dalokból összeállított — több éves néprajzi kutatómunkán alapuló — új nagy műsoruk címe: Szlovákia. (BUDAPRESS — ORBIS) ki sok motívum, madarakat, növényi alakzatokat, virágokat, tornyokat idéztek, természetesen nagyon áttételesen. A Szabadság térre, a Rákóczi útra, az OTP-re néző ablakok első pillantásra tanúsítják — remélem —, hogy azonos rendezői elvek szerint készültek. Egységben képzeltem el őket, azt szeretném, ha együttesen is aktivizálnák az errejárókat. Mindegyik a központból kifelé irányítja a tekintetet, mindegyik a szélső övezetekben megismétli a belső mezők szín- és formavilágát. Természetesen mind a tíz külön. önállóan is helytálló mű, mindnek adhatnánk valamilyen nevet. Aradi Nóra, a már említett kismonográfia szerzője is azt írta, hogy jól illeszkednek az egyazon művészi gondolatot és kom- pozíciós elvet különböző, de egymással kölcsönhatásban levő, egymást kiegészítő üvegablakok. Bármelyiket kiemelnénk, összedőlne az egész. Az egyiket mondhatnám kék szimfóniának, mert ennek az árnyalatai teremtenek sajátos hangulatot. a másikat „kukoricalevélnek”, mert egy sajátos forma hangsúlyozódik. A középső, a rózsaablak tartalmazza sűrítetten az itt látható, néha ritmikusan hullámzó, néha szinte szelíden an- dalgó, néha töményen áradó szín- és formavilág legfőbb jellegzetességeit. □ □ □ Telefonhoz hívják Bolmányi Ferencet, jelentkezett a pesti szám. Szeretné tudatni a kivitelező mesterekkel, az üvegmozaikokat útmutatásai, színes kartonjai szerint elkészítő szakemberekkel, hogy minden rendben, köszönet fáradozásukért. Természetesnek tartja ezt a gesztust, mert sok segítséget'kapott tőlük, mert ők keltették életre, amit festőállványokon megálmodott. Régészeti együttműködés Bolgár és holland régészek közös kutatásokat folytattak a trá- kolc eredetének, történetének felderítésére. A munkába több európai ország tudósait is bevonják. A régészeti expedíciók sora a trákok etnikai eredetének a pontos megállapítását célozza. A két ország közötti tudományos együttműködés alapjait a legutóbbi 1974-es plovdivi „Trák kultúra hetei’ alkalmával rakták le. Az elmúlt évben régészeti ásatásokat végeztek több település felkutatására a Szliven megyei Gyadovo falu közelében. Ez szolgál egyébként a leendő kutatások modelljéül is. A több évre tervezett ásatásoknál módszeresen elemzik a települések kiterjedését relatív korát stb. (BUDAPRESS — SOFIAPRESS) öt nap múlva, november 21-én, szerdán útrakelnek a Bács-Kiskunt képviselő kisdobosok, úttörők — és felnőtt kísérőik —, hogy az Úttörők Országos Parlamentjén, Debrecenben képviseljék hatvanezer társukat. Az MSZMP megyei bizottságának székházában a delegáció tagjai már tanácskoztak, eldöntötték, hogy a hét szekcióülés közül melyiken vesznek részt, és megbeszélték azt is, hogy ha sikerül szót kapniuk, akkor mit mondanak el terveik, elképzeléseik közül, mit kérnek az országos úttörőelnökségtől. és mit ajánlanak fel. A kis csoport útrakészen áll, a négynapos eseményre valamennyien felkészültek: Alföldi Angéla a kalocsai, Baráti Eszter a halasi, Bugyáki Anett a bajai, Murár Ildikó a kecskeméti járásban élő kék és vörös nyakken- dősök képviseletében. Tamás László a kiskőrösiek, és a kiskőrösi járásbeliek delegáltja. Baja kisdobosait és úttörőit Győrök Zoltán, Kalocsáét Koncz György, Kiskunhalasét Sarok Mária, Kiskunfélegyházáét Szegedi Márta, Kecskemétét Farkas Agnes és Tegzes Marianna képviseli. A csoport két kisdobosa, Dorogi Ildikó és Samu Krisztina a kiskunhalasi járásból, illetve Kiskunfélegyházáról indul. Kísérőjük Lozsi Márta úttörőelnök és két főiskolai hallgató ifivezető: Kiss Katalin és Varga Mária. A tizenhárom tagú úttörő-küldöttségből Farkas Agnes, a kecskeméti úttörők egyik küldötte vállalkozott arra. hogy elmondja, miért érzi különösen jelentősnek a Debrecenben megrendezésre kerülő parlamentet. A kislány olyan pontosan fogalmazta meg a válaszát, hogy a beszélgetés után őszintén szurkolunk neki: kapjon a plenáris vagy a szekcióülések egyikén szót! — Mit gondolsz, miért vehettél részt a városi, majd Baján a megyei úttörőparlamenten? És miért jelöltek a debreceni országos ta- íálkozór.a? Ági csak pár pillanatig tűnődött a válaszon! — A tanulás mellett nekem nagyon fontos a mozgalmi munka. Szeretem a társaimat, elég jól tanulok ..., úgy hiszem rendesen elvégzem mindazt, amit csapat- vezetői?!. Várnagy Sári néni rám bíz. Amikor a csapatparlamenten küldöttnek választottak a városi parlamentre —, miért is tagadnám? — nagyon örültem! És amikor megtudtam, hogy én leszek a levezető elnök! Igyekeztem szépen, tagoltan beszélni, és nem színházat játszani... Később, amikor a megyei parlamentre készültünk, a megyei úttörőtitkár, Szabó Sándor irányításával osztálytársammal és barátnőmmel, Halász Edinával magnós riportokat készítettünk társainkkal. A különféle témakörökben készült riportokból vitaindítókat vágtunk össze. Ez számunkra nagyon érdekes, új technikai megoldás volt! Ezek a kis riportok hasznos vitaindítóként hangzottak el Baján, a szekcióüléseken. Engem újból nagy öröm ért: ott lehettem Baján is, a megyei parlamenten, és az esemény másnapján elmondhattam javaslatainkat. Amikor meghallottam a nevemet Debrecenbe induló delegációban ... hát, a szívem majdnem kiugrott a helyéről! — Ha szót kapok, elmondom, hogy mennyire fontosnak tartom az A • Farkas Ági az országos úttö» rőparlamenten Kecskemét küldötteként vesz részt. őrsi foglalkozásokat, azok komoly és tartalmas lebonyolítását. Javasolni szeretném, hogy a dicséret és a jutalmazás legyen az eddiginél árnyaltabb, ha például valaki jól dolgozik, azt az őrs javaslata alapján dicsérjük meg. Kérni fogom, hogy legyen több szellemi és sportvetélkedő, de minden esetben az őrs, vagy raj valamennyi tagjának részvételével. A csapatomban nagyszerű kezdeményezésnek vagyunk most tanúi —, ha lehet, erről is beszélek majd. — Részt vehetünk valamennyien a Jobb a jobbnál — őrs cím elnyeréséért folyó vetélkedőn. Ezt a XII. pártkongresz- szus tiszteletére szerveztük meg. Az értékeléskor az őrs tanulmányi eredményét, sportteljesítményét. a kulturált magatartását, a társadalmi munkavállalást, sőt még a takarékosságot — például a villanyárammal — is bírálják, pontozzák. A legjobb őrs viselheti a címet, és együtt, ingyen vehetnek részt a nyári táborozáson. Most, hogy a társaim tudják rólam, megyek az országos parlamentre, megállítanak a folyosón, tippeket adnak, és kérik, hogy majd mondjam el az ő gondolataikat is. Ez nagyon jól esik nékem, mindig felírom gondolataikat. és megköszönöm bizalmukat. Szeretném, ha a parlament után minden csapatnak módja nyílna úttörőszoba, csapatotthon kialakítására. Ha bizonyos időközökben tarthatnánk mozgalmi napot, és akkor semmi mással nem foglalkoznánk, nem kellene sietni. Az őrsben mindenkinek lenne feladata, és nem néhány dolgos és néhány azok munkáját néző úttörő jelentené a csapat legkisebb közösségét! ♦ Ági tizenhárom éves, hetedikes, az 1025. Budai Dezső úttörőcsapat titkára. Tanulmányi eredménye, saját megfogalmazása szerint „elég jó”, — pontosítva, ritkán van kitűnő bizonyítványában négyes. Aktív sportoló, atlé- tizál. Szabad idejében olvas. Szeret tanulni, tolmács, majd szinkrontolmács akar lenni. Úttörő a megye hatvanezer úttörője között. Munkája alapján társai méltónak'érezték arra, hogy képviselje őket. S. K Távozóban visszanézek a Tudomány és Technika Házára. Áttetsző felhők szűrik meg a fényt, másként hatnak az üvegfestmények, mint a korábbi fényözönben. Ezer színük, hangulatuk van, mint a napkeleti főtérnek. Heltai Nándor •-•SSSSSSSSí Chiovini Ferenc nyolcvanéves Chiovini Ferenc Munkácsy-díjas érdemes művész nyolcvan esztendős. A festőművész tanulmányainak befejezése, 1926 óta a szolnoki művésztelepen dolgozik. Munkássága szorosan kapcsolódik a kolónia történetéhez, a város kulturális életéhez, amelynek évtizedek óta döntő szavú részese. Chiovini évekig vendégtagként dolgozott a kolónián Fényes Adolf, Pólya Tibor, Szlányi Lajos, Szüle Péter, Vidovszky Béla, Zádor István és Zombory Lajos mellett, 1936-ban nyeri el a törzstag-mű- vész megtiszteltetést. Itt talál rá azokra az „opálos szürkékére, arra a finom „szordinós kolorit”-ra, amelyet a „horizontális látás” mellett művészete egyik jellegzetes, hagyományokhoz kapcsolódó alföldi vonásaként tart számon. „... Itt a valóság jellegéhez nem tartozik a külső színesség, a meglepő felharsanó részletek. Amit látok, azt reálisan érzékelem. A valóságélmény rögzítődik bennem és ezt próbálom képben visszaadni. Nem a dekoratív kolo- rizmus eszközeivel, hanem a belső megérzés, a lírai hatások fűtöttségével ...” Ars poeticaként is jegyezhetnénk ezeket a hatvanas években mondott szavait. Lényegében a látványrealizmus, az ecsetjárás érzékeny ihletettsége, magas fokú színkultúra, a horizontális természeti kép kompozicionális hangsúlyozása Chiovini Ferenc természetelvű festészetének jellemzői napjainkig. Az 1935/36-os években olaszországi ösztöndíjas időszaka alatt letisztultabbak, határozottabbak lettek elképzelései. Az ösztöndíjasok Római Magyar Intézetében megrendezett kiállításán mind az olasz, mind a hazai kritikák elsőként foglalkoztak Chiovini alkotásainak kitűnő szfnérzékével, élénk festőiségével, kompoziclós készségével. A negyvenes évekből való képek mór újra a pleln alrben élvezett táj, az alföldi falvak életé• Chiovini Ferenc: Lakodalmasok. nek, a tághatárú Alföld látványának bűvöletéről vallanak. A szürkésen világító házfalak, a pusztán derengő föld mögött a képsík kétharmadában magasodó ful- lasztó sötétkék, mintha a háború tájba oltott rettegése volna. A felszabadulás után Chiovini Ferenc, mint a megyei újjáépítési hivatal igazgatója tevékenyen részt vett nemcsak a város, hanem a művésztelep tönkrement épületeinek újjáépítésében is. Patay Mihály, Benedek Jenő, Bótos Sándor és P. Bak János mellett elsőként költözött be a kolónia rendbehozott szárnyába. A művészeti élet aktiv részeseként szerepelt a Művészek Szabad Szakszervezetének tárlatain. Az ötvenes évek második felétől telepedett meg a szolnoki kolónián az a generáció, amely a művésztelep utolsó két évtizedének alkotói tevékenységét Jelöli műveivel. Chiovini Ferenc közöttük a legidősebb, tisztelt és megbecsült tagja közösségüknek. Művészete a hatvanas évektől kapja meg mind országosan, mind a megyéjében is azt az elismerést, amit munkássága alapján megérdemel. Gyűjteményes kiállítása —, amelyet most, 80 éves születésnapján rendeztek a Szolnoki Galériában — az utóbbi harminc évből teljes képet nyújt, történeti kompozícióitól (Rákóczi hadait indítja 1955) portréiig (önarckép 1960, G. M. arcképe, 1960. Dr. M. J. arcképe 1968), hagyományos tájaitól a Tisza II. vízlépcsőnél, a Palotási Állami Gazdaságban festett, az Alföld megváltozott gazdaságát, arculatát örökítő képeiig. Az utóbbi években Chiovini Ferenc ars poeticája megvalósításának csúcsára ért el. Friss, köny- nyed ecsetjárásával, színeinek eleven csengésével, a természet hangulatait idézi elénk, teremti újra képein a természetelvű festészet nyelvén. „Eddig figyeltem, most összeg- zek” — nyilatkozta Chiovini Ferenc két esztendővel ezelőtt. Most mindaz, amit gazdag pályája során próbált, amit eddig hordozva- őrizve festészetében fontosnak tartott, bő termést hoz művészetében. Szép bizonysága ennek a Szolnoki Galéria gyűjteményes kiállítása. E. M.
