Petőfi Népe, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-05 / 233. szám

1979. október S. • PETŐFI NEPE • 3 FILMJEGYZET Júlia Mindössze három napon át, naponta Mtrkét előadá­son vetítették Kecskeméten Fred Zinne­mann külföl­dön hallatlan sikersorozatot megélt filmjét, a Júliát. Zin­nemann a film párizsi bemuta­tója után így nyilatkozott: „Volt egy iskola­társam Becsben, horogkeresztet viselt és büszke volt rá, hogy náci. Jelen voltam a nácizmus születésénél, és azóta értem, hogy az emberek hisznek az ördög lé­tezésében." Az idézet jelzi, milyen jelen­tőséget tulajdonit a rendező film­je alapjául szolgáló önéletrajzi regény — Lillian Hellmann mű­ve — antifasiszta mondanivaló­jának, illetve pontosabban a fa­sizmus feléledése elleni harc mai aktualitásának. A kiváló ameri­kai írónő műve egyébként 1973- ban jelent meg és a rendező sa­ját nevén szerepelteti filmjében. (Jane Fonda kitűnő alakításá­ban.) Sőt, az írónő társa és ba­rátja, Dashiell Hammett sem köl­tött személy, több bűnügyi regé­nye, mint e műfaj klasszikus példája magyar nyelven is meg­jelent. Ezek persze csak külsődleges érdekességek, de mintha jeleznék egyben a rendező politikai szán­dékait. Azok hitelesítésének pe­csétjeként fogható fel, hogy a filmadaptáció nem emeli ki a történetet saját szubjektív kör­nyezetéből. A feldolgozás kemé­nyen hiteles, mindössze a képi megjelenítés, a fényképezés lí- raisága, a gyakran alkalmazott visszapillantó epizódok, a gyer­mekkor víziói, Júlia és Lillian barátságának pillanatai idézik a regény szentimentalizmusba haj­ló témakezelésének jegyeit. Az összkép, a végeredmény azonban igazi nagy élménnyel ajándékozza meg a nézőt. A film ritmusa, jelenetváltásainak pre­cizitása és feszültséget fokozó ereje magával ragadó. Különösen az írónő Berlinen keresztül veze­tő utazásának ábrázolása sikerült kiválóan. No, és nem utolsósor­ban két, szinte a játék minden másodpercére kidolgozott, meg­szenvedett alakítás, színészi össz­munka értékeivel lesz gazdagabb a néző. A művészet minden szép­ségét sugározza az a csoda, aho­gyan Jane Fonda ábrázolja, ho­gyan válik a kialakulatlan, két­ségekkel küszködő, félelmek gyö­törte fiatalasszony igazi hőssé, olyan emberré, aki a barátságért indul harcba és végül az embe­riséget fenyegető „ördöggel", a fasizmus rémével is szembe bír nézni. Júliát Vanessa Redgrave kelti életre. Játéklehetőségei kevéssé gazdagok, mint Jane Fondának, de egyetlen néhány perces jele­nettel is bizonyítani tudja fon­tosságát, regény beli, filmbeli sze­repének súlyát, s azt, hogy még­iscsak ő a film címadója, a mon­danivaló leglényegét az ő alakja képviseli. A film külföldi fogadtatása rendkívüli volt. Több Oscar-díj- jal is jutalmazták alkotói érté­keit és számunkra az sem je­lentéktelen tényező, hogy a két női főszereplő aktív békeharcos, mindketten az atomfegyverkezés szenvedélyes ellenzői. Említsük meg külön a párat­lanul, költőien szép képeket fény­képező operatőr, Douglas Slo­combe nevét. Cs. L. MÜVÉSZETTÖ RT ÉNÉT GYEREKEKNEK • A Szépművészeti Múzeum rendszeresen szervez gyerekek számára alapfokú művészettörténeti oktatást. Geskó Judit művészettörténész heti két alkalommal tart műelemzést és tárlatvezetést. (MTI-fotó—KS) Művelt emberek TÖBB MILLIÓ forintos költ­séggel felépült egy község műve­lődési háza. Gyönyörűen sikerült kívül-belül, el is hangzottak a sokat ígérő ünnepi beszédek az avatásán — de teltek-múltak a he­tek, és az új épület helyiségei üre­sen maradtak. Történetesen járt arra az ország másik tájáról vala­ki. aki a sok szépet látva, a ma­ga falujának viszonyaira gondolt, ahol viszont még mindig alfélé ideiglenes megoldásként átalakí­tott lakóházban szoronganak a művelődni akarók. De — hasonlít­hatatlanul többen, mint a másik község szépen felszerelt és beren­dezett művelődési otthonában. Pedig a kultúrált környezet vonzza az embereket, mindenki szívesebben helyezkedik el a klubhelyiség kényelmes foteljé­ben. mint a régről maradi, kopott bútorok között. Tulón az emberek mások az egyik, mint a másik községben? Bizonyos, hogy ebben is van va­lami. Ahány község, annyifélék a viszonyok. Ahonnan sokan ingáz­nak a városokba, ott nehezebben telnek meg esténként a művelő­dési házak, otthonok széksorai, mint ott, ahol több embernek van esténként szabad ideje. Mégsem itt van az igazi különbség, Első­sorban abban, hogy a művelődési házak tulajdonosait — a közsé­gek. városok lakóit — rá kell ve­zetni a kultúra, a műveltség szere- tetére­Ehhez mindenekelőtt az igénye­ket kell ismerni. Korunkban már senki sem lehet, „mindenolda- lúan” müveit, egyre jobban sza­kosodnak a tudományágak, s szin­te mindenkit más és más érdekel. A művelődési házak vezetőinek — elsősorban a társadalmi vezető­ségeknek — tudniuk kell. hogy milyen ismeretek, tudományos vagy művészeti témák iránt van érdeklődés, s eszerint kell össze­állítaniuk a programokat. A művelődés egyik legnagyobb ellensége a „kipipálási szemlé­let”. Ha a művelődési ház veze­tője (vagy vezetői) nem tesz mást, mint összeállít egy listát, szere­peltet rajta néhány többé-kevésbé közismert nevet, elküldi a remény­beli előadóknak a felkérő levelet — még tulajdonképpen nem tett semmit. A legfontosabb, hogy az érdeklődők, a község lakosai, az üzem dolgozói tudjanak a majda­ni előadásról vagy konzultációról, az ankétről vagy író—olvasó ta­lálkozóról. méghozzá jó előre, hogy fel is tudjanak rá készülni. SZAMOS HELYEN alakult ki olyan gyakorlat, hogy a meghí­vást elküldik, a szakterület kima­gasló ismerője vagy a művészeti élet köztiszteletben álló személyi­sége megérkezik — és üres helyi­ségeket, egy-két, sebtiben össze- toborzott hallgatót, résztvevőt ta­lál. Legjobb esetben ilyenkor — ha a meghívott nem sértődés termé­szetű — elmondja mindazt, amit j,ott és akkor nagyobb közönségnek akart mondani. Terjesztette ezzel a műveltséget — de korántsem olyan széles körben, mint szerette és mint kívánatos lett volna. Mondhatjuk: a ..kipipálási szem­lélet” közeli rokona a bürokráciá­nak, s hatása sem jobb azénál. Megtörténik az is, hogy a kitű­zött előadás, találkozó vagy bár­milyen, tervezett kulturális ese­mény elmarad. Az érdeklődők találkozóhelye hajlamosak arra, hogy ilyenkor gyorsan levonják a következte­tést: nem érdemes számítani a művelődési ház programjára, in­kább más módon — könyvekből, rádióból, tévéből szerzik be az őket érdeklő információkat. Aki­nek viszont még nincsenek meg a kellő tapasztalatai, ismeretei a művelődés különböző forrásainak egymást kiegészítő szerepéről — s az ilyenek vannak többen — egyszerűen lemond az őt egyéb­ként érdeklő ismeretek elsajátítá­sáról. IGEN NAGY TEHAT a műve­lődési házak, otthonok vezetőinek felelőssége a műveltség, a kultú­ra terjesztésében. Abban is, hogy a művelődési intézményt nekik kell hivatásának megfelelően irá­nyítaniuk. Mi tagadás: nem ritka­ság még napjainkban sem, hogy. a nagyteremben sűrűn rendezett zenés-táncos összejövetelekkel igyekeznek népszerűvé tenni az intézményt. Ez jó is addig, amíg — a művelődési háznak csak egyik, de semmiesetre sem leg­főbb rendezvénye. No és — nem utolsósorban —. ha nem züllik a művelődési ház kocsmává, ahol a legprimitívebb „szórakozási" for­mának hódolnak a szesztestvéfék. A művelődési ház és a kocsma — tulajdonképpen a legellentéte­sebb intézmények. Kár volna ta­gadni: ma még nincs olyan lakott helye az ors'zágnak, ahol a „ven- déglátóipari egység" üresen állna, miközben air művelődési házban nehéz helyét találni. Fordítva viszont — sajnos, sok példa van rá. Mindenkit elhódítani az italo­zástól. a tartalmatlan időtöltéstől belátható időn belül semmiképpen sem lehet. De minél több ember­nek megmutatni a kultúrált idő­töltés lehetőségeit, értelmes és örömet szerző foglalatosságot adni a szabad időben — ez minden mű­velődési otthonnak elsőrendű, alapvető feladata. Művelt emberek találkozóhelye a művelődési otthon. Ez pedig ko­rántsem jelenthet holmi sznob el­zárkózást. Ellenkezőleg: mindenki számára nyitva kell, hogy álljon a művelődési ház ajtaja, s aki bár­milyen művészeti ágban, tudo­mányban, vagy akár értelmes „hobbiban” találja kedvét — már­is megtette az első lépéseket a mű­veltség mind magasabb lépcsőfo­kai felé. Aki egy űrhajós-filmet akar megnézni, csupán látni akar közvetlen közelből egy „eleven írót”, vagy akár bélyeget cserél­ni, sakkozni vagy tévét nézni megy el a művelődési házba, máris kö­zeledett a műveltséghez. Akkor már „csupán" azon mú­lik minden, hogy az első, máso­dik alkalommal jól érezze magát a művelődési intézmény falai kö­zött. Érdekes és közérdekű prog­ramokkal lehet és kell oda szok­tatni az embereket egészen odáig, amíg nemcsak nevében, de leg­belső tartalmában és vonzásában is otthonává lesz a község lakosai jelentős részének. TERMÉSZETES, hogy mindez nem megy egyik napról, de még csak egyik évről a másikra sem. Hosszú és nehéz munkát jelent a művelődési házak vezetőinek. De minden fáradságért kárpótlást nyújt az, hogy a művelődési ott­hon a mind nagyobb számú mű­velt ember otthonává lesz. V. E. Szalontay Mihály: (22.) Tiszteleg a kísérőknek, fellöki Robi mellé, valamit mond Gézá­nak, indulnak. Két perc autózás, sorompó, öt perc igazoltatás. Béla káromkodik, Robi káromkodik: „Itt napjában harmincszor beme­gyünk. de az éberség..." 29. Szép tiszta barakksorok, köz­tük fehérre meszelt, téglával ki­rakott virágágyások, üveggömbös seprőnyelek rózsabokrai, kéteme­letes vöröstéglás központi épület, újra igazoltatás, itt már csak az ő igazolványait nézik tüzetesen, beírják egy könyvbe, az igazolta­táson túl egy nyurga, kétméteres, sovány, kopasz, világító ősz-bar- kójú tiszt, alezredes szertartásosan kezet fog, őt mindjárt fel is mé­ri, „gyerek még", de azért udva­rias marad. Felmennek az emele­ti parancsnoki szobába, meglepe­tésre teát ajánl, forró teát, mert hogy ilyen fülledt melegben azt kell inni. Miki majdnem elkotyog­ja, ahogy az angol gyarmati had­seregben is szokták. Kellemes fe­csegés, közös ismerősök keresése, találnak, búcsú, a holnapi viszont­látásig. Béla élcelődése, nagy ün­nepi vacsora Gézánál, még pezs­gőt is ^ szereztek. A parancsnok szertartásosan odamegy a szek­rényhez, elővesz egy három és fél decis lapos kisüveget, Courvoisier- konyak, Miki most lát először, Bé­la is, a parancsnok Gézának kül­di, mert hogy Gézának állítólag születésnapja van. A kapuban iga- zoltatási tortúra, tíz perc múlva így is ott ül az asztalnál. Forró húsleves, sült kacsa, sör, cirfand­li. Tényleg fiatalnak és erősnek kell lenni egy ilyen naphoz, ilyen vacsorához. Géza megbontja a konyakot, pi­cit isznak, de jó a felét félreteszik, majd Mikinek éjszaka. Őt már idegesíti ez a sok „majd", a vára­kozás feszültsége most már türel­metlenség. az idegesség most már semmi más, nem várakozás, nem félelem, nem szorongás, csak to- porzékoló türelmetlénség. Juszti kabátja fölhajtva, fején a svájcisapka, nyakában a sál, a kapualjban csak két szeme villog. Sárika Miki nyakába ugrik, ad ne­ki két puszit: — Jó horgászást! — kiáltja han­gosan, ettől Béla sarkon fordul, és mereven Géza szemébe néz. aki zavartan lesüti, s krákog. Máris kint ülnek a dodzsban, öten ké­nyelmesen, szorosan elférnek. Elöl ül Robi, mellette Géza, mögöttük de nekik háttal Juszti és Miki. a kocsi végén, ahol a ponyvát fel le­het hajdani, Béla. Fel is hajtja a ponyvát, mennek a hold nélküli csillagos éjszakában, kevés a lel- hő. a száguldó levegő is meleg, ami éri őket. átmennek két ellen­őrzési ponton is, de ahogy meg­látják a kocsit, a benn ülőket, csak integetés, „Jó fogást!” — kiáltják utánuk. A fonott sövénykerítéses falu. sárral tapasztott kiskunyhó egész a víz szélén van, de a part itt iszapos, jó húsz méterre két palló vezet be a vízbe a kis stégig, ahol már a Duna szabad hullámai to­csognak. Bemennek aTiázba, Géza gyertyát gyújt, sörösüvegben le­égett fehér gyertya, kevés fésy, milTió bogár, mindnyájan izzad­nak. Ahogy idehallatszik a víz csobogása, Mikit ellenállhatatlan vágy fogja el, s már mondaná, jó lenne fürödni, de hallgat. Robi nagy batyut hoz a kocsiból, Géza egy demizsont vesz elő, s koszos poharakat a lelakatolt láda-szu. székból. „Gyanaz” — mondja Bé­la ráteszi a kezét a pohárra: „Mi már nem, csak a kislány meg te, Miki se”. Géza, Juszti iszik. — No öltözzetek — mondja Bé­la, kevés az idő. — Mit, hogyan... — akarja kérdezni, de már előtte van egy kopott kék úszónadrág, fecske-fe­hér csíkkal, egy vastag fekete ha­risnya. s egy kopott, öreg korom­fekete melegítő. — Ez a tied. Maga csak a ka­bátját hagyja itt — mondja Robi Jusztinák, s neki is egy öreg fe­kete melegítőt nyújt át, azt kell felvennie. —• Retikülöm — rebbent a lány. — A legjobb az lenne, ha egy zsebkendőben összekötné, amire szüksége van, s a többit itt­hagyná. Juszti így tesz. „A zsebkendőt a melltartójába" — mondja Géza, majd mire Juszti „Nem hordok melltartót” .........akkor a bugyijá­b a" — hangzik az ingerült válasz, de Miki most nem haragszik, tud­ja, ez nem ad hominem ingerült­ség ez a feszültség istené. Neki ki­jár. Míg ők belebújnak a melegítő- hacukába. Géza leveti zubbonyát, ingét, trikóját, már fürdőnadrág­ban van. előszedett egy csomó pe- cabotot, fogja a demizsont. — Kiülök a stégre. Itt megvár­lak titeket. Nem néz Mikire, mélyen lehajt­ja a fejét, úgy csapódik össze te­nyerük, majd fölcsúszik a két csuklóra, két tenyér szorítja a két csuklót, de Géza csaknem hajtja fel a fejét, Miki is hallgat, csak szorítja a másik római-csuklóját. — Hát akkor... — mondja végre az — kéz- és lábtörést. Le­het, hogy Bélának volt igaza, nem kellett volna.... Ejh! — lesz dü­hös magára —. most már mindegy. Megiszom ezt a demizsont, fogok egy tízkilós csukát... Kiment, zavar és csend maradt utána. — Na gyertek — intett Robi. (Folytatása következik.) ÚTTÖRŐÉLET Sportvetélkedő az új csapatnál Az elmúlt nyáron, alig néhány hónap alatt felépült Kecskemé­ten a Széchenyiváros harmadik. Lánchíd utcai Iskolája. Az isko­lába került pajtások most ková- csolódnak közösséggé, ismerked­nek egymással, új körülményeik­kel. A fegyveres erők napja, a csa­patzászló ünnepe náluk különös jelentőségű volt, hiszen az első mozgalmi eseményként kerül majd a csapátkrónikábu., A csapat vezetője, Hegedűs Marianne, és Farkas Ferenc test­nevelő-szakfelügyelő tanár ötlete nyomón az iskolában tartott ün­nepély után nagyszabású, honvé­delmi jellegű, játékos sportvetél­kedőt rendeztek a városi sport- csarnokban szeptember 2f)-én, délután. Tizenkét csapat, összesen két­száznegyvenen a rajvezető és esetenként a szülők résztvételé- vel vetélkedett. A sorra kerülő húsz különböző játékban — vál­tófutásban, zsákbafutásban, ka- rikahajítósban. söprögetésben slb. — valamennyien lelkesen, örömmel vettek részt. A háromórás időtartamú ve­télkedőn a csapatok mindvégig együtt küzdöttek, a nézők, szur­kolók között pedig ott volt az el­ső és második osztály minden kisdobos-jelöltje és kisdobosa, az iskola egész tantestülete, csak­nem negyvenen. \ • Farkas Ferenc szakfelügyelő, eligazítást tart. A bíráló bizottság tagjai, élü­kön Mészáros Sándor igazgatóval pontozták a pajtások teljesítmé­nyét. Az úttörők közül a leg­jobbnak a nyolcadikosok bizo­nyultak, őket a hetedikesek illet­ve a 6/a húsztagú csapatu követ­te. A kisdobosok között a sorrend így alakult: 4/b, 4/c. 4/a. Vala­mennyiük teljesítményét csoko­ládéval jutalmazták, amit közö­sen fogyasztottak el. Az esemény jelentőségét pedig a résztvevők és a szurkolók egy­aránt megértették, nagyszerű kezdésnek érezték, további közös életük, tanulásuk és mozgalmi munkájuk zálogának tartják. • Nagy izgalom a váltófutás mezőnyében. / TUDÓSÍTÓINK JELENTIK Varga Erzsi az elmúlt mozgal­mi esztendőben az egyik legszor­galmasabb tudósítója volt az Út­törőéletnek. Örömmel köszönt­jük ismét, abban a reményben, hogy továbbra is rendszeresen híradást kapunk tőle. Erzsiék tábortüzet lobbantot- tak fel a mozgalmi esztendő kez­detének tiszteletére. (A tűz je­lentette egyben a hetedikes és nyolcadikos pajtások szüreti munkájának befejeztét is.) A tűz körül hangulatos műsort mutat­tak be. nagy sikerrel, hiszen is­kolai életüket szedték versbe, majd zenésítették meg! Sikert aratott a 8b raj divatbemutató­ja. amiből kiderült, hogy iskolá­ba nem jó viselet a köpeny, hi­szen kényelmetlen, célszerűtlen, — és jött a bemutató: forrónad- < rág, estélyi ruha... és a többi igazán „célszerű" ruhadarab. A tábortűz mellett népdalokat, úttörődalokat énekelve fejezték be a nagyon hangulatos estét. ♦ Járőrversenyt rendeztek a paj­tások a kecskeméti hunyadivá- rosi úttörőcsapatnál a fegyveres erők. napjának tiszteletére — ír­ják beszámolójukban a csapat­tudósítók, Csurgó Katalin és Gu­lyás Andrea. „A nagyszerű járőrversenyt úUörőszemle előzte meg — szól a levél — az őrsök menetlevéllel sorakoztak fel, várták a felada­tokat. Az állomásokon ügyességi gyakorlatokat oldottak meg — az állomások parancsnokai sorkato­nák voltak! A járörverseny a mozgalmi év — 4+1-es akciójá­hoz kapcsolódik. A következő láncszem pedig a Szabadság — fedőnév alatt megjelent felhívást jelent. Ezért a továbbiakban gyűjtjük a szabadságról szóló énekeket és verseket, hogy majd az egész csapat előtt bemutat­hassuk a gyűjtés eredményét. Október 4-én nagyszabású hul­ladékgyűjtési akciót szervezünk, paoírt. fémet, rongyot viszünk a MÉH-be. hogy a gyűjtés után kapott pénzt az iskolai könyvtár fejlesztésére fordíthassuk. * Ügyes riportot küldött az Út­törőéletnek a Hercegszántóról jelentkezett Tölgyesi Andrea, Baján holnap, október 6-án ren­dezik a járási úttörőparlamentet. Andrea csapata egyik küldötté­vel. Beregi Ildikóval beszélgetett ennek jelentőségéről. — Véleményed szerint mivel érdemelted ki azt. hogy 'csapa­tunkat képviselheted? — Hárman megyünk. Szekeres Tibi, Kempl Laci kisdobos és jó­magam. És bizonyára előlegezett bizalomként szavaztuk ránk tár­saink. Engem most választottak meg úttörőtanács-titkárnak, egé­szen biztosan azért, mert igyek­ezem mindenről tárgyilagos véle­ményt mondani. — Mit mondasz a parlamenten ha szót kapsz? — Elmondom, hogy elnyertük a „Kiváló úttörőmunkáért"-ki- tüntetést, hogy nagyon jó a kap­csolatunk a szülői munkaközös­séggel, a társadalmi szervezetek­kel. Együtt sportolunk, kirándu­lunk. Persze szólnék a gondokról is: hiába gyűjtjük, a sok hulladé­kot, a MÉH v több hónapig nem jön érte, pedig kérjük. Beszél­nek arról, hogy az ifivezetők ké­sőn érnek délután haza, és alig tudnak velünk foglalkozni. — Mit vársz a parlamenttől? — Nagy élmény lesz, biztosan! A sok javaslatból, ötletből bizto­san itthon is megvalósíthatunk néhányat!” Rejtvényfejtőknek Ezen a héten kisdobosoknak közöl­jük a rejtvényt. A képen a vadász, mellett egy kutyát láthattok. Aki szemfüles, gyorsan megfejti, hogy mi­lyen fajta. Ezt az egy szót küldjék be azok a kisdobosok levelezőlapon » szerkesztőségbe, akik a künyvsorsolá- son részt akarnak venni. A megfejté­seket október 11-ig kérjük beküldeni, Petőfi Népe Szerkesztősége, • Kecske­mét, Szabadság tér 1/a címre. A leve­lezőlap címoldalára írjátok rá: Kis­dobosrejtvény. *. Az elmúlt héten, közölt logikái rejt­vény helyes megfejtői között tíz köny­vet sorsoltunk ki. postáztunk részük­re. Az utolsó napon érkezett Séra Jú­lia (Császártöltés) helyes megfejtése — és egy új megoldása. Különjutalmat postáztunk részére. S. K.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom