Petőfi Népe, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-02 / 230. szám

1979. október 2. • PETŐFI NEPE • 3 A jakabszállási anyák „kényesek” — El kellett indulnom. Ki­választottam egy utcát. Be­nyitottam min­denhová: „Hol van gyerek, vagy várandós anya?” Egy ház nem maradhatott ki a faluban. Emlékszem: az első vizsgá­latra még ma­gam szedtem össze a gyere­keket, csak. hogy mielőbb túl legyünk rajta ... Babona? Lé­tezett. Voltak anyák, akik gyöngyöt fűz­tek gyermekük csuklójára, hogy a betegség ne fogjon raj­tuk. Szép apró- donként aztán közel férkőz­tem azokhoz, akikért 1962- től elkezdtem dolgozni. Kezdtem az ál­talános iskolá­sokkal. A hete­dikes és nyolcadikos lányok akko­riban azt sem nagyon tudták, mi fán terem a csecsemőápolás. Hogy megörültek, amikor a Vöröske­reszttől hoztam nekik fürdőkádat, villanymelegítőt, törülközőt, für­dőlepedőt, és egy igazi kisbabát közösen megfürösztöttünk. Aztán hamar elő a villanyfőzőt, több ki­sebb és nagyobb edényt, üvegtá­lat, almareszelőt — és egyszeri­ben érzékelhették, hogyan kell egy parányi életről gondoskodni. A lányaim azután otthon elme­sélték, mit csináltak ők az isko­lában, és erre már az anyák is felengedtek. Nyitott ajtóval fo­gyításra, kezelésre, tanácsadásra - járó kismamák és gyermekes szü­lők. Körzetünk leghosszabb átmé­rője 17 kilométer. Ügy kell dol­goznunk, orvosnak és védőnőnek, hogy anya és gyermeke ne ma­radjon le a buszról, vagy a vonat­ról. Szépek a jakabszállási anyák. Kedvesek és tiszták. Környeze­tükre és apró gyermekeikre jó értelemben véve kényesek. De hát nem is csoda. Ök azok, a mai 18 —25—30 évesek, akikkel még az „általánosban” jól összebarátkoz­tunk babafürösztés közben. Öröm hozzájuk kimenni, annyi hófehér pelenka, lepedő, kis nadrág szárad a szép napos időben az udvaru­kon. Hiúk rá, hogy náluk minden tiszta legyen! Egy kicsit, persze módjával, én is hiú vagyok. Arra, hogy tegnap például, a Sabin-cseppekre idézet­tek mind megjelentek. Arra, hogy az idén már 37 kis jakabszállási jövevény látta meg a napvilágot, és még tizenháromra számítunk szilveszterig. Arra, hogy csecse­mőhalottunk az esztendőben nem volt, és hatodik éve már, hogy hal­vaszületést sem jegyeztünk föl. Mi jót tudnék még mondani? Amit tapasztalásból tudok: meg­szaporodtak a közös vacsorák. Jobbára együtt a család. Három­ezren vagyunk. Nálunk nem diva­tos az, hogy „Ma összeveszünk — holnap elválunk”. A fiatal asszonyok önálló kere­sők. Az ő esetükben a „háztar­tásbeli” töröltetett a szótárból. A legtermészetesebb emberi joguk­ban pedig, hogy egészséges gyer­meket szüljenek és neveljenek, azt hiszem a védőnőnek is köte­lessége őket nap mint nap meg­erősíteni. Elmondta: Szalai Istvánná jakabszállási védőnő • Lejegyezte: K—I. 9 Dolgozik a védőnő. A rendelőből panaszt haza­vinni, nem lehet! (Straszer András felvétele) Csehszlovák gazdasági és műszaki napok Hétfőn, a budapesti Technika Házában megkezdődött az 5. csehszlovák gazdasági és műszaki napok egyhetes eseménysorozata, amelyen 30 előadás hangzik el, fő­ként a legújabb csehszlovák épí­tőipari, számítástechnikai, szer­számgépipari eredményekről. A rendezvénysorozatot Ajtai Miklós, a Műszaki és Természet- tudományi Egyesületek Szövetsé­gének elnöke nyitotta meg, majd Marjai József és Rudolf Rohlicek miniszterelnök-helyettesek mond­tak beszédet. Mint hangsúlyozták: Magyarország és Csehszlovákia gazdasági és műszaki tudományos együttműködése a kölcsönös bará­ti és elvtársi segítségnyújtás szel­lemében fejlődik. E kapcsolatokat erősíti az is, hogy mindkét ország számára létkérdés minél intenzi­vebb bekapcsolódás a nepizetközi munkamegosztásba. A magyar és a csehszlovák kormány ezért is megkülönböztetett figyelmet for­dít a szocialista gazdasági integ­ráció minél szélesebb körű kibon­takoztatására, s támogatja a KGST keretében folyó ilyen irá­nyú tevékenységet. Ezt példázza egyebek között azoknak a sokol­dalú megállapodásoknak egész so­ra, amelyek megvalósításában mind Magyarország, mind Cseh­szlovákia tevékenyen részt vesz. A KGST-tagországok gazdasárgi együttműködése fejlődésének egyik fő iránya a közvetlen kap­csolatok erősödése, az állami szer­vek. vállalatok, határmenti terü­letek között. A két országban rend­szeresen megrendezendő magyar, illetve csehszlovák gazdasági és műszaki napok elősegítik a mű­szaki és termelési kapcsolatok erő­södését, a szakemberek közötti közvetlen eszmecserét. (MTI) Zenei világnap Vasárnap — egy nappal a zenei világnap előtt —'ünnepi hangver­senyeken emlékeztek meg a mu­zsika országhatárokait és földré­szeket átívelő, népeket összekötő erejéről, jelentőségéről. A budapesti művészeti hetek keretében — a világnap alkalmá­ból — a Zeneakadémián, nagysza­bású kórus- és gálakoncerttel egy­bekötött ünnepségen hirdették ki a napokban megtartott II. Szigeti József Nemzetközi Hegedűverseny eredményét. A tekintélyes hazai és külföldi szakemberekből álló zsűri dönté­se alapján — kiemelkedő, egyen­értékű teljesítményeik elismerése­ként — a magyar Szederkényi Nándor és a lengyel Edward Zien- kowski kapott első díjat. A má­sodik díjat — megosztva — két magyar versenyzőnek, Stuller Gyulának és Falvay Attilának ítélték oda. (Harmadik díjat a zsűri nem adott ki.) A Fővárosi Tanács által ado­mányozott különdíjat — három részre osztva — a versenyben el­ért kimagasló teljesítményeik ju­talmazásaként Szederkényi Nán­dor, Edward Zienkowski és Fal­vay Attila kapta. A zsűri külön- díját — amelyet Győri-Nagy Ist­ván, nyugdíjas zenetanár ajánlott fel — megosztva, a verseny legfia­talabb résztvevője, Stuller Gyula és Hargitai Géza vette át. A díjkiosztó ünnepség a győzte­sek gála koncertjével zárult. Inter kér-börze Minden korábbinál nagyobb érdeklődés mellett, több résztve­vővel és felkínált anyaggal nyi­totta meg az INTERKER-börzét hétfőn a Kohó- és Gépipar Tech­nika Házában az Országos Piac­kutató Intézet. Az őszi, sorrendben a XII. ak­ción 120 ipari nagyvállalat és szövetkezet csaknem másfél mil­liárd forint értékű terméket ajánl megvételre. Az INTERKER-börze lehetőséget nyújt a nagyipari üze­meknek arra, hogy a termékvál­tás, a technológia-módosítás és egyéb okok következtében felesle­gessé vált készleteiket értékesít­hessék. Az INTERKER-börze október 5-ig tart nyitva. A helyszíni érté­kesítés után is mód lesz a vevők­nek és az eladóknak a börzén ki­alakult kapcsolat tartására. A piackutató intézet ugyanis az egyes vállalatok feleslegeit részletesen feltüntető, 1350 oldalas katalógu­sával a továbbiakban is segítsé­get nyújt az egyik helyen felesle­ges, másutt szükséges készletek, anyagok hasznosításához. (MTI) Palotás Gusztáv, vagy ahogy nevezik, „a Palotás Guszti”, mű­szerész. Hétköznapinak számító szakmája nyomán nem lenne köz­ismert, de hát kenyéradója az or­szág légi közlekedését lebonyolító MALÉV, s lakhelye az alig négy és fél ezer lélekszámú Bugac. Itt működik ugyanis egyike azoknak az állomásoknak, amelyek az or­szág légterében meghatározott út­vonalon (a légifolyosókon) közle­kedő repülőgépek tájékozódását segítik, biztosítják. A bugacinak Palotás Gusztáv a vezetője. A „maiéves” Guszti tartózkodá­si helyéről is bárki felvilágosítást ad a kérdezőnek. Vagy otthon, vagy a sportpálya melletti lőtéren találni meg. Mert a tanácstagról tudják, hogy háza építésén is dol­gozgat. A községi MHSZ-titkárról pedig, hogy napközben most leg­inkább a lőtéren tartózkodik, mert készül az új (s bizonyára a messzi környék legszebb fekvésű) lőtere. S ha mindehhez még hozzátesz- szük, hogy évekig tanította a lo­vas kocsit autóra váltó „fogatoso- kat” a gépkocsivezetés tudomá­nyára, közismertségének okai nyilvánvalók. Szívélyesen invitálja a látogatót otthonába, ahol az előszoba de­korációja a munkahelyre utaló: prospektusok, falinaptárak viszik gondolatban a belépőt — a iMA- LÉV-járatokkal — a világ számos tájára. De Palotásné foglalkozása is kapcsolatban áll a nagyvilággal, a postán a pénzfelvevő és hírlap- felelős munkakörét tölti be. A szobában a szekrénysoron rá­dió. A házigazda mielőtt leül, pöc­cint a kapcsolón. No, nem zenét keres, halk zúgás tölti be a szobát, s zörejek közül kiválik a tátititi tititá tátáti, azaz a BUG-morze- jel. Mert, ha a lakás a munkahely, napközben itthon is dolgozik: fi­gyeli, hogyan működik az állo­más, s keresik-e, hívják-e Buda­pestről? Húsz éve csinálja ezt a munkát. Naponta „lejelentkezik”, karban­tartja az adókat. S ami a kívülál­lónak annyira érdekfeszítő, az szá­mára már nem olyan különleges. Az adók pedig sugározzák a je­leket, s a nemzetközi légfolyosó e szakaszán repülő gépek erről tájékozódnak, milyen fokban van­nak a földgömbhöz képest. Ez a „helyzet” szükséges számukra az eligazodáshoz. — A berendezések állandó el­lenőrzése a légi közlekedés bizton, ságát szolgálja. Hamarosan új be­rendezést állítanak fel, amely a jelenleginél korszerűbb — mond­ja Palotás Gusztáv, s hagy egy kis időt arra, hogy megemésszem mindazokat, amit a légi közlekedés földi ügyeiről néhány mondattal elmondott. S, hogy a misztikum felhőit elűzze a gondolataim fö­lött, hozzáteszi nevetve: — Kaptam egy terjedelmes tan­könyvet, mert vizsgázni kell be­lőle. No, meg a szerelés folyamán is megismerkedhetek az új beren­dezéssel. Visszatérünk tehát az égi utak­ról a földre. Jobban mondva, a homokra, mert ha már megláto­gattam, mint „maiévest”, ne hagy­jam az „emháeszt” se ki. — Csaknem félszáz versenyzőt tud kiállítani az MHSZ bugaci szervezete —, s ezt már az MIHSZ- titkár nyilatkozza. Az épület, melyhez anyagot a tanács adott, máskülönben társadalmi munka segítségével készült, egyrészt lő- állás, másrészt öltöző. S hogyha elkészül, nagy ver­senyek zajlanak majd itt, hisz út­közben azt is megtudom, hogy ta­valy a bugaci csapat járási ver­senyt nyert. A lőtér építését patronáló egyik katonai alakulattól kölcsön kapott markológép hatalmasakat harap a homokból. A buckákon guggoló feketefenyők tanúi a serény mun­kának. Az MHSZ lövészetvezetője Rácz Imre őrmester az MHSZ- titkáréhoz hasonló ügyszeretettel foglalkozik a mintegy 200 ezer fo­rintos „beruházással”. Azután jót nevetünk azon, hogy a kerítést is meg kell hamarosan csinálni, mert a környék birkanyájai a lőállásbán deleltek... A légi és földi dolgok nincsenek is olyan messze egymástól, leg­alábbis Palotás Gusztáv szemé­lyében szépen kiegészítik egy­mást. N»fr Mária Forintok - balkézből O Valahogy úgy vagyunk a bor­ravalózással. mint a gyerek man­dulájával: amikor már túlságosan gyakran bepirosodik — szövőd­ményt okoz —, orvoshoz visszük fiunkat vagy lányunkat és kive­tetjük. A műtét nem veszélyes. A borravalózásnak is hasonló a menete: amíg nem túlságosan szembeszökő, amíg nem sért köz­vetlen érdeket, elnézzük. Hanem amikor színét váltja, s adakozó­jának jogtalan előnyöket biztosít, fellépünk ellene: nemcsak meg­álljt mondunk, hanem tételes cse­lekvést, rendszabályt sürgetünk. Igaz ugyan, hogy a borravalóból „elszármazott’ csúszópénz — ne­vezzük előny-forintoknak — tör­vénybe ütköző, s kiszorítására mór számos rendelkezés is született, azért mégsem hihetjük, hogy sike­rült felszámolnunk teljes egészé­ben. És a borravalóé? Ügy általában teljes az egyetértés közöttünk: mindennapjaink káros és kiveten­dő kísérőjelenségének tartjuk, ám elég, ha az ember nyitott szem­mel ül be egy taxiba, a fodrász­hoz, foglal helyet a vendéglőben, vagy éppen állja sorát a benzinkút előtt, máris ráeszmél, hogy a fenn­hangon hirdetett ige a gyakorlat­ban csorbát szenved. Sokan, túl­ságosan is sokan tetézik a szám­lát fölös forintjaikkal, oly annyi­ra sokan, hogy ma már szinte kö­telezőnek tartjuk, s majdhogynem jogos a részesülők elvárása is. Kapunk-e plusz szolgáltatást vagy sem: tartják a markukat. És álta­lában nem hiába, mert innen is csurran, onnan is cseppen. Meny­nyi? Elképzelhetetlenül sok. Egy felmérés szerint sok millió forint cserél így gazdát évente. a Tudományos igényű megfo­galmazások a másodlagos elosztás fogalomkörében tárgyalják a bor­ravalót. Tény. hogy valóban más ez, mint a havi fix, vagy mond­juk a teljesítménybér. Van azonban a borravalózásnak olyan kísérőjelensége is, amelyről kevésszer esik szó. Csak magya­rázatképpen kezdem távolabbról: ma Magyarországon az általános, illetve a középiskolát befejező ti. zenévesek csaknem 160 különféle szakma között választhatnak. Bő­séges a kínálat, nem érheti vád a közzétevőket, hogy akár csak egyet is eltitkolnak a lehetőségek közül. A fiatalokat azonban nem túlságosan érdekli a kínálat egé­sze, sőt egyes szakmákra majd­hogynem lehetetlen beiskolázni bárkit is. A hivatalos felfhérések szerint az idei nyáron 43 szakmát kellett a „nehezen beiskolázható” kategóriába sorolni, mert olyan csekély volt a jelentkezés. Nincs nagy érdeklődés például a he­gesztő, ács-állványozó, kőműves, gépi forgácsoló vagy éppen a vá­jár szakma iránt. • Annál nagyobb a tülekedés viszont az autószerelő, női szabó, kozmetikus vagy a pincér szak­munkásképzéssel foglalkozó tan­intézeteknél: az idén is kétszer annyi jelentkező volt, mint ahány helyet biztosítani tudtak. Aligha járunk messze az igazságtól, ha megkockáztatjuk a kijelentést: ez utóbbi foglalkozáskörök borrava­lós jellege az, ami különösképpen vonzóvá teszi a fiatalok előtt-. Il­letlen kifejezés ugyan, de helyt­álló: nem az ujjúkból szopták ki a sejtést. Szüleik vagy éppen kör­nyezetük elmondása csillagászati jövedelemlehetőségeket nyitott meg képzeletük előtt, s azért iga­zán nem lehet megorrolni gyer­mekeinkre, mert ők is sok pénzt szeretnének keresni. Csakhogy ez a „keresni” nagyon sok ifjú kobakjában egybeforr a mellékesen szerzett jövedelemmel: olyan munkát akar tehát találni, ahol számíthat a balkézből szár­mazó forintokra. Félreértés ne essék: ezek a fiatalok nem a mun­kától húzódoznak. Tudják, hogy a megélhetés alapja a mindennapi hasznos tevékenységért járó illet­mény, ám fél szemmel arra a pluszra kacsintgatnak, amit köz­szóval borravalónak szokás ne­vezni. Honnan veszik a példát, a min­tát fiaink, leányaink? Alighanem tőlünk, felnőttektől: azt is tőlünk látják, hogy tetézzük a számlát, azt is, hogy szemrebbenés nélkül elfogadják, s azt is, hogy valóban tekintélyes jövedelemhez lehet így jutni. • Egészségtelen gondolkodásuk éppen koruk miatt szembeötlő: mert fiatalok, mert tiszta és nyílt szemmel nézik a világot, s benne a felnőtteket — a példát. Meglehet, hogy éppen mi ront­juk el gyermekeinket. —n i— KÉPERNYŐ A tévé és a tévékritika Fegyelmit kapna az a művész, aki előadás közben vitát kezdene az őt bíráló, vagy nem eléggé mél­tányoló kritikussal. (Egy-két ilyen esetről hallottam. Az érdekelt tár­sulat nagyon resteilte az ügyet, és elhatárolta magát a dühébeh ily módon kifakadó kollégától, noha esetleg ők is haragudtak erre, vagy arra a kritikusra.) Az meg egye­nesen elképzelhetetlen, hogy egy színész a világot jelentő deszkák magaslatáról ujjal mutasson a nézőtérre meghívott, számára el­lenszenves újságíróra. „Figyeljék csak, ott ül a harmadik sorban az a gálád fickó, aki miatt kevés az emlékezetes előadás, fehér hol­ló a jó minőségű új magyar drá­ma, ritka öröm a színészi remek­lés.” A tévé — mármint a háromezer- hatszáz állandó munkatársat fog­lalkoztató intézmény — nagyobb úr; egymilliós nyilvánosság előtt is vállalta némely kritikus személy szerinti megleckéztetését. Sokan emlékeznek arra, hogy miniszter­helyettesi szóval és rájuk szege­zett kamerákkal marasztalták el a legbűnösebb tévé-kritikusokat; szőröstől-bőröstől az egész tévé­kritikát. Hallgattunk annak idején erről az esetről, mert rendezői ügyetlenségnek véltük, sokkal fon­tosabb dolgokra kellett a hely. Sajnos, a Nézőpont legutóbbi szá­mában hasonló stílusban közölte néhány — ki tudja, milyen szem­pontok szerint összeválogatott tévés, hogy egy lyukas garast nem ér az egész magyar tévékri­tika. A helyszínt ismerők azonnal rájöttek, hogy ez az összekapko­dott interjú-sorozat is ama forró veszprémi napokon készült. Olvasóink ezek után nyilván meglepődnek ama kijelentésün-- kön, amely szerint a tökéletes, minden igényt kielégítő tévékri­tika egyszerűen elképzelhetetlen. Több okból! Bár a magyar tele­vízió — szerencsére — műsoridőt tekintve a legutolsók között áll Európában, mégis lehetetlenség a heti 82—83 órás adás nyomon kö­vetése. Míg a színházi szaklapok, napilapok lényegében mindén fon­tosabb színházi eseményről beszá­molhatnak, addig még igényként sem vetődhet fel valamennyi szá­mottevő műsor visszajelzése. Szemléletes kifejezéssel szólván, a színházi kritika befedi kulturá­lis életünknek ezt az ágazatát, a televíziós kritika csak mazsolázhat a műsorözönben. Példánknál maradva: a drámák­ról, vígjátékokról, zenés előadá­sokról tudósító beszámolókat, elemzéseket csak azok olvassák el, akiket érdekel a színház. Többé- kevésbé „egynemű” közeghez szab­hatja így mondandóját az újság­író. A szabad időnkből naponta átlagosan 120—150 percet .lekötő képernyő a fél országot foglalkoz­tatja, állásfoglalásra készteti. Száz- és százezer olyan ember né­zi a színházi televíziós előadáso­kat, akik életükben még nem vál­tottak jegyet kőszínházba, azoknak is a fülébe cseng Beethoven és Bartók, akik még a rádiót is át­kapcsolják, ha „szimfóniáznak”. A külpolitikai fejtegetések, vagy a tudományos előadások olyan ott­honokban is terjesztik az ismere­teket, ahol csak a sportrovatot, meg a baleseteket betűzik ki az újságokból. Mit tehet mindany- nyiunk örömére a televízió, mi az, ami semmilyen lakosság-réteget nem bosszant? És mit tehet a tévé­kritikus? Kinek írjon? Milyen szempontokból mérlegelje a látot­takat, hallottakat? Meggyőződésünk szerint csak akkor végezheti elfogadhatóan a dolgát, ha — Lunacsarszkij szép szavaival szólván — „a nagykö­zönségnek a művészet országába menesztett szószólója”, ha mé­lyebb átélésre tanít, ha az érté­kekre hívja fel elsősorban a fi­gyelmet. A jó, igaz művekért lel­kesíti olvasóit, szövetségese a te­levíziónál dolgozó művészek, új­ságírók, tudósok jó kezdeménye­zéseinek. De nem hallgathatja el, ha bántó felületességekkel, követ­kezetlenségekkel találkozik. Erre kötelezi sokat emlegetett híd sze­repe. • A madarasi ásatásokról bemuta­tott dokumentumfilm is bizonyít­ja, hogy csökkenőben a különbség a fővárosi és a vidéki stúdiók kö­zött. A Bács-Kiskun megyei Film­stúdió régebbi felvételeinek fel- használásával készült alkotás töb­bet adott címénél. Betekintést nyújtott a régészek munkamódsze­reibe, megismertette a nézőket dr. Kőhegyi Mihállyal, a bajai mú­zeum tudós munkatársával. A szegedi körzeti stúdió Madarasi halmok című dokumentumfilmjét Pavlovits Miklós rendezte. H. N. gadtak, virággal kedveskedtek, és ragaszkodásuknak szokatlan ta­nújelét is adták: amikor szabad­ságra mentem, nem keresték az egészségházat. Gondjaikkal, örö­meikéi erősen hozzám kötődtek. Nézzen csak ki a fehér padok­ra! Negyven terhes anyát várok ma délután tanácsadásra, és már sokan 13 órától itt ülnek. Minden percben várjuk Kecskemétről a nőgyógyászt, s ha megjön, kezd­jük ... Itt alkalmazkodni kell az em­berekhez. Nagy a tanyavilág. Négy irányiból busszal, két irányból meg vonattal érkeznek hozzánk a gyó­Légi és földi dolgok ***■ -: ■ - v wmmzmy

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom