Petőfi Népe, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-12 / 239. szám
1979. október 12. • PETŐFI NÉPE • 3 A szabadság hajnala Egy jelentős dátumra emlékezünk. A már 1944 szeptember vége óta Magyarországon harcot vívó szovjet csapatok október 12-én foglalták el az első megyebeli községet, Csikériát. Felmérhetetlenül áldozatos háttere van annak, hogy a szovjet csapatok előbb hazánk, majd a megye határáig juthattak. Kimondhatatlan az a számszerű méret, amely emberéletet, csonkító sebesülést követelt azért, hogy hazánk felszabadulása is kezdetét vegye. De a szovjet nép fegyveres ereje történelmi küldetésként vállalta ezt az áldozatot. A nagy szovjet földön már tízmilliók siratták a háború elesettjeit, de a békéért fáradhatatlanul harcoló frontok, hadseregek, hadtestek, hadosztályok — maguk előtt űzve a fasizmust — ön- feláldozóan küzdötték magukat nyugatra, a háború tűzfészke Irányába: Berlinbe. Ha lokálisan teszünk említést a számunkra sorsdöntő évfordulóról, akkor nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy Kecskemét már október 10-én észlelte a szabadság első leheletét. Ezen a napon a Kovtun ezredes (Kecskemét díszpolgára) vezette hadosztály — átkelve a Tiszán — Kecskemétre érkezett. A városban tartózkodásuk csupán egynapos volt, de ez már pontosan jelezte a fasizmus végnapjait. A csapatok és a támadás irányának átrendezése nyomán Csiké- ria lett az a község, amely Bács-Kiskunban elsőnek mondhatta magát szabadnak. Ezzel a dátummal egy olyan hadmozdulati folyamat indult meg, amelynek végeredményeként november 14-én — tehát alig több mint egy hónap alatt — az egész megye szabadnak mondhatta magát. Legyen szó kerek évfordulóról, vagy annak töredékéről, de ez a nap kitörölhetetlenül él a megye lakosságának tudatában. Kitörölhetetlenül él azért, mert a magyar nép és Bács-Kiskun népének maga formálta történelmét ettől a naptól számítjuk. Tényleg ez a harmincöt év előtti dátum volt az igazi fordulópont. Amikor ezt mondjuk, nem feledkezünk meg a nehézségekről, a küzdelmekről sem, hiszen a történelem is nehezen és nem gond nélkül szüli az újat. De, ha végigtekintünk akár Csikéria, akár a hat város és több mint száz megyebeli község történelmén, akkor október 12-re kell emlékeznünk. Szerte a hazában mindenki tudja, hogy kizárt mindenféle be- lemagyarázás. Azok, akik ismerték saját életük s környezetük múltját, egyre nagyobb hittel vallják, hogy a harmincöt évvel ezelőtti október ténylegesen történelmi sorsforduló volt. Évszázadok múltán kibontakozhatott a magyar nép alkotó ereje, teremtő géniusza, s mindaz, ami előbbre vitte az ország, a megye fejlődését. Hiszen hol vannak már a terméketlen és a nyomorúságot év mint év újratermelő földek, hol van a munkanélküliség, az ipar hiánya, az emberi megalázottság, az olvasnitudatlanság? Csikéria volt a megyében az első szabad község. De most nemcsak Csikériára emlékezünk, hanem mindarra, ami abban a hónapban és az elmúlt harmincöt év alatt történt. \7 ajon a fák emlékez- ' nek-e? Ki tudhatja... Azok a gombafrizurá- jú kicsik semmi esetre sem, hisz’ akkor még meg se voltak. Azok a dús lom- búak már igen. ök láthatták az első vörös csillagosokat, akik — Csikériával a kapuban — a szabadság országútját nyitották meg megyénk népének. 35 éve már... Ilyenkor — október 12-e táján — felzengenek az ősz harsonái a rozsdásodó levélsípokon. Az emlékező csikériaiak fülében is felidéződik a felszabadítók zúgó éneke ... Mert az ém. bér a dalokból fakadó érzésekre is emlékezik. Vízin Gergely tanácselnök is immár legalább harmincötödször mutatja — évfordulókon — itt az útkereszteződésben. . — Arról, Szabadka felől érkeztek az első szovjet egységek. Gyalogosok — sorokban... A nnak a csikériai fiatalem- bernek a ízívét legelőször egyetlen szál vörös csillagos katona dobogtatta meg, aki angyali nyugalommal, ám ugyanolyan ébe. ren figyelve előre-kétfelé, biciklin hajtott be a faluba. Olyan fenségesen békés, egyben meglepő volt az idill, hogy az útfélre kimerész- kedők azután vették észre a pe- dálozó szovjet kiskatonától hát. rább vonulókat. De az a legelső a béke csendjét hozta Csikériába. Ahol még nem is olyan sokkal előtte kakastollas csendőrökkel tömött teherautó verte fel az út porát. Ott is. ahová egy ronccsá vert embert dobtak le maguk elől, mielőtt leugráltak volna. A béke csendjébe aztán távoli halk moraj remegett. Messze délről közvetítette a föld s a levegő a páncélerő nyugalmát: onnét már nem fenyeget többé veszély. Északról — Kiskunhalas felől még előtte való napon süvöltött a hír gyerekemberek, leventék lemészárlásáról. Még dühöngtek a fasiszta fenevadak. A szovjet gyalogság egy része azért is ment tovább Csikériáról. Az ott maradtak kérték a lakosság segítségét, hogy a környéken beássák magukat. Mert a náciktól minden talpalatnyi földet meg kell tisztítani... Érdeklődtek persze, nem tudnak-e megbújt fasisztákról. — Harc itt nem folyt már. A rend kedvéért hangzott el egy-egy Matvei örökifjú marad lövés. A vidéken viszont jó ideig tartott a csata ... Vízin Gergely huszonöt esztendős volt akkor... Ma már ő is „négy. vennégyes veterán”. Szép, dús haját alaposan kifehérítette az azóta elszállt 35 ősz. Csak kék szeme tüzén, lelke elevenségén nem fogott az idő ... Meleg szeretettel emlegeti Ivánt, az első parancsnokot, akinek a segítőkészségéve!, kemény határozottságával megindulhatott Csikérián a békés, építő élet. — Hosszú, szíjember volt. Egy. szerű. Nem állta a fegyelmezetlenséget ... Sokat jártunk-kel- tünk, intézkedtünk együtt. Nem ivott. Nőtlen volt még. Roppant szerette a gyerekeket. Nem mehettünk úgy el kicsi mellett, hogy fel ne kapta volna... De hát melyik szovjet katona ne szeretné a gyerekeket... Vízin elvtársat az élet, a feladatok „mély vize” várta. TLJuszonhat éves, amikor rá'LA bízzák a gyámügyek intézését. Mivel eredeti szakmája kőműves, természetes, hogy rakja a falat az iskola átalakításakor. Köztük sertepertél a tanító is, s tér. mészetesen „politizálnak”. „Ilyen képviselőtestületet, mint a miénk! Pont egy gyereket választanak meg közgyámnak. Mikor ahhoz mekkora élettapasztalat, bölcsesség kell...” — aggályoskodik jóindulatúan a pedagógus. Na hisz’, meg is lepődik, amikor a többiek megmutatják: „Ehol az a gyerek- közgyám, ni!” — Azóta sokszor elmondtam, mennyivel bátrabban bíztak komoly feladatokat akkoriban a fiatalokra ... Az is igaz, hogy egy- ben-másban mi is bizonytalanok vagyunk ma már — töpreng Vízin elvtárs. Aki végeredményben ifjú kora óta közigazgatási ember. Három éven át párttitkár is azokban az időkben. 1946-ban tagja a földigénylő bizottságnak, amely a „Majd felakasztanak benneteket!” intelem ellenére 60Ö holdat oszt ki nagyobb birtokokból, elhagyott földekből... A vörös, csillagosok nyomában a föld azo- ké lett, akik megművelik. Mert V, A • Vízin Gergely: huszonöt éves volt akkor... (Straszer András felvételei) • M. M. Kudravcsev édesanyja. milyen tulajdonviszonyok voltak itt felszabadulás előtt? A falu 4482 holdas határából 1132 hold, a legjobb területek mindössze 27 birtokos kezében összpontosultak. 904 családnak viszont 1—3—5 holdas parcellák jutottak, s 379-nek egy holdnál is kisebbek. Főként ők jártak el napszámra a gróf Teleki-birtokra. (Az ma már állami gazdaság.) Egyéb ingatlan? Szegény ember nagyon nehezen jutott bérlakáshoz is. — Ma a lakosság 99 százalékának saját háza van. — Mennyi új ház épült azóta? — Hű — ha azt hirtelen megmondhatná valaki! Hat—nyolc— tíz is épült évente. '"További számadatokat méltó- A képp helyettesítendő — hadd „beszéljek ki” a riportból. Fotóriporter kollégám lencséjét sem az újabbnál újabb kertes, virágos családi házak, villák sora hozta „ihletbe”. A főutca egyik réw gi, de becsületére s ízlésére legyen mondva, igazán karakteres háza ragadta meg. No nem azért, mert az újabbak nem volnának szépek, praktikusak, de hát mikor azokból „annyi van”, ilyen öreget meg úgy kell felfedezni. — Mivel indult el a gyarapodás? — Azzal, hogy tizennégy nincstelen paraszt 160 holddal, 1 tehénnel, 1 lóval meg az ezeknek ösz- szeadott takarmánnyal, megalakította az első szövetkezetei, az Üj Kalászt. „Mivel fogtok szántáríl?” — kajánkodtak kívülről velük. Következő év — 1949 — tavaszára kaptak egy traktort. „Majd ezzel trágyáztok?” — ment a hecce- lődés megint... Jártak nagyon nehéz idők, mi tagadás, de az a tontos, hogy ma már ütőképes szövetkezetünk van. A tagok jövedelme nő, a növénytermelés, ál. lattenyésztés, szőlő jó megélhetést ad 404 embernek, akik közül. 28 százalék a járadékosok, nyugdíjasok aránya. — Fiatalok? — Őket a műhelyben, a gépeken találjuk inkább... De máshol nem is kell lassan fizikai munka, hiszen egyre gépesít, a tsz. Arra külön büszkék vagyunk, hogy az utóbbi tíz évben nincs, aki a 8 általánost el ne végezte volna. Most 72-en tanulnak az iskolában. A tavaly kikerültek mind tovább folytatják, főleg szakmunkásképzési formában, beleértve a mező- gazdaságit is. De ki győzné betűvel, papírral annak elsorolását, mi most több, jobb, szebb, mint volt 1944. október 12-e előtt... Hogy teljes a villamosítás, a „vízművesítés” a faluban; meg a háztartási gépek számát se „jegyzik” már, akár a televízióét; az 1300 lakos 13—14 millió forintnyi takarékbetét-állománya; a háztájikról szerződésileg leadott 2300, mázsán felüli sértés (amikor a nagy „begyűjtési időkben” a szövetkezet is csak másfél ezer hízó beadására volt képes!) — mind, mind a döntő sors. forduló, a felszabadulás vívmánya. Erre képessé pedig a vörös csillagosok hozta szabadság tette a csikériaiakat is. Mint ahogy a megye — az ország — többi részén lakókat, akikhez ugyancsak azoknak az első szovjet katonáknak a bajtársai .vezették el a szabadságnak már említett országútját. S milyen áldozatok árán. Azt az utat bizony sírdombok kísérik. Az első szintén itt domborul, Csikérián. Annak a 19 éves kiskatonának, Mat. vej Makszimovics Kudravcsevnek a hantja, aki egy német légitámadás alkalmával vesztette életét a kis állomáson ... Akiről fénykép se maradt fenn, még az édesanyjának sem. Az idős, beteges asz.- szony fia katonatársaitól tudta meg, hol esett el Matvej. örült szegény annak is, hogy legalább a fiú sírjáról kaphatott fényképet a csikériaiaktól. Pedig hogy hívták őt, látogasson el személyesen is, megfizetik a költségeit. Hogy szerettek volna találkozni vele a kis magyar falu — jórészt délszlávul is tudó — lakói, akik közül még sokan látták utoljára a fiát. Olyanok, mint Jur- csák József, az egykori nemzeti bizottság elnöke, Gyuris Antal, az Oj Kalász egyik alapító 1 tagja (most márciusban jutalomként járt a Szovjetunióban), Mondovics Gáborné, a nőtanács volt elnöke (ma 80. életéve körül jár), meg a Narancsikok, meg az a/óta felnőtt unokák, cseperedő dédunokák ... De hát Jekatyerina Kgjanobsza Kudravcseva nem bírt már akkora utat megtenni. A fotográfiáját küldte maga helyett emlékül. ... Döbbent tekintetében annak az édesanyának a bánata, akinek fia helyett csak a gyerek sírjának képe maradt... De az biztos, hogy ő is mindig olyan örökifjúnak látta — vagy látja még? — Matvejt, mint a csikériaiak azt az első biciklis szovjet kiskatonát... Tóth István PANORÁMA Természet és fantázia Örvény a Földközi-tengerben A Földközi-tengerben működő gigantikus örvényt fedeztek fel szovjet oceanológusok. A Professzor Bogorov akadémiai kutatóhajó nemrég tett útja során automatikus bólyái segítségével mintegy 250 kilométer átmérőjű erős, spirálszerű áramlatot észlelt Olaszország, Spanyolország és-Algéria partjai között. Az óramutató járásával ellentétes irányban forgó ciklonszerű tölcsér több mint kétkilométeres mélységig hatol le. Szakemberek feltételezései szerint ezzel új törvényszerűséget sikerült felfedezni a világtengerek vízgazdálkodásában. E jelenség nagy hatást gyakorol az éghajlatot meghatározó folyamatokra, valamint a tengerek biológiai életére is. A változatos alakú ágak, különleges kéregformák, a fában keletkező kinövések mindig magukra vonták a fafaragók figyelmét. Arkagyij Sorov, a geológiai és ásványtani tudományok kandidátusának házi gyűjteményében több, mint 50 olyan fából készült szobor található, melynek alapanyagát a tenmészettől „félkész termékként” kapta. Geológusként 20 éven ‘keresztül számos .területen járt. Az expedíciókról szokatlan formájú fadarabokat is hozott magával, melyekből szobrai születtek. • Szerelem. Barlangkutató könnyűbúvárok A buborékok ritmikus harsogással törnek felfelé, s ott, ahol a szikla útjukat állja, összegyülekezve csillognak tovább, amíg a gyenge áramlat el nem sodorja őket. A vízhatlan lámpa fénye újabb sötét folyosóik zöldes mélységeit tárja a gyakorlott, de szíve mélyén minden merüléskor újra szorongó könnyűbúvár elé. A barlangkutatók mindig is hősies munkát végeztek egy-egy barlang felfedezésével, vagy egy- egy alig járható ág bejárásával. Minden fáradozásukat megakadályozhatta azonban egy olyan helyzet, ahol a barlang patakjába „beleér” a barlangjárat „plafonja”, útját állva a további haladásnak. A könnyűbúvár-felszerelés tökéletesedése tette lehetővé, hogy ilyenkor bekapcsolódtak a kutató munkába a búvárok. A víz alatt végzett kutatás azonban veszélyes munka. Veszélyes akkor is, ha világosban, nyílt víztükör alatt folyik a merülés, de barlangokban a kockázat megsokszorozódik. Az alámerülő kutató eltűnik egy üregben, a társai ezután csak a derekára erősített kötél húzódásáról sejthetik, hogy halad-e vagy megállt. Maga a kötél sem ér sokat már 40—50 méter után: egyre jobban sőrlődik a falakhoz, akadályozza a búvárt a haladásban, s a rán- gatássa 1 adott jelzések egyre bizonytalanabbul érkeznek a kötél végére. Mindig szerencse, ha újabb „levegős” termet fedeznek fel a kutatók. Ez — ha a víz nem túlságosan mély, s ha netán még • Gyors feljegyzés a látottakról. száraz partja is van — állomásul szolgálhat a további munkákhoz. De a levegős termek sem vehetőig igénybe korlátlanul, mert bár az áramló víz lassan cseréli a levegőt, a kutatók azt hamar elhasználják. A legnagyobb veszélyt az jelenti a vízzel teljesen kitöltött barlangjáratokban, hogy itt készülékének meghibásodása esetén nem tud a felszínre úszva kiemelkedni, a szabad levegőre félbukni, mert a feje felett nincs légtér, csak tömör, áthatolhatatlan sziklaboltozat. Ezért sokszor gondosságra, elővigyázatosságra van szükség és kifogástalan felszerelésre. • Könnyűbúvárok kutatják Észak-Morvaország barlangjait. A barlangkutató visszatér felfedező útjáról. Üj szer a radioaktív szennyezés ellen Új szert dolgoztak ki Nyugat- Németországban a radioaktív szennyezések tárgyakról, vizes oldatokról és az emberi bőrről történő eltávolítására. Az új anyag olyan — vízben és a szokásos szerves oldószerekben teljesen oldhatatlan — műanyagpor, amely a radioaktív anyagokat megköti. Ha e port vízben vagy vizes oldatban egyenletesen elosztják, gyorsan magába veszi a radioaktív anyagokat, és velük együtt könnyen leszűrhetők. Alkalmazása egyszerű. Radioaktív anyaggal szennyezett bőrt például úgy tisztítanak meg, hogy e porból keveset vízzel tésztává gyúrnak és a masszát a bőrön szétdörzsölik. Majd miután a műanyagpor — három perc alatt — felvette a radioaktív anyagokat, vízzel leöblítik. Hasonlóan tisztítják a tárgyakat is. A folyadékokba pedig egyszerűen belekeverik a port, és mintegy 5 perc múlva leszűrik.
