Petőfi Népe, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-24 / 249. szám

IDŐJÁRÁS Várható időjárás ma estig: időnként kissé felszakadozó felhőzet, többfelé, általában gyenge eső, északon havazás. Elénk, időnként erős északlas szél. Hajnalban erős párásság. A leg­alacsonyabb éjszakai hőmérséklet 0, plusz S fok, a legmagasabb nap­pali hőmérséklet 9,11 fok között. (MTI) VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MKGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXIV. évi. 249. szám Ára: 1,20 Ft 1979. október 24. szerda MSZBT­küldöttség Moszkvában Kedden Moszkvába indult Nagy Mária főtitkár vezetésével a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társaság küldöttsége, hogy tárgyalásokat folytasson a Szovjet-baráti Tár­saságok Szövetségével és a Szov­jet—Magyar Baráti Társasággal az 1980-ra szóló együttműködési megállapodásról. A delegáció fe­rihegyi búcsúztatásánál ott volt Ivan Vasziljevics Szalimon, a Szovjet-baráti Társaságok Szövet­ségének magyarországi képvise­lője. (MTI) Megemlékezés Kiskunhalas felszabadulásáról 3. oldal Sajtóposta 4. oldal ÜNNEPI TANÁCSÜLÉS Kiskunfélegyháza felszabadulásának évfordulóján Tegnap délután ünnepi ülést tartott Kiskunfélegyháza város Tanácsa. A harmincöt évvel ez­előtti eseményekre, 1944. októ­ber 23-ra, a város felszabadulá­sára emlékeztek a tanácstagok és a meghívott vendégek. Rövid ün­nepi műsor után dr. Dobos Fe­renc tanácselnök mondott beszé­det. Ismertette a Vörös Hadse­reg 1944. évi őszi magyarországi hadműveleteit, s a többi között ezeket mondotta. — Közvetlenül a város felsza­badításáért vívott harc 1944. ok­tóber 22-én, vasárnap délelőtt kezdődött, amikor Gátér—Csong- rád felől előrenyomuló szovjet csapatok a Közelszőlőben elhe­lyezett állomásaikról aknatűzzel árasztották el a várost. Ezután gyalogsági erőkkel utcáról utcá­ra, házról házra haladva, 23-án estig a szovjet csapatok elkerget­ték a fasisztákat a városból. Fél­egyháza legjobbjai a kis város­házán rendeztek be egy szobát, ahol nyomban megindult a mun­ka. Ez a szoba lett azokban a napokban az újjáéledő város szí­ve, a kommunisták helyi szer­vezetének alakuló helye. Itt lát­tak hozzá a szervezéshez, a moz­gósításhoz a rendcsináláshoz. Sajnos, a szocialista élet megin­dításában részt vevő elvtársak, az alapító párttagok közül ma már csak nagyon kevesen van­nak közöttünk. E rövid megemlékezés — foly­tatta a tanácselnök — nem al­kalmas arra, hogy az elmúlt har­mincöt esztendő minden eredmé­nyét felsoroljuk. Szükséges azon­ban a legkiemelkedőbb sikerek­re utalni. Arra például, hogy ma már a lakosság idősebb rétege is elfelejtette, a többség pedig nem is tudja: mi is volt a „köp­ködő”, ahol éhező családjuk el­tartása érdekében a munkanél­küliek százai árulták magukat. Egyre korszerűsödő üzemeink­ben ma már csaknem nyolcezer ipari munkás dolgozik. A város iparának évi termelési értéke hamarosan eléri a hárommilli- árd forintot. Teljesen megválto­zott a paraszti munka jellege is. A szövetkezeti gazdálkodás szín­vonala évről évre javul, a me­zőgazdasági üzemek modern ter­melőeszközeikkel mindinkább megközelítik a világszínvonalat. Tegnap Baján és Vaskúton ma­gyar—lengyel barátsági napot tar­tottak. A megyei és a városi nép­frontbizottságok által rendezett esemény alkalmából Bajára láto­gatott Edward Debicky, a Len­gyel Népköztársaság budapesti nagykövetségének tanácsosa. A Duna parti városban a me­gyei és a városi népfrontbizott­ság és a tanács vezetői fogadták a vendéget, majd dr. Kárpáti An­tal, a városi népfrontbizottság elnöke Baja fejlődéséről adott tá­jékoztatást. Ezt követően a nagy­követségi tanácsos felkereste a Bácska Aruházat, ahol Horváth József, a Bács-Kiskun megyei Ruházati Kereskedelmi Vállalat igazgatója megnyitotta a vásárral A termelésben bekövetkezett változások számottevően befo­lyásolták a lakosság életkörülmé­nyeit. Egyre korszerűbb a köz- művelődési és az egészségügyi in- tézbiényhálózatunk. Több mint háromezer lakás épült fel, bő­vültek, javultak a kereskedelem és a szolgáltatás feltételei. Egy­szóval : elmaradott agrártelepü­lésből fejlett iparral rendelkező mezőgazdasági várossá nőtte ki magát Kiskunfélegyháza. Ez azt is jelenti, hogy az ipari termelés értéke ma négyszerese a mező- gazdaságénak. — E tények is bizonyítják — mondotta befejezésül a tanácsel­nök, hogy lakosságunk élni tu­dott a szovjet hősök hozta sza­badsággal, a történelmi lehető­séggel, hogy saját kezébe veheti sorsának irányítását. Jelenlegi és jövőbeni tennivalóink azonban semmivel sem kisebbek és jelen­téktelenebbek az elmúlt harminc év feladatainál. Hogy mást ne említsek: az ötödik ötéves terv­időszakban még jelentősen fej­lesztenünk kell az általános isko­lai oktatás feltételeit, fel kell épí­teni egy hatvanszemélyes böl­csődét egy százszemélyes óvo­dát, s még négyszáz lakást. egybekötött lengyel népművészeti kiállítást. A program további részében Edward Debicky kíséretével együtt ellátogatott a Tóth Kálmán Vízügyi Szakközépiskolába, ahol ifjúsági fórumon találkozott a diákokkal. Délután a Fákon bajai gyárában folytatódott a program. A lengyel vendég barátsági gyű­lésen méltatta a magyar—lengyel kapcsolatok jelentőségét. A késő délutáni órákban Vas­kúton a pártház nagytermében magyar—lengyel barátsági gyűlést tartottak. Duba János, a községi pártszervezet titkára mondott ün­nepi beszédet. A gyűlés után a lengyel vendég megnézte a Len­gyel Népköztársaság életét bemu­tató kiállítást. Sa. F. Ünnepi beszéde után dr. Dobos Ferenc átnyújtotta a „Félegyhá­záért” emlékplakettet Gergely Miklósnak, a Bács-Kiskun Me­gyei Iparcikk Kereskedelmi Vál­lalat nyugalmazott igazgatójának, Pesir Istvánnak, a Vörös Csillag Tsz elnökének, Némedi Imre nyugdíjas pártmunkásnak, Papp István brigádvezetőnek, a Bács- Kiskun megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat dolgozójának, és a Petőfi Tsz Hámán Kató ba­romfitenyésztő szocialista brigád­ja képviselőjének; Csuka Lajos- né brigádvezetőnek. A testület a továbbiakban mun­kaértekezletet tartott. Egyhangú­lag jóváhagyta a város közműve­lődésének helyzetéről, az erről hozott 1975-ös határozat és in­tézkedési terv végrehajtásáról szóló jelentést, valamint a me­gyei tanácstagok tevékenységéről szóló beszámolót. Végül dr. Be- lényi István elnökhelyettes tájé­koztatta a testületet az idei Mó- ra-centenáriumi ünnepségek ta­pasztalatairól, majd bejelentette, hogy a következő — sorrendben a kilencedik — Kiskun-napi ün­nepélyekre 1980. augusztus 19-én és 20-án kerül majd sor. K. F. Szovjet-jemeni tárgyalások MOSZKVA Abdul Fattah Iszmailnak, a Je­meni Szocialista Párt főtitkárá­nak, a JNDK Elnöki Tanácsa el­nökének kedden kezdődött szov­jetunióbeli látogatása elősegíti majd a két ország közti baráti kapcsolatok, a politikai, gazdasá­gi és tudományos együttműködés további fejlődését — állapítja meg a szovjet sajtó. A Jemeni NDK gazdasági és politikai téren egyaránt szoros, baráti kapcsolatokat alakított ki a szocialista országokkal, elsősor­ban pedig a