Petőfi Népe, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-11 / 238. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE AZ MSZMP RÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXIV. évf. 238. szám Árai 1,20 Ft 1979. október 11. csütörtök Irodalmi nívódíjak Szerdán bensőséges ünnepségen adták át a Magyar Néphadserg művelődési házában a Honvédel­mi Minisztérium és a Magyar Írók Szövetsége — immár hagyományos — közös irodalmi pályázatának nívódíjait. A díjak átadása előtti értékeléskor egyebek között el­mondták. hogy az irodalmi pályá­zat újabb jelentős hozzájárulás volt a katonák, a honvédelem esz­méjének szolgálatában helyt állók maradandó és színvonalas ábrázo­lásához. A pályázatra beérkezett alkotások műfajilag és tematikai­lag sokoldalúak voltak, a pályá­zat célját jól szolgálták. Az irodalmi bíráló bizottság idő­szerű mondanivalójú és kimagasló színvonalú alkotásáért a nívódíj első fokozatát ítélte oda Zsombok Tímár György írónak „Csillag született” című irodalmi mono­lógjáért. Az irodalmi nívódíj má­sodik fokozatát Galgóczi Erzsébet, a harmadik fokozatát pedig Ta- bák Endre kapta. (MTI) A föld, a víz, a levegő és a lakókörnyezet védelméről tanácskoztak Baján Szerdán a Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaság székhá­zában tartotta ülését a megyei környezet- és természetvédel­mi bizottság. A testület tagjai számbavették a föld és a táj, a vízminőség, a levegőtisztaság és a településkörnyezet vé­delmével kapcsolatos kérdéseket és meghatározták a termé­szet- és környezetkárosító hatásokkal szembeni védekezés aktuális tennivalóit. A dr. Király László és Sándor Béla — a megyei tanács osztály- vezetői — által készített jelentés megállapítja, hogy az ország def­lációval (a szél talajpusztító ha­tása) veszélyeztetett területének 26 százaléka Bács-Kiskunban ta­lálható. A védekezés hatékony módja: az üzemek komplex talaj­javító munkájához kapcsolódó szakszerű erdőtelepítés, fásítás és erdősávok kialakítása. Míg a felszabadulás idején a megye területének alig hét száza­léka volt erdősített, addig ma már ez az arány 15 százalékra növe­kedett. Az V. ötéves tervidőszak­ban előreláthatólag túlteljesítjük a 70 ezer hektáros erdőtelepítési tervet. A homok átfogó hasznosí­tásának tanulmányterve már megvan, a kiviteli tervek, 650 ezer hektárra, 1980-ban készülnek el. Az e célra nyújtott állami tá­mogatás 90 százalékát, évente 55— 60 millió forintot, az ültetvény- telepítési program végrehajtására fordítják. A mező- és erdőgazdaságban használatos kemikáliák komoly veszélyt jelentenek a vadgazdál­kodásban. Ugyanígy a gépesítés is, mely elsősorban az apróvad­állományt fenyegeti. A növény­védő szerek alkalmazása során a méhek, az élővizek, a -kutak vé­delmére előírt óvórendszabályok betartása és betartatása állandó készenlétet jélent a hatóságoknak. A sertéstelepeken keletkező híg­trágya hasznosítása nincs megold­va (jelenleg kb. 30—35 százalé­kos), az elhelyezés környezetvé­delmi szempontból szinte minde­nütt kifogásolható. A vízhasználat növekedése, a szennyvízelvezetés és -tisztítás elmaradottsága miatt Bács-Kiskun megyében a vizek minőségének védelme kiemelt fontosságú fel­adat. A megyében nincs úgyne­vezett tiszta víz, amely előkészí­tés nélkül emberi használatra al­kalmas lenne. Második kategó­riás, „kissé szennyezett víz”-nek minősül a Duna, a Tisza a Duna- völgyi főcsatorna és a Kígyós víz­rendszer. A Csorna-Foktői csa­torna oly mértékben szennyezett, hogy öntözésre is csak korláto­zottan alkalmas. A Csukásér ne­vű főcsatornát pedig negyedik kategóriába kellett sorolni, mivel Kecskemét szennyvize terheli és vizében az életfolyamatok már teljesen megszűntek. A megyében az összes szenny­víz 6—7 százalékát tisztítják. A városokban ez az arány eléri a 10—15 százalékot. Az ipari szennyvizek 40—45 százalékát ke­zelik rendszeresen. Az országos átlaghoz viszonyított elmaradott­ságunk a szennyvízcsatornázás­ban a legszembetűnőbb. A csator­názott lakások aránya országosan 33, Bács-Kiskunban mindössze 7,3 százalék. Az egyes városok ellá­tottsága is különböző: Kecskemé­ten, Baján, Kiskunfélegyházán és Kalocsán 20, Kiskőrösön 4 száza­lék körül ván. A községi lakások 0,5 százalékát kapcsolták be a csatornahálózatba. Szennyvíz- tisztítók épításére-bővítésére Ha­lason, Kalocsán, Kiskőrösön és Baján került sor a tervidőszak­ban. Kecskeméten a napi 24 ezer köbméter kapacitású mechanikai tisztítótelep üzembe helyezését 1982-re tervezik. A szennyvízkibocsátásért meg­bírságolt üzemek száma 1976-ig csökkent, azután ismét emelke­dett: 1978-ban tíz gyáregységet büntettek meg. A legnagyobb víz- szennyezők: a Kecskeméti Kon­zervgyár, a Kecskeméti Baromfi- feldolgozó Vállalat, a Kecskeméti Tejipari Vállalat, a Gyapjúmosó kiskunfélegyházi üzeme és a Vo­lán 9-es számú Vállalat. A közcsatornákba vezetett ipa­ri szennyvizek minősége általában romlik. Kedvező változás csak ott észlelhető, ahol a víztisztítás va­lamilyen gazdasági érdekkel is párosul (például a gyapjúmosónál lanolinkinyeréssel). Az igazán hatásos intézkedéseket akadályoz­za a vállaiatok szűkös fejlesztési alapja, a hibás ösztönző rendszer (inkább elviselhető a bírság, mint a nem termelő beruházás meg­valósítása), illetve sok iparágban az előtisztítási technológia hiá­nya. A megyében 19 vállalatot súj­tanak viszonylag alacsony, össze­sen 660 ezer forint levegőszennye­zési bírsággal. Pillanatnyilag gaz­daságosabb az üzemeknek ha fi­zetnek, minthogy a füst és a gáz kibocsátását csökkentsék. A ren­delet szinte sugallja, hogy ne egy költséges rekonstrukcióval meg­valósítható szennyezésmentes technológiát hozzanak létre, ha­nem a jóval olcsóbb kéményma­gasításhoz folyamodjanak, ami a problémát egyáltalán nem oldja meg. A jövőben ezen a szemléle­ten kell sürgősen változtatni. 1978-ban városainkban 1,7 mil­lió, a községekben 2,4 millió négy­zetméter volt a rendszeresen tisz­tított közterület nagysága. Bács- Kiskun települései közül 38-ben nincs szervezett úttisztítás. A kor­szerű gépi berendezések sajnos a nagyközségekben is hiányoznak. Az összes lakásállományból a sze­métgyűjtésbe bevont lakások ará­nya Kecskeméten 68, Baján, Kis­kunhalason és Kalocsán 47—48, Kiskőrösön 13 százalék, az orszá­gos átlag viszont 60 százalék fe­lett van. Mérsékeltnek mondható a zöld­terület-gazdálkodásban mutatko­zó fejlődés is. Elgondolkoztató, hogy városaink parkfelülete 1975 és 1978. között csak 150 ezer négy­zetméterrel növekedett. Az ezer főre jutó gondozott parkterület 8,8 négyze.tméter, szemben a fő­város nélküli országos átlaggal, amely 12,7 négyzetméter, ötezer négyzetméternél kisebb zöldterü­letet találunk a megye 28 közsé­gében, a legtöbb — 60—80 ezer négyzetméternyi — parkkal Du- napataj, Jánoshalma, Lakitelek, Szabadszállás, Bugac, Bácsalmás és Madaras rendelkezik. A bizottság a továbbiakban tá­jékoztatót hallgatott meg a Ge­menci Tájvédelmi Körzetről, va­lamint a városokban végzett kör­nyezetvédelmi NEB-vizsgálatok tapasztalatairól. FASZERKEZETES TÁROLÓ • Naponta 250 tonna kukoricát takarítanak be a Hosszúhegyi Állami Gazdaságban. Szárítás után tárolószínekbe viszik a termést. Rövidesen befejeződik a képen látható faszerkezetes táro­lószín szerelése, ahol 2 ezer tonna elhelyezésére nyílik lehetőség. Hasonló befogadóképességű vasvázas színt 4 millió 800 ezer forintért tud­tak volna készíteni, a most megépülő faszerke­zetű, hullámlemez borítású tároló költsége csu­pán 3 és fél millió forint. A jövő év során több­féle termény tárolásához használják, tavasszal Hicernalisztet, ősz elején napraforgót és október 20-tól szemes kukoricát tárolnak benne. (Szabó Ferenc felvétele) Dr. Dieter Haack, a Német Szö­vetségi Köztársaság területrende­zési, építésügyi és városfejlesztési minisztere, aki Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési mi­niszter meghívására tartózkodik hazánkban, tegnap Bács-Kiskun megyébe látogatott. Az NSZK mi­nisztere — akit német építés­ügyi szakemberek is elkísértek útjára — Ábrahám Kálmán tár­saságában érkezett Kecskemétre. A vendégeket dr Gajdócsi Istimn, a megyei tanács elnöke fogadta hivatalában. A magasrangú küldöttség tagjai érdeklődéssel hallgatták dr. Gaj- dócsi István tájékoztatóját Bács- Kiskun megye gazdasági, társa­dalmi, kulturális életének helyze­téről, fejlődéséről, jelenlegi tele­pülésszerkezetének kialakulásá­ról. Figyelmüket különösen az keltette fel,-ahogyan az ipartele­pítéssel megállították a lakosság megyéből való elvándorlását. Kérdéseket tettek fel arra vonat­kozóan, hogy a megye vezető szer­vei milyen módon oldják meg a gyors városiasodással kapcsolatos gondokat, s hogyan befolyásolják, hogy a tanyavilág se máról hol­napra szűnjön meg. A megyei tanács elnöke ismer­tette Bács-Kiskun városainak fej­lesztésében elért eredményeket, ugyanakkor elmondta, hogy sok helyen villamosítással, utak épí­tésével kulturáltabb lehetőségeket teremtettek a tanyai élethez is. Ezután Dörner Henrik, a Bács megyei Állami Építőipari Válla­lat vezérigazgatója a 6 ezer dol­gozót foglalkoztató BÁCSÉP te­vékenységéről tájékoztatta a ven­dégeket. Mint mondotta, nemcsak a megye, Kecskemét lakóépületei­• A vendegek ellátogattak az épülő megyei kórházhoz. (Tóth Sándor felvétele) nek 80 százaléka is a háború előtt vályogból, vert falból épült. Ezek gyorsan mennek tönkre. Az épí­tési igények kielégítésére házgyá­rat létesített a vállalat, s jelenleg már egy ötéves tervciklusban 35 ezer lakosú városrész közintézmé­nyekkel együtt való felépítésére képes a BÁCSÉP. A német szakemberek elisme­réssel hallgatták Dörner Henrik tájékoztatóját. Elmondták, hogy a BÁCSÉP Nyugat-Németország- ban is a nagy építőipari vállala­tok közé tartozna, majd az egyéb építőipari szervezetek iránt ér­deklődtek. A tájékoztatók elhangzása és barátságos hangulatú besaálgetés után a vendégek városnéző sétát tettek Kecskemét központjában. Ezt követően Bugacra látogattak, ahol egy lovasbemutatót is meg­tekintettek. Délután felkeresték a Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézetet, a naiv festők tárlatát, megnézték Bozsó János festőmű­vész gyűjteményét, majd vissza­tértek Budapestre. N. O. Bács-Kiskun megyébe látogatott az NSZK építésügyi minisztere A TANULÁS EGYÉNI ÉRDEK IS Felnőttoktatás a megyében HASZNOSÍTJÁK A TUDOMÁNYOS KUTATÁS EREDMÉNYEIT Állattenyésztők tapasztalatcseréje A BOSCOOP Agráripari Szövetkezeti Közös Vállalat, amelynek székhelye Budaörs, viszonylag rövid, 4 éves múlt­ra tekint vissza. A vállalatnak ma már az egész országban vannak taggazdaságai. A szarvasmarhatartással és a takar­mányozással foglalkozó együttműködés ez évtől kezdve a juhtenyésztés fejlesztésével is foglalkozni kezdett. Négyszáz­két partnergazdasága van, és igen sokoldalú tevékenységet folytat. A szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésére komplex technológiákat alakított ki és vezetett be, számos szolgálta­tást nyújt a közös gazdaságoknak. Egyetemek, kutatóintéze­tek bevonásával kidolgozták az iparszerű tejtermelési rend­szert, amelyhez eddig az országban 120 mezőgazdasági üzem csatlakozott, melyek birtokában 40 ezer tehén van. A rend­szert alkalmazó üzemekben az elmúlt esztendőben ezer liter­rel emelkedett a tehenenkénti tejhozam, amely az országos átlagot 10 százalékkal haladta meg. A munkások szakmai és álta­lános műveltségének emelése nem csupán művelődéspolitikai, ha­nem jórészt politikai kérdés: nemcsak a szocialista építés bi­zonyos szakaszán van szükség rá, hanem a magasabb technika és a társadalom szüntelen fejlődése is elkerülhetetlen feladattá te­szi az ismeretek folyamatos emelését — mondta tegnap Ju­hász Ferenc, a megyei tanács főelőadója azon a tanácskozáson, amelyet a megye területén mű­ködő vállalatok és termelőszövet­kezetek személyzeti vezetőinek, oktatási felelőseinek részvételével tartattak a Megyei Művelődési Központban. Az előadó a továbbiakban rész­letesen szólt arról is, hogy a fen­tiek ellenére igen ellentmondá­sos helyzet alakult ki a felnőtt- oktatás területén. Mert tény pél­dául, hogy a vállalatok és a ter­melőszövetkezetek nagy erőfeszí­téseket tesznek as továbbtanulás feltételeinek megteremtése érde­kében, ugyanakkor sok esetben alaposan meg kell gondolniuk a munkahelyi vezetőknek, hogy szakmunkássá képezzák-e az irányításuk alatt dolgozó segéd­munkásokat; hiszen egyre nehe­zebb .pótolni őket. Ilyen és ehhez hasonló — egy­más ellenében ható — tendenci­ák következménye, hogy Bács- Kiskun megyében egyre csökken azok száma, akik napi munkájuk mellett tanulásra vállalkoznak. Kát esztendővel ezelőtt például csaknem kétezren jártak az ál­talános iskola különböző osztá­lyaiba, tavaly már csak ezeröt- százan; az idén pedig hétszázra csökkent a létszám. Akkor, ami­kor egy vizsgálat nemrégiben ki­derítette: a megyében harmincöt vállalatnál több mint kétezer olyan dolgozót foglalkoztatnak, aki még nem végezte el az ál­talános iskola nyolc osztályát. Hasonló — tehát csökkenő — tendencia tapasztalható a gim­náziumot és a szakközépiskolát végző felnőttek tekintetében is. Az okok elemzése során Juhász Ferenc felvetette: valószínű, hogy a felnőttképzés helyenként ta­pasztalható liberalizmusának is része van abban, hogy egyre ke­vesebb a tanulni szándékozók száma. Több helyen ugyanis, a munkahelyi kollektívák vélemé­nye szerint a dolgozók iskoláját bárki elvégezheti, minden külö­nösebb erőfeszítés nélkül. E gondolatkör mentén bontako­zott ki ezután a tanácskozáson részt vevők vitája, amelynek lényege: bizonyos esetekben a vállalatok az indokoltnál is több terhet vállalnak magukra a dol­gozók tanulásra ösztönzése során, s figyelmen kívül hagyják azt a körülményt, hogy a tanulás vállalásával a munkás maga is rendkívül sokat nyer, hiszen gya­rapodik ismeretekben, műveltség­ben, emberségben egyaránt. In­dokolatlan például, ha a külön­böző vizsgák letétele automati­kusan vonja maga után a bérek növekedését. A nagyobb anyagi elismerésit a teljesítmény növeke­dése indokolhatja egyedül, amit viszont a képzettebb és művel­tebb dolgozótól joggal várhat el ■minden munkahelyi vezető. K. J. Az agráripari szövetkezeti közös vállalat dél-magyarországi kiren­deltsége kezdeményezésére teg­nap szarvasmarhatartási és takar­mányozási tanácskozást tartottak a kecskeméti Törekvés Termelő- szövetkezetben. három megye — Békés, Csongrád és Bács-Kiskun — nagyüzemi állattenyésztőinek részvételével. Az összejövetel cél­ja az volt, hogy megvitassák az eddigi eredményeket és meghatá­rozzák a további tennivalókat. Bereczki Sándor, a kecskeméti Törekvés Termelőszövetkezet el­nökhelyettesének üdvözlő szavai után Kállai Miklós, a szövetke­zeti közös vállalat igazgatója fog­lalta össze eddigi munkájukat. El­mondta, hogy a szarvasmarhatar­tást és -takarmányozást évről év­re korszerűsítik, finomítják a tech­nológiát a hazai és a külföldi tu­dományos tapasztalatok alapján. A debreceni BIOGÁL Gyógyszer- gyárral együttműködve olyan bor­jútápot dolgoztak ki, amely sokkal hatékonyabb, mint az eddigiek. Ma már 150 ezer növendék jószá­got az általuk előállított tápszerrel etetnek. A tömegtakarmány-ter- mesztés fejlesztése érdekében úgy­nevezett mikrokörzeteket hoztak létre, vagyis 4—5 gazdaság együtt­működését segítik elő azzal, hogy a legjobb adottságokkal rendelke­ző üzem részére géprendszert jut­tatnak. Ily módon a termelőszö­vetkezetek jobban össze tudnak fogni a termesztés fejlesztésére, a nagy teljesítményű gépeket ki tud­ják használni. Jól együttműködnek az iparral, mert megfelelő gyártási háttér nélkül nem lehet a korszerű tech­nológiát megteremteni. Azoknak a gazdaságoknak is juttatnak gé­peket, berendezéseket, amelyek nem tagjai a közös vállalatnak, illetve a BOSCOOP tejtermelési rendszerének. (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom