Petőfi Népe, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-03 / 231. szám
1570. Oktober 3. 0 PETŐFI NÉPE Üt 5 A KÉPZŐMŰVÉSZETI VILÁGHÉTEN HOZZÁSZÓLÁS CIKKEINKHEZ — A KLUBVITA FOLYTATÁSA Tartalmas szórakozás és művelődés Hat nap, hat tárlat Országszerte véget értek a képzőművészeti világhét rendezvényei. Lebontották a gondosan előkészített kiállításokat, s a rendezők — talán — már a jövő évi világhét terveivel foglalkoznak gondolatban. A leggazdagabb programmal megyénkben ismét a kiskunhalasiak dicsekedhettek. Hat nap alatt, hat kiállítást nyitottak meg a város különböző intézményeiben. A vonzó halasi rendezvényekről. képösszeállításban számolunk be. (P. E. — S. A.) • Karika, henger félgömb, csonka kúp: hogyan lesz ebből huszár, asszonyság, madár, mozdony, robotember? — törik a fejüket, Hídvégi Valéria színes játékfigurái mellett az Ady Endre utcai óvodások. 0 A kétéves múltra visszatekintő díszítőművész kör kiállításán több száz halasi leány és asszony fordult meg. Valóságos kis „szakmai tanácskozást” rendeztek egy-egy kiemelkedően szép palóc, rábaközi, kalocsai, mezőségi hímzés előtt. A kiállítás színhelye a Szakmaközi Bizottság Székháza volt. • „Lóbusz”. Schéner Mihály Munkácsy-dijas művész kedves, szellemes játékkonstrukciója, a tekintélyes Szilády Galériában „lakott”. 0 Veszprémi Imre végtelen türelmű kőasszonya — Sopron városa után Halason egy hétig, más szoborkompozíciók társaságában. a csipkeházi parkol őrizte Lapunk hasábjain hónapok óta vita folyik a klubmozgalomról. Arról, hogy e sokféle lehetőséget kínáló, korszerű művelődési formát hogyan, miként kellene — lehetne — az eddigieknél jobban megtölteni ' tartalommal. Ezúttal egy olyan hozzászólásnak adunk helyet, amelynek szerzője meglepően sok pozitív tapasztalatot tud felemlíteni. Lapjukban közölték, hogy a témával kapcsolatos véleményeket szívesen veszik. S ezt követően Farkas P. József „Mentsük meg a klubbot” című hozzászólását is olvashattuk. A témához én is csatlakozom. A kialakult klu'bforma teljes embert igényel. Ezért főként a nyári időszakot érinti. A mai klubéletben már nem elhanyagolhatóak a családi, baráti kapcsolatok. A több szabad idő kihasználásánál sem lehet figyelmen kívül hagyni ezt. Adjunk új tartalmat, új értelmet a klubnak — írja Farkas P. József. A klubforma községünkben 1977-ben alapozódott meg, és lett új tartalommal telített. Mutatja ezt a klublétszám gyarapodása, mely jelenleg megközelíti a kétszázat. Alapja az egészséges testedzés mellett a szellemi élet gyarapítása. Célja: ismerd meg hazádat, a környező országokat, annak politikáját, művelődését, szokásait. Mindezt ép testben ép lélek jelszóval. Célja még az önművelés, a tanulás, a szórakozás, a szabad idő közös és egészséges eltöltése. A könyvtárban felhasználjuk a rendelkezésre álló művelődési lehetőségeket, eszközöket. Jellemzője még klubunknak a komplexitás; az utazás és művelődés, méghozzá szervezett formában. A mi közösségünket nem érheti az a vád, amelyet Varga Mihály augusztus 5-i cikkében leírt, hogy „sajnos sokak életében, napjaiban egyre inkább az uralkodó elem az anyagiakkal való törődés, foglalkozás”. Mi megtaláltuk a tartalmas szórakozásnak, művelődésnek az útját. Mutatja ezt, hogy 1979-ben már megszerveztük a „tájak, korok, múzeumok” arany fokozatát és új bronzfokozatot. A túrateljesítményben is kimagasló eredményt ért el a tagság. A klubprogramjaink, tanfolyamaink magukért beszélnek. így évi tanfolyamaink eredménye 18 tagunknak a gombaszakértői vizsgája, és az, hogy ötvenen indulnak német tanfolyamra, október 3-tól. A klubtagok között megtalálható minden korosztály, vegyes szakmai rétegződéssel. A természetbarátok, múzeumbarátok, tanulni vágyók eggyé kovácsolód- na.k a klub rendezvényein, kirándulásain, tanfolyamain. Szórakozási .lehetőségeink ugyan korlátozottak, de megtaláljuk annak is a módját. A mi problémánk csaik az anyagiak miatt nehezebb, mint más kluboké, mivel támogatást sdhonnan nem kapunk. A kevés tagdíjból kell megoldani programjainkat. Pedig szükségünk lenne felszerelésre és önálló helyiségre. Szerencsére egykét gazdaságvezető felismerte a klub fontosságát és kevés anyagi támogatásit nyújtott. Intézményvezetőinknek kell még jobban érzékelniük a klub fontosságát, él- nialkarását, és azt í klubot támogatni, amely fel tudja mutatni az új és nemes feladatok végrehajtását.” Dr. Vedres Ferencné klubvezető. Kiskunmajsa 1» FILMJEGYZET Kínai negyed 0 Jack Nicholson ezzel a nem éppen előnyös ragtapasszal játssza végig a filmnek több mint a felét. Nehéz ugyan kitalálni, hogy, miért adta a forgatókönyvíró ezt a címet Roman Polanski filmjének, azt azonban inkább érdemes megjegyezni, hogy Robert Towne, a forgatókönyv alkotója a nálunk is jól ismert, és a legjobbak között emlegetett detek- tívregény-szerző, Raymond Chandler műveinek áttanulmányozása után alkotta meg a főszereplő egyéniségét. A nyugtalanítóan mosolygó, kiábrándult fiatalember tényleg különös légkört teremt maga körül — tehát önmagában is vonzó figura. De amiért megbocsátjuk a szövegírónak a történet közhe'lyes fordulatait, logikai ugrásait, kínzóan jól ismert sablonjait, annak az az oka, hogy a filmben a Chandler megálmodta magánde- téktívet olyan ragyogó színész- egyéniség eleveníti meg, mint Jack Nicholson. Nicholson különleges adottságait talán a legplasztikusabban a Száll a kakukk fészkére című film mutatta meg. Bizonyára erre emlékeznek vissza a mozinézők a legszívesebben <*- bár az Utolsó szolgálat című filmben nyújtott játéka is élményszerű volt. A másik mentőkörülimény, ami a Kínai negyed kedvezőbb megítélésénél szóba jöhet: a rendezés Roman Polanski munkája, aki egy jelentéktelen terjedelmű epizódszerepet is játszik ebben a filmben. A szereposztásból kiderült ugyanis, és Polanski egyik nyilatkozata is megerősíti; hogy ő volt az a jelentéktelen figura, aki azt a bizonyos kést a detektív orra alá tartja, és meg is sébzi vele. No de hát a rendezőket nem tekintélyes megjelenésük, hanem rendezői tevékenységük alapján szokták rangsorolni, ilyenformán az egyébként gyenge-közepes történet elfogadhatóvá tételében nem kis örömet jelent a garancia, melyet a lengyel származású, kitűnő alkotóművész ny újíthat. A többi szerepekben is jól választott a rendező, hiszen Faye Dunaway Nioholson partnere, és viszontláthatjuk az idős John Hustont, aki a gazdag ember alakját személyesítette meg, és akiről illik tudni, hogy a hollywoodi filmipar egyik utolsó, igazán művészi produkcic ban, a Kallódó emberek című drámában főszereplőként és rendezőként ismerték meg a magyar nézők. John Huston ez alkalommal sem kelt csalódást, rövid jeleneteiben félelmesen szuggesztív játékával gyönyörködteti a közönséget. A Kínai negyed széria-produkció és még csak Roman Poianski rendezői tevékenységében sem illeti meg az első heb ésék rangja. Cs. L. Szalontay Mihály: (20.) — Nem baj, akkor is kártyázni fogunk — mondta. — Pontosabban megtanítjuk ultizni. — Maga annyira szeret? — Kártyázni? Szeret a fene! De ez a legtermészetesebb villámhárító mifelénk. A kártyázó szent, azt nem zavarják. Ha mi így együtt vagyunk és kártyázunk ... — Ha megérkezünk, mi lesz? Ezt Miki kérdezte. — Az állomáson vár a titkárunk, el akar majd vinni a vendégházba. De o.tt lesz Béla és Robi is. ök rögtön elmarják ezt a kislányt, tehát a titkárral mi hárman leszünk. Lebeszéljük a vendégszobáról azzal, hogy nálam vacsorázol, alszol. Kimegyünk, beülsz te is Robi kocsijába, én átadom a szolgálatot, mert ma én vagyok a vonatügyeletes. ez öt perc. Körülbelül annyit kell rám várni. Aztán fölmegyünk hozzám. Ott vacsorázunk, de lehet, hogy te nem, mert téged átvisz Béla a laktanyába, bemutatni, mint előadót. Akkor elmegyünk a klubba, a kislány marad nálam, te tartasz egy negyvenperces bel- és külpolitikai beszámolót, egy másodperccel sem többet. Én majd elintézem, hogy nem kell maradni, ivás, ilyesmi ... rég nem láttuk egymást, baráti találkozó, stb. Ezt megértik. Akkorra Robi már ott lesz doddzsal. Van kint egy horgásztanya, olyan 18 kilométer. Oda megyünk ki, én ott maradok, onnan kezdve Béla vezényel. Értettem. Mikii fölkapta a fejét erre a parancsolóan-vezénylő hangra, de aztán visszafojtotta magába az ironizálást, most kezdte bőrén érezni az egész dolog, ügy lehetetlenségét, miközben egyáltalán nem tudta realizálni a fenyegető mélységét annak, amit csinál. Nem érezte a történet végét, nem érzékelte, mi ez az egész, csak sodródott az önmaga keltette áramlásban, s tudta, hogy egyetlen dolga van: rezzenés nélkül üy határozottan sodródni, hoav a többiek is habozás nélkül, kérdésiül tevés nélkül sodródjanak vele. 27. Meleg lett. Megint meleg. Kártyáztak, itták Géza narancssziruppal kevert rumját, ami ha lehet, kátrányízűbb volt, minden elképzelhető „utasízű” szörpnél. Ellenőrző kiskatonák többször keresztülmentek a kupén, először még fejbiccentéssel köszöntötték is Gézát, majd rövid időre feltűnt az a főhadnagy is, akiivel Miki kezelt a pályaudvaron, félórára beszállt játszani Juszti helyett, de aztán valami probléma miatt elhívták, és így a lassú sötétedésben lassan gurultak bele. Közben Géza tisztázta, hogy nem ettek még semmit, elment, •visszajött, hozott két sertésmáj- krérnet és két háromszögletű sajtot. „Ez van — mondta — ésite sültkacsát vagy paprikáscsirkét kaptok. Attól függ Sárika mit tud szerezni”. — Ki az a Sárika? — kérdezte Miki. — Hát az unokahúg — felelte vidorul Géza —. Nagynénjét kértem meg illő ellenérték fejében ellátásomra — tudod, ez a volt háztulajdonos öregasszony, akit említettem a Duna-parton — de rövidesen ő vette át az irányítást, úgyhogy mire reggel felkelek, már a reggeli is oda van készítve. — Szóval* férjfogási manőverek alanya vagy. — Részben. — Mi az, hogy részben? — Én elvenném, de nem jön hozzám. — De válogatós! — Az. Miki nem firtatta, látta Gézán, hogy nincs sok kedve beszélni a témáról, legalábbis Juszti előtt nem. Megették a konzerv?- májat, kenyér nélkül rákenték a háromszögletű sajtra, még só is akadit Géza táskájában — fejedelmi étel volt. Juszti kapott egy kis vizet, ők itták a kátrány- szörpöt rummal. Olyan rossz volt, hogy még berúgni se lehetett tőle. Ami nem is baj — állapította meg Géza, mert különösen Mikinek szüksége lesz még fejére, eszére, erejére. Előbb-utóbb minden útnak vége szakad, így hát ők is megérkeztek. Az állomáson minden úgy volt, ahogy Géza mondta. Miki szállt le előre, szinte beleütközött Robiba. Mögötte szállt le Géza, s csak végül Juszti. Bélával csak egy futó kezelés, s már ott állt Gézával meg a vonatos főhadnaggyal, a párttitká-r- ral egy kedves, pufók, izzadósan kövér egyenruhás fiatalember előtt, az ifjúsági szervezet titkára előtt, s négyesben beszélgettek, mikorra Robi és Béla már eltűntek, Juszti mintha nem is lett volna sehol. Gyorsan tisztázták, hogy köszöni a szervezeti meghívást, de Gézával szeretne maradni. Megállapodtak az időpontban, mikorra érjenek oda a klubba, s már búcsúztak is. Az egyetlen változás az volt, hogy Béláék nem várták meg őket, az ifjúsági titkár hozott egy autót, és azzal mentek Géza lakására. A főutca és a főtér sarkán lakott egy ódon, szép többszázéves házban, amelynek első szintje, a földszint már mélyen az utca szintje alatt volt, de a málló vakolatfalak, a rusztikus kövek, a boltívek hajlásai most kellemesen hűvös levegőt teremtettek. A sok-sok virág, már a kapu alatt is hordónyi 'páfrányok, azáleák, begóniák, rododendronok, s minden lépcsőfordulóban sarokban egy-egy zöld kis kertfolt, zsúfolt cseréplevél- dzsüngel is — valami kellemes nyugalomra intő összhatást idézett fél benne. A kapu előtt parkolt egy dodzs, de üres volt, Géza elbúcsúzott a sofőrtől, elővarázsolt egy másfél kilós óriáskulcsot, kinyitotta vele a nagykapuba épített kiskaput. — Vigyázz, le kell lépni — mondta —. S tényleg jó nagyot kellett le- • felé lépni. Felmentek a második emeletre, ahol egy nyitott szoba kivilágított ajtajában fehér há- ráSzkendős kedves fiatal nő állt. Nem volt már gyerek, de még harmincon innen. Eléjük jött, kezet fogott vele, mondta, hogy ő a Sárika, és hogy értesült már, hogy ez a gaz lator — nyilván Géza — méltó volt önmagához, és mostanáig éheztette őket. Bent a szobában Béla és Robi álltak egy asztal, meg egy öreg néni mellett, kezükben pohár. Ittak, vagy várták őket az együttes ivásra, és beszélgettek a nénivel. Géza megbökte: — Csókolj neki kezet — súgta. — Tudod, hogy nem szoktam — vissza ő. — Nem is kell — szúrta közbe zavartan Sárika, ettől aztán mindhárman zavarba jöttek. Bementek, Miki esetlenül megrázta az öregasszony kezét, aki jobbjával megfogta, baljával megsimogatta a fiú kezefejét, és ettől Miki mindjárt megbánta, hogy már megint „elvizett”, ahelyett, hogy gyorsan megcsókolta volna a kis öregasz- szony kezét. — Juszti?... — kérdezte. — Mosakszik — felelte Sárika. Közben Béla megölelte, talán kétszer is, kezébe nyomott egy jéghideg poharat, mérgeszöld fehér bor volt benne. — Cirfandli — mondták. — Idevaló, igazi. Megitták. Leült, izzadt. — Neked is mosakodnod kéne, összeszedni magad. Fáradtnak látszol. Megfogta Béla karját, odahúzta az ablakmélyedésbe. A kétméteres fal teljesen eltakarta őket a többiektől, az ablakon barnapiros, öreg, vastag ablakspaletta, Béla megint átölelte, s a fülébe súgta: „Ne kérdezz semmit. Ne mondj semmit. Most már minden mindegy. Most már benne vagyunk, majd meglátjuk”. — Ma? — kérdezte. — öregem, négy óra múlva odaát vagy. 1 — Csak aztán... csak aztán lesz nehéz. Ládd-e, ez a kis öregasz- szony, meg ez a fiatal — én is most látom először, de most már ezek .. „ szóval ezekn el leszünk kötelezve. Ha az en.oer valamit csinál, annak mindig megvannak a következményei. De hát azt hiszem, igaza van Gézának.' Az a következetesség, amit tőlünk szá- monkértek az iskolában, az nem a hús-vér, nem az emberek, nem az élet következetessége. Az a merev faszentek, a szobrok, a sémák következetessége. De szeret nék már egy héttel idősebb lenni. (Folytatása következik.)