Szovjetunióval. Külpolitikai téren a JNDK el­kötelezte magát az antiimperializ- mus mellett, szolidaritást vállal a haladó arab országokkal — meg­alakulása óta tagja a Szilárdság Frontjának — támogatja a közel- keleti tartós, igazságos, átfogó bé­kerendezést, síkraszáll a palesztin nép törvényes jogainak helyreállí­tása mellett. Abdul Fattah Iszmail államfői minőségben most először látoga­tott a Szovjetunióba. Magyar-lengyel barátsági nap Baján és Vaskúton FIATALOK A BÉKÉÉRT, AZ ENYHÜLÉSÉRT DIV S Z-akciók az ENSZ leszerelési hetén 9 A képen: Barabás Miklós, a DÍVSZ főtitkára beszél. A Demokratikus Ifjúsági Világ- szövetség alapvető feladata, hogy részt vegyen a békéért, a bizton­ságért és a leszerelésért folytatott világméretű küzdelemben. Az ENSZ által október utolsó hetére meghirdetett leszerelési hét is jó alkalmat kínál arra: tagszerveze­tei, földünk haladó és demokrati­kus érzelmű fiataljai békevágyu­kat kifejezve újabb nemzetközi akciókkal, megmozdulásokkal te­gyék le voksukat a leszerelés ügye mellett — hangsúlyozta Ba­rabás Miklós, a DÍVSZ főtitkára kedden a világszövetség székhá­zában tartott tájékoztatón. A Demokratikus Ifjúsági Világ- szövetséget aggodalommal tölti el, hogy mind nagyobb méreteket ölt a fegyverkezési verseny, veszé­lyeztetve az egész világ békéjét és az enyhülés terén elért ered­ményeket. Az e célra elpazarolt óriási erőforrások késleltetik az emberiség nagy gondjainak meg­oldását, a gazdasági fejlődést, az éhség, az írástudatlanság felszá­molását, a környezetvédelem ügyének szolgálatát. Az ifjúság számára létkérdés: a fegyverkezé­si versenyben fölemésztett hatal­mas összegeket az emberiség élet- körülményeinek javítására, a tő­kés országokban a munkához, a tanuláshoz való jog érvényesülé­sére fordítsák. A világ haladó if­júsága a leszereléshez, a békéhez való gyakorlati hozzájárulásként értékelte a Szovjetunió és a szo­cialista országok számos, eddig előterjesztett konkrét leszerelési javaslatát. A DÍVSZ és más de­mokratikus, haladó ifjúsági szer­vezetek is üdvözölték a SALT—II. szerződés aláírását, amelyet mint a nukleáris leszereléshez vezető erőfeszítések konkrét eredményét értékelték. A szerződés ratifiká­lását^ akadályozó és késleltető szélsőséges politikai körök tény­kedése viszont aggodalommal töl­ti el valamennyiüket. A DÍVSZ irodája állásfoglalá­sában különösen nagy jelentősé­get tulajdonított a Szovjetunió ál­tal Berlinben nyilvánosságra ho­zott konkrét leszerelési intézke­déseknek és további javaslatok­nak. Az ENSZ leszereléssel foglalko­zó rendkívüli ülésszakán elfoga­dott program szellemében a DÍVSZ világméretű kampányt in­dított a NATO által ösztökélt nukleáris fegyverkezési verseny újabb szakasza ellen. Sajátos esz­közeivel kíván hozzájárulni ah­hoz, hogy megakadályozzák az új típusú amerikai középhatósugarú .rakéták elhelyezését Nyugat-Eu- rópában. A szövetség kezdemé­nyezése máris nagy visszhangra talált, s ezekben a napokban a DÍVSZ tagszervezetei tömegmeg­mozdulásokat, tiltakozó gyűlése­ket szerveznek Csehszlovákiában, Dániában, Görögországban, Finn­országban, Törökországban, az NDK-,ban, az NSZK-ban, a Szov­jetunióban, s egy sor más ország­ban. A világszövetség is részt vett az október 26—28. között Bel­giumban tanácskozó európai le­szerelési fórum munkájának elő­készítésében. Delegációja mellett az ifjúsági szervezetek széles kö­re kapcsolódik be a fontos érte­kezlet munkájába. A békéért foly­tatott harc, a leszerelés kérdése központi helyet foglal el a külön­böző politikai beállítottságú ifjú­sági szervezetek együttműködésé­ben is. A tájékoztatót követően a világ­ifjúsági szövetség főtitkára vála­szolt a hazai és a külföldi újság­írók kérdéseire. Az MTI tudósí­tójának érdeklődésére, hogy a leszerelésért folytatott nemzetközi harc milyen szerepet játszik Eu­rópa ifjúsági szervezeteinek együttműködésében, a következő­ket mondotta: — A leszerelésért való együttes cselekvés akcióegységbe tömöríti politikai, vallási hovatartozása nélkül a fiatalok sok milliós tábo­rát a szocialista országokban, de a tőkés országokban élő józan gondolkodású ifjú nemzedék is arra vágyik, hogy a felnövekvő generációk kapcsolatát ne a gyű­lölködés, a háborús uszítás, ' ha­nem a béke, a megértés szelleme vezérelje. A DÍVSZ jelenleg is következetesen dolgozik a múlt év januárjában Budapesten meg­tartott európai ifjúsági leszerelési konferencia akcióprogramjának megvalósításán. így például elő­készíti a II. európai ifjúsági le­szerelési akciónap eseményeit, amelyek újabb alkalmat teremte­nek majd a különböző világnéze­tű fiatalok közös fellépésére a fegyverkezés ellen, kontinensünk békéjének védelmére. Ez év no­vember 9—11. között Keszthely ad otthont az európai ifjúsági és diákszervezetek hagyományos konzultatív tanácskozásának. A tervek szerint itt olyan fontos kérdésekről váltanak majd szót egymással, mint a békére való ne­velés helyzete, s az ifjúsági szer­vezeteink közötti együttműködés erősítése. Várhatóan akciótervet is elfogadnak, amelynek gerincét a kontinens békéjéhez, biztonsá­gának megóvásához szükséges if­júsági feladatok alkotják majd. A leszerelés kérdését azonban nem tekintjük csupán Európa ügyének. Ezért a keszthelyi tanácskozáson is szó esik majd az ifjúsági világ- konferencia megrendezésének elő­készítéséről. A DÍVSZ, amely kez­deményezője és azóta is szorgal­mazója e konferenciának úgy vé­li: megértek a feltételek arra, hogy egy-másfél év múlva Hel­sinkiben találkozót adjanak egy­másnak földünk kontinenseinek^ ifjúsági szervezeteinek a fegyve­rek nélküli világ megteremtéséért munkálkodó képviselői. (MTI) Nagyobb szerepet kívánnak adni az AÁSZ-nek Az Andes-paktum államai (Bo­lívia, Kolumbia, Ecuador, Peru, és Venezuela) gazdasági vonatko­zású kezdeményezésre készülnek az Amerikai Államok Szervezeté­nek La Paz-i külügyminiszteri konferenciáján. Az okmány, ame­lyet az ülés elé akarnak terjesz­teni, az eddiginél nagyobb szere­pet kíván adni az AÁSZ-nek, fő­ként a gazdasági-műszaki együtt­működés kérdéseiben. A kezdeményezés nem függet­len az el nem kötelezett államok havannai csúcsértekezletének ha­tározataitól, követeléseitől — mu­tatnak rá sajtókörökben. Az öt latin-amerikai ország ily módon is megkísérli majd, hogy méltá- nyosabb, igazságosabb gazdasági, kereskedelmi feltételeket kapjon a térség vezető hatalmától, az Egyesült Államoktól. Washington első hivatalos reak­ciója kitérő volt: az Egyesült Ál­lamok „elvben” támogatja a ja­vaslatot — közölte Thomas Res- ton, a külügyminisztérium szóvi­vője. Egyúttal bejelentette: Cyrus Vance külügyminiszter szerda he­lyett már kedden este hazautazott a bolíviai fővárosból, hogy „mi­előbb újra Washingtonban legyen, a SALT-szerződés kongresszusi vitáján”. Politizálás A politizálás szó jelentése a mai magyar köznyelvben azo­nos a politikai kérdésekről, politikai jelentőségűnek te­kintett ügyekről folyó beszél­getéssel. Aki valamely közér­deklődésre számot tartó kér­dést politikai összefüggésbe helyez, aki véleményt cserél helyi, országos, vagy nemzet­közi ügyekről, híreket közöl, személyi változást, vagy le­hetséges döntéseket latolgat, az politizál. E tárgyban part­talan, szellemi szintjében a legkülönbözőbb színvonalon csapongó, irányában igen vál­tozatos — és nem ritkán tel­jesen irány nélküli — eszme- és véleménycserének egyet­len közös sajátossága van: be­szélgetés a politikáról. Lukács György már szálló­igévé lett megállapítása értel­mében — miszerint nincs ár­tatlan kávéházi beszélgetés, nincs ártatlan politizálás — e köznapi kuszaságú emberi tevékenység valóban jelentős, mivel része a politikai szocia­lizációnak, és áttételesen a politizációs folyamatoknak. A politikáról folyó bármilyen minőségű beszélgetés végső soron valamiként mindig hat a beszélgetők politikai állás­pontjának alakulására. Mind­ez azzal egyetemben igaz csak, hogy a politikáról folyó be­szélgetések döntő többsége nem vezet sehová, mert a ma­gánélet zárt köreiben ez sok­szor fölcserélhetö jelentőségű az időjárás témájával. Kü­lönböző politikai helyzetmeg­határozottságok, a politikai élet alternatív és szervezett mozgalmai, valamely biztosí­tott nyilvánosság azonban föl­fokozhatják a mindennapi po­litizálás jelentőségét. A régebbi — még a két Vi­lágháború közötti — magyar köznyelvben a politizálás szó jelentése igen határozottan pártpolitikai ügyekre vonat­kozott csak. A politizálás köz­nyelvi jelentése a kormány­párt és parlamenti, valamint illegális ellenzéke viszonyai­ban való állásfoglalással volt azonos, illetve a helyi, váro­si, vármegyei politikában való részvételt jelentette. Ilyen ér­telemben, amelyet sokszor for­mális előírások is alátámasz­tottak (például a fegyveres testületek, állami alkalmazot­tak esetében), a „politika fö- löttiség", a „nem politizálok” álláspontja és illúziója igen sok állampolgárra volt jel­lemző. Mára a politizálás köznyel­vi értelme is megváltozott. Egyrészt az állampolitika ki­terjeszkedett a magánélet szfé­ráiba és a legkülönbözőbb kér­dések megoldása politikai el­járásmódokat igényel egyén­től, közösségtől egyaránt. Más­részt egy időre, az 50-es évek elején mintegy kötelezővé vált a politizálás hitvallás jellegű gyakorlása, amely már magá­ban is megnövelte a tényleges politizálást, bár az a lehető legzártabb magánélet intimi­tásai közé került. Az alap- tneghatározottság azonban a politizálás vonatkozásában fo­lyamatosan hat, mivel az ál­lami tulajdon a közvetlen ál­lami gazdálkodás az élet szám­talan részét politikaivá avat­ja —- és ez természetesen hat a közgondolkodásra is. A lab­darúgás helyzetétől a zöldség­ellátásig, bármiről és bármi­ként vélekedjék is az állam­polgár, óhatatlanul politikai vonatkozásokat érint. Mindez azonban a politizálásnak csak formája. A politizálásnak ilye­tén kiterjedése és megnöveke­dése korántsem azonosítható soha a politikai közgondolko­dás fejlődésével. Aminthogy azt sem jelenti, hogy ma min­denki foglalkozik a politiká­val, s ne lennének a politiká­tól elzárt, vagy nagymérték­ben elzárkózó emberek. A politizálás sokszor csak azt jelenti, hogy az emberek, az időjáráshoz hasonlóan a politikai témákat is elviselik, ez válik beszélgetésüknek ön­kéntelenül is tárgyává. De a politizálás köznapi egyvelege mindig természetes része a politikai életnek. Mindez azon­ban mit sem változtat azon, hogy a politizálás csak beszél­getés a politikáról, s a poli­tika megnövekedett jelentősé­ge automatikusan nem növeli soha a róla folytatott beszél­getések jelentőségét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom