Petőfi Népe, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-14 / 241. szám
1979. október 14. • PETŐFI NÉPE • 3 Jó a kavicstermés Nemde — sokszor „szellemes- kedünk”, amikor találkozásaink alkalmával így kezdjük a társalgást közelebbi ismerősünkkel: „Mi újság nálatok? Milyen volt az idei ka vies termés?” Holott a groteszknek szánt kérdésnek mindjárt van „jogalapja”, ha nem kimondottan szántóföldi kavicstermesztésre gondolunk, hanem annak igazi „termőtalajára”, a folyók medrére. Mert ki tagadná, hogy nem szabályos termelőüzemmel állunk szemben, amikor például a foktői Béke téesz „sóder-kikötőjében” szemléljük a kitermelő munka menetét, illetve annak „gyümölcsét”, a milligrammnyi gömbölyded kavicsszemek rnilli- árdjaiból felpúpozódott sóderkúpokat. Rövid nézelődés után kialakul előttünk a kavicstenmelés technológiája. A Duna átellenes partja mentében duruzsoló marcona kotrólhajó diszkrét módon kaparja fel a meder kincsét. A szelíd fényszikráktól izzó víztükör úgyszólván semmit sem árul el mindabból, ami lágyan sikló „leple” alatt történik. Végzi a maga időtlen dolgát, átsegíti széles hátán a kotróhajó jóvoltából jóllakott uszályokat a „kalocsai” partra, persze a „Foktő” nevet viselő vontató vezérlete alatt. A tetthelyre érve működésbe lépnek a vontatóhajóra szerelt markoló acélizmai, -idegei, s a sódert kiadós porciókban emelik ki az uszályról. Rá a. furfangos lépcsőrendszerben sorakozó szállítószalagokra, amelyek végül is egyik sóderhegyet a másik után pergetik szét, estére fordulóra szinte holdbéli tájjá formálva a partot. így megy a kavicstermelés reggel 6-tól este 6-ig tartó üzemmel, és naponta 300 m3 sóder- zsákmánnyal. A kotrásnak csak az vet majd véget, amikor az öreg folyam jégtakaró alá búvik. Mert falják a sódert a közeli s távoli építkezések. Elannyira, hogy még Szegedre is visznek belőle. Ámbár némi ellentmondás van most a nagy igény, kereslet és a rakparton feltorlódott mintegy 5000 m3 sóderkészlet között. De ez jelenleg kényszerűség következménye. A mezőgazdaságban ugye benne vagyunk az őszi betakarítás dandárjában, minden mozogni képes jármű a szállítási csúcsban rászabott, sürgős feladatokat teljesíti. A cukorrépának, gyümölcsnek, paprikának — meg a többinek — menni kell, feldolgozásra, gyárba. Nem várhatnak úgy, mint az „érzéketlen” sóder. Sokszor ott tartunk, hogy egyedül a mezőgazdaságban jelenleg még ez a sok jármű is kevés. Hallhattuk a Falurádióiból hogy például a műtrágyaszállítás is el- ela'kad itt-ott, ami miatt meg a vetéssel kénytelenek késlekedni... Szóval a körülmények ilyen összejátszása miatt mozdulhatnak el lassabban helyükről a sóderhegyek. (Tóth István—Pásztor Zoltán) 9 A markológép s a szállítószalagok lépcsői. • Holdbéli tájat „utánoznak” a sóderhegykúpok. Idegenvezetők -.az idegenekről Vége a nyárnak, amikor hátizsákot cipelve vagy gépkocsin suhanva gyönyörködtünk a tájak panorámájában, ismeretlen városok nyüzsgő forgatagában. Ám az őszi napok csendjére és nyugalmára van szükség ahhoz, hogy hasznosítható tapasztalatokká alakítsuk át a futó benyomásokat. De nemcsak az utas: az őt kalauzoló házigazda is így van ezzel. Erről győz meg az a beszélgetés is, amelyet a Bács-Kiskun megyei Idegenforgalmi Hivatal három idegen- és országjárás-vezetőjével — Szarvas Gézával, Bombay Ferenccel és Nagy Erzsébettel — folytattam a napokban. Vélemények Szarvas Géza a rangidős; lassan húsz esztendeje mutogatja Kecskemétet az ide látogatóknak. Ahogy elmondta, a feladat egyre nehezebb; mert egyre több a látni érdemes dolog. Mint régen, most is felhívja természetesen a figyelmet a földszintes épületeket takaró hatalmas kapukra, amelyek azért épültek olyan szélesre hajdan, hogy a szénával vagy más mezőgazdasági terménnyel megrakott szekerek is könnyen beférhessenek rajta. Elmondja, azt is, hogy a városi piactérről induló utak a pusztára igyekvő gulya növekedésének megfelelően szélesedtek kifelé haladva. A lényeg azonban már régen nem ez, s nem is a néhány templom, vagy a városi tanács épülete. Az egyes épületek helyett a szalag- és a fűrészházakat is magába foglaló városközpontot ajánlják manapság az érdeklődők figyelmébe, amelyről szinte mindenki elismerően nyilatkozik, s amelyet igen sokan egyedülállónak találnak az országban. Nagy Erzsébet szerint ezen a nyáron is elhangzott olyan vélemény — mégpedig építészmérnök szájából —, hogy otthonosság, meghittség tekintetében még Szeged is alig versenghet a hírős várossal. Bombay Ferenc nyugatnémet turistákból álló csoportjából többen is kijelentették: szívesebben időznének itt egy hetet, mint a Balaton partján. Panaszok Az elismerő vélemények szinte szárnyakat adnak ilyenkor a kecskeméti házigazdáknak; mindent elkövetnek, hogy megerősítsék a vendégek sejtését: Kecskemét ma már nem óriásra duzzadt falu, hanem számottevő iparral és szellemi potenciával rendelkező vidéki nagyváros. Bajban csak akkor vannak, ha a hallgatóság valamilyen italra kezd áhítozni a nagy melegben. Vagy ha a szellemi táplálék mellett valami egyebet is szeretne harapni. Mert vasárnap reggel erre szinte semmiféle lehetőség nincs, Kecskemét központjában. Nagy Erzsébet az Arany homok presszójában könyörgött ki néhány pohár tejet egy alkalommal, hogy az egyik korábban érkező csoport tagjai olcsón megreggelizhessenek. Déltájban ugyan jó néhány vendéglő várja a vendégeket, ám abban sincs mindig köszönet. Különösen a város szívében- működő Tabdi étterem alkalmas a hangulat elrontására: az étterem a kapatos vendégektől zsúfolt, a kerthelyiség pedig riasztóan sivár, az illemhely bűzös szomszédságáról már nem is beszélve. Szerencsére, pozitív példa is akad bőven: a Strand étterem tisztaságára, a Kisbugaci csárda finom ízeire, az Alföld étterem bőséges adagjaira, a Szélmalom csárda udvarias pincéreire soksok külföldi és hazai turista emlékezik hálás szívvel. Örömök Az ide látogatók nemcsak a hibáinkat, hanem az erényeinket is észreveszik, számon tartják. Hálásak a barátságos mosolyokért, a nyílt és őszinte szóért, s búcsúzáskor nemcsak a porfelhőbe burkolózó ménest, a rackanyájat és a nyomában ballagó szamarat nézik hosszan, hanem a tiszta falú tanyákat is, a körülöttük zöldellő szőlősorokat, gyümölcsfa-rengetegeket is. Mindazt, amit az alföldi ember a két keze munkájával teremtett, s amit megőrizni, továbbfejleszteni elsőrendű feladatunk, ha a hozzánk látogatók figyelmére, elismerő véleményére, rokonszenvére a jövőben is igényt tartunk. » * » Idegenvezetők az — idegenekről — írtam címül fentebb, s most veszem csak észre: rólunk, Bács megyeiekről esett szó elsősorban. S nem véletlenül. Vendégeink magatartása, bosszankodásuk, vagy az elismerő parolák nem csak az ide érkezőket — az itt élőket is híven jellemzik. Káposztás János SZÁZEZREN LEMONDTÁK A MEGRENDELÉST, 250 EZREN MÉG NEM NYILATKOZTAK A MERKUR tájékoztatója a személygépkocsi-helyzetről A személygépkocsi-értékesítés módosításáról szóló kormányrendelet értelmében — mint ismeretes — a január 20-a előtti és a jövő évtől visszaigazolt megrendelésekre befizetett 20 százalék előleget november 30-ig 50 százalékra kell kiegészteni. A határidő másfél hónap múlva lei ár. Ezzel kapcsolatban a MERKUR-nál az MTI munkatársának elmondták, hogy a rendelet életbe lépésekor 530 272 személygépkocsi-előjegyzést tartottak nyilván. Azóta október 1-ig 121 262 vásárló egészítette ki az előírásnak megfelelően 50 százalékra a vételelőleget, több mint százezren pedig visszavonták a megrendelést, s felvették a korábban befizetett 20 százalék előleget. Eddig csaknem 250 ezer gépkocsimegrendelő nem nyilatkozott, hogy kiegészíti-e a vételárat, vagy visszavonja az előjegyzést. Az idő most már sürget. Az előleg-kiegészítést az úgynevezett számlavezető OTP-fiókokban — országosan mintegy 320 ilyen van — kell befizetni, s ott vehetik fel a pénzüket — a 20 százalék előleget — azok, akik visszalépnek a megrendeléstől. Akik november 30-ig nem egészítik ki a vételárelőleget, azok — a rendelet értelmében — automatikusan elvesztik igényjogosultságukat, tehát erről nem is értesítik őket. A MERKUR felhívja a figyelmet arra is, hogy azokra is vonatkozik a rendelet, akiknek erre az évre volt vagy van gépkocsi-kiutalásuk, de az autót valamilyen oknál fogva nem vették, vagy az év végéig nem veszik át, s így noj vember 30-ig nekik is be kell fizetniük a vételárelőleg 30 százalékos különbözetét, ellenkező esetben érvénytelenné válik a megrendelésük. A MERKUR október 1-ig 81 ezer 325 gépkocsit adott át a megrendelőknek, s az utolsó negyedévben még mintegy 30 ezer autó értékesítésével számolt. A nyári áremelkedés óta egyébként mintegy 10 százalékkal csökkentek a gépkocsi-megrendelések, számuk összesen jelenleg nem éri el a‘ 440 ezret. A kevesebb előjegyzés között is több a kisebb, az olcsóbb kocsik iránti igény, amit a vállalat — bár nincs sok remény az eddigi típusösszetétel alapvető változtatására — igyekszik figyelembe venni a szerződéskötéseknél. Az már mindenképpen eredmény, hogy a MERKUR-nak sikerült terven felül néhány száz Za- porozseo típusú kocsit beszereznie. Ezért a már visszaigazolt Trabant, Polski 126-os és Zsiguli kocsikra típuscserét ajánlanak a vevőknek; az új Zaporozsec-megrendeléseket terven felüli készlet erejéig egykét hónapon belül teljesíti a vállalat. (MTI) Zár az autós mozi Október 15-én, hétfőn IS órai kezdettel tartja ez évi utolsó előadását a kecskeméti autós mozi. Ezúttal a közúti forgalom biztonságát szolgáló kis- filmek után — záróprogramként — — Az oroszlán ugrani készül című színes, magyar filmvígjátékot vetítik. A nagy érdeklődésre való tekintettel jövőre hasonló rendszereséggel nyitják ki az autós mozit. Ervin, a Kovács órásdinasztiából Robbanás történik, az órásmester elájul. Azt hiszi, hogy a szíve sem ketyeg már, s a túlvilágon hever. Szendergéséből arra eszmél, hogy rázogatják. Egy férfi, aki órát hozott, hogy javítsa meg, mert a robbanáskor megállt. „Uramisten, hát még itt is ezt kell csinálom!?” — így fohászkodik tévhitében lesújtva a mester. Az anekdota-szerű tv-történetet egy órás kisiparos, Kovács Ervin meséli el, s hozzáfűzi: — Ülőszakma a miénk, ezért aki nem próbálta, el sem hiszi, hogy mennyire ki lehet fáradni a munkában. Arról nem is beszélve, hogy a szemünket irtózatosan kikészíti. Türelemből meg százs^br több kell, mint másnak. Ezért én megértettem a kolléga kétségbeesését, mert magam is kimerültem már sokszor. De abbahagyni nem tud-v nám az órajavítást, mert nekem ez több, mint szakma... A papa volt a mestere Kovács Ervin tősgyökeres félegyházi, családja valóságos órásdinasztia. Az alapító, az apa a kiskun városban, az öccse Kecskeméten, ő pedig Alpáron gyakorolja mesterségét. Ide nősült, a Tisza mellé. — Világéletemben a műszaki dolgokhoz, különösképpen az elektromossághoz vonzódtam — meséli a fiatal iparos. — Ezért nem mondhatnám, hogy amikor órástanuló lettem, a szívem vágya teljesült. Otthon tanultam az órássá* got az apámtól. — Szigorú mester volt a papa? — Az bizony! Különösen a minőségi munkát követelte meg, erre volt a legkényesebb. — Ha nem is volt a szíve vágya ez a foglalkozás, azért megszerette ... Félbeszakad a beszélgetésünk néhány másodpercre, öt óra, s a műhely falán függő, saját gyűjtésű kakukkórák ablakaiból sorra kidugják fejüket a kis madarak, s ötöt kiáltanak. Amint el*£ViC$ CRVIN 3S*Í #«?»»* hallgatnak — ez így van beidőzítve — mély zehgéssel egy zenélő óra kezd kongatni... Aztán jött a kvarc — A mechanikus órákban nem találtam meg mindent, ami nekem kellett. De aztán jött a kvarc... Illetve, egy kicsit elébe mentem én is. Magyarázni kezd a tiszaalpári órásmester. Német nyelvű szaklapot vesz le a polcról, s egy ábrán mutatja, melyik alkatrész az elektromodul, az elektromos működésű kvarcóra „agya”, amely integrált egységet foglal magába, s némi túlzással komputernek tekinthető ... A kvarcnak 32 ezer 768 a frekvenciája, ez a rezgésszám nagyon stabil, s ezt a tuláj- donságát használják ki az újfajta órákban időmérésre... Olykor frekvencia-korrektort kell alkalmazni a pontatlanság megszüntetésére ... — Sajnos, nálunk kevés alkatrészt lehet beszerezni a különféle kvarcórákhoz, ezért rákényszerültem, hogy ilyen korrektorokat magam készítsek — toldja meg a magyarázatot Kovács Ervin. Aztán mutat egy asztalra szerelt „mini” esztergát is, amellyel nyomógombot állít elő a divatos időmérőkhöz, mert azt sem lehet kellő mennyiségben megvásárolni, a fővárosban sem. Üvegcsiszolásra is be kellett rendezkednie. Mekkája: a svájci Neuchatel — Hogyan ment elébe a kvarcórának? — Négy évvel ezelőtt az egyik kollégától megkaptam a Neucha- telben székeld EBAUCHES SA svájci óragyártó cég címét. Ök tanfolyamokat szoktak rendezni a termékeik megismertetésére, hogy tudják őket mindenfelé javítani. írtam nekik, és meghívtak egy ilyen kurzusra. Turistaként utaztam ki. Akkor nálunk csak mutatóban lehetett még kvarcórát látni. Bizonyítványt szereztem a tanfolyamon. A cég nagy bizalommal van a résztvevők iránt, milliókat érő műszereket bocsátottak rendelkezésünkre. Kovács Ervin azóta már másodszor is megjárta Teli Vilmos országát. Ismét Neuchatelbe „zarándokolt” el. Mint mondja, valamennyi kiutgzási lehetőségét ebben az irányban használja föl, bár szeretne elmenni máshová is. Csakhogy akkor nem tudna lépést tartani az óraipar fejlődésével. Ütjairól nyalábszámra hozta haza a szakirodalmat, s azt fordítgatva képezte magát, s képezi ma is. Jó lenne gyakrabban kijutni Svájcba, mert itthon kevés és gyenge színvonalú szakmai leírásokhoz lehet csak hozzájutni. Tester és csavarhúzók A falusi órásmestert vidékről, városiak is sokan fölkeresik. A kvarcórák reparálásához minden eszközt beszerzett. Nagybecsű „szerszáma” az az univerzális műszer, amellyel az áramfölvételt ellenőrzi. A másik a kvarc tester, ami nélkül hozzá sem lehet fogni ilyen típusú időmérő javításához. Ezzel pillanatok alatt tized-, sőt századmásodpercre megállapítja, menynyivel tér el a hibás óra a pontos időtől. Egy kis orsó, hajszálvékony forrasztóanyagot és parányi csavarhúzókat mutat a mester. Egy aprócska ecsettel az oxidálódott felületet tisztítja meg. Két-mák- szemnyi kondenzátorokat is megcsodálhatok s ugyanekkora égőket, amelyeket a kvarcórákban találni. — A mechanikusak javításával több pénzt lehet keresni, de én szívesebben foglalkozom a kvarcórákkal — vallja Kovács mester, aki nem akar elmaradni szakmája élvonalától. A. Tóth Sándor
