Petőfi Népe, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-18 / 218. szám

1979. szeptember 18. • PETŐFI NÉPE • 3 Barangolás Bács-Kiskunban Jászszentlászlő • Község a kiskunhalasi járásban. Lakosainak száma 2927. Területe 6033 hektár. Jól működő művelődési háza nyújt szórakozást a fiataloknak. A falu mellett jobb sorsra érdemes, romos szélmalom. Amikor 1958- ban meg­nyílt Kecskemé­ten, a Szentgyör- gyi Ferenc utcá­ban a Miklós testvérek fűszer- és vegyeskeres­kedése, még nem volt kész ház errefelé. Azután sorra épültek a lakások, s a környékbeli üzemek fejlődése után innen 400 méterre a BÉK, 300 méternyire a Ma­gyar—Szovjet Barátság Tsz léte­sített üzletet. A bolt vevőköre azonban megmaradt. S még ma­rad is. Miklós György kiskereskedő — aki évek óta rokkantként dol­gozott —, nyugdíjba ment. A bolt vezetését öccse, József vette ét. De munkában találjuk ifjabb Miklós Józsefet is, akinek első próbálkozása az egyetemen si­kertelen volt, s a második neki­rugaszkodásig — kisegítő család­tagként — ismerkedik a keres­kedő szakmával. — Regigei fái hatkor nyitunk — mondja érdeklődésünkre Mik­lós József — ilyenkor a mű­szakba indulók vásárolják meg a tejet, a friss süteményt. A házi­asszonyok délig jönnek, akkor bezárunk, majd négy órakor nyitunk újra. Szinte jó ismerős­ként jár ide imásfél száz vevőnk. — Amikor I934rben a szakmát Bolt a város peremén kezdtem tanulni, a mester azt mondta: a jó kereskedőinek nincs rossz vevő! Ehhez igyekszünk magunkat tartani; ha valaki csak egy doboz cigarettáért ugrik be, azt soron kívül kiszolgáljuk. Per­sze ennyi idő alatt ki lehet is­merni a vásárlók szokásait... Egy asszony lép be, töltenivailó paprikát kér. Szokatlan a tompa végű paprika, amit a boltos ajánl, ezen disputáinak egy da­rabig, majd a végső érvre évődőn fenyegeti meg az asszony. — Elhozom megenni, ha nem lesz jó! — Hozza csak vissza Marika! — s az üzlet megköttetik. Amíg újább vevő nem jön, folytatjuk a beszélgetést, a zöld­ségnél maradva. — A feleségem jár ki a piac­ra bevásárolni. Nem túl sok megy, hiszen erre kertek van­nak, de azért fogyogat. — Mekkora a napi forgalmuk? — Zsemléből, kifliből 500—600, kenyérből 220—230 kiló, tejből; kakaóból 150—160 liter. Hentes­áru ‘még annyi,'''amennyit ka­punk. A magyar .sörért csak .WÄWAV.V.*. pénteken megyek, hogy a hét­végére jusson. — Ha végignézi a polcokat, láthatja, hogy itt nincs kirakva se bor, se pálinka. Már vagy két hónapja bevezettem, amit Pesten nemrégiben', a közterületeken való szeszes ital fogyasztásának korlátozását. Ha meglesz a kecs­keméti rendelet, akkorra itt be is gyakoroltuk, nincs kocsmázás. Közben elkészült a „Cuth-ék gyerekének” a lista alapján a pakk. Vasárnapra vendégeket várnák, így azután két doboz patront „fölír” a boltos. — Hitel is van, mint régen, a f űsizeresnél ? — Nézze, ha valamelyik törzs­vevőnknek elfogy a pénze a de­kád ellőtt, miért ne segítenénk ki... A cédula szélén a számadást is elvégzi, s míg fizet a fiú, már a következő vásárlót üdvözli. A látogatót pedig .legyen sze­rencsénk máskor is”-sel engedi útjára. Ahogy ez minden vevőnek du­kál... ■ ■ N. M. Évtizedek az utaztatás szolgálatában ándor Imrénét nagyon sokan i&nerik. Se szeri, se száma azok­nak, akik kellemes emlékként őrzik az általa szervezett utazá­sok élményeit. Ez a foglalkozása azóta, hogy elvégezte a kecske­méti Felsőkereskedelmi Iskolát, s 1943 nyarán a kecskeméti Ma­gyar Kereskedelmi Bank alkal­mazottja lett. A banknak 1946-ban létesült egy részlege, amely lényegében utazási irodád tevékenységet foly­tatott. Sándor Iimrénét bízták meg az ügyek intézésével. Akkor azonban még nem sokan utaztak szerte az országban, s kiváltkép­pen külföldre nem. Az IBUSZ 1953-ban irodát nyitott Kecskeméten. Vezetésére keresve sem találhatott volna al­kalmasabbat, mint Sándornét. Ekkor lett .munkatársa Rozgonyi Beláné, akivel sokáig kettesben szervezték az utazásokat. Igaz, az emberek még akkor sem na­gyon mozdultak ki lakóhelyük­ről, ők azonban nem adták,fel a reményt. Először autóbusz-kü­lönjáratokat indítottak sport­rendezvényekre, később szakmai találkozókra induló csoportok utaztatására is megszerezték a megbízatásokat. 1954-ben már kecskeméti szurkológárda ment Budapestre, az angol—magyar meccsre, a Kecskeméti Dózsát pedig már 1200-an kísérték kü- lönvonattal egyik debreceni mér­kőzésére. Sokat tárgyalt gyárak igazga­tóival, téeszek elnökeivel, míg végre elindulhattak a dolgozók hétvégi különvanatai az ország különböző részeibe. Nem volt könnyű leküzdeni a .minek van arra szükség” szemléletet, meg az anyagi nehézségeket, de lel­kesen hitt abban, amit csinált. Bár akikor még nem is sejtette, milyen kultúrpolitikai missziót végez. Sok munkás és paraszt, aki még nem járt városa, köz­sége határain túl, saját szemével látta, tapasztalta, hogyan fejlő­dik, épül az ország. A parasztok, a tsz-itagok azt figyelték, hogyan művelik másfelé a földeket, és milyen eredményeket érnek el. Közben megismerték a műemlé­keket, valamint a kulturált szál­lodákat, éttermeket, ahol azelőtt sohasem laktak, étkeztek. Sándornénak oroszlánrésze volt abban, hogy az ilyen utazásokból nemcsak Bács-Kiskunban, ha­nem országszerte kifejlődött az „Ismerd meg hazádat” mozgalom. A TIT-tel közös rendezvényekké váltak az országjáró túrák. Jó érzéke volt ahhoz, hogy olyan kitűnően felkészült csoportveze­tőket válogasson össze, mint Vágó Márta, dr. Dunszt Ferencné és Kálmán Lajosné. Az évek során naggyá terebélyesedett a mozga­lom, a kecskeméti IBUSZ-iroda azonban azóta is országosan az elsők között szerepel a túrák in­dításában. A külföldi utazások szervezésé­be 1957-ben kapcsolódtak be. Vállalkozásaik sikerét igazolja, hogy az országban az élső vidéki külön vonatokat 1960-ban Prágába és Moszkvába Kecskemétről in­dította az IBUSZ. Sándomé ezért miniszteri dicséretben is része­sült. Azóta két évtized telt el. Tíz- és tízezrek jutottak el az iroda szervezésében a világ min­den tájára. A testvérimegyébe, Krímbe, 15 év óta indítanak min­den évben különvonatot, vagy repülőjáratot. Az iroda létszáma közben Kecskeméten 28-ra növe­kedett. Közülük sokan vezetnek csoportokat is. S az utasok min­dig akkor tértek haza legelége­dettebben, ha kecskeméti túrave­zetőt kaptak. S érdemeiket bizo­nyára nem csökkenti, ha azt mondjuk, hogy Sándor Imréné- nek is része van ebben, mert nemcsak kellemes főnök, hanem jó pedagógus is, aki nagy szere­tettel neveli, képezi a szakmára munkatársait. Felelőssége 1972 óta nagyobb, mert akkor nevezték ki az IBUSZ megyei igazgatójává. Sokrétű, színes; de nehéz ez a szakma, hi­szen emberek különleges igényeit elégítik ki az utazási irodák dol­gozói. Jelenleg öt iroda 68 al­kalmazottja végzi ezt a tevé­kenységet a megyében. Sándor­nét hiába faggatom, hogyan vég­zi az irányítással járó felelősség- teljes munkát, csak annyit mond: irodáik dolgozóinak köszönhető, hogy az öt világrészbe induló minden IBUSZ-utazáson részt vesznek Bács-Kiskun megyeiek is. Kitüntetései közül is csak egyet említ, erre a legbüszkébb, az Országos Béketanácstól kapta a népek barátságáért végzett te­vékenységéért. Egy kék színű glóbuszt ábrázol, amelyre az van írva: A Békéért. Most, hogy a jól megérdemelt pihenés évei következnek, szíve­sen gondol vissza az utaztatás szolgálatában eltöltött évtize­dekre. Elsősorban azért, mert nem voltak eredménytelenek, tíz- és tízezrek számára szereztek örömet, maradandó élményt ha­zai és külföldi tájakra szervezett utakkal. Végül csendesen még annyit mond: nyugodtan megyek el, mert a szakmáját nagyon sze­rető és értő, lelkes fiatal gárda marad utánam az utazni kívánók szolgálatára. Nagy Ottó EGY GÉPKOCSIVEZETŐ PANASZA NYOMÁN Melyik a fontosabb? Aki — mint ön is, valódi, vagy vélt visszásságokat tesz szóvá, fö­löttébb figyelmet kell, hogy ér­demeljen. Erre a legjobb alap: a kirívó jelenségek közügyi súlya, netán csak közügyi színezete. Most ez utóbbival lesz dolgunk. Azt írja, kedves K. J., hogy a kecskeméti buszsofőrök helyzete egynémely vonatkozásban cseppet sem rózsás. Szóvá teszi,- hogy a városközponti megállónál, az Aranyhomok mögött és annak közvetlen környékén, a Csányi utcában, a rendőrség tiltja a gép­járművek tartózkodását, azaz par­kírozását. Vagyis nem engedi meg még a tömegszállító jármüvek — így a nagy, csuklós autóbuszok — vezetőinek, hogy pihenő időben, éjszakára otthagyják munkaesz­közeiket az utca két oldalán fel­sorakoztatva. Ehelyett Önök, K. J-ék, mint írja kénytelenek jármű­veikkel a Csáktornyái utcai ga­rázsba nap mint nap kimenni, és másnap hajnalban, reggel ugyan­oda visszatérni. „Mennyi üzem­anyag megy veszendőbe, mennyi szabad idő vész kárba, hányszor kell átszállni egyeseknek, míg oda és vissza — mármint a ga­rázsba és onnan haza — kényte­len utazni a Volán-sofőr?” — te­szi föl a kérdést. Tudjuk, az autóbuszsofőr élete sem fenékig tejfel. Nehéz meg­próbáltatás a volánt igazgatni úgy, hogy a kilométer is haladjon, és a zebrát meg a jelzőlámpákat is tiszteletben tartsák. De a leg­fontosabb talán: az utasok bizton­sága, az utasok élete. Ezért pedig sok mindent meg kell tenni. Önök­nek, gépkocsivezetőknek, termé­szetesen. Mégis ... mégis azt kell mondanunk, legyenek belátással, legyenek körültekintőbbek, kedves K. J. Legyen belátással, mert az a több ezer, több tízezer ember, aki Ön mögött ül vagy szorong egész éven át, valljuk meg őszintén, bő­ven részesül a motorizáció jó és rossz áldásaiból. Mind kevesebb a gyalogos- és a zöldterület, egyre inkább szokássá v^lik, hogy sok helyütt már a keskeny járdákon is részt kér egy-egy személy- és teherautó, sóder- és betonelem- szállító gépkocsi. Aki látott már Ilyen veszélyeztetett szakaszokon kisgyermekét babakocsiban toló, sétáltató anyát, apát, akik csak parányi részét képezik a gyalogo­sok nagy hadseregének, az fel tudja mérni, mit jelent: ez a ha­tár és ne tovább. Ha csupán egynéhány autó­busznak kellene helyet szorítani itt, a belvárosban, szót sem ér­demelne az egész ügy. De garázs­célra még mostani szükséghelyzet­ben sem lehet a járókelőktől hemzsegő gőzmalom előtti térsé­get átadni a tömeges parkírozás céljára. Ha tekintetbe vesszük, hogy a műszak végeztével az au­tóbuszokat alaposan ki kell se­perni, egy sor próbát elvégezni a műszaki berendezéseiken, ami zaj és szennyeződés árán oldható csak meg, helyt kell adnunk Irsa Ernő, a kecskeméti Városi Tanács cso­portvezető főmérnöke állásfogla­lásának: a többség érdekében az autóbuszvezetőknek kocsijukkal továbbra is a külső. Csáktornyái utcai garázsba kell kihajtaniuk. Ez mindenképpen megnyugtatóbb megoldás. Ott a gépjárművek mű­szaki szemléje is rendben folyhat, és legfőképp a terebélyes tömeg­szállító eszközök igazán jó áldá­saiból is többet élvezhetünk. Por. szemét, piszok és éjszakai zaj nél­kül. Kohl Antal KÉPERNYŐ Osztrovszkij és Heinrich Mann A hétvégi kínálat, az ügyeletes sorozat és az eredeti tévéjátékok, ítévéfilmek színvonala, jellege dön­ti el, hogy az emberek többsége miiként vélekedik a televízióról. Ilyen meggondolásokból jónak mondható a nagy-nagy tájékozta­tó, népszórakoztató, népoktató (és így tovább), intézimény elmúlt he­ti teljesítménye. A lengyel Éjszakák és nappalok népszerűsége a jelek szerint meg­közelíti az emlékezetes angol csa­ládregényét. Úgy tudom, hogy a két vaskos kötetből eléggé ügye­sen mazsolázó forgatókönyvíró, rendező közös munkája eseten-., ként milliókat ültetett a képernyő­höz. Korai volna bármilyen minő­sítés az első rész után, de az bi­zonyos, hogy alkotói nagy meste­rei szakmájuknak. A szó dicsérő és némi fenntartást jelző értelem­ben is. Kitűnően mozgatott, köz­kedvelt színészek jól fényképezett jelenetekben idézik a lengyel tör­ténelem fontos korszakát. Kicsit mozgó-képeslkönyvszerűen, de ki nem kedveli az ízléssel összeállí­tott, mértéktartóan színezett ké­peskönyveket? A N. Osztrovszkij Jövedelmező állás című színművéből készített tévéjátéknak köszönhető, hogy a XIX. századi orosz társadalom egy olyan rétegével ismerkedhe­tünk meg, amelyről a korszak nagy regényírói keveset mondtak. (Később Gorkij is inkább a köz­életből kirekedt, eszményeiket vesztett polgárok esettségéről raj­zolt emlékezetes képeket.) A színpadi hatáskeltés módsze­reit és eszközeit birtokló Oszt­rovszkij komédiája nem mentes jellemsablonoktól, ismerős típu­soktól. Az elveinek élő, a becsü­letet, a tisztességet mindenek el­lenére vállaló Zsadov alakja más orosz klasszikusok műveiből is ismert. A gátlástalan, lányai „méltó” kiiházasításáért semmitől vissza nem riadó anya figurája is több regényben felbukkan. Nem ritkaság az a csillapíthatat­lan rajongás és hit, amivel ez a fiatal tisztviselő nézi az életet és várja az igazságtévő jövőt, sem a Visnyevszkij-féle hivatalfőnökök feneketlen romlottsága. Kazán István rendező nem ár­nyalta a kicsit egyszínű jelleme­ket, de így is erősen hatott a né­zőkre Osztrovszkij színműve, a Zsadov tiszta szenvedélye. 1932-ben írta Heinrich Mann azt a regényét, amelyből Helmut Schiemann Elcsábíthatok címmel tévéfilmet készített. A társadalmi bajok iránt érzékeny és a polgár­ság erkölcsi züllését, a német tár­sadalom dekadens jelenségeit riadtan észlelő nagy német író eredetileg filmre szánta ezt a tör­ténetet. Két évtizede, amikor felfedezte a színpad- szószék jelentőségét, ta­pasztalta, hogy így üzenete, mon­dandója többekhez eljut, mint szépirodalmi alkotásai révén. No­ha tízegynéhány színpadi műve .közül csak egyet-kettőt sorolt ér­tékesnék vélt művei közé, mégis eléggé sűrűn jelentkezett színda­rabjaival. Nemcsak anyagi ok­okból, bár mi tagadás, pénzre is szüksége volt. Annyira szorongatta a németséget és az emberiséget fenyegető veszély, hogy nem vál­lalta a cinkos néma szerepét. A .mozi térhódítása, szinte el­képzelhetetlen népszerűsége ösz­tönözhette arra, hogy eleve a fil­mes ábrázolás követelményeihez igazodva írja meg az elzüllött testvérpár üzelmeit. Az Elcsábíthatok elszegényedő, vagy az elszegényedés veszélyé­nek kitett munkáltán szereplői sokkal félelmetesebbek, riasztób­bak, undorítóbbak, mint az Oszt­rovszkij-színjáték polgári elesett­jei. A hivatalfőnök csúszó-mászó alattvalói szánalmas figurák, mo- solygunk ügyeskedéseiken, ap­róbb szélhámosságaikon. Heinrich Mann nagyvárosi alja-népe még így a képernyőről is rettegést kelt! Szinte bármerre nézünk, minde­nütt mérhetetlen züllöttséget lá­tunk, ezek az emberek nem riad­nak vissza semmitől, semmi sem szent számukra, meggyalázzák a legtisztább szándékokat, legtisz­tább érzelmeket. Ebből a mocsár­ból nő ki a nemzeti szocializmust maradéktalanul kiszolgáló söpre­dék! Helmut Sohiemamf rendező, Jürgen Kruse operatőr félelmete­sen idézte a nácizmust megelőző évek Berlinjének bizarr, fonák világát. Gisella May és a többi kiváló művész döbbenetesen ér­zékeltette, hogy milyen embere­ket csábított el az a butaságra, erőszakra, aljasságra alapozó rendszer, amelyet találóan neve­zett a század botrányának az egyik nagy magyar költő. H. N. Hogyan készül a korszerű vakolat TERRANOVÁBÚL ? Kecskeméten szeptember 20-án Daróczi köz 5. sz. alatt, Soltvadkerten szeptember 21-én Ifjúság u. 55. sz. alatt. • . V Megtekinthetik a gyártóüzem szakirányítása mellett egy-eg^ családi ház vakolatának elkészítését. MINDEN ÉRDEKLŐDŐT, SZAKEMBERT VÁRUNK; ALFÖLDI TÜZÉP VÁLLALAT. 3777 HÁROMÉVES KORIG KÖTELEZŐ Megkezdődött az idei első Sabin-oltás Tegnap ismét megkezdődött or­szágszerte a Salbin-oltás, amely a járványos gyermekibénulás — a hajdanán ihírhedt heinemedin- kór, ismertebb nevén a gyermek- paralízis — ellen nyújt védelmet, a megelőzést szolgálja. Az érde­keltek: 0—3 évesek, pontosabban most azok a gyermekek, akik 1976. szeptember 16. és 1979. június 30. között születtek, országosan csak­nem 500 ezren, ebből Budapesten mintegy 70 ezren vannak. Ismeretes, hogy ezt az oltóanya­got nem injekció formájában ad­ják, hanem mint a kanalas or­vosságot, szájon keresztül juttat­ják a szervezetbe. Ezt a védőoltást 'kidolgozójáról, az amerikai virológus kutató Al­bert Bruce Sabin professzorról nevezték el. Magyarországon húsz éve alkalmazzák: 1959-iben mint­egy 2,3 millió gyermeket és 300 ezer felnőttet oltottak be, s azóta a legveszélyeztetettebb korosztá­lyok, a három év alatti gyerme­kek rendszeresein — évente há­rom alkalommal — kapják a Sa- bin-cseppeket. Azért háromszor, mert a betegséget háromféle típu­sú vírus idézheti elő, s mindegyik ellen védelmet kell biztosítani. Éppen ezért az Egészségügyi Mi­nisztérium illetékesei ismét fel­hívják a szülők figyelmét, egyet­len alkalommal se mulasszanak, a kicsinyekkel időben jelenjenek meg a belhívólapokan közölt egész, ségügyi intézményiben. Az oltás egyébként kötelező! Csak akkor adnak halasztást, ha a gyermek a behívás időpontjában lázas beteg; felgyógyulásuk után azonban ve­lük is jelentkezni kell. A Sabin- oltások eredményeként — amint az Egészségügyi Minisztériumban elmondták — Magyarországon (mint a cseppeket alkalmazó más országokban is) gyakorlatilag megszűnt a gyermekparalízis; az utóbbi években csupán néhány esetben fordult elő. A védőoltás teljesen ártalmat­lan, és megfelelő — orvosi véle­mények szerint egész életre szóló — védettséget eredményez. 'Elmondta ezt legutóbbi buda­pesti látogatásakor a most 73 éves Sabin professzor is, aki tisztelet­beli tagja a Magyar Tudományos Akadémiának, s .már háromszor (1960-ban, 1966-ban és 1977-ben) járt Magyarországon, Nemzetközi tapasztalatai szerint — amint nyi­latkozta — a világ azon országai­ban, amelyekben az egészségügyi ellátás fejlett (s ez a Föld népes­ségének mintegy 25 százalékát énimti) a gyermekbénulás majd­nem teljesen megszűnt. A Sabin-oltás idei akciójában, nálunk a mostani az első, a másik két alkalom október 29. és no­vember 3„ majd december 10. és 15. között lesz. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom