Petőfi Népe, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-16 / 242. szám
1979. október 16. • PETŐFI NÉPE • 9 A múzeumoknak és kiállítótermeknek keresniük kell a lehetőséget és módszereket, amelyek a történeti, kulturális és művészeti értékeket minél szélesebb rétegek közkincsévé teszik. Mint elsősorban közművelődési intézményeknek — tudományos munkájuk mellett — céltudatosabb és hatékonyabb nevelő-művelő szerepet kell vállalniuk. Tevékenységük hatékonyságát kiállításaik következetes materialista történetszemléletével, tudományos megalapozottságával kell biztosítaniuk. Fordítsanak nagyobb figyelmet korunk problémáinak megértésére, tudományos világnézetünk erősítésére.” (Az MSZMP KB közművelődési határozatából) A tudomány és közművelődés műhelyei MÚZEUMI HONAP-1979 • A múzeumok a tudományos munka műhelyei. Feladatuk elsősorban a múlt értékeinek, emlékeinek felkutatása, őrzése és feldolgozása, valamint közkinccsé tétele. Am a múzeumok egyben az ismeretterjesztés kitűnő művelői is. Hiszen a régészet, a néprajz- és történettudomány, valamint a művészetek eredményeit hozzák közelebb a művelődni vágyó emberekhez. A múzeumok közművelődési szerepét mégis különösen az utóbbi időben szokás hangsúlyozni. Amióta a népművelés szerepét átvette és kibővítette a korszerű, komplex hatásokra törekvő köz- művelődés. Ami többek között azt is jelenti, hogy az egymástól gyakran eltérő feladatú és jellegű intézmények — művelődési otthonok, iskolák, könyvtárak, levéltárak, művészeti műhelyek stb. — tevékenységüket összehangolva fáradoznak a közművelődési párt- határozat végrehajtásáért. S természetesen mindazért, amit a köz- művelődési törvény valameny- nyiönk számára kötelezően előír, művelődésügyünk gazdagítása céljából. • Felvetődik a kérdés: milyen szerep jut ezeken belül a múzeumoknak? Mit tehetnek a múzeumok azért, hogy az emberek ismeretköre bővüljön, s hogy világnézetük, látásuk, szemléletük tisztuljon, korszerűbbé váljék? A múlt tárgyi és írásos emlékeinek szakszerű bemutatása mellett sok egyéb feladat összehangolt megoldására is szükség van. Ezek közé tartoznak például a múzeumokban működő szakkörök és a múzeumbarátok körei. És ide sorolhatók a néhol ugyancsak dicséretes eredményeket felmutató honismereti kutatócsoportok, krónikaírók közösségei. Azt is megemlíthetjük ezzel kapcsolatban, hogy mostanában egyre több a tárlatvezetés, a csoportos vetítés. Sőt olykor-olykor népművészeti műsorokkal, komolyzenei hangversenyekkel találkozunk a múzeumban, például Kecskeméten és Baján. A fentiek többek között azt is jelzik, hogy a tudományos műheVédjük meg művészeti emlékeinket lyek nyitottabbá váltak az utóbbi időben. S ezen keresztül a múzeumok élőbbé, emberközelibbé lettek; immár igazán a szélesebb rétegek örömére, gazdagodására. Gyakran látunk az intézmények termeiben úttörőcsoportokat, iskolai osztályokat. S a szocialista brigádok tagjait, akiknek a vállalásai, felajánlásai között szerencsére ma már az ilyen jellegű elfoglaltságok is szerepelnek. • Érthetően a múzeumoknak nagy szerep jut a hagyományok feltárásában és élővé tételében. Ezek jórészt a különféle évfordu-'j lókhoz kapcsolódnak. Az idei Mó- ' ra-centenárium sokféle eseménye között rangos helyet foglaltak el már eddig is a múzeumi megemlékezések. Kiállításokkal, előadásokkal, zenés irodalmi rendezvényekkel, valamint különféle pályázatokkal és kiadványokkal gazdagították a Móra-év programját, elsősorban Kiskunfélegyházán. Bács-Kiskunban a múzeumi' hálózat az utóbbi időben nagymértékben gazdagodott. Ez akkor is így van, ha a tárgyi feltételeket tekintve még meglehetősen sok a pótolnivaló. Elég csupán a kecskeméti és halasi raktározási gondokat említeni, valamint a kiállítótermekben való szűkölködést a megyeszékhélyen, Baján és másutt. A múzeumi hálózat kincsei — a kecskeméti képzőművészeti, a halasi várostörténeti, a kalocsai és bajai néprajzi-népművészeti anyag — sok egyébbel együtt nemcsak a fokozott figyelmet érdemli meg, hanem az eddiginél nagyobb támogatást is, természetesen a lehetőségek határain belül. 0 A múzeumi hálózat közművelődési szerepéről szólva nem hagyhatjuk figyelmén kívül a falusi kismúzeumokat. Annál is inkább, mert nem egyszer éppen ezeken a helyeken járnak élen abban, miként kell a közönséget „becsalogatni” a múlt emlékei közé. Ezzel kapcsolatban csak egyetlen példát említünk. Szalkszentmár- tonban gyakran szinte a fél falu jelen van az ottani Petőfi-emlék- ház egy-egy rendezvényén. V. M. Köztudott, hogy a Duna—Tisza- köze nem bővelkedik műemlékekben. Mégis fölmerül a kérdés, hogy amink van, azt méltón megbecsüljük-e? Gondozzuk-e? Rendben hagyjuk-e az utókorra? Vagy csak az újakkal, a mi korunkban állított művészeti alkotásokkal törődünk igazán? Mert ma szobrokat emelünk, alakítunk át és helyezünk más környezetbe. _De fontos-e egyáltalán a régi művészeti emlékek — nemcsak a műemlékek! — védelme? A kérdésre felelőtlenség lenne nemmel válaszolni itt, ahol még a jó közepes színvonalú művek is fokozott jelentőséggel bírnak; hiszen nemcsak a terület művészeti múltját teszik gazdagabbá, hanem a történelemnek és településtörténetnek is fontos, pótolhatatlan tanúi. □ n □ Nézzünk meg egy-két tanulságos példát. Vahot Imre már 1853- ban fölvetette, hogy Kecskemét „Méltó reá, hogy egyedül ő emeljen szobrot emlékének" — mármint Katona Józsefnek. A szoborra gyűjtést szerveztek, s ebbe folyt be a Horváth Döme-féle kecskeméti Bánk bán-kiadások (1856, 1860) jövedelme is. A nagyszerű társadalmi összefogás eredményezte Dunaiszky László Katona-szobrának fölállítását a vas- útparkban, 1861-ben. Kecskemét, sőt valószínűleg a vidék — első köztéri szobra a centenáriumát túlélte ugyan, de a letisztítását — felújítását — még nem érte meg. A szobor szarkofágszerű talapzatára helyezett, a színjátszásra utaló babérkoszorús-maszkos öntvényt (a fényképen még jól látható, hisz néhány évvel ezelőtt még megvolt), valaki eltávolította. Az utókor tehát inkább elvett belőle, megcsonkította, mintsem eredeti állapotában gondozná Katona József első kecskeméti szobrát. Vahot Imre állítását kérdéssé formálja a figyelmetlenség: méltók vagyunk rá? □ □ □ Egy másik példa. Az utóbbi időben, sajnos, sokfelé elhanyagolják a valamikori vallásos népélet fontos emlékeinek a megvalósítását. Az elmúlt években Kiskunfélegyháza és Kecskemét környékéről sikerült még néhány jelentős népművészeti értéket képviselő útmenti fakeresztet múzeumokba menteni és konzerválni. De a települések peremein és a dűlőutak mellett szerte a megyében még sok hasonló emlék ki van téve a teljes pusztulásnak. Kecskemét határában, Alsócsalá- noson, a dunaföldvári út mellett van például egy évszázados „Fájdalmas Krisztus”, vagy ahogy az ottaniak mondják „Szomorú Jézuska” szobor. Az időjárás kártevései is erősen meglátszanak a szobron, de a mostani rossz állapotát egy második világháborús találat okozta. Ez a fej nagy részét megroncsolta. Azóta sem lett helyreállítva. Kunszentmiklóson legutóhb egy műemléképület, az 1820. körül épült klasszicista Tóth-kúria került veszélybe. Le akarták bontani e műemléket! Ebből az tűnik ki, hogy még ezek is veszélyeztetettek, i ha a helyi tanácsok, a települések vezetői nem tudatosan és tervszerűen gondoskodnak értékeik őrzéséről. A példa, mégha egyedi, akkor is figyelmeztető. Talán nem mindig kellene megvárni az Országos Műemléki Felügyelőség mentőakcióját, egy-egy objektum sorsát illetően. □ □ □ Az utóbbi években a fokozott ütemű lakásépítkezések fölgyorsították — nemcsak a megyében, hanem országosan is — a települések, főleg a városok régi, sokszor központi részeinek szanálását. Vajon a bontások irányítói sejtik-e, hogy egy-egy halálra ítélt épület némely részlete föltétien érdemes a megőrzésre? Az évszámos gerendák, a kovácsoltvas-részek, a kapuk, a homlokzatdíszek vagy kiürített lakásokban hagyott régi képek, fényképek, bútorok, a használatból kikopott tárgyak mind-mind a hétkor napoknak, a munkának, á lakberendezésnek, a lakásépítésnek és az épületdíszítésnek történeti emlékei. Előfordult, hogy egy lebontandó épület Zsolnay-kerámia díszeiért „komoly”, jópénzű, üzletelő vetélytárssal kellett megküzdenie a múzeumnak. Helyesebb, és a közösségnek is hasznosabb, ha múltunk ilyen típusú emlékeit is az illetékes múzeumok őrzik, és nem jutnak szemfüles és erőszakos ügyeskedők kezén külföldre, vagy nem épülnek be egy hétvégi ház külső vagy belső díszeiül. □ □ □ A művészeti értékek megóvása és megőrzése ne csak a területen működő múzeumoknak legyen fontos. Tegyük közüggyé a védelmüket. Sümegi György • Katona József múlt században készült szobra. A képen látható — színházi kapcsolatra ‘ utaló — arany- koszorús- maszkos öntvény-dísz ma már hiányzik róla. Könyv a népi kultúráról Futó divatnak, szeszélynek, rövid életű fellángolásnak tartották sokan a régi falusi használati tárgyak, bútorok gyűjtését, a nép- művészeti alkotások kezdeti közönségsikerét. Múltak az évek, és a lelkesedés nem hűlt ki. Mindaz, ami népünk kultúrájában maradandó értékű volt, életünk részévé vált. Amit futó divatnak véltek, tartós lett. Sőt, bizonyos jelekből következtetni lehet arra is, hogy az eleinte felszínes érdeklődés elmélyült. Egyre több azoknak a száma, akik már nem érik be azzal, hogy népi cserepeket rakjanak a falra, eredeti, festett kelengyésládában tartsák az ágyneműt, hanem azt is tudni szeretnék, milyen szerepet játszottak műveltségünk, szokásaink kialakulásában ezek a tárgyak? Miben jártak az egyik vidéken, hogyan építkeztek a másikon? • Kun gazda. Feltárul Bátmonostor, Pusztafalu középkori hagyatéka • Szakmir! Háromkirályok. 0 Vesszőhasítás Kiskun- félegy- házáa ben kezdenek kirajzolódni. Megtalálták a kolostor templomának másfél méter széles alapfalát, de felszínre került az egykori falu lakói számára készült plébánia- templom nagy része is, valamint egy gótikus alaprajzú kápolna. A falakkal együtt a templomok körül húzódó, viszonylag kis területű és ezért többrétegű temető feltárása is folyik. A sírleletek — bronz vagy ezüst ruhakapcsok, övcsatok, gyűrűk, pártamaradványok — a középkori viselet történetéhez nyújtanak adatokat. A kolostor és a templomok közelében elterülő kis magaslat alatt bújó romok rendeltetése is tisztázódott. A birtokos Töttös-család udvarháza állott itt, megközelítően 80x80 méteres területen, amelyet 8—9 méter széles vizesárok és sövényfal közé döngölt földből készített palánk védett. Az udvarház északnyugati sarkában feltárt, a palánkrendszerbe beépített pince 1,2 méter széles alapjai fölött egykor emelkedő falak ugyancsak az udvarház védelmét szolgálták. A palánkfalon belül álló épületek közül eddig kettőnek a maradványai kerültek elő, 18, illetve 14 méter hosszúságban. A leletek a tulajdonosok előkelő rangját árulják el: Ulászló király budai palotájában állt cserépkályha hasonmásának töredékei, Mátyás király udvarában készült, festett majolika poharak darabjai, Morvaországból behozott díszedények maradványai. Az udvarház már a Dózsa-pa- rasztháború idején nagyobb károkat szenvedett, a törökveszély beálltával pedig tulajdonosai végleg elhagyták. Veremszerűen a földbe mélyített, egyszerű lakóházak azonban azt mutatják, hogy a falu lakóinak egy része a török időket az árokkal körülvett udvarháa romjai között vészelte át. Az eddigi ásatásokkal csupán a nagyobb összefüggésekre derült fény, sok évi kutatómunkára van szükség a föld alatt megbújó falak feltérképezéséhez, történetünk, rendeltetésük kiderítéséhez. Biczó Piroska A Corvina Kiadó régóta sürgető olvasói igényt elégített ki a Magyar Néprajz című kötet megjelentetésével. A harmincas években kiadott, A magyarság néprajza című négykötetes összefoglaló mű óta nem látott napvilágot olyan tanulmány vagy kézikönyv, mely az érdeklődőket eligazította volna a néprajz legfontosabb kérdéseiben. A hiányt most pótolták. A két kiváló tudós, Balassa Iván és Ortutay Gyula a néprajz- tudomány eddigi eredményeire támaszkodva, a szakemberek és a közönség igényeit egyaránt szem előtt tartva adott átfogó képet a hagyományos népi kultúra valamennyi ágáról, utalva arra is, hogy a népi műveltség elemei hogyan illeszkednek be a most kialakuló szocialista kultúránkba. A Magyar Néprajz gazdagon illusztrált kötete nélkülözhetetlen mindazok számára, akik tisztán, világosan kívánják látni a népi értékek helyét, szerepét, jelentőségét. Gondosan kidolgozott, tudományos értékű és mégis színesen olvasmányos ez az alaprpű, mely értékes magyarázatokkal egészíti ki a néprajz valamennyi ágazatát felölelő fejezeteket. Elolvasása felér egy izgalmas felfedező úttal. Oldalról oldalra haladva egyre töbdet 'tudunk meg az etnográfiai csoportok létrejöttéről, a család szervezetéről, a falu társadalmi képéről, és települési rendjéről, a mindennapok C5 Bátmonostor a nevét Bot ispánról kapta, aki a XII. század végén kezdett itt monostort építeni. Ennek emlékét egy 1198-ból szárma, zó. pápai oklevél őrizte meg a számunkra, amelyből azt is megtudjuk, hogy Bot ispán halála miatt nem tudta az építkezést befejezni. Megkezdett munkájának emlékét azonban a település évszázadokon át megőrizte nevében. Pedig az egykori monostor és a mellette elterülő falu nem a község mai területén feküdt, hanem attól délnyugatra, mintegy 1 kilométerre. A törökvilág elmúltával beköszöntött biztonságosabb időkben hagyták pusztán a falut a lakói, és költöztek fel arra a könnyebben megközelíthető magaslatra, ahol ma van a község. A tatárok által elpusztított és 1345-ben újjáépített kolostorból, már a török uralom idején elmentek a szerzetesek. Az elhagyott kolostor és a falu területén álló romokat, lassan elhordták a környékbeli építkezésekhez, de a Pusztafalu dűlőben még ma is sok követ, téglát szánt fel az eke. A Bajai Járási Hivatal anyagi támogatásával három éve folyik régészeti kutatómunka a lelőhelyen. Az aprólékos munkával feltárható alapfalak és alapárkok összefüggései ebben az esztendőéletéről, a táplálkozási, öltözködési szokásokról, valamint a táncban, zenében, népköltészetben kifejezésre jutó szellemi javakról. Külön öröm, hogy a könyvben megyénk néprajzáról is összefogd értékelést kapunk, még ha a kép vázlatos is, és csak a teljes anyag tanulmányozása után áll össze. Sajnálatos módon a szerzők Kiskőrösről egy mondat erejéig sem tesznek említést, ami nyilván azzal magyarázható, hogy a város néprajzáról nem készült eddifr felmérés. V. Zs. I • Gondos munkát igényel a leletek feltárása. A régész munka közben. • A temetőrészlet feltárása. (Karáth Imre felvételei)