Petőfi Népe, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-25 / 250. szám
« • PETŐFI NÉPE 9 1979. október 25. TUDOMÁNY - TECHNIKA Az energiaszállítás fejlődése A világ energiagondjai között — a feltáráson, termelésen kívül — jelentős és fontos kérdés az energiának a fogyasztóhoz való eljuttatása, azaz az energiaszállítás is. A legrégibb energiaszállítási mód az energiahordozók szállítása volt és ennek jelentősége azóta sem csökkent. Az energiahordozók szállításának módjai a technika fejlődésével igen megszaporodtak. Legfontosabb a tengelyen, (közút, vasút) szállítószalagon, drótkötél- pályán és csővezetéken való szállítás. Legmodernebb és leggazdaságosabb szállítóeszköz a csővezeték, amely főleg földgáz és kőolaj szállítására használatos, azonban kisebb távolságokon melegvíz- és gőzcsővezetékek is épültek. Az emberiség energia- igényét jelenleg 25—30 százalékban villamos energia formájában kell kielégíteni. De a villamos- energia-elosztás az energiaellátás legrugalmasabb módja. A legelső „távolsági” villamos- energia-átvitelt a bajorországi Miesbach és München közötti 57 kilométeres távolságon egy távíróvonal felhasználásával létesítették 1882-ben. Ugyanebben az évben már városi világítási rendszerek is létesültek: Londonban és New Yorkban. A világon azonban az első olyan város, amely kizárólag villamos közvilágításra rendezkedett be, Temesvár volt (1884). Az első háromfázisú energiaátvitelt 1991-ben a frankfurti nemzetközi villamossági kiállításon mutatták be: 200 kilowatt teljesítmény 178 kilométeres távvezetéken, 15 kilovoltos feszültségszinten szállítva és 190 voltra transzformálva látta el a kiállítás világítási energiaszükségletét, 75 százalékos hatásfokkal. Lényegében tehát egy évtized alatt (1882—1891) a villamos erőátvitel és energiaelosztás minden fontos kérdésében megoldás született, és a századfordulóra már 20—30 kilovoltos feszültségű távvezetékeket építettek. A villamos energia szállításának technikájában elvi változás azóta sem történt. A fejlesztés a szállítási veszteségek csökkentésére irányult. 0 Épülő nagyfeszültségű távvezeték. Hadviselő állatok A tenger élőlényei közül különösen érdekesek, és újabban különféle okok miatt „divatosak” a delfinek. Tény, hogy rendkívül könnyen idomíthatok, nem különösebben igényesek, a fogságot jól tűrik. Az elmúlt évtizedekben a biológusoknak, sőt a biopszichológusoknak is kedvenc kísérleti állatává lépett elő. A kutatások megállapították, hogy agyvelejük aránylag nagy és a felületén igen sok az agyteker- vény. A fogva tartott állatokkal számos intelligenciakísérletet végeztek, ezek eredménye alapján a szakemberek a delfinek szellemi képességét a majmokéval hasonlítják össze és nagyra értékelik. E tulajdonságai miatt sajnos olyan kísérleteket is végeztek és végeznek a delfinekkel, amelyek kifejezetten a katonai célú fel- használásra irányulnak. Az USA- ban merült fel az a borzalmas gondolat, hogy idomított delfineket hajók felrobbantásához használják fel. Az „értelmes torpedók” az egyik elképzelés szerint sebészeti beavatkozással kapnák meg a robbanótöltetet: az elő- gyomorba operálnák. Másik elképzelés szerint a robbanótöltetet a hátúszóhoz erősítik, és az állat zsinóron vontatja maga után a henger alakú aknát. Olyan kísérletek is ismertek, amelyek az állatoknak azt a tulajdonságát használja ki, hogy a delfinek sebesült fajtársaikat a felszínen tartják. A torpedót ebben az esetben injekciós tűvel ellátott ampullával helyettesítik, amelyben bénító, vagy gyilkoló • Egy játékos delfin idomítása delfináriumban, természetesen mutatványos célra. gyógyszert helyeznek el. Ez a módszer természetesen a békaemberek elleni védekezésre volna alkalmas. Ismét más elképzelés szerint arra idomítanának delfineket, hogy tengeralattjáró-el- hárító rakétákat azonosítsanak és emeljenek ki, erre a célra egyébként állítólag a fókák is alkalmasak. Bár egyes katonai tervezők nagy reményeket fűznek a delfinek ilyen irányú idomítására és hatalmas összegeket költenek a kísérletekre, nem valószínű, hogy e téren jelentős eredményeket érhetnének el. Rózsából - gyógyszer Bolgár gyógyszertan-kutatók megállapították, hogy a rózsalevelek jelentős mennyiségű tan- nint, glukózszerű és más egyéb anyagokat tartalmaznak, amelyek a gyomor- és a bélcsatorna nyálkahártyáját összehúzzák és áteresztőképességét csökkentik. Ezért a levelek főzete segít az akut hasmenésen és a vérző vastagbélgyulladáson. A kutatók azt is megállapították, hogy a bolgár rózsaolaj háromszor kábf- tóbb a kloroformnál és huszonötször erősebb az éternél. Alkalmas fogfájás enyhítésére: egyetlen cseppje 3—4 órára megszünteti a fájdalmakat. Üjabban a rózsaolajnak az epe- és májbetegségekre gyakorolt hatását vizsgálják. A klinikai kísérletek azt mutatták, hogy ez az anyag — zselatin-kapszulákban adva — igen jó gyulladást gátló hatást fejt ki. A kutatók azt állítják, hogy oldja a koleszterinből álló epeköveket. Rózsasziromból előállított kenőccsel megfázásos és allergiás betegeket is sikeresen kezeltek. Eredményes munka a pártcsoportokban Beszélgetés két bizalmival A megszokottnál mozgalmasabb az élet mostanában a pártalapszervezetekben. Közeleg az ötévi munkáról, a taggyűlés előtti számadás időszaka, nem sokkal utána pedig a tisztújítás, a vezetőségek újjává- lasztása esedékes. Miközben tehát működési területükön a mindennapi politikai tennivalókra, a XI. pártkongresszus határozatainak helyi végrehajtására, az ötéves terv, a szocialista munkaverseny-vállalá- sok teljesítésére összpontosítanak a pártszervezetek, napirenden a XII. kongresszusra való felkészüléssel kapcsolatos feladatok elvégzése is. A pártszervezetek többségében már a taggyűlés által elfogadott terv szerint, önértékeléshez láttak a pártcsoportok. Egyénenként, önkritikusan és kritikusan áttekintve a párttagok állandó és alkalmi megbízatásainak teljesítését, formálnak véleményt önmagukról, egyszersmind a vezetőségről, az alapszervezet munkájáról, s tesznek javaslatokat a pártmunka javítására, továbbfejlesztésére. A VEGYÉPSZER Vállalat tisza- kécskei gyárában a 2-es számú pártalapszervezetben működő nyolc pártcsoport közül kettőnek a vezetőjével beszélgettünk a minap. Pallai Sándor állóeszközgazdálkodási előadó és Felkai Károly technológus, pártcsoport- bizalmiak szinte egyszerre újságolták, hogy bár az alapszervezet taggyűlése a közeli napokban tárgyalja meg a felkészülési tervet, pártcsoportjuk munkájának számbavételét, gondolatban már megkezdték. És nemcsak gondolatban. Mind több szó esik az értékelés mikéntjéről. — A pártcsoport nehéz területe a mozgalmi munkának — jegyzi meg elgondolkozva Pallai Sándor. Helytállni a termelő munkában, ez a legtermészetesebb. Ezt mérni is egyszerű. De a pártcsoporf'mun- káját értékelni, esetenként nem is olyan könnyű. Az én csoportomban nincs mindenkinek olyan megbízatása, mint a munkásőrként, tanácstagként vagy szocialista brigádvezetőként végzett munka. Ezt lehet értékelni, de mondjuk egy brigádtagét? Ez már nehezebb. A látszatmegbízatásnak pedig nincs értelme, ezért mi több elvtársnál csak az alkalmi megbízatások teljesítését vehetjük számba. — Az én csoportom tizenegy tagú és ideális összetételű. A vezető és a hegesztő is megtalálható benne. A pártmegbízatásokon azonban én is töprengtem már. Ha például azt az elvtársat veszem, aki reggel felteszi és szinte csak a műszak végeztével veszi le a pajzsot, egész nap hegeszt, neki milyen pártfeladatot lehet adni? Legyen a pártcsoport propagandistája? Hogyan csinálja? A gyárban dolgozni kell, példát adni a munkában. A politikai képzésben való részvételét tekintsük pártmegbizatásnak? Az kötelésség... — sorolja társához csatlakozva Felkai Károly. Mindkettőjük szavaiból kiérezni, hogy a pártcsoportok munkáját továbbfejlesztő szándékból fakad a hangos töprengés. A politikai képzést említve azonban Felkai Károly így fűzi tovább a szót: — Csoportunkban előfordult, hogy miután megtörtént a beiskolázás, az egyik elvtárs eleinte három alkalommal nem ment el a szemináriumra. Akkoriban történt az áremelkedés, és engem kérdezett, hogy miért van? Én meg kitértem, azt mondtam, nem vagyok közgazdász, de a szemináriumon minden összefüggését megmagyarázzák. Miért nem mégy el? Az elvtárs, aki egyébként érdeklődő, értett a szóból, azóta szorgalmasan látogatja a szemináriumot. Régebbi élményével kapcsolódik Pallai Sándor is, mondván: — Nekem meg az az elvtárs jutott eszembe, aki a tagkönyvcse- rét megelőző beszélgetések alkalmával annyira restelkedett — észrevételezték ugyanis, hogy -hem végez pártmunkát —, hogy a kilépést fontolgatta. Pedig becsületes, közénk való ember. Ma is jó érzés a számomra, hogy sikerült meggyőznöm. Fizikai munkás az illető, utána olyan megbízást kapott, amelyet el tud látni, és becsülettel csinálja is. Gondolat gondolatot követ, valamennyi a két pártcsoponl elmúlt néhány évi életéből, tevékenységéből villant fel egy-egy emlékezetesebb mozzanatot. Felkai Károly örvendetes előrehaladásnak könyveli el, hogy növekedett a munkásöntudat, az igényesség. Pártcsoportjának tagjai például nemigen hunynak szemet a hibák, fogyatékosságok láttán. — Menet közben észrevételez- nek az elvtársak, de a csoportmegbeszéléseinken egyeseket még biztatni kell a szóra. Mint nemrégiben az egyik elvtársat, aki munka közben szóvá tett valamit. Mondom neki, igazad van, majd a csoportértekezleten mondd el. Ott azonban, ha nem emlékeztetem, nem szól. Ezután azt tudakolom, milyennek értékelik a kis közösségek munkáját, és megítélésük szerint milyen lesz az alapszervezeti vezetőség beszámolója? Pallai Sándor habozás nélkül rávágja: — Nagy vonalakban jónak érzem a csoport munkáját. Tagjai a munkában helytállnak, a taggyűlésekre eljárnak, részt vesznek a politikai képzésben, odafigyelnek a párton kívüli társaikra, politizálnak. Haladtunk a pártépítésben is, 1975 óta öt 30 éven aluli fiatalt vett fel az alapszervezetünk. Csaknem valamennyiüket a KISZ- szervezet ajánlásával. Aki a felkészítésükért volt felelős, a pártcsoportunk tagja, konzulens a pártmegbízatása. A vezetőség beszámolója szerintem jó lesz. úgy vélem, hogy főleg ideológiailag erősödött sokat az alapszervezet. — És Felkai elvtárs V — összességében én is eredményesnek érzem a csoport munkáját. Hozzáteszem persze, hogy a gyengeségekkel nem „dicsekszik” az ember. Nálunk például az egyik hiba, hogy még nem sikerült egészen megértetni némely elvtársakkal, akik a minél nagyobb üzemi demokráciáért kardoskodnak, hogy amikor a végrehajtáson a sor, akkor már nincs apelláta, hanem csinálni kell. Ami a politikai' oktatást illeti, abban csakugyan szép a fejlődés. És nemcsak abban. Én például hegesztőből lettem technológus. Ide érettségivel kerültem, s itt a gyárban tettem szakmunkás- vizsgát. Utána levelezőn elvégeztem a gépipari technikumot, az idén pedig a gépipari-automatizálási főiskolát fejeztem be. Ez volt a pártfeladatom. És a pártcsoport irányítása, és szakszervezeti bizalmi is vagyok ... — Én meg most végzem a gimnázium negyedik osztályát — kapcsolódik Pallai Sándor. Ügy adódott, hogy előbb elvégeztem a marxista—leninista esti egyetemet. Egyébként esztergályosként kezdtem, szintén itt, az üzemben. Beszélgetésünk vége felé mellénk telepedett Czvekán Ferenc, a gyári pártvezetőség titkára. Mintegy megerősítve a két párt- csoportbizalmi vélekedését a II-es alapszervezet vezetőségének várható beszámolójáról, megemlítette: a tiszakécskei gyárban működő — együttesen százötvenkét fős — két alapszervezet tagságának 66 százaléka elvégezte a marxista —leninista középiskolát, több mint harmincán az esti egyetem hároméves tagozatát, heten pedig a szakosítót. Az utóbbiak közül öten a II-es pártaiapszervezet tagjai. Perny Irén A versenyképesség kulcsa (II.) Amikor egy gazdaságban az olcsóbb takarmányozás lehetőségeit vizsgálják, akkor rendszerint a termelésnél kezdik. A termelés eredménye, az előállított takarmány minősége sok mindent meghatároz a későbbiekre. Az természetes, hogy általános érvényű receptet senki nem adhat mezőgazdasági nagyüzemeinknek. Ahány gazdaság, annyiféle lehetőség a takarmánytermelésre, annak szerkezeti arányaira, az állattenyésztés összetételére, fejlesztési irányaira. Néhány általánosságból azonban mindenütt lehet konkrét, nagyon is hasznosítható következtetést levonni, s az adott helyzethez illően cselekedni. Az abraktakarmány drágább Joggal büszke mezőgazdaságunk arra, hogy a gabonatermesztésben a nemzetközi élmezőnyhöz méltó eredményeket ér el. Az idei búzatermés ugyan kivétel, de nem változtat a lényegen. Egy év termése a mezőgazdaságban — akár kiugróan jó, akár nagyon gyenge — nem minősítheti a mezőgazdaságot, illetve annak adott ágazatát. A tömegtakarmány-termesz- tésben viszont — s ezt .sajnps, sok év adatai támasztják alá — nagyon is messze vagyunk azoktól, akik a nemzetközi élmezőnyhöz tartoznak. Ez utóbbi bizonyságául: a kérődző állatállomány számát tekintve Európában nálunk a legnagyobb a tömegtakarmány-termő terület. Ennek ellenére a tömegtakarmányt adó földjeink nem fedezik a szarvasmarha- és juhtenyésztés igényét sem. Számítások szerint á jelenlegi kérődző állomány évente szálas és tömegtakarmányban mintegy 3 millió tonATagy veszteségek A takarmánygazdálkodás másik nagy tartaléka a betakarítás, a tartósítás területén kínálkozik. Évente hazánkban a fő termőterületek, a silókukorica-táblák és más tömegtakarmányt adó földek 3—3,2 millió tonna keményítőértéket képviselő termést adnak. Ez a takarmánytömeg a betakarítás, tárolás során rengeteget veszít beltartalmi értékéből. Vannak, akik 20 százalékra, vannak, akik ennél nagyobb mértékűre becsülik a veszteségeket. Tény az, hogy sem betakarítani, sem tárolni nem lehet veszteség nélkül. Az is igaz, hogy a betakarítás, tartósítás és tárolás műszaki feltételei eléggé fogyatékosak. na keményítőértéket igényel. Ám ezt a takarmányértéket — legalább is tömegtakarmányban — nem kapja meg. Kiegészítésül abraktakarmányt kap a jószág. Abraktakarmányt, ami lényegesen drágább. Rétjeink, legelőink fűtermése, az egynyári szálasok hozama alacsony. Helyenként ezt törvényszerűnek fogadják el. Pedig szaporodik azoknak az eseteknek a száma, amelyek a rétek, legelők jelentős részének meglepő temőképességé- ről tanúskodik. Igaz, vannak olyan gyepes területek, amelyekkel — legalább is egyelőre — nem érdemes foglalkozni. De ez nem menthet fel senkit az alól, hogy az arra alkalmas területeken, a már ismert módszerekkel ne termeljenek gazdaságosan több füvet, szénát, s erre alapozva ne fejlessze a kérődző állatállpmány termelését. a betakarításnál A helyzet javítására tettek erőfeszítéseket. Ennek ellenére még nagyon sok — akár a betakarítás gépesítéséről, akár a tartósítás nagyüzemi módszereiről legyen is szó — a tennivaló. Sajnos, erőink szűkösek, s főként e miatt lassúbb a kívántnál a haladás. Lassú a fővetésű, főtermésű tömegtakarmányok esetén és lassú a mellék- termékek hasznosítása során is. Mégem lehet minden gondot a vontatott műszaki fejlődéssel indokolni. Sok baj, veszteség származik a szakmai felelőtlenségből, nemtörődömségből, tehetetlenségből. Jó minőségű silókukoricát készíteni nem egyszerű feladat, de a mai eszközökkel is lehetséges. Azoknál nem sikerül kitűnőre a siló, akik készítését túlságosan egyszerűnek tartják, s ennek megfelelően vajmi kevés gondot fordítanak rá. Különösen érzékenyen érintik mezőgazdasági üzemeinket azok a takarmány-beltartalmi veszteségek, amelyek a pillangósokban, a magasabb fehérjetartalmú takarmányokban keletkeznek. Takarmánygazdálkodásunk fehérjemérlege rendszerint hiányt múlat. A fehérjetakarmányok világpiaci ára — bár ingadozó — rendszerint nagyon magas. Egyre drágább lesz ez a takarmány a hazai állattenyésztésben is. így hát már most, amikor formálódik a gazdaságok jövő esztendei vetésszerkezete — érdemes gondolni az üzemen belüli fehérjeforrások bővítésére, s arra, hogy miként óvják meg jobban a megtermett fehérjét. A részletekre is figyeljünk Itthon kevésbé, az USA-ban, és több nyugat-európai országban régebben és jobban foglalkoznak azzal, hogy a takarmány felhasználása során mennyi hibát követhetnek el az állattenyésztő telepeken. Egy ilyen vizsgálat kimutatta, hogy a zsúfolt hizlalótér, a pontatlanul működő etetőberendezések, az elégtelen szellőzés stb. miatt egy sertéstelepen akár 180 kilogrammal is több takarmány kell egy hízó vágóra neveléséhez, mint ott, ahol minden rendben van. Hazánkban a becslések szerint a nagyüzemi telepek sertésállománya a jelenleginél 60 kilogrammal kevesebb takarmánnyal is elérhetné a kívánt súlyt. Sertésenként 60 kilogramm takarmány — óriási takarmánytömeg, hatalmas érték. Önmagában is elegendő arra, hogy a takarmányfelhasználás részleteire minden állattenyésztési ágazatban jóval nagyobb gondot fordítsanak a termelők. Mezőgazdaságunkban évente 15 —16 millió tonna tömegtakarmányt, s több mint tízmillió tonna abraktakarmányt — ezen belül jelentős mennyiségű import fehérjét — használ fel az állattenyésztés. Ennek ellentéteként az állattenyésztés olyan termékeket ad, amelyek nélkülözhetetlenek mindennapjainkon, olyan értéket, amely gyarapítja az ország gazda, sági erejét. F. I. 25 ÉVES A SZOT MUNKA VÉDELMI TUDOMÁNYOS KUTATÓ INTÉZET 0 A SZOT Munkavédelmi Tudományos Kutató Intézet 1979- ben ünnepli megalakulásának 25. évfordulóját. A kutató intézet feladata többek között különböző foglalkozási megbetegedések megelőzésére irányuló kutatás. Képünkön: a kutató intézet munkatársai légzésvédő készüléket vizsgálnak. (MTI-fotó felv. — KS) A környezet védelme A meddőhányók, letarolt külfejtési területek szürke, fekete foltjai a Német Demokratikus Köztársaságban egyre több helyen zöldterületekké változnak át. Ahol lehetséges, mezőgazda- sági termelésre teszik alkalmassá az ilyen területet, másutt erdőket telepítenek vagy mesterséges tavakat létesítenek. Ilyen módon az elmúlt években több mint 50 000 hektárnyi egykori bányaterület vált ismét használhatóvá, illetve a környezet üda színfoltjává. ♦ A természetes és mesterséges tavak, völgyzáró gátak vizének meglevő halállományát országszerte szigorú szabályok védik. A 415 000 tagot számláló horgászszövetség halnevelő állomásain évente 5 millió szivárványos és csaknem 3 millió sebes pisztrángot tenyésztenek. Külön rendszabályok vonatkoznak a vizek tisztaságának a megóvására, a* úgynevezett tilalmi idők betartására.
