Petőfi Népe, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-26 / 251. szám
1979. október 26. • PETŐFI NÉPE • 5 • A forró hangulatú diáklagzi. VAMPILOV-BEMUTATÓ KECSKEMÉTEN Megzenésített lírai Az évad műsortervéről nyilatkozva arról panaszkodott a Kecskeméti Katona József Színház főrendezője, hogy szívesen játszanának több magyar zenés játékot, ha volna, de nagyítóval is alig lehet találni. Ha nincs, hát csinálni kell, valószínűleg iíyen megfontolásból született az ötlet, hogy a hét esztendeje fiatalon elhunyt tehetséges szovjet író, Alekszandr Vampilov Búcsúzái júniusban című darabjából formáljanak zenés művet a színház számára. Csak véletlen egybeesés lehet, hogy ebben az évadban állította színre a fővárosi Vígszínház Vampilov Vadkacsavadászat című színművét, ami szinte az író újrafelfedezésével járt a hazai közönség előtt. (Angyali történetek című darabját évekkel ezelőtt már játszotta a Vígszínház.) Talán ezért is kapott a szokásosnál nagyobb figyelmet most ez a másik Vampilov-bemutató — Kecskeméten. Az előttünk játszódó történet nem valami új, a lázadó, feletteseivel szembekerülő diák históriája a hazai irodalomban is bőséggel megtalálható. A kérdés csak az, mi újat tud mondani erről a szerző és a színház. De miről is szól a játék? Az utolsóéves egyetemista fiatalok vidám-zajos társaságának légkörét a kötöttségektől való szabadulás, a távoli, ismeretlen munkahelyekre való „kiröppenés” és a vizsgák feszítő izgalmai alakítják. S mindez a szereplők egyéni sorsában és cselekedeteiben kell, hogy felszikrázzon. A hosz- szú évek alatt szövődött, és most talán szétszakadó szerelmek, alig leplezett féltékenység és irigység, örökre köttetett barátságok próbája, és a nagy cél, ami az „élet kapujában” mintha messzi tűnne... A néző mindezt egy diáklagzi nótázó, vitázó fiataljainak szópárbajából, összecsapásaiból és béküléseiből hallja, érzi ki. S megtudja azt is, hogy az iskolai fegyelemmel folyton hadilábon álló Kolja a professzorával is szembekerült azáltal, hogy annak lányával véletlenül megismerkedett. Operett-történet is lehetne mindez, de Vampilovot az érdekli, vajon hogyan viselkedik a „kicsapásra” ítélt diák és a neki vizsgalehetőséget — a lányról való lemondásért cserébe — felkínáló professzor. A fiú meginog és megalkuszik, majd látványosan szembefordul önmagával és lealázó helyzetével. Ennyi a mese, ami kezdetben humoros, vígjátéki fordulatokkal indul, majd fokozatosan lírai játékká szelídül, hogy a végén komoly társadalmi mondanivalót sejtessen, a fiút avatva az igazi jellem bajnokává. A néző — vagy a jószándékú „előnevető” — eleinte hahotázik, aztán csak mosolyog, s végül nem tudja, mit higgyen, ő tévedett vagy a színház. A műfaji megjelölés ugyanis: zenés komédia. Fogadjuk el a rendező és dalszöveg- író Tömöry Péter szerény ajánló sorait, aki szerint az író komédiának határozta meg a darabot, de a színház „zenés játékként igyekszik előadássá alkotni." Talán inkább arról lehet szó, hogy Vampilov játéka — amelyben megtalálható a gúnyos fintor és a lírai elérzékenyülés is — kissé ellenállt a megzenésítésnek. A cselekmény — amúgy sem sok a történés ebben a darabban — a zenei betéteknél még inkább lelassul, hogy aztán a jól működő koreográfia, színészmozgatás lendítse tovább. Darvas Ferenc zenéje egyébként kitűnő érzékkel simult a szöveghez, hangulatos — ha kell vidám és drámai vagy groteszk — aláfestője a játéknak. Arról már ő sem tehet, hogy a Kolja vagányságát jól alakító Szirmai Péter nem énekes színésznek született. A darab kesernyés humorát, tragikomikus vonásait Major Pál és Gumik Ilona közvetítették a leghívebben. A saját küzdelmes éveire pátosszal emlékező, de kikomédia felé kevés emberséget eláruló professzor „házi” viselkedése és kisszerű szokásai, mozdulatai, s a feleség félénk lázadásai, ügyetlen alázatossága és bajcsitító asszo- nyi, anyai hűsége együtt — nagyon is valódi, ismerős portrék ezek. Csakúgy, mint az ügyeskedő, mindent pénzzel elintézni akaró Zalotujev — Kölgyesi György által formált figurája. A professzor lányát alakító Mátray Márta kedves jelenség, de nehezen volt hihető — professzor lánya! — a félszegsége a fiúval szemben. Néha mind a ketten túl- játszották ezt a visszafogottságot, ami csaknem állóképeket eredményezett. A sok tehetséges fiatal színész — Bregyán Péter, Andresz Katalin, Kovács Zsolt, Gáspár Antal és a „Komszvez” pózban ugyancsak groteszk elemeket felfedező Szennyai Mária — játékára fel kell figyelni, hiszen azt jelzik, hogy az utánpótlás is jelen van már a színház „csapatában”. Ez a munka ugyanis feltétlenül fegyelmezett és jó együttműködést kívánt, ami a feszes rendezés érdeme. Horváth Józsefet ki ne fe^ lejtsük á felsorolásból, hiszen szinte egyedül képviselte a valódi komédiát a színpadon. Rendőr figurája sok kellemes percet szerzett a közönségnek. Más kérdés — s nem a színész dolga eldönteni —, hogy szervesen illeszkedett-e mindez az előadás légkörébe. A zenekar, Fuchs László vezényletiével, színvonalasan és mértéktartóan játszott, jól segítve a nem zenés darabokhoz szokott színészeket az éneklés nehéz mesterségében. A vetített háttérrel élénkített egyszerűnek látszó és valóban ötletes díszletet Gyarmathy Ágnes tervezte. És még rajtuk kívül Is sokan segítettek a darab színrehozásá- ban. Ez a kissé fanyar kritika se vegye el a kedvüket a hasonló vállalkozásoktól. T. P. • A professzor és felesége. • Tanya hisz a szerelemben. (Tóth Sándor felvételei) ÚTTÖRŐÉLET Bolt és barkácsműhely Kecskeméten igazán nagyszerűen ellátottak a kisdobosok és úttörők: két boltjuk van és egy bar- kácsműhelyük! Az elmúlt napokban ellátogattunk mindhárom helyre, hogy beszámolhassunk a tapasztaltakról. A hajdani úttörőbolt helyén, a Nagykőrösi utcában most az egyenruházati felszerelést vásárolhatjátok meg. A különböző méretű ingek, szoknyák, nadrágok mellett kapható az egyenruha tartozéka, a fehér zokni is. Árusítanak szabadidő-ruhát, különféle dresszeket, tornacipőket. Minden készen áll tehát egy úttörő-sportünnepély rendezéséhez is — mondja Kokovai Istvánná boltvezető. A Petőfi Sándor utcában, a szalagházzal szemben kapott helyet az új úttörőbolt és a közvetlenül hozzá kapcsolódó barkácsműhely. A nagy alapterületű üzlet vezetője, Nyúl Alajosné örömmel mutatja be a gyerekeket váró készletet, a sok szerszámot, híradás- technikai műszert és eszközt, a szivacs-, fa-, alumínium- és műbőrárut, tapétát. Sok a szovjet műszer, különösen kapós az ugyancsak Szovjetunióból érkezett univerzális mérőműszer. Fogy a levasalható matrica és embléma is ezzel teszik egyénivé az úttörők az olcsó pamuttrikókat, garbókat. Kelendő a gyümölcs- és állatfigura éppen úgy, mint a sportjelenetek színes rajzai. A hímzett, ugyancsak levasalható díszeket főként a lányok viszik, díszítik vele az iskolaköpenyt és a tornazsákot is. Az üzlethez kapcsolódó barkácsműhely az idén teljesen kitárta ajtaját a gyerekek előtt. Igaz, hogy a műhelyt a felnőttek is használhatják, de a bolt elsősorban a gyerekek technikai készségének fejlesztését tűzte ki célul — mondja Szabó László, a műhely vezetője. Ennek érdekében felhívással fordultak minden csapathoz, jöjjenek, ismerkedjenek meg a műhely kínálta lehetőségekkel! A terv az, hogy esetenként kétszer negyvenöt perces foglalkozásokon készítsenek valami hasznos tárgyat, nyilvánvalóan előbb egyszerűbbet, aztán bonyolultabbat. November első napjaira várják a visszajelzéseket, hogy mikor, Honnan kívánnak jönni a pajtások, akár először csak körülnézni, ismerkedni a nagyszerű kisgépekkel, szerszámokkal. Akadt már csapat, ahonnan felkeresték a barkácsműhely vezetőjét: a Városföldi Központi Iskolától szombaton tudnak jönni — természetesen fogadják őket! összesen nyolc szakma szerszámait gyűjtötték .egybe, hogy az érdeklődők használhassák. Az asztalos, a lakatos, a műszerész, a bádogos, a vízvezetékszerelő, motorszerelő, a faesztergályos és a villanyszerelő munkák, javítások végezhetők el. És szólni kell a műhely büszkeségéről, az EMCOSTAR univerzális gépről, hiszen ötvenhárom (!) munkaművelet végezhető el vele! Találkoztunk gyerekekekkel, akik egyelőre nézelődni jöttek, és persze érdeklődni is. Egyikük kisméretű polcot szerelne készíteni • A barkácsműhelybe látogató pedagógusok ismerkednek a kisgépekkel, a lehetőségekkel. magának, a másik meg olcsó, saját kezűleg gyártott ajándékot a mamának. A két fiú pontosan megértette, hogy a műhelyben mire van lehetőségük, hiszen itt a helyszínen is megvásárolhatók a polchoz és az ajándékhoz szükséges anyagok, a műhelyben pedig elkészíthetők. Megmondják az árát is, ami pontosad annyi, amivel a kispénzű úttörő is rendelkezik. A másik fiú még bizonytalankodott, készítsen kulcstartót, vagy esetleg egy közkedvelt lábosalátétet fából? Szabó László szívesen adott útbaigazítást. Percek alatt megmondta a nyersanyagok árát is, meg az időt, ami az elkészítéshez szükséges. A fiúk megbeszélték, hogy mikor jönnek dolgozni, barkácsolni. Mielőtt kiléptek az ajtón, megkérdeztem tőlük, hogy ilyennek képzelték-e a barkácsműhelyben a lehetőségeket? Mosolygott mindkettő ... Igen, azt tudták, hogy létezik ilyen, hiszen erre járnak naponta, de hogy Laci bácsi eny- nyire megérti a könyvespolc és az ajándék elkészítésének fontosságát, azt bizony nem gondolták! Feltétlenül eljönnek a megbeszélt időpontban! Bizonyára így lesz, jönnek ők, és jönnek a többiek is. Viszik a barkácsműhely hírét, azt, hogy amit ebben a műhelyben megtanulnak, annak hasznát veszik, felnőttként i*. Rejtvényfejtőknek Az elmúlt héten közölt hangjegy- rejtvény kottatárnál között kettő volt azonos, a hatos és a nyolcas. (Többen a kettes és hetes tábla azonosságát vélték felfedezni —, de nem így volt!) A sorsolás alapján a következő tíz pajtásnak könyvjutalmat küldünk jó megfejtésükért: Sinkovicz István, Kiskőrös: ifi. Klam Ferenc Soltvadkert; Égi Brigitta és ifj. Szabó László, Rém; Bohács Ibolya, Jakabszállás; ifj. Krá- lik Mihály, Lajosmizse; Herke Edit, Tázlár; Kuti Éva, Felsőszentiván: Sin- kó Ildikó és Mészáros Judit Kiskunfélegyháza. S. K . ,V,V.V.W.V.%%V.V.V.VA*.V,V.SV.VAVXV.W, Mongóliái találkozások 4. Betörik a csikókat ... Ezek a paták dübörögtek végig a tizenharmadik századi Eurázsia pusztáin ... A történelemről ezúttal csak ennyit. A mongol ló kisebb termetű az európainál. De 50 kilométert is vágtázik egyfolytában, ha vágtat, nem látni a lábát; a futást csak a pillanatfelvétel tudja megörökíteni. A csikósoknál tett látogatásunk alkalmából filmre illő mutatványban részesülünk. Kezdetét veszi a lóbefogás. Az összeterelt lovak, csikók egy csoportban állnak, mindaddig békésen, amíg senki nem közelít feléjük. De aztán három csikós közéjük furakszik — persze mindegyik lóháton —, s megkezdődik a pokoli körtánc. A kiszemelt áldozatokat — kétéves csikókat — üldözőbe veszik; a csikósok kezében hat-hét méter hosszú rúd, végükön ott a hurok. Ezt persze vágta közben kell a befogandó jószág nyakába vetni. A 'művelet nem csekély ügyességet, lélekjelenlétet s még több gyakorlatot kíván. Dübög, porzik a föld, horkanások hallatszanak, kiszámíthatatlan, éles fordulatokat tesznek az állatok, két-három sikertelen próbálkozás után azért hurokra akad mindegyik. A befogottak ágaskodnak, kapálnak, a szemük vérben forog, de a hurok szorítása megjuhászodásra készteti őket. Legalább is úgy látszik... Mért azután a kantár fölrakása megint csak nem sima művelet. S nem is veszélytelen. A csikó kapálózik, harap, fejével csapdos, de irgalom nincs; az egyszerű, kenderkötélből font szerszám a fejre kerül, a zabla meg a szájba. Dühében a jószág véres habot fúj. Most már elmondhatni, két menetet megnyert a csikós. De hátravan még a harmadik, a legnehezebb: a csikót nem elég csak befogni, de be is kell törni) Ehhez viszont a hátára kell üftii. Egyelőre csak nyereg nélkül. Már maga a felülés is bajos, a ló ugyanis fprog körbe, közben rugdos. A rövid nyelű ostor már kézben van, okkal-móddal történő, használata segítségére van a csikósnak. Végre felpattan. S ekkor kiderül: igazából nem felülni nehéz, hanem — fennmaradni. Az állat két hátsó lábával egyszerre rugdos, sűrű egymásutánban, majd minden átmenet nélkül fölágaskodik, gerince a földdel csaknem derékszöget zár be. Aztán hirtelen futásnak ered, közben éleseket kanyarodik, vetné le lovasát, már-már úgy látszik, sikerül, a csikós meg-meg- inog, de ottmarad végül is, ahol kell, a gyeplő megfeszül, s dolgozik az ostor, csak úgy, egyszerű csuklómozgatással, hol ritkábban, hol szaporábban. így megy ez egy jó negyedórán át, mindaddig, amíg az állat bele nem törődik sorsába. Ezen a telepen két család gondoz összesen 1700 lovat és csikót. A jószágok a telet is a szabadban töltik, esznek, amit találnak, s ha már egy szál füvet sem lelnek, vetnek elébük abból a kevéske szénából, melyet nyáron a legapályo- sabb részekről begyűjtötték. A cél■ ■H 0 Üldöző és üldözött — lóbefogás a Góbiban. 0 Jobbra: futtatási verseny. tudatos tenyésztési munkának szükségét nem érzik; egy ménhez tartozik 30 kanca, ennyiből áll az egész, a többi már a természet dolga. „Egyenesági rokonok” közötti utódnemzéstől tartani nem kell, a csődör ugyanis „nem lép rá a saját csikójára” — a mongol csikós ezzel a finom eufémizmussal utal a lovak disztingvált ösztönéletére. Aztán újabb műsorszám következik: a futtatási verseny. Nagyobbrészt . iskolás korú gyermekek vesznek részt benne. Mondják, hogy a pici gyermek még járni sem tud, de szülei már felültetik a birka vagy a kecske hátára, hadd szokja ... Mert ahogyan megülik a lovat, ez el is hihető. Mielőtt a rajthoz felsorakoznának, körbelovagolnak, közben hosszú, elnyújtott éneklésbe kezdenek, úgy látszik ez ősi szokás; a dal vontatottsága ellenére is erőt sugároz, elszántságot, hódítani vágyást. Később, amikor már úton vagyunk, tolmácsunk és gépkocsivezetőnk elkezdik összeszámolni, hogy a lovak színének megkülönböztetésére hány kifejezést használ a mongol nyelv. Húszig jutnak el, de nyomban hozzáteszik, hogy még egyszer ennyi lehet; elvégre egyikőjük sem csikós. A ló mongolul: marin. S most egy újabb nyelvészeti tűnődnivaló: a ló szó is ismert a mongolban — sárkányt jelent. Hatvani Dániel (Folytatjuk.) — énekszóval. 0 Körbelovaglás
