Petőfi Népe, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-21 / 247. szám

4 © PETŐFI NÉPE 0 1910. október SÍ. ELSŐ HELYEN: A LAKÁSKARBANTARTÁS Megvalósulnak a fejlesztési tervek • A kereske­delmi egységben. „Az ipari szövetkezetek alapvető rendeltetésük­nek megfelelően dinamikusan fejlesszék szolgálta­tó tevékenységüket, növeljék részarányát a lakos­ság szükségleteinek kielégítésében. Állítsák mun­kájuk középpontjába a szolgáltatások jól szerve­zett, színvonalas ellátását”. — Többek közt ezt szö­gezte le határozatában az MSZMP XI. kongresszu sa. Megkérdeztük a kecskeméti Épilletkarbantarlő és Szolgáltatóipari Szövetkezet elnökét, Nusser Elemért: a kongresszus óta eltelt négy és fél év alatt miként igyekeztek eleget tenni a határozat­nak? — Igyekezetben nem volt ná­lunk hiány, amit alámasztunak azok a tények, amelyeket az ÉP- SZISZ szolgáltatásfejlesztéséről megemlíthetek — kezdte válaszát az elnök. — Ebben a tervidőszak­ban kiemelt feladat a lakáskar­bantartás fejlesztése s mi, a pro­filunknak, és a megyei tanácstól kapott bázisszerepünknek megfe­lelően, erre különösen nagy gon­dot fordítunk. A saját, szervezett javító szol­gáltatásunk mellett igyekeztünk feltételeket teremteni ahhoz is, hogy a lakosság barkácsolni sze­rető része a szabad idejében a ki­sebb javításókat maga elvégezhes­se otthonában. Feladatunknak te­kintettük olyan típusú szolgáltató egységek létrehozását, ahol mű­hely és szerszámok állnak az ér­deklődők rendelkezésére. Ezen kí­vül megvásárolhatják a vízcsap­javításhoz, a tapétázáshoz, a fes­téshez és más munkákhoz szük­séges anyagokat. Szerszámkölcsön­zéssel is foglalkozunk. Az V. ötéves terv elején aka­dályozta a munkánkat, a lakosság igényeinek színvonalas kielégíté­sét, hogy akkor a város különböző pontjain elhelyezkedő, elavult mű­helyekben, korszerűtlen eszközök­kel dolgoztunk. A fejlesztési ter­vünknek megfelelően a több mint nyolcmillió forintos gépi beru­házás mellett az utóbbi években a KISZÖV és a megyei tanács se­gítségével kiépítettük központi te­lephelyünket, a Külső-szegedi úton. Központi szolgáltatóhá­zat építettünk, karbantartó és gépjavító műhellyel. Célul tűztük ki a növekvő Széchenyiváros la­kossági igényeinek kielégítését, egy szolgáltatóház létesítésével. Szeptember húszadika óta már • Az ú( Széchenyi városi szolgálUtóház. Szolgáltatómühely. (Tóth Sándor (elvételei) ez az utóbbi egységünk is várja a megrendelőket, és a barkácsoló­kat. Található benne megrende­lés-felvevő iroda, karbantartó mű­hely, bolt, amely a lakásbeli ja­vításokhoz szükséges cikkeket áru­sítja a lakosságnak. Oda helyeztük át a "korábban széchenyivárosi ga­rázsokban működő barkács- és szolgáltatóműhelyt. Ezeken kívül más üzletek is vannak az új szol- gáltatóházban. A központi telepünkre össze­vontuk a nem építőipari részle­geink nagy részét. Ez lehetővé te­szi a munka jobb megszervezését. A részlegeket korszerű berendezé­sekkel, műszerekkel láttuk el. Töb­bek között itt végzik u garanciális bútorjavítást, itt dolgoznak u ház- tartásigép-javító szakembereink, itt van az üvegezőműhely is. A címfestők, a bőröndösök, a képke. retezők és a könyvkötők a város­ban maradtak. A széchenyivárosi szolgáltató­ház üzembe helyezése után most már csak az árpádvárosi, azonos rendeltetésű egységünk létrehozá­sa maradt hátra az ötéves tervi fejlesztési programunkból. Ezt a már épülő garzonház fogadószint­jében alakítjuk majd ki, s általa erőteljesebben bekapcsolódunk a városközpont ellátásába — mond- tu el az ÉPSZISZ elnöke. A szövetkezet dolgozói ebben az évben már a több ezer kisja­vításon kívül 400 otthon teljes fel­újítását végzik el Kecskeméten. A 71 millió forintos árbevételi terv teljesítésére jók a kilátások, s az idén is növekszik a lakossági szol­gáltatások aránya az ÉPSZISZ te­vékenységében. A. T. S. Kezdeményező brigádok oldalról zárt, egyik oldalán nyitott ól, ahol a légcsere természetes úton történik, ventillátorok nél­kül, egyszerű megoldással téliesít- hető. Egyébként azt is megtudtuk, hogy az ISV rendszerű telepek kö­zül á Kiskunhalasi Állami Gazda­ságé az egyik legjobb, ha a gaz­dasági mutatókat tekintjük. Eh­hez természetesen jól oda kell fi­gyelni a tenyésztés minden mozza­natára. Az is említésre méltó, hogy egy mázsa súlygyarapodásra 6 és fél élőmunka-óra jut, ami az or­szágos átlagnál jóval alacsonyabb. A szép eredmények annak is kö­szönhetők, hogy mind a két brigád valamennyi tagja — a 460-as kocás telepen, amelynek évi kibocsátása 12 ezer hízó — végzett betanított, vagy szakmunkás tanfolyamot, hárman középfokú, ketten felsőfo­kú végzettséggel rendelkeznek. Értenek tehát a szakmához, enélkül ilyen sikereket nem lehet­ne elérni. Nemcsak a nagyüzem, hanem a háztájiak ten.vészanyagá- nak ellátásában is segítenek, hi­szen a megyei állalforgalmi és húsipari vállalat közvetítésével te- nyészanyagot, vemhes kocákat jut­tatnak a kisgazdaságoknak. A vemhességet minden esetben ult­rahangos készülékkel vizsgálják, umi biztos garanciát jelent a ve­vőknek. A húsz esztendő alatt összeszok­tak a kollektíva tagjai. Ezt bizo­nyítja az is, hogy az alapító ta­gok, akik közül néhányon már nyugdíjban vannak, mint például Kuklis Benjámin és Papp Ferenc, még bejárnak dolgozni. A két szocialista közösség pél­damutatása hatással van a gazda­ság valamennyi szocialista kollek. ti vájára. K. S. • Az állami gazdaság egyik scrtéshlzlalója. (Straszcr A. (elvételei.) A Kiskunhalasi Állami Gazdaságban száz­három kollektíva — 1362 taggal — vesz részt a szocialista brigádversenyben. Gulyás Já- nosne központi munkavcrseny-felelős el­mondja, hogy szinte naponta jelentkeznek újabb vállalásokkal a gazdaság dolgozói. Az eddigi összesítések szerint 4 millió fo­rint megtakarítást vállaltak eddig, mely fő­leg a gépek folyamatos kihasználására, az üresjáratok, a javítási idő csökkentésére vo­natkozik. Ezenkívül több mint fél millió fo­rint az anyagtakarékosságra történt felaján­lás. Elhatározták, hogy keresik az útjait az üzemanyag-felhasználás csökkentésének. Hosszan tartana még felsorolni a különböző felajánlásokat. — Külön említést érdemel — mondja Gulyás Jánosné —, hogy a kezdeményező a sertéstelep No­vember 7. és Április 4. brigádja volt. Ök intéztek felhívást az üzem valamennyi kollektívájához, amelyhez egymás után történnek a csatlakozások. A November 7. brigád külön említést érdemel, hi­szen már a XI. pártkongresszus idején elért versenyeredményei alapján jubileumi oklevelet ka­pott, kétszer egymás után a Vál­lalat kiváló brigádja lett, tízsze­res aranykoszorús kollektíva. Azt sem lehet kihagyni ismertetésük­kor, hogy pontosan 20 évvel ez­előtt alakultak, 1959-ben, ugyan­ezen a néven. Később a szakoso­dás megkívánta, hogy a tenyész­tést és a nevelést, a szaporulat ellenőrzését elkülönítsék a hizla­lástól. Ezért a brigád kettévált, A hizlalással jelenleg az Április 4. néven alakult kollektíva foglalko­zik. Szinte valamennyi gazdasági mutató jelentős javítására tettek vállalást, amelyeket nemhogy tel­jesítettek, hanem néhányat máris túlteljesítettek. A vegyesabrak- felhasználást például még a vál­laláshoz képest is számottevően csökkentették, hiszen a 3,80 kilo­gramm helyett 3,23 kilogrammot etettek fel az első fél évben, egy kilogramm súlynövekedéshez. Csökkentették az elhullást, s nö­velték a napi súlygyarapodást. Felkerestük a sertéstelepen Kottái Zoltán kerületigazgatót, beszélgettünk Ádám Sándorral, a November 7. brigád helyettes ve­zetőjével, aki egyben a telep párt- alapszervezetének titkára, és mint kommunista, fontos feladatának tartja a vállalások teljesítésének • A sertéstelep labora­tóriumában. Adám Sándor, brigádvezetö- hel.vettes, vizsgálatot végez. 0 Faragó József, az Április 4. brigád vezetője az önitatót ál­lítja be az ISV által tervezett energia takarékos sertés- hizlaldában. pontos betartását. Találkoztunk Faragó Józseffel is, az Április 4. brigád vezetőjével. Bekapcsolódott a beszélgetésbe Fekete Károly, a telep helyettes vezetője, a Novem­ber 7. brigád tagja. Tőlük tudtuk meg, hogy a me­zőgazdasági nagyüzem saját te- nyészanyagot állít elő, méghozzá a fehér magyar, a svéd lapály és a duroc nevű fajták keresztező­déséből. Ez a hibrid egyesíti mind a három fajta előnyös tulajdonsá­gait. Ennek is köszönhető, hogy a jószágok jól értékesítik a takar­mányt, magas a szaporulat, ko­cánként átlagosan 26 mázsa vágó­sertést bocsátanak ki a telepről. Ez jóval magasabb, mint az or­szágos átlag. Koltai Zoltán el­mondta, hogy az iparszerű sertés- tenyésztéssel foglalkozó vállalko­zás — az ISV — által készített úgynevezett energiatakarékos ser­téshizlaldával is kísérleteznek. Egy épület már elkészült. Ez három Két évtized szolgálat N yilván azért hozták az új­ságíró tudo­mására a Bács-Kis- kun megyei Iparcikk- Kiskereskedelmi Vál­lalat központjában, hogy Gergely Miklós nyugállományba került, mert kívánatosnak tartották ér­tékes pályafutásának megörökíté­sét. Beosztottai korábban is szí­vesen láttak volna főnökükről egy-egy újságcikket, hiszen na­ponta érezték sugárzó embersze- retetét, láthatták fáradhatatlansá­gát, tapasztalhatták ritka szak­értelmét. Lett volna azonban ne­mulass, ha előhozakodnak vala­hol ötletükkel. A BIK igazgatója sohasem sze- • rette érdemei emlegetését. Az ál­talános gazdasági, társadalmi fej­lődésnek, az országos gyarapo­dásnak, a mezőgazdaság szocia­lista átszervezésének, a városia­sodásnak tulajdonította az irá­nyításával működő kereskedelmi szervezet előrehaladását. Fölfogá­sa annyira megalapozott, mint amennyire igaz, hogy egy hozzá hasonló dinamikus, kezdeményező vezető kellett a kedvező körül­mények ilyen eredményes ki­használásához. Az ország leggyorsabban fejlő­dő kereskedelmi vállalatai közé tartozik a BIK. Gergely Sándor kinevezésekor, 1960-ban 17 ezer négyzetméteren szolgálták ki a vevőket, most 37 ezer négyzet- méter (az országház alapterüle­tének kétszerese) eladó- és rak­tártér teszi lehetővé a jobb el­látást. A bolthálózat árbevétele hétszeresére növekedett. Mondom, joggal hivatkozhatna ezekre az eredményekre: hiszen hivatali kötelezettségén túlmenő­en elkötelezte magát először me­résznek látszó újítások, tervek mellett. Az idő igazolta a válla­lat távlati terveit: jól fektették be forintjaikat. . □ □ □ Egy házi ünnepség után hoz­tak össze a jól megérdemelt nyugdíját élvező kereskedelmi szakemberrel. Utódja javaslatára volt irodájában kezdjük a be­szélgetést. Azzal a feltétellel fo­gadta el a „szállásajánlatot”, ha magunkra hagynak minket. Tré­fás-komolyán indokolta kívánsá­gát a hetedik évtizedében is fia­talos, kiegyensúlyozott Gergely Miklós. — Igazgatóként senkiről sem nyilvánítottam véleményt a háta mögött. Most már megtehetem. Mosolyog, fürkészi, érzékelem-e a tréfát. A biztonság kedvéért hozzáteszi: — Nem kedvelik, ha szembe­dicsérik őket; így szoktuk meg. Mindig megbíztam munkatársa­imban, ők is bizalommal voltak irántam. Jól éreztem magam a körükben. Szívesen, hozzáértéssel dolgoztak közös céljainkért. Pillanatokig elgondolkodik, elé­gedettsége megokolásához keresi a legalkalmasabb szavakat. — Öröm a munka a vezetőnek, ahol kinevelődik egy ilyen szak­gárda. Persze, azért voltak gond­jaink, mert egyik-másik irányító, boltvezető képzettsége, felkészült­sége elmaradt a kívánatostól. Ar­ra törekedtünk, hogy a megfele­lő képességűek tanuljanak, sze­rezzék meg a szükséges ismere­teket. Különösen a fiatalabbakra fordítottunk nagy figyelmet. En­nek tulajdonítható, hogy távozá­som semmilyen zökkenőt nem okoz. Már rég kiszemeltük utó­domat, az ő helyetesíjőjét és így tovább. Néhányan öt—nyolc év óta tudják, hogy milyen felada­tok hárulnak rájuk, ha majd ez meg ez a vezető nyugdíjba megy. □ □ □ A maiak pályája simább, mint Gergely Miklósé volt. — Apám korán elhalt, anyám szűkös körülmények között ne­velt. Hiáb^ szerettem volna ta­nulni, szakmát kellett választa­nom négy középiskola elvégzése után. Első főnököm hasztalanul igyekezett arról meggyőzni, hogy nincs tehetségem a kereskede­lemhez. Csak azért is bizonyítani akartam, ellestem, megtanultam, amit lehetett. A kor meglehetősen barátság­talan volt hozzám. Gyermekko­rom fájdalmas emlékeit mind­máig hurcolom. Üldöztek szár­mazásom, gondolkodásom miatt. 1939-ben rendőri felügyelet alá helyeztek, majd munkaszolgálat­tal gyötörtek. Fiatalon nem fog­lalkoztam még politikával, a po­litika foglalkozott velem. Családomból szinte egyedül él­tem túl a megpróbáltatásokat. A munkában kerestem és ta­láltam feledést. A kecskeméti kiskereskedelmi vállalatnál kezd­tem. 1951-ben neveztek ki he­lyettes igazgatóvá. Az 1960-ban kialakított BIK-et megszervezésé­től egészen az elmúlt év végéig én irányítottam, mint említettem, jó, összetartó közösség élén. □ □ □ Voltak nehéz időszakok, de szüntelenül éreztem feletteseim segítőkész figyelmét. Minden le­hetséges támogatást megkaptam, megkaptunk az új gazdasági fel­tételek által teremtett vállalatfej­lesztési lehetőségek kihasználásá­hoz. Szorítottak az igények is. A világért se tagadom a felsza­badulás előtt működő kereskedők szakértelmét, de a körülmények­ből adó.dóan az akkori üzlethá­lózat messze volt a korszerűnek mondhatótól. Az állami és szö­vetkezeti kereskedelem 1950-ben szegényes állapotokat örökölt. Mit csináljunk, hogyan hasz­náljuk föl legésszerűbben a ren­delkezésünkre álló, megszerezhe­tő pénzt? A hatékonysági szem­pontok már akkor érvényesültek a vállalatnál, amikor eryől nem beszéltek annyit, mint napjaink­ban. Elsősorban a meglevő üzle­tek korszerűsítésével, bővítésével próbáltuk az iparcikkek iránti keresletet kielégíteni. Bevezettük a nyújtott műszakokat. A BIK érdekeit igyekeztünk a helyi szükségletekkel egyeztetni. Töb­bet adhatunk, ahol több támoga­tást kaptunk. Ma már nyilvánvaló, hogy he­lyesen jártunk el. amikor óva­kodtunk erőink szétaprózásától, csak néhány nagyközségben léte­sítünk boltot az állami hálózat­ra vonatkozó terjeszkedési tila­lom 1968-as megszüntetése után. □ □ □ Magunkat szegényítenénk, ha megfosztanánk a megyei keres­kedelmet Gergely Miklós sok év­tizedes tapasztalataitól, ismeretei­től. A Bács-Kiskun megyei Ipar­cikk Kiskereskedelmi Vállalat volt igazgatója szerencsére tevé­keny, fáradhatatlan ember: a megyei tanács kereskedelmi osz­tályának a felkérésére nyugdí­jasként mint szaktanácsadó segíti a hálózatfejlesztést. Ilyen életmű ismeretében cso­dálhatjuk, ha nagyon odafigyel­nek szavaira? A többször kitün­tetett nyugdíjas igazgató mindvé­gig bizonyította, hogy vérbeli kereskedő, hivatott vezető. Heltol Nándor Az új termékek sikere A Kéziszerszámgyár kecskemé­ti reszelőgyára több új terméket mutatott be az őszi Budapesti Nemzetközi Vásáron. Ilyen volt a többi között az ízléses műanyag tasakban elhelyezett tűreszelő­készlet, amelynek sikerére jel­lemző, hogy a vásár után 3 ezret rendelt belőle egy francia cég. Be­mutatták a gyár műszaki kollek­tívája által készített új típusú aßz- talosvésőt is, amelynek nyele jobban illeszkedik a kézhez és nem ipari, hanem finom éllel kerül a megrendelőkhöz. Ebből a termék­ből a vásári bemutatót 30 ezer darabos hazai megrendelés kö­vette. Felvételünkön Németh Ba- lázsné az új típusú véső összeállí­tását végzi. O. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom